Népszava, 1981. június (109. évfolyam, 127–151. sz.)
1981-06-30 / 151. szám
4 A Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyárában ebben az évben húszezer kilométer szigetelt vezetéket, kábelt és huszonegyezer tonna szabadvezetéket gyártanak. Termékeik hetven százalékát külföldön értékesítik. Képünkön: gép sodorja a szabadvezetéket MTI Fotó : Tóth Bálint felvétele Szegény gazdagok Addig nyújtózkodj, amíg a takaródér - róhatnánk fel az alaphiányos és veszteséges vállalatok vezetőinek a bölcs, de manapság mindenképpen félreérthető intelmet. Az alaphiányról és a veszteségről ugyanis csak úgy általában — körültekintés, elemzés nélkül — ítéletet mondani: vakmerőség lenne. 1981-ben, a Duna—Tisza partján legalábbis. Részint azért lenne korai az ítélkezés, mert a — hoszszú várakozás ellenére — hirtelen jött szabályozóváltozások rajtaütésszerűen megtépázták néhány vállalat pénzügyi vitorláját, s ezzel egyszersmind partközelbe, szűk mozgástérre kényszerítették a vállalati hajókat. Ugyanakkor azért is igazságtalan lenne az elmarasztalás, mert az alaphiányos és veszteséges vállalatok listája nem teljes: a szerencsésebbek különböző átmeneti intézkedéseknek köszönhetően ideigóráig megmenekültek „a pellengérre állítástól”. Pellengérről persze objektíve szó sincs, viszont a vállalatvezetők (akik közt nem egy megszégyenítésnek tartja alaphiányuk emlegetését) érzékenysége is érthető: alaphiányhoz, veszteséghez korábban nemigen kellett hozzáedződniük. Mentőövvel és anélkül Mi is az az alaphiány? Nem feltétlenül gazdaságtalan tevékenységet takar, csupán azt tükrözi, hogy a vállalat a múltban többet költött fejlesztésre (bérre és beruházásra), mint amennyire a jelenlegi jövedelmei fedezetet adnak. Ha a bérek növelésénél nyitották nagyobbra a kelleténél a pénztárcát, részesedési alaphiányról, ha a beruházások emésztettek többet a lehetségesnél, fejlesztési alaphiányról van szó. Vagyis ilyenformán a vállalatok — híján a pénznek, de bérrel és korszerű berendezésekkel felvértezve — afféle „szegény gazdagoknak” is nevezhetők. Az 1980-as mérlegadatok szerint — a mezőgazdasági vállalatok és szövetkezetek nélkül a fejlesztési alaphiányos vállalatok száma 20-ról 34-re ugrott, s a hiány összege 3,3 milliárd forint volt. Mindez azonban a tavalyi szabályozóváltozásokat követő jóslásokhoz képest nem is olyan sok... — Valóban, a szakmai közvélemény több alaphiányos vállalatra számított — mondja Király Péter, a Pénzügyminisztérium főelőadója. — Több oka is van annak, hogy nem vált valóra ez a feltételezés. Az élelmiszeripari és könnyűipari vállalatok többségének a kedvező konjunktúra és a jó világpiaci jövedelmezőség dobott mentőövet. A gépipari vállalatok egy része különböző átmeneti jellegű központi intézkedésnek, támogatásnak köszönheti megmenekülését. De leginkább amiatt volt kevesebb az alaphiányos vállalat, mert az ár- és szabályozórendszer átmeneti elemei, preferenciái és támogatásai néhol eltérítették a valóságos jövedelmezőségi viszonyokat. A 3,3 milliárd forint fejlesztési alaphiányból (ami úgy is fogalmazható, hogy ennyi, korábban felvett hitel törlesztésére nincs fedezeti 2,7 milliárd helyes, pontosabban hézagai már tavaly év közepén kirajzolódtak. A hiányt hét vállalat „dobta össze”, közéjük tartozik az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat (IGV) is. A maradék 600 millió forint hiányon 27 vállalat és szövetkezet „osztozik”. Az irányító szervek a „hetek” hiteltörlesztési kötelezettségeit a folyamatos termelés feltételeinek