Népszava, 1981. január (109. évfolyam, 1–26. sz.)
1981-01-31 / 26. szám
4 Szovjet Közép-Asisiában A kincsestár Ameddig a szem ellát, semmi más, mint száradó füvek, tevetövisek, kiszáradt, sós tavak. Ez Kazahsztán? Ez is. Bár jellemző e táj és nem ismeretlen azoknak, akik emlékeznek, hogy ilyen helyen ért földet a magyarszovjet űrpáros, mégsem ez határozza meg a második legnagyobb területű szovjet köztársaságot. Az ipar vált itt uralkodóvá, a mezőgazdaságban pedig a nomád állattenyésztés helyébe a gabonatermesztés lépett. Meghódítható a szél szántotta föld, kiaknázható titkos méhe, erről szereztem bizonyosságot Alma-Atában, az Ala Tau hegység lábánál fekvő fővárosban. Szinte jelképes, magasabb helyen épült, mint az ország területének java, „áttekinthető” innen az ország. Kazahsztán a Szovjetunió egyik kincsestára. A száraz sztyeppék, ahol évente 200 milliméter csapadék hull? Ez csak a felszín, kincsek rejtőznek alatta. A Mengyelejev-táblázat minden eleme megtalálható. S amit már kiaknáztak, arra ipar épült. Szénbányászat, vas- és színesfémkohászat, olajtermelés és nagyszabású gépgyártás, meg villamos erőművek. Az ipar adja Kazahsztán megtermelt értékének a kétharmadát. Oroszország és Ukrajna után ebbe a köztársaságba ruházzák be a legtöbbet. Egyébként, amit onnét kiszállítanak, annak 58 százaléka a KGST- országokba meg. Valamit sejtettek a cári időkben is, a sivatagos sztyeppék alatt rejtőzködő kincsekről, de azt jósolták, hogy két-három évszázad kell Kazahsztán fejlesztéséhez. A köztársaság, amely alig több mint 60 éves, ma 875-ször több ipari terméket állít elő, mint 1920-ban, az alapítás évében. Csak a IX. ötéves tervben 365 gyár épült fel. Persze a kincsestárban más értékek is vannak. Az emberek. A pusztákon vágtató, vagy tevéket hajtó nomádok? Nos, ők már régen letelepültek, a lakosság java része városokban él. 66 város épült hatvan év alatt. Kazahsztán emberi értékei azzal is gyarapodtak, hogy a gazdasági fejlesztéshez szükséges munkaerő más köztársaságokból is toborzódott. A múltban is sok nemzetiségű kazah földön jelenleg száz nemzetiséget tartanak nyilván. Oroszok, ukránok, németek, kínaiak — lehetetlen mind felsorolni. Alma-Atában, a piacon a nemzetiségek színes seregszemléjét találja az ember. Főleg azokon az árusítóhelyeken, ahol a kolhozparasztok kínálják termékeiket. Kazahok és üzbégek gyümölcsöket, gránátalmát, oroszok burgonyát, ukránok káposztát, koreaiak csípősfűszeres salátákat, üzbégek dinnyét, moldvaiak szőlőt, kirgizek ízes almát. Megkönnyítette a nemzetiségek barátságos együttélését a kazah nép jelleme, hagyományos vendégszeretete. Talán az is, hogy az ő muzulmán vallásuk nem rögzített beléjük elidegenítő vonásokat. A nomád életmód miatt nem volt még mecsetjük sem, a nők nem takarták le arcukat. A szakszervezetek tagságának 51 százaléka nő, amit nemcsak az emancipáció feltétlen bizonyosságának tekintenek. A mandulaszemű asszonykák arcképe ott látható a gyárak dicsőségtábláin. A gyapjúfonó kombinátban a gépek mellett éppen úgy találkoztam velük, mint a mintatervezők között, a munkásszállás szép szobáiban vagy szalonjának zongorájánál. A szakszervezet a női többségből helyes következtetést vont le, a gyermekes aszszonyok könnyítést kapnak a munkában, műszakbeosztásban, egyetlen lakótelepet sem terveznek kellő számú gyermekintézmény és bevásárlóközpont nélkül. Kétségtelen, hogy a cári időkben Kazahsztán félgyarmati sorban élt, nyersanyagbázis volt. Ilyennek