Népszava, 1981. február (109. évfolyam, 27–50. sz.)
1981-02-01 / 27. szám
NÉPSZAVA 1981. FEBRUÁR 1., VASÁRNAP Spanyolország Kormányalakítási tárgyalások I. János Károly spanyol király szombaton délelőtt a katalán, s a baszk és az andalúz kisebbségi pártcsoportok vezetőinek fogadásával, folytatta konzultációit az Adolfo Suárez miniszterelnök csütörtöki meglepetésszerű lemondásával kirobbant kormányválság megoldására. Időközben a képviselőház elnöksége úgy döntött, hogy február 10-re, vagy az azt követő napokra — attól függően, hogy a király mikor teszi meg javaslatát az új miniszterelnök személyére — összehívja a képviselőház teljes ülését. Ezen az ülésen hallgatják meg a kijelölt miniszterelnök programnyilatkozatát és szavaznak beiktatásáról. A királyi konzultációk első napjának, amelynek során az uralkodó a négy legnagyobb parlamenti párt vezetőit fogadta, két érdekes fejleménye volt. Az első, hogy a Demokratikus Centrum Unió képviseletében — továbbra is a párt elnökeként — Adolfo Suárez jelent meg a Zarzuela-palotában. A másik jelentős fejlemény volt Felipe Gonzáleznak, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárának az a közlése, hogy pártja vállalja a válság alternatív megoldásának felelősségét, egy, az ő vezetésükkel a kisebbségi pártcsoportok, a kommunisták és esetleg az eddigi kormánypárt egyes szektorainak támogatásával alakítandó kormány létrehozásával. A pénteken konzultált ellenzéki vezetők — mind Felipe González, mind Santiago Carrillo, az SKP főtitkára, mind Manuel Fraga Iribarne, a jobboldali demokrata koalíció vezetője — egyöntetűen annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy nem kell elsietni a kormányválság megoldását. TASZSZ-kommentár Amerikai támaszpontok Ausztráliában A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentárban foglalkozik az ausztráliai amerikai katonai támaszpontok kérdésével, miután ismeretessé vált: az ausztráliai kormány — Washington nyomására — elhatározta, hogy folytatja az ország területén levő „Omega” amerikai rádiónavigációs támaszpont építését. A szovjet hírügynökség emlékeztet arra, hogy az „Omega” építését tavaly szakították félbe az építőmunkások szakszervezetével támadt nézeteltérés miatt. Canberra most attól sem riad vissza, hogy katonai alakulatok bevetésével törje le a sztrájkot és kényszerítse a szakszervezetet a támaszpont építésének befejezésére. A Pentagon — mutat rá a szovjet hírügynökség — már régóta működési területének tekinti az ausztráliai kontinenst, igyekszik Canberrát tevékenyen bevonni saját globális terveibe s egyidejűleg az Egyesült Államok nukleáris stratégiájába. Washington az utóbbi időben azt tervezi, hogy atomfegyvereket szállító B—52-es repülőgépei átmenő állomásként ausztráliai repülőtereket használhassanak. Egyebek között arról van szó, hogy a repülőgépeket a Guam-szigeti amerikai támaszpontról — ausztráliai leszállással — a Közel-Kelet, illetve a Perzsa-öböl térségébe dobhassák át. Szovjetellenes vádaskodások NBC-riport Afganisztánról Az NBC televízió pénteken este félórás riportot közvetített Afganisztán egyik hegyi körzetéből, egy, a pakisztáni határ közelében levő ellenforradalmi fegyveres táborból. Az amerikai televíziós újságírók a szokott módon Pakisztánból jutottak be — törvényellenesen — a kormányellenes erők által használt hegyi utakon afganisztáni területre, ugyanazon az úton, amelyen beismerésük szerint az ellenállók a fegyvereket kapják. A forgatócsoport értesülése szerint a fegyverek nagy része s általában a legtöbb segítség az afgán ellenforradalmárokhoz Egyiptomból érkezik. Az amerikai televízió riportjának alaphangját a szovjetellenes vádaskodások és az ellenállók elszántságát demonstráló frázisok adják meg, de egy sor figyelemre méltó beismerést is tartalmaz. Ezek egyike szerint „a háborút a Pakisztánból becsempészett fegyverek tartják életben”. Ijabb incidensek Npgat-Berlinben Szombatra virradóra újabb súlyos incidensek robbantak ki Nyugat-Berlinben a városi vezetés antiszociális lakáspolitikája és a lakásspekulációk ellen tüntetők, illetve a rendőrség között. 