Népszava, 1981. december (109. évfolyam, 281–305. sz.)
1981-12-15 / 293. szám
6 KORUNK EMBERE Bármennyire is stílusos szeretnék lenni, aligha mondhatnám Vörösmartyval: „Hová lépsz most, gondold meg, óh tudós’’, mert a Békéscsabai Megyei Könyvtár átmenetileg csak raktárakban létezik, amíg a régihez hozzáépül az új. A legértékesebb könyvek azért itt szoronganak egy „albérleti” szobában együtt az igazgatóval, Lipták Pállal. De ez a boldog nyomor, mert ennek célja van. Az új, modern épület a könyvtáralapító Lipták Pál életművét teljesíti be. Lipták Pál Kossuth-díjas könyvtáros. És — mint mondtam —: könyvtáralapító! Tekintélyes életút. Mégis, az utcán egy ősz hajú bohém benyomását kelti, beszélgetés közben pedig a művészlelkű tudóst ismerhetem meg. Megismerhetem? Rejtőzködően szemérmes, gyanakszik minden kimondott szavára; tudja, hogy az félrevezető is lehet. Akkor hát mit kezdjek most én ezzel a gyanakvással, amelyet tiszteletben kell tartanom? Ürítem poharam a Kossuth-díjra, és többet nem beszélünk róla. „Hová lépsz most, gondold meg, óh tudós” — több mint harminc éve mindennap ... — Az biztos, hogy a könyvtár életemnek egy része — mondja Lipták Pál. — Minden napom nyolc vagy tíz órája itt telik el. Ezt az időt igyekszem úgy eltölteni, hogy személyes hasznomra is váljék. Tehát hazudnék, ha azt mondanám, hogy én jó hivatalnok vagyok, aki reggeltől estig aktákat gyárt. Ma is tudok örülni az új könyvnek. Amíg lehet, itt tartom az asztalomon, most még én örülök neki egy kicsit — gondolom —, aztán majd az olvasók. — Hogyan történt a könyvtáralapítás? — Az államosított magánkönyvtárakból súlyra érkeztek a könyvek. Volt köztük értékes, és volt használhatatlan. Azután meg kellett határozni az új könyvtár profilját, s e szerint építeni tovább. Így értük el, hogy nem csupán két-, háromszázezres könyvhalmaz áll a hátunk mögött, hanem amink van, az megközelíti a gyűjtőkörben kijelölt állományt, magán viseli a gyűjtemény ismérveit. Értékes anyagunk van például a visszapillantó irodalomból is, ugyanakkor fáradságos munkával igyekszünk beszerezni azokat az új könyveket, amelyek a mi profilunk nélkülözhetetlen darabjai. Nem vidéki könyvtár ez. Vagy ha igen, akkor pótolni képes a mi városunkból hiányzó tudományos intézetek, felsőoktatási intézmények szakirodalmát is. Ezt a gazdag, választékos anyagot, sajnos, együtt soha nem láttuk még, hisz amióta létezik ez a könyvtár, mindig helyhiánnyal küszködik. Mindannyian arra várunk, hogy majd, ha az új könyvtár felépül, akkor sikerül ámulatot kiváltanunk. Rövid csönd. Az igazgató az asztal lapját nézi, majd azt mondja: — Tudja, mulatságos, az én irodámban sosem volt napfény. Úgy terveztük az új épületet, hogy az igazgatói szoba napfényes legyen. De hát az már másé lesz... szóval, a nyugdíjhoz érek addigra, de ezt... ezt talán hagyjuk! Próbál menekülni a nyilvános megrendüléstől. Bennem pedig feltolakszik a felháborodás: miért nem engedjük, hogy teljes lehessen egy emberi élet? Lipták Pál gyorsan eltéríti magát a veszélyes terepről: — Azt mondtam, hogy büszkék vagyunk arra az állományra, amelyet itt megteremtettünk. De legalább ennyire büszkék lehetünk azokra az ötletekre, módszerekre, amelyek tőlünk indultak el, és rövid, néhány év leforgása alatt általánossá váltak az egész országban, merőben megváltoztatva a könyvtári légkört. Az intézményi légkörhöz hozzá tartozott korábban a raktári kölcsönzés, a sötét, masszív bútorok és fény nélküli termek méltóságteljes hangulata. Mi fehérre meszeltettük a falakat, világos bútorokat