szeretnék látni ma is egyes nyugatiak, akik odalátogatnak. Mivel a tények szembetűnően mást mutatnak, keresztkérdésekkel akarják kibogozni előítéleteik igazolását. Nem sokkal előttem járt ilyen szándékkal a szakszervezeti tanácsnál egy angolokból, franciákból és portugálokból álló újságíró-küldöttség. A nőbizottság mongolos arcú elnöknője fogadta őket. Apja még nomád életet élt, telve a puszták iránti nosztalgiával. De az öreg kazah mégis más sorsot szánt neki, mint amelybe ő született: „Lányom, menj csak, te már tudod, hogy nem a kóborlás a szabadság.” Forradalmi tett volt a szűzföldek feltörése 1954-től. Közismert, hogy ebben az időben Leonyid Brezsnyev Alma-Atában tartózkodott. Láttam a csinos, de szerény családi házat, amelyben lakott. Kazahsztánban a szűzföldek megművelését hőskölteménynek tartják. Valóban: a szovjet szűzföldek meghódításában oroszlánrész jutott erre a köztársaságra, 42 millió hektárból 25 milliót itt műveltek meg. A nyugati „baljósok” azt hirdették, hogy a „vad pusztákon ember nem tud létezni”, a szűzföld „Oroszország gyomrában megemészthetetlen falat marad”. — Nem így van — mondta Edige Turkebajev, a Közgazdasági Kutató Intézet igazgatója. Nem szépítette a nehézségeket, amelyeket a hosszú tél, a rövid, forró nyár és a kevés csapadék okoz. Voltak aggodalmak, hogy a vetések tönkremennek, elpusztítja a fagy, a szél, a víztelenség. A hagyományos művelés valóban kudarcot hozott volna. A helyi művelés sajátságai szerint gyártott gépek, a téli nedvesség megőrzésére, a talaj védelmére kidolgozott módszerek, a földek váltakozó pihentetése megtermette a maga gyümölcsét. Láttam szántást a havon. Ha ugyan szokásos szántásnak lehet nevezni, hogy egyegy barázdát húznak, amely meggátolja, hogy a szelek elsöpörjék a havat. Tavaszszal azután a szántást és a vetést egyszerre végzik el. Az aggódók nem látták előre, hogy bár nehéz, de nem hiábavaló felvenni a küzdelmet a természettel. Ehhez megfelelő emberek kellenek. Termettek ilyenek Kazahsztánban, és tízezerszámra érkeztek más területekről. Városias településeken, kétezer szovházban élnek, székhelyüket stílusosan nevezték el Szűzföldvárosnak, Celinográdnak. (Képünkön: a kazah puszták meghódítása.) S a szűzföldek igazolták azokat, akik hittek bennük. Még a fejlesztés éveiben elérték évente a húszmillió tonna búzatermést, 1979-ben pedig a 21 millió tonnát. Az új ötéves tervben megcélozzák a 27 milliót. Nemcsak a mennyiség fontos. A szűzföldön a búza minősége jobb, mint a csapadékban bővelkedő szántóföldeken. Ami a szűzföldi búzát illeti, azt mondják rá, hogy „erős és kemény”, magában nem is való kenyérnek, keverni kell a kenyérliszthez. Jellemző, hogy ebből a gabonából exportálnak is, például Olaszországba, ahol a híres „pastákat”, tésztaféléket készítik belőle. Noha a szűzföldek bebizonyították életerejüket, a tudósok, közgazdászok, szakemberek fejtörése nem szűnt meg, miként lehetne minél több vizet terelni a kazah pusztákra. E tekintetben már vannak eredmények: az Irtisz Karaganda-csatornát 500 kilométer hosszúságban megépítették, s az új ötéves tervben folytatják egészen Dzsezkazganig, a rézbányászat fővárosáig, amelynek közelében érnek földet az űrpilóták. — Szibériára kacsintunk — magyarázta Turkebajev —, ott vannak bővizű folyók, amelyek északra tartanak. Rendkívül költséges folyásuk visszafordítása. Föld alatti és föld feletti csatornák, szivattyúk kellenek. Nem lehetetlen. De még vannak aggodalmaink, például az, hogy az