Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)
1980-10-05 / 234. szám
1980. október 5. A Budapesti Vegyiművek felvesz egy műszakos nyomdaüzemébe nyomdai fotóst vagy montírozók betanított is lehet Heti munkaidő: 44 óra BUDAPESTI VEGYIMŰVEK Budapest, IX., Kén utca 5. SPECIÁLIS forgácsoló (Tornos), valamint sajtoló (Bihler) automatára, kétműszakos beosztásra beállító gépkezelőket keresünk Felvétel az új automatagépek beérkezésekor, előreláthatólag november elején. Jelentkezés: VBKM Világítástechnikai Gyára munkaügyi osztályán, Budapest XIV., Francia út 11. Megközelíthető: Metró Népstadion úti megállójától 5 perc. Keresse fel motorkerékpár- és autóalkatrészszaküzletünket Személygépkocsi-felszerelések, alkatrészek, MOTORKERÉKPÁROK, KERÉKPÁROK, alkatrészek, garázsfelszerelési cikkek, aggregátok, benzinmotoros vízszivattyúk, benzinüzemű kertigépek és tartozékai, MŰSZAKI ÁRUFÉLESÉGEK széles választékával várjuk VÁSÁRLÓINKAT. Ugyanitt a fenti áruféleségeket, továbbá RUHÁZATI cikkeket készpénzért megvásároljuk, ill. bizományba átvesszük. BUDAPEST XIX., (KISPEST), Nagykőrösi út 156. sz. alatt. T.: 475—151. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. Taurus Műszaki Gumigyár (Budapest X., Újhegyi út 25—31. Telefon: 270—417) KERES: esztergályos szakmunkásokat, betanított munkásokat, két és három műszakra, takarítónőt délelőtti műszakra, valamint vizsgázott szakácsot. MEGKÖZELÍTHETŐ: 68-as, 85-ös és 117-es busszal. (Újhegyi lakótelep mellett.) NÉPSZAVA A cipőtől a kesztyűig Sportdivat 1980-ban Sportszer, sportruházat. Meg sem lehet számolni, hányszor tettük szóvá az elmúlt évek során, milyen nagy szükség lenne a kor igényeinek megfelelő speciális kínálatra. Arról ábrándoztunk, hogy olyan színvonalú termékeket lehessen kapni gyermek- és felnőttméretekben egyaránt, amelyek kifejezetten ízléses szabadidőöltözékek, tehát éppúgy alkalmasak sportra, túrázásra, mint a nyaralás alatt utcai viseletre, esetleg a ház körüli kisebb munkáknál, az otthoni pihenésnél. A Budapesti Nemzetközi Vásáron körülnézve azt vizsgáltuk, mit ajánlanak a sportolni vágyó tömegeknek, vagy a versenysportolóknak a magyar vállalatok. A kocogómozgalom tréfás jelmondata, hogy a láb mindig kéznél van. De vajon mit húzhatnak a lábukra a kedvtelésből futkározók? A Tisza Cipőgyár az egyik legnagyobb sportcipőgyártó hazánkban. — Gyárunk képes ellátni az egész magyar sportéletet a legkülönbözőbb fajtájú sportcipőkkel — tájékoztatott Szalay László kereskedelmi igazgató. — A labdarúgó, a tenisz-, a kosárlabdacipők mellett univerzális edzőcipőkkel is. S milyen a minőség? Öt éve gyártják Európa egyik legnagyobb sportszergyártó cégével, az Adidasszal éppen idén kötöttük meg a második öt évre szóló szerződésünket, s talán mondanom sem kell, hogy ez a nyugatnémet cég csak kifogástalan árut vesz át tőlünk. Nos, ugyanazokon a gépeken, ugyanazok az emberek a Tisza embléma alatt sem csinálnak rosszabb lábbeliket. A sportcipőnek persze nemcsak a minősége, hanem az ára is lényeges. — A mi szabadidő-cipőink 340—380 forintba kerülnek. Ha összehasonlítom az Adidas-cipőkkel, ez még fele annyi sincs. Cipő tehát van, következzék a ruházkodás! A BNVm a legszebb szabadidőruhákat a Váci Kötötárugyár állította ki. Melegítők, tenisztrikók, sortok és különböző ízléses, mutatós szabadidőruhák — gyerekek, felnőttek, férfiak és nők részére — élénkítik a kiállító standot. A modellek modern fazonban, szép