Népszava, 1981. február (109. évfolyam, 27–50. sz.)

1981-02-15 / 39. szám

NÉPSZAVA 1981. FEBRUÁR 15., VASÁRNAP Sport Szupertalálkozó a medencében Jövő szombaton és vasárnap illusztris vendégeket fogad a Komjádi-uszoda: az olimpiai bajnok szovjet vízilabda-válogatott látogat két mérkőzésre Budapestre. A világrangadónak számító szupertalálkozó — elvégre a legutóbbi két olimpia győztese száll vízbe — előkészületeiről, valamint a tekintélyes múltra visszatekintő magyar— szovjet pólós kapcsolatokról beszélgettünk Vuszek Antallal, a szövetség „mindentudójával”. — Mi hír a szovjet csapatról? — Egyelőre csak az a biztos, hogy a moszkvai aranyérmes gárdára épül majd a Komjádiban vízbe szálló együttesük. Névsor még nincs ... — És a magyarok? — A huszonegy válogatott kerettag mellett még öt meghívott jut szóhoz. — Az új szabályok premierje is lesz a kétfelvonásos randevú ... — Igen. Először rendezünk 400 perces mérkőzéseket és az is újdonságnak számít, hogy nem 11, hanem 13 játékos alkotja majd a csapatokat. — Milyen az érdeklődés? — Egy hete áruljuk a jegyeket elővételben a Komjádi- és a szigeti Hajós Alfréd-uszoda pénztárainál, szépen fogynak a belépők, s bár az első mérkőzést közvetíti a tévé, biztos, hogy telt ház lesz. — Kik bíráskodnak? — Ez is újdonság: egy országból hívtuk a két játékvezetőt. A jugoszláv Klarics és Kliszovics fújja majd a sípot. — Hányadik magyar— szovjet találkozók következnek? — A hetvenedik és a hetvenegyedig — Eddigi mérleg? — Számunkra pozitív: 34 magyar győzelem, 17 döntetlen és 17 szovjet siker. — Mióta tart a kétoldalú kapcsolat? — Először 1952-ben, a helsinki olimpián találkozott egymással a két válogatott. — A szovjet vízilabdázók mindig a magyarokat tartották tanítómestereiknek. Mikor értek utol bennünket? — Már a harmadik találkozónkon, 1955 nyarán, Moszkvában 3:3 volt az eredmény, majd 1957-ben, egy zágrábi tornán győzött először ellenünk a szovjet együttes, méghozzá 5:2-re. — Általában ritkán volt három gól különbség a két csapat között... — Olyannyira, hogy a 69 mérkőzésből 32 végződött egyik vagy másik társaság 1 gólos győzelmével. — Az utóbbi években még a korábbinál is kiegyensúlyozottabb lett a rivalizálás ... — A hetvenes évek közepétől nemcsak a világversenyeken, nemzetközi tornákon találkozunk rendszeresen a szovjet válogatottal, hanem egyre gyakoribb a kétoldalú erőfelmérés. — Van miért visszavágnunk a most következő mérkőzéseken ... — Feltétlenül javítani kellene a közelmúlt számunkra kedvezőtlen mérlegén, hiszen utoljára 1979. október 21-én győztünk, Moszkvában, 7:6-ra. Tavaly négy mérkőzésünk volt a szovjet csapattal és ebből hármat megnyert az olimpia bajnok, csak egyszer sikerült 6:6-os döntetlent elérni ellene. — Mikor járt utoljára a szovjet válogatott Budapesten? — Majdnem két évvel ezelőtt, 1979. március Idén és 11-én, akkor az első mérkőzés 7:7, a második 7:6 volt. A javunkra... Mit lehet mindehhez hozzátenni? Kiegyeznénk ugyanezzel! S. P. A visszavágott érem Országos bajnokság — szépséghibákkal Az Olimpiai csarnok nincs fellobogózva. Feliratok sem hirdetik, hogy itt fedett pályás atlétikai bajnokság van. Az ajtóban nem állnak jegyszedők, programfüzetekkel sem sürögnek-forognak az árusok, mert sem programfüzet, sem árus nincs. És a pálya? A legkülönbözőbb színű melegítőtrikók kavalkádja színesíti a rekortánt. De azt aligha tudná valaki felfedezni, hogy ki itt a fradista, ki a