Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)
1980-12-24 / 301. szám
2 A „Maze” foglyaiMiközben Londonban a Trafalgar téren már felállították a pompás, norvégiai fenyőfát — a mindenki karácsonyfáját —, azalatt az északírországi Belfasthoz közeli „Maze” nevezetű koncentrációs táborban bizonyos könnyítéseket engedélyeztek a foglyoknak. Tekintettel arra, hogy abbahagyták a több hetes éhségsztrájkjukat, karácsonyra már családjuktól kapott polgári ruhát viselhetnek, továbbá havonta négyszer fogadhatnak látogatót és nyolc levelet, illetve csomagot kaphatnak. A Maze szót nem lehet pontosan magyarra fordítani: jelent tömeget, masszát, de rokonértelmű a rémülettel, a rettegéssel is. Mindenesetre találó elnevezése a belfasti polgárok által gyűlölettel, ugyanakkor szégyenkezve emlegetett lágerbörtönnek. Pedig szégyenkezésre nem nekik lenne okuk. Egy ízben dr. Thomas O’Flaidh bíboros, Írország érseke — a legfőbb katolikus egyházi méltóság látogatást tett a koncentrációs táborban, ahol a brit hatóságok az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) elfogott harcosait — „legálisakat” és szélsőségeseket egyaránt — őrzik. Az érsek a tábor H-szárnyának 3-as, 4-es és 5-ös épülettömbjében tett szemléjét úgy foglalta öszsze, hogy „ilyen körülmények között még állatokat is aligha lehetne tartani. A cellákban elviselhetetlen a bűz, és a mocsok; a foglyoknak sem ágyuk, sem asztaluk, sem székük; a külvilággal nem érintkezhetnek” Az érsek látogatását követően a tábor több száz lakója nevében petíciót intéztek az emberi jogok európai bizottságához: nyilvánítsák azokat politikai foglyokká. Ez még az éhségsztrájk előtt történt. A bizottság az emberi jogok európai bíróságához utalta az ügyet: a bíróság elítélte Nagy-Britanniát amiatt, hogy Észak-Írországban durván megsérti a polgári és politikai jogok nemzetközi konvencióját. Az eset nagy port vert fel, ugyanis Ulsterben az emberi jogok semmibevételével nemcsak az ENSZ által deklarált jogokat sértik meg, hanem Anglia törvényeit is. Egyébként ez utóbbira célzott dr. O’Flaidh, amikor „gyanús körülmények között fogva tartott” emberekről szólt, akik a Maze táborban senyvednek. Hihetetlennek tűnik, de ilyen állapotok uralkodnak a brit megszállás alatt levő hat grófságban, a szeretet 1980. esztendei ünnepén. A kétségbeesett foglyok egy része — akik követelték a politikai minősítést — a végső eszközhöz nyúlt, hogy színvallásra kényszerítse Londont —, az éhségsztrájkhoz. A köztársasági érzelmű Sean McKenna és Tommy McKearney állapota például már annyira leromlott az éhezés következtében, hogy haláluk fenyegetett , de fenyegetett a feszült politikai helyzet robbanása is. Mrs. Thatcher, Nagy-Britannia kormányfője Írország érsekéhez intézett táviratában közölte, hogy nem teljesítik az IRA-foglyok követeléseit, végül az utolsó percben kompromisszum született. A kormány „tekintélymentő” lépéssel elhatározta a könnyítést a tábor lakói számára. A brit kormány ezzel feltételezhetően elkerülte az ulsteri véres karácsony veszélyét, de lényegében mégsem változtatott eddigi módszerein. Írország Kommunista Pártja kongresszusán hangzott el: „Írország a brit imperializmttus különösen visszataszító módszerekkel birtokolt gyarmata, ahol a Déli (Ír Köztársaság) gazdasági függéssel, az Északot (Ulster) a felekezeti gyűlölködés kiaknázásával, a katonai elnyomással láncolja magához.” Ebben a hónapban az angol alsóház