Népszava, 1981. február (109. évfolyam, 27–50. sz.)

1981-02-01 / 27. szám

Az emberi tényező Hatékonyság, szervezettség, racionalizálás, gépkihaszná­lás, takarékos anyagfelhasználás. Kicsit mindannyian közgazdászok vagyunk már, olyan sokat töprengünk az eredményesebb munka feltételein. S felháborodottan tesszük szóvá, ha benzinpocsékolásról hallunk, vagy ha látjuk, hogy drága pénzért vásárolt berendezés napi ti­zenhat órát áll. Az illetékesek a viták végén gyakran a továbblépéshez szükséges anyagiak hiányával magya­rázzák a bizonyítványukat. Csakhogy nem kell mindenhez pénz. Például ahhoz sem, hogy figyelembe vegyük a termelés legfontosabb összetevőjét, az emberi tényezőt. A tapasztalat bizo­nyítja, hogy például a fiatalok nagy része nem a maga­sabb fizetés reményében keres magának más állást. Az alkotó hajlamú, ambiciózus ember ideiglenesen még a szerényebb jövedelmet is szívesen elviseli, ha képessé­geinek kibontakoztatása előtt széles tér nyílik. Ehhez persze az szükséges, hogy az előmenetelt ne a kontraszelekció szabályozza, hogy a főnök ne hitbizo­­mánynak tekintse a rábízott intézetet, hogy ne csak a leváltástól féljen, hogy beosztottját ne szorgosan forgó ki­s csavarnak, az üzemet, gyárat pedig ne óriási gépe­zetnek vélje, hanem annak, ami­ emberek közös mun­kájához szükséges tárgyi-anyagi feltételnek. A történelem számtalanszor bebizonyította már: üze­meket felgyújthatnak, gyárakat lebombázhatnak, akár még az egész országot is romba dönthetik, újjáépül min­den, ha az emberekben megvan az ehhez szükséges aka­rat és erő. De ha a képességgel vagy a munkakedvvel van baj, ha az állam polgárai nem érzik igazán magu­kénak az államnak, a társadalomnak azt a kis szeletét, amelyben mindennapi életük zajlik, a fejlődés helyét átveszi a vegetálás, a haladásét a maradás, a szervezé­sét pedig a fegyelmezés. A demokratikus légkör előrejutásunknak legdöntőbb eleme. Az emberi tudáshoz hasonlóan a demokrácia is „termelő erő”. A tudást nem lehet tölcsérrel a diák fejébe csepegtetni, hanem a tanulónak meg kell dol­goznia, szenvednie érte; a demokrácia sem válik való­ban és teljesen élővé attól, hogy a jogrendszer biztosítja megvalósítása lehetőségét. Állandó és folyamatos mun­kával — olykor küzdelemmel — kell minden nap újra és újra megteremtenünk. S még ez is kevés. Az emberek nem tárják vala­mennyi problémájukat a nyilvánosság elé. De a gond nyomaszt, és nem tud felszabadultan dolgozni, aki be­lülről őrlődik. És ingerülten válaszol az eladó, rosszul kapcsol a központos, idegesen és bántóan kérdez ba­junkra az orvos, hirtelen kézzel intőt ad gyerekünknek a tanár, tévesen blokkol a pénztáros, türelmetlenül le­gyint a főnök, ha zavarunkban kicsit bonyolultabban fogalmazunk — s mindez elég lehet, hogy ügyfelünk­kel szemben magunk is idegesek legyünk. Forintban ta­lán pontosan ki sem mutatható a veszteség, amit együtt­élésünk diszharmóniája okoz. Az ember s a természet közvetlen kapcsolatában egyre nagyobb teret hódít a gép. A nehéz fizikai munkától megszabadít a daru, a légkalapács, az automatizált fú­rópajzs, de nincs az a robot, amelyik a mosolyt vagy a jó szót pótolhatná. Az egyik miniszter — a közoktatás szélesebb lehető­ségeiért érvelve — figyelmeztetett: nem ellentmondás, hogy mennél gépesítettebb egy gazdaság, annál fonto­sabb eleme az emberi tényező. Eljutottunk arra a pont­ra, amikor ezzel a tényezővel, azaz önmagunkkal