Népszava, 1981. október (109. évfolyam, 230–256. sz.)
1981-10-01 / 230. szám
NÉPSZAVA 1981. OKTÓBER 1., CSÜTÖRTÖK Vietnam, Laosz és Kambodzsa javaslata a délkelet-ázsiai biztonság megteremtésére Újabb átfogó rendezési javaslatot tett a három indokínai ország, Vietnam, Laosz és Kambodzsa a délkeletázsiai térség békéje, biztonsága megteremtésére. A tervezet, amelyet Phome Sipraseuth laoszi külügyminiszter terjesztett az ENSZ-közgyűlés elé, az indokínai államok hasonló jellegű korábbi javaslatain alapul, kibővítve, konkrétabbá téve azokat. A hétpontos tervezet alapgondolata, hogy az öt ASEAN-tagállamnak (Thaiföldnek, Malaysiának, Szingapúrnak, Indonéziának és a Fülöp-szigeteknek) és az indokínai országoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás függetlenségét, területi sérthetetlenségét, társadalmi és politikai rendszerét, jogos érdekeit, s az esetleges nézeteltéréseket tárgyalásos úton kell rendezniük, külső beavatkozás nélkül. A szóban forgó országok szuverén joga, hogy bel- és külpolitikájukat saját maguk alakítsák az el nem kötelezettség elveinek és az ENSZ alapokmánya szellemének megfelelően — húzza alá az első pont. A továbbiakban a gazdasági, tudományos együttműködés alapelveit rögzítik, kitérve arra is, hogy a Délkínai-tenger gazdasági, halászati övezeteinek kijelöléséről, a szigetek hovatartozásáról folyó vitát ugyancsak tárgyalásos úton kell eldönteni. Az ötödik pont a térség békéjét, biztonságát fenyegető országoknak, kimondatlanul mindenekelőtt Kínának szól, hangsúlyozva, hogy véget kell vetni mindenfajta külső nyomásnak, fenyegetésnek, ami feszültséget kelt a térség országai között. A szóban forgó országok készek együttműködni más államokkal, nemzetközi szervezetekkel, fogadni segélyeiket, amennyiben azokat nem kötik politikai feltételekhez — hangoztatja a dokumentum. A tervezet elismeri a szóban forgó országok jogát közös védelmi rendszerekben való részvételre, feltéve, hogy ez nem irányul más, térségbeli államok ellen. Végül az indokínai országok javaslata előirányozza egy állandó testület felállítását. Ez a két országcsoport egyenlő számú képviselőiből állna (esetleg Burma is részt venne benne), évenként, szükséghelyzetben azonnal ülésezne azzal a céllal, hogy megoldja a vitás kérdéseket. (MTI) ENSZ Vietnami és szíriai felszólalás a közgyűlés általános vitájában „Déllkelet-Ázsia békéjét a legnagyobb mértékben Peking hegemonista-expanzionista politikája veszélyezteti” — mondotta kedden Ha Van Lau, Vietnam ENSZ- nagykövete az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakának általános politikai vitájában. Kína és az Egyesült Államok stratégiai-katonai együttműködése közvetlen veszélyt jelent a világ és különösen Ázsia békéje és biztonsága szempontjából — hangoztatta Hu Van Lau. „Peking vezető körei az Egyesült Államokkal karöltve, a lassú felőrlés taktikáját alkalmazzák Indokína országaival szemben. Kína 400 ezer főnyi katonai erőt vont össze vietnami határai mentén és második invázióval fenyegeti országunkat” — mondta a nagykövet és rámutatott: az Egyesült Államok legutóbbi döntése, hogy fegyvereket ad el Kínának, aggodalommal tölti el az ázsiai, különösen pedig a délkelet-ázsiai országokat. Ha Van Lau ismételten