meghosszabbította az 1973 óta érvényben levő észak-írországi rendkívüli állapotot. Ez a következőket jelenti: az angol katonaság továbbra sem vonul ki; esküdtszék nélküli „bíróságok” ítéleteket hozhatnak; a rendőrség — indoklás nélkül — bárkit őrizetbe vehet, s Észak-Írország népére ismét nyomasztó karácsony köszönt. Ezen legfeljebb csak lélekben könnyít, az a körülmény, hogy — mint a The Sunday Times közölte — már Nagy-Britannia lakosságának relatív többsége is ellenzi azt, hogy Ulster továbbra is az Egyesült Királyság része maradjon. A kis északi grófságok társadalmi, politikai berendezésében oly alapvetőek az ellentmondások, hogy a jelenlegi katonai módszerekkel lehetetlen megoldani őket. Hogy az ír nép közelebb jusson évtizedekre visszamenő álmainak megvalósulásához, a hivatalos londoni politikának a sziget északi részén saját, önálló törvényhozási jogkörrel, vissza kellene állítania az önkormányzatot. Ez lenne az első lépés, de csak az első. És még ezt is megelőzve, sürgős teendője lenne Londonnak felszámolni a XX. század egyik szégyenfoltját , a Maze tábort. Jankovszky János JL A téma: Csád Francia-líbiai tanácskozások Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Francois Poncet külügyminiszter Ahmed Seháfival, Kadhafi elnök megbízottjával hétfőn este Párizsiban folytatott több mint egyórás megbeszélésén a külföld csádi katonai jelenlétének megszüntetését követelte. Francia hivatalos nyilatkozatok szerint a Líbia által szervezett iszlám légiók négy-ötezer embere támogatta Goukouni államfő csapatait a csádi polgárháborúban. A francia sajtó viszont jelentette, hogy Goukouni cáfolta a líbiai katonai erőkről szóló jelentéseket, és hangsúlyozta, hogy az északi szomszéd csak szakértőkkel segítette Csád törvényes kormányát a lázadókkal vívott harcban. Francois Poncet a Sebatival folytatott megbeszélésen a legutóbbi lagosi egyezmények szigorú tiszteletben tartását sürgette, és kifejezte reményét, hogy a Lagosíba összehívott újabb értekezlet lehetővé teszi a tartós békés megoldás kidolgozását. Ehhez — mondotta Francois Poncet — Franciaország kész segítséget nyújtani. Sehatti egyébként Párizsban kijelentette: Líbia, amelynek szakértői a ndjamenai törvényes kormány kérésére érkeztek Csádba, kötelességének érzi a szomszédos baráti ország támogatását, különös tekintettel arra, hogy annak gazdaságát tönkretette a háború. A francia lapok értesülése szerint Ndjamena ellátását valóságos líbiai légihíd biztosítja, és Csád sokat szenvedett fővárosában gyors ütemben szerveződik újjá az élet. NÉPSZAVA Heves tüntetés a libanoni fővárosban az ENSZ-csapatok főhadiszállásánál New York-i tárgyalások a ciszjordániai polgármesterek ügyében Kedden több száz déllibanoni menekült tüntetett az ENSZ békefenntartó erőinek nyugat-bejrúti parancsnoksága előtt. A tüntetők hatalmukba kerítették az épületet, bezúzták ablakait, feldúlták és lángba borították az irodák berendezését, és felgyújtották a főhadiszállás körül parkoló katonai és polgári járműveket is. Az elfajult tüntetés résztvevői amiatt tiltakoztak, hogy az ENSZ- csapatok dél-libanoni jelenléte nem nyújt kielégítő védelmet az ismétlődő izraeli támadásokkal szemben. Végül is az arab békefenntartó erők szíriai egységei állították helyre a rendet. Mint ismeretes, a Biztonsági Tanács a múlt héten hosszabbította meg további hat hónapra a Libanonban állomásozó ENSZ-csapatok mandátumát, de nem teljesítette