Népszava, 1981. december (109. évfolyam, 281–305. sz.)

1981-12-23 / 300. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ SZERDA, 1981. DECEMBER 23. ■ 109. ÉVFOLYAM, 300. SZÁM ■ ÁRA 1,40 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Ülésteremben és folyosón Ha a folyosó beszélni tudna ... Mi mindent hallhatott már az értekezletre igyekvőktől, a hivatali előszobából kilépőktől. Hányféle kérésnek és ígéretnek volt tanúja egy-egy tanácskozás szünetében. Nem titok: vannak, akik úgy vélik, hogy a szünet­ben egy néhány perces baráti, udvariassági beszélgetés talán többet használhat egy elintézendő ügynek, mint a több hónapos hivatalos kérelmezési eljárás. Azt, per­sze, tudni kell, hogy kivel és hogyan kell ehhez beszél­getni. Néhányan egyenesen azt állítják, hogy sok ta­nácskozáson nem is az „érdemi” munka, hanem a szünet a fontosabb. Ott kell jól helyezkedni, ügyesen panasz­kodni, gyakran ott születnek fontos döntések. Valóban, szemellenzős felfogás az, amely nem haj­landó tudomásul venni, hogy a folyosóknak, a szüne­teknek — ha úgy tetszik, az informális csatornáknak — igenis van jelentősége a különféle közéleti ügyekben, döntésekben. A kérdés csak az, hogy milyen. Itt van például a Parlament folyosója. Kevés olyan jóízű, a szó igazi értelmében közéleti beszélgetést hal­lottam évek óta szerte az országban, mint itt egyetlen országgyűlési ülésszak szüneteiben. A szemlélőnek a folyosón úgy tűnik, hogy itt szinte mindenki mindenkit ismer, s a kisebb diskurzusok résztvevői őszintén érdek­lődnek is egymás problémái iránt. Legyenek akár mun­kásküldöttek, vagy miniszterek. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a kötetlen társalgások­nak, sőt a személyes ismeretségeknek is lehetnek ké­sőbb k kézzelfogható eredményei. Amikor az állami veze­tők egy fejlesztési vagy hitelkérelem elbírálásáról dön­tenek, óhatatlanul befolyásolják őket bizonyos szubjek­­tív szempontok is. Az egyik beadvány esetleg csak egy papír az íróasztalon, a másik mögött meg felidéződik a képviselő is, ahogyan szenvedélyesen magyarázza: szerinte miért éppen az ő szorító igényük kielégítése a legfontosabb. S feltűnhetnek, persze, az emlékezet képernyőjén más folyosók és más beszélgetések is. Mindezek jobban emberközelbe hozhatják a gondokat, megalapozottabbá tehetik a döntéseket. Elsősorban mindig magán a vezetőn múlik, hogy dön­tésében milyen jelentőséget tulajdonít az érveknek és ellenérveknek, valamint a személyes benyomásoknak. De az mindenképpen megkönnyítheti helyzetét, ha az írásos előterjesztésen kívül is vannak ismeretei, köz­vetlen benyomásai egy-egy témáról. S ezeket részben éppen a folyosói beszélgetéseknek köszönheti. A jegyző­könyvön kívül ugyanis sokan őszintébben, kritikusab­ban fogalmaznak, mint egy hivatalos felszólalásnál. Nincs is baj mindaddig, amíg a folyosói társalgások jó értelemben kiegészítik a hivatalos megbeszéléseket. A gond akkor kezdődik, amikor hovatovább a helyükbe lépnek. Amikor sokan lényeges mondanivalójukat, kri­tikus véleményüket nem a testület előtt, a tanácskozó­­teremben fejtik ki — vállalva természetesen az ezzel járó felelősséget is —, hanem a folyosóra tartogatják. Néha túlzott óvatosságból, máskor meg egyéb megfon­tolások alapján. Ez a jelenség­­egyszer-egyszer lehet a tanácskozás résztvevőinek kritikája is. Hosszabb távon azonban mindenképpen annak a csalhatatlan jele, hogy a testület nem működik jól, nem a legégetőbb kérdé­sekkel foglalkozik. A megoldást azonban ilyenkor sem a folyosón, hanem az ülésteremben kell keresni.­ ­Deák András KARÁCSONYI SZÁMUNKBÓL Lapunk holnapi, ünnepi száma 24 oldalon jelenik meg. A tartalomból: Interjú Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettessel, az Országos Tervhivatal elnökével. A tervezés a szo­cialista demokrácia mérlegén. Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezetőjének cikke: A milliók alkotó erejével. Kállai Gyula visszaemlékezése az 1941-es karácsonyi Népszaváról. Bertha Bulcsú, Illés Endre, László Gyula, Szakonyi Károly írásai, Csorba Győző, Gyurkovics Tibor, Hajnal Gábor, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Kárpáti Kamill, Keresztúry Dezső, Kiss Benedek, Takáts Gyula, Utassy József, Weöres Sándor versei. Riportösszeállítás: család. Változó társadalom — változó Külföldi tudósítások: Év vége nyolc országban. Kerekasztal-beszélgetés Szepesi Györggyel, Krizsán Józseffel, Mészöly Kálmánnal, Mezey Györggyel és Nyilasi Tiborral a labdarúgó-világbajnokságról. Ham­incmilliárd­ forin gazdálkodhat jövőre a Fővárosi Tanács Tizennyolcezer új lakás — Tatarozási program Javul a bölcsődei, óvodai ellátás — Rövidebb utazási idő — Elkészült a Nagy Sportcsarnok Az új Városháza dísztermé­ben kedden Szépvölgyi Zol­tán elnökletével ülést tar­tott a Fővárosi Tanács. Az elfogadott napirendnek meg­felelően először az idei terv várható teljesítését és a jö­vő évi költségvetést tárgyal­ták meg. Pénzes János elnökhelyet­tes szóbeli kiegészítőjében hangsúlyozta: 1982-ben több mint 30 milliárd forinttal gazdálkodhat a főváros. Te­kintélyes összeg ez, amely biztosítja a további dinami­kus városfejlesztést, lehetővé teszi Budapest lakosságának jobb ellátását, bár kétségte­len, hogy a jövő évi „átadá­si lista” szerényebb, mint amilyet eddig jó néhány éven át megszoktak a fővá­rosiak. Az idén várhatóan 16 500 új lakás kerül tető alá. A jö­vő évi terv 17—18 ezerrel számol, ebből megközelítően 7500 célcsoportos beruházás­ként valósul meg. Az eszten­dő végéig befejeződik 10 ezer lakás felújítása, jövőre csak­nem ugyanennyit terveznek rendbe hozni A terv több mint 5 milliárdos lakóházja­vítási előirányzatot tartal­maz. Valamennyi tanácsi építőipari vállalat alapvető feladata a lakóház-felújítá­sok teljesítése lesz. A Fővá­rosi 1. és 2. számú Építő­ipari Vállalat ezen kívül az iskolák felújítására speciali­zálja magát. Folytatódik a Nagykörút és a Várnegyed sortatarozása — az utóbbi­nál elsősorban falszigetelé­si munkákat végeznek —, hozzálátnak a Köztársaság tér épületeinek csinosításá­hoz is. A folyamatban levő és a jövőre megkezdődő, ösz­­szesen mintegy 500 tetőtér­beépítés és emeletráépítés­ből 200 lakás befejezését ter­vezik. Minden fejlesztés alapja a közmű. Enélkül elképzelhe­tetlen a régi városrészek fel­újítása, az új lakótelepek építése. Ebben az évben a tervezettnél több közcsator­na, gázvezeték épült, az el­képzeléseknek megfelelően valósult meg az ivóvízveze­ték-hálózat bővítése. Jövőre újabb 47 kilométer vízveze­téket fektetnek le, 10 ezer köbméter kapacitású víztá­rolót létesítenek, újabb 17 ezer lakást kapcsolnak a há­lózatra; az esztendő végére a csatornázott lakások ará­nya meghaladja a 82 száza­lékot. Jelentősen fejlődik a gázellátás. Megépül 20 kilo­méter gázvezeték, s 14 ezer újabb háztartás részesül a szolgáltatásban. A közlekedési ágazat veze­tői ígérik, javulni fog a tö­megközlekedés, valamelyest enyhül a zsúfoltság, rövidül az utazási idő. Négyszáznégy autóbusz, 25 villamos, illetve trolibusz, 7 HÉV-szerelvény beszerzését tervezik. Átad­nak 358 kórházi ágyat, 1360 új bölcsődei és több mint 2000 óvodai helyet, valamint 332 általános iskolai tantermet. Tovább javul a lakosság be­vásárlási lehetősége: 32 ezer négyzetméter kereskedelmi létesítmény megépítését vet­ték számításba. Az ellátat­lan területeken öt élelmiszer­­üzlet nyílik. A következő esztendőben több mint 400 millió forint támogatásban részesül a sütőipar. Megkez­dődik a Hungária körúti ke­nyérgyár építése, befejeződik a Százados úti sütemény­üzem kivitelezése, és jelentő­­sek lesznek a gépcserék, az egyéb korszerűsítések. Az esztendő első negyedévében hozzálátnak a kenyérsütés­hez a Váci úti