Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)

1980-12-24 / 301. szám

2 A „Maze” foglyaiM­iközben Londonban a Trafalgar téren már fel­állították a pompás, norvégiai fenyőfát — a mindenki karácsonyfáját —, azalatt az észak­írországi Belfasthoz közeli „Maze” nevezetű koncent­rációs táborban bizonyos könnyítéseket engedélyeztek a foglyoknak. Tekintettel arra, hogy abbahagyták a több hetes éhségsztrájkjukat, karácsonyra már csa­ládjuktól kapott polgári ruhát viselhetnek, továbbá havonta négyszer fogadhatnak látogatót és nyolc le­velet, illetve csomagot kaphatnak. A Maze szót nem lehet pontosan magyarra for­dítani: jelent tömeget, masszát, de rokonértelmű a rémülettel, a rettegéssel is. Mindenesetre találó elne­vezése a belfasti polgárok által gyűlölettel, ugyanak­kor szégyenkezve emlegetett lágerbörtönnek. Pedig szégyenkezésre nem nekik lenne okuk. Egy ízben dr. Thomas O’Flaidh bíboros, Írország érseke — a legfőbb katolikus egyházi méltóság látogatást tett a koncentrációs táborban, ahol a brit hatóságok az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) elfogott harcosait — „legálisakat” és szélsőségeseket egyaránt — őrzik. Az érsek a tábor H-szárnyának 3-as, 4-es és 5-ös épülettömbjében tett szemléjét úgy foglalta ösz­­sze, hogy „ilyen körülmények között még állatokat is aligha lehetne tartani. A cellákban elviselhetetlen a bűz, és a mocsok; a foglyoknak sem ágyuk, sem asz­taluk, sem székük; a külvilággal nem érintkezhetnek” Az érsek látogatását követően a tábor több száz la­kója nevében petíciót intéztek az emberi jogok európai bizottságához: nyilvánítsák azokat politikai foglyok­ká. Ez még az éhségsztrájk előtt történt. A bizottság az emberi jogok európai bíróságához utalta az ügyet: a bíróság elítélte Nagy-Britanniát amiatt, hogy Észak-Ír­országban durván megsérti a polgári és politikai jogok nemzetközi konvencióját. Az eset nagy port vert fel, ugyanis Ulsterben az em­beri jogok semmibevételével nemcsak az ENSZ által deklarált jogokat sértik meg, hanem Anglia törvé­nyeit is. Egyébként ez utóbbira célzott dr. O’Flaidh, amikor „gyanús körülmények között fogva tartott” emberekről szólt, akik a Maze táborban senyvednek. Hihetetlennek tűnik, de ilyen állapotok uralkod­nak a brit megszállás alatt levő hat grófságban, a sze­retet 1980. esztendei ünnepén. A kétségbeesett foglyok egy része — akik követelték a politikai minősítést — a végső eszközhöz nyúlt, hogy színvallásra kénysze­rítse Londont —, az éhségsztrájkhoz. A köztársasági érzelmű Sean McKenna és Tommy McKearney álla­pota például már annyira leromlott az éhezés követ­keztében, hogy haláluk fenyegetett , de fenyegetett a feszült politikai helyzet robbanása is. Mrs. Thatcher, Nagy-Britannia kormányfője Írország érsekéhez in­tézett táviratában közölte, hogy nem teljesítik az IRA-foglyok követeléseit, végül az utolsó percben kompromisszum született. A kormány „tekintélymen­tő” lépéssel elhatározta a könnyítést a tábor lakói szá­mára. A brit kormány ezzel feltételezhetően elkerülte az ulsteri véres karácsony veszélyét, de lényegében még­sem változtatott eddigi módszerein. Írország Kommu­nista Pártja kongresszusán hangzott el: „Írország a brit imperializmttus különösen visszataszító módsze­rekkel birtokolt gyarmata, ahol a Déli (Ír Köztársa­ság) gazdasági függéssel, az Északot (Ulster) a fele­kezeti gyűlölködés kiaknázásával, a katonai elnyo­mással láncolja magához.” Ebben a hónapban az an­gol alsóház meghosszabbította az 1973 