azt a libanoni követelést, hogy létszámban és fegyverzetben egyaránt erősítsék meg a kéksisakos alakulatokat. A norvég ENSZ-zászlóalj katonái egyébként vasárnap éjjel visszavonulásra kényszerítették a körzetükbe behatolt izraeli rohamosztagokat, meghiúsítva a tervezett terrorakciók végrehajtását. Fokozott diplomáciai tevékenység indult meg az ENSZ székhelyén a Ciszjordániából kitoloncolt két polgármester hazatérése ügyében. Mohamed Milhem Kabuli és Fahd Kavaszmeh hebroni polgármester, tiltakozásul az ellen, hogy az izraeli hatóságok elűzték őket hazájukból, péntek óta éhségsztrájkot folytat az ENSZ székhelyén. Ismeretes, hogy a Biztonsági Tanács pénteken egyhangúlag megszavazta azt a határozatot, amely a két palesztin személyiség hazatérését és hivatalának visszaadását követeli.A két palesztin vezetőt az izraeli hatóságok ez év májusában utasították ki megtorlásul egy Hebronban végrehajtott palesztin gerillaakcióért. Az izraeli legfelsőbb bíróság december elején hozta meg végső döntését, melynek értelmében a két palesztin politikus nem térhet vissza Ciszjordániába.) Az arab országok ENSZ- beli csoportja négyfőnyi szolidaritási bizottságot hozott létre, melynek tagjai hétfőn Waldheim ENSZ-főtitkárral találkoztak, kedden pedig felkeresték hivatalában Donald McHenryt, az Egyesült Államok állandó ENSZ-képviselőjét, a BT soros elnökét. Ugyancsak kedden tárgyalt a ciszjordániai polgármesterek ügyéről Waldheim és a BT elnöke. Az iráni parlament elnöke, Rafszandzsani ajatollah sajtóértekezleten ismertette az újságírókkal a túsz amerikai diplomaták szabadon bocsátásával kapcsolatos teheráni álláspontot 1980. december 24. II. János Pál pápa üzenete 11. János Pál pápa kedden Vatikánvárosból üzenetet intézett a világ országainak államfőihez a közelgő új év alkalmából. A pápa foglalkozott a béke kérdésével és kifejtette véleményét arról, hogy hogyan érvényesül a szabadság a világ különböző térségeiben. Bírálóan szólt a katonai és politikai tömbök fennállásáról. Egészben véve úgy vélekedett, hogy a 80-as évek elején a nemzetközi helyzet kevéssé biztató. Néhány szóval megbírálta a nyugati országok fogyasztói társadalmát, amely az anyagi javak féktelen hajszolásával korlátozza a szellem szabadságát. Kitért a latinamerikai diktatúrák kegyetlenkedéseire , összefüggésben azzal, hogy több egyházi személyt is meghurcoltak. A pápa üzenetében végül a valóság objektív tolmácsolására szólította fel a tömegtájékoztatási eszközök felelőseit, majd a római katolikus egyház világpolitikai szerepének és erkölcsi súlyának szentelt néhány gondolatot. (MTI) A végéhez közeledik Pekingben a tízek pere A „Lin Piao és Csiang Csing ellenforradalmi klikk” fővádlottjainak ügyét tárgyaló különleges bíróság első számú tanácsa kedden ismét kihallgatta Csiang Csing asszonyt, Mao Gekung özvegyét. A bíróság azokat a vádpontokat tűzte napirendjére, amelyek szerint Csiang Csing, a Négyek Bandájának vezetője személyesen adott utasításit számos vezető káder és művész meghurcolására. Ezúttal ismét látványos összecsapásra került sor Csiang Csing és a bíróság, illetve az ügyészség között. Mao Ce-tung özvegye, aki úgy viselkedik a tárgyaláson, mintha nem vádlott, hanem vádló lenne, az Új- Kína hírügynökség jelentése szerint fasisztának és Kuomintang - ügynöknek nevezte a bírót és a vád képviselőjét, s az egyik ügyészt zugprókátornak minősítette. A tárgyalást vezető bíró szigorúan