24 órával a legutóbbi öszszetűzéseket követően a rendőrség ezúttal a város Charlottenburg kerületében erőszakkal el akarta távolítani a lakókat egy lebontásra ítélt épületből. A lakók ellenálltak, s az erőszakos rendőri akció hírére több száz tüntető vonult fel a környékből. A rendőrség számos tüntetőt letartóztatott és „a házirend megsértése” címén őrizetbe vettek 23 lakót is. A legújabb kétnapos tüntetéssorozat és az összetűzések által keletkezett anyagi károkat több millió márkára becsülik. Bécsben tanácskoztak az OPEC-tagországok pénzügyminiszterei. Az ülésen - egyebek között - a fejlődő országok iránt tanúsított magatartás egységesítéséről tárgyaltak TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Az elmúlt néhány esztendőben lelassult, olykor megtorpant az enyhülés folyamata, veszélybe került a békés egymás mellett élés gyakorlata. Aggasztó fenyegetésnek van kitéve az emberiség békéje, biztonsága, ebből következően a dolgozók és szervezeteik jogai, a dolgozók élet- és munkakörülményei. A világ szakszervezeteinek döntő többsége nemcsak híve, haszonélvezője, ha,nem elkötelezett szolgálója az enyhülés ügyének. A negatív folyamatok azonban nyilvánvalóan hatást gyakoroltak és gyakorolnak napjainkban a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra is. Ezekről a hatásokról, semlegesítésük lehetőségeiről, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom jelenéről és jövőjéről, a 80-as évekről beszélgettünk Timmer Józseffel, a SZOT nemzetközi titkárával. — A 70-es éveket a siker évtizedének minősíthetjük a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. E sikerek közül melyek a legfontosabbak, melyek azok, amelyeket átmenthetünk a 80-as évekre is? — A 70-es években valóban jelentős változások következtek be. Nemcsak újjászerveződtek, hanem meg is erősödtek, a kapcsolatok a különböző orientációjú szakszervezetek között, sőt gyakran a közös munkához, a közös fellépéshez is elvezettek. Természetesen ezek az eredmények nem véletlenül születtek. A világban végbement pozitív változások, az enyhülési folyamat kialakulása, a gazdasági együttműködés fejlődése, a dolgozók változó, fokozódó igényei vezették a kommunista, a szocialista, a keresztény és más irányzatú szakszervezeteket arra a felismerésre, hogy a munkásosztálynak egy ügye van és ez közös ügy, amelynek a szolgálata is közös feladat. Az a tény, hogy a különböző orientációjú szakszervezetek között megszülettek és meg is erősödtek a kapcsolatok, arra vezetett, hogy sikerült — elsősorban Európában, de a világ más részein is — olyan két- és többoldalú tanácskozásokat, találkozókat szervezni, amelyek segítettek a közös feladatok kialakításában, s egyben azt is bizonyították, hogy van lehetőség az együttműködésre. Közös erővel befolyásolhatjuk a nemzetközi viszonyokat, a dolgoztók élet- és munkakörülményeit. Ennek alapján meggyőződésem, hogy ezek az eredmények tartósak, érvényesek a 80-as évekre is. Természetesen itt nincs szó semmiféle automatizmusról. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy nem vonhatjuk ki magunkat a nemzetközi politikai élet negatív hatásai alól sem, amelyekben érvényesülnek azoknak a törekvései is, akiket jórészt a kommunizmus, a szocializmus elleni gyűlölet vezet . Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért, növekszik a felelősségtudat a nemzetközi munkásosztály szervezeteiben, a szakszervezetek vezetőiben az ügy iránt, amelyet képviselnek: a munkásosztály, az együttműködés ügye iránt. Igazolja ezt, hogy az utóbbi időszak legkritikusabb napjaiban sem következett be jelentős törés a kapcsolatokban. Ezek folytatódnak, sőt erősödnek. Erre mutat, hogy 1981-ben számos közös rendezvényre kerül sor Európában és a világ más részeiben. Például kontinensünkön negyedik alkalommal találkoznak Európa szakszervezeti központjainak képviselői, hogy a dolgozókat közvetlenül érintő kérdéseket vitassanak meg és olyan határozatokat hozzanak, amelyek megfelelnek a munkavállalók nemzeti és nemzetközi érdekeinek. Európában a legtöbb tehát az