Népszava, 1980. november (108. évfolyam, 257–281. sz.)
1980-11-21 / 273. szám
1980. november 21. A Műanyag A háború előtti Fiat-Barblán mindössze a hűtő téli takarója készült műanyagból. Az 1952-es évjáratú 1100-on már 3 kg, a Lada ősén, az 1966-os Fiat 124-esen már 27 kg, míg az 1978-ban bemutatott Fiat a Ritmón Ritmón már 71 kg a műanyag. A műanyag előretörését ösztönzik olyan tények, hogy alkalmazásával fokozható a biztonság, csökkennek a korróziós és zajártalmak, a súlycsökkenéssel kisebb az üzemanyagfogyasztás is. A kísérletek szerint minden 100 kg súly megtakarítás a gépkocsin 1 liter üzemanyag megtakarítását jelenti 100 km-enként. A műanyag előretörésének ellentmond, hogy a személyautókban felhasználásra kerülő műanyag közel 80 százaléka petrolkémiai eredetű, és az olajtermékek árának emelkedése napjainkban is tart. De mellette szól, hogy kevesebb energia szükséges egy egységnyi műanyag előállításához, mint hasonló mennyiségű alumínium alkatrészhez, pl. 1 kg alumíniumrúd előállításához 8,5- ször több villamos energia szükséges, mint 1 kg félkész poliészter létrehozásához. Nagyon sok más dolog is készül műanyagból. Egyes típusoknál, mint pl. a Trabant vagy a Chevrolet - Corvette karászkái, számos típus vezérműszíja vagy a lökhárítók műanyagból készülnek. Jelenleg a Fiat-Ritmo 1980-as típusán található százalékos megosztásban a torinói típusok között a legtöbb műanyag, 71 kg. NÉPSZAVA Az idei Nobel-díjasok A Svéd Királyi Akadémia kiosztotta az idei Nobel-díjakat, amelyek mindegyike 212 ezer dollárt ér, a tavalyi 190 ezerrel szemben (hja, az infláció). Most a szaktudományi díjazottakat mutatjuk be a Time Magazin cikke alapján. Már egy éve elterjedtek olyan hírek, hogy az orvosi díjat egy trió kapja a szervezet védekező rendszerét érintő munkájáért. A díjat George Snell, Jean Dausset és Barus Benacerraf kapták. Az alapkutatást Snell végezte: tumorsejtet, majd normális szövetet ültetett át egerekbe, és észrevette, hogy az átültetés sikere a sejtek felszínén levő bizonyos fehérjemolekuláktól függ. Megállapította, hogy e jellegzetes alakú antigének kombinációi egyénenként különböznek, s minél jobban hasonlítanak egymásra a befogadó és a donor antigénjei, annál sikeresebb az átültetés. Tovább kutatva rájött, hogy az antigének kombinációját a sejtmagban levő specifikus kromoszóma géncsoportja irányítja. Mindez azonban csak egerekre volt igaz mindaddig, míg a francia Dausset meg nem vizsgálta olyan emberek leukocitáit, fehér génsejtjeit, akik vérátömlesztést kaptak. Elemezte a donor vérében levő antigéneket, és meglepetésére röviddel a vérátömlesztés után nem lelte azokat a befogadó vérében. Helyettük a befogadó saját antigénjeit találta meg. Ezt követően lokalizálta azokat a géneket is, amelyek a befogadó antigénjeit termelték ki a donortól kapott vér sejtjeiben. A Caracasban született Benacerraf annak bizonyításáért érdemelte ki a díjat, hogy azok a trón immunreakciói erősségét szabályozzák, szintén részei egy komplexebb immunrendszernek, csakúgy, mint Snell és Dausset antigénjei. A három tudós felfedezése segít abban, hogy a szervátültetésnél a donort és a befogadót jól választhassák ki. Felülmúlhatatlan lehet az igazságügyi orvostanban, mert hiszen az antigének konstrukciója egyénenként változik, azaz épp olyan jellemző, mint az ujjlenyomat. A közgazdasági Nobel-díjat Lawrence Klein kapta az ökonómiai modellek létrehozásában elért eredményeiért. Ezek a modellek a közgazdaságtan, a matematika és a statisztika kombinációi. A modellalkotó több ezer matematikai egyenlőséget állít fel, amelyek a gazdasági élet mindenféle eshetőségét érintik. Mindezt komputerbe táplálja, és a modell képet ad arról, milyen módon reagál a gazdaság váratlan