megintette, és közölte vele, hogy viselkedésének következménye súlyosabb büntetés lesz. A tárgyaláson egyebek között tárgyi bizonyítékokat mutattak be arról, hogy Csiang Csing utasítására hogyan hurcolták meg, börtönözték be és kínozták halálra Csang Lin-cse, volt szénbányászati minisztert. Szerepelt a vád tanúi között Ah Csia, a pekingi opera volt igazgatóhelyettese is, akinek azért kellett szenvednie a kulturális forradalom egész időszakában, mert valójában ő írta a „Vörös lámpás” című operát, amelyet Csiang Csing kisajátított és besorolt az önmagának tulajdonított nyolc mintaopera közé. A tárgyalást vezető bíró befejezettnek nyilvánította az eljárást Csiang Csing ügyében, de kilátásba helyezte külön felelősségre vonását a bírósággal, az ügyészséggel, és a tanúkkal szemben tanúsított sértő magatartásáért. A Zsenmin Zsipao, a központi pártlap egyébként egy kommentárjában egymilliárd kínai hatalmas győzelmeként értékeli a pert. Megfigyelők ebből arra következtetnek, hogy befejezéséhez közeledik a november huszadika óta tartó per. (MTI) # Francois Poncet francia külügyminiszter kedden megbeszélést folytatott Tarik Aziz iraki miniszterelnök-helyettessel a közel-keleti helyzetről. # Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter kedden Pekingbe érkezett. A pakisztáni diplomácia vezetője nemzetközi kérdésekről tárgyal a kínai vezetőkkel. is Bartos Andor, a dunaszerdahelyi járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője nagy programot kínált számunkra. Kísérőmmel, Jan Sebóval, a vendégül látó pozsonyi Praca szerkesztőjével hiába magyarázzuk, hogy nem akarunk senkit sem hosszabb ideig feltartani, az igazgató „magyaros” vendégszeretettel csak erősíti. — Tulajdonképpen bármelyik nagyüzemet megnézhetik a környéken. Itt, a megyében a közös gazdaságok mindent termelnek. Egész Csehszlovákia mezőgazdasági termékeinek ötödét adja ez a vidék. Tizenötezer tonna gyümölccsel, tizenkétezer tonna szőlővel, negyvenötezer tonna hússal, 85 millió liter tejjel járul évenként az ország ellátásához. Azt, hogy minden esztendőben többet és többet tudjunk előállítani, mindinkább a közös vállalkozások segítik. Ezek között is első volt az építkezési társulás, amely már nagy szerepet vállalt az ugyancsak öszszefogással létesített 6 ezer tonnás klimatizált almatároló létesítésében. Legújabb munkájuk az egy hónapja létrehozott hústermelési vállalkozás építményeinek elkészítése. — Tudják, mit ajánlok? — mondja ki hirtelen jött ötletét Bartos Andor. — Menjenek el a Gabcsikovói Állami Gazdaságba. Nagyon jó üzem. Útközben láthatják a hizlalóüzemet is. Alig 10 kilométerre van innen. Sajnálom, hogy nem mehetnek be a szigorú állategészségügyi előírások miatt, de talán a látvány is ad némi képet a vállalkozásról. Egyszerre 8 ezer szarvasmarhát hizlalnak itt, műszakonként mindössze 16 ember közreműködésével, felügyeletével. Van egy kukoricaszár és répaszelet hasznosítására készült takarmány-előkészítő, aztán maga a hizlaló, s ettől két kilométerre most épül a vágóhíd, a feldolgozó. Ha öntözött területekre kíváncsiak inkább, itt nálunk 34 ezer hektáros öntözéses gazdálkodással ismerkedhetnek. A vízkitermelés anyagi részével nem kell foglalkozniuk a hasznosító üzemeknek, azt a mezőgazdasági és vízgazdálkodási tárca egymás között intézi el. A víz persze csak egy a sok lehetőség közül. S mindegyikkel számolni kell, különösen, ha a VII. ötéves terv idején a szemes