óta érvényben levő észak-írországi rendkívüli állapotot. Ez a kö­vetkezőket jelenti: az angol katonaság továbbra sem vonul ki; esküdtszék nélküli „bíróságok” ítéleteket hozhatnak; a rendőrség — indoklás nélkül — bárkit őrizetbe vehet, s É­szak-Írország népére ismét nyomasztó karácsony köszönt. Ezen legfeljebb csak lélekben könnyít, az a körülmény, hogy — mint a The Sunday Times közölte — már Nagy-Britannia lakosságának relatív többsége is ellenzi azt, hogy Ulster továbbra is az Egyesült Királyság része maradjon. A kis északi grófságok társadalmi, politikai berendezésében oly alapvetőek az ellentmondások, hogy a jelenlegi kato­nai módszerekkel lehetetlen megoldani őket. Hogy az ír nép közelebb jusson évtizedekre visszamenő álmai­nak megvalósulásához, a hivatalos londoni politiká­nak a sziget északi részén saját, önálló törvényhozási jogkörrel, vissza kellene állítania az önkormányza­tot. Ez lenne az első lépés, de csak az első. És még ezt is megelőzve, sürgős teendője lenne Londonnak fel­számolni a XX. század egyik szégyenfoltját , a Maze tábort. Jankovszky János JL A téma: Csád Francia-líbiai tanácskozások Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Francois­ Poncet kül­ügyminiszter Ahmed Se­­háfival, Kadhafi elnök megbízottjával hétfőn es­te Párizsiban folytatott több mint egyórás meg­beszélésén a külföld csá­­di katonai jelenlétének megszüntetését követelte. Francia hivatalos nyilat­kozatok szerint a Líbia ál­tal szervezett iszlám lé­giók négy-ötezer embere támogatta Goukouni ál­lamfő csapatait a csádi polgárháborúban. A fran­cia sajtó viszont jelentet­te, hogy Goukouni cáfol­ta a líbiai katonai erők­ről szóló jelentéseket, és hangsúlyozta, hogy az északi szomszéd csak szakértőkkel segítette Csád törvényes kormá­nyát a lázadókkal vívott harcban. Francois­ Poncet a Se­­batival folytatott megbe­szélésen a legutóbbi la­­gosi egyezmények szigo­rú tiszteletben tartását sürgette, és kifejezte re­ményét, hogy a Lagosíba összehívott újabb értekez­let lehetővé teszi a tar­tós békés megoldás kidol­gozását. Ehhez — mon­dotta Francois­ Poncet — Franciaország kész segít­séget nyújtani. Sehatti egyébként Pá­rizsban kijelentette: Lí­bia, amelynek szakértői a ndjamenai törvényes kor­mány kérésére érkeztek Csádba, kötelességének érzi a szomszédos baráti ország támogatását, kü­lönös tekintettel arra, hogy annak gazdaságát tönk­retette a háború. A fran­cia lapok értesülése sze­rint Ndjamena ellátását valóságos líbiai légihíd biztosítja, és Csád sokat szenvedett fővárosában gyors ütemben szervező­dik újjá az élet. NÉPSZAVA Heves tüntetés a libanoni fővárosban az ENSZ-csapatok főhadiszállásánál New York-i tárgyalások a ciszjordániai polgármesterek ügyében Kedden több száz dél­libanoni menekült tünte­tett az ENSZ békefenn­tartó erőinek nyugat-bej­rúti parancsnoksága előtt. A tüntetők hatalmukba kerítették az épületet, be­zúzták ablakait, feldúlták és lángba borították az irodák berendezését, és felgyújtották a főhadi­szállás körül parkoló ka­tonai és polgári járműve­ket is. Az elfajult tünte­tés résztvevői amiatt til­takoztak, hogy az ENSZ- csapatok dél-libanoni je­lenléte nem nyújt kielé­gítő védelmet az ismétlő­dő izraeli támadásokkal szemben. Végül is az arab békefenntartó erők szíriai egységei állították helyre a rendet. Mint ismeretes, a Biz­tonsági Tanács a múlt hé­ten hosszabbította meg további hat hónapra a Li­banonban állomásozó ENSZ-csapatok mandátu­mát, de nem teljesítette azt a libanoni