vásároltunk, beengedtük a napfényt, jó világítást teremtettünk, s a könyveket kitettük szabad válogatásra. Mi vezettük be elsőként a szabadpolcos rendszert. Ma már alig hihető, milyen korszakos ötletek voltak ezek, s hogy megvalósításukhoz átlagon felüli bátorság szükségeltetett, hiszen bele is lehetett volna bukni. Amikor sokkal később nyugati tanulmányúton vehettem részt, örömmel tapasztaltam, hogy amivel mi bátortalanul kísérleteztünk, az a skandináv országokban és az NSZK-ban szintén meghonosodott. Tudom, hogy növelhetjük még az érdemet. Hiszen Békés megye az a kivételes földrajzi (vagy kulturális?) egység, ahol minden lakott terület könyvtárral rendelkezik. — Nem akármilyen könyvtárak ezek — mondja nem kis büszkeséggel Lipták Pál —, naponta nyitva tartó, hivatásos könyvtárosokkal működő, alapterületét és könyvállományát tekintve teljes értékű hálózati rendszer. Valóban, mint ilyen, egyedülálló az országban. Lipták Pál kitűnő festőművész is. Kertelés nélkül szegezem neki a kérdést: ezt a nehezebb életet miért nem vállalta? Hiszen ifjúkorában neki is felajánlották a Derkovits-iskolát, ahonnan sikeres pályatársai elindultak, ő azonban a pálya peremén maradt. — Erre nekem már kész ideológiám van — mondja kissé zavartan —, de ezt most nem mondom el magának, mert tisztában vagyok vele, hogy álmagyarázat. Gyávaság volt? Nem mertem vállalni a kézitusát? Festek ma is, csak nem vagyok jelen ott, ahol megmérkőznek egymással a képzőművészek. — Mindegy, hol fest az ember — mondanám gyengéden, ő azonban szkeptikusan legyint: — Csak, tudja, más a vasárnapi festő sorsa. Soha semmiben sem akartam dilettáns lenni. És egyben biztos vagyok: soha semmit sem műveltem dilettáns módra. Itt ez a gazdag néprajzi gyűjtemény a lakásomban, ennek a gyűjtőmunkának is mindjárt kezdetben határozott profilt szabtam. Mindig csak azt a tárgyat vásároltam meg — ez is elvem volt, hogy semmit ingyen el nem fogadok —, amely a sajátos békési népművészet teljességéhez hiányzott. Egyébként én ezt a gyűjtést akkor kezdtem, amikor még nem volt divat. Ma már röstellenék beállítani egy családhoz, amikor tudom, hogy azt a választ kapnám: „Ó, kérem, itt már több százan megfordultak, mindent kisöpörtek.” Engem ugyanis az a szituáció is rabul ejtett, amikor egy tárgy megszerzéséhez olyan emberi történeteket is meg kellett hallgatnom, amelyek szinte a szellemi néprajz tárgyköréhez tartoznak. Minden tárgy felidézi bennem ezeket az elvesző szellemi értékeket. Én felbecsülhetetlennek látom azt az értéket, amelyet Lipták Pál az évek során felhalmozott. Neki a hátralevő életcél: a nyugdíjasévek nagy feladata ennek rendszerezése, tudományos feldolgozása. Több évszázad személyessé vált történelmi örökségét érezte néha lelki restségnek lipták Pál. Hogy végül is minden innen elhívó csábításnak ellenállt, mert sehol másutt nem tudott volna élni. Ha elvihette volna magával a Körös-partot! — Kalandok? — néz rám mosolyogva. — Ha úgy tetszik, beláttam: olyan rövid, néhány évtizedre kimért az emberi lét, hogy ha összevissza kapkod az ember, a felét sem tudja teljesíteni annak, amit célként önmaga elé tűzött. Ha kaland, akkor kisvárosi kaland volt az eddigi életem... Túl minden hivatalos elismerésen — amely Lipták Pál igazgató úrnak szerencsésen és érdeme szerint megadatott —, ebben a „kisvárosi kalandban”, amely az ő nagyszabású élete — mégiscsak van valami gúzsba kötő hűség, amely képes volt teremteni. Csak ennyit: „Egy kis virányi a puszta homokon.” Kovács Júlia Lipták Pál „ kisvárosi kalandja ” A televízió előtt