Népszava, 1981. február (109. évfolyam, 27–50. sz.)

1981-02-01 / 27. szám

NÉPSZAVA 1981. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP Sport Mit csinál vasárnap ? FEKETE CSABÁKÉ, üzlet­kötő: — Amíg egy csepp hó van, síelni megyünk. A férjem és a kislányom is megszál­lottja a lesiklásnak, s a sza­badságunk egy részét min­dig télre tartogatjuk. Sajnos, itthon eléggé kevés a hó, de most nem panaszkodhatunk. Ha valaki nagyon akar csúsz­kálni, akkor a Normafánál még mindig talál megfelelő lejtőt. De a friss levegő így is megvan, és amikor haza­megyünk, mindenki farkas­étvággyal eszik, a gyerekbe nem kell tukmálni az ételt, jóízűen alszunk utána, s más­nap valahogy a munka is könnyebben megy. Az ember türelmesebb, megértőbb, mert eleinte benne él még a jól eltöltött hét vége, majd az előtte álló vasárnap, s aztán — irány a hómező! — Melózok. Nekem az is sport, mert annyit hajlongok, hogy az már sok is. Külön­ben a mi munkánk állan­dóan edzi a testet. Kikapcso­lódásnak pedig a kertemet ásom fel... Hogy ebben nem rendeznek bajnokságot? Pedig ott lenne esélyem! — Fiatal házas vagyok. Mo­som a pelenkát... Csak úgy házi testedzésként. Mert az asszonynak segíteni kell, ha azt akarjuk, hogy boldogul­junk. Mozgunk mi eleget, s ha marad egy kis időnk, hát a gyereket visszük a levegő­re és sétálunk ... — Veszprémi vagyok ... Szombaton éjszakás műszak­ban dolgozom, így vasárnap délelőtt alszom. De délután, ha akad valahol még hó, egy kis szánkózásról lehet szó. Pedig az egész napos ülés, figyelés után nagyon rám férne... — Ipszilonnal! De azért melós módra... Vasárnap bevetem magam a Belgrád­­rakparton a Budapest hajó­­étterembe, ott megtalálhat. Ha eljön, elfutunk a Duna­­parton Újpestig. Majd meg­látjuk, ki bírja jobban a sportolást?!... TIBOLDI MÁRIA, operett­primadonna: — Jókor kérdeznek, mert éppen most szervezem a va­sárnapi családi programot. Este nincs fellépésem, így megyünk a Velencei-tóhoz, fakutyázni. Apropó: nem tud egy fakutyát szerezni ?... Két gyerekem Iván, de a fér­jem a harmadik, ha játékról és szórakozásról van szó. De higgye el, ez kell is, hogy az ember bírja az egész heti megerőltető munkát. Egy színésznőről azt képzelik az emberek, hogy egész nap csak szépítgeti magát, hogy aztán este learathassa a tap­sokat. De hogy családja is van, arra már nem gondol­nak ... S fakutyát olyan ne­héz kapni... — Most vettem egy bor­dásfalat, hogy a gyerekekkel együtt mozoghassunk. Arra nincs sok időm, hogy elmen­jek velük, de a testmozgás az egészséges. Vasárnap reg­gel felszerelem, s aztán haj­rá ! Csak le ne szakadjon ... Hetente háromszor úszni is elmegyünk valamennyien a Rudasba, az is valami. Nyá­ron meg a pingpong ..., meg a kirándulás. MÁTYÁS ÁKOS, rakodó­munkás : — Nappal dolgozom, este pedig tanulok, esti tagozatos gimnáziumba járok, így lesz ezen a vasárnapon is ... Pe­dig két családom van, s jó lenne ródlizni menni velük. Majd ert megpróbálom, de ha másképpen nem megy, ak­kor legalább megfuttatom őket és egy pár fekvőtámaszt csinálunk együtt este. Ha meggondolom, hogy Volán­ökölvívó voltam?!... Vándor Kálmán Rédei Ferenc felvételei Kikapcsolódás... kikapcsolódás... kikapcsolódás! Ezt keresi min­denki, aki az egész hetet átdolgozta, akár munkapadnál, akár íróasztal mellett, akár a pult másik oldalán. A szabad hétvégék sokat javítottak a korábbi helyzeten, de a vasárnapok a legtöbb ember számára mindig lehetőséget kínáltak a felüdülést, felfris­sülést, pihentető szórakozást keresőknek. Nyáridőben, érthetően, többet, de most, télen is élvezhetjük a természet szépségeit, s fő­leg ha van hó és jég, mint idén. Aki tehát testmozgásra vágyik, megtalálhatja örömét, ha nemcsak alvással akarja tölteni a hét utolsó napját. S ki így gondolkodik, alighanem téved, önmagát csapja be, mert bár nem kétséges, hogy a korai ébresztők he­lyett a kényelmes lustálkodás