Népszava, 1981. február (109. évfolyam, 27–50. sz.)
1981-02-01 / 27. szám
Az emberi tényező Hatékonyság, szervezettség, racionalizálás, gépkihasználás, takarékos anyagfelhasználás. Kicsit mindannyian közgazdászok vagyunk már, olyan sokat töprengünk az eredményesebb munka feltételein. S felháborodottan tesszük szóvá, ha benzinpocsékolásról hallunk, vagy ha látjuk, hogy drága pénzért vásárolt berendezés napi tizenhat órát áll. Az illetékesek a viták végén gyakran a továbblépéshez szükséges anyagiak hiányával magyarázzák a bizonyítványukat. Csakhogy nem kell mindenhez pénz. Például ahhoz sem, hogy figyelembe vegyük a termelés legfontosabb összetevőjét, az emberi tényezőt. A tapasztalat bizonyítja, hogy például a fiatalok nagy része nem a magasabb fizetés reményében keres magának más állást. Az alkotó hajlamú, ambiciózus ember ideiglenesen még a szerényebb jövedelmet is szívesen elviseli, ha képességeinek kibontakoztatása előtt széles tér nyílik. Ehhez persze az szükséges, hogy az előmenetelt ne a kontraszelekció szabályozza, hogy a főnök ne hitbizománynak tekintse a rábízott intézetet, hogy ne csak a leváltástól féljen, hogy beosztottját ne szorgosan forgó kis csavarnak, az üzemet, gyárat pedig ne óriási gépezetnek vélje, hanem annak, ami emberek közös munkájához szükséges tárgyi-anyagi feltételnek. A történelem számtalanszor bebizonyította már: üzemeket felgyújthatnak, gyárakat lebombázhatnak, akár még az egész országot is romba dönthetik, újjáépül minden, ha az emberekben megvan az ehhez szükséges akarat és erő. De ha a képességgel vagy a munkakedvvel van baj, ha az állam polgárai nem érzik igazán magukénak az államnak, a társadalomnak azt a kis szeletét, amelyben mindennapi életük zajlik, a fejlődés helyét átveszi a vegetálás, a haladásét a maradás, a szervezését pedig a fegyelmezés. A demokratikus légkör előrejutásunknak legdöntőbb eleme. Az emberi tudáshoz hasonlóan a demokrácia is „termelő erő”. A tudást nem lehet tölcsérrel a diák fejébe csepegtetni, hanem a tanulónak meg kell dolgoznia, szenvednie érte; a demokrácia sem válik valóban és teljesen élővé attól, hogy a jogrendszer biztosítja megvalósítása lehetőségét. Állandó és folyamatos munkával — olykor küzdelemmel — kell minden nap újra és újra megteremtenünk. S még ez is kevés. Az emberek nem tárják valamennyi problémájukat a nyilvánosság elé. De a gond nyomaszt, és nem tud felszabadultan dolgozni, aki belülről őrlődik. És ingerülten válaszol az eladó, rosszul kapcsol a központos, idegesen és bántóan kérdez bajunkra az orvos, hirtelen kézzel intőt ad gyerekünknek a tanár, tévesen blokkol a pénztáros, türelmetlenül legyint a főnök, ha zavarunkban kicsit bonyolultabban fogalmazunk — s mindez elég lehet, hogy ügyfelünkkel szemben magunk is idegesek legyünk. Forintban talán pontosan ki sem mutatható a veszteség, amit együttélésünk diszharmóniája okoz. Az ember s a természet közvetlen kapcsolatában egyre nagyobb teret hódít a gép. A nehéz fizikai munkától megszabadít a daru, a légkalapács, az automatizált fúrópajzs, de nincs az a robot, amelyik a mosolyt vagy a jó szót pótolhatná. Az egyik miniszter — a közoktatás szélesebb lehetőségeiért érvelve — figyelmeztetett: nem ellentmondás, hogy mennél gépesítettebb egy gazdaság, annál fontosabb eleme az emberi tényező. Eljutottunk arra a pontra, amikor ezzel a tényezővel, azaz önmagunkkal nemcsak lehet, de kell is, hogy többet foglalkozzunk. Szunyogh Szabolcs A/17* ^^ J Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ vasárnap, 1981. február 1. ■ 109. évfolyam, 27. szám ■ ára 1,80 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA llonferic/off'iTI'/i MS.l-ig Korszerűbb termékeket ígér a ruházati ipar IHntik öt'fivs. rúfulatok — fjj mvrinitthlánatok A divatérzékeny ruházati, bőr-, szőrme- és cipőipar sajátossága, állandó megújulása miatt, aligha tervezhetné meg öt esztendőre előre részletesen termékeit. Középtávú tervek mindazonáltal ezekben az iparágakban is készülnek: a felsőruházati termékekből 10—12 százalékkal, az alsóruházati cikkekből 4—6 százalékkal, konfekcionált ágyneműből pedig a jelenleginél legfeljebb 2 százalékkal állítanak elő többet. Konfekcionált termékekből a belső fogyasztás várhatóan 7-8 százalékkal bővül, ami egyúttal a kivitel növelésére is utal. A rubelelszámolású exportszállításokat az államközi szerződések szabályozzák, a nem rubelelszámolású export dinamikusan fejlődhet, különösen, ha a bérmunka rovására bővül a gazdaságos saját anyagos kivitel. Mindez azt is jelenti, hogy a ruházati ipar a jelenleginél mintegy 4 millió négyzetméterrel több textíliát és 2,5 millió négyzetméterrel több kötötthurkolt kelmét dolgoz majd fel. A feladatok teljesítése — a mérséklődő létszám miatt — csak az előkészítő, a szabászati, valamint a befejező műveletek fejlesztésével, termelékenyebb technológiákkal és a korszerű szervezési munkamódszerek bevezetésének fokozásával valósulhat meg. A konfekcióiparban úgy látják, hogy a következő öt esztendőben a felsőruházati méretválaszték