anyagból készültek. — Mintegy öt évvel ezelőtt álltunk rá a sportruházati cikkek gyártására — kezdte a beszélgetést Hellermann György vezérigazgató-helyettes, majd sietve hozzátette: — A gyár persze már 95 éves múltra tekinthet vissza, és korábban fő profilja a bolyhos pamut alsóneműk gyártása volt. Igaz, hogy még mindig gyártunk évente félmillió bundanadrágot, de ez ma már termelésünk elenyésző része. Szabadidőruhából, tréningruhából milyen a kínálat? Itthon árulják — Harminc—negyvenféle fazonból lehet választani, s miután termékeink nyolcvan százalékát értékesítjük a hazai piacon, a húsz százalék exporttal szemben, remélem, mindenki megtalálja a kedvére valót. Tehát van már ruhánk és cipőnk , mehetünk sportolni. De mit sportoljunk? Kézenfekvő: a labdajátékok az igaziak ... A világhírű Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kiállító standjánál Tauber István áruforgalmi osztályvezető kedves sztorival fogad: — Éppen a napokban zárult Kölnben a Spoga elnevezésű sportszerkiállítás, ahol bemutattak egy olyan, általunk gyártott futball-labdát, amellyel eddig nyolcvan órát játszottak. Szakértő vélemények szerint még mindig „elmenne”, mondjuk, egy másodosztályú bajnoki mérkőzésen... Ennyit a minőségről. A gyár egyébként évente majdnem , félmillió „pettyest” készít, csaknem teljes egészében exportra. Ami csekély mennyiség (kb. 5000 darab) itthon marad, az szinte pillanatok alatt elfogy az üzletekből. Az ok: a külföldi kereslet szinte határtalan. — Segítünk a bajon — tájékoztat vendéglátónk. Hamarosan sorozatban gyártjuk majd az újfajta, unicastnak nevezett bőrünkből azokat a labdákat, amelyek szintén kiváló minőségűek, és jut belőlük hazai piacra is. Egy másik „bőrös” cégnél, a Pécsi Kesztyűgyárnál Déri János, műszaki fejlesztési szakember még biztatóbb hírt közöl: Futball, boksz, sí . Óriási mennyiségben szállítunk külföldre, például, síkesztyűket. És nincs gond itthon sem: bárki megvásárolhatja azokat a készítményeinket, amelyeket a világ legjobb síelői is viselnek. Alaposan megnőtt a kereslet bokszkesztyűink iránt is. Legújabb termékeink közé tartozik az, amelyiknek az ütőfelülete eltérő színű a kesztyű többi részétől. Ebből is jut a hazai üzletekbe, kapnak a válogatottak, de tekintettel a változó súlyukra, öklözhet benne a sportág minden korosztálya. A sportolni vágyóknak az idei BNV tehát bőségesen kínált vásárfiát. Megnyugtató ezt így summázni, mert tekintélyes igény van (végre!) a kifogástalan minőségű és a célnak maradéktalanul megfelelő sportfelszerelésre. Nos, úgy látszik, ezt egyre inkább felismerik a vállalataik is. Az általunk említett néhány gyár csak része annak a tucatnyinak, amely sporthoz kapcsolódó termékeket kiállított a BNV-n. Tájékozódásunkból még az is kiderült, hogy ezúttal nemcsak kiállítási darabokról van szó, hanem olyan gyártmányokról, amelyek legtöbbje már ott díszeleg az üzletek polcain is. A zöme ... De bizakodva várhatjuk a többit is! Lepies György— Serényi Péter Tetszetősek a modellek, sportra csábítanak Örülhettek a hazaiak Volán—Diósgyőr 1:1 (0:0) Diósgyőr, 6 ezer néző, vezette: Nagy M. Góllövők: Juhász, illetve Magyar. A diósgyőriek augusztusi kupaprogramja miatt elhalasztott találkozón, a nap egyetlen NB I-es labdarúgó-mérkőzésén, eleinte a hazaiak támadtak, de utána kiegyenlítődött a játék. Az első félidő gól nélküli kísérletezései után a második játékrészben a vendégek vették át az irányítást