Népszava, 1981. szeptember (109. évfolyam, 204–229. sz.)

1981-09-20 / 221. szám

NÉPSZAVA 1981. SZEPTEMBER 20., VASÁRNAP Sport A hét felvétele Győzelem leléptetéssel Bár magyar szempontból nemcsak földrajzilag hat távolinak az elmúlt napok nagy érdeklődéssel kísért profi ökölvívódöntője a váltósúlyban Leonard és Hearns között, azért azt nekünk, kívül­állóknak is el kell ismernünk: ez a fotó akár „A hét felvétele" is lehetne... Leonard úgy nyert, hogy ellenfelét a 14. menetben le­léptették. A döntés jogosságát a kép is bizonyítja ... MTI Fotó : E. Várkonyi Péter felvétele­ ­­i Mérlegen a munkahelyi olimpia Foci, természetjárás, horgászat A bányászokról nem lehet azt mondani, hogy keveset mozognak. A nehéz fizikai munka mellett is évtizedek óta élénk sportélet zajlik a bányászvárosokban, s­­fal­vakban. Ezúttal azt vizsgáltuk, vajon a munkahelyi olim­pia milyen új lehetőségeket nyitott, hogyan alakította a bányászok tömegsportmozgalmának arculatát. Kormos József, a Bánya­ipari Dolgozók Szakszerve­zete tömegsportbizottságá­nak vezetője egy kis törté­nelmi visszapillantással in­dítja a beszélgetést. — A bányászok sportjának tradíciói vannak. Mondhat­nám azt, hogy hajdanában a kocsma udvarán lebonyo­lított kuglipartikkal kezdő­dött és jutott el a jelenlegi szintre. A régiből talán csak azt őrizve meg, hogy a bá­nyászok ma is szeretnek te­­kézni, de mostanában már automata tekepályák szolgál­ják ki őket. Minek tulajdonítja a bá­nyászoknál szinte évről évre fokozódó sportolási kedvet? — Talán nem is a sporto­lási kedv gyarapodik, hanem inkább a lehetőségek nőnek, és ez természetesen magával hozza azt is, hogy egyre töb­ben látogatják a pályákat. A dolog lényege az, hogy a tornán nincsen ablak, tehát a bányászaink szívesen men­nek a szabad levegőre, a napra. Hallhatnánk adatot is ar­ról, hogyan gyarapodtak a lehetőségek? — A 60-as évek elején mintegy 6—8 sportágban, kö­rülbelül 20 ezren sportoltak rendszeresen a bányaipar­ban. Jelenleg ugyanennyi sportágban több mint 40 ezer ember sportolását, testedzé­sét szervezik a munkahelyi olimpia keretein belül. Melyek a sportágak? — A legnépszerűbb a kis­pályás, nagypályás foci, a kézilabda, a sportlövészet, a természetjárás, és nem utol­sósorban a horgászat. A munkahelyi olimpia új rendszere hogyan segítette a bányászok tömegsportmoz­galmát? — Kétségtelen, nálunk ha­gyományai voltak annak, hogy a szakszervezet a sportegyesülettel és a KISZ- szel közösen bonyolítsa le sportrendezvényeit. A jelen­legi egységes versenynaptár pedig ezt az együttműködést még magasabb szintre emel­te. Ezenkívül a vállalatoknál társadalmi munkában épült sportlétesítmények révén bővültek a helyi sportolási lehetőségek. S ha mindehhez még hozzáteszem, hogy a mi szakmánkban mindenütt lel­kes társadalmi munkásai vannak a sportnak, kész is a képlet. Bányászkupák, tröszti, vál­lalati versenyek, országos bányásztalálkozó a sportban — mi ezekkel most a hely­zet? — Hiba lenne szemet hunyni afelett, hogy milyen igények vannak a sportoló tömegekben, szeretnek győz­ni, továbbjutni, képességei­ket, tudásukat bemutatni más megyékben vagy orszá­gos versenyeken is, így az­után előfordul, hogy a mun­kahelyi olimpia szabályaitól eltérően nagyvállalati, trösz­ti, illetve területi versenye­ket is szerveznek. És ezek a találkozók bizony tömegeket mozgatnak meg, népszerűek. Szabad levegő, napfény. Eljutottunk tehát a termé­szetjáráshoz, és a horgászat­hoz. Vajon, ehhez a két test­edzési formához mennyien kapcsolódnak? — A természetjárás az egyik legnépszerűbb sporto­lási forma. Majdnem min­den vállalatnál önálló ter­mészetbarát­ szakosztály mű­ködik, s ezenkívül a szak­­szervezet munkahelyi olim­pia versenykiírásában gyara­podnak a túrák. Tatabányán például az elmúlt évben 213 túrát szerveztek és ezen 34 328-an vettek részt. Ez az adat természetesen átfedé­seket tartalmaz, de a hely­színt ismerve elmondhatom — fűzte hozzá Kormos Jó­zsef —, hogy négyezren, rendszeresen