Népszava, 1981. június (109. évfolyam, 127–151. sz.)
1981-06-09 / 133. szám
6 FOLYÓIRATSZEMLE Elsősorban is szeretettel köszöntjük a húszesztendős ÚJ ÍRÁSt. Kívánunk további hasznos, eredményes munkálkodást. Azt, hogy úgy írják be magukat a minél szélesebb közönség szívébe, ahogyan a mienkbe beírták azzal, hogy a legutóbbi évforduló alkalmával ők emlékeztek meg a legméltóbban József Attiláról. Folyóiratról ennél nagyobb dicséret — legalábbis a mi szókincsünkben — nincs. Ünnepi hangulatot jelez a szám többi, gondos, alapos írása. Juhász Ferenc: Költők tavasza? című vallomásában tesz hitet a világot rendbentartó értelem mellett. (A székesfehérvári költői est megnyitója.) Szomorú kötelességüknek tettek eleget Csukás István és Gyurkovics Tibor: Zelk Zoltán emlékének áldoztak verssel és prózai vallomással. (Cigaretta; A Duna fölött egy sirály) Fáradságot megérő munka Belohorszky Pál: Dosztojevszkij és Kierkegaard című tanulmányának elolvasása. Népszerűtlen feladatra vállalkozott Németh G. Béla: Szemközt egy legendával c. írásában. A divatos, s mindig közönségre találó „deheroizálás” (vele kapcsolatban talán még negative is sértés ezt leírni) nélkül mutatja ki Justh Zsigmond műveinek fogyatékosságait. Mint rekedt meg ez a sajnálatosan hamar lezáródott életmű a jóindulatú, változtatni akaró szándékok ellenére is a konzervatív, sehová nem vezető eszmeáramlatok között, mint lett nagyobbra hivatott művészi törekvés epigonsággá és dilettanizmussá. Baránszky Jób László: Huszárik Csontváryja elgondolkozni való leckét ad fel a film és a többi művészet kapcsolatával foglalkozó szakembereknek. Azt mutatja ki ugyanis, mint „vitte tovább” Huszárik azokat az elképzeléseket és lehetőségeket, melyek a festő műveiben nem bontakozhattak ki a maguk teljességében. Úgy véli, hogy „ ... Csontváry abban is megelőzte korát, hogy revelációra adott lehetőséget a filmtechnika felvevő lencséjének. Ecsettel kísérelve meg, ami bonyolultabb eszközökre szorul, mint az ecset és festék, emberi eszközökre, de tökéletesebbekre, mint a természeti nagysággal, tüneménnyel hasztalan versenyző emberi kéz. Csontváry tájai a felvevő lencséjén igazolják festőjük látomását.” Bata Imre: A regényíró Fekete Gyula című írásában az író három regényét veszi vizsgálat alá, középpontba téve az etikum-esztétikum „rejtelmes kölcsönösségé”-t, mint eddigi életművének leglényegesebb alappillérét. A KORTÁRS új számában megjelent írások túlnyomó többsége a művész-művészet és valóság lezárhatatlan — mert a fejlődéssel együtt mindig új és új kérdéseket feltevő — vitájához adnak a legváltozatosabb területekről elgondolkozni való szempontokat. Sík Csaba közeljövőben megjelenő Ars poetikák a XX. századból c. könyvének előszavát olvashatjuk . Ars poetica — ars antipoeticaanars poetica címmel, áttekinthetve belőle a művészi önvallomások, s valósághoz való viszony főbb állomásait. Jánosy István az irodalomcentrikus lombikköltészetből a valóság kellős közepébe betörő, „pokoljáró” amerikai költő, John Berrymanről ad alapos, a mai amerikai líra egészére kitekintő esszét. Ugyancsak amerikai költőt idéz Tornai József: Ronald Bottrall és a kiűzetés mítosza c. írása, melyben a költő A paradicsomból kiűzött Ádám c. versének fordítását, s kommentálását kapjuk, a „kiűzetés” mítoszának új