felhívást intézett a közgyűléshez, hogy ismerje el a Heng Samrin vezette törvényes kambodzsai kormányt. A Poli Pot-rendszer képviselőnek további elismerése e tömeggyilkos rendszer 3 millió áldozatának emlékét sérti — hangoztatta. Ha Van Lau kilátásba helyezte, hogy a vietnami csapatokat visszavonják Kambodzsából, ha a Kína által szított külső veszélyek elmúltak. A vietnami ENSZ- nagykövet részleges csapatvisszavonásra tett javaslatot, ha a thaiföldi-kambodzsai határon sikerül egy fegyvermentes övezetet létrehozni. Az általános vita egy másik felszólalója, Abdel Halim Khaddam szíriai külügyminiszter, felhívást intézett az ENSZ valamennyi tagállamához, hogy alkalmazzanak maximális büntető szankciókat Izrael ellen, annak szüntelen agressziója miatt. „A béke kilátásai a közelkeleti térségben az izraeli agressziók következtében a nullára csökkentek” — mondotta. „A Camp David-i egyezmény következményeként növekedett az amerikai katonai jelenlét a térségben, az Izraelnek nyújtott jelentős segélyek a feszültség felerősödéséhez vezettek és lehetővé tették Izrael számára, hogy olyan agresszív cselekményeket hajtson végre, mint Libanon bombázása és a Szíria elleni fenyegetőzések” — mutatott rá a szíriai külügyminiszter. Az el nem kötelezett országok kedden véget ért háromnapos külügyminiszteri szintű tanácskozásán egy 21 oldalas nyilatkozatot tettek közzé, mely a különböző világpolitikai állásfoglalások mellett az év végi ENSZ-főtitkárválasztás kérdésében is véleményt nyilvánított. A 95 el nem kötelezett ország Salim Ahmed Salim tanzániai külügyminiszter jelöltségét támogatta a világszervezet főtitkári posztjára. A főtitkári poszt betöltésével kapcsolatban több latin-amerikai diplomata neve is felmerült, de Kurt Waldheimmel szemben a 39 éves tanzániai diplomata látszik a legesélyesebbnek. Jelöltségét az afrikai országok 50 tagú csoportja is támogatja. (UPI, AP, AFP) Haig nyilatkozata Haig amerikai külügyminiszter kedden kijelentette, hogy Namíbia függetlenné válásának kérdését ,kiemelt fontosságú ügyként kezeli a Beuslan-kormányzat és állította, hogy valós haladást sikerült elérni a kérdés megoldásában. Haig az Afrikai Egységszervezet országainak díszebéde alkalmából beszélt az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszakára érkezett afrikai külügyminiszterek előtt. Kijelentette, az Egyesült Államok célja, hogy jövőre eléri a Biztonsági Tanács Namíbia függetlenségére vonatkozó határozatának teljes mértékű végrehajtását. A namíbiai kérdésben tett Namíbiáról előrelépésről már szeptember közepe óta hangzottak el amerikai nyilatkozatok. Roelef Botha dél-afrikai külügyminiszter szeptember 17-én a dél-afrikai parlamentben mondott beszédében sürgette a nyugati közvetítő csoportot, hogy lépjenek kapcsolatiba kormányával az „új helyzet” (értsd a pretoriai csapatok dél-angolai pusztításai okozta helyzet) értékelése végett. Már szeptember 21-én Zürichben sor került zárt ajtók mögötti amerikai—dél-afrikai tárgyalásokra Külpolitikai megfigyelők ezt a találkozót a küldöttségek gyors elutazása és a nyilatkozatok hiánya miatt kudarcnak vélték. Vihar az SPD-ben Fabinus Könyves János, az MTI bonni tudósítója jelenti: Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) parlamenti