Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)

1980-10-05 / 234. szám

198­0. október 5. A Budapesti Vegyiművek felvesz­ egy műszakos nyomdaüzemébe nyomdai fotóst vagy montírozók betanított is lehet Heti munkaidő: 44 óra BUDAPESTI VEGYIMŰVEK Budapest, IX., Kén utca 5. SPECIÁLIS forgácsoló (Tornos), valamint sajtoló (Bihler) automatára, kétműszakos beosztásra beállító gépkezelőket keresünk Felvétel az új automatagépek beérkezésekor, előreláthatólag november elején. Jelentkezés: VBKM Világítástechnikai Gyára munkaügyi osztályán, Budapest XIV., Francia út 11. Megközelíthető: Metró Népstadion úti megállójától 5 perc. Keresse fel motorkerékpár- és autóalkatrész­­szaküzletünket Személygépkocsi-felszerelések, alkatrészek, MOTORKERÉKPÁROK, KERÉKPÁROK, alkatrészek, garázsfelszerelési cikkek, aggregátok, benzinmotoros vízszivattyúk, benzinüzemű kertigépek és tartozékai, MŰSZAKI ÁRUFÉLESÉGEK széles választékával várjuk VÁSÁRLÓINKAT. Ugyanitt a fenti áruféleségeket, továbbá RUHÁZATI cikkeket készpénzért megvásároljuk, ill. bizományba átvesszük. BUDAPEST XIX., (KISPEST), Nagykőrösi út 156. sz. alatt. T.: 475—151. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ V. ­ Taurus Műszaki Gumigyár (Budapest X., Újhegyi út 25—31. Telefon: 270—417) KERES: esztergályos szakmunkásokat, betanított munkásokat, két és három műszakra, takarítónőt délelőtti műszakra, valamint vizsgázott szakácsot. MEGKÖZELÍTHETŐ: 68-as, 85-ös és 117-es busszal. (Újhegyi lakótelep mellett.) NÉPSZAVA A cipőtől a kesztyűig Sportdivat 1980-ban Sportszer, sportruházat. Meg sem lehet számolni, hányszor tet­tük szóvá az elmúlt évek során, mi­lyen nagy szükség lenne a kor igényei­nek megfelelő speciális kínálatra. Ar­ról ábrándoztunk, hogy olyan színvo­nalú termékeket lehessen kapni gyer­mek- és felnőttméretekben egyaránt, amelyek kifejezetten ízléses szabadidő­öltözékek, tehát éppúgy alkalmasak sportra, túrázásra, mint a nyaralás alatt utcai viseletre, esetleg a ház körüli ki­sebb munkáknál, az otthoni pihenésnél. A Budapesti Nemzetközi Vásáron kö­rülnézve azt vizsgáltuk, mit ajánla­nak a sportolni vágyó tömegeknek, vagy a versenysportolóknak a magyar vállalatok. A kocogómozgalom tré­fás jelmondata, hogy a láb mindig kéznél van. De vajon mit húzhatnak a lábukra a kedvtelésből futkározók? A Tisza Cipő­gyár az egyik legnagyobb sportcipőgyártó hazánk­ban. — Gyárunk képes ellát­ni az egész magyar sport­életet a legkülönbözőbb fajtájú sportcipőkkel — tájékoztatott Szalay Lász­ló kereskedelmi igazgató. — A labdarúgó,­ a te­nisz-, a kosárlabdacipők mellett univerzális edző­cipőkkel is. S milyen a minőség? Öt éve gyártják­ ­ Európa egyik legna­gyobb sportszergyártó cé­gével, az Adidasszal ép­pen idén kötöttük meg a második öt évre szóló szerződésünket, s talán mondanom sem kell, hogy ez a nyugatnémet cég csak kifogástalan árut vesz át tőlünk. Nos, ugyanazokon a gépeken, ugyanazok az emberek a Tisza embléma alatt sem csinálnak rosszabb lábbe­liket. A sportcipőnek persze nemcsak a minősége, ha­nem az ára is lényeges. — A mi szabadidő-ci­pőink 340—380 forintba kerülnek. Ha összehason­lítom az Adidas-cipőkkel, ez még fele annyi sincs. Cipő tehát van, követ­kezzék a ruházkodás! A BNVm­ a legszebb szabadidő­ruhákat a Váci Kötötárugyár állította ki. Melegítők, tenisztrikók, sortok és különböző ízlé­ses, mutatós szabadidő­­ruhák — gyerekek, felnőt­tek, férfiak és nők részére — élénkítik a kiállító standot. A modellek mo­dern fazonban, szép