eredmény, amelyek elsősorban az immár rendszeresen ülésező genfi találkozókban realizálódnak. Folytatódnak-e és milyen tartalommal az európai szakszervezeti tanácskozások? — Nem véletlen, hogy itt a legtöbb az eredmény. Már csak azért sem, mert a nemzetközi szakszervezeti mozgalom bölcsője is Európa. A legnagyobb sikereket is az elmúlt évtizedben itt értük el, annak ellenére, hogy Európában gyakorlatilag a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban fellelhető valamennyi irányzat megtalálható. Az európai szakszervezeti mozgalom nagy történelmi hagyományokkal rendelkezik. Megtanulta — legalábbis remélhetőleg megtanulta — a leckét, hogy milyen következményekkel jár az, ha szemben állunk egymással. Levontuk a következtetést, és ennek révén kibontakozott a felismerés, hogy egy sor kérdés megoldása érdekében együtt kell haladnunk. — Határozottan kijelenthetem, hogy ez a folyamat folytatódik. Az idén novemberben sorra kerülő európai szakszervezeti konferencián ismételten hitet teszünk az együttműködés folytatása mellett . A magyar szakszervezetek kétoldalú kapcsolatai gyakorlatilag behálózzák a világ térképét. A meglevők ápolása, vagy újak létesítése kap inkább hangsúlyt a következő időszakban? — Kis szervezet vagyunk. Szerepünket, jelentőségünket ehhez kell mérni, és ennek megfelelő szerény feladatot vállalunk a nemzetközi szakszervezeti mozgalomban. Idehaza természetesen a magyar szakszervezetek súlyának megfelelően tevékenykedünk a társadalom formálása, fejlődése, tagságunk érdekében. Nemzetközi kapcsolataink alakításában valljuk, hogy a közös, általános érdeklődésre számot tartó kérdéseket kell előtérbe helyezni. A kapcsolatok ápolásában messzemenően tiszteletben kell tartani egymás véleményét. Eközben az a törekvésünk, hogy őszintén, nyíltan, valósághűen mutassuk be munkánkat, tevékenységünket. Célunk, hogy következetesen szolgáljuk azokat a pozitív folyamatokat, amelyek az egység, az együttműködés irányába mutatnak. Készek vagyunk minden olyan nemzeti és nemzetközi központtal kapcsolatba kerülni, amely a munkásosztály élet- és munkakörülményeinek állandó javításáért, biztonságos életéért, boldogulásáért, jobb jövőjéért tevékenykedik. — Ebből következik, hogy szinte az egész világ szakszervezeti mozgalmával kialakultak a kapcsolataink. Ez mindenekelőtt Európára vonatkozik, de érvényes Afrikára, Latin-Amerikára, Ázsiára is. Sőt, a magyar szakszervezeteknek számos nemzetközi szervezettel is közvetlen kapcsolatuk van. Például a Munka Világszövetségével, az Északi Szakszervezeti Tanáccsal, az Afrikai Szakszervezeti Egységszervezettel, s nem utolsósorban az Európai Szakszervezeti Szövetséggel. Arra törekszünk, hogy ezeket a kapcsolatokat megóvjuk, tovább erősítsük, mind jobb tartalommal töltsük meg és a legjobb értelemben véve hasznosítsuk azok számára, akiket képviselünk a magyar munkásosztály számára. Tovább erősödnek és fejlődnek kapcsolataink a szocialista országok szakszervezeteivel is. Természetesen új kapcsolatok létesítésére is törekszünk azokkal, akikkel eddig nem sikerült érintkezésbe lépni. Nyilvánvaló azonban, hogy nem minden áron. Nem rendelünk alá mindent a formális, csupán demonstratív kapcsolatépítésnek, esetleg kitéve magunkat annak, hogy a másik fél a tények mellőzésével bírálja, tegye kritika tárgyává tevékenységünket. Ismétlem, nem ideológiai szempontok vezetnek bennünket a kapcsolatok létesítésénél. Ennek egyetlen kritériuma van: a munkások, a dolgozók ügyének, elsődleges, következetes szolgálata. A világ közvéleményét élénken foglalkoztatják a lengyelországi események, a lengyel szakszervezeti mozgalomban bekövetkezett változások. Milyen hatással vannak ezek a lengyel, illetve a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra? — A lengyel események ismertek a világ közvéleménye előtt. A miénk előtt is. Ismertek az okok, amelyek kiváltották ezeket az eseményeket. Állásfoglalásunk is ismert, amelyet legutóbb a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusán is kifejtettünk: szolidárisak vagyunk a lengyel nép ügyével, azzal, hogy