Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)

1980-12-02 / 282. szám

1980. december 2. Zárt ülés Madridban Vita a PFSZ meghívásáról Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti. A madridi találkozó zárt ajtók mögött tartott teljes ülésén hétfőn délelőtt folytatták a vitát a Földközi-tenger térségének biztonságáról és a Mediterrán-országok együttműködéséről. Miután csütörtökön és pénteken a teljes ülésen a nem részt vevő országok hozzászólásait hallgatták meg, ezúttal a részt vevő országok képviselői, mindenekelőtt a Földközi-tenger menti országok képviselői szóltak hozzá a napirenden szereplő kérdéshez. A vitában számos küldöttség — közöttük a szovjet, a bolgár és a ciprusi — támogatta felszólalásában a palesztin nép jogos ügyét, követelte az elfoglalt arab területek, visszaadását és kifejezésre juttatta véleményét, hogy a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek is részt kell vennie a vitában. Az amerikai küldött viszont felszólalásában határozottan ellenezte a PFSZ meghívását a találkozóra. A hétfő délelőtti teljes ülésen a román küldöttség ismét javasolta, hogy a következő találkozó színhelye Bukarest legyen. A teljes ülés mellett ülést tartott a gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozó munkabizottság is. Szovjet—nicaraguai megbeszéléséből tartottak Moszkvában November 26—30. között nicaraguai párt- és kormányküldöttség tárgyalt Moszkvában a politikai, gazdasági, kulturális és műszaki-tudományos kapcsolatok fejlesztéséről. A kölcsönös megértés és barátság légkörében folytatott megbeszéléseken a szovjet küldöttségben Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára, Nyikolaj Talszin, a Minisztertanács elnökhelyettese Karen Brutyenc, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője, valamint Igor Zemszkov külügyminiszter-helyettes vett részt. A nicaraguai tárgyaló küldöttség tagjai Jaime Wheelock Roman, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egyesített vezetősége politikai bizottságának tagja, földreformügyi miniszter; Henry Ruiz Hernandez, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetőségének tagja, tervezési miniszter, Alvaro Guzman külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint Luis Fiallos iparügyi miniszterhelyettesek voltak. A szovjet küldöttség tagjai a tárgyalások során szolidaritásukról biztosították a nicaraguai forradalmat, s kifejezésre juttatták: a nicaraguai népnek elidegeníthetetlen joga, hogy külső nyomás nélkül, maga határozza meg az ország sorsát, s maga válassza meg a társadalmi-gazdasági fejlődés útját. A felek a tárgyalásokon megállapították, hogy az SZKP és a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front közötti tapasztalatcsere elősegíti a szovjet—nicaragua kapcsolatok fejlődését, ugyanakkor síkraszálltak a két ország tömegszervezetei közötti együttműködés aktivizálásáért is. A tárgyalásokon a felek véleménye azonos volt a megvitatott nemzetközi kérdésekben. Elítélték a nemzetközi reakció és imperializmus tevékenységét, amellyel a világ helyzet élezésére törekszik, s állást foglaltak az enyhülési folyamat továbbvitele a vitás kérdések békés úton történő rendezése mellett. (TASZSZ) A Népszavazás Uruguayba Elutasították a junta alkotmánytervezetét Az uruguayiak többsége elutasítja a katonai rezsim alkotmánytervezetét — derült ki a vasárnapi referendumon leadott szavazatok kilencven százalékának értékelése után. A vasárnapi népszavazáson arról döntöttek, elfogadja-e az ország népe a junta új alkotmánytervezetét, amely gyakorlatilag intézményesítené a diktatúrát. A javaslat a fegyveres erőknek állandó beleszólási jogot biztosít a jövendő polgári kormányok döntéseibe is. Az ország haladó erői a tervezet elleni szavazásra szólították fel a lakosságot, mivel Uruguayban nem új alkotmányra van szükség, hanem arra, hogy tiszteletben tartsák az 1967-ben elfogadott alaptörvényt, a katonák vonuljanak vissza laktanyáikba és a hadsereg rendelje alá magát a törvényes úton hatalomra jutó kormányok. A szavazatok 90 százalékának összeszámlálásából kitűnik, hogy a kétmillió szavazásra kötelezett uruguayi 54,5 százaléka szavazott a javaslat ellen, 39,5 százalék