anyagból készültek. — Mintegy öt évvel ez­előtt álltunk rá a sportru­házati cikkek gyártására — kezdte a beszélgetést Hellermann György ve­zérigazgató-helyettes, majd sietve hozzátette: — A gyár persze már 95 éves múltra tekinthet vissza, és korábban fő profilja a bolyhos pamut alsóneműk gyártása volt. Igaz, hogy még mindig gyártunk évente félmillió bunda­nadrágot, de ez ma már termelésünk elenyésző ré­sze. Szabadidő­ruhából, tré­ningruhából milyen a kí­nálat? Itthon árulják — Harminc—negyven­féle fazonból lehet válasz­tani, s miután termékeink nyolcvan százalékát érté­kesítjük a hazai piacon, a húsz százalék exporttal szemben, remélem, min­denki megtalálja a kedvé­re valót. Tehát van már ruhánk és cipőnk , mehetünk sportolni. De mit sportol­junk? Kézenfekvő: a lab­dajátékok az igaziak ... A világhírű Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat kiállító standjá­nál Tauber István árufor­galmi osztályvezető ked­ves sztorival fogad: — Éppen a napokban zárult Kölnben a Spoga elnevezésű sportszerkiállí­tás, ahol bemutattak egy olyan, általunk gyártott futball-labdát, amellyel eddig nyolcvan órát ját­szottak. Szakértő vélemé­nyek szerint még mindig „elmenne”, mondjuk, egy másodosztályú bajnoki mérkőzésen... Ennyit a minőségről. A gyár egyébként éven­te majdnem , félmil­lió „pettyest” készít, csak­nem teljes egészében exportra. Ami csekély mennyiség (kb. 5000 da­rab) itthon marad, az szinte pillanatok alatt el­fogy az üzletekből. Az ok: a külföldi kereslet szinte határtalan. — Segítünk a bajon — tájékoztat vendéglátónk. Hamarosan sorozatban gyártjuk majd az újfajta, unicastnak nevezett bő­rünkből azokat a labdá­kat, amelyek szintén kivá­ló minőségűek, és jut be­lőlük hazai piacra is. Egy másik „bőrös” cég­nél, a Pécsi Kesztyűgyár­nál Déri János, műszaki fejlesztési szakember még biztatóbb hírt közöl: Futball, boksz, sí . Óriási mennyiségben szállítunk külföldre, pél­dául, síkesztyűket. És nincs gond itthon sem: bárki megvásárolhatja azokat a készítményein­ket, amelyeket a világ leg­jobb síelői is viselnek. Alaposan megnőtt a ke­reslet bokszkesztyűink iránt is. Legújabb termé­keink közé tartozik az, amelyiknek az ütőfelülete eltérő színű a kesztyű töb­bi részétől. Ebből is jut a hazai üzletekbe, kapnak a válogatottak, de tekin­tettel a változó súlyukra, öklözhet benne a sportág minden korosztálya. A sportolni vágyóknak az idei BNV tehát bősé­gesen kínált vásárfiát. Megnyugtató ezt így summázni, mert tekinté­lyes igény van (végre!) a kifogástalan minőségű és a célnak maradékta­lanul megfelelő sportfel­szerelésre. Nos, úgy lát­szik, ezt egyre inkább felismerik a vállalataik is. Az általunk említett néhány gyár csak része annak a tucatnyinak, amely sporthoz kapcso­lódó termékeket kiállí­tott a BNV-n. Tájékozó­dásunkból még az is ki­derült, hogy ezúttal nemcsak kiállítási dara­bokról van szó, hanem olyan gyártmányokról, amelyek legtöbbje m­ár ott díszeleg az üzletek polcain is. A zöme ... De bizakodva várhat­juk a többit is! Lepies György— Serényi Péter Tetszetősek a modellek, sportra csábí­tanak Örülhettek a hazaiak Volán—Diósgyőr 1:1 (0:0) Diósgyőr, 6 ezer néző, vezette: Nagy M. Góllövők: Juhász, illet­ve Magyar. A diósgyőriek augusztu­si kupaprogramja miatt elhalasztott találkozón, a nap egyetlen NB I-es lab­darúgó-mérkőzésén, elein­te a hazaiak támadtak, de utána kiegyenlítődött a játék. Az első félidő gól nél­küli kísérletezései után a második játékrészben a vendégek vették át az