Népszava, 1981. október (109. évfolyam, 230–256. sz.)

1981-10-01 / 230. szám

NÉPSZAVA 1981. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Vietnam, Laosz és Kambodzsa javaslata a délkelet-ázsiai biztonság megteremtésére Újabb átfogó rendezési ja­vaslatot tett a három indo­kínai ország, Vietnam, Laosz és Kambodzsa a délkelet­ázsiai térség békéje, bizton­sága megteremtésére. A ter­vezet, amelyet Phom­e Sip­­raseuth laoszi külügyminisz­ter terjesztett az ENSZ-köz­­gyűlés elé, az indokínai álla­mok hasonló jellegű korábbi javaslatain alapul, kibővítve, konkrétabbá téve azokat. A hétpontos tervezet alap­­gondolata, hogy az öt ASEAN-tagállamnak (Thai­földnek, Malaysiának, Szin­gapúrnak, Indonéziának és a Fülöp-szigeteknek) és az in­dokínai országoknak tiszte­letben kell tartaniuk egy­más függetlenségét, területi sérthetetlenségét, társadalmi és politikai rendszerét, jogos érdekeit, s az esetleges né­zeteltéréseket tárgyalásos úton kell rendezniük, külső beavatkozás nélkül. A szó­ban forgó országok szuverén joga, hogy bel- és külpoliti­kájukat saját maguk alakít­sák az el nem kötelezettség elveinek és az ENSZ alap­okmánya szellemének meg­felelően — húzza alá az első pont. A továbbiakban a gazda­sági, tudományos együttmű­ködés alapelveit rögzítik, ki­térve arra is, hogy a Dél­­kínai-tenger gazdasági, halá­szati övezeteinek kijelölésé­ről, a szigetek hovatartozá­sáról folyó vitát ugyancsak tárgyalásos úton kell eldön­teni. Az ötödik pont a térség békéjét, biztonságát fenye­gető országoknak, kimondat­lanul mindenekelőtt Kínának szól, hangsúlyozva, hogy vé­get kell vetni mindenfajta külső nyomásnak, fenyege­tésnek, ami feszültséget kelt a térség országai között. A szóban forgó országok ké­szek együttműködni más ál­lamokkal, nemzetközi szer­vezetekkel, fogadni segélyei­ket, amennyiben azokat nem kötik politikai feltételekhez — hangoztatja a dokumen­tum. A tervezet elismeri a szóban forgó országok jogát közös védelmi rendszerekben való részvételre, feltéve, hogy ez nem irányul más, térségbeli államok ellen. Végül az indokínai orszá­gok javaslata előirányozza egy állandó testület felállí­tását. Ez a két országcsoport egyenlő számú képviselőiből állna (esetleg Burma is részt venne benne), évenként, szükséghelyzetben azonnal ülésezne azzal a céllal, hogy megoldja a vitás kérdéseket. (MTI) ENSZ Vietnami és szíriai felszólalás a közgyűlés általános vitájában „Déllkelet-Ázsia békéjét a legnagyobb mértékben Pe­king hegemonista-expanzio­­nista politikája veszélyez­teti” — mondotta kedden Ha Van Lau, Vietnam ENSZ- nagykövete az ENSZ-köz­­gyűlés 36. ülésszakának ál­talános politikai vitájában. Kína és az Egyesült Ál­lamok stratégiai-katonai együttműködése közvetlen veszélyt jelent a világ és különösen Ázsia békéje és biztonsága szempontjából — hangoztatta Hu Van Lau. „Peking vezető körei az Egyesült Államokkal kar­öltve, a lassú felőrlés takti­káját alkalmazzák Indokína országaival szemben. Kína 400 ezer főnyi katonai erőt vont össze vietnami határai mentén és második invázió­val fenyegeti országunkat” — mondta a nagykövet és rámutatott: az Egyesült Ál­lamok legutóbbi döntése, hogy fegyvereket ad el Kí­nának, aggodalommal tölti el az ázsiai, különösen pedig a délkelet-ázsiai országokat. Ha Van Lau ismételten fel­hívást