és a 66. percben Szakál beadását Juhász 15 méterről lőtte a kapu jobb oldalába (1:0). A hajrában siker kísérte a diósgyőriek egyenlítési kísérleteit, a 85. percben Magyar állította be a végeredményt (1:1). Az alacsony színvonalú mérkőzésen a jól kezdő, de azután visszaeső hazaiak végül is örülhettek a döntetlennek. Az 1:1 azt jelenti, hogy a nyolc mérkőzésből szerzett 10 pontjával a Volán feljött a táblázaton a 6. helyre. A DVTK változatlanul a sereghajtók között van, 6 ponttal a 16. Jók: Bene, Martos, Szakál, Magos, illetve Veréb, Szántó, Fükő, Görgei. RÖVID HÍREK ■ A berlini nemzetközi ökölvívótornán, nehézsúlyban Alvics az első menetben döntő fölénnyel győzött a szovjet Novikov ellen. Ma este rendezik Watkins Glenben (USA) az idei utolsó Forma–1-es VB-futamot. Mint ismeretes, az ausztrál Jones már világbajnok, mögötte csak a helyezésekért folyik majd a harc. ■ Újabb négy évre a Sven Thofeltet és Wille Grutót választották a Biatlon Szövetség elnöke- Nemzetközi öttusa és vé, illetve főtitkárává. ■ „Kitűnően érzem magam, nem vagyok sem gyenge, sem öreg, a vereségemet nagy súlyveszteségemnek tulajdonítom, ütéseim nem találtak, és reflexem sem volt jó” — nyilatkozott a Holmes elleni vesztett mérkőzése után Muhammad Ali, aki változatlanul nem gondol a végleges visszavonulásra. ■ San Marinóban befejeződött az ifjúsági súlyemelő EB. Az utolsó napon az ólomsúlyúak mezőnyében Pencz Mihály bronzérmes lett. Az EB pontversenyében a magyarok, a bolgár és a szovjet csapat mögött, a 3. helyen végeztek. $P9B ír Bunda nélkül is lehet Variációk egy témára Tom Docherty, a Manchester United korábbi menedzsere híres határozottságáról. Általában kijelentő módban beszél, s hajlíthatatlanul kemény a játékosokkal szemben. Mindent megtesz annak érdekében, hogy tudásuk legjavát nyújthassák, de azt aztán számon is kéri tőlük. Az ismert kijelentései közé tartozik, hogy „nekem mindegy, otthon vagy idegenben játszunk, a csapatnak támadnia és győznie kell!” S ebben az álláspontban nem a mondat második, hanem az első része az érdekesebb. Az, hogy nem kétféle, az ellenfelekhez és a helyszínhez alkalmazkodó játékfelfogást oktat. Hanem egyet: támadni kell mindenütt, és az ellenfél alakítsa a játékát a mienkhez, nem pedig fordítva! S ez már csak azért is szimpatikus számunkra, mert a magyar labdarúgásban nemhogy kettő, de még egyféle világosan kivehető, tudatossá vált játékstílusról sem beszélhetünk. A csapatok összevissza játszanak, többnyire ösztönösen, a hangulatuktól vagy a szerencse kínálta lehetőségektől függően. Nálunk tehát az egyértelmű játékfelfogás kialakítása nemcsak klub-, hanem nemzeti érdek is! De melyik legyen az a játékfelfogás? A válasz, úgy érezzük, kézenfekvő: a támadó szellemű futball! A magyar labdarúgás ebben a felfogásban érte el legnagyobb, legmaradandóbb sikereit, ezen az úton kell továbbhaladni. Igenám, de valahányszor a válogatott csapatunk félelmetes volt, mindig egy-két nagy egyesületre épült. Egykor az MTK-ra, majd a Ferencvárosra, később a Bp. Honvédra, szóval, a klubérdekek nem keresztezték a nemzeti érdekeket. Most azonban, miután az egyesületekben szinte vakon tévelyegnek a szakemberek, mert nem találják a kiutat a sötétségből, a szövetségi kapitány hiába is szeretne egy klubcsapatra építeni. Dr. Lakat Károly az akkor éppen formában levő Diósgyőrre próbálta építeni olimpiai reményeink megvalósítását, de nem sikerült. Mészöly Kálmán most