dunaújvárosi, vagy a honvédos, netán a dózsás. Nem látni semmilyen feliratú melegítőt, vagy mezt... — Évek óta szeretnénk elérni, hogy a bajnoki küzdelmekkor egységes mezben álljanak rajthoz az atléták. De csak a debreceniek, a nyíregyháziak és a pécsiek szívlelték meg a szövetség kérését. A többieknél mindenki úgy öltözik, ahogy kedve tartja — panaszkodott Nyírő György, a szövetség hajdani főtitkára. — Talán még azon sem döbbennének meg, ha valaki bikiniben, vagy fürdőruhában vágna neki a távnak — jegyezte meg Major István, a fedett pályás magasugró-specialista, a kétszeres EB-aranyérmes, aki ezúttal meg sem pályázta a grenoblei kiküldetést. És szomorú sem volt, amikor szereplését úgy jellemezte: — Én csak vatta vagyok, azaz, a telt házhoz kellek ... Telt ház? Közönség? Hát úgy szép családi körben zajlik le ez a kétnapos fedett pályás verseny. És tegyük hozzá, ezek a beavatottak sem rágják a körmüket az izgalomtól. S ha már a pálya kerül szóba, szomorú nézni, milyen kopott, milyen színtelen, még a futópályák vezető sávjai sincsenek felfestve. A hangosbeszélőből hörgő hangok törnek elő időnként a legváratlanabb pillanatokban: — „Országos bajnok" — és jó, ha valaki a nevet érti. Az eredményt semmiképpen sem tudhatja meg. Illetve, ha nagyon figyel, pillanatokra megforgatnak egy táblát, az éppen elért eredménnyel. Ilyen tehát kívülről a fedett pályás országos atlétikai bajnokság. Az a verseny, amelyen még meg lehetne szerezni a grenoblei repülőjegyet ... Izgalom csak az 1500 m-es férfisíkfutásban volt, amikor a célban a miskolci Bereczki, 3:44,3 perces eredménnyel, mellbedobással győzött a honvédos Tóth László ellen. Ennek aztán az lett a vége, hogy az eredményhirdetés után Tóth László — mivel sérelmezte a versenybíróság döntését — az asztalra csapta a bajnoki ezüstérmet, nyomdafestéket nem tűrő szavak kíséretében. — Ezt nem szabad szó nélkül hagyni! Ennek következménye kell, hogy legyen! — jelentette ki Nyírő György, és élénken helyeselt Mindszenthy János szakfelügyelő is. Szombaton egyébként kilenc számban hirdettek bajnokot, és vasárnapra már az is eldől, kik lesznek a fedett pályás Európa-bajnokság magyar résztvevői... Lepies György Bajnokok férfiak: 60 m: Kiss F., Csepel, 6,81 mp, 400 m: Csapó, DMVSC, 49,1, 1500 m: Bereczky, Miskolci VSC, 3:44,3, távol: Szalma, TFSE, 7,76 m. Nők: 400 m: Petrika, NYVSSC, 55,3 mp, 1500 m: Benéné, DMVSC, 4:22,8, távol: Vanyek, TFSE, 6,31 m, 60 m gát: Siska, Vasas, 8,24 mp. Siska Xénia T. Balogh László felvételei Születésnapra Az idő múlása sok mindent megszépít... Ezt szoktuk mondani, amikor — divat a nosztalgia! — olyasmire emlékezünk, ami már elmúlt, ami helyett — többnyire — van már valami új. És megszokott dolog, hogy az újat időnként összevetjük a régivel... Valahogy így vannak ezzel a dologgal azok is, akiknek elsőrendű feladata, hogy a tömegek sportjával, vagy ahogyan egyre gyakrabban és találóbban mondják, a szabadidő-sporttal foglalkoznak. Nem is olyan régen még úgy emlékeztek az „egykori” munkahelyi szpartakiádokra néhányan, mint ami felülmúlhatatlan ebben a műfajban. Nos, akadt ugyan némi igazság megállapításunkban, de azonnal szertefoszlott a nimbusz, amint részleteiben is ismertté váltak egyes részletek. Például az, hogy mennyibe került utaztatni a gyárak, vállalatok „válogatottjait”, sokszor az ország másik végén megrendezett eseményekre; azután hallani lehetett olyan szocialista brigádokról, amelyek