túráznak. Ami pedig a horgászatot illeti, mintegy 5 ezer nyilvántar­tott horgász van a szakma területén és csak azért nem 10 ezer, mert nincs elég hor­gászhely, horgásztanya. Bár az utóbbi években különösen az olajbányászoknál gyara­podtak a lehetőségek még mindig többen vágynak a vízpartra, mint amennyien eljuthatnak. Ezek szerint a tömegsport­­mozgalom anyagi gondokkal is küzd? — A horgásztanya nem­csak pénzkérdés. Ami pedig az anyagiakat illeti, inkább a minőségi szakosztályok pa­naszkodnak arra, hogy nekik már elfogyott a pénzük, a tömegsportra még mindig van. Tény, hogy a különböző bányász sportegyesületeknél az egész költségvetés 25-től 40 százalékig terjedő részét használják fel a munkahelyi olimpia céljaira. És ez a szá­zalék évről évre nő. Lepies György Röplabda EB Rajt sima 3—0-lal Bulgáriában megkezdődött a férfi- és női röplabda Euró­­pa-bajnokság. A magyar női válogatott első mérkőzésén Törökország ellen 3—0 (2, 3, 4) arányú fölényes győzel­met aratott.. Mint az egyes szettarányok is mutatják­, a premier nem okozott kü­lönösebb gondot a magya­roknak. Spanyol vezetés Aviles-ben a félbeszakadt egyéni mérkőzéssel folytat­ták a Spanyolország—Ma­gyarország Davis Kupa te­nisztalálkozót. A spanyol Maeso négy szettben (6—1, 4—6, 6—1, 9—7) főzött Ma­chart ellen. Ezután a Gime­­nez, Casal­ kettős is négy játszmában verte a Taróczy, Szefce-duót, így a spanyolok 2-1-re vezetnek. Pólós siker Eddig jóformán alig érke­zett jelentés az olaszországi ifjúsági vízi­labd­a - v­i­l­á­gbaj­­­nokságról, amely befejezés előtt áll. A középdöntőben a magyar fiatalok 10—8-ra nyertek a favoritnak számí­tó NSZK ellen. Győztek az ifik A magyar ifjúsági labdarú­gó-válogatott szombaton UEFA-torna selejtezőt ját­szott Szolnokon: Magyaror­szág—Szovjetunió 2—1 (1—0). 2500 néző előtt a góllövők: Kovács (2), illetve Pankra­­tyev. A 2—0-ás magyar ve­zetés után a hajrában szépí­tettek a vendégek. Kiküldött munkatársunk jelenti Lille-ből Hlavati szakításban ezüstérmet nyert! Ezüstérem! A magyar súly­emelők Lille-ből sem térnek haza VB- és EB-érem nél­kül. Az ifjúsági világbajnok Hlavati András, aki Olasz­országban a junior VB-n szakításban már aranyérmet nyert, most a felnőttek kö­zött is várakozáson felül jól állta meg a helyét. Szakítás­ban 177,5 kg-os teljesítmé­nyével (5 kg-mal jobb, mint eddigi egyéni csúcsa) máso­dik lett a szovjet Sotc (182,5 kg) mögött, és meg­előzte a csehszlovák Matkie­­wiczet (175 kg), valamint a bolgár Osipov­skit (170 kg), akik azonban lökésben és végül az összetettben is elé­je kerültek. Igaz, sikerében többek között szerepet ját­szott az is, hogy az olimpiai bajnok és világcsúcstartó csehszlovák Zaremba a 185 kg-os első szakítás­ kísérle­ténél megsérült, másodszor­ra még megpróbálkozott a súllyal, de még kevésbé ment, s kénytelen volt fel­adni a versenyt. Ugyanerre a sorsra jutott a kubai Blan­co is, aki viszont a 170 kg­­os súllyal nem tudott meg­birkózni és kiesett. Lökésben is a szovjet ver­senyző szerepelt a legjobban, 225 kg-ot ért el, s így 407,5 kg-os eredménnyel az ösz­­szetett aranyérmet is meg­szerezte. A második helyen — lökésben és összetettben — a csehszlovák Matkiewicz végzett: 217,5, illetve 392,5 kg-ot ért el, és a bolgár Osipovski is visszavágott Hlavatinar­, és 217,5 kg-os lökésgyakorlatával az ösz­­szetettben megelőzte Hlava­­tit, aki (205, illetve 382,5 kg­­os eredményével) végül is a végső sorrendben hatodik lett. A fiatal magyar verseny­ző tehát már a második olyan ifjúsági korú súlyeme­lőnk, aki Lillérben megállta a helyét, azaz javítani tu­dott addigi legjobbján. A külföldi szakemberek elis­meréssel gratuláltak Hlavati szerepléséhez és sikeres jö­vőt jósoltak neki. Ugyanak­kor sajnálkozásukat fejezték ki olimpiai bajnokunk, Ba­­czakó Péter gyengébb sze­replése miatt... — Fáradtnak éreztem ma­gam, s ezen nem tudtam változtatni, ezért maradtam le a dobogóról. Valójában azt terveztem, hogy szakí­tásban 170, lökésben