Hat óra változatosság — jellemezhetném A SZOVJET TELEVÍZIÓ ESTJE maratoni programját. A hagyomány és a frissítési szándék jegyében ismerkedtünk meg a műsorvezető Natalja Furacsevával, aki bemondói teendői mellett magánéletébe is beavatta a nézőt. Ugyanez az oldottság, bensőségesség emelte meg Sugár András moszkvai tévéstúdiókban tett látogatását. „Szemfülességét” dicséri, hogy civilben is megismerkedhettünk a főműsor (Az együttélés viszontagságai) egyik szereplőjével, Jevgenyija Hanajevával. Mint ahogy az is Sugár András érdeme, hogy a nálunkénál sokkalta bonyolultabb és nehezebb műsorszerkesztés rejtelmeiben eligazodhattunk. Csak ámulni lehet azon, hogy az országon belüli időeltolódás milyen elképzelhetetlen szerkesztési feladatokat jelent a tévéhíradó készítőinek. Aki kezdetétől figyelemmel kísérte az est műsorát, minden bizonnyal érzékelte ezeket a nehézségeket, hiszen Ukrajnától Szibériáig több várost bemutattak. A kisfilmek összeállításából külön kiemelném (tanulságul szolgálhat) a „Gyógyszer helyett szauná”-t, amely a fürdők fiziológiai hatását hangsúlyozta. A „recept mellé” egyéb hasznos tudnivalókat is mellékelt: különösebb beruházás sem kell, hogy többemeletes lakóház pincéjében, vagy a tetőn megépüljön az öregkort késleltető szauna. Sajátos útra indultak a tévé munkatársai: Pázmán Péter riporter, Darvas András szerkesztő, Tóth Árpád operatőr és Nagypál Endre rendező, Budapest könyvtárügyi helyzetének feltérképezésére. A kapott kép nem éppen lelkesítő, a korszerű követelményektől messze elmarad, így érthetőbb a cím is. Színházműsor | Erkel Színház: A szevillai borbély (Főisk. b. XII. s. 2. ea., 7), Népszínház — Várszínház: Én, Claudius (7), Józsefvárosi Színház: Bolond vasárnap (7), Nemzeti Színház: Bánk bán (7), Katona József Színház: Két úr szolgája (7), Madách Színház: A doktor úr (7), Vígszínház: Popfesztivál (7), Vadászat (fél 10), Pesti Színház: Deficit (7), József Attila Színház: Érdemei elismerése mellett (7), Operettszínház: Chicago (7), Thália Színház: Velúrzakó (7), Vidám Színpad: Nyitott ablak (7), Radnóti Miklós Színpad: Parlament gebinben (7), Mikroszkóp Színpad: Hogyan? Tovább! (fél 9), Bábszínház — Jókai tér: Csongor és Tünde (de. 10), Bp.-i Gyermekszínház: Aliz Csodaországban (du. 3), Stúdió: Rómeó és Júlia (e. 7), Pesti Vigadó Kamaraterme: Ruttkai Éva— Darvas Iván-est (8), Szkéné Színház: A Saturnus együttes koncertje (7) Zeneakadémia: M. All. Hangversenyzenekar (Egyetemi b. A., fél 8). — A Carmen felújítására kerül sor február 12-én és 14-én az Erkel Színházban, René Tarrassos ismert francia rendező és szcenikus színpadi beállításában. — Kelet-magyarországi amatőrfilmszemlét rendeztek Szolnokon, immár tizedik alkalommal. öt megye amatőrfilmeseinek negyvenhat kisfilmjét mutatták be. Az eszprantómozgalom egyik hazai központjában, Pécsett, emlékünnepséget tartottak hétfőn a világnyelv megalkotója, Ludwig Zamenhof születésének évfordulója alkalmából — Psota Irén műsorát, Töltsünk el egy édes órát... címmel december 17-én, 13.45 órakor rendezik Cegléden a Május 1. Ruhagyár kultúrtermében. A műsorban közreműködik Szentirmai Ákos és Jávi Vilmos. Horizont — Játszóházként működött vasárnap Komáromban a Csokonai Művelődési Központ. A gyerekek szórakozásának segítéséhez nagy segítséget nyújtanak a város üzemei, a játékok, bábok készítéséhez szükséges anyagok ajándékozásával. A Békési könyvvásár nyílik ma Budapesten, a Liszt Ferenc téri könyvklubban. A karácsonyig tartó vásáron húsz Békés megyei könyv között válogathatnak az