Népszava, 1981. december (109. évfolyam, 281–305. sz.)
1981-12-31 / 305. szám
10 A lány belépett a kádba, kinyitotta a melegvíz-csapot, és arca elé tartotta a zuhanyrózsát. A férfi ugyanebben a pillanatban csengetett az előszobaajtón. Jóllehet teljesen bizonyos volt abban, hogy senki sem tartózkodik a lakásban, az ördög sosem alszik, továbbá az óvatosság fél siker. A közhelyeket nem véletlenül találták ki, ajánlatos élni velük. A csengetésre senki sem nyitott ajtót. A divatos giling-galang csengők szelíd hangja nem hatol át a zubogó víz surrogásán sem. A lépcsőház csendes volt, hétköznap délelőtt. Puhán megforgatta az álkulcsot a zárban, és az ajtó engedelmesen kinyílott. Gyakorlott mozdulattal, nesztelenül tette be maga mögött. Először járt a lakásban, mégis már sokadszor. A lakótelepi panel rendszerető: öt blokk, mindegyiken nyolc kapu, lépcsőház. Az ajtók az emeletekről ugyanúgy nyílnak valamennyiben, s a lakások beosztása az ajtók mögött sem különbözik. A váratlan látogatót, még ha kerületet vált is, nem érheti meglepetés. S váltja a kerületeket, szorgosan, mert mindegyikben más nyomozó illetékes, tehát később derül ki a látogatások hasonlósága. Fokozódik a verseny, észszel kell élni. Tehát: jobbról a konyha, a kamra, a vécé, balról az egyik szoba. Ide benyitott. A lány felakasztotta a zuhanyrózsát a falba erősített kampóra, és szappanozni kezdte magát. Nagyjából a végére ért, amikor a férfi — léptei zaját elnyelte a szőnyegpadló — észrevette a résnyire nyitva hagyott fürdőszobaajtó mögül kiszűrődő villanyfényt. Meglepte, de nem jött zavarba. — Úgy látszik, égve felejtették — gondolta, hiszen sosem dolgozott alapos felderítés nélkül. Tudomása szerint a lakást két nő lakja, a fiatalabb irodába jár, az idősebbet pedig látta, amint a piacra ment. Mégis, a falhoz tapadva közelítette meg a fürdőszobát. Amikor az ajtót hirtelen belökte, a lány már befejezte a szappanozkodást, és ismét kezében tartotta a zuhanyrózsát. Jó erősre, forróra állította a sugarat, hogy felperzselje a bőrét és kitágítsa a hajszálereket. Meglehetősen sután bámultak egymásra. Egyikük sem értette, hogyan kerül ide a másik. A férfi tekintete körbejárta a helyiséget. A lány végre felsikított: — Azonnal menjen ki! A férfi kalandozó szeme megállott, de ő maga nem mozdult. A lány csinos volt, s csupán némi száradó szappanhab takarta. A varázslat azonban hamis volt, s máris elröppent. A lány, nyilván ösztönösen, felemelte a zuhanyrózsát, és a férfira irányította, aki előbb maga elé kapta a karját, azután menekült. De már későn, Tetőtől talpig átázott. Az előszobában megtorpant, és nekitámaszkodott a falnak, amelyen azonnal sötét foltban terjedt szét a nedvesség. Nem értette a dolgot: miért maradt itthon a lány?! S milyen jó nő!... A férfit e tekintetben nem kényeztette el az élet. Elábrándozott volna, ha van hozzá elég képzelőereje, s ha nem kerekedik felül benne a pánik, menekülni! Csuromvizesen azonban mégsem mehet ki. Valami kabátot kellene kerítenie. Az előszobafogason csupán egy női felöltő lógott, gallérján rózsaszín tűzéssel. Ismét elveszítette a fejét, és visszaugrott a szobába, jóllehet tudta, hogy a lakásban legfeljebb női holmikat találhat. Beletúrt a szekrénybe, azután tanácstalanul roskadt le az egyik fotelba. Időközben a lány se maradt tétlen. Első és természetes mozdulatát az ösztön irányította, hogy elfedje ruhátlanságát. Kiugrott a kádból, és belebújt fürdőköpenyébe. A csapot csak ezután zárta el. Utána már gondolhatott arra is, hogy ki lehet az idegen, aki rátört, s egyáltalában: hogyan került a lakásba? Most rémült csak meg igazán, mivel nem kellett hozzá különösebb éleslátás, hogy rádöbbenjen: betörő! Meztelen talppal az ajtóhoz lopódzott, és kili esett rajta. A betörő messzire kinyújtott lábakkal ült, és cigarettázott. Két ember még nem félt így egymástól, noha mindkettő igyekezett ezt leplezni. A cigaretta azonban hiba volt. A hamu a szőnyegre hullott, és a lány ettől méregbe gurult. A düh pedig már a valóságba vezet vissza. Azután észrevette, hogy a betörő