a lengyel nép, ezen belül a lengyel szakszervezetek megtalálják és kialakítsák a szocialista társadalom építésének további útját, módszereit. — Tudjuk, hogy Lengyelországban több, különböző irányzatú szakszervezeti mozgalom bontakozott ki és működik jelenleg. Tevékenységüket még korai lenne minősíteni. Nyilvánvaló, hogy ebben a folyamatban társadalomellenes elemek is igyekeznek szerephez jutni. Ennek konkrét jelei is tapasztalhatók. Mi tudomásul vesszük a realitásokat és arra az álláspontra helyezkedünk, hogy támogatjuk a Lengyelországban kibontakozott szakszervezeti mozgalmat, amíg az a meggyőződésünk, hogy valóban a lengyel nép, a lengyel dolgozót ügyét szolgálják. Minden bizonnyal ennek megfelelően alakulnak majd kapcsolataink a különféle, legálisan elismert lengyel szakszervezetekkel. Egy célunk van, mint ahogyan eddig is egy volt, a jövőben is egy marad: támogatjuk, hogy a lengyel szakszervezetek töltsenek be olyan szerepet, amellyel a szocializmus ügyét, a dolgozó emberek igazságos ügyét szolgálják. Hiszen nekünk is érdekünk és egyetértünk azzal, hogy a szakszervezetek egyre jelentősebb szerepet töltsenek be a társadalomban. Olyat, amely mind jobban megfelel a társadalom építésének, a munkásosztály , érdekeinek. Őszintén kívánjuk azonban, hogy a lengyel szakszervezeti mozgalom ne a megosztottság, hanem az egység irányában haladjon. A szakszervezeti világmozgalomról, annak jövőjéről szólva nem hagyhatjuk említés nélkül két nagy múltú, de az egységet sok vonatkozásban gátló, akadályozó szakszervezeti mozgalom tevékenységét. Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság szakszervezeteire gondolunk. — Kapcsolatainknak, mint azt már kifejtettem, elvi alapjai vannak. Minden kapcsolat építésében ezek vezetnek bennünket. Ennek megfelelően az a törekvésünk,hogy a világ minden olyan szakszervezetével legyenek kapcsolataink, amelyek a munkásosztály ügyét szolgálják, s amelyeket semmiféle gyűlölet, diszkriminációs szándék nem vezet mások felfogása, világnézete miatt, így hát világos, hogy mi készek vagyunk ezen az alapon kapcsolatokat létesíteni akár az Egyesült Államok, akár a Kínai Népköztársaság szakszervezeteivel. — A Szakszervezeti Világszövetség kongresszusra készül. Egy év múlva kerül sor Havannában a X. szakszervezeti világkongresszusra. Milyen stádiumban van az előkészítés, s milyen részt vállalnak ebből a magyar szakszervezetek? — A Szakszervezeti Világszövetség kongresszusai mindig nagy jelentőségűek voltak a nemzetközi munkásosztály számára. Különösképpen abban az időben, amikor még egységes volt a nemzetközi szakszervezeti mozgalom. Sajnos a megosztottság tény. Ebben a helyzetben a Szakszervezeti Világszövetség abban a szellemben folytatja tevékenységét, amely létrejöttében is vezérlő elve volt: a világ dolgozóinak elkötelezett szolgálatában. Ennek megfelelően ma is jelentős szerepet tölt be, s kongresszusai nagy hatással vannak a dolgozó emberek ügyeinek alakulására Mindennek tudatában készülünk a következő szakszervezeti világkongresszusra, amely 1982 februárjában ül össze Havannában. A SZVSZ változatlanul megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy a világ minden szakszervezete részt vehessen ezen a tanácskozáson és hozzájárulhasson olyan állásfoglalások, határozatok megszületéséhez, amelyek a világ dolgozói érdekeinek megfelelnek, és megfogalmazzák — a kor követelményeinek megfelelően — a szakszervezetek feladatait, tevékenységük irányát. — A magyar szakszervezetek természetesen részt vállalnak a szakszervezeti világkongresszus előkészületi munkájából. Otthont adunk ez év júliusában az SZDSZ Főtanácsa ülésének, amelynek napirendjén a X. kongresszusra való felkészülés szerepel. Mindemellett aktívan részt veszünk minden olyan célkitűzés megvalósításában, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség a nemzetközi munkásosztály szolgálatában maga elé tűz. Thurzó Tibor Közös erővel befolyásolhatjuk a nemzetközi viszonyokat, a dolgozók élet- és munkakörülményeit Jiessélgetés Tintán Dr .Józseffel* *a SZOTI titkárával