Népszava, 1980. december (108. évfolyam, 282–305. sz.)

1980-12-24 / 301. szám

» 198­0. december 2­4. NÉPSZAVA 1980 magyar találmányaiból Telefon mint riasztóberendezés „Távbeszélgetés”, telefonké­szülék összefüggő fogalmak, s meghatározzák a célt és az eszközt. A jó öreg telefon azonban — bármilyen megle­pő — másra is használható. A Posta Kísérleti Intézetében munkaidőn túl kiváló „ház­őrzőnek” bizonyul: jelzi a tü­zet, füstöt, vagy bármiféle hí­vatlan behatolást. A kettős rendeltetésű távbeszélő „szülő­atyja” Fábián László okleveles villamosmérnök, tudományos főmunkatárs, aki több száz újításával, s jó néhány talál­mányával az arany újítási fo­kozat tulajdonosa. Munkahe­lyén (a Posta Kísérleti Inté­zetben) kerestük fel, hogy ta­lálmánya felől érdeklődjünk. — Hogyan támadt az ötlete, hogy biztonsági jelzőszolgálat­ra használja a telefont? — Sokat gondolkoztam azon, hogy egy-egy készülék, s an­nak vonala valójában meny­nyire kihasználatlan. Kiszá­moltam, hogy átlagban egy nap mindössze munkaidő alatt 0,6 órát telefonálunk, munka­időn túl pedig senki sem hasz­nálja a készüléket. Ez azt je­lenti, hogy naponta a vonal­­kapacitás mintegy 76 százalé­ka válik feleslegessé. Mi len­ne — vetődött fel bennem —, ha a telefonhálózatot éjszaka, ünnepnap is munkába állíta­nánk, s riasztórendszerként használnánk. Ehhez először is különféle érzékelőket szerez­tem be, amelyek nagy bizton­sággal jelzik a füstöt, a hirte­len emelkedő hőmérsékletet, az illetéktelen behatolást. Az érzékelőket egyesítő berende­zést párhuzamosan kötöttem a telefonvonalhoz, így nap­közben — amikor a dolgozó ember jelenléte miatt felesle­ges az automata ügyelet — a berendezés nem zavarja a te­lefon üzemszerű működését, s a munkaidő végeztével elég egyetlen átkapcsolás, s a tele­fon máris figyeli a szobát. — S hogyan jelez baj ese­tén? — Ha az érzékelők bármi­féle rendellenességet „vesznek észre”, azonnal hang- és fény­jelzést adnak a helyszínen, de a riasztás — hála a telefon­­vonalnak — a portán is rög­vest észlelhető, ahol az ott­­tartózkodók azt is meg tud­ják állapítani, hogy melyik szobába kell felmenni és in­tézkedni. — Ezek az érzékelők villa­mos árammal működnek. Mi történik áramszünet esetén? — Erre is gondoltam, s ké­szülékem a többitől eltérő jel­zést ad, ha valamilyen oknál fogva kimarad az áram. — És ha valaki például a telefonzsinór elvágásával pró­bálná kikapcsolni a riasztó­­rendszert? — A portán ezt is azonnal látják, hiszen a szakadást, de a rövidzárlatot is fényfelvil­lanás jelzi. — Költséges-e egy ilyen „elektronikus házőrző” besze­relése? — Véleményem szerint cseppet sem. Körülbelül négy­ezer forintba kerül egy ilyen „riasztócsatorna”, de itt sze­retném külön kihangsúlyozni, hogy a telefonvonal felhasz­nálásával éppen azt sikerült ki­küszöbölni, ami a „drága” egy-egy hagyományos önálló vonalú riasztórendszer besze­relésénél, tehát az épület fa­lainak felbontását, az anyag­­költséget és nem utolsósorban az élőmunkát. Találmányom mindössze egy kis berendezés, amelyet — az érzékelőkkel tör­ténő összekötés után — csupán a telefon konnektor­jár­a kell szerelni. — Van-e már használatban ilyen biztonsági berendezés? — Igen. Működik ilyen a Posta Kísérleti Intézetben, az Óbudai Telefonközpontban, és a Helyi Távbeszélő Igazgató­ság Távhívó Központjában. Eddig — úgy tűnik — sikerrel, be is váltak és szeretnénk, ha minél több vevő akadna rá. A geofizikai mérések ered­ményeinek megjelenítése vi­lágszerte jelentős, műszaki­technikai probléma. A vég­eredmények fekete-fehér tó­nusokkal történő ábrázolása kevés információt hordoz, a különféle színek felhasználá­sa viszont megnehezíti és meg­drágítja a folyamatot. Még a világ legfejlettebb országaiban is csak néhány éve jelentek meg azok a színes megjelení­tők, amelyek a szeizmikus (fel­színi) mérési módszerek ered­ményeit tükrözik. Ilyen mód­szerekkel vizsgálható többek közt a Föld belső szerkezete, amelynek — mivel sok min­dent elárul a mélyben rejtőző ércekről — a nyersanyag-ku­tatásban van jelentős szerepe. Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet szeizmikus főosztályán, ahol sok ilyenfajta mérést vé­geztek, nem nyugodtak bele, hogy a mérések eredményei­nek értékelésében nélkülözhe­tetlen színes megjelenítő csak drága nyugati importból sze­rezhető be, ötletes találmá­nyukkal (amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Központi Földtani Hivatal megbízásából az OMFB finan­szírozásával terveztek) segítet­tek ezen a problémán. Az ér­dekes szabadalomról kérdeztük a mérnökökből, geofizikusok­ból, matematikusokból álló, nyolctagú csoport két képvise­lőjét: Petrovics Ilonát és Mé­száros Józsefet. — Találmányukkal — ami egy rajzoló berendezés — egy­szerűen megjeleníthetők a geo­fizikai mérésekből eredő in­formációk. Milyen informá­ciókról van itt szó? — Főosztályukon felszíni méréseket végzünk, s ezekből következtetünk azután a Föld belsejének szerkezetére. Mes­terséges rezgéseket keltünk, s az egyes rétegekről különféle­képpen visszaverődött hullá­mokat regisztráljuk. A méré­si eredmények kiértékelésével egyébként olyan képet nye­rünk, mintha keresztmetszetet készítettünk volna a Föld bel­sejéről. — Hogyan történik az ered­mények kiértékelése? — A mért adatok egy kis számítógépbe kerülnek, é­s az ott történt feldolgozás után új berendezésünk papírra rajzol­ja fel — természetesen külön­böző színekkel — a mérési eredményekből nyerhető infor­mációkat. — Rajzoló berendezésünk te­hát számítógéppel összekap­csolva működik? — Működhet közvetlen kap­csolatban is a komputerrel, de arra is van lehetőség, hogy a számítógépes feldolgozás vé­gén nyert digitális információt mágnesszalagon tárolják, akár szállítsák is, s ott táplálják a rajzolóberendezésbe, ahol a megjelenítést kívánják. Ez a gyakoribb eljárás, bár az előbb említett módszer sem ritka, így például tengerkutatás so­rán közvetlenül egymáshoz kapcsolják a számítógépet és a rajzoló berendezést a hajó fedélzetén, s a mért és fel­dolgozott adatok azonnal, könnyen értékelhetően látha­tók, számos hibalehetőséget ki­küszöbölve ezzel. — Rajzoló berendezésük pa­píron jeleníti meg a mérések­ből származó információkat? — Igen, éspedig a legközön­ségesebb nyomdai papíron. Be­rendezésünk működéséhez nincsen szükség költséges fo­tóanyagokra vagy segédberen­dezésre.