csöpög is, szép sötét foltot terítve a szőnyegre. Ez viszont mulatságos volt. S egy nevetséges betörőtől már nehezebb félni. Amíg a betörő szárad, nem tud elmenni; ez jó is, mert gondolkozhat, de rossz is, mert félhet. Ideje van segítséget hívni, mersze azonban nincs. Szobroztak hát az ajtó két odalán, és egymásra vártak. Lesve, hogy mit tesz a másik. Az anya körülbelül fél órával később érkezett haza. A cekkert előbb letette a konyhában, a tejet berakta a hűtőszekrénybe, a krumplinak vizet tett fel a gázra, azután bement a szobába. — Hát maga kicsoda? — nézett a betörőre, aki már nem csöpögött, de gyapjúruhája nehezen szikkadt. A férfi feleslegesnek tartotta, hogy válaszoljon. Viszont kinyílott a fürdőszobaajtó, és előjött a lány. — Mamsi — közölte, megkönnyebbülve, hogy immár megoszthatja a helyzet felelősségét —, ez egy betörő. — Ez igaz? — kérdezte az idősebb nő. A betörő bólintott. Az asszony a lányára tekintett. — És mit vitt el? — Hiszen még ő is itt van! bosszankodott a lány. — Lezuhanyoztam. Most szárad. — Az én epinglé fotelomban?! Áll fel azonnal?! A betörő engedelmeskedett, de a helyzetváltoztatás némi lelket öntött belé. — Honnan veszik, hogy betörő vagyok? Nyitva volt az ajtó, éppen azért néztem be... — Szóval már szenilis is vagyok?! — csattant fel az anya. — Már annyi mész rakódott az agyamra, hogy az ajtót se tudom bezárni magam mögött?! Na, szép! — Fújt egyet, azután tovább támadott, de már új ötlettel. — Az ajtót bezártam! Maga vagy betörő, vagy a lányom engedte be. Aki nekem azt mondta, hogy megfázott, nem megy be dolgozni. De fürödni azt igen ... Míg itt a pasasa! És most megjátsszék magukat nekem! A lány sértődötten vágott közbe: — De mamsi, ezzel? Az anya végigmérte a daliásnak éppen nem nevezhető látogatót, s némileg megenyhült. — Hát , remélem is — mondta. — A rendőrségre telefonáltál ? — Mikor itt ül? — Ne félj, már nem ül itt sokáig. Mennyi a rendőrség száma?... Maga csak tudja? — fordult a férfihoz. — Nagyságos asszonyom, én nem nyúltam semmihez. Higgye el, én nem is akartam ... Én csak véletlenül... — Szeretné, ha futni hagynánk, mi? — Nem tetszett károsodni... De tessék meggondolni, mi hasznuk van abból, ha lebukom? Abszolúte semmi, csak a sok vesződség. Bíróságra járkálni, jegyzőkönyveket aláírni, tanúskodni, várakozni, ácsorogni... Hát megéri ? — Ha magának megérte — vont vállat az asszony, a lányt azonban megnyugtatta a múló idő, s az, hogy nem történt semmi. — Neki se érte meg — nevette el magát. Leült a szárazon maradt tásik fotelba, és rágyújtott. — Valamikor olvastam egy külföldi novellát arról, hogy egy szobafestő éjszaka betört, de elkapták és jóvátételből kifestették vele a lakást. — Múlt hónapban festettünk — morogta az anyja. — Mégis jobb szerettem volna, ha in flagranti értek, akár ezzel is. Akkor legfeljebb megpofozom, vagy mit tudom én .. . De mit kezdjek egy betörővel, aki meggyőz arról, hogy ha feljelentem, akkor is én járok rosszabbul? — Az in flagranti tettenérést jelent — fújta a füstöt a lány. — Bármilyen minőségben is történik. Engem különben sem tudsz tetten érni, mert vagy ügyesebben csinálom, mint ez a szerencsétlen, vagy bejelentem előre. — Én akkor talán mennék is ... — szólalt meg a férfi, enyhülőnek vélve a légköri viszonyokat. A lány felemelte az ujját. — Ne siessen, fiatalember. Betörni talán lehet büntetlenül, de engem kompromittálni nem. Még ha csak feltételes módban is. Ha nem tévedek, maga vízvezeték-szerelő, már úgy érzem képzettsége, ha nem is foglalkozása szerint... — Te mégiscsak ismered ezt a pasast? — döbbent meg az anyja. — Már lassan egy kerek órája — felelte a lány, és felállott. — Jöjjön, megmutatom, hol tartotta a bátyám a szerszámait, mielőtt bevonult volna. Verje a fenekét a földhöz, hogy nem vele jött ma össze. Talál ott anyagot is, mindenféle barkácshoz. De nekem elég, ha megbőrözi a csapokat, rendbe teszi a csörgő vécébödönt és kipucolja a konyhai lefolyót. Ha kész vele, megmeózom, aztán felőlem le is út, fel is út. — Nem értek én már hozzá — szabadkozott a