értelmezését, mely szerint nem múltbeli eseményről van itt szó, hanem sokkal inkább a rossz civilizáció, s a természet erői közötti harcról. Koncz Edit Molnár Ferenc — szerinte s szerintünk is — legjobb munkáját elemzi: A Pál utcai fiúkat. Az új polgári értékek regényelégiája címmel, középpontba helyezve a századforduló hozta alapvető szemléleti változást a „hős” fogalmának átalakulását, s a gyermeki világ térnyerésének társadalmi tényezőit, az eszmények s a valóság tragikusan kibékíthetetlen ellentétét, a fejlődésében megkésett magyar polgárság fölényes művészi iróniával megfestett képét. Tandori Dezső sikerrel vállalkozott arra, hogy Szalay Károly kitűnő könyve után is tudjon újat mondani Karinthy Ferencről. Karinthy Ferenc, „60 év" c. írásában részletkérdésekről szólva tesz sok figyelemre méltó észrevételt, megvilágítva az író műhelyének bensőbb titkait (groteszk látásmód alkalmazása, stilizáció annak jelei nélkül, objektív és szubjektív egymásba játszása stb.) a látszólag apró dolgokból kibontakozó nagyrealizmus vonulatát. B. Gy. Új könyvek A Kossuth Könyvkiadó az utóbbi időben egyre több tudományos kutatáson alapuló könyvet jelentet meg. Ezek sorában is egyik legérdekesebb Ádám Magdáé, amelynek címe: A kisantant (1920—1938) A múltról szóló beszélgetésekben gyakran előfordul ennek az alakulatnak a neve, a közvélemény azonban mindmáig alig ismeri létrejöttének és fennállásának igazi történetét. Pedig a kisantantnak jelentős szerepe volt Közép- és Délkelet-Európa két világháború közötti történetében. Ez a szövetség — mint Ádám Magda kifejti —, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia politikai és katonai szövetsége volt, s azért alakult, hogy az első világháború utáni státus quót megőrizze, és útját állja a forradalmaknak, különösen a szovjet típusú forradalomnak. A szövetség mindenekelőtt Magyarország ellen irányult. A legfontosabb célja a magyar területi revíziós törekvések, és a Habsburg-restauráció megakadályozása volt. Ádám Magda kitűnő könyvében tárgyilagosan, a legújabb (francia, olasz, csehszlovák és osztrák) levéltári anyagok felhasználásával követi nyomon a kisantant történetét. Megismerhetjük a nagyhatalmak, mindenekelőtt Franciaország és Nagy- Britannia politikusainak az állásfoglalását, akik egyszerűen befolyási övezetüknek Sárga vihar Makkai Sándor (1890—1951) foglalkozása szerint református lelkész volt. Teológiai tanárként működött a húszas években Sárospatakon, majd Kolozsvárott, 1926-tól 1936- ig pedig Erdélyben református püspök, majd Debrecenben egyetemi tanár. Neve azonban regényíróként lett ismeretes. Maradandó értékű történelmi regényeit a Szépirodalmi Kiadó jelenteti meg újra. Az elmúlt év végén látott napvilágot a Táltos király. Ez a mozgalmas, érdekfeszítő regény a XIII. század harmincas éveinek Magyarországáról, IV. Béla ifjúkoráról, trónra kerülésének mozzanatairól, s a tatárjárás előzményeiről szól. Ennek folytatása a Sárga vihar, tartották Európa e területét, s eszerint foglaltak állást minden fontos külpolitikai kérdésben. Szintén megismerhetjük a kisantant országainak politikai rogóiit, olyan helyzetekben is, amikor egyikük-másikuk Magyarország ellen már fegyveresen akar indulni, vagy éppen különbékét, megegyezést akar kötni Horthy akkori kormányával. Különösen figyelemreméltó