eseményekre. Mondjuk egy közel-keleti olajválság milyen hatással van a hongkongi játékboltok forgalmára. Klein az első modellt 1946- ban alkotta, mikor a közgazdák úgy vélték, hogy a háború után visszatér a válság, ő viszont a közgazdaságban akkor még lenézett matematikai modellekre hivatkozott az akkőr egyes 1980—81-es típusoknál túlhaladja a 100 kg-ot is, két égbe emelt intuícióval ellentétben. Mostarrában más közgazdászok néhány modellje látványosan kudarcot vallott, ezért jegyezhette meg Klein egyik vitapartnere: szerencse, hogy idén kapta a kitüntetést, mert jövőre már csak a mitológiában elért eredményeiért kaphatna Nobel-díjat. A fizikai Nobel-díjjal Val Fitch és James Cronin amerikai fizikusokat jutalmazták meg, akik megcáfolták a szimmetriatörvényeket. E törvények kombinációjával akarták a szakemberek megérteni az anyag viselkedését az elemi részek alapszintjén. Az első szimmetriatörvény azt mondja ki, hogy magreakciókban a részecskék antianyag-ellentétjükkel helyettesíthetők, az elektron például a pozitronnal. A második szerint a részecskebomlás során nincs különbség egy reakció és annak tükörképe között. Fitch és Cronin megállapították, hogy száz kísérletben kétszer a K—2 mezon bomlásakor nem a várt eredmény következett be, a K—2 mezon nem három, hanem két pimezonná bomlott, ellentmondva ezzel a kombinált szimmetriatörvényeknek. Ugyanígy további kísérletekkel cáfolták a törvényekből levonható másik következtetést, hogy a reakciók az időiben akár előre, akár hátrafelé haladva lefolyhatnak. Kutatásuknak valós gyakorlati eredménye még nincs, a tudomány elfogadta, hogy ez van, a szimmetriatörvények nem érvényesek, de még nem tudni, mindez mit jelent. Ahogy a Nobel-díj bizottság egyik tagja mondotta: egy új Einstein kell majd, hogy megmagyarázza. A kémiai Nobel-díj egyik felét Paul Berg kapta, a díj másik felén ketten osztoznak. Berg kezdetben azt vizsgálta, miért lesznek az egészséges sejtek rákosak. Hírnévre akkor tett szert, amikor 1971-ben egy más állati és emberi sejtekben rákkeltő majomvírust juttatott be E-coli baktériumba. Azonban attól való féltében, hogy ellenőrizhetetlen folyamatokat indíthat el, amelyekkel veszélyeztetheti az egész emberiséget, abbahagyta a kísérleteket. Felszólította tudóstársait, hogy vezessenek be moratóriumot, azaz időbeli halasztást az ilyen veszélyes kísérletekre. Kezdeményezése egész mozgalommá terebélyesedett, s ma már viszonylag biztonságos körülmények között dolgozhatnak e veszélyes tevékenységet folytató tudósok. Berg is tovább folytatta munkáját, késként használt enzim segítségével sikerült DNS-t kettészelnie, majd később a majomvírushoz kapcsolnia, így a világon elsőként összekötnie két különböző species génjét. A másikét díjazott, Walter Gilbert és Frederick Sanger, a génszerkezetek gyors dekódolására dolgoztak ki módszert. Sangernek egyébként ez volt a második Nobel-díja; az elsőt 1958-ban kapta, amikor megfejtette az inzulinmolekula szerkezetét. Décsi Ágnes Jean Dausset, Baruj Benacerral és George Snell Val Fitch és James Cronin Lawrence Klein Paul Berg, Frederick Sanger és Walter Gilbert Vaktanító Nemrégen közöltünk egynéhány rajzot, amelyek a vak emberek tapogatás nyomán kialakított formaérzékelését mutatta be. Újabb kísérletet láthatunk itt, amelynek sikere esetén nem látó embertársaink nagy segítséget kapnának a látókkal való kapcsolatteremtéshez. Világtalanok tanulnak írni. „Tanítójuk” egy elektronikus számítógép. Az elv viszonylag egyszerű: minden betű egy sajátos mozgásfolyamatból áll. Ezt a mozgásfolyamatot kell gyakoroltatni, nagyon sokszor a világtalanokkal, addig, amíg megtanulják. Mérnökök olyan táblát készítettek, amelyen egy tollszerű alkalmatosság mozog