Népszava, 1981. december (109. évfolyam, 281–305. sz.)

1981-12-24 / 301. szám

NÉPSZAVA 1981. DECEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Sport Mit érez ilyen szép siker tu­datában a szövetség elnöke: elégedettséget vagy a meg­növekedett felelősség súlyát? Dr. Molnár Mihály, Kalocsa Az öröm érzése nem zavar meg, sőt, még arra sem enged sok időt, hogy egy kicsit pi­henjek a fiúk által szerzett babérokon. Azonnal hozzá kell­­ fogni a diplomáciai és szervezési feladatok előkészí­téséhez, végrehajtásához. Mit értek ezen? A téli hónapok alatt kell biztosítani minden olyan feltételt, ami befolyá­solhatja, illetve elősegítheti a válogatott keret zavartalan felkészülését. Ezek a tenniva­lók is két részre oszlanak va­lójában. A madridi sorsolás előtt a sportdiplomáciai te­endők foglalják le szinte min­den időmet és energiámat. Azután pedig megkezdődik a másik szakasz, ami nem ígér­kezik kevésbé nehéznek. El­sősorban a legfőbb célom, hogy a játékosok mindennapi életét gondmentessé tegyük. Gondolok itt a családi problé­mákra, a rendszeres és cél­szerű étkezésre, még az intim magánéletüket sem hagyom számításon kívül, szóval, azt akarom elérni, hogy az el­következő fél évben minden válogatottjelölt számára csak egyetlen gond legyen — töké­letesen felkészülni, testben és lélekben a világbajnokságra, amely sok váratlan buktató­val lephet meg bennünket. De ezekre is megpróbálunk terv­szerűen felkészülni. Az ellen­feleket a legalaposabban ta­nulmányozni fogjuk, és ebben­­számítunk a tévé segítségé­re; a sorsolás ismeretében azonnal útra kelünk, hogy megfelelő — tehát zöld öve­zetben fekvő, a nagyvárosok zajától, forgalmától távoli, nyugodt — szálláshelyet biz­tosítsunk, az ellenfelektől függően megfelelő rangos mérkőzéseket szervezünk, ne­ves ellenfeleket kötünk le a csapat részére, és sorolhat­nám tovább, mennyi min­den teendő vár ránk. De mi már a világbajnokság utánra is gondolunk, és arra törek­szünk, hogy a jövő évtől — a demokratikus elvek érvé­nyesítése érdekében — kiszé­lesítsük elnökségünket a fő­városi és a vidéki klubok vá­lasztott képviselőivel, hogy az eddig elért sikereket az 1986. évi világbajnokságon is hasz­nosítani tudjuk. Hát, ha még emellett marad időm az örömre , szívből örülni fo­gok! Nem vagyok Fradi-szurkoló, de azért a legőszintébb jókí­vánságaimat tolmácsolom a válogatott csapatkapitányán keresztül az együttes minden tagjának, és azt kívánom, le­gyenek ők is olyanok boldo­gok karácsonykor, mint mi, futballszurkolók. De azt azért árulja el, hogyan tudott egy év alatt ilyen ütőképes, sike­res gárdává formálódni ez a kezdetben bizonytalan érzése­ket ébresztő társaság? Jeney Iván, Budapest Játékostársaim és a ma­gam nevében köszönöm az el­ismerő szavakat, és itt szeret­ném megköszönni mindazok­nak, akik nekünk írtak, és sikert kívántak, hogy bíztak és bíznak bennünk. Ami a kérdést illeti, azt kell mon­danom, hogy valójában mi azelőtt is barátok voltunk, hiszen régóta ismertük egy­mást. De idő kellett, amíg az argentínai kudarcból mi is és a közönség is felgyógyult. Amikor ez év elején összeállt a végleges VB-keret, akkor tulajdonképpen mi már érez­tük, hogy kellemes meglepe­tést okozunk majd híveink­nek. Egy pillanatig sem kétel­kedtünk abban, hogy kiju­tunk Spanyolországba, külö­nösen valenciai győzelmünk óta. Az igazság az, hogy egy csapatban nem elég az edzés­fegyelem, az egyéni képesség, mert ott a közösségi szellem mindent elronthat, vagy meg­javíthat. Nos, mi igazi bará­tokká forrtunk, és így tud­tunk a szakvezetésnek segíte­ni, amikor szerencsés kézzel olyan fiatalokat állított kö­zénk, akiknek szükségük volt a mi bátorításunkra, támoga­tásunkra, így aztán ők is ha­marosan a mi kis családunk tagjaivá lettek, és zökkenő­­mentesen