férfi. — Tetszik tudni, olyan régen csináltam ... — Az a maga baja. Legfeljebb nekiugrik háromszor is, majd csak sikerül. Ideje van, szerszáma van, miért ne gyakoroljon? — A ruhám is vizes még... — Vesse le! Láttunk már férfit alsóban, legyen nyugodt, egyikünk se fogja megkívánni. — Az anyjához fordult. — Egyébként nulla hét a rendőrségi ügyelet száma, mamsi, és az uerha tíz perc alatt kijön. — Hol az a szerszám? — adta meg sorsának magát a betörő, mint egy megjavuló hős az ötvenes évek színdarabjaiban. Csak a lelkesedés hiányzott az arcáról, de azt nem is várta tőle senki. A többi már kevés szót érdemel. A munkát a szolgáltató ipar jelenlegi színvonalához mérten kielégítően elvégezte, s ha közben nem is lopta be magát a család szívébe, de egy tányér krumplit ő is kapott, amikor elkészült az ebéd. Azután felöltötte bár némileg elgyűrődött, de immár teljesen száraz ruháját és megfeszülten búcsúzott. .Az anya nem óhajtotta kikísérni, a lány azonban saját szemével szerette volna az ajtón kívül látni. A férfi megpróbált elköszönni, de őt is feszélyezte a fonák helyzet. Búcsúszó helyett inkább sután megkérdezte: — Most már kvittek vagyunk ... De azt mondja meg, honnan tudta, hogy mi az eredeti szakmám? A lány szembogara kicsit összeszűkült, de a félhomályos előszobában ezt nem lehetett észrevenni. Bársonyos hangon válaszolta: — Nem tudtam, de rájöttem ... Mert amikor rám nyitott, első pillantásával nem engem nézett meg, hanem a csapat... — Mint egy Derrick ... — csúszott ki a férfi száján — Ó, nem — mosolyodott el a lány. — Csak egyszerű tettenérés. In flagranti. Bogáti Péter IN FLAGRANTI CSÜTÖRTÖK, 1981. DECEMBER 31. NÉPSZAVA Székely Dezső RANGADÓ A közelmúltban két fiatal tehetséges íróját vesztette el a Magvető s ugyanennyit a Szépirodalmi is így a meccs most döntetlenre áll Csüggedt perceimben talán bizony már nem is bánnám ha én szerezném meg a vezetést valamelyiknek A GORILLA MONOLÓGJA Ejnye, már megint csavarogtál? Pedig mást ígértél, fiam! No, jól van, szépen menj vissza a fára s aludjál, este van. Ha derűs napra virradunk, holnap az Emberkertbe viszlek el, s ott meglátod, mi lesz majd belőled, ha rossz leszel...! Békési Gyula TÉL Szédít a havas téli távlat, ezüst fátyol leng a tetőkről, a szélmalom jéglisztet őröl, s lecsüngő orra nő a fáknak. Megőszültek az út mentén a fák, a bokrok is aprócska vének. Nagy-nagy fehér tekintet a világ: nincs sugara kiszúrt szemének. Simon Lajos GYERMEKPANASZ Kicsiny barátom sír, maszatosan: ha Zsolti szájon vágott délelőtt, igaz, hogy én is szájon vágtam őt. Ki kezdte? Nem tudom, talán egyszerre vágtuk egymást szájon. ... nekem intőt adott, neki csak ejnye-bejnye barackot! Talán ha szeptemberben viszek virágot. .. mert Zsolti szeptemberben vitt virágot. De én már ezután minek vigyek virágot. Benke László A KERESŐ Mit is keresek? Nem tudom. Talán a boldog holnapom. Igen, a boldog holnapom szeretném hinni s nem tudom. Egy lányt keresek, meglehet. Kiért a szívem megrepedt. Kiért a szívem megrepedt szívem felével elszelelt. A férfihomlok elborult. Ifjúság, gyöngyöd elgurult. Világot kéne gyújtani, kerülne elő Jutka is! Kerülne elő, s énvelem legalább egyszer égne el! S az után: isten áldja meg, hazavárnak a gyerekek. Hunyadi István JÉGTÁNC, „KIDOBÓS AXEL”-LAL A „kidobós axélt” járd velünk, pajtás. Meg ne lepődj, ha mi dobunk téged, s el se kapunk. Többi a te ügyességed. Talpra ess, pajtás, vagy törd ki nyakad, ez ám a lecke, összpontosíts! Sosem volt a jégtánc életbiztosítás, nehogy csontod bánja, végezz műlesiklást. Kidobók mi voltunk elejitől fogva, huppannod neked kell, ilyen ez a torna. Figyeljed a tévét, lesd el, mint csinálják, ki fortélyt nem ismer, fióknyúlnál gyávább. Akkor menj a jégre, ha nincs benned semmi lámpaláz s nem fognak rongyként odakenni. Alpári Tamás EGY ACSARGÓNAK A holnapi gondolat zengő, téli igéje, de, hogy mi legyen az, arról semmi gőze. Eszmékért acsargó, mindent megtagadó. Szüntelen magából, magába forduló. Végtelen vajúdás, és nem veszi észre, hogy csak maga magát magának nemzette.