a Bp. Honvéd lendületbe jött együttesét szemelte ki, s nagyon kérdéses, hogy vajon nem úgy végződik-e az ő jó elképzelése is, mint elődjéé?... Mert a klubcsapatok szakmailag nem állnak stabil lábakon! A spanyol válogatott mérkőzés után alkalmam nyílt arra, hogy az 1982. évi spanyolországi világbajnokság szervező bizottságának elnökével, Pablo Portával együtt vacsoráztam. Evés közben pedig nemcsak az étvágy, hanem sokszor a jó gondolatok is megjönnek. Valahogy így történt ezúttal is, mert szóba került a spanyol futballisták premizálása, és a mi labdarúgásunk ösztönzési rendje. S egyszerre megélénkült a beszélgetés, mert — nagyon helyesen! — a nagy tapasztalatú spanyol szakember kulcskérdésnek nevezte ezt a tényezőt. Ők például úgy ösztönzik mindig jobb és tartósan eredményes játékra klubcsapataikat, hogy a hagyományos táblázat végére odaraktak még egy rubrikát, ahol az idegenben elért pontok számát külön vezetik, s abból — valahányszor pontveszteség következik be az ellenfél pályáján — 1 vagy 2 pont levonásra kerül. S mindaddig, amíg egy klubcsapat ebben az utolsó rovátkában pluszban van, hazai mérkőzésein dupla prémiumot kap. Tehát a játékosok érdeke az, hogy idegenben teremtsék meg a hazai kétszeres prémium lehetőségét, így jól jár a játékos és a klub is, hiszen közönsége így azt kapja, amit vár, s a sikerek arányában mind nagyobb számban viszi a pénzét az egyesület kaszszájába. Természetesen szóba kerültek más ösztönzési gyakorlatok is, amelyek szintén alkalmasak arra, hogy a csapatok és a játékosok harci kedvét, sportszerű hozzáállását állandóan ébren tartsák. Egy másik példa: nemzetközi statisztika bizonyítja, hogy egy bajnokcsapat általában 70—75 százalékos összteljesítménnyel nyeri a bajnoki címet. Tehát csomagtervet dolgoztak ki számukra, mondván, hogy öt mérkőzésen 10 pontot lehet nyerni, de ha a 7. pontot már a negyedik találkozón megszerzik, akkor azonnal kifizetik a 10 pontért járó prémiumot, s automatikusan — győzelem esetén — már a negyedik mérkőzésen elkezdődik az újabb széria megvalósítása. Logikus, hogy a játékosok nem engedhetnek ki, mert akkor saját zsebükre menne a könnyelműség vagy a bundázás. Az érdekek hasonló mozgósítását szolgálja az a rendszer is, amely azt mondja, hogy amíg egy csapat nyer, addig egy alacsonyan kezdődő, de fokozatosan emelkedő prémiumtáblázat szerint, mérkőzésről mérkőzésre magasabb jutalmat kap. Ha pedig megszakad a győzelmi sorozat, akkor újra elölről kezdődik (!) a felfelé való „tornázás”. Ebben a helyzetben is csak az az út vezet a kaszszához, amelyiket sikerek övezik. Nem lehet egyegy mérkőzésre „jószívűnek” lenni, mert annyi „hálát” az ellenfelek nem tudnak fizetni, amenynyit veszít a csapat, ha elölről kell megint kezdenie a kapaszkodást. Szóval, bármelyik gyakorlatot is vesszük az említett három közül, egy biztos: a bundázást kiszűri magyar labdarúgásban az anyagi ösztönzésre megvan a törvényes lehetőség. A klubok azonban régen elavult módszerek, vagy meg nem engedett úton igyekszenek jutalmazni jó (és sokszor rossz) teljesítményeket. A szakemberek esküsznek rá, hogy a labdarúgókat csak az anyagiakkal lehet megfogni. Büntetés, vagy jó szó lepereg róluk. Hát ragadjuk akkor meg azon lehetőségek egyikét, amelyek a mi viszonyainkra átültetve elfogadhatók, és valóban érdekeltté teszik a futballistákat abban, hogy otthon és idegenben egyformán támadjanak és győzni akarjanak! Vándor Kálmán . 13