érdeklődők. — A XIX. század festészetét és a Szépművészeti Múzeum anyagát ismertető játékos kártyát bocsát forgalomba kedvezményes áron a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata. — A színház gyermekmegőrzőjét első alkalommal üzemeltették Szolnokon, vasárnap. A délután előadás ideje alatt a társulat szobaszínházának a helyiségében szakképzett óvónő felügyelete mellett szórakoznak a négy— tízéves gyerekek. Az Egervári Esték rendezvényeit 1982-ben is megtartják Zalaegerszegen. A látogatottság örvendetesen emelkedett eddig — s ez biztató előkészület a város színháza közönségének kialakítására is. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja tudatja, hogy Chiovini Ferenc érdemes - és Munkácsy-díjas festőművész temetése december 18-án, pénteken délután fél 2-kor lesz Szolnokon, a Munkásőr úti temetőben. „TARTOZÁSAINK, SZABÓ ERVINNEK...” pontosan fedve a válasz egyértelműségét. Azt ugyanis, hogy az 1910-ben körvonalazódott igények mai változatai csak a pótlék szerepét töltik be. A könyvtárhálózat megújítása nemcsak a szemlélet fejlesztését, megújítását igényli, hanem alapvető változások is szükségesek ahhoz, hogy a közbenső megoldásokat erős, nívós, a közművelődési igényeket mindenben kielégítő könyvtárak létesítése váltsa fel. A film készítői „csupán” elősegítették a kóros tünetek feltérképezését, gyógyszert, megoldást ők sem adhattak. Mert, mint annyiszor, ezúttal is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyagi lehetőségek hiányában minden lépés csak „pótlék”. Ugyanerre a témára rímelt (még aznap este) a KINCS, AMI NINCS az egri várról szóló riportdokumentumfilm is. Szemléletek ütközése-ütköztetése, anyagi gondok, s a legfőbb ok: nincs egységes, központi gazda a pusztuló értékek megvédése érdekében. A sokak szemében a hazafiságot jelképező vár újjászületésének jogosságában a megszólaltatott gyermekek véleménye (és sokatmondó rajzaik látványa) mégiscsak perdöntő lehet: legyen szívügy az egri vár! A vélemény mellé mindjárt odakívánkozik a kérdés is: ki tekintse szívügyének? A régiek, akik az egykori kazamaták feltáróinak utódai, vagy a várost széppé tenni akarók? Megválaszolatlan és nem utolsósorban megoldatlan kérdések a múltat idéző emlékek védelmében. S úgy tűnik, a riportban felmerült gondok nem csupán az egri vár rekonstruálásának, lassan előre haladó (vagy veszteglő) munkálatainak kérdései. A kérdések összefoglaló szava (mint anynyi másban): közügy. Mátai Györgyi KEDD, 1981. DECEMBER 15. NÉPSZAVA Befejeződött az írószövetség közgyűlése Óvári Miklós beszéde Vasárnap folytatódott Budapesten a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése. A kétnapos tanácskozás programjának megfelelően, folytatták az előző közgyűlés óta végzett munkát értékelő, a további feladatokat elemző vitát Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára átadta a párt Központi Bizottságának üdvözletét, amely — mint mondta — mindazoknak szól, akik értékes irodalmi alkotó munkájukkal gazdagították a magyar kultúrát és közéleti tevékenységükkel részt vállalnak népünk közös erőfeszítéseiből. Támogatásról biztosította azt a törekvést, hogy növekedjék az írószövetség tekintélye saját tagsága és a közvélemény előtt. Politikai életünknek — hangsúlyozta — jól működő szervezetekre van szüksége, s igazi tekintélyt csakis a felelősségteljes, komoly, eredményes munka ad. Az írói munka tekintélyét pedig a művek adják. Szólt arról, hogy megvannak a feltételek az írószövetség jó működéséhez. A társadalmi környezet a szocialista demokráciát, a társadalmi