termények terméseredményein is javítani akarunk. Búzából például ezen a vidéken el kell érnünk a 64 mázsa 80 kilós hektáronkénti átlagot. Gabcsikovó felé vesszük utunkat. A járási székhelytől néhány kilométerre valóban impozáns méretekkel hívja fel magára a figyelmet a szarvasmarha-hizlaló. Utána a nagyon szépen megmunkált, kitűnő erőben levő termőföldek vonzzák figyelmünket. Gabcsikovó szélén a hatalmas gépudvar, és egy emeletes épület láttán úgy gondoljuk, ez lesz a keresett gazdaság központja. Nem az volt. Amikor többszöri útbaigazítás nyomán végre célhoz érünk Kováts Gyula igazgatónak szóvá tesszük, hogy nagyon elrejtőztek. Nem az a fontos, hogy az iroda szem előtt legyen, hanem hogy kinn a földeken rendben menjenek a dolgok — véli. — És ott rendben mennek? — Nem panaszkodhatunk. Valamivel több, mint 4 ezer hektáron gazdálkodunk. Igaz, mintegy tizedét elvették, most, hogy a dunai vízi erőmű építésének előkészületei megkezdődtek, de ettől az eredményeink nem lettek rosszabbak. Az igazgatói szoba falán sorakozó bekeretezett dokumentumok egyike különösen szembetűnő. Milyen elismerő oklevél ez? — kérdezzük. — Munka Érdemrend, a gazdaságnak — hangzik Kováts Gyula válasza. — Hét évvel ezelőtt kaptuk. Nyolc esztendővel azután, hogy az egykori, nagyon gyengén gazdálkodó egységet talpra állítottuk. Elsősorban növénytermesztéssel, ezen belül is kenyér- és takarmánygabonával foglalkozunk kiváló eredménnyel. Búzából 71,27, árpából pedig 61,50 mázsás átlagtermésünk volt az idén is. Ezekkel az eredményekkel Szlovákiában az első helyen vagyunk. Mellettük azért van még néhány speciális üzemágunk is: a szőlő, a gyümölcsös és a dohányföld. Az utóbbin 34 mázsa dohánylevél terem meg hektáronként. — Állattenyésztéssel nem is foglalkoznak? — Dehogynem. Évente 1800 tonna hússal, 4 és fél millió liter tejjel járulunk a közellátáshoz. A minőségről annyit, hogy kiváló sertéshúsunkért rendszeresen 30, tejünkért pedig 50 fillér prémiumot kapunk kilónként, illetve literenként, gyümölcseink 40 százaléka pedig osztályon felüli. Almából például 2 millió korona a többletbevételünk, mint az előző esztendőkben.— Ezekkel az eredményekkel bizonyára megalapozták már a VII. ötéves tervet is. — A következő tervidőszakra nem tervezünk látványos előrelépéseket. Az eddig elért eredményeket szeretnénk állandósítani. De ez sem kevés. Ha sikerülne, azt jelentené, hogy évente nagyjából 15 millió korona tiszta haszonnal számolhatnánk, aminek 80 százaléka nálunk marad. — Mire költik ezt a pénzt? — Ebben az évben 1,1 millió koronát jutalmazásra, 420 ezret szociális célokra fordítunk, 4,8 millió a fejlesztési alapot képezi. Most például a gabcsikovói farmot korszerűsítjük, saját erőből, az egy telepre egyfajta állat jegyében. — Hogy mernek ilyen nagy horderejű munkába belevágni támogatás nélkül? — Nem vagyunk sokan a gazdaságban, összesen 650-en, de mindenki pontosan tudja, mikor, mi a feladata, így nem lehet fennakadás, kapkodás. Mindenkit ismerek, és én sem vagyok idegen. Néhány kilométerre innen születtem, itt is nevelkedtem. Talán egy kicsit ennek köszönhető, hogy az egész kollektíva igyekszik segíteni terveink megvalósulását Kováts Gyula most 37 éves. Ha nyugdíjazásig úgy élvezi majd a gazdaság dolgozóinak bizalmát, mint eddig, vajon hány Munka Érdemrendnek kell még helyet szorítani irodája falán? Weidinger László Nagyüzemi mezőgazdaság LÁTOGATÓBAN ÉSZAKI SZOMSZÉDAINKNÁL