Népszava, 1981. április (109. évfolyam, 77–100. sz.)
1981-04-29 / 99. szám
NÉPSZAVA 1981. ÁPRILIS 29., SZERDA Tudomány, technika, társadalom A fenyegetés eszközei A robotrepülőgépek Az amerikai politikai és katonai vezetés kétségtelen célja a jelenlegi katonai erőegyensúly felborítása, a Szovjetunióval szembeni erőfölény megszerzése. Az elmúlt néhány évben fokozott amerikai fegyverfejlesztési program meghirdetésének voltunk tanúi. Cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a legfontosabb amerikai fegyvereket, amelyeknek kifejlesztéste, szolgálatba állítása néhány éven belül valószínű, s amelyektől az amerikaiak a katonai erőviszonyok megváltozását várják. Az 1970-es évek második felében több amerikai repülőgépgyárban kis méretű, pilóta nélküli repülőgép — robotrepülőgép — fejlesztéséhez kezdtek hozzá. Ezeknek a kis gépeknek — a helytelenül cirkáló vagy szárnyas rakétáknak nevezett eszközöknek — a kialakításában elsősorban a mikroelektronika, a számítástechnika, valamint a mesterséges holdas felderítés területén elért eredmények járultak hozzá. Jelenleg az Egyesült Államokban több robotrepülőgépváltozatot fejlesztenek, ezek repülésének jellege, irányítási módja megegyezik, főként méreteikben és hatótávolságukban van némi eltérés. Így egyaránt foglalkoznak repülőgép-fedélzetről, vízfelszíni hajókról és tengeralattjárókról, valamint szárazföldi járműről indítható robotrepülőgépek elkészítésével. A még jelenleg is fejlesztési stádiumban levő kis méretű repülőeszközök törzse hengeres vagy ahhoz hasonló formájú, átmérőjük alig haladja meg a fél métert, hosszuk pedig mindöszsze 6—8 méter. Külső formájuk a pilóta vezette repülőgépre emlékeztet, elöl helyezkednek el az indítást követően kinyíló egyenes vagy kissé hátra nyílott szárnyak, hátul pedig a stabilizálásra és kormányzásra szolgáló vezérsíkok, amelyek ugyancsak az indítást követően nyílnak ki. A vezérsíkok formája, mérete és száma a különféle változatoknál eltérő. A törzsben helyezkedik el a repülőeszköz hajtására szolgáló igen könnyű — mindössze 60 kg szerkezeti tömegű — kétáramú gázturbinás sugárhajtómű; ilyeneket csak jóval nagyobbakat használnak a sugárhajtású utasszállító repülőgépekben. Ugyancsak a törzsben foglal helyet a hatótávolság berepüléséhez szükséges repülőgép keraszin — a tüzelőanyag —, a mindössze 37 kg tömegű fedélzeti irányítórendszer és a 150—200 kg tömegű atomtöltet, melynek pusztító hatása azonban tízszer nagyobb a Hirosimában ledobott atombombáénál. A robotrepülőgép sebessége viszonylag alacsony, óránként 850—950 kilométer, de a változat rendeltetésétől függően 600 km-től akár 2500— 3500 km-ig is terjedhet. Mindegyik robotrepülőgépváltozat közös sajátossága a célmegközelítési útszakasz és a repülést szabályozó irányítórendszer. A különféle indító bázisú robotrepülőgépek előre kijelölt célpontjukat az említett, viszonylag kis sebességgel a földfelszín felett igen alacsonyan, állandó magasságon repülve közelítik meg. Ez azt jelenti, hogy a kis robotgép az első azonosítási ponttól kezdve a terep domborzatát követi a beállított repülési magasságon. A célmegközelítési útvonal jellegzetességeitől függően az állandó repülési magasságot 50—100 m között tetszőleges értékben lehet beállítani. Az ilyen útvonalon való repülés azonban nem egyszerű dolog. Ehhez mindenekelőtt a jelenlegiektől eltérő irányítórendszert kellett kifejleszteni. A kis robotrepülőgépek irányítórendszere autonóm (önálló) programszerkezet. Ez azt jelenti, hogy a repülés programját — ami nem más, mint az indítás pontjától a célpontig tartó röppálya alatt levő terep profilja — a startot megelőzően táplálják be a fedélzeti irányítórendszerbe. Ennek a repülési programnak az összeállítása azonban meglehetősen bonyolult feladat, ezt csak igen nagy kapacitású számítógép tudja elvégezni, de csakis akkor, ha birtokában van a lehetséges indítási helyek és a valószínű célok közé eső földterület összes terepdomborzati adata. Ezeket az adatokat az alapos mesterséges holdas