­­ S ha másolatkészítéshez sem kellenek drága fotótech­nikai vagy nyomdai eljárások, amelyek ráadásul a minőség szempontjából is hagynak kí­vánnivalókat maguk után. Egyszerű mágnesszalagos egy­ség segítségével tetszés szerinti számú kópia készíthető. — Drága egy ilyen rajzoló berendezés? — Integrált áramkörös be­rendezésünk ötödannyiba ke­rül, mint egy hasonló — de nem papírra nyomtatott — végterméket előállító nyugati berendezés. — Végül egy utolsó kérdés. Csak geofizikai mérések ered­ményeinek értékeléséhez hasz­nálható ez az ötletes berende­zés? — Nem. Találmányunk az ipar bármely területén alkal­mazható, ahol számok, betűk, adatok megjelenítésére van szükség. Számítógépes rajzolóberendezés Milliós megtakarítás a kisebb átmérőjű csövekkel Napjainkban államunk fon­tos politikai és szociális fel­adata a lakosság megfelelő energiaellátása. A villamos erőművek beruházási költsé­gei magasak, s hatásfokuk sem túl jó. Éppen ezért szá­mottevő jelentőségű energia­­politikánkban a szénhidrogé­nek (különösen a földgáz) köz­vetlen felhasználása, annak ellenére, hogy a VI. és VII. öt­éves terv során feltehetően csak kis mértékben növeked­het a földgáz hasznosítása. Mindenekelőtt a fajlagos költségeket jelentősen csök­kentő új technológiákat kell segítségül hívni a rendelke­zésre álló anyagi keretek ész­szerű felhasználásához, s a ve­zetékes gázzal ellátott háztar­tási gázfogyasztók számának növeléséhez. A Magyar Szén­­hidrogénipari Kutató és Fej­lesztő Intézet két munkatársa (dr. Hajdú István és Wilcsek Miklós okleveles gépészmér­nök), körülbelül egy évtizede kezdett el foglalkozni a ma­gyar gáziparban azzal a gon­­dolattal, hogy az épületeket a megszokottnál nagyobb nyo­mású gázzal lássák el, és na­gyobb nyomásveszteséget meg­engedve az épületen belüli ve­zetékrészekben, kisebb átmé­rőjű csöveket használjanak. — A kisebb vezeték és sze­relvényméretek alkalmazása pedig azt jelenti, hogy csök­kenhet a szereléshez felhasz­nált csőanyag súlya, alapve­tően növekedhet a csőszerelés termelékenysége, javulhat esz­tétikája — mondja dr. Hajdú István. — Nagyobb nyomáson történő gázellátásról van szó, hazánkban ugyanis bevált „tradíció” a 25 millibar nyo­mású (egy millibar 10 millimé­ter magas vízoszlop nyomásá­nak felel meg) gázellátás, azaz mire a földgáz — fojrások so­rán áthaladva — a fogyasztó­hoz ér, mindössze ekkora nyo­mással rendelkezik. Kisebb nyomással haladó gáz szállítá­sához pedig nagyobb átmérőjű csövekre van szükség, ami gazdaságtalan, és nem is túl esztétikus. Olyan megoldást tartottunk ideálisnak, amely­ben a gáz a lehetőségek tel­jes felhasználásával — a kis­­nyomás felső határán: 100 mil­libar nyomással — lép az épü­letbe.­­ Az épület külső részét egy-három bar nyomással éri el a gáz, amelyet az épület fa­lán elhelyezett nyomásszabá­lyozó 100 millibar nyomásúvá csökkent. Mivel a maximális nyomásesés 6 millibar a csat­lakozó vezetéken, 2 millibar a gázmérőn és a kötésen, 19 mil­libar a fogyasztói vezetéken, a készülék előtti legkisebb nyomás 73 millibar, a legna­gyobb 100 millibar, s a készü­lék névleges csatlakozási gáz­nyomása 85 millibar lehet. Ezekhez a nyomásviszonyok­hoz számítógépes programmal határoztuk meg a gázt szállító csövek optimális átmérőit. A számítások alapján — a mé­retválaszték csökkentése és az egyszerűség érdekében — két csőméret, 12 és 16 milliméte­res külső átmérő rendszeresí­tését láttuk indokoltnak. Ko­rábban 22 és 42 millimétere­sek voltak a csövek. Acélból és vörösrézből javasoltuk eze­ket a vezetékeket elkészíteni, a magyar szabványnak meg­felelően 1,5 milliméteres, illet­ve egy milliméteres falvastag­sággal. — Összefoglalva tehát, talál­mányunk lényege, hogy a na­gyobb nyomású gázt kisebb át­mérőjű csöveken viszik a fo­gyasztókhoz. Ez jelentős meg­takarítást jelent. A csatlako­zó és fogyasztói vezetéken a csőanyag megtakarítás mint­egy 65 százalékos, magán a fo­gyasztói vezetéken pedig 75 százalékos. Ez körülbelül 30— 60 kilogramm „megmentett” csőanyagot jelent lakásonként.