nem­csak lehet, de kell is, hogy többet foglalkozzunk. Szunyogh Szabolcs A/17* ^^ J Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ vasárnap, 1981. február 1. ■ 109. évfolyam, 27. szám ■ ára 1,80 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA llon­feric/off'iTI'/i MS.l-ig Korszerűbb termékeket ígér a ruházati ipar IHntik öt'fivs. rúfulatok — f­jj mvrinitthlánatok A divatérzékeny ruházati, bőr-, szőrme- és cipőipar sa­játossága, állandó megúju­lása miatt, aligha tervezhet­né meg öt esztendőre előre részletesen termékeit. Kö­zéptávú tervek mindazonál­tal ezekben az iparágakban is készülnek: a felsőruházati termékekből 10—12 száza­lékkal, az alsóruházati cik­kekből 4—6 százalékkal, konfekcionált ágyneműből pedig a jelenleginél legfel­jebb 2 százalékkal állíta­nak elő többet. Konfekcionált termékek­ből a belső fogyasztás vár­hatóan 7-8 százalékkal bő­vül, ami egyúttal a kivitel növelésére is utal. A rubel­­elszámolású exportszállítá­sokat az államközi szerződé­sek szabályozzák, a nem ru­belelszámolású export dina­mikusan fejlődhet, különö­sen, ha a bérmunka rovásá­ra bővül a gazdaságos saját anyagos kivitel. Mindez azt is jelenti, hogy a ruházati ipar a jelenleginél mintegy 4 millió négyzetméterrel több textíliát és 2,5 millió négyzetméterrel több kötött­hurkolt kelmét dolgoz majd fel. A feladatok teljesítése — a mérséklődő létszám miatt — csak az előkészítő, a sza­­bászati, valamint a befeje­ző műveletek fejlesztésével, termelékenyebb technoló­giákkal és a korszerű szerve­zési munkamódszerek beve­zetésének fokozásával való­sulhat meg. A konfekcióiparban úgy látják, hogy a következő öt esztendőben a felsőruházati méretválaszték bővítésre, az alsóruházati korszerűsítésre szorul. Új méretrendszer be­vezetését (többféle bőségben gyártják majd a lábbeliket) tervezik a cipőiparban is, ahol egyébként 1985-ig a pu­habőrökhöz és a szőrmeáruk­hoz hasonlóan nem terveznek termelésnövelést. A cipőipar egyebek közt az olcsóbb lábbelik válasz­tékának növelését, a réteg­igények kielégítését és a tartósság javítását tűzte ki céljául. A lakosság jobb el­látása érdekében az ipar bolthálózatának bővítését tervezik. A szőrmeipar a nagyobb szériás exportot, a gyorsabb divatkövetést, s az igénye­sebb választékot tartja fel­adatának. Jóllehet, a kesz­tyűipar termékei nemzetkö­zi összehasonlításban is ní­vósak, nem lesz lehetőség a kivitel növelésére, hiszen a bőrgyártást a hazai nyers­anyagok szűkössége is befo­lyásolja. Éppen ezért ebben az iparágban továbbra is in­dokolt a külföldi kooperá­ciók és a bérmunkavégzés növelése. A cipőiparban egyébként a nem bőr — például textil felsőrészű, il­letve a speciális, sport-, sza­badidő-, egészségügyi, mun­kavédelmi — lábbelik keres­letének növekedésére számí­tanak. 1985-ig a kesztyűgyár­tás a tavalyihoz képest leg­feljebb 2 százalékkal bővül­het, ennél erőteljesebb, 13— 17 százalékos termelésnöve­kedésre számíthat a bőrdísz­mű- és a­­bőrruházati ipar. A bőr-, szőrme- és cipő­ipar fejlesztéseire várhatóan csak a tervszakasz második felében kerülhet sor. A Május 1. Ruhagyár szalagjain mind több divatos, külföldön is versenyképes terméket gyártanak Bizottsági ülések a madridi találkozón Honduras és Guatemala katonai akcióra készül a salvadori hazafiak ellen A salvadori junta egységei és a felszabadító erők közöt­ti összecsapások az elmúlt 24 órában az ország északi ré­szében fekvő Chalatenango