frakciójának keddi ülésén éles szavakkal támadta az október 10-re, Bonnba tervezett, nagyszabású béketüntetést. A kancellár szavai szerint a tüntetés „hadüzenet a nyugatnémet kormánynak”, „árt a kormánykoalíciónak és a Német Szociáldemokrata Pártnak” és „gyengíti az NSZK súlyát az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben”. Az SPD súlyos megosztottságát jelzi, hogy Schmidt bírálata ellenére az SPD elnöksége Willy Brandt pártelnök vezetésével nem tiltotta meg a párttagok részvételét a különböző egyházi és társadalmi szervezetek által szervezett megmozduláson, így feltehetőleg több tízezer SPD-tag, köztük vagy egy tucat szociáldemokrata parlamenti képviselő követeli majd a százezresre tervezett tüntetésen a fegyverkezési verseny befejezését és a leszerelést. # Leonyid Brezsnyev táviratban üdvözölte Ali Abdullah Szaleh ezredest, a Jemeni Arab Köztársaság (Észak- Jemen) elnökét az ország nemzeti ünnepe, a szeptember 26-i forradalom tizenkilencedik évfordulója alkalmából. # Malcolm Fraser ausztrál miniszterelnök megnyitó beszédével nyílt meg szerdán Melbourne-ben, negyvenegy ország állam- és kormányfőjének részvételével a Brit Nemzetközösség csúcskonferenciája. Pakisztán—India Véget ért a gépeltérítés Szerdán reggel a lahorei repülőtéren a pakisztáni biztonsági erők kommandója kiszabadította az indiai légitársaság eltérített gépén túszként fogva tartott utasokat, valamint a gép személyzetét. A géprablókat, egy indiai szikh szeparatista csoport öt tagját, letartóztatták. Az akció során senki nem sérült meg — jelentették hivatalos pakisztáni forrásokból. (AP, AFP) Bejelentés pénteken? Reagan katonai döntései Bokor Pál, az MTI tudósítója jelenti: Reagan elnök pénteken előreláthatólag bejelenti a republikánus kormányzat néhány fontos katonai vonatkozású döntését — jelezte kedden a Fehér Ház. Washingtoni sajtóértesülések szerint mindenekelőtt az MX-rakéták és a B—1 bombázók új stratégiai rendszerének kifejlesztéséről várható bejelentés. Döntést várnak — különösen a költségvetés miatt aggódó törvényhozásban — többi amerikai „csodafegyverről”, köztük az úgynevezett „besurranó” bombázóról, amelyet a jelenlegi eszközökkel állítólag nem lehet nyomon követni. Azt is el kell döntenie Reagannak, korszerűsítsék-e ismét az amerikai tengeralattjáró-flottát. — Tisztelettel és anélkül — Majd adott volna nekem szegény édesapám, ha „ősöm”-nek titulálom — méltatlankodott a nagyapa. — Meg én is neked, fiam, gondolhatod. Elképesztő, hogy manapság mit meg nem engednek maguknak ezek a kölkök — füstölgött volna tovább, de a menye közbeszólt: — Ugyan, Apuka, ne vegye ilyen szigorúan. Ez csak amolyan szokás. Most éppen ez a divat. Nem tiszteletlenségből mondta, éppen kedveskedni akart vele. Hallhatta, milyen kedvesen kérte: „Ősöm, ugye átmehetek egy órára Zolihoz?” — és ez a lényeg, nem a megszólítás. Hogy maholnap betölti a tizenhatodik évét és sehova nem megy anélkül, hogy engedélyt ne kérne tőlünk, hogy ne tudnánk, hol van, mikor jön haza. Pajtánk oda hanyatt — Ez igaz — csöndesedett meg a nagyapa. De én mégse szeretem ezt a pajtáskodó hangot, ahogy ez a gyerek beszél veletek. — De arra biztosan emlékszik édesapám is, amikor mi vízipuskával