követelést, hogy létszámban és fegy­verzetben egyaránt erő­sítsék meg a kéksisakos alakulatokat. A norvég ENSZ-zászló­­alj katonái egyébként va­sárnap éjjel visszavonu­lásra kényszerítették a körzetükbe behatolt iz­raeli rohamosztagokat, meghiúsítva a tervezett terrorakciók végrehajtá­sát. Fokozott diplomáciai te­vékenység indult meg az ENSZ székhelyén a Cisz­­jordániából kitoloncolt két polgármester hazaté­rése ügyében. Mohamed Milhem Kab­uli és Fahd Kavaszmeh hebroni pol­gármester, tiltakozásul az ellen, hogy az izraeli ha­tóságok elűzték őket ha­zájukból, péntek óta éh­ségsztrájkot folytat az ENSZ székhelyén. Ismeretes, hogy a Biz­tonsági Tanács pénteken egyhangúlag megszavaz­ta azt a határozatot, amely a két palesztin személyi­ség hazatérését és hivata­lának visszaadását köve­teli.­­A két palesztin ve­zetőt az izraeli hatóságok ez év májusában utasítot­ták ki megtorlásul egy Hebronban végrehajtott palesztin gerillaakcióért. Az izraeli legfelsőbb bíró­ság december elején hoz­ta meg végső döntését, melynek értelmében a két palesztin politikus nem térhet vissza Ciszjordániá­­ba.) Az arab országok ENSZ- beli csoportja négyfőnyi szolidaritási bizottságot hozott létre, melynek tag­jai hétfőn Waldheim ENSZ-főtitkárral talál­koztak, kedden pedig fel­keresték hivatalában Do­nald McHenryt, az Egye­sült Államok állandó ENSZ-kép­viselőjét, a BT soros elnökét. Ugyancsak kedden tárgyalt a ciszjor­dániai polgármesterek ügyéről Waldheim és a BT elnöke. Az iráni parlament elnöke, Rafszandzsani ajatollah sajtóértekezleten ismertette az újságírókkal a túsz amerikai diplomaták szabadon bocsátásával kapcsolatos teheráni álláspontot 198­0. december 2­4. II. János Pál pápa üzenete 11. János Pál pápa kedden Vatikánvárosból üzenetet intézett a világ országainak államfőihez a közelgő új év alkalmából. A pápa foglalkozott a béke kérdésével és kifej­tette véleményét arról, hogy hogyan érvényesül a szabadság a világ külön­böző térségeiben. Bíráló­­an szólt a katonai és po­litikai tömbök fennállásá­ról. Egészben véve úgy vélekedett, hogy a 80-as évek elején a nemzetkö­zi helyzet kevéssé biztató. Néhány szóval megbírál­ta a nyugati országok fo­gyasztói társadalmát, amely az anyagi javak féktelen hajszolásával korlátozza a szellem sza­badságát. Kitért a latin­amerikai diktatúrák ke­gyetlenkedéseire , össze­függésben azzal, hogy több egyházi személyt is meghurcoltak. A pápa üzenetében vé­gül a valóság objektív tolmácsolására szólította fel a tömegtájékoztatási eszközök felelőseit, majd a római katolikus egyház világpolitikai szerepének és erkölcsi súlyának szentelt néhány gondola­tot. (MTI) A végéhez közeledik Pekingben a tízek pere A „Lin Piao és Csiang Csing ellenforradalmi klikk” fővádlottjainak ügyét tárgyaló különle­ges bíróság első számú ta­nácsa kedden is­mét ki­hallgatta Csiang Csing asszonyt, Mao Gek­ung özvegyét. A bíróság azo­kat a vádpontokat tűzte napirendjére, amelyek szerint Csiang Csing, a Négyek Bandájának veze­tője személyesen adott utasításit számos vezető káder és művész meghur­­colására. Ezúttal ismét látvá­nyos összecsapásra került sor Csiang Csing és a bí­róság, illetve az ügyész­ség között. Mao Ce-tung özvegye, aki úgy visel­kedik a tárgyaláson, mintha nem vádlott, ha­nem vádló lenne, az Új- Kína hírügynökség jelen­tése szerint fasisztának és Kuomintang - ügynöknek nevezte a bírót és a vád képviselőjét, s az egyik ügyészt zugprókátornak minősítette. A tárgyalást vezető bíró szigorúan megintette, és