felderítés gyűjti össze, és a robotrepülőgép indító bázisának fedélzeti számítógépe tárolja. Ez a számítógép sok mindent tud, így a betáplált indítási hely és a cél koordinátái alapján az optimális, a repülés szempontjából legegyszerűbb útvonalat választja ki. Olyan programot készít, ahol kevés a magas hegy, a terepakadály. A kis robotgép az ilyen akadályokat egyébként sem felülről, hanem oldalról kerüli ki. Ezeket a kerülőket is a számítógép határozza meg, s építi be a repülési programba. A tengeralattjáró fedélzeti változatot merülésben levő tengeralattjárók torpedóvetőcsőből indítják, ahonnan a robotrepülőgépet sűrített levegővel juttatják a vízfelszín fölé. Az ilyen robotrepülőgép szerkezetéhez egy rövid égésidejű startrakéta is tartozik, amely a gépet a stabil, biztonságos repüléshez szükséges magasságba emeli. A szárazföldről indított robotrepülőgép indítóbázisjárműveként olyan utánfutót terveznek felhasználni, amelyre három, vagy négy robotgép indító tubusa helyezhető el. A startrakétával ellátott robotgépet a ferde helyzetbe állított tubustól a startrakéta veti ki, s emeli a tengeralattjáró fedélzetváltozatához hasonlóan a magasba. Az elmondottakból látható, hogy ezek az újfajta robotrepülőgépek egyáltalán nem tartoznak a „csodafegyverek” kategóriájába, hanem csaki korunk technikai lehetőségeinek, műszaki színvonalának alapos kiaknázásaként jöhettek létre. Azért jelentenek különösen nagy veszélyt, mert rendkívül alacsony repülésük miatt a légvédelmi rendszerek felderítő eszközeivel — a lokátorokkal igen nehezen észlelhetők. Felderítésüket követő leküzdésükre azonban a légvédelmi gépágyúk, a könnyű, irányított légvédelmi rakéták maradéktalanul alkalmasak. Szentesi György mérnök alezredes A különféle robotrepülőgépek célmegközelítési módja megegyező Robotrepülőgép kísérleti repülés közben Miért süt a nap? Kevés természetesebb dolog van a világon az ember számára, mint a tény, hogy a Nap világít, meleget ad. A tudomány azonban nagyon sokáig nem tudta megmagyarázni a Napban végbemenő égési folyamatot. Az 1930-as években állapították meg a tudósok, hogy a Nap hő- és fényenergiáját atomenergia felszabadulása révén nyeri. A Földön kísérletileg 1950- ben állítottak elő egy a normál égésnél 3 milliószor nagyobb intenzitású hőforrást. A kísérlet lényege az volt, hogy az atomreaktorban 1 kg urán felhasználásakor — szaknyelven hasításakor — 3 milliószor több hő keletkezik, mint amikor 1 kg szenet égetünk el. Az 1 kg urán hasításánál 0,73 gramm látszólag eltűnik, illetve átalakul hőenergiává. Ez a 0,73 gramm „eltűnt” uránmennyiség 3 millió kilogramm szén elégetését pótolja. A Napban hidrogén alakul át héliummá, az urán hasadásánál tízszer nagyobb hőjelenség keretében. 1 kg hidrogén héliummá való átalakulásakor tehát 30 milliószor annyi hő keletkezik, mint ha 1 kg szenet égetnénk el. A Nap légkörében a hőmérséklet 6000—2000 Celsiusfok. Ilyen magas hőmérsékleten minden közönséges anyag gőzzé változik, sőt, egyes anyagok alkotórészeikre, molekulákra esnek szét. A Nap központjában a hőmérséklet a 20 millió Celsius-fokot is túlhaladja. Mindezekből következik, hogy a Napot nem szilárd testnek, hanem inkább gázgömbnek kell tekintenünk. A Nap felszíne nem egyenletes. Világos és sötétebb foltokat figyelhetünk meg rajta. Felszíne állandóan forr, hullámzik. A felhalmozott óriási energia igyekszik kiszabadulni, és mindig a legizzóbb tömegek fordulnak a hideg űr felé. A látható fényesebb felületű elemeket granuláknak, a lángfáklyákat protuberanciáknak hívják. A lángfáklyák több tíz és száz kilométeres kitörések, amelyek a Napból kiemelkednek, majd kihűlve visszahullanak. A mágneses jelenségekkel függ össze a napfoltok tevékenysége, mely kb. 11 évenként ismétlődik. Köztudomású, hogy a napfolttevékenység érezhető hatással van az emberek közérzetére, idegállapotára sttb. Elpusztulhat-e a Nap? Évszázados rémjóslatok ijesztgetik az emberiséget a világkatasztrófával, ami a Nap felrobbanásával következne be. A tudomány földi