tönkreáztattuk a nagynénit, mert ki nem állhattuk, holott maga megkövetelte, hogy kezet csókoljunk neki valahányszor megérkezik vagy távozik. És meg is tettük, mert édesapám megkövetelte ezt az áltiszteletet, pedig hányszor hallottuk — előttünk is mondta anyánknak —, hogy „ki kéne már innen füstölni valahogy ezt a boszorkányt”. Maga akkor hatalmas pofonokat osztogatott nekünk a csuromvizes néni szeme láttára, holott éppen ebből a sóhajtásból merítettük az ötletet. A papa előbb csak hümmögött a szóra, majd kicsit szégyenlősen elmosolyodott. — Hát igaz, az se volt egészen rendjén. Ahogy te mondod, az áltisztelet. Hiszen én még a saját, tíz évvel idősebb nénémet se tegezhettem, holtáig kezét csókolommal köszöntem neki. — De az se, persze — szólalt meg újra az asszony —, hogy nekem pedig az első munkahelyemen tegeznem kellett boldog-boldogtalant az ötvenes évek derekán. Bárhogy röstelltem akkor is, később is, bizony tegeztem a nagyanyám korú takarítónénit, meg az apámnál jóval idősebb főnökömet. Én, a taknyos, alig húszéves gyerek. Mert ezt kívánta a korszellem, mert ez volt a szokás. De milyen rossz szokás. — Valahol középen van a mérték — tűnődött el a fiatalabb férfi. De úgy látszik, nem könnyű megtalálni ezt a középutat. Talán a nyelvünk miatt is. Könnyű az angoloknak, ott az utcaseprőtől a királynőig mindenki you. De ha mi tegeződünk, túlságosan bizalmas, ha önözzük egymást, finomkodó. A magázásban van valami durvább árnyalat, „te kegyelmed”-nek meg mégse szólítgathatjuk egymást. Így aztán nyelvészkedésbe fulladt a tiszteletről indult beszélgetés. De később a kamaszfiú véleményét is sikerült meghallgatnom egy másik beszélgetés során. Nyilvánvaló lett, hogy édesanyja vélekedett helyesen. — Szerintem nem a megszólítás a fontos, hanem a stílus mögötti tartalom. Ha nem szeretném és nem tisztelném a szüleimet, nem is bizalmaskodnék velük. Én bárkit hajlandó vagyok tisztelni, aki tiszteletre méltó valamiben. A tudásáért, őszinteségéért, bármiért, ami lényegi dolog. De csak azon az alapon, hogy idősebb vagy mert rokonom, tanárom vagy mert nőnemű, bizony senkit se tisztelek. Ha egyébként nem szótartó vagy felületes tudással okoskodik vagy valami alaptalan okból elvárja, az engem nem érdekel. Sussaloatmatat, barátsággal A szüleiben éppen azt tiszteli leginkább, hogy születése óta egyenrangúként kezelik. Hogy a véleményét — mégha ellenvélemény is —, meghallgatják, hogy minden kérdésére igyekeznek őszintén felelni, hogy soha nem kapta őket azon, hogy mást cselekszenek, mint amit vallanak. Ezért tiszteli meg ő is a teljes bizalmával, a barátságával is a szüleit. Ami pedig a felületes ismerősöket, idegeneket, járókelőket illeti, arról az a véleménye, hogy noha a fiatalokban is van elég hiba, olykor hiányzik belőlük az alapvető és mindenkire kötelező jó modor, de sajnos, az idősebbeket se kell félteni. Minden korosztályban fellelhető az előlegezett tiszteletlenség, meggondolatlan, rossz szóözön, durvaság sokféle válfaja. — Én nem kötekszem ok nélkül senkivel, nem kezdek vitát, veszekedést, igyekszem nem tolakodni, lökdösődni, de ha velem ok nélkül pimaszkodik valaki bárhol, hát én se hagyom magam. Ha engem meg mernek ítélni csak a koromról vagy a hosszú hajamról, vagy