közölte ve­le, hogy viselkedésének következménye súlyosabb büntetés lesz. A tárgyaláson egyebek között tárgyi bizonyíté­kokat mutattak be arról, hogy Csiang Csing utasí­tására hogyan hurcolták meg, börtönöz­ték be és kínozták halálra Csang Lin-cse, volt szénbányá­­sza­ti minisztert. Szerepelt a vád tanúi között Ah Csia, a pekin­gi opera volt igazgató­­helyettese is, akinek azért kellett szenvednie a kul­turális forradalom egész időszakában, mert való­jában ő írta a „Vörös lámpás” című operát, amelyet Csiang Csing ki­sajátított és besorolt az önmagának tulaj­don­íto­tt nyolc mintaopera közé. A tárgyalást vezető bí­ró befejezettnek nyilvání­totta az eljárást Csiang Csing ügyében, de kilátás­ba helyezte külön fele­lősségre vonását a bíró­sággal, az ügyészséggel, és a tanúkkal szemben ta­núsított sértő magatartá­sáért. A Zsenmin Zsipao, a központi pártlap egyéb­ként egy kommentárjá­ban egymilliárd kínai ha­talmas győzelmeként ér­tékeli a pert. Megfigye­lők ebből arra következ­tetnek, hogy befejezésé­hez közeledik a novem­ber huszadika óta tartó per. (MTI) # Francois­ Poncet francia külügyminiszter kedden megbeszélést foly­tatott Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyet­tessel a közel-keleti hely­zetről. # Agha Sahi pakisztá­ni külügyminiszter ked­den Pekingbe érkezett. A pakisztáni diplomácia ve­zetője nemzetközi kérdé­sekről tárgyal a kínai ve­zetőkkel. is Bartos Andor, a duna­­szerdahelyi járási mező­­gazdasági igazgatóság ve­zetője nagy programot kí­nált számunkra. Kísérőm­mel, Jan Sebóval, a ven­dégül látó pozsonyi Praca szerkesztőjével hiába ma­gyarázzuk, hogy nem aka­runk senkit sem hosszabb ideig feltartani, az igaz­gató „magyaros” vendég­­szeretettel csak erősíti. — Tulajdonképpen bár­melyik nagyüzemet meg­nézhetik a környéken. Itt, a megyében a közös gaz­daságok mindent termel­nek. Egész Csehszlovákia mezőgazdasági termékei­nek ötödét adja ez a vi­dék. Tizenötezer tonna gyümölccsel, tizenkétezer tonna szőlővel, negyven­­ötezer tonna hússal, 85 millió liter tejjel járul évenként az ország ellátá­sához. Azt, hogy minden esztendőben többet és többet tudjunk előállíta­ni, mindinkább a közös vállalkozások segítik. Ezek között is első volt az építkezési társulás, amely már nagy szerepet vállalt az ugyancsak ösz­­szefogással létesített 6 ezer tonnás klimatizált al­matároló létesítésében. Legújabb munkájuk az egy hónapja létrehozott hústermelési vállalkozás építményeinek elkészítése. — Tudják, mit aján­lok? — mondja ki hirte­len jött ötletét Bartos Andor. — Menjenek el a Gabcsikovói Állami Gaz­daságba. Nagyon jó üzem. Útközben láthatják a hiz­lalóüzemet is. Alig 10 kilométerre van innen. Sajnálom, hogy nem me­hetnek be a szigorú állat­egészségügyi előírások miatt, de talán a látvány is ad némi képet a vállal­kozásról. Egyszerre 8 ezer szarvasmarhát hizlalnak itt, műszakonként mind­össze 16 ember közremű­ködésével, felügyeletével. Van egy kukoricaszár és répaszelet hasznosítására készült takarmány-előké­szítő, aztán maga a hiz­laló, s ettől két kilomé­terre most épül a vágó­híd, a feldolgozó.