elterelés megbontaná a szibériai területek természeti egyensúlyát. Még folytatódik a vizsgálódás. Emellett azonban újabb szűzföldeket hódítunk meg, és dolgoznak tudósaink a szikes földek termékennyé tételén is. Ebből kétszer annyi van, mint szűzföldből. — Megemészthető falat lesz? — Évtizedekre szóló feladatokról van szó. Intézetünk ilyen távlatokban is dolgozik. Ami most ábrándnak tűnhet a kívülállóknak, nálunk, már tudósok, mérnökök eszmecseréjének a tárgya. • Kazahsztán tehát valóban kincsestár. De nem varázsigére nyílik meg. Kóródi József (Következik: Hegyen és völgyön) SZKP XXVI. Bútortervek 1985-ig Minőségjavítás színvonalasabb raktározással és szállítással A bútoripar feladatait alapvetően három tényező határozza meg: a lakosság és a közületek bútorigényei, valamint az exportbővítés lehetőségei. Az 1981-es esztendőt úgy kezdte az ágazat, hogy sikerült pótolnia a korábbi erőteljes készletcsökkenést, amely részben az áremelés előtti felvásárlásból, részben a különböző bútorvásárlásokból, -értékesítési akciókból adódott. A VI. ötéves tervidőszak első esztendeiben a vállalatok, szövetkezetek, intézetek — összhangban a visszafogott beruházásokkal — a szokásosnál kevesebbet költenek majd bútorra, a tervszakasz végére azonban várhatóan megélénkül a forgalom, és napirenden lesznek az átmenetileg elhalasztott bútorcserék. A bútoripari vállalatok a rubelelszámolású kivitel erőteljes bővülésével számolnak, öt év alatt 20—40 százalékos forgalomnövekedés is elképzelhető. A nem rubelelszámolású export növelésének lehetőségeit a hatékonyság- és minőségjavítás, a választékbővítés, valamint a formatervezett bútorok részaránya határozza meg. Sok múlik azon is, hogy az ipar és a külkereskedelem miként tudja érvényesíteni a bútorok exportáraiban az alapanyagárak emelkedését. Amenynyiben az említett feltételek teljesülnek, évi 10 százalékkal is bővülhet a nem rubelelszámolású kivitel, összességében azonban a három értékesítési csatorna a korábbiakhoz képest mérsékeltebb (és évente eltérő ütemű), évi 1—3 százalékos termelésnövelésre ad lehetőséget. A visszafogott termelésbővítéshez a vállalatok általában megfelelő kapacitásokkal rendelkeznek — a mennyiségi feladatok mérséklődése lehetőséget adhat a minőség javítására, a változó igényekhez rugalmasan alkalmazkodó gyártásra. A keresletkutatást, a vevők igényeinek alaposabb megismerését és a gyorsabb reagálást szolgálja az is, hogy az iparvállalatok kiskereskedelmi tevékenységük fokozását tervezik. Az ipar nagyobb részt vállalhatna egyebek között az építési exportfővállalkozások berendezéseinek, bútorainak gyártásában. A bútoripari vállalatok tervei között szerepel az elemes, lapra szerelt, a vásárló által is összeszerelhető bútorok részarányának bővítése. A bútorok minőségének megóvása érdekében a csomagolási, raktározás- és szállítási körülmények javítását tervezik. A bútoripar alapanyagfelhasználása a következő öt évben kismértékben módosul, összhangban az árváltozásokkal, a szükséges fenyőfűrészáru egy részét kedvező gazdasági, műszaki és esztétikai tulajdonságú forgácslapokkal helyettesítik. Ugrásszerűen nő a bútorpiac műanyag-felhasználása: szerkezeti műanyagokból például a jelenlegi kétszeresét építi be bútoraiba a tervidőszak végére az ágazat. A technológiai vegyi anyagok felhasználása várhatóan mintegy 20 százalékkal bővül. M. P. Eldobni? Két generációval ezelőtt az embert szolgáló apróbb-nagyobb használati tárgyak még egy egész életre