illeszkedtek be a csapatba is, ahol mindig ma­gunkért és egymásért is küz­döttünk. Csak öntudatból nem lehet focizni, oda hit és egymás szeretete, vidámság is kell. Ez a mi „titkunk”, s ezért vagyok továbbra is bizakodó! Tibor: Barátok vagyunk! Szép karácsonyuk van a labda­rúgóknak. Amit egy évvel ez­előtt még talán álmodni sem mertek volna, az ma már való­ság. Válogatott csapatunk a jövő évi világbajnokság rész­vevője - csoportelsőként. S hogy ennek nemcsak a fiúk örülnek, azt tükrözik azok a le­velek, amelyek nagy számmal érkeztek szerkesztőségünkbe. György: A klubokkal együtt Azt mondják, hogy a válo­gatott csapat felkészítésében Mészöly Kálmánnal tökéletes duót képeztek. Megosztották a munkát, s egyikük az elmé­leti, a másikuk a gyakorlati részfeladatok kidolgozásával, megvalósításával törődött. Nos, a tavaszi idény megosz­tottsága — bajnokság — egy hét a tatai rejtekhelyen — megint bajnokság stb — nem hiúsítja majd meg az ered­ményes munkát? Dévai Győző, Szeged Sokáig fontolgattuk, hogy mit is tegyünk a világbajnok­ságot megelőző fél évben, s végül ezt a megoldást talál­tuk a legjobbnak. Mégpedig azért, mert szakmailag meg­adja a lehetőségeket, hogy minden legapróbb részletre figyelhessünk, és a játékosok­kal állandó kapcsolatot tart­sunk. Az egyhetes táborozá­sok lehetővé teszik, hogy el­képzeléseinket megvalósít­suk. Ebben a klubedzőkre és a játékosokra egyaránt tá­maszkodnunk kell. A fiúk ezen felül azt is vállalták, hogy még most, a téli felké­szülés alatt is „edzésben” ma­radnak, azaz olyan életmó­dot folytatnak, ami lehetővé teszi az egyre növekvő terhe­lést, nem kell egyetlen napot sem elveszítenünk súlyfeles­leg vagy erőhiány miatt. Én bízom bennük, mert már számtalanszor bebizonyítot­ták, hogy ezt a világbajnok­ságot éppen olyan komolyan veszik, mint a szakvezetők vagy mint az egész sporttár­sadalom. Ezért mertünk test­re szabott edzésterveket ké­szíteni és átadni a játékosok­nak, s ezért vagyunk meggyő­ződve, hogy mindegyikük teljesíti a feladatát. Valójá­ban, a látott ellenfelekkel ösz­­szehasonlítva a mi játéko­sainkat, legalább annyit, ha nem többet tudnak a labdá­val, csak éppen ehhez a szük­séges erőnlétet kell még fo­koznunk, s az összeszokottsá­got, a tudatosságot tovább erősíteni a csapatban. A vi­lágbajnokság azonban nem­csak játék, hanem harc is­­ a legkülönbözőbb érdekekkel! A magyar sportújságírók 1958- tól választják meg az év legjobb magyar spor­tolóit. Az idén 24. alkalom­mal került sor a szavazásra, a nőknél, a férfiaknál és csapatban egyaránt új győz­test avatnak. A szavazás eredményeként 1981 legjobb magyar női sportolója a kajakozó Ra­kusz Éva (Olefin), a legjobb férfisportoló Wladár Sándor úszó (VI. Dózsa) lett, míg csapatban a kardválogatott az első. A nőknél Rakusz Éva a 16. győztes, az első Körmöczi Zsuzsa teniszező volt. A nőknél az evezős Pap Jenő­né és az úszó Gyarmati And­rea vezet az összesítésben, 1959- ben, 1960-ban, 1961-ben, illetve 1970-ben, 1971-ben és 1972-ben kiérdemelt 3—3 győzelmükkel. A férfiaknál Pólyák Imre kapta az első díjat 1958-ban, Wladár Sándor pedig a 17. győztes. Visszavonulásával megszakadt a tornász Ma­gyar Zoltán sorozata, három alkalommal (1974, 1978 és 1980) volt az év legjobb férfi­sportolója. Rajta kívül csak az öttusázó Balczó András (1966, 1969 és 1972) rendel­kezik 3 első helyezéssel. Csapatban a kardváloga­tottat helyezték az újságírók az első helyre, a VB-döntőbe került labdarúgó-válogatott elé. Párbajtőrben már négy­szer volt a válogatott az év legjobb csapata, de meglepő, hogy a kardvívók ezt a cí­met most érdemelték ki elő­ször, 1973. és 1978. évi má­sodik helyük után. A rekor­der a csapatoknál a vízilab­da-válogatott az 1958 és 1977 közötti 7 győzelemmel, és mindössze eggyel maradnak el tőlük az öttusázók. 