csak azért kerültek ebbe a megtisztelő kategóriába, mert egy ügyesen futballozó kispályás labdarúgócsapatot valamilyen cég szemellenzős irányítói el akartak indítani a szocialista brigádok tornáján ... Tehát nem is olyan szép a menyasszony! Mindez csak azért jutott eszünkbe, mert gyakorlatilag most ünnepli egyéves születésnapját az „utód”, a munkahelyi olimpia. Az új rendszert — valljuk be — nem fenntartással fogadták egyesek, hiszen a sport vonzerejének csökkentését látták a látványos rendezvények háttérbe szorításában. Akadtak, akik arra számítottak, hogy viszszaesik majd az érdeklődés, elvégre műhelyek, brigádok, esetenként néhány utcával arrébb fekvő más gyárak, vállalatok sportolóival való „helyi” vetélkedés nem ígért anynyi izgalmat és érdekességet, mint egy országos akció, sok utazással, munkahelyi előnnyel (munkaidő-kedvezmény — tömegsportolóknak!), egyszóval nem kevés — bulival... A kezdeti tartózkodást azután felváltotta az eleve remélt lelkes, tennivágyó hangulat. Messzemenő következtetéseket egyetlen év tanulságaiból nem lehet levonni, de az biztos, hogy ahol megfelelően szervezik az egészséges életmód alapfeltételének számító tömegsportot, testkultúrát, ott semmiféle visszaesést nem okozott az átállás. Legutóbb például, a Dunaújvárosi Papírgyár ifjú és tettrekész szervezőjétől hallottuk. „Ahol megfelelő módszereket alkalmaznak a sportolási kedv felkeltésére, ott teljesen mindegy, hogy minek nevezik a mozgalmat, milyenek a keretek, elvégre a lényeg a tartalmon van, azon, hogy minél többen és minél rendszeresebben sportoljanak, mozogjanak az egészségükért”. A munkahelyi olimpia évenként változó — tehát már csak azért sem egyhangú! — programjával meghódította a tömegeket. Azt természetesen nem állítjuk, hogy minden maximálisan rendben van, nyugodtan ünnepelhetik magukat, akik az újdonságot kitalálták, folyamatosságáról gondoskodnak. Biztos, hogy akadnak buktatók, biztos, hogy vannak még sokan olyanok, akiket meg kell győzni: nem minden a látványos siker, a fényes díjazás, a vállalat, a gyár „válogatottjaként” kivívott babér! Sokkal többről van szó — az egészségről, a jó közérzetről, arról, hogy a sportolás mindennapos szükségletté váljon. Hangsúlyozzuk: akad még tennivaló. Ahhoz, hogy a testeket megmozgassuk, a fejekben kell kezdeni a gondolatok megváltoztatását. Ezért is várjuk fokozott érdeklődéssel azt a budapesti sportaktívát, amely holnap ül össze a SZOT-ban és a szó legszorosabb értelmében mindenkit a soraiba szólít, akinek valamilyen köze van a főváros (s ezen keresztül az egész ország) tömegsportjához. A tervezett „össznépi” véleménycsere még előbbre viheti a tömegek sportjának ügyét. . Hogy stílusosak legyünk, csak egyet kívánhatunk: maximális aktivitást, sportaktíva! Serényi Péter A torontói nemzetközi atlétikai viadalon az amerikai Nehemiah az 50 m-es gátfutásban 5.98 mp-re javította saját, eddigi 6.01-es fedettpályás világcsúcsát. Egy másik tengerentúli viadalon a szintén amerikai Floyd 60 yardon beállította saját 6.04 mp-es világrekordját. 