Franciaország és Olaszország szerepének megítélése a kisantant létrejöttében és tevékenységének alakulásában. És természetesen a magyar politikai körök állásfoglalása, taktikázása a sokszor háborúval fenyegető helyzetekben. A kisantant történetéről ugyan jelent meg már néhány munka, Ádám Magda könyve mégis hézagpótló, mert friss adatokkal, közérthetően, jó stílusban mondja el erről a nem könnyű témáról tárgyilagos mondanivalóját... A történelemmel összefügg ugyan, de egészen más jellegű az a könyv, amely a tatárjárás koráról és IV. Béla magyar királyról szól. Írója Makkai Sándor, a címe: A regény rendkívül nagy tárgyi tudással íródott meg. Minden során érződik, hogy a szerzője a történelmi anyag teljes birtokában van. Szinte dokumentum értékű a tatárok, jobban mondva a mongol haderő felderítési technikájának (hírszerzésének), harcmodorának, megszálló mechanizmusának leírása. S kegyetlen, népirtó hadviselésüké is. A regény meséje, a cselekmények bonyolítása, a szálak összekötése ugyancsak mestermunkára vall. Itt-ott csak a terjengősség, a néholi túlírtság riasztja el kissé az olvasót. Az előbb mondottak azonban kárpótolnak mindezekért. Gerő János Színházműsor Erkel Színház: Hoffmann meséi (Kerner béri. 4. ea., 7) Nemzeti Színház: Repülési kísérlet (7) Halleluja (Játékszínben, 7) Várszínház : Margarida asszony (7) Madách Színház: Patika (1. bérl., 7) Egyetemi Színpad: Az öltöztető (7) Vígszínház: A 88. utca foglya (7) Vadászat (fél 9) Pesti Színház: Equus (7) József Attila Színház: Weekend a tengerparton (7) Operettszínház Zsebszínháza: Lola Blau (fél 8) Thália Színház: Jogászok (7) Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) Mikroszkóp Színpad — TATABÁNYA: Hogyan? Tovább!! (du. 5 és fél 9) Bábszínház — Népköztársaság útja: Gidaház az erdőszélen (de. 10) Jókai tér: A csodálatos kalucsni (de. 10) Bp-i Gyermekszínház, MOM: A csodálatos jávorfák (du 3) Zeneakadémia: King’s Singers (fél 8). A zalaegerszegi falumúzeumban az elmúlt esztendőkben erősen megrongálódtak a műemlék házak zsúpfedelei. Ezért folyamatosan kicserélik, javítják a tetőket. Ez a munka annál is érdekesebb, mivel az országban nagyon kevesen vannak, akik értik ezt a mesterséget Danis Barna felvétele Zeneoktatás Japánban A „ Yamaha-gyerekek ” öttagú japán zenekar adott koncertet tegnap a Pataki Művelődési Házban — ezt megelőzően 6-án Debrecenben léptek fel. A zenekar legfiatalabb tagja 9, a legidősebb 14 éves. A japán Yamaha Zenei Alapítvány szisztematikus és koncepciózus zenei oktatásának eredményeképp ma már sok japán gyerek járja a világot. Az Interkoncert által szervezett sajtótájékoztatón a Yamaha Zenei Alapítvány képviselői ismertették azt a — miénktől meglehetősen eltérő — oktatási rendszert, amelynek keretében ma már Japánban 600 ezer gyerek tanul zenét, négyéves kortól. Mint elmondták, eleinte éneket, később hangszeres tudást, végül pedig komponálást tanulnak a gyerekek. A huszonkilenc évvel ezelőtt alapított iskolarendszer célja nem elsősorban „művészképző”, hanem sokkal inkább annak érdekében tevékenykedik, hogy a gyerekek természetes és ösztönös önkifejezési módnak tekintsék a zenét; eszköznek, amely a kapcsolatteremtést hivatott elősegíteni. A zeneiskolákban nem csodagyerekek tanulnak: egy átlagos képességű gyerek körülbelül négy év