megteremtése érdekében átmenetileg felfüggesztették. Az IGV esetében például 1980-ban 90 millió forint, 1981-ben 132 millió forint adósság elhalasztását engedélyezte a bank. Mi okozta az alaphiányt? Milyen programokat dolgoztak ki pénzügyi nehézségeik felszámolására? Ezekkel a kérdésekkel kopogtattunk be Fülemile Bélához, az IGV gazdasági igazgatójához. A gazdasági igazgató vaskos dossziékat, leveleket, jelentéseket, kimutatásokat vesz elő. A hiány okai — Alaphiányunk három okra vezethető vissza. Alapvetően azért nem áll módunkban a hitelek visszafizetése, mert a hitelfelvétel időpontjában érvényes gazdasági szabályozók drasztikusan megváltoztak — mondja, majd egy táblázatot mutat. Eszerint a vállalat 1972 és 1984 között összesen 2,81 milliárd forint nyereségre számított. A különböző változásokat követően most már csupán 838 millió forintra taksálják az 1984 végéig elérhető nyereséget. Vagyis az eredeti elképzelésekhez képest morzsák maradtak a vállalatnál — folytatja a gazdasági igazgató. — Termékeink 90 százaékát külföldön értékesítjük. Éppen ezért az árfolyamváltozások igen érzékenyen érintették a vállalatot, több mint 1,7 milliárd forint „sarcot” róttak ki ránk. Az alaphiány másik oka: a vállalat 1973-ban hozzákezdett a gyártmánystruktúra korszerűsítéséhez, és ezt követően a svájci Hermes céggel 1974-ben kooperációs szerződést kötött A szerződés teljesítésének feltételei (gyártókapacitás és munkaerői hiányosak voltak, s az IGV által várt és a tárca által ígért támogatás késett. A vállalat több gazdasági mutatószám teljesítésében is alatta maradt a tervezettnek. — S mi az alaphiány harmadik oka? — Mint sok más iparvállalatnál, nálunk sem kielégítő a termelés és a szervezettség színvonala — vallja Fülemile Béla: Kilábalni a kátyúból : vajon van-e gyógyír az alaphiány megszüntetésére? Nagy adag orvosságra lenne szükség, mert az IGV-t például összesen mintegy 500 millió forint alaphiány nyomasztja, az elhalasztott 222 millió forintos adósság csupán a tavalyi és az idei esztendő törlesztési kötelezettsége. A vállalat a VI. ötéves tervidőszak alatt összesen 550 millió forint nyereségre számít. Vagyis az évtized közepére sem várható megnyugtató megoldás, a nyereség jelentős részét ugyanis elviszik a különböző adók. Az előírások szerint az IGV-nek szeptember közepéig újabb intézkedési tervet kell kidolgoznia (egy program már tavaly is készült arra vonatkozóan, miként szándékoznak kilábalni a pénzügyi kátyúból. A terv egyik-másik fejezetében 1990-ig kell meghatározni a teendőket... A következetes számonkérésnek — az utóbbi évtized gazdasági körülményeinek gyakori változásait feltételezve — aligha lesz értelme. Szegények? Gazdagok? Szegény gazdagok? Így sem, úgy sem irigylésre méltó az alaphiányos vállalatok helyzete. Nemcsak az IGV-é, a többié sem. Amíg törlesztési kötelezettségeiknek eleget nem tettek, csak kevéske csurrancseppen bérfejlesztésre, jutalomra, prémiumra, ösztönzésre. Igaz, az új szanálási rendelet a korábbinál több kiutat mutat a hiányok rendezésére. Véleményem szerint a veszteség és az alaphiány megjelenése természetes jelenség egy következetesen érvényesített ár- és szabályozórendszerben — vélekedik Király Péter. — Egységes követelmények mellett mindig vannak, akik magasan a léc felett ugranak, mások viszont leverik a lécet. Lényeges, hogy felszínre kerüljön: melyik cég veszteséges vagy alaphiányos, és melyik nem. Az előbbiek esetében több lehetőség adódhat a veszteségforrások megszüntetésére. A mostani