irá­nyítást és a 66. percben Szakál beadását Juhász 15 méterről lőtte a kapu jobb oldalába (1:0). A hajrá­ban siker kísérte a diós­győriek egyenlítési kísér­leteit, a 85. percben Ma­gyar állította be a vég­eredményt (1:1). Az alacsony színvonalú mérkőzésen a jól kezdő, de azután visszaeső ha­zaiak végül is örülhettek a döntetlennek. Az 1:1 azt jelenti, hogy a nyolc mér­kőzésből szerzett 10 pont­jával a Volán feljött a táblázaton a 6. helyre. A DVTK változatlanul a se­reghajtók között van, 6 ponttal a 16. Jók: Bene, Martos, Sza­kál, Magos, illetve Veréb, Szántó, Fükő, Görgei. RÖVID HÍREK ■ A berlini nemzetközi ökölvívótornán, nehéz­súlyban Alvics az első menetben döntő fölénnyel győzött a szovjet Novikov ellen.­­ Ma este rendezik Watkins Glenben (USA) az idei utolsó Forma–1-es VB-futamot. Mint ismere­tes, az ausztrál Jones már világbajnok, mögötte csak a helyezésekért folyik majd a harc. ■ Újabb négy évre a Sven Thofeltet és Wille Gr­utót választották a Biatlon Szövetség elnöke- Nemzetközi öttusa és vé, illetve főtitkárává. ■ „Kitűnően érzem ma­gam, nem vagyok sem gyenge, sem öreg, a vere­ségemet nagy súlyveszte­ségemnek tulajdonítom, ütéseim nem találtak, és reflexem sem volt jó” — nyilatkozott a Holmes el­leni vesztett mérkőzése után Muhammad Ali, aki változatlanul nem gondol a végleges visszavonulás­ra. ■ San Marinóban be­fejeződött az ifjúsági súlyemelő EB. Az utolsó napon az ólomsúlyúak mezőnyében Pencz Mi­hály bronzérmes lett. Az EB pontversenyében a magyarok, a bolgár és a szovjet csapat mögött, a 3. helyen végeztek. $P9B ír Bunda nélkül is lehet Variációk egy témára T­om Docherty, a Manchester United korábbi menedzsere híres határozottságáról. Általá­ban kijelentő módban beszél, s hajlíthatat­lanul kemény a játékosokkal szemben. Mindent megtesz annak érdekében, hogy tudásuk legjavát nyújthassák, de azt aztán számon is kéri tőlük. Az ismert kijelentései közé tartozik, hogy „nekem mindegy, otthon vagy idegenben játszunk, a csa­patnak támadnia és győznie kell!” S ebben az ál­láspontban nem a mondat második, hanem az el­ső része az érdekesebb. Az, hogy­­­ nem kétféle, az ellenfelekhez és a helyszínhez alkalmazkodó játékfelfogást oktat. Hanem egyet: támadni kell mindenütt, és az ellenfél alakítsa a játékát a mi­enkhez, nem pedig fordítva! S ez már csak azért is szimpatikus számunkra, mert a magyar labda­rúgásban nemhogy kettő­, de még egyféle vilá­gosan kivehető, tudatossá vált játékstílusról sem beszélhetünk. A csapatok összevissza játszanak, többnyire ösztönösen, a hangulatuktól vagy a sze­rencse kínálta lehetőségektől függően. Nálunk te­hát az egyértelmű játékfelfogás kialakítása nem­csak klub-, hanem nemzeti érdek is! De melyik legyen az a játékfelfogás? A válasz, úgy érezzük, kézenfekvő: a támadó szellemű futball! A magyar labdarúgás ebben a felfogásban érte el legnagyobb, leg­maradandóbb sikereit, ezen az úton kell továbbhaladni. Igen­­ám, de valahányszor a válogatott csapatunk fé­lelmetes volt, mindig egy-két nagy egyesületre épült. Egykor az MTK-ra, majd a Ferencvárosra, később a Bp. Honvédra, szóval, a klubérdekek nem keresztezték a nemzeti érdekeket. Most azon­ban, miután az egyesületekben szinte vakon té­­velyegnek a szakemberek, mert nem találják a kiutat a sötétségből, a szövetségi kapitány hiába is szeretne egy klubcsapatra építeni. Dr. Lakat Ká­roly az akkor éppen formában levő Diósgyőrre próbálta építeni olimpiai reményeink megvalósí­tását, de nem sikerült. Mészöly Kálmán most