intézett a közgyű­léshez, hogy ismerje el a Heng Samrin vezette törvé­nyes kambodzsai kormányt. A Poli Pot-rendszer képvi­selőnek további elismerése e tömeggyilkos rendszer 3 mil­lió áldozatának emlékét sérti — hangoztatta. Ha Van Lau kilátásba he­lyezte, hogy a vietnami csa­patokat visszavonják Kam­bodzsából, ha a Kína által szított külső veszélyek el­múltak. A vietnami ENSZ- nagykövet részleges csapat­visszavonásra tett javaslatot, ha a thaiföldi-kambodzsai határon sikerül egy fegy­vermentes övezetet létrehoz­ni. Az általános vita egy má­sik felszólalója, Abdel Halim Khaddam szíriai külügymi­niszter, felhívást intézett az ENSZ valamennyi tagálla­mához, hogy alkalmazzanak maximális büntető szankció­kat Izrael ellen, annak szüntelen agressziója miatt. „A béke kilátásai a közel­­keleti térségben az izraeli agressziók következtében a nullára csökkentek” — mon­dotta. „A Camp David-i egyez­mény következményeként növekedett az amerikai ka­tonai jelenlét a térségben, az Izraelnek nyújtott jelen­tős segélyek a feszültség felerősödéséhez vezettek és lehetővé tették Izrael szá­mára, hogy olyan agresszív cselekményeket hajtson vég­re, mint Libanon bombázá­sa és a Szíria elleni fenye­getőzések” — mutatott rá a szíriai külügyminiszter. Az el nem kötelezett or­szágok kedden véget ért há­romnapos külügyminiszteri szintű tanácskozásán egy 21 oldalas nyilatkozatot tettek közzé, mely a különböző vi­lágpolitikai állásfoglalások mellett az év végi ENSZ-fő­­titkárválasztás kérdésében is véleményt nyilvánított. A 95 el nem kötelezett ország Sa­lim Ahmed Salim tanzániai külügyminiszter jelöltségét támogatta a világszervezet főtitkári posztjára. A főtitkári poszt betölté­sével kapcsolatban több latin-amerikai diplomata ne­ve is felmerült, de Kurt Waldheimme­l szemben a 39 éves tanzániai diplomata lát­szik a legesélyesebbnek. Je­löltségét az afrikai országok 50 tagú csoportja is támo­gatja. (UPI, AP, AFP) Haig nyilatkozata Haig amerikai külügyminisz­ter kedden kijelentette, hogy Namíbia függetlenné válásá­nak kérdését ,kiemelt fon­tosságú­ ügyként kezeli a Beuslan-kormányzat és állí­totta, hogy valós haladás­t sikerült elérni a kérdés megoldásában. Haig az Afrikai Egység­szervezet országainak dísz­­ebéde alkalmából beszélt az ENSZ-közgyűlés őszi ülés­szakára érkezett afrikai kül­ügyminiszterek előtt. Kije­lentette, az Egyesült Álla­mok célja, hogy jövőre el­éri a Biztonsági Tanács Na­míbia függetlenségére vonat­kozó határozatának teljes mértékű végrehajtását. A namíbiai kérdésben tett Namíbiáról előrelépésről már szeptem­ber közepe óta hangzottak el amerikai nyilatkozatok. Roe­­lef Botha dél-afrikai külügy­miniszter szeptember 17-én a dél-afrikai parlamentben mondott beszédében sürgette a nyugati közvetítő csopor­tot, hogy lépjenek kapcso­latiba kormányával az „új helyzet” (értsd a pretoriai csapatok dél-angolai pusztí­tásai okozta helyzet) érté­kelése végett. Már szeptem­ber 21-én Zürichben sor ke­rült zárt ajtók mögötti ame­rikai—dél-afrikai tárgyalá­sokra Külpolitikai megfi­gyelők ezt a találkozót a küldöttségek gyors elutazása és a nyilatkozatok hiánya miatt kudarcnak vélték. Vihar az SPD-ben Fab­inus Könyves János, az MTI bonni tudósítója jelen­ti: Helmut Schmidt nyugat­német kancellár a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának keddi ülésén éles szavakkal támadta az október 10-re, Bonnba tervezett, nagysza­bású béketüntetést. A kancellár szavai szerint a tüntetés „hadüzenet a nyugatnémet kormánynak”, „árt a kormánykoalíciónak és a Német Szociáldemokra­ta Pártnak” és „gyengíti az NSZK súlyát az Egyesült Államokkal és a Szovjet­unióval szemben”. Az SPD súlyos megosztott­ságát jelzi, hogy Schmidt bírálata ellenére az SPD el­nöksége Willy Brandt párt­elnök vezetésével nem tiltot­ta meg a párttagok részvé­telét a különböző egyházi és társadalmi szervezetek által szervezett megmozduláson, így feltehetőleg több tízezer SPD-tag, köztük vagy egy tucat szociáldemokrata par­lamenti képviselő követeli majd a százezresre tervezett tüntetésen a fegyverkezési verseny befejezését és a le­szerelést. # Leonyid Brezsnyev táv­iratban üdvözölte Ali Abdul­lah Szaleh ezredest, a Jeme­ni Arab Köztársaság (Észak- Jemen) elnökét az ország nemzeti ünnepe, a szeptem­ber 26-i forradalom tizenki­lencedik évfordulója alkal­mából.­­ # Malcolm Fraser ausztrál miniszterelnök megnyitó be­szédével nyílt meg szerdán Melbourne-ben, negyvenegy ország állam- és kormányfő­jének részvételével a Brit Nemzetközösség csúcskonfe­renciája. Pakisztán—­India Véget ért a gépeltérítés Szerdán reggel a lahorei repülőtéren a pakisztáni biz­tonsági erők kommandója kiszabadította az indiai légi­­társaság eltérített gépén túszként fogva tartott uta­sokat, valamint a gép sze­mélyzetét. A géprablókat, egy indiai szikh szeparatista csoport öt tagját, letartóz­tatták. Az akció során senki nem sérült meg — jelentet­ték hivatalos pakisztáni for­rásokból. (AP, AFP) Bejelentés pénteken? Reagan katonai döntései Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Reagan elnök pénteken előreláthatólag bejelenti a republikánus kormányzat né­hány fontos katonai vonat­kozású döntését — jelezte kedden a Fehér Ház. Washingtoni sajtóértesü­lések szerint mindenekelőtt az MX-rakéták és a B—1 bombázók új stratégiai rend­szerének kifejlesztéséről vár­ható bejelentés. Döntést várnak­ — különösen a költ­ségvetés miatt aggódó tör­vényhozásban — többi ame­rikai „csodafegyverről”, köz­tük az úgynevezett „besur­ranó” bombázóról, amelyet a jelenlegi eszközökkel állí­tólag nem lehet nyomon kö­vetni. Azt is el kell dön­tenie Reagannak, korszerű­sítsék-e ismét az amerikai tengeralattjáró-flottát. — Tisztelettel és anélkül — Majd adott volna nekem szegény édesapám, ha „ősöm”-nek titulálom — mél­tatlankodott a nagyapa. — Meg én is neked, fiam, gondolhatod. Elképesztő, hogy manapság mit meg nem engednek maguknak ezek a kölkök — füstölgött volna tovább, de a menye közbe­szólt: — Ugyan, Apuka, ne ve­gye ilyen szigorúan. Ez csak amolyan szokás. Most éppen ez a divat. Nem tiszteletlen­ségből mondta, éppen ked­veskedni akart vele. Hall­hatta, milyen kedvesen kér­te: „Ősöm, ugye átmehetek egy órára Zolihoz?” — és ez a lényeg, nem a megszólí­tás. Hogy maholnap betölti a tizenhatodik évét és seho­va nem megy anélkül, hogy engedélyt ne kérne tőlünk, hogy ne tudnánk, hol van, mikor jön haza. Pajtánk oda hanyatt — Ez igaz — csöndesedett meg a nagyapa. De én még­se szeretem ezt a pajtáskodó hangot, ahogy ez a gyerek beszél veletek. — De arra biztosan emlék­szik édesapám is, amikor mi vízipuskával tönkreáztattuk a