új gyárban is.A tanácselnök-helyettes bejelentette: az év végén át­adják a metró új szakaszát, a Deák tértől az Élmunkás térig, tovább folytatódik az Árpád-híd korszerűsítése, el­készült a Nagy Sportcsarnok, s dolgoznak az M3-as beve­zető szakaszán. Pintér Péter felvételei Szovjet-kambodzsai megbeszélés gyettest, aki külügyminiszté­­riumi küldöttség élén, bará­ti látogatáson tartózkodik Kambodzsában. Heng Samrin a találkozón hangoztatta országa eltökélt­ségét a Szovjetunió és a Kambodzsai Népköztársaság pártja, kormánya és népei közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további fejlesztésére. Nyikolaj Firjubin nagyra értékelte a kambodzsai nép­nek a szocialista társadalom építésében elért eredménye­it, és a szovjet nép nevében további támogatásáról biz­tosította Kambodzsát, Viet­namot és Laoszt a pekingi expanzionisták, valamint a nemzetközi reakció és impe­rializmus erői ellen folyta­tott harcukban. Új, széles alapokon álló egységfront megalakítását határozták el a kambodzsai haza építésének frontja har­madik kongresszusán. A kam­bodzsaiaknak, külföldön levő honfitársaikkal együtt, erő­síteniük kell egységüket a nemzet érdekében — húzza alá a front kongresszusán előterjesztett nyilatkozat, amelyet Heng Samrin terjesz­tett elő. A nyilatkozat többek kö­zött hangsúlyozza a nemze­ti egység megszilárdítását, a Vietnammal, Laosszal, a Szovjetunióval és más test­véri szocialista országokkal, a világ békeszerető népeivel vállalt szolidaritás erősíté­sét. Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az Államtanács elnöke fo­gadta Nyikolaj Firjubin szovjet külügyminiszter­he­ Reagan-in­terjú Washington és Moszkva Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke, az U. S. News and World Report cí­mű amerikai hetilapnak adott interjújában kijelentette: esetleges találkozását Leo­­nyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával, nem köti mere­ven a genfi tárgyalások si­keréhez, de „a genfi légkör nyilvánvalóan hatással lesz általános kapcsolatainkra”. Arra a kérdésre, hogy „az ismét szaporodó kelet—nyu­gati problémák” ellenére ta­lálkozni kíván-e a szovjet vezetővel, Reagan korábbi álláspontját ismételte meg: „szívesen találkoznék, de egy ilyen találkozót meg kell ter­vezni, és nagy gonddal kell lebonyolítani, jó esélyének kell lennie a sikerre, és a tényleges témákkal kell fog­lalkoznia ... Időpontot nem tűztünk ki, de teljes mérték­ben szándékomban áll a ta­lálkozás, ha ennek eljön az ideje”. Reagan a lengyelországi fejleményektől sem volt haj­landó közvetlenül függővé tenni a csúcstalálkozót, de azt mondta, hogy „a szovjet ma­gatartás általánosságban” ha­tással lesz a kapcsolatok minden vonatkozására. A lengyel helyzettel kapcsola­tos kérdések megválaszolá­sában az elnök nem ment túl azokon a megjegyzéseken, amelyek múlt csütörtöki saj­tóértekezletén már elhang­zottak. Reagan szerint „a szovjeteknek ismerniük kel­lett” a lengyel kormány ter­veit, s a Fehér Házban ezt nehezményezik. Az amerikai elnököt „na­gyon aggasztja” a Golan-ma­­gaslatok izraeli annektálása. Reagan szerint a közel-kele­ti helyzet tekintetében „sok függ a libanoni választások­tól. Nem tudni még, hogyan hat majd ebből a szempont­ból a legutóbbi izraeli lépés, de ez nem volt kellemes meg­lepetés”. Kubával kapcsolatban a ko­rábbi fenyegetések sorozata után Reagan most egy fok­kal mérsékeltebb hangne­met ütött meg, egy szóval sem említette Nicaraguát, és új­szerű beismerést tett: „Jobb megoldás is van, mint a fegy­veres intervenció. Az ágyú­­naszád-diplomácia sok bará­tunkat elidegenítheti tő­lünk”. Ennek ellenére Reagan azt mondta, hogy kormánya „igen segítőkész a salvadori Duarte-kormány iránt". Ku­ba elszigetelése céljából pe­dig „egy karib-tengeri kez­deményezéssel próbálkozik, amely Közép-Amerikát is magában foglalja”.

Next