arról, hogy hangosan felnevetek, ha például a barátaimmal társalgok a buszon vagy villamoson, akkor bizony én is megengedem magamnak azt a megjegyzést, hogy a kora nem jogosít fel senkit se arra, hogy leintsen, se arra, hogy oktasson vagy gorombáskodjon velem. S ha még csak ennyi lenne. Ha csak effajta párbeszédeknek lennénk naponta fültanúi, épp olyan rendben lenne a dolog, mint az említett család kapcsolatrendszerében, ahol tartalmi kérdések szabják meg a kölcsönös tiszteletet. De ki ne ismerné az idősebb, villamosokon, buszokon utazók közül azt a gyomorszorító érzést, amikor felpréselődik egy-egy kocsiba egy lármás kamaszcsapat, hogy vajon milyen zaklatásokhoz vezet majd a felfokozott jókedv, az olcsó szellemeskedés, kinek a lábára taposnak, kire tesznek megjegyzést, kit „osztanak ki” minősíthetetlen hangon, ha esetleg szólni mer? De ők is érezhetik hasonlóképpen, hogy a legártatlanabb kacajra is felharsanhat az ítélet: „ezek a mai fiatalok, a neveletlenek, a modortalanok !” Melyik autós ne ismerné a jelekkel közölhető durva kívánságok egész sorát a városi csúcsforgalomban s az országutakon, hiszen az ismeretlenségben hamar kiosztjuk egymást, durva szóval, félrelökéssel, olyan rossz gesztusokkal, amelyek ismerős körben megengedhetetlenek. Ismerjük a mindenkibe belekötni igyekvő részeg útitársakat , férfiakat és sajnos, gyakorta nőket, fiatalokat és időseket egyaránt. Az eladók idegeit alapos próbára tévő, kákán is csomót kereső vásárlókat, az okkal, ok nélkül lármát csapó sértegetőket, a gorombaságig közönyös, hátat fordító, a jó modor elemi ismereteivel sem rendelkező bolti eladókat is. Vagyis lépten-nyomon — ahogy a fiú fogalmazta — az előlegezett tiszteletlenség valóságos elburjánzásának vagyunk tanúi, résztvevői vagy okozói. Megdöbbezve Pedig legtöbben ebben az ismeretlenség védelmében megengedhetetlen szavakat, gesztusokat tevők közül sem a családjukban, sem a baráti körükben, sem a munkahelyükön nem igazságtalanok, nem gorombáskodók, nem sértegetők. Az egyes embert, az ismerőst legtöbben igyekszünk — mert az együvé zártságunk érdekei is így kívánják — tiszteletben tartani. Miért szabadulnak hát el a tágabb tömegben — és miért ilyen gyakran? — a felcsattanó, durva hangok, olykor a tettlegességig fajuló sértegetések megalázó és elviselhetetlen sora? Szűk lenne ez a város? Túlzsúfoltak a járművek, csúcsforgalom idején az üzletek? Ez is igaz. De az is, hogy a rosszindulatból, tiszteletlenségből fakadó gesztusok a kényelmetlenségeket az elviselhetetlenségig fokozzák. S azt is tapasztaljuk mindannyian, hogy ezekkel szemben, az előlegezett tisztelet gesztusai mennyivel kellemesebbé teszik a kényszerű együvésodródást. Ha köszön a járművezető, ha mosolygón türelmes az üzleti eladó, ha tülekedés helyett megvárja sorát az utas, ha helyet cserélnek a fiatalok és öregek, férfiak és kismamák, ha szép szóval felelünk az idegen kérdésére, egyszóval, ha előlegezzük a joggal elvárt tiszteletet, több esélyünk van arra, hogy viszonzásul magunk is megkapjuk. Rab Nóra A Pest megyei Zöldért Vállalat budapesti kirendeltségének dunaharasiti telepén megkezdték a bur- ■ gonya tárolását. Ezerhatszáz tonna burgonya érkezik hat mgtsz-ből, illetve egy áfészból MTI Fotó