kísérletekkel alátámasztott álláspontja szerint a Napban levő rendkívül magas hőmérsékleten a héliumatommag keletkezése olyan lassú (kb. 53 millió év), hogy a folyamat nem járhat robbanással. Meddig süthet még a Nap? Ez a probléma az embereket régen foglalkoztatja. A Napban végbemenő héliumképződés üzemanyagát a hirdogén szolgáltatja. Színképelemzés alapján megállapították, hogy a Nap tömegének kb. kétharmada hidrogén. Földünk 4 milliárd éves léte alatt ennek a hidrogénkészletnek kb. 2 százaléka használódott csak el. Tehát a pesszimista számítások szerint is, a Napnak még százezermillió évnél tovább változatlan fénnyel kell sugároznia a Föld lakóira. Kardos István 100 éves a budapesti telefonközpont 1881. május 1-én a Fürdő utca 10. számú (a mai József Attila utca és Október 6. utca sarok, jelenleg park) ház második emeletén, egyetlen szobában kezdte meg működését 25 előfizetővel az első budapesti telefonközpont. Puskás Ferenc (Puskás Tivadar, a Telefonhírmondó feltalálójának öccse) és Horváth Árpád (Petőfi Sándor özvegyének második házasságából származó fia) szervezte meg Európa hatodik telefonközpontját. Szinte elképzelhetetlen nehézségekkel kellett megküzdeniük a bürokrácia útvesztőiben. A földművelés, ipar- és kereskedelmi miniszter, báró Kemény Gábor azzal utasította el először a központ felállítását, hogy „ha nincs Bécsben, nem lehet nálunk! Mit szólnának Bécsben ehhez?” Végre is 1880. május 13-án Puskásék megkapták az engedélyokmányt, és megkezdődhetett a központ szervezése, az anyagok beszerzése, és mindenekelőtt az előfizetések gyűjtése. A körlevél, amelyet több száz példányban küldtek el a potenciálisnak vélt címekre, többek között ezeket tartalmazta: „ ... A telefon segélyével 10 perc alattt elvégezhet az ember oly ügyleteket, amelyek jelenleg egy napját veszik igénybe, mert egy-két perc elég, hogy kérdést tegyen, vagy rendeletet küldjön a város másik végén lakó egyén- — vagy testülethez, üzlet- vagy hivatalhoz, é s választ is kapjon rá ...” Az előfizetési díj havonta 15 forint volt, a vezetékek építése, a lakásba vagy irodába szerelés a telefonközpont-vállalatot terhelte. A szerelési munkákat gátolta, hogy a háztulajdonosok — félve a veszedelmes dróttól, amely vonzza a villámot (?) — sok esetben nem engedték a vezeték felszerelését házukra. A kezdeti 25 előfizetőt nem kell lebecsülni, hisz az egy évvel korábban létesült nagyobb londoni központ 50 előfizetővel, a berlini pedig 94-gyel kezdte meg működését. A kapcsolásokat nappal két-két kisasszony végezte. 1881. augusztus elején működni kezdett a Lövész utcai (ma Királyi Pál u. 11.) központ. Puskás Ferenc 1884-ben meghalt, s bátyja, Puskás Tivadar, aki addig Edison párizsi megbízottja volt, vette át a budapesti telefonközpont irányítását. Az előfizetők száma ekkor már 514 volt és két év múlva, 1886-ban 779. 1887-ben Puskás Tivadar részvénytársaságot alapított a „Budapesti Magyar Királyi Állami Távbeszélőhálózat Bérleti Vállalata” címmel 1897 májusában — miután Puskás Tivadar utódai már nem tudták a növekvő igényeket kielégíteni — a budapesti telefonközpont az állam tulajdonába ment át. Pap János Puskás Ferenc, a budapesti telefonközpont megszervezője (1848-1884) Felszíni fejtés A kép esztétikailag is szép. Ám annál sokkal több. A hagyományos mélybányászat helyett egyre inkább elterjed a külszíni fejtés, ahol hatalmas fejtőgépek láncvödrökkel gyűjtik a szenet — a kép a Ruhr-vidéken készült — és futószalagon továbbítják az elosztó- és tárolóhelyekre. Új gázturbina Osztrák szakemberek tervezték és fejlesztették ki ezt a gázturbinát, amelynek teljesítménye 18 megawatt. A tervezők most 5 és 10 megawattos formában tervezik elkészítését, elsősorban repülőgépek meghajtására kívánják alkalmazni. 9 Edényvásár a Skálában! A Skála Budapest Nagyáruház főbejárata előtt — alumínium lábas és fazék 26 Ft-tól 66,50 Ft-ig — zománcozott lábas és fazék 33 Ft-tól 47,50 Ft-ig — alumínium fedők egységesen 20 Ft-ért kaphatók, amíg a készlet tart! Várjuk kedves vásárlóinkat!