pedig 212,5 kg-ot teljesítek, s ak­kor érmet nyerhetek — mondotta Baczakó Péter, aki Rehus Uzorral, Baranyival és Mandrukkal együtt szomba­ton már haza is utazott Lille-ből. .Szombaton este — a dél­utáni kis nehézsúlyú verseny után — a nehézsúlyúak, te­hát a 110 kg-osok is po­rondra léptek a Palais des Sportsban. A küzdelmek a késő esti órákban — lapzár­ta után — értek véget. Szá­munkra újabb érmet már nem ígértek, hiszen a ma­gyar színek képviselője, Mé­száros János az erőlistán a nyolcadik helyről indult, és 27,5 kg-mal hátrább állt,­­ mint a nagy esélyes szovjet Klokov. Vasárnap az ólomsúlyúak küzdelmében már magyar versenyző nem is szerepel, tehát a világbajnokság szá­munkra befejeződött. A szakvezetők pedig máris megkezdhetik az eléggé mérsékelt szereplés elemzé­sét. Vándor Kálmán Csak a győzelem! Beszélgetés Bálint Lászlóval, Toulouse kedvencével (Toulouse, szeptember 18.) Mire e sorok megjelennek, Bálint László már Tatán ké­szül együtt a magyar világ­­bajnoki kerettel. A Ferenc­város, bocsánat, ma már a francia II. ligás Toulouse csapatának a söprögetője bát­ran beszélhet, mert ő a sa­ját portája előtt is nagysze­rűen söpör. Legalábbis erre enged kö­vetkeztetni a bajnoki táblá­zat, amelyen az első helyen a nagy múltú dél-franciaor­szági klub neve szerepel. Pén­teken játszottak bajnoki mérkőzést, és 1-0 arányban nyertek. A l’Equipe szerint a csap­at legjobbja a „Belgium­ból igazolt Bálint” volt... Ilyen apróságokra azon­ban nem adunk, a lényeg számunkra az, hogy Bálint kitűnő formában van, és ké­szen áll arra, hogy Buka­restben pályára lépjen, ha a szövetségi kapitány beválo­­gatja. —Jól megy a játék, s szí­vesen vagyok ennél a klub­nál, mert az egész város — vannak vagy félmillióan — a mi csapatunk szurkolója és várja a visszatérést az 1. ligába. Ha így folytatódik, re­mélem, jövőre már a legjob­bak között leszünk. — A magyar válogatott is ott lesz a legjobbak között? — kérdeztem a sokszoros vá­logatott játékost, aki rövid idő alatt a közönség kedven­ce lett. — Mindig azt mondottam, hogy csak a győzelemért sza­bad pályára lépni. Most is ez a véleményem. Nekünk győznünk kell és lehet is, mert a mi csapatunk jobb, mint a román válogatott. — Egy pont is elég len­ne... — Nem szabad megelé­gedni vele, mert ha így lé­pünk pályára, akkor rosszul végződhet. Meg kell próbál­ni elhozni a 2 pontot és ak­kor nyugodtan nézhetünk a további selejtezők elé. — Bukarestből olyan hírek érkeztek, hogy több sérült játékosuk van és kétséges az összeállításuk ... — Ezt már ismerjük. Fran­ciaországban és Belgiumban is mindig „sérültek” voltak a mérkőzés előtt és aztán mindenki feltámadt az első sípszóra. Nekünk akkor is megvan az esélyünk a győ­zelemre, ha ők a legjobb csa­patukkal állnak ki. — S ez a 2 pont már elég a spanyolországi jegyekre? — Ezt nem mondtam, mert Svájc és Norvégia is komoly ellenfél. De ha ide­haza nem tudjuk a 4 pontot megszerezni, akkor meg se érdemeljük a kijutást. — Mondjuk, hogy sikerül kijutnunk, akkor melyik csa­­p­at lesz a másik résztvevő a mi csoportunkból? — Ne kiabáljunk el sem­mit, mert a mérkőzést még nem nyertük meg. De min­dent megteszünk majd ennek érdekében. Ami pedig a to­vábbjutást illeti, nos, nem le­het még találgatni sem, mert annyiféle lehetőség van. Na­gyon sok függ a hátralevő két svájci—román találko­zótól. Bármelyik csapat ki­vívhatja a részvételi jogot. — Lehet, hogy csak Lon­donban, az angol—magyar mérkőzésen dől el a végső sorrend, azaz a továbbjutás kérdése? — Nem. Addigra már tud­ni fogjuk, hogy kik jutnak el a világbajnokságra. — Ezt úgy is érthetem, hogy az angoloknak az ellenünk való győzelme ellenére nem ad több esélyt, mint a töb­bi csapatnak? — Lehet így is értelmezni, de engem most csak egy ér­dekel: hogy mi ott legyünk! Bálint László szavait el­­hihetjük. Nagyon komoly ta­pasztalatokkal rendelkezik, és még komolyabban beszélt, miközben már csomagolt — Tatára és Bukarestbe. V. K. 13 «•'JUL*1' \ RnUs s&10*

Next