Népszava, 1981. március (109. évfolyam, 51–76. sz.)
1981-03-04 / 53. szám
NÉPSZAVA 1981. MÁRCIUS 4., SZERDA Tudomány, technika, társadalom A Nap légkörében élünk Lovas Miklós, az MTA Csillagvizsgáló Intézetének tudományos munkatársa Piszkéstetőn fölfedezte az „1980 S” jelzésű üstököst, amelynek létezéséről most érkezett vissza Budapestre a Nemzetközi Csillagászati Unió központi irodájának igazoló levele. Ez a negyedik olyan üstökös, amelyet Lovas Miklós fedezett fel. (MTI) Azért érkeztünk csak ilyen későn, mert tegnap este tiszta idő volt; feltételeztük, hogy dolgoztak éjszaka. — Sajnos, nem tudtunk dolgozni. Erős szél volt és a szél kiviszi a csillag képét a távcsőnek arról a részéről, ahonnan a mérés, vagy a fotografálás történik. Kétféle módon dolgozunk ma már, mi, csillagászok. Vagy fotografálunk, vagy mérünk , mint a fizikus. Méghozzá azokkal az eszközökkel, amelyeket a fizikusok kísérleteztek ki. Multiplayer csőre visszük rá a csillag képét, amely a fényt elektromos árammá alakítja át; ezt felerősítjük, és a mérést regisztráljuk. A méréseket itt, a Piszkéstetőn egy ötvencentiméteres és egy egyméteres távcsővel csináljuk. Az eredményeket nem kézzel írjuk, hanem számítógép jegyzi és dolgozza fel. Egyáltalában: belenéz a távcsőbe manapság még a csillagász? — Nagyon-nagyon ritkán. Manapság a fotografikus lemezek annyira érzékenyek, a távcső pedig annyira fényérzékeny, hogy az emberi szem számára már nem látható csillagok fényét is regisztrálni képes. A távcsőben látható leghalványabb csillagnál több ezerszer halványabb csillag képét is rögzíteni tudjuk így. Az a fény, ami most elér hozzánk, sokszor akkor indult el valamelyik galaxisról, amikor az élet keletkezett a Földön. Nem zavarja a csillagászt a tény, hogy amit lát, nem egyidejű? — Megszokja. Az égbolton az egyidejűséget soha nem lehet elérni. Másrészt, sok minden mellett, ez a csodálatos az egészben. Igaziból, a csillagos égbolt nyújtja mindazt az ismeretet, amit a Földön az ember megszerzett. A Földön megszerzett tudományos tapasztalatokat át tudjuk vinni az égboltra, és az égbolton megfigyelhető jelenségekből leszűrhető tudományos tényeket a Földön alkalmazni tudjuk. A Föld és az Univerzum nem két dolog, hanem nagyon egységes jelenség. Csak példaként: ha a Napon egy nagy protuberancia játszódik le, az néhány óra múlva a Földön az ember idegrendszerét is befolyásolni tudja. A Nap felszíne nem ér ott véget, ahol mi látjuk, sőt, még ott sem, ahol speciális berendezésekkel mérni tudjuk. Idézőjelbe téve, valamennyi bolygó benne van a Nap „légkörében”. A fáklyákban, kitörésekben levő elemi részecskék, főleg protonok nagyon felgyorsulnak és kilövellődnek a Napnak abba a körzetébe, ami a Földet is körülveszi és a Föld mágneses terébe kerül. Az ember idegrendszere pedig nagyon megérzi az elektromos áram változását, így függ össze a Nappal az, amit időjárási frontnak is nevezünk. Sajnos, a mérőeszközeink még nagyon durvák ahhoz, hogy igazán ismernénk e hatások mechanizmusát. Pedig hovatovább a műszer dolgozik az ember helyett. A mérőeszköz csupán mérni tud, pontosabban, mint az ember. De azzal, amit megmért, nem tud mit kezdeni. Ahhoz az emberi agy kell, hogy összehasonlítsa, értékelje az adatokat. S végül: nem a tudás különbözteti meg az embert a mérőeszköztől, hanem az intuíció, hogy tovább tud látni azon, ami van. Mögéje tud látni a jelenségeknek. Mitől lesz valaki csillagász? — Mitől lesz valaki festőművész, vagy zongorista? Az ember egyszer valamire rácsodálkozik, s attól kezdve nem tud a bűvköréből szabadulni." Lehet azt mondani, mánia, lehet azt, hogy elmebaj, s lehet azt, hogy tudományos érdeklődés. Én a Kandó Kálmán iskolába jártam és elektrotechnikusnak készültem. Érettségi alatt elolvastam egy csillagászattal foglalkozó könyvet, s anynyira megtetszett, hogy kijegyzeteltem és rongyosra olvastam. Onnét kezdődött. S amíg már élek, ez is marad ... Előbb amatőr csillagászkodtam, majd egyetemre jártam, s fiatalon a szabadsághegyi csillagvizsgálóba kerültem. S így eltelt harminc év. Ennek bűvöletében. Hozott-e minőségi