hiányoknak objektív és szubjektív okai egyaránt vannak. Ettől függetlenül azonban a hiányosságok eltussolása vagy a gyenge gazdálkodó szervezet beolvasztása egy jobba: nem lehet megoldási módszer. A gyenge egy másik szervezetben sem lesz erősebb, legfeljebb — miután összemosódnak a különbségek — annak hiszi magát. Csakis a bajok, hiányosságok nyílt kezelése, felszínre juttatása visz közelebb a megoldáshoz. Molnár Patrícia KEDD, 1981. JÚNIUS 30. NÉPSZAVA Nyugat-Európa két tűz között A dollár és a márka párharca A dollár ez év eleje óta 20 százaléknál is nagyobb mértékben erősödött a nyugatnémet márkához, a svájci és a francia frankhoz, a lírához képest. Januárban még csak 1,7 márkát adtak 1 dollárért ma már 2-nél is többet s nem kizárt, hogy a közeljövőben visszaáll a mesés 1 dollár egyenlő 2,5 nyugatnémet márka arány. „Az Egyesült Államok szétrombolja a világgazdaságot” vetették a washingtoni kormány szemére a francia és a nyugatnémet diplomácia vezetői. A kemény bírálat célpontja a dollár emelkedésének oka, vagyis a reagani kamatpolitika volt. Tavaly hétszer is emelte a hitelkamatot az amerikai központi bank, hogy a pénz drágításával vessen gátat a túlzott pénzkiáramlásnak, az inflációnak és körültekintőbb pénzgazdálkodásra bírja az amerikai közületeket, vállalatokat. Teljesen nyitott kérdés, hogy a 20 százalék feletti bankkamatok képesek-e rövid távon fékezni az amerikai drágulási tempót, de hogy hatásukra Nyugat- Európában fellendül az infláció, abban senki sem kételkedik. Az olcsó márka, frank vagy gulden elvben kedvező lehet a kibocsátó ország árukivitelének fokozására, hiszen a nyugat-európai eladó az értékesítéskor végül is több hazai valutához jut. E kedvező hatást azonban elnyomják a sokkal súlyosabb tünetek. Nyugatnémet közgazdászok az idei évre korábban 3 százalékos áremelkedést jósoltak, a becslést először , s újabban 6 százalékra módosították. Az NSZK exportárai tavaly mindössze 8 százalékkal emelkedtek, a dollár erősödésének hatására viszont az import 18 százalékkal került többe. Az amerikai valuta történelmének új fejezete tehát egyet jelent az infláció importjával. A dollárárfolyam emelkedése vonzóvá tette az amerikai dollárbefektetéseket és a tőkeáramlás irányát a tengerentúlra terelte, fokozva az amúgy is likviditási gondokkal küszködő nyugat-európai gazdaságok terheit. Nyugat-Európa két tűz közé került. Vállalhatta volna a valuták leértékelődését — ami a többnyire olajimportra szoruló országok esetében egyet jelent az importszámla felduzzadásával, a súlyosbodó fizetési mérleghiánnyal —, vagy lépéseket tehetett a valuták védelmében. Kényszerűségből ez utóbbi utat választották. Az NSZK, Svájc, Belgium, Hollandia, Franciaország és Olaszország előbb dollármilliók piacra dobásával mentették az árfolyamot, majd maguk is a második világháború utáni évek legmagasabb szintjére emelték a bankkamatokat. Versenyre keltek tehát az amerikai kamatpolitikával, egyben vállalták a gazdasági recesszió elhúzódását. S ez az, amit el kívánt kerülni a már vagy négy éve tartós és mély válságban élő Nyugat-Európa. Úgy tűnt, hogy végre az idén elkezdődhet a gazdasági kilábalás, amihez egyaránt nagy reményeket fűz Mitterrand Franciaországa és Schmidt NSZK-ja. Az előrejelzések szerint azonban Nyugat-Európában az idén mindössze 0,5 százalékos gazdasági növekedés várható, változás legfeljebb 1982 végére, vagyis a bizonytalan jövőre tolódik. Az USA-ban járt nyugatnémet kancellár és a francia külügyminiszter egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az erős dollár és a magas amerikai kamatok fokozzák az amúgy is magas nyugat-európai munkanélküliséget, rontják a beruházási kedvet és az ipar versenyképességét, erősítik a világkereskedelemben a protekcionista irányzatokat. Akkor, amikor már az idén számítottak a beruházások élénkülésére, a hitelkínálat bővítésére. Hogy megakadályozzák a nagy értékű pénzkiáramlást, és megvédhessék külső pénzügyi helyzetüket, ők is rákényszerültek a nem kívánt hitelmegszorításokra és ezzel — a máris hosszúra nyúlt recesszió tartósítására. A gazdasági harapófogóba jutott Nyugat-Európa nem tehet mást, mint hogy keresztes hadjáratot folytat az amerikai gazdaságpolitika ellen. A dolog fonákjai, hogy most éppen azt vetik Washington szemére, amit éveken keresztül elvártak volna tőle. Azt, hogy vessen gátat az inflációnak, hozza rendbe fizetési mérlegét és állítsa talpra a dollárt. A bírálatok a tehetetlenséget érzékeltetik. A pénzügyminiszterek és bankelnökök eddigi tanácskozásain semmilyen közös, atlanti megoldást nem sikerült kialkudni az eltérő gazdasági érdekek összekapcsolásában. Washington ragaszkodik új gazdaságpolitikai irányvonalához: nincs tekintettel partnereire és szigorú pénzpolitikáján csak az inflációellenes harc megvívása után hajlandó enyhíteni. Vagyis a beláthatatlan jövőben. Marton János Európában egyedülálló Telefonos turistainformáció-szolgálat Tájékoztatás öt nyelven — Minden egy helyen Negyvenezer adat mikrofilmen Olyan idegenforgalmi információs szolgálat indul július 1-én, amely — ha jól működik — biztosan nagyon népszerű lesz. A Tourinform — amelyet hétfőn mutattak be a sajtónak — a 179-800-as telefonszámon öt nyelven nyújt tájékoztatást a hazai és a külföldi turistáknak, víkendezőknek szinte minden, az utazással kapcsolatos kérdésben. A Tourinformban mindössze az az új, hogy egyetlen telefonhívással lehet megtudni mindazt, amiért eddig akár 50 vagy 100 számot tárcsáztunk. Aki csak egy vonat indulása után érdeklődött, rászánhatott vagy negyed órát. Másutt, más telefonszámon lehetett megtudni a hajók, a buszok, a repülőjáratok menetrendjét, a jegyek árát, a lehetséges kedvezményeket, az útlevéllel, a vízummal, a devizával kapcsolatos tudnivalókat, a vámszabályokat vagy azt, hogy hol, milyen szálláshely mennyiért kapható. Megint másutt tájékoztattak a határátkelőhelyek nyitvatartásáról, napi forgalmáról, a kiállításokról, a strandok, a gyógyfürdők szolgáltatásairól, a kulturális programokról vagy arról, hogy mi a helyzet az utakon. A Tourinform — mint a Magyar Posta és az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetői hétfőn elmondták — mindemellett még időjárásjelentéssel és előrejelzéssel, a kereskedelemre és a vendéglátásra vonatkozó tényekkel, a postai szolgáltatásokról szóló ismeretekkel is az érdeklődők rendelkezésére áll. Honnan tudja mindezt a Tourinform? Az alapinformációkat — több mint 40 ezer adatot — mikrofilmen rögzítettek, a friss adatokat telefonon, telexen folyamatosan kapják. Akinek ennek ellenére sem tudnak azonnal válaszolni, azt visszahívják, illetve levélben értesítik. Ez az információs rendszer egyedülálló Európában. Ha ismertté válik — s erről az IPV gondoskodik —, akkor aligha lesz elég az a tíz telefonvonal, amelyen a 179-800 holnap megkezdi működését. Még akkor sem, ha munkanapokon és szombaton egész nap, és vasárnap délelőtt is az érdeklődők rendelkezésére áll. G. Zs. Az információs központban dolgozik a Minox mikrofilmes berendezés Rédei Ferenc felvétele