1981 legjobb női sportolója: 1. Rakusz Éva kajakozó (Olefin) 177 pont (26 első hely), 2. Temesvári Andrea teniszező (Bp. Spartacus) 109 pont (15), 3. Fórián Éva (Bp. Honvéd) sportlövő, 77 pont (9). Szavazatot kapott még — többek között — Polgár Zsu­zsa sakkozó (MTK-VM), Orosz Irén atléta, (Ú. Dó­zsa), Petronicsné Verőci Zsuzsa sakkozó (Vasútépítő Törekvés). 1981 legjobb férfisportolója: 1. Wladár Sándor úszó (V. Dózsa) 198 pont (30), 2. Tóth István birkózó (Ganz-MÁ­­VAG) 91 pont (10), 3. holt­versenyben­ : Székely Zoltán vívó (V. Dózsa) 72 pont (8), és Vaskúti István (Bp. Hon­véd) 72 pont (8). 1981 legjobb csapata: a kard válogatott 175 pont (24), 2. a labdarúgó-válogatott 136 pont (21), 3. a fogathajtó vá­logatott 57 pont (8). A Magyar Televízió sport­osztálya a szövetségek ja­vaslatai alapján, az OTSH- val egyetértésben, az idén huszonegyedszer ítélte oda az „év ifjúsági sportolója” címet a legjobb fiatal ver­senyzőknek. A győztesek­nek és a helyezetteknek, va­lamint edzőiknek a díjakat a MÚOSZ, az OTSH és a Magyar Televízió szervezé­sében a január 31-i tévémű­sorban adják át. Az év ifjúsági sportolója a lányoknál: 1. Temesvári Andrea (Bp. Spartacus), 2. Orosz Andrea úszó, a Bp. Spartacus versenyzője, 3. Bolvári Katalin asztali­­terviszező és Polgár Anna kajakozó. Az év ifjúsági versenyzője a fiúknál: 1. Wladár Sándor, 2. Bereczki József atléta és Hlavati András súlyeme­lő. 3. Spránitz Gábor sport­lövő. Az év sportolói Rakusz, Wladár és a kardvívók Várható ellenfeleink A jövő évi spanyolországi világbajnokság 24-es mezőnyéből egy kivételével már valamennyi részt vevő nemzet neve is­mert. Az utolsó az Új-Zéland—Kína találkozó győztese lesz, tehát az ellenfeleink sora — mondhatni — végleges. íme, lás­suk, kiket kínál nekünk az idei karácsonyfa. De vigyázzunk, ne legyünk túl mohók, mert csalódás érhet bennünket, na­gyon is hamar ... Január 16-án! A világbajnoki cím védője: Argentína. A világbajnokság rendezője: Spanyolország. Európa: NSZK, Ausztria, Belgium, Szovjetunió, Csehszlo­vákia, Anglia, Jugoszlávia, Olaszország, Skócia, Észak-Íror­­szág, Lengyelország, Franciaország. Afrika: Algéria, Kamerun, Ázsia—Óceánia: Kuvait, Kína vagy Új-Zéland. Észak-Közép-Amerika: Honduras, El Salvador. Dél-Amerika: Brazília, Peru, Chile. Lehet választani! Kálmán: További bizalmat! Köztudott, hogy szenvedélyes alkat, ezt bizonyította játékos korában és edzőként is. Mint szövetségi kapitány, úgy lát­szik, mérsékeltebb a maga­tartása. Persze most csak jó szó illeti, de mi lesz, ha nem sikerül a s­panyolországi vál­lalkozás? Bencze Márton, Budapest A futball a legszebb játék a világon, engem mindig ma­gával ragad. Nem tudok sem­mivel szemben sem közömbös lenni, s amikor látom a tétet, akkor határtalan akaraterő fog el, hogy elnyerjem. Eddig a válogatott repülőjegyei le­begtek előttem, s megszerez­tük őket. Persze, amikor az ember ebben az erőfeszítésé­ben kishitű hangokat, bizal­­matlankodó megjegyzéseket hall, a játékosok harci kedvét csökkentő veszélyeket lát, ke­ményen lépek fel ellenük. S itt nincs kivétel, bárkit haj­landó vagyok nevén nevezni! De szerencsénkre nem azok vannak túlsúlyban, akik „dip­lomata” alkatúak, hanem a nagyközönség, amely mindig szerette a futballt, a labda­rúgókat és elkeseredésük mindig rövid ideig tartott. Abban, hogy mi kijutottunk a világbajnokságra, nagyon so­kat köszönhetek a szurkolók­nak. Sőt, még azt is köszö­nöm, hogy kezdetben elége­detlenkedtek, akár fütyültek is, mert ezzel nekem segítet­tek mindenkit meggyőzni ar­ról, hogy most nemcsak egy mérkőzéssorozatról van szó, hanem egy egész ország egészséges nemzeti sport­büszkeségéről is. A jövőben is számítok a közönség segítsé­gére, s bátran állok eléjük, ha