kényszerpályán, ha azt a világtalan megfogta, mint a ceruzát. Ezt követően bal kézzel kell megnyomni egy vakítással ellátott gombot, amelyen a kívánt betű található, és a gép már a megfelelő betű alakja szerint mozgatja a „tollat” a világtalan kezében. A képen a felső írás a világtalan gépi tanulása előtt, az alsó írás pedig a tanulás félidejéből származik. Mesterséges szív A szovjet V. Sumakov professzor és az amerikai dr. M. Bakey közösen foglalkoznak a mesterséges szív kidolgozásával. A kísérleti modell súlya 350 gramm. A műszívnek van külső burkolata, a belseje pedig lágy és rugalmas henger, amely pneumatikus nyomással szivattyúzza a vért. Az emberi szív naponta 100 000-szer húzódik össze, ezért a műszívnek olyan anyagból kell lennie, amely bírja ezt a hatalmas megterhelést. Birkanyíró robot Szerencse, hogy a birka türelmes állat gondolta az az ausztrál mérnök, aki megszerkesztette a birkanyíró robotot. A birkát megfelelő módon kikötik, és a robot karja anélkül, hogy megsértené a birkát, lenyírja a gyapjút. A robot karjában olyan érzékelő van, amely képes megkülönböztetni a szőrt a bőrtől. A robot felveszi a versenyt a leggyorsabb birkanyíró emberrel is. Virágporkonzerválás mélyhűtéssel A virágzásbiológiai kutatások foglalkoznak a pollenszemek, népszerűen termékenyítő virágpor élet- és termékenyítőképességének vizsgálatával. Ezek a kutatások fontosak a mezőgazdasági gyakorlat számára, mert gazdaságii növényeinknél a jó termőképességű fajtákat, hibrideket különböző kereszteződésekből állítják elő. Legfontosabb gabonanövényeink (pl. a búza, kukorica) virágpora a természetben csak rövid ideig életképes, így gyakran előfordul, hogy a kívánt keresztezéseket nem lehet elvégezni a partnerek eltérő virágzási ideje miatt. A pollenéletképesség mesterséges fenntartásával lehetővé válna a heterézishatás, vagyis az első nemzedéknél jobb utódok, különleges hibridkombinációk létrehozása. Az elmúlt évtizedekben és napjainkban is szerte a világon foglalkoznak, illetve foglalkoztak kutatók a kukoricapollen életképességének mesterséges fenntartásával. Mindeddig azonban nem született ezen a téren a gyakorlat számára felhasználható kísérleti eredmény. Magyarországon az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében, Martonvásáron néhány év óta végzünk vizsgálatokat a probléma megoldására. A kukorica pollen konzerválása igen alacsony hőmérsékleten, —196 C-fokon cseppfolyós nitrogénben és —76 C- fokon mélyhűtő szekrényben történik. Ilyen alacsony hőmérsékleten a pollenszemek életfolyamatai pillanatszerűen leállnak, és a szemcsék ebben az állapotban hosszú ideig tárolhatók. A mélyhűtés előtt a virágporszemek eredetileg magas víztartalmát speciális szárítással megfelelő értékig csökkenteni kell, úgy, hogy a vízvesztés ellenére a pollenszemek életben maradjanak. A sejtek víztartalmának csökkentésével és a hirtelen lehűtéssel elkerülhető a jégkristályképződés sejthártyát károsító hatása. A megfelelő módon szárított és műanyag ampullákba töltött kukoricapollen több hónapig, vagy akár évekig is tárolható igen alacsony hőmérsékleten, és amikor szükséges, felhasználható a megporzásra. Az intézetünkben kidolgozott pollentartósítási módszer segítségével sikerült a kukoricapollent egy évnél hosszabb ideig életképes és termékenyítőképes állapotban tartani. Eredményeink nem csupán a gyakorlat számára lehetnek érdekesek, hanem a génbankok szempontjából is. A szövettenyésztéssel foglalkozó kutatóknak már sikerült pollenszemből teljes növényt regenerálni, így a hosszú idejű pollentartósítás segítségével lehetővé válhat az egyes növényfajok változatlan állapotban történő megőrzése az utókor számára. Barnabás Beáta, MTA Mezőgazdasági Martonvásári Kutató Intézete 9