változást a csillagászatba a számítógép? — Az űrkutatás számítógép nélkül, ha a többi technikai feltétel megvolt is, elképzelhetetlen. A pályaelemek gyors számítása másként megoldhatatlan. Amit emberek tucatja évtizedekig számolhat, azt a gép másodpercek töredéke alatt elvégzi. Máskülönben a számítógép csak mennyiségi változást hozott, minőségileg inkább rontott, mert kényelmessé tette a gondolkodást. Harmadszor pedig, a gép ugyan gyorsan és sokat mér és rendszerez, de nem tud úgy, intuitíven gondolkodni fölötte már mérés közben is, mint az ember. Tehát inkább mennyiségileg jelent sokat, mint minőségileg. A mesterséges holdakról végzett csillagászati megfigyelések hoztak-e lényeges újat? — Rengeteg újat hoztak és hozhatnak a légkörön túli megfigyelések. A Földről az elektromágneses hullámtartománynak csak töredékét tudjuk megfigyelni. A mesterséges holdakról az egészet. Új égboltot ismertünk meg. Ha röntgen-, vagy ultraibolya tartományban lenne „szemünk”, hihetetlenül fényes csillagokat látnánk, amelyeket különben sohasem láthatunk. Ön elsősorban szupernóvakutatással foglalkozik, s közben talál, mondhatni mellékesen üstökösöket... — Ez tény. Nálunk üstököskutatás nem folyik, ez asztrofizikai intézet, tehát a csillagok fizikáját vizsgáljuk. De mivel a távcső látómezeje nagy, hát rákerülnek üstökösök is. Valójában szupernóvákat kutatok, s harmincat találtam az elmúlt tízegynéhány évben. Ezenkívül egy olyan aktív galaxismagot, amely változtatja a fényét, és egy speciális kisbolygót is. Mi a „megtalálás technikája”? — Egy olyan készülékbe tesszük a régi és az új felvételeket, amely összehasonlítja a kettőt és ha van változás, azt tüstént észre lehet venni. Az üstökösök valóban olyan lényeges, fontos alkotóelemei az égboltnak, mint amilyen hatást megjelenésükkel, alakjukkal az emberiség kultúrtörténetében kiváltottak? — Tudományos szempontból egy üstökös távolról sem olyan jelentőségű, mint például egy szupernóva. Látványnak azonban hatásos. Hajmeresztően új dolgot az üstökösöktől nem várunk, de valószínűleg a naprendszer legrégibb tagjai, s ezért viselkedésükből talán valamit megtudhatunk a naprendszer őskoráról. Az általam talált négy, nagyon halvány üstökösben az az érdekes, hogy nem a naprendszer síkjában mozognak, hanem inkább a galaktika síkjában, s ez szokatlan. A déli égboltot ismerjük annyira, mint az északit? — Az északit kétségtelenül jobban átvizsgálták, mint a délit. Vannak törekvések a pótlásra. De az égbolt iszonyúan nagy. Még az északi felének teljes lefedése is hiányos. A mi Schmidt-távcsövünknek a látómezeje például öt fok, de ahhoz, hogy az egész égboltot le tudjuk fedni egyetlen éjszaka, több mint 90 000 felvételt kellene készíteni egy távcsővel, vagy ennyi távcsőnek kellene dolgoznia egyszerre — mindkettő képtelenség. A számadat csupán a feladat arányait érzékelteti. Évente a világon négy— öt szupernóvát találnak és tíz—tizenöt üstököst. De ha egy éjszaka le lehetne fedni az égboltot, akkor több ezer szupernóvát kéne találni és több tízezer üstököst. Egy éjszaka! Nem túlságosan aránytalan egy ember élete az Univerzuméhoz mérve? — A kérdés nem így vetődik fel, össztudásunk nagyon fiatal még. Az Univerzum tágulását, a galaxisok távolságát mindössze hetven éve ismerjük. A csillagok fizikáját is csak a múlt század vége óta vizsgálhatjuk. Ami a Nap centrumában történik például, az egymillió év múlva jut fel a felszínre. Ha a Nap középpontjában ma megszűnnének a termonukleáris reakciók, mi még egymillió évig vígan sütkérezhetnénk a fényében, anélkül, hogy tudnánk, mi tööztént a Nap belsejében. Jó lenne tudni persze, de érdemes-e? — Ha a Nap belsejében lejátszódó rejtélyeket megfejtenénk, főleg a neutrínók természetét, akkor egy olyan energiahordozó állana rendelkezésünkre, amely beláthatatlan ideig biztosítaná a Föld felszínén az összes energiaszükségletet. A csillagászat feladatai közé döntően beletartoznak az ilyen irányú megfigyelések, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy az energiaproblémát végül a csillagászat fogja megoldani. Egyre több adatot, jelenséget