azt, amit ígérek, nem tel­jesítem. A játékosok ma már szívesen mennek pályára, s élvezik azt, hogy a szurko­lók megtapsolják őket. De ami ennél is fontosabb: meg­értették, hogy csak a legpro­fibb gondolkodásmóddal tud­ják megvalósítani, amire vál­lalkoztak. S ez a legnagyobb sikerem, amit eddig edzőként elértem. De remélem, hogy lesz ennél nagyobb is! Aki a világ labdarúgásának pilla­natnyi erőviszonyait ismeri, jól tudja, hogy arra a ki­egyensúlyozottság a jellemző. Mi dönt ilyenkor? A megfe­lelő ráhangoltság. S ezt én rendkívül fontos feladatnak tekintem, sőt, adott helyze­tekben döntenek. Nincs az a szövetségi kapitány, aki meg tudna nyerni egy mérkőzést csak taktikai elképzeléseivel. A játékosok a kulcsfigurák, s ha ők partnerek — és én annak érzem őket —, akkor már bizakodhatunk a helyt­állásban. Krizsán !. . ". .. József: Forgatókönyv Hogyan sikerült elérnie a szövetségnek, hogy a nemzeti és a klubérdekeket ilyen jól egyeztette? Szénási József, Salgótarján Beszéljen helyettem ez a forgatókönyv, amelyet nyom­ban a norvégok elleni győze­lem után állított össze az MLSZ apparátusa, s amely­ben csak egy dátum biztos: 1982. június 13. A kötőjel másik oldala üresen áll, mert mi bízunk abban, hogy a vi­lágbajnokság végét ma még senki nem tudja, vagyis nyílt kérdés, melyik ország válo­gatottja mikor utazik haza. Tehát mi is derűlátók va­gyunk, annak ellenére, hogy itt mintegy 30 oldalon sora­koznak a tennivalók, a kitű­zött határidők és a kijelölt felelősök. Hat főcsoportba soroltuk a munkánkat: I. szervezési, II. személyi, III. szakmai, IV. sajtó és propa­ganda, V. gazdasági, VI. egyéb feladatok várnak meg­oldásra. Ezekkel párhuzamo­san a szövetség elnöksége minden ülésén első napirendi pontként tárgyalja meg a VB-felkészülés helyzetét. Ugyanezt teszi hetente a szövetség elnöke, főtitkára, szövetségi kapitánya és edző­je, valamint a technikai ve­zető. Továbbá közös tanács­kozásokat tartunk a klubok vezetőivel és vezető edzői­vel február, március és ápri­lis végén; kétoldalú állandó kapcsolatot teremtünk meg minden érintett egyesülettel; a legkisebb rendkívüli ese­ménynél — betegség, sérülés, családi probléma, amit nem várok — azonnali értesítést igénylünk az egyesületektől. S hogy semmilyen fontos ér­tesülés el ne veszhessen, há­zi kiadványt készítünk belső használatra az illetékesek­nek, akik a világbajnoksággal kapcsolatos minden hazai és külföldi hírről értesülhetnek és megfelelően dönthetnek. Hát így biztosítjuk a kellő kapcsolatokat, és teremtjük meg a remélt siker zálogát. Február első felében már a közönségé Elkészült a Budapest Sportcsarnok Szerdán, a beruházó Főváro­si Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök átvette a kivitelezőktől a Budapest Sportcsarnokot, és átadta az üzemeltető Országos Testne­­­velési és Sporthivatal elnö­kének, Buda István állam­titkárnak. A Budapest Sportcsarnok a tervezett költségkereten be­lül, határidőre készült el. Az impozáns létesítmény tizen­hét sportágban nagyszabású versenyekre, kulturális, szó­rakoztató rendezvények, tár­sadalmi, illetve poliikai tö­meggyűlések megtartására egyaránt alkalmas. Építése 1978 elején kezdődött, terveit a Leningrádi Tervező Iroda által kidolgozott elképzelé­sek alapján a Középületterve­ző Vállalat készítette. A kivi­telezést a 31. számú Állami Építőipari Vállalat több mint 40 vállalat közreműködésével végezte. A sportcsarnok építését a fővárosi üzemek és szövetke­zetek több millió forinttal, a KISZ építőtáborainak tagjai, a vállalatok, intézmények dolgozói, a honvédség kato­nái, sportolók és a budapesti lakók­­ mintegy 100 ezer óra társadalmi munkával segítet­ték. A sportcsarnokot a fő­város lakossága számára vár­hatóan 1982. február első fe­lében nyitják meg. 23

Next