­­ Ha öntözött területek­re kíváncsiak inkább, itt nálunk 34 ezer hektáros öntözéses gazdálkodással ismerkedhetnek. A vízki­­termelés anyagi részével nem kell foglalkozniuk a hasznosító üzemeknek, azt a mezőgazdasági és víz­gazdálkodási tárca egy­más között intézi el. A víz persze csak egy a sok lehetőség közül. S mind­egyikkel számolni kell, különösen, ha a VII. öt­éves terv idején a szemes termények termésered­ményein is javítani aka­runk. Búzából például ezen a vidéken el kell ér­nünk a 64 mázsa 80 kilós hektáronkénti átlagot. Gabcsikovó felé vesszük utunkat. A járási szék­helytől néhány kilométer­re valóban impozáns mé­retekkel hívja fel magára a figyelmet a szarvasmar­ha-hizlaló. Utána a na­gyon szépen megmunkált, kitűnő erőben levő ter­mőföldek vonzzák figyel­münket. Gabcsikovó szélén a ha­talmas gépudvar, és egy emeletes épület láttán úgy gondoljuk, ez lesz a kere­sett gazdaság központja. Nem az volt. Amikor többszöri útbaigazítás nyomán végre célhoz érünk Kováts Gyula igaz­gatónak szóvá tesszük, hogy nagyon elrejtőztek. Nem az a fontos, hogy az iroda szem előtt legyen, hanem hogy kinn a földeken rendben men­jenek a dolgok — véli. — És ott rendben men­nek? — Nem panaszkodha­tunk. Valamivel több, mint 4 ezer hektáron gaz­dálkodunk. Igaz, mintegy tizedét elvették, most, hogy a dunai vízi erőmű építésének előkészületei megkezdődtek, de ettől az eredményeink nem lettek rosszabbak. Az igazgatói szoba fa­lán sorakozó bekeretezett dokumentumok egyike különösen szembetűnő. Milyen elismerő oklevél ez? — kérdezzük. — Munka Érdemrend, a gazdaságnak — hangzik Kováts Gyula válasza. — Hét évvel ezelőtt kaptuk. Nyolc esztendővel azután, hogy az egykori, nagyon gyengén gazdálkodó egy­séget talpra állítottuk. Elsősorban növényter­mesztéssel, ezen belül is kenyér- és takarmányga­bonával foglalkozunk ki­váló eredménnyel. Búzá­ból 71,27, árpából pedig 61,50 mázsás átlagtermé­sünk volt az idén is. Ezek­kel az eredményekkel Szlovákiában az első he­lyen vagyunk. Mellettük azért van még néhány speciális üzemágunk is: a szőlő, a gyümölcsös és a dohányföld. Az utóbbin 34 mázsa dohánylevél te­rem meg hektáronként. — Állattenyésztéssel nem is foglalkoznak? — Dehogynem. Évente 1800 tonna hússal, 4 és fél millió liter tejjel járu­lunk a közellátáshoz. A minőségről annyit, hogy kiváló sertéshúsunkért rendszeresen 30, tejünkért pedig 50 fillér prémiumot kapunk kilónként, illetve literenként, gyümölcseink 40 százaléka pedig osztá­lyon felüli. Almából pél­dául 2 millió korona a többletbevételünk, mint az előző esztendőkben.­­— Ezekkel az eredmé­nyekkel bizonyára meg­alapozták már a VII. öt­éves tervet is. — A következő tervidő­szakra nem tervezünk lát­ványos előrelépéseket. Az eddig elért eredményeket szeretnénk állandósítani. De ez sem kevés. Ha si­kerülne, azt jelentené, hogy évente nagyjából 15 millió korona tiszta ha­szonnal számolhatnánk, aminek 80 százaléka ná­lunk marad. — Mire költik ezt a pénzt? — Ebben az évben 1,1 millió koronát jutalma­zásra, 420 ezret szociális célokra fordítunk, 4,8 mil­lió a fejlesztési alapot ké­pezi. Most például a gab­csikovói farmot korszerű­sítjük, saját erőből, az egy telepre egyfajta állat je­gyében. — Hogy mernek ilyen nagy horderejű munkába belevágni támogatás nél­kül? — Nem vagyunk sokan a gazdaságban, összesen 650-en, de mindenki pon­tosan tudja, mikor, mi a feladata, így nem lehet fennakadás, kapkodás. Mindenkit ismerek, és én sem vagyok idegen. Né­hány kilométerre innen születtem, itt is nevelked­tem. Talán egy kicsit en­nek köszönhető, hogy az egész kollektíva igyekszik segíteni terveink megva­lósulását Kováts Gyula most 37 éves. Ha nyugdíjazásig úgy élvezi majd a gazda­ság dolgozóinak bizalmát, mint eddig, vajon hány Munka Érdemrendnek kell még helyet szorítani irodája falán? Weidinger László Nagyüzemi mezőgazdaság LÁTOGATÓBAN ÉSZAKI SZOMSZÉDAINKNÁL

Next