vonzóbb dolog, de kérdéses, hogy igazi kikapcsolódást jelent-e a szervezetnek, az idegrendszernek, s nyújt-e annyi örömet, hasznot, amennyire szükségünk van. Az or­vosok a rendelőkben nem győzik hangoztatni, hogy a gyakori fej­fájások, megfázások, különböző bajok egyik forrása az egysíkú életmód. Állva bekapott reggeli, rohanás a gyerekkel az óvodá­ba vagy az iskolába, aztán a munkahelyre, majd bevásárlás után haza. És másnap minden kezdődik elölről, a megszokott, sokszor unalmas, közömbös környezetben. Vajon ennek törvényszerűen így kell történnie? Nem hisszük! Hét végi körkérdésünkkel arra ke­restünk választ: mit csinál vasárnap? — Fiatal koromban Vasas-bokszoló voltam, most a fiam járja ugyanazt az utat. Igaz, egyelőre katona, ezért e hét vé­gén bevágom magam a Wartburgomba és megyünk hozzá lá­togatóba. De hogy útközben párszor megállunk és egy kicsit sétálunk, megmozgatjuk öregedő végtagjainkat, az biztos. Egyébként újabban a vasárnapi kirándulások híve vagyok, mert a futballisták elvették a kedvem a labdarúgástól. Ha én is úgy dolgoznék, mint ők futnak a pályán, akkor aligha lenne délre kész az ebédjük... De talán most megemberelik magukat, bízzunk bennük! FRANK GYULA: IKV SZERELŐBRIGÁD, MUNDI ZOLTÁN eladó: LEHR JUDIT gépírónő: — Síelni megyek a Chopokra! De azért nehogy azt higgye, hogy menő vagyok, mert csak tavaly kezdtem csúszkálni. De azóta a telet is szeretem! Alig várom a hét végét, hogy síelni mehessünk, mert valahol mindig akad egy kis hó. Kár, hogy nálunk ezt a sportágat nem támogatják, pedig ez igazán tö­megsport. Itt mindenki maga veszi a szerelését, és saját pén­zét költi., S így vannak a barátaim is, akikkel együtt járok síelni. Ha van még igazi amatőr sport, akkor ez az! GÉRI ZOLTÁN: SZŐKE ANDRÁS, taxisofőr: UJVÁRY ISTVÁN: KATONA GÁBOR, pincér. Kis butik? Nem is olyan régen még a gebines vendéglő volt a szakma nélkül maradt, sportpályafutását befejező ver­senyző álma. Ma változott a helyzet. Ugyebár, korsze­rűsödünk­ a fejlődés új állomása: a kis butik. Múlt év közepén egyik válogatott labdarúgónk nyi­latkozata éppen arról szólt, hogy pályafutása befeje­zése után divatszalont szeretne nyitni. És ezt úgy mond­ta, mintha arról beszélne , tudós, fizikus, jogász vagy orvos szeretne lenni, így megváltoztak volna az értékrendek? A világ vál­tozása csak annyi lenne a sportéletben, hogy gebines helyett butikot akarnak a pályafutásukat befejező spor­tolók? Igazságtalanság lenne, ha kereken azt monda­nánk: csakis ez a jellemző a magyar sportéletre. Mert igenis, tudomásul kell venni, hogy az elmúlt harminc év alatt százával és ezrével nőttek ki sportéletünkből a kitűnő orvosok, jogászok, mérnökök, hogy csak a leg­ismertebb értelmiségi szakmákat említsük. És nyugod­tan mondhatjuk, az atlétikától a vívásig, minden sport­ágban vannak olyan versenyzők, akik pályafutásuk so­rán a kedvező alkalmakat kihasználva éltek a tanulás, a diplomaszerzés lehetőségével. Ha csak olyan neveket említek, mint Hegedűs Csaba, Fenyvesi Máté, Páncsics Miklós, Kamuti Jenő, Szívós István, nyilvánvaló, hogy a legmagasabb szinten versenyzők is képesek voltak összeegyeztetni a tanulást és a sportot, doktori címet szerezni. Napjainkban is vannak ilyen versenyzők, játékosok. Mégpedig szép számmal. De sajnos, egy új tendencia kezdődött el, amely az eredményhajhászás következ­tében ezt az egészséges sportolónevelést veszélyezteti. És ez általában már ifjúsági korban jelentkezik. Az ed­ző nem követeli meg tanítványától, hogy tanuljon, to­vábbtanuljon, képezze magát. Sőt, talán nem is törődik azzal, mit csinál neveltje szabad idejében. Csakis az­zal foglalkozik, hogy gyorsabban fusson, magasabbra ugorjon, jobban rúgja vagy dobja a labdát, szóval­­ az edző kizárólag szakvezetőnek tekinti magát, és a nevelés, a jövőre való felkészítés elsikkad. Természetesen nem arról van szó, hogy manapság