szóltak. Nemcsak abban a háztartásban, ahol nem futotta többre, másra, cserére, hanem a tehetősebbek is évtizedeken át használták a sublótot, a húsdarálót, a mozsarakat, de még a ruhaneműket is (apám legénykori selyemsálát, anyám harmicéves blúzát — elvégre divatba jött és kutya baja — én is eloroztam). Aztán az eldobható lett a sikk. A papírtányér, a papírzsebkendő ésfehérnemű, de a kocsit, a hűtőgépet, a televíziót is illett gyorsan lecserélni. Szó se róla, a műszaki cikkek manapság is hamar elavulnak, elvesztik újdonságértéküket. De korunk valamiben mégis kezd hasonlítani nagyanyáink idejére. Ne dobja el, mi megveszszük, és újra használjuk, alapanyagként, alkatrészként hirdetik egyebek közt a régi fényképezőgépről, a fixírvízről, az író-, a hűtő- és a mosógépről. Visszaléptünk volna néhány generációt? Aligha. „Csak” gazdálkodunk. A véges mennyiségű anyaggal, energáival, munkaerővel. (m) SZOMBAT, 1981. JANUÁR 31. NÉPSZAVA Alkotó Ifjúság Egyesülés • •Ötletek adásvétele Képzelt idézet egy gyárigazgató álmából: „Tudtam, hogy sok műszaki és szervezési egyszerűsítésre volna még lehetőségünk a termelésben, de kidolgozásukra egyhamar nem jut idő. Kitöltöttem tehát néhány megrendelőlapot, amelyekből kiderül, hogy milyen természetű újításokra vagyunk kíváncsiak és vevők. Ezeket elküldtem a vállalatok közötti információcserét biztosító céghez. Postafordultával megérkeztek a válaszok, a máshol már bevezetett újítások tömör műszaki leírásai. Megvizsgáltuk a javaslatokat, nagyrészt nálunk is alkalmazhatók, így viszonylag csekélydíjazás ellenében nem fél vagy egy teljes év múlva, hanem máris csökkenthetők a termelés költségei. Amikor éreztem, hogy kezdek felébredni, tovább erőltettem az alvást, hadd csapjam be magam még egy picit azzal, hogy van nálunk olyan cég, amely az ilyesfajta vállalatok közötti információcserével foglalkozik.” Húsz könnyűipari vállalat vezetője a megmondhatója, hogy ez az álom kezd valósággá válni, összesen 120 műszaki szervezési gondjukat vetették papírra az utóbbi néhány napon, és küldték el a megfelelő helyre. A borítékra a következő címet írták: Alkotó Ifjúság Egyesülés, Budapest XI., Ménesi út 2. A január elsejétől működő egyesülést a hasznosítható megoldások elterjesztésének elősegítésére hozta létre a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bank. — Több ezer adatrögzítő és felmérőlapot küldtünk el vállalatokhoz, szövetkezetekhez — tájékoztat Lehoczky Löszig, a KISZ KB munkatársa, az egyesülés igazgató tanácsának tagja. — Az adatrögzítő lapokon a hasznosíthatónak ítélt javaslatokat gyűjtjük be, a felmérőlapokon pedig a vállalatok megoldásra váró elképzeléseit, ágazatonként, s azon belül is szakmai csoportosításban. Megpróbáljuk összeházasítani az igényeket és a javaslatokat. M. M. Wolframgyártás — olcsóbban Új wolframüzemmel bővült az Egyesült Izzólámpa és Villamosság Rt. A 400 millió forint értékű, határidőre megvalósított beruházás szerves része a fényforrásgyártás rekonstrukciójának: a wolframból készülő spirál az izzólámpák „lelke". A régi gyártási módszer nem elhanyagolható mértékű selejtveszteséget okozott, az új üzemben alkalmazott japán Toshiba-technológia jelenleg a legkorszerűbb a világon. Az új üzemben megkezdődött a tömeggyártás, és az év második felétől már valamennyi izzófényforrásba új technológiával készülő wolframspirál kerül. A korszerűbb módszer révén legalább 10 százalékkal mérséklődnek a spirálgyártás költségei Fejér Gábor felvételei