ismerünk meg, de látunk-e tőlük tisztábban is? — Valóban, inkább az adatgyűjtés korát éljük meg. De tudjuk, hogy a legtöbb jelenség néhány univerzális értékű mechanizmusnak a végterméke; a gravitációnak, a mágneses, az elektromos térnek a kölcsönhatásaiban fogalmazhatók meg. Ha ezeket a kölcsönhatásokat, öszszefüggéseket meg tudjuk fejteni, nagyon közel juthatunk a végső megoldáshoz. A döntő a gravitációs tér megmagyarázása. Úgy sejtjük, hogy az is elemi részecskékből áll, de mérőeszközeink még durvák megmérésükhöz. Bár a csillagász mind ritkábban néz saját szemével a távcsőbe, munkája mégis egyfajta vadászat... — Lehet úgy is felfogni. Például sose lehet előre tudni, hol villan fel szupernóva, de nagyjából lehet tudni, merre keressük a galaxishalmazokban. Ha meglátunk egyet, azonnal táviratozunk a többi, velük foglalkozó intézeteknek, hogy együtt vizsgáljuk tovább. Ugyanakkor jó értelemben vett versengés is van — nem a csillagászok — a tizenkét obszervatórium között, amely ilyen kutatással foglalkozik, hadd húzzam ki magam: az első öt között vagyunk! Piszkéstető? — Itt van a Schmidt-teleszkóp, amely erre alkalmas. Ez 1962-ben készült el, 1967- ben készült el az ötvencentiméteres távcső és 1974- ben az egyméteres távcső. Durván szólva, az utóbbi kettő olyan, mint egy teleobjektív, a Schmidt-teleszkóp pedig, mint egy nagylátószögű, fényerős objektív. Csillagot nézni, jó hely Piszkéstető? — Magyarországon a legjobb hely, Európában elég jó hely, világviszonylatban . .. Nálunk a derült napok száma 80, és 100 között van; Kaliforniában 365-ből 360. A civilizáció, a szórt fény utoléri a hegyek közé vonuló csillagászt is. Ha a Marsról valaki száz év óta figyelné a Földet, észrevenné az energiakisugárzás növekedését? — Látna olyan színképvonalakat, amelyeket akkor nem látott, illetve olyanokat, amelyek erőssége változott azóta. A civilizált ember eszközeinek égéstermékei a Föld felső légkörében változásokat hoznak létre, amelyek egyben visszahathatnak a Föld felszínére is. A légkör összetételének paramétereiben a legkisebb változás komoly változásokat okozhatna. Az élet nagyon késésén levő valami — néhány ezrelékes változás a Föld légkörében akár el is pusztíthatja, vagy legalábbis eltorzíthatja. Időnként az ember olyan játékos kisgyereknek tűnik, aki képtelen felmérni, hogy a játékai hová vezethetnek; az ember értelmes lény —, de ez nem mindig tűnik ki. Létezik olyan hipotézis, amely szerint egy civilizáció kifutási ideje, élettartama százezer év ... — A gond azzal kezdődik, hogy még azt sem tudjuk pontosan definiálni, hogy mit nevezünk életnek. S ha valahol értelmes élet alakul ki, az emberi értelemben vett élet-e? Nem biztos emellett, hogy az ember „fejlődési végtermék” — lehet, hogy csak fejlődési állapot. Amit a Földön eddig találtak, az évmilliókra viszszamenőleg emberi maradvány, de a világűrből eddig, bár keresik, olyan jel nem érkezett, amely hozzánk hasonló életről adhatna hírt... Lehet, persze, hogy csak az eszközeink tökéletlenek még. Az ember biológiailag egyelőre egyedülálló lény, noha kialakulásának feltételei kémiailag és statisztikailag egyaránt adottak az Univerzumban. Csak az Univerzumot még alig ismerjük és értjük... Mintha egy órás egyetlen fogaskerékből szeretné megérteni az egész szerkezet működését. Ahogyan a lényeghez közeledünk a természet vizsgálatában, úgy a szemléletünktől, képzeletünktől teljesen idegen tényekkel találkozunk. De hiszen éppen ez a szép a tudományban. Ha a csillagász néhanapján mégis, „sajátszeműleg” belenéz a fényévmilliókig belátható Mindenségbe, akkor nagyon picinek érzi magát, vagy ellenkezőleg: nagyon nagynak? — Végtelen nagy alázatot érez. Hogy mindebben milyen kicsi és egyben milyen nagy is. Bogáti Péter „Az ember ezt, ha egykor ellesi. .. nékem nem kell semmi a világon, Vegykonyhájában szintén Csak az éj és tündöklő csillaga .. megteszi." „Évmilliókig eljár tengelyén, // Míg egy kerékfogót újítni kell.” „Nézd, mint mereng ismét a csillagász" A képeket Danis Barna készítette, az aláírások Madách: Az ember tragédiájából valók 9