­­ De több egyéb előny is említhető. A gázvezeték szere­lésének élőmunkaigénye har­madára csökken. Dr. Hajdú István Wilcsek Miklós Biztonságos Energiaínséges világunkban a figyelem egyre inkább az atomenergia felhasználása felé fordul. Az erőművek épülésé­vel egyidejűleg azonban a ra­dioaktív, hulladékok biztonsá­gos „eltemetése” is mind job­ban foglalkoztatja a közvéle­ményt. Élénk érdeklődés kísér minden ezzel kapcsolatos új eljárást, s hazánkban is az év „nagy találmányai” között em­legetik az ERŐTERV és az MTA Izotóp Intézete kollek­tívájának (Szívós Károly, Lo­­vass Gyula, Lipták László, Hirling József, Pavlik Oszkár) ötletes módszerét. — Mi is ez az újszerű eljá­rás? -mt kerestük meg kérdé­sünkkel Szívós Károlyt és Pavlik Oszkárt.­­ Az atomerőművek műkö­dése során melléktermékek keletkeznek, többek között fo­lyékony radioaktív hulladékok. Ezek vízben oldott radioaktív sók. Ezek kezelésére, végleges tárolására eddig már sok meg­oldás született szerte a vilá­gon. — Mondanának néhányat? — A legegyszerűbb eljárás során például szilárd só for­májában párolják le a folyé­kony hulladékot. Van, ahol cementtel keverik össze egé­szen a megszilárdulásig, má­sutt forró bitument adagolnak a folyadékhoz, amiből azután a víz elpárolog, s a bitumen megköti a sót. De műanyagba, sőt üvegbe is ágyazhatják a radioaktív anyagokat. — Ezek az eljárások telje­sen egyenértékűek? — Közel sem. Nem mindegy ugyanis, mikor, melyik mód­szer alkalmazása mellett dön­tenek. Lényeges a tárolni kí­vánt folyékony hulladék mennyisége, sótartalma, fajla­gos aktivitása, de a tartós tá­rolóhely geológiai adottságai is közrejátszanak a választás­ban. Találmányunknál (amely jelenleg félüzemi berendezés formájában működik) elsősor­ban azt vettük figyelembe, hogy az atomerőművekben (így a paksi atomerőműben is­ csak alacsony, legfeljebb kö­zepes aktivitású hulladék ke­letkezik. — Találmányok elnevezése: forráspont alatti bepárló és cementáló berendezés folyé­kony radioaktív hullámok megszilárdítására. Mit takar ez a hosszú meghatározás? — A hagyományos, „klasszi­kus” cementezési eljárás so­rán hideg cementtel keverik a hulladékfolyadékot egészen a besűrűsödésig. A mi berende­ atomtemetés résünkben a folyékony radio­aktív anyag először ugyancsak cementtel keveredik össze, ám jóval kisebb mennyiségűvel, mint a hagyományos esetben. A következő lépésben a folya­­dékcement-keverék a bepárló­­ba kerül, ahol a bevezetett forró levegő hatására a víztar­talom elpárolog, s a keletkező szilárd halmazállapotú vég­termék (cementmátrixba ágya­zott radioaktív só) térfogata mindössze 40 százaléka az ere­deti folyékony hulladék tér­fogatának. Találmányunk nagy előnye tehát, hogy — szemben a megelőző térfogat-növekedés­sel együtt járó eljárásokkal — besűrítés után jelentős térfo­gatcsökkenésről beszélhetünk. Jóval kisebb területű tartós tárolóra — hulladéktemetőre — van tehát szükség a végle­ges