mellette. (DPA, ADN, AFP) Sztane Dolanc beszéde szocialistaellenes erők Intrikáiról Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: Sztane Dolanc, a JKSZ KB elnökségének tagja a ljubljanai fémművek új üzemrészlegének avatóünnepségén mondott beszédében a többi között rámutatott hogy a sikerek ellenére sem idealizálják a jugoszláv társadalmat, de — mint kiemelte — ,,egyesek néha olyan borúlátón ítélik meg problémáinkat, hogy véleményüket bizonyos elemek ellenünk intézett támadásokra használják fel”. Nem ismerjük és nem ismerhetjük el a demokráciáért vívott harcnak az egyesek, személyek és csoportok által folytatott intrikákat. Nem engedjük meg, hogy a demokráciáért vívott harcnak tüntessék fel azt, ami forradalmunk alapjait, eredményeit — a társadalmi tulajdont, a munkásosztály, a dolgozók hatalmát, a szocialista önigazgatást, nemzeteink és nemzetiségeink testvériségét, egységét, el nem kötelezett külpolitikánkat, függetlenségünket — veszélyezteti. Senkinek sem engedjük meg, hogy letérítsen bennünket a titói útról — mutatott rá végül Sztane Dolanc. Kubai cáfolat A kubai külügyminisztérium közleményében erélyesen cáfolta azokat a nyugati sajtóhíreszteléseket, amelyek szerint kubai csapatok tartózkodnának Afganisztánban. Az AFP francia hírügynökség Iszlámábádból származó jelentésében nyugati diplomáciai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy több kulcsfontosságú pontot kubai katonák őriznek Afganisztánban. A kubai külügyminisztérium hivatalos cáfolatában hangsúlyozta, hogy e híresztelések minden alapot nélkülöznek, kitalált történetről van szó. Efféle híresztelésekkel szeretnék megtorpedózni Kubának a pakisztáni—afgán, illetve az iráni—iraki viszály politikai rendezése érdekében közvetítőként tett erőfeszítéseit. (PL) Francia választások Szocialista előretörés A francia részleges nemzetgyűlési választások vasárnap lezajlott második fordulójának győztese a Szocialista Párt lett. A megürült hét képviselői hely közül négyet a szocialisták szereztek meg, egy mandátumot a gaulle-ista RPR-től, egyet pedig a giscardista UDF-től hódítva el. Korábban e hét hely közül csak kettő volt a szocialistáké. A szocialista vezetőség nagy győzelemként értékelte a vasárnapi eredményt, mert a szavazást az öt hónap múlva esedékes elnökválasztás főpróbájának tartja. A gaulle-ista vezetés is az elnöknek szóló figyelmeztetésként értékelte a szavazás eredményét. Az UDF vezetősége szerint azonban az eredménynek „nincs semmiféle jelentősége”. (MTI) Vizsgálat a chilei junta ellen Vasárnap Rómában befejezte ülését a chilei katonai junta bűneinek kivizsgálásával foglalkozó nemzetközi bizottság kibővített titkársága. A Magyar Szolidaritási Bizottságot dr. Réczei László professzor képviselte, aki az MTI tudósítójának elmondta: a santiagói hatóságok az új alkotmány elfogadtatásával javítani kívántak nemzetközi helyzetükön, anélkül, hogy engedtek volna a terrorból, a chilei nép üldözéséből. A bizottság szükségesnek tartotta, hogy a nemzetközi közvélemény előtt leplezné le a junta fondorlatos manőverét. NÉPSZAVA A 3 Vállalkozás a szocializmusban A televízió egyik esti műsorában a minap megkérdeztek egy filmrendezőt: mennyi pénzből tudna kihozni egy új magyar filmet, ha mondjuk vállalkozóként, az összes anyagi eszközök és döntési hatáskörök birtokában, teljesen a saját kockázatára készíthetné, illetve készíttethetné el a produkciót. A válaszra várni kellett egy kicsit, de végül is csak kimondta: úgy véli, hogy körülbelül a felét költené el annak az összegnek, amibe ma egyegy ilyen alkotás a hazai filmgyáraknak, stúdióknak kerül. Nem tudom, persze, hogy jól számolt-e vagy sem; megeshet, hogy tévedett, de — igaza is lehetett. Ezen talán — ha szükségesnek látják — elgondolkozhatnak a hozzáértők. Jómagam inkább azért tartom figyelemre méltónak a filmrendezők véleményét, mert gazdálkodásunk olyan körülményeire utalt, amelyek fellelhetők a művészettől, a kultúrpolitikától egészen távol eső területeken is. Tehát a szorosabb értelassan polgárjogot nyer gazdaságunkban a vállalkozás fogalma is. Természetesen nem a tőkés vállalkozásé — amint ezt hangsúlyozták az említett tv-műsor résztvevői is —, hanem a vállalkozás szocialista típusáé, amely