tartományban voltak a leg­hevesebbek. A hatóságok újabb harminc polgári sze­mély holttestét azonosítot­ták, valamennyien a hadse­reg és a rendőrség brutális fellépése következtében vesz­tették életüket. A Hondurasi Nemzeti Fel­­szabadítási­­ Mozgalom (MPLN) közleményben erősí­tette meg azt a hírt, amely szerint a hondurasi hadse­reg — guatemalai intervenci­ós egységekkel karöltve — katonai akcióra készül Sal­vador forradalmi erői ellen. Ugyanakkor Washington­ban Robert White, az Egye­sült Államok salvadori nagy­követe ismételten az általa „forradalminak” nevezett junta támogatására szólította fel a Reagan-kormányt. A nagykövet egy Latin-Ameri­­kával foglalkozó konferenci­án felszólalva kijelentette: Salvador népe csakis az Egye­sült Államok segítségével ké­pes demokratikus rendet lét­rehozni. I Fokozódik a feszültség Peru és Ecuador között TEKEFOTÓ MTI Külföldi Képszolgálat A perui hadsereg katonái a Peru-Ecuador határon. Pe­ru jelentős erőket csoportosított az észa­ki határvonalon, mi­vel a két hadsereg összecsapásai foko­zódtak. (Hírügynök­ségi jelentéseink a 2. oldalon) Bizottságokban folytatta mun­káját a hét végén a madri­di találkozó. Mint a TASZSZ tudósítója madridi sajtókö­rökből nyert értesülésekre hivatkozva jelenti, pénteken a katonai enyhülés és a le­szerelés problémáit, az in­formációs együttműködés kérdéseit, továbbá a Föld­közi-tenger térségével kap­csolatos kérdéseket vitatták meg a résztvevők. Az európai katonai enyhü­léssel és leszereléssel fog­lalkozó konferencia összehí­vására tett, lengyel és fran­cia javaslat fontos helyet kap a találkozón folyó tanács­kozásokon. A szocialista országok kül­döttségei a hét végi munka­üléseken érveket sorakoztat­tak fel az információs együtt­működés témakörében ko­rábban tett javaslataik mel­lett: igen fontosnak tartják, hogy az újságírók nagyobb felelősséggel vegyenek részt az enyhülés és az együttmű­ködés, a népek közötti meg­értés és barátság eszméinek terjesztésében. Konferenciakörökben is­meretessé vált, hogy egyes nyugati országok képviselői a Helsinki záróokmány szel­lemével és betűjével össze­egyeztethetetlen javaslatok mellett álltak ki. Ugyanak­kor megtagadták a támoga­tást attól a román javaslat­tól, amely a fasizmus, a neo­­nácizmus és az apartheid propagálásának betiltását in­dítványozta, lényegében vé­delmükbe vették az utóbbi időben feltűnően élénken tevékenykedő náci és neoná­ci szervezeteket. Védelmük­be vették és igazolni próbál­ták továbbá a Szabadság Rá­dió és a Szabad Európa felforgató tevékenységét. A jugoszláv szakszervezetek feladatairól A jugoszláv szakszervezetek­nek az eddiginél jobban be kell kapcsolódniuk az ország jelenlegi társadalmi-gazda­sági és politikai mozgásába. Megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a gazdasági stabilizációs politika meg­valósítására, a jövedelem­­elosztásra, a munka szerin­ti bérezés elvének követke­zetes érvényesítésére, az új ártörvény végrehajtására, a dolgozók életszínvonalának védelmére, a munkatermelé­kenység növelésére és az ész­szerű beruházási tevékeny­ség biztosítására — jelentet­te ki ljubljanai beszédében Milan Potrcs, a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsának elnö­ke. Milan Potrcs hangoztat­ta, hogy a szakszervezetek­nek minden szinten széles körben részt kell venniük a jugoszláv önigazgatási dol­gozók közelgő III., országos kongresszusa előkészítésében.

Next