elhelyezésnél. Egészen pontosan a radioaktív hulla­dékok szállítására dolgozott ki kollektívánk egy rétegelt szál­lító konténert, amelyben a szokványos vastag acélköpeny helyett vékony acél és fluidi­­zált homokréteg veszi körül­ a hulladékot tartalmazó tartályt. — Úgy tudom, külföldön is élénk az érdeklődés a folyé­kony radioaktív hulladékok besűrítésére szolgáló berende­zésük iránt. — Igen. Edddig kilenc or­szágban jegyezték be a ma­gyar szabadalmat, és már több külföldi partner komolyan ér­deklődik a magyar eljárás megvétele iránt. Az egyik atomerőművekkel foglalkozó amerikai cég pedig úgy nyi­latkozott szabadalmunkról, hogy az általuk ismert mód­szerek közül a mi cementáló és bepárló berendezésünk a leghatásosabb és legmegfele­lőbb műszaki rendszer a nagy mennyiségű folyékony radio­aktív hulladékok besűrítésére és végleges tárolására. Cementmátrixba ágyazott ra­dioaktív só félbevágott tartály­ban Közelebb az élethez! A fenti találmányok talán nem kerülnek bele a technika világtörténetének legfényesebb lapjaira, de feltétlenül öregbí­teni fogják a magyar alkotó szellem jó hírét a világban. Ma minden tudományos, fejlesztési eredmény válasz egy kihí­vásra. Milyen kihívásról van szó? Arról, amit a nyersanyagár­robbanás, illetve viszonylagos hiánya, a „technológiai szaka­dék”, a munkaszervezésben levő hiányosságok fogalmaznak meg. A „technológiai szakadék”, a nyersanyagprobléma termé­szetesen másképpen és különböző mértékben érinti a fejlődő, és jelenleg még erősen elmaradott országokat, és másképpen azokat, amelyeknek már jelentős ipari hagyományai, eredmé­nyei vannak. Más pozícióból, de szinte minden országnak erő­feszítéseket kell tennie e válságjelekkel terhes világban saját helyzetének javítása érdekében. A neves görög bölcs, Arisztotelész még minden alkotást „a társadalom gyakorlati szükségletein kívül állónak” minősített. Engels már tudományos érvekkel bizonyította, hogy minden tu­dományos eredmény társadalmi szükséglet kielégítésére szület­het csak meg. Amíg erre társadalmi igény nincs, addig — ha laboratóriumban ki is találják — nem kerül a társadalmi gya­korlat véráramába. Napjainkban már tudománnyá vált a jövő­kutatás, és így a célok is világosabban körvonalazhatók. A ter­melés, a társadalom szükségletei meglehetős pontossággal meg­határozhatóak. A tudósok ma nem a távoli jövő feladatain dol­goznak. Tudják például, hogy a magfúziós energia feltalálása megoldaná az emberiség más energiagondjait. A tudomány, a technika természetesen nem hétmérföldes csizmákkal járja a fejlődés útját. Nagy becsülete van a kis lé­pések forradalmának. Számtalan példával bizonyíthatnánk, hogy sok részleteredményből, hogy születtek a tudományban korszakos jelentőségű minőségi ugrások. A napi szorgos kuta­tó-----és tegyük hozzá —, újítómunka is, a jövő gyümölcseit ér­leli. Ezért tekintsünk tisztelettel és elismeréssel a fent ismer­tetett találmányokra és feltalálókra. Ők munkájukkal válaszol­tak a tudománypolitikai irányelvek már évek óta hangoztatott jelszavára: „Közelebb az élethez!” Issekutz Béla akadémikus a gyógyszervegyészet világhírű tudora, mondotta egy inter­júban magáról: „Én a tudománynak csak egy szerény tégla­hordója vagyok”. Ha valaki, akkor ez a széles látókörű, zse­niális tudós tudta: téglákból lesz a ház! Kardos István 9

Next