bővítésre, az alsóruházati korszerűsítésre szorul. Új méretrendszer bevezetését (többféle bőségben gyártják majd a lábbeliket) tervezik a cipőiparban is, ahol egyébként 1985-ig a puhabőrökhöz és a szőrmeárukhoz hasonlóan nem terveznek termelésnövelést. A cipőipar egyebek közt az olcsóbb lábbelik választékának növelését, a rétegigények kielégítését és a tartósság javítását tűzte ki céljául. A lakosság jobb ellátása érdekében az ipar bolthálózatának bővítését tervezik. A szőrmeipar a nagyobb szériás exportot, a gyorsabb divatkövetést, s az igényesebb választékot tartja feladatának. Jóllehet, a kesztyűipar termékei nemzetközi összehasonlításban is nívósak, nem lesz lehetőség a kivitel növelésére, hiszen a bőrgyártást a hazai nyersanyagok szűkössége is befolyásolja. Éppen ezért ebben az iparágban továbbra is indokolt a külföldi kooperációk és a bérmunkavégzés növelése. A cipőiparban egyébként a nem bőr — például textil felsőrészű, illetve a speciális, sport-, szabadidő-, egészségügyi, munkavédelmi — lábbelik keresletének növekedésére számítanak. 1985-ig a kesztyűgyártás a tavalyihoz képest legfeljebb 2 százalékkal bővülhet, ennél erőteljesebb, 13— 17 százalékos termelésnövekedésre számíthat a bőrdíszmű- és abőrruházati ipar. A bőr-, szőrme- és cipőipar fejlesztéseire várhatóan csak a tervszakasz második felében kerülhet sor. A Május 1. Ruhagyár szalagjain mind több divatos, külföldön is versenyképes terméket gyártanak Bizottsági ülések a madridi találkozón Honduras és Guatemala katonai akcióra készül a salvadori hazafiak ellen A salvadori junta egységei és a felszabadító erők közötti összecsapások az elmúlt 24 órában az ország északi részében fekvő Chalatenango tartományban voltak a leghevesebbek. A hatóságok újabb harminc polgári személy holttestét azonosították, valamennyien a hadsereg és a rendőrség brutális fellépése következtében vesztették életüket. A Hondurasi Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MPLN) közleményben erősítette meg azt a hírt, amely szerint a hondurasi hadsereg — guatemalai intervenciós egységekkel karöltve — katonai akcióra készül Salvador forradalmi erői ellen. Ugyanakkor Washingtonban Robert White, az Egyesült Államok salvadori nagykövete ismételten az általa „forradalminak” nevezett junta támogatására szólította fel a Reagan-kormányt. A nagykövet egy Latin-Amerikával foglalkozó konferencián felszólalva kijelentette: Salvador népe csakis az Egyesült Államok segítségével képes demokratikus rendet létrehozni. I Fokozódik a feszültség Peru és Ecuador között TEKEFOTÓ MTI Külföldi Képszolgálat A perui hadsereg katonái a Peru-Ecuador határon. Peru jelentős erőket csoportosított az északi határvonalon, mivel a két hadsereg összecsapásai fokozódtak. (Hírügynökségi jelentéseink a 2. oldalon) Bizottságokban folytatta munkáját a hét végén a madridi találkozó. Mint a TASZSZ tudósítója madridi sajtókörökből nyert értesülésekre hivatkozva jelenti, pénteken a katonai enyhülés és a leszerelés problémáit, az információs együttműködés kérdéseit, továbbá a Földközi-tenger térségével kapcsolatos kérdéseket vitatták meg a résztvevők. Az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia összehívására tett, lengyel és francia javaslat fontos helyet kap a találkozón folyó tanácskozásokon. A szocialista országok küldöttségei a hét végi munkaüléseken érveket sorakoztattak fel az információs együttműködés témakörében korábban tett javaslataik mellett: igen fontosnak tartják, hogy az újságírók nagyobb felelősséggel vegyenek részt az enyhülés és az együttműködés, a népek közötti megértés és barátság eszméinek terjesztésében. Konferenciakörökben ismeretessé vált, hogy egyes nyugati országok képviselői a Helsinki záróokmány szellemével és betűjével összeegyeztethetetlen javaslatok mellett álltak ki. Ugyanakkor megtagadták a támogatást attól a román javaslattól, amely a fasizmus, a neonácizmus és az apartheid propagálásának betiltását indítványozta, lényegében védelmükbe vették az utóbbi időben feltűnően élénken tevékenykedő náci és neonáci szervezeteket. Védelmükbe vették és igazolni próbálták továbbá a Szabadság Rádió és a Szabad Európa felforgató tevékenységét. A jugoszláv szakszervezetek feladatairól A jugoszláv szakszervezeteknek az eddiginél jobban be kell kapcsolódniuk az ország jelenlegi társadalmi-gazdasági és politikai mozgásába. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a gazdasági stabilizációs politika megvalósítására, a jövedelemelosztásra, a munka szerinti bérezés elvének következetes érvényesítésére, az új ártörvény végrehajtására, a dolgozók életszínvonalának védelmére, a munkatermelékenység növelésére és az észszerű beruházási tevékenység biztosítására — jelentette ki ljubljanai beszédében Milan Potrcs, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának elnöke. Milan Potrcs hangoztatta, hogy a szakszervezeteknek minden szinten széles körben részt kell venniük a jugoszláv önigazgatási dolgozók közelgő III., országos kongresszusa előkészítésében.