alapvetően különbözik az előbbitől: összhangban kll lennie társadalmunk termelési és tulajdonviszonyaival. A tőkés a saját pénzét fekteti be —, és nyer vagy veszít —, a mi vállalatainknak, szövetkezeteinknek viszont a nemzeti, illetve közösségi vagyonnal kell jól sáfárkodniuk. Ebből következik, hogy az utóbbiaknak a felelősségük is jóval nagyobb, hiszen egy esetleges megalapozatlan döntésnek, a hibás gazdálkodásnak kárát látja a dolgozó kollektíva, a ráfizetést — különösen a legnagyobb üzemek esetében — a népgazdaság is megérzi. De vajon mennyire nevezhetők vállalkozásnak a mi vállalataink? Sikerült-e az elmúlt években megteremteni a vezetőknek azt a fajta érdekeltségét és döntési szabadságát, amely a reájuk bízott termelőerők legeredményesebb kamatoztatására serkenti őket, pontosabban mit kéne tenni az ösztönző feltételek javítása végett? Tagadhatatlan, hogy az 1968-as gazdasági reform bevezetése óta a szabályozórendszer többszöri semben vett árutermelésben, az iparban és a mezőgazdaságban éppúgy előfordul, hogy a költségek az indokoltnál magasabbak", a portéka jövedelmezőségét olyan kiadások rontják, amelyeket egy jobb, ésszerűbb szervezetben elkerülhetnének vagy legalábbis csökkenteni tudnának a vállalatok. A hatékonyságról, a ráfordítások mérsékléséről és az eredményesség javításáról éppen eleget beszélünk manapság; nem hiszem, hogy sokan lennének, akik ne tudnák, betéve, melyek most a legsürgetőbb feladataink. Azt sem lehet mondani, hogy az unos-untig hangoztatott érvek vagy még inkább a gazdasági kényszer hatására ne történt volna semmi változás. Fokról fokra a gyakorlatban is érvényre jutnak a korszerűbb módszerek, és kezdünk odafigyelni olyan apróságokra is, amelyeket azelőtt — ha egyáltalán észrevettük — nem tartott lényegesnek senki sem, sem sarkadnak ? módosításának egyik fontos célja éppen a vállalati önállóság és a központi irányítás összhangjának kialakítása volt. Ez még akkor is igaz, ha időnként egymással ellentétes tendenciák érvényesültek, mintegy tükrözve, hogy vezető gazdasági szakembereink körében is szakadatlanul folytatódik a vita arról, milyen szerepe, feladat- és hatásköre legyen népgazdaságunkban a szocialista vállalatoknak, hogyan lehetne kialakítani működésüknek, belső szervezetüknek és a külvilággal — a kooperáló partnerekkel és a piaccal — való kapcsolataiknak azt a rendszerét, amelyben politikai céljainkkal összhangban és a legeredményesebben segíthetik elő a népgazda- ság fejlődését, a nemzeti jövedelem növekedését. Szükség is van erre a vitára, olykor a pillanatn világ legjobbnak tartott álláspont megkérdőjelezésére is. Hiszen még egy bonyolultabb gépi berendezés sem igen tervezhető meg csak papíron: a prototípus, a nullszériagyártás során előre nem látott fogyatékosságok bukkanhatnak elő, s olyan kérdések vetődhetnek fel, amelyekre választ csupán a gyakorlat adhat. Még inkább így van ez a gazdaságban, amellyel nem lehet lombikban kísérletezni, amelynek működése bonyolultabb, mint a legtöbbet tudó automatáé. Vállalatok tömegének, a termelésben és a fogyasztásban egyaránt részt vevő millióknak a magatartását, a különböző intézkedésekre való reagálását A Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt hosszú évek óta folynak a szocialista vállalatokkal kapcsolatos kutatások, amelyeket a legnevesebb szaktekintélyek irányítanak. A távlati kutatási program keretében foglalkoznak a vállalatok irányítási rendszerének, belső elszámolásának és termelésszervezésének főbb problémáival, a vállalati üzletpolitikával és a különféle kooperációs kapcsolatokkal. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a tudósok a szervezéstudomány és a szervezési eredmények gyakorlati alkalmazása akadályainak elemzésére, az ésszerűsítés, a racionalizáló szervezés lehetőségeire. Fontos kutatási témakör a szocialista vállalatok szervezeti demokratizmusának helyzete is. Vizsgálják a vállalati készletgazdálkodás problémáit, a vállalatoknak az úgynevezett innováció — a gondolatoktól a termékek értékesítéséig terjedő folyamat megújhodás iránti fogékonyságát, a vállalati gazdálkodás stratégiájának és taktikájának a szervezeti rendszerrel való összefüggéseit, a termelési szerkezet fejlesztésének problémáit, valamint a KGST-n belül megvalósítható vállalatközi kooperációs kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit is. Mindezek a kutatások, vállalatainknak az új gondolatok, az új technika és technológia, a mindig változásokat követelő korszerű szervezési módszerek iránti fogékonysága, persze, nagyon különböző. Nem egyformák a vezetők sem, és mi tagadás, olykor a külső — nem feltétlenül a határainkon kívüli — körülmények is határt szabnak lehetőségeiknek. Olyan adottságokból kell kiindulniuk, amelyek létrejöttéhez talán semmi közük. A hatvanas évek elején végrehajtott ipari átszervezés során például születtek olyan trösztök és óriásvállalatok is, amelyeknek a méretei már meghaladják a vezetés szervezési lehetőségeit. A vidéki ipartelepítés — kétségtelen eredményei mellett — olykor a fech-pontosan előre látni nem is lehet, ezért hát érthető, hogy a tapasztalatok alapján időnként változtatni kell a szabályozás, az ösztönzés és az elvonások rendszerén. A tudományos vita vizsgálódások nem öncélúak. Nem is laboratóriumi körülmények között végzik őket többnyire, s így a kapott eredmények hasznos útmutatást adnak gazdaságpolitikánk, irányítási rendszerünk továbbfejlesztéséhez is. Sőt, például a racionalizálás módszertana című kutatási témakörben az eredményeknek több vállalatnál való bevezetése már a kísérleti időszakban csaknem 120 millió forint megtakarítását tette lehetővé. Rámutattak azonban a kutatások a szocialista vállalatok sok megoldatlan problémájára, az óhatatlanul előforduló ellentmondásos helyzetekre is. A november második felében megtartott kétnapos eredmény beszámoló ülésszakon, természetesen, elsősorban a gondokra irányult a figyelem. Többek között arra, hogy kevés kivétellel, még nemigen tekinthetők a szó tágabb értelmében vállalkozásoknak a mi vállalataink. Nem is lehetnek igazán azok, amíg az érdekeltségi rendszer nem serkenti a vezetőket kockázatvállalásra, amíg a szigorú, és a világpiac ítéletét messzemenően érvényesítő szabályozórendszer ellenére sem mindig egyértelmű az összefüggés a jól végzett munka, és a kimutatható vállalati eredmények között.nológia egyes szakaszainak a termelési folyamatból való kiszakításával is járt, fölösleges csomagolási, ide-oda szállítási műveletek közbeiktatásával, és ezek miatt költségnövekedéssel is. Egy másik gond: a külső szervezettség hiánya. Legyen bár a legtökéletesebb egy vállalat belső szervezete, nem sokat tehet az ellen, ha akadozik az anyagellátás, ha kooperáló partnerei nem teljesítik kötelezettségeiket. Persze, egyelőre még a vállalatok saját háza táján is bőven akad tennivaló. De a szervezésnek, az ésszerűsítésnek túl kell lépnie a gyárkapukon, a kívánatos rendnek érvényesülnie kell a gazdaság egészében is. Ezzel kapcsolatban még a tudományos, elméleti kutatásoknak is sok kérdést kell megválaszolniuk, de ez nem jelentheti azt, hogy a gazdaságpolitika gyakorlati megvalósítóinak, az ipari, vállalati vezetőknek addig ne lennének tennivalóik. Mert manapság még nem mindig értelmesen, sőt, nem is mindig értelmes célokra használjuk fel erőforrásainkat. Olykor hiányzik a vállalkozás bátorsága is. Pedig enélkül aligha juthatunk előbbre. Fontos feltétel, hogy a reá bízott feladatokat mindenki a tulajdonos felelősségérzetével lássa el. Hogy a munkás, a műszaki és a közgazdasági szakember, de még inkább a vezető tudatában legyen: a közösség, a nemzet vagyonát — mindannyiunk létalapját — nemcsak óvni, gyarapítani is kötelessége. A fölösleges kiadás és az elmaradt haszon között nem sok a különbség: egyikből sem lesz fedezete, hogy növeljük az életszínvonalat. Csak abból, ha ezt a vagyont okosan, a közösség javára tudjuk kamatoztatni. A mi társadalmunkban ez a vállalkozás lényege. Franek Tibor Emberi és környezet feltételek A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár budapesti gyára látja el mosott gyapjúval a kistarcsai gyárat. Emellett kétszázhetven tonna fésült gyapjúszalagot is előállítanak. Jobb munkaszervezéssel elérték, hogy az idén a tervezettnél száz tonnával több, öszszesen ezerkétszázötven tonna gyapjút tisztítanak meg — hatvan éve üzemelő gépekkel (MTI Fotó : Tóth Bálint felvétele)