0 Megkezdte svájci vendégszereplését férfikézilabdaválogatottunk : együttesünk első mérkőzésén 17:16-os vereséget szenvedett. Tbilisziben Alekszandrija 6,5:2,5 arányban legyőzte a sakkvilágbajnok-jelölti döntő páros mérkőzésén Joszelianit, így ő lesz a világbajnoki címet védő Maja Csiburdanidze ellenfele. A belgiumi női röplabda KEK-döntő nyitányán kitűnően mutatkozott be a címvédő Bp. Vasas Izzó. Az újpesti gárda a végeredmény szempontjából is fontos győzelmet aratott, 3:2-re, a Szpartak Leningrád ellen. Új Magna Charta Hadüzenet a döntetlennek Harminckilenc szavazattal — azaz a szükséges kétharmadnál alig többel — az angol labdarúgás vezetői igent mondtak a döntetlennel szembeni hadüzenetre. A jövőben 3 pontot adnak a győzelemért, s ezzel megfosztották az ügyeskedőket a békés döntetlen biztos 1 pontjának értékétől. A szavazatra jogosult 92 klub képviselője továbbá abban is megegyezett, hogy: vasárnap is lehet rúgni a labdát! Igaz, egyelőre csak hat bajnoki mérkőzésre korlátozták a lehetőséget, de már csupán a totó miatt, ugyanis legalább 55 bajnoki találkozóra van szüksége szombaton ... A futballvilág legősibb fellegvárában bekövetkezett földcsuszamlás — ha a szeizmográf még nem is jelezte és a Richter-skálával sem lehet lemérni —, hamarosan további „lökéseket” idézhet elő a labdarúgásban. Elég arra emlékeztetni, hogy Csehszlovákiában már bevezették a péntektől hétfőig futballműszakot, s volt rá hazánkban is példa, hogy egy bajnoki forduló elhúzódott, és ez nem ment az érdeklődés kárára. Az angolok tehát valójában már bizonyos tapasztalatokkal rendelkeztek, amikor így döntöttek, de ebben az esetben nem is a döntés tárgya, hanem a hagyományok megtagadása jelenti az igazi szenzációt. Az egyetlen merész előterjesztés, amit leszavaztak, az a szünetnek 10 percről 15-re való növelése volt. A futballpályákon továbbra sem kívánatosak a beatzenekarok és a marionettek. Nem a ma már utcaszerte árult szexszel, haem a futballshow-val kell a közönséget továbbra is megnyerni — szavaztak a klubok nem minden anyagi érdekeltséget nélkülöző urai. S itt talán érdemes emlékeztetni arra, hogy a sportvilág talán legősibb és legtradicionálisabb versenye, a wimbledoni teniszbajnokság ugyancsak vaskalapos angol rendezői voltak az elsők, akik — felhagyva a megváltoztathatatlannak hitt szabályokkal — kiírták az open-versenyeket, befogadva hivatásos és „amatőr” versenyzőket, továbbá eltekintettek a kötelező fehér felszereléstől, a különböző világmárkák kényszerű népszerűsítésétől. A solihulli döntést az angol lapok mint a labdarúgás új „Magna Chartáját” emlegetik, de hogy ez valóban ilyen horderejű lesz-e, az még a jövő zenéje. Mindenesetre ebben a világméretű „futball-okmányban” más szövetségek (a szovjet bajnokságban nyolc döntetlen után már nem adtak 1 pontot sem ...) tapasztalatai is kifejezésre jutnak, tehát nem feltétlenül angol érdemnek számít, ha az újítási, illetve megújulási vágyból fakadó törekvés végül is sikert arat. Az viszont mindenesetre dicséretükre szól, hogy ezt a határozatot abban az országban hozták meg, amely a futballvilág legkonzervatívabb testületének — az International Board — székhelye. S a szabályalkotók tanácsa nem nézte ölbe tett kézzel a klubok és a szövetség együttműködését az új szabályok megalkotásában. Mégis sikerült! Az azonban továbbra is kérdéses marad, hogy milyen eredményre vezet? Az angolok a mi csoportunkban vannak, s így mindaz, ami a ködös Albionban történik, közvetve bennünket is érint. A „nagy öregek” azonban azt vallják — s ebben magunk is osztozunk —, gólokat lőni csak a labdarúgók tudnak! S ha hiányoznak az igazi, egykori nagy tehetségek, akkor semmilyen szabállyal nem lehet pótolni a futball lényegét, a gólokat! V. K. Trevor Francis, csatár Laurie Cunnigham, csatár 13