nagynénit, mert ki nem áll­hattuk, holott maga megkö­vetelte, hogy kezet csókol­junk neki valahányszor meg­érkezik vagy távozik. És meg is tettük, mert édesapám megkövetelte ezt az áltiszte­letet, pedig hányszor hallot­tuk — előttünk is mondta anyánknak —, hogy „ki kéne már innen füstölni valahogy ezt a boszorkányt”. Maga ak­kor hatalmas pofonokat osz­togatott nekünk a csuromvi­zes néni szeme láttára, hol­ott éppen ebből a sóhajtás­ból merítettük az ötletet. A papa előbb csak hüm­­mögött a szóra, majd kicsit szégyenlősen elmosolyodott. — Hát igaz, az se volt egé­szen rendjén. Ahogy te mon­dod, az áltisztelet. Hiszen én még a saját, tíz évvel idősebb nénémet se tegezhettem, hol­táig kezét csókolommal kö­szöntem neki. — De az se, persze — szó­lalt meg újra az asszony —, hogy nekem pedig az első munkahelyemen tegeznem kellett boldog-boldogtalant az ötvenes évek derekán. Bár­hogy röstelltem akkor is, ké­sőbb is, bizony tegeztem a nagyanyám korú takarítóné­nit, meg az apámnál jóval idő­sebb főnökömet. Én, a tak­­nyos, alig húszéves gyerek. Mert ezt kívánta a korszel­lem, mert ez volt a szokás. De milyen rossz szokás. — Valahol középen van a mérték — tűnődött el a fia­talabb férfi. De úgy látszik, nem könnyű megtalálni ezt a középutat. Talán a nyel­vünk miatt is. Könnyű az angoloknak, ott az utcasep­rőtől a királynőig mindenki­ you. De ha mi tegeződünk, túlságosan bizalmas, ha önözzük egymást, finomko­dó. A magázásban van vala­mi durvább árnyalat, „te ke­­gyelmed”-nek meg mégse szólítgathatjuk egymást. Így aztán nyelvészkedésbe fulladt a tiszteletről indult beszélgetés. De később a ka­maszfiú véleményét is sike­rült meghallgatnom egy má­sik beszélgetés során. Nyil­vánvaló lett, hogy édesanyja vélekedett helyesen. — Szerintem nem a meg­szólítás a fontos, hanem a stílus mögötti tartalom. Ha nem szeretném és nem tisz­telném a szüleimet, nem is bizalmaskodnék velük. Én bárkit hajlandó vagyok tisz­telni, aki tiszteletre méltó va­lamiben. A tudásáért, őszinte­ségéért, bármiért, ami lénye­gi dolog. De csak azon az ala­pon, hogy idősebb vagy mert rokonom, tanárom vagy mert nőnemű, bizony senkit se tisztelek. Ha egyébként nem szótartó vagy felületes tudás­sal okoskodik vagy valami alaptalan okból elvárja, az engem nem érdekel. Su­ssaloatmatat, barátsággal A szüleiben éppen azt tisz­teli leginkább, hogy születé­se óta egyenrangúként keze­lik. Hogy a véleményét — mégha ellenvélemény is —, meghallgatják, hogy minden kérdésére igyekeznek őszin­tén felelni, hogy soha nem kapta őket azon, hogy mást cselekszenek, mint amit val­lanak. Ezért tiszteli meg ő is a teljes bizalmával, a ba­rátságával is a szüleit. Ami pedig a felületes is­merősöket, idegeneket, járó­kelőket illeti, arról az a vé­leménye, hogy noha a fiata­lokban is van elég hiba, oly­kor hiányzik belőlük az alap­vető és mindenkire kötelező jó modor, de sajnos, az idő­sebbeket se kell félteni. Min­den korosztályban fellelhető az előlegezett tiszteletlenség, meggondolatlan, rossz szó­­özön, durvaság sokféle vál­faja. — Én nem kötekszem ok nélkül senkivel, nem kezdek vitát, veszekedést, igyekszem nem tolakodni, lökdösődni, de ha velem ok nélkül pi­­maszkodik valaki bárhol, hát én se hagyom magam. Ha engem meg mernek ítél­ni csak a koromról vagy a hosszú hajamról, vagy