alatt jut el arra ,a szintre, hogy gondolatait, érzéseit egyszerű, saját maga által komponált melódiákkal fejezze ki. Csak Japánban tízezer helyen tízezer oktató foglalkozik a gyerekekkel, de Japánon kívül huszonnyolc másik országban százezer gyerek tanul zenét Yamaha-módszerrel. A Yamaha-konszern — melynek a zeneoktatás csak egyik ága a hangszergyártás, motorgyártás és üdülőhálózat üzemeltetése mellett — évi 1 milliárd jennel támogatja az egyébként természetesen nem ingyenes zeneoktatást. A széles körű zenei nevelés eredményeképp — a tájékoztató szerint — tízezer gyerek közül egy bizonyul kiemelkedő tehetségnek. Közülük jöttek el most öten — és nagy sikert arattak Kodály házában. Cs. J. KEDD, 1981. JÚNIUS 9. NÉPSZAVA A televízió előtt Engedtessék meg nekünk, hogy a szerdai műsoron egy kis változtatást eszközöljünk Előrevesszük az ELSŐ KIADÁST, amelyben írók, szerkesztők, a nyomdász emlékeznek, hogy a háború utáni romos káoszból, hogy éledt újjá az országgal együtt az irodalom, a könyvkiadás, a kulturális élet. (Nemcsak azért, mert rossz helyen éreztük ezt a műsort éjjel fél 11-kor, hanem, mert a történelem sorrendje is ez.) Az emlékezés ... Az emlékek árja ... Amikor a hathetes irgalmatlan dübörgés után feljöttünk a pincékből, és a csend és a szabad levegő olyan szokatlan volt, hogy azt hittük... szóval, hogy el sem hittük, hogy ezt is megértük, és Budáról átkelve Pestre, eléggé bringó csónakon természetesen, mert a hidak látványa... No®, amikor átértünk a három héttel előttünk járó Pestre, csak ámultunk és bámultunk, mert a mi szemünkben itt már pezsgett az élet a romok fölött és a romok alatt. És valóban, egészen bámulatos gyorsasággal ugrott talpra az ország, éledt meg minden. Ami azt is bizonyította előttünk, hogy milyen hatalmas energiákat fejtett le ez a nép- és nemzetpusztító rendszer. Debrecenbe érve pedig már szinte paradicsomi állapotok fogadtak: éttermek, cukrászdák tele, elsősorban ennivalóra gondolunk, nyüszgés, lázas munka mindenütt... Lapok, folyóirat. Aztán, amikor a kormány visszaköltözött Pestre, olyan ütemben, folytatódott a gyógyulás, hogy ősszel már nem győztük magunkhoz ölelni a frissen megjelent könyveket. És az első könyvnap hamarosan ... Ezekről hallottunk. Nagyon érdekesvolt számunkra is, akik átéltük. A fiatalabbak számára pedig egy kis élő történelem. Mesterházi Lajos SZERENCSÉTLEN FLÓTÁS című művéből láttunk televíziójátékot ugyancsak szerdán a főidőben. Ismét szatirikus játék,, mint nemrégiben a Cserjenő. A beharangozás szerint ez vázlatban maradt. Talán enyhe mentegetőzés, hogy az ötletet találták a megvalósítók kitűnőnek. Felmerülhet bennünk egy érdekes esztétikai probléma : a képzőművészetben ugyanis a vázlat sokszor többet ér, mint a kidolgozás. Tudjuk, hogy az irodalomban ez másképpen van. Itt a vázlat valóban csak vázlat, skicc, amimagában véve nem jelent semmit. De azért van valamihasonlatosság. Ez a vázlatos játék jobb, mint a Cserjenő volt, amelyik túlságosan is ki van dolgozva: egyik oldalon a tökéletesség, a másik oldalon a hanyagság, nemtörődömség, bürokrácia stb. Azt is mondottuk, hogy ez szatírának elmegy. A felnagyítás és az éles kontrasztok a szatíra eszközei. Az ötlet viszont jobb ebben a játékban. Egy jámbor, jó lelkű, rokonszenves, dolgos, lelkiismeretes fiatalember, aki