a Bp. Honvéd lendületbe jött együttesét szemelte ki, s nagyon kérdéses, hogy vajon nem úgy végző­dik-e az ő jó elképzelése is, mint elődjéé?... Mert a klubcsapatok szakmailag nem állnak sta­bil lábakon! A spanyol válogatott mérkőzés után alkalmam nyílt arra, hogy az 1982. évi spanyolországi világbajnokság szervező bizottságának elnö­kével, Pablo Portával együtt vacsoráztam. Evés közben pedig nemcsak az étvágy, hanem sokszor a jó gondolatok is megjönnek. Valahogy így tör­tént ezúttal is, mert szóba került a spanyol fut­ballisták premizálása, és a mi labdarúgásunk ösz­tönzési rendje. S egyszerre megélénkült a beszél­getés, mert — nagyon helyesen! — a nagy ta­pasztalatú spanyol szakember kulcskérdésnek ne­vezte ezt a tényezőt. Ők például úgy ösztönzik mindig jobb és tartósan eredményes játékra klub­csapataikat, hogy a hagyományos táblázat végé­re odaraktak még egy rubrikát, ahol az idegen­ben elért pontok számát külön vezetik, s abból — valahányszor pontveszteség következik be az ellenfél pályáján — 1 vagy 2 pont levonásra ke­rül. S mindaddig, amíg egy klubcsapat ebben az utolsó rovátkában pluszban van, hazai mérkő­zésein dupla prémiumot kap. Tehát a játékosok érdeke az, hogy idegenben teremtsék meg a ha­zai kétszeres prémium lehetőségét, így jól jár a játékos és a klub is, hiszen közönsége így azt kapja, amit vár, s a sikerek arányában mind na­gyobb számban viszi a pénzét az egyesület kasz­­szájába. Természetesen szóba kerültek más ösztönzési gyakorlatok is, amelyek szintén alkalmasak arra, hogy a csapatok és a játékosok harci kedvét, sportszerű hozzáállását állandóan ébren tartsák. Egy másik példa: nemzetközi statisztika bizonyít­ja, hogy egy bajnokcsapat általában 70—75 szá­zalékos összteljesítménnyel nyeri a bajnoki címet. Tehát csomagtervet dolgoztak ki számukra, mond­ván, hogy öt mérkőzésen 10 pontot lehet nyerni, de ha a 7. pontot már a negyedik találkozón meg­szerzik, akkor azonnal kifizetik a 10 pontért járó prémiumot, s automatikusan — győzelem esetén — már a negyedik mérkőzésen elkezdődik az újabb széria megvalósítása. Logikus, hogy a já­tékosok nem engedhetnek ki, mert akkor saját zsebükre menne a könnyelműség vagy a bun­dázás. Az érdekek hasonló mozgósítását szolgálja az a rendszer is, amely azt mondja, hogy amíg egy csapat nyer, addig egy alacsonyan kezdődő, de fokozatosan emelkedő prémiumtáblázat szerint, mérkőzésről mérkőzésre magasabb jutalmat kap. Ha pedig megszakad a győzelmi sorozat, akkor újra elölről kezdődik (!) a felfelé való „tornázás”. Ebben a helyzetben is csak az az út vezet a kasz­­szához, amelyiket sikerek övezik. Nem lehet egy­­egy mérkőzésre „jószívűnek” lenni, mert annyi „hálát” az ellenfelek nem tudnak fizetni, ameny­­nyit veszít a csapat, ha elölről kell megint kez­denie a kapaszkodást. Szóval, bármelyik gyakor­latot is vesszük az említett három közül, egy biz­tos: a bundázást kiszűri­ magyar labdarúgásban az anyagi ösztönzés­re megvan a törvényes lehetőség. A klubok azonban régen elavult módszerek, vagy meg nem engedett úton igyekszenek jutalmazni jó (és sokszor rossz) teljesítményeket. A szakemberek esküsznek rá, hogy a labdarúgókat csak az anya­giakkal lehet megfogni. Büntetés, vagy jó szó le­pereg róluk. Hát ragadjuk akkor meg azon le­hetőségek egyikét, amelyek a mi viszonyainkra átültetve elfogadhatók, és valóban érdekeltté te­szik a futballistákat abban, hogy otthon és ide­genben egyformán támadjanak és­­ győzni akar­janak! Vándor Kálmán . 13

Next