rossz emberek kezébe került a versenyzőképzés. Hanem sokkal inkább arról, hogy a kozmikus sebességgel vál­tozó világ, a szinte napról napra növekvő követelmé­nyek olyan feladatokat adnak a szakvezetőknek, ame­lyeket úgy vélik, csakis úgy tudnak megoldani, ha a versenyzőt sportcentrikussá teszik. Azaz, a fiatalem­bernek semmi más gondolata ne legyen, mint hogy legyőzze az időt, a métereket, vagy az ellenfeleket. Sajnos, az elmúlt évtizedek során még soha egyetlen edzőt vagy sportvezetőt nem vontak felelősségre amiatt, hogy neveltjeinek életútja zsákutcába jutott. Talán nem is készült soha semmiféle felmérés arról, hogy nagy­szerű sportolóink közül kik találták meg helyüket az életben, és kik nem. De mostanában, amikor a ver­senyzői pályafutás alatt olyan anyagi megbecsülésben részesülnek a sportolók, hogy arra építeni lehet egy életet, meg lehet alapozni a családot, egyre nagyobb gondot okoz, mi lesz a versenyzői pályafutás végén. Mert aki megszokta, hogy tízezer forint folyik be ha­vonta, s nincs szakmája, 30—35 éves korában nehezen fogja újrakezdeni az életet. Annál is inkább, mivel korosztálya már megtalálta a helyét a társadalomban. A sportoló tehát nem tud mindent elölről kezdeni. És akkor olyanokban is felmerül, hogy kereskedők legye­nek, akiknek ehhez semmiféle érzékük sincs. Akik leg­feljebb az ügyeskedőknek kiszolgáltatottjai, áldozatai lesznek. Mert vajon ki hiheti el, hogy minden elmulasztott al­kalom, tanulás, nevelés megoldása egy kis butik — kis butik? Lepies György Rövid hírek : A külföldön vendégsze­replő magyar kézilabda­­csapatok eredményei: Szó­fiában a magyar férfiválo­gatott 27:23 (12:10) arányban győzött a román B-csapat ellen. A litván SZSZK 30:25- re verte Bulgáriát. Spanyol­­ország—Hollandia 24:11. Varsóban a Bp. Spartacus férfiegyüttese 24:20 (10:11) arányban kikapott a lengyel Poznantól. Tarnówban a Miskolci Spartacus is vere­séget szenvedett, 19:17 (9:3) arányban a Start együttesé­től.­­ Vasárnap 9.30 órai kez­dettel, Veszprém mellett a Bakonyban férfiak és nők számára, felnőtt, ifjúsági és úttörő korosztályban szán­kó- és műlesiklóversenyt rendeznek. A pályát a 82-es számú útról lehet megköze­líteni.­­ Los Angelesben az amerikai Ronaldo Nehe­­miah, a gátfutás specialistá­ja 50 yardon a világ eddigi legjobb eredményét érte el. A nem hivatalos fedettpályás világcsúcsot 1979 februárjá­tól 6,04 másodperccel tar­totta, újabb rekordja 6,01 másodperc.­­ A külföldi versenyeken szereplő mindhárom magyar sakkozó fél pontot szerzett. A spanyolországi Linares­­ben függő játszmákat fejez­tek be. Portisch Lajos a ju­goszláv Gligoriccsal, míg Ribli Zoltán a kubai Gar­dával osztozott meg a pon­ton. A hollandiai Wijk Aan Zee-ben már eldőlt az első hely sorsa, a 38 esztendős holland Sosonko fél pontot szerzett a svéd Andersson ellen, 8 pontja van, és már megnyerte a versenyt. Sax Gyula a 12. fordulóban sö­téttel remizett a nyugatné­met Unzicker ellen, 5 pont­jával a 10. helyen áll. A Santa Cruzban Cseh­szlovákia labdarúgó-váloga­tottja 5:2 (1:1) arányban győzött Bolívia ellen. A 20 ezer néző előtt lezajlott mér­kőzés gólszerzői: Janeg (7. és 57. p.), Jurkemic (59. p.), Vizek (77. p.), Nehoda (88. p.), illetve Aragones (15. p.) és Rojas (57. p.).­­ Az új-zélandi Christ­­­chhurch-ben megrendezett nemzetközi atlétikai verse­nyen Németh Miklós 84,56 méteres eredménnyel nyerte a gerelyhajítást. Sportműsor ATLÉTIKA: Budapest fe­dettpályás felnőttbajnoksá­gának második napja, Olim­piai csarnok, 10 óra. BIRKÓZÁS: Szalai Imre­­emlékverseny (szabadfogás), Körcsarnok, 9 óra. KÉZILABDA: női MNK- döntő: Vasas—Bp. Sparta­cus, Fáy utca, 16 óra. ÖKÖLVÍVÁS: Néphadse­reg vál.—Bányász vár. csb­­mérkőzés, Kiskunfélegyháza, szakmunkásképző intézet, 10 óra. VÍVÁS: junior kard ob., Sportcsarnok, 8 óra. Felnőtt párbajtőr-tájékoztató. Vasas­terem, Pasaréti út, 8 óra. 13

Next