arról, hogy hangosan felnevetek, ha például a barátaimmal tár­salgok a buszon vagy villa­moson, akkor bizony én is megengedem magamnak azt a megjegyzést, hogy a kora nem jogosít fel senkit se ar­ra, hogy leintsen, se arra, hogy oktasson vagy gorom­­báskodjon velem. S ha még csak ennyi lenne. Ha csak effajta párbeszé­deknek lennénk naponta fül­tanúi, épp olyan rendben len­ne a dolog, mint az említett család kapcsolatrendszeré­ben, ahol tartalmi kérdések szabják meg a kölcsönös tisz­teletet. De ki ne ismerné az idősebb, villamosokon, buszo­kon utazók közül azt a gyo­morszorító érzést, amikor felpréselődik egy-egy kocsi­ba egy lármás kamaszcsapat, hogy vajon milyen zaklatá­sokhoz vezet majd a felfoko­zott jókedv, az olcsó szelle­meskedés, kinek a lábára ta­posnak, kire tesznek meg­jegyzést, kit „osztanak ki” minősíthetetlen hangon, ha esetleg szólni mer? De ők is érezhetik hasonlóképpen, hogy a legártatlanabb kacaj­ra is felharsanhat az ítélet: „ezek a mai fiatalok, a neve­letlenek, a modortalanok !” Melyik autós ne ismerné a jelekkel közölhető durva kí­vánságok egész sorát a vá­rosi csúcsforgalomban s az országutakon, hiszen az is­meretlenségben hamar ki­osztjuk egymást, durva szó­val, félrelökéssel, olyan rossz gesztusokkal, amelyek isme­rős körben megengedhetetle­nek. Ismerjük a mindenkibe belekötni igyekvő részeg úti­­társakat , férfiakat és sajnos, gyakorta nőket, fiatalokat és időseket egyaránt. Az eladók idegeit alapos próbára tévő, kákán is csomót kereső vá­sárlókat, az okkal, ok nélkül lármát csapó sértegetőket, a gorombaságig közönyös, há­tat fordító, a jó modor elemi ismereteivel sem rendelkező bolti eladókat is. Vagyis lép­­ten-nyomon — ahogy a fiú fogalmazta — az előlegezett tiszteletlenség valóságos el­burjánzásának vagyunk ta­núi, résztvevői vagy okozói. Megd­öb­bezve Pedig legtöbben ebben az is­meretlenség védelmében megengedhetetlen szavakat, gesztusokat tevők közül sem a családjukban, sem a baráti körükben, sem a munkahe­lyükön nem igazságtalanok, nem gorombáskodók, nem sértegetők. Az egyes embert, az ismerőst legtöbben igyek­szünk — mert az együvé zárt­ságunk érdekei is így kíván­ják — tiszteletben tartani. Miért szabadulnak hát el a tágabb tömegben — és miért ilyen gyakran? — a felcsat­tanó, durva hangok, olykor a tettlegességig fajuló sérte­getések megalázó és elvisel­hetetlen sora? Szűk lenne ez a város? Túlzsúfoltak a járművek, csúcsforgalom idején az üz­letek? Ez is igaz. De az is, hogy a rosszindulatból, tiszte­letlenségből fakadó gesztu­sok a kényelmetlenségeket az elviselhetetlenségig fokoz­zák. S azt is tapasztaljuk mind­annyian, hogy ezekkel szem­ben, az előlegezett tisztelet gesztusai mennyivel kelleme­sebbé teszik a kényszerű együvésodródást. Ha köszön a járművezető, ha mosoly­gón türelmes az üzleti eladó, ha tülekedés helyett meg­várja sorát az utas, ha he­lyet cserélnek a fiatalok és öregek, férfiak és kismamák, ha szép szóval felelünk az idegen kérdésére, egyszóval, ha előlegezzük a joggal el­várt tiszteletet, több esélyünk van arra, hogy viszonzásul magunk is megkapjuk. Rab Nóra A Pest megyei Zöldért Vállalat budapesti kirend­eltségének dunaharasiti telepén megkezdték a bur- ■ gonya tárolását. Ezerhatszáz tonna burgonya érkezik hat mgtsz-ből, illetve egy áfészból MTI Fotó

Next