botladozik az élet csúnyaságai köztt, akit naiv jóhiszeműsége tesz szerencsétlenné. Mintha egy kicsit szándékosan is lenne átplántálva Voltaire Candide-ja a mi korunkba. Kitűnő szatirikus helyzetekre ad ez alkalmat, erőltetés nélkül. Természetesen itt is szerepet játszik a groteszk beállítás. Elképzelhető, hogy valaki évekig úgy dolgozik valahol, hogy még fizetést sem kap, mert sehol nem szerepel, semmilyen nyilvántartásban? Igaz, ez is része a szatírának: a rettenetes bürokrácián olyan rések vannak, amelyeken kiesik maga az egész bürokrácia. Nos, a Candidelban a végén elhangzik az a sokat vitatott befejező mondat, hogy ,,műveljük kertünket”. Ami azt jelentheti, hogy ha nem tudunk változtatni, legalább tegyük meg, ami ránk tartózik. Tegyük meg kötelességünket. Itt a rokonszenves hős — akit kitűnően jelenít meg Dunai Tamás — pesszimistább következtetést von le: beadja a derekát, feladja elveit. És még néhány szót a vasárnap esti francia—olasz filmről, a ROCAMBOLE-RÓL, amely a jó öreg Ponson de Terrail mester kiapadhatatlan folytatásokban megjelent kalandregényéből készült. A mester a múlt század második felében ontotta irgalmatlan termékenységgel a könyveit az azonos hősről, akinek a neve ,vkígyóhagy mát” jelent magyarul. Egy kedves gyermeke is akadt, már a mi századunkba is átnyúlva, Maurice Leblanc, aki megteremtette Arséne Lupin alakját, ő ugyanolyan nagyvilági kalandor, mint Rocambole, lángeszű, csodálatos, mindent látó, mindent tudó, mindent kitaláló, mint elődje. De jobb ízlésű, azaz irodalmilag igényesebb formában jelenik meg. Hát ez a film is csak úgy halmozza a mesés motívumokat. És minden kalandor- vagy bűnügyi filmben van valami tanulság: az igazság diadalmaskodik. Itt is, bár Rocambole nem éppen az igazság útján jár. De — és ez az, amit meg szeretnénk vele kapcsolatban említeni: sem a Rocambolekönyvekben és filmekben, sem Arséne Lupinnél nincs az a szörnyű vérengzés, hogy az emberek mint a legyek hullnak, ami az amerikai filmekre jellemző elsősorban, irtózatos gyilkosságok, hogy az ember a csatában nem érezte magát rosszabbul, mint amikor ilyeneket lát... h.z. Nívódíj A Szépirodalmi Könyvkiadó irodalmi nívódíjai: Jókai Anna: A panasz leírása (novellák) — Kertész Ákos: Kasparek (novellák) — Sebeők János: Sárkányviadal (regény) — Tahi László: Címzett ismeretlen (karcolatok) — Taltay Sándor: Lyuk a tetőn (regény) — Tóth Judit: Kifutópálya (regény) — Balogh Attila: Lendítem lábamat (versek) — Békési Gyula: Tüske és virág (versek) — Csukás István: Az üres papír elégiája (versek) — Garai Gábor: Jégkorszak után (versek) — Sárándi József: A barbárság kora. .(versek) — Székely Magda: Ítélet (versek) — Miskolczi Miklós: Város lesz csakazértis (szociográfia) — Belia György: Babits Mihály beszélgetőfüzetei 1—2. (sajtó alá rendezés). Horizont — A következő nemzetközi könyvművészeti kiállítást (IBA-t) 1982. május 7. és június 13. között rendezik meg Lipcsében. A kiállítással kapcsolatban megalakult és megkezdte munkáját az IBA magyar nemzeti bizottsága, a bizottság elnöke Köpeczi Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese. Nyolcnapos milánói vendégszereplésre készül a Magyar Állami Operaház társulata. A kétszáz fős együttes június 13. és 20. között hat alkalommal lép fel a világhírű Scala színpadán.