szervek szerepének növelését szorgalmazza. A gazdasági környezet pedig minden területen a valódi értékek megbecsülésére sarkall, támogat a szocializmus irányába mutató minden kezdeményezést, az értékek szerinti differenciálásra törekszik. Amit az írószövetségtől, az íróktól kérünk — mondta —, az a szavak számát tekintve kevés, a szavak súlyát tekintve sok és nehéz: a nép erőfeszítéseinek támogatását az irodalom eszközeivel. E feladat felvállalása a magyar írók megtisztelő kötelessége, mert népünk érdekeinek odaadó szolgálatát jelenti. A színvonalas munkáért — a Központi Bizottság titkárának szavaival —, csakis a színvonalas munkáért, elismerés jár. Minden okos szó figyelmet érdemel. Bizalomért bizalom a válasz — mondta, majd hangsúlyozta: folytatjuk eddigi kulturális politikánkat, amelynek, mint politikánk egészének, alaptörvénye a nép szolgálata. Ez a politika becsüli, igényli és hasznosítja is a kultúra semmi mással nem pótolható közreműködését a társadalom javára. Széles körű együttműködésre törekszik minden becsületes szándékú, tehát a szocializmust építő nép érdekeit szem előtt tartó alkotóval, és éppen ezért vitára is kész az álláspontok közelítésére, a kérdések megoldása érdekében. Változatlan törekvésünk — mutatott rá —, hogy biztosítsuk az alkotói szabadságot. Soha nem mondtuk, hogy ez a szabadság korlátlan. Most sem mondjuk. Ilyen szabadság sehol a világon nincs. Szükség van szelektálásra érték szerint is, és a nép érdeke szerint is a színvonal érdekében is és politikai érdekek szerint is. Az írószövetség, ha komolyan veszi feladatát, ezekkel az érdekekkel is számol. Ami pedig a viták szellemét illeti, ezzel kapcsolatban Óvári Miklós kiemelte azt a fontos sajátosságát az elvi vitáknak, hogy hatalmi szóval, szótöbbséggel nem zárhatók le. Az ilyen viták lezárásának egyetlen módja a tények pontos vizsgálata, az okok és következmények alapos elemzése, az érvek és ellenérvek elfogulatlan mérlegelése. Csakis így lehet lépésről lépésre előbbrejutni, megoldást találni. Mindehhez jó munkát, a közügyek intézésében és az alkotó tevékenységben további eredményeket kívánva zárta felszólalását a Központi Bizottság titkára. Több felszólaló érintette a vitában, hogy a magyar írók társadalmi felelősségérzetének, az országot, a népet szolgáló magatartásának évszázados hagyományai vannak. Felelősek voltak, most is felelősek — fogalmazta meg az egyik felszólaló — az ország szellemi életének alakulásáért. Mások arra hívták fel a figyelmet: az írók politikai realitások iránti érzéke igen fontos társadalomformáló erő; észrevételeiket, javaslataikat igénylik az ország vezetői. Műfaji kérdéseket illetően szóba került: nem lehet irodalom kísérletezés nélkül, ám az útkeresés nem lehet öncélú turizmus. A körülöttünk változó — megváltozott — világ jelenségeit nem kimódolt trükkökkel, hanem valóban a változásokhoz illő irodalmi módszerekkel kell közvetíteni az olvasókhoz, a társadalomhoz. Felszólalt a vitában Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese is. A közgyűlés résztvevői határozatban foglalták össze javaslataikat és ajánlásaikat az írószövetség újonnan tisztségbe lépő választmányán. Az új vezetőség feladatává tette például, hogy az írószövetséget formálja az érdekképviseleti szerven túl az irodalom bensőséges műhelyévé. A választmány tekintse feladatának, hogy az írók fokozódó igényét a belpolitikai, közművelődési, gazdasági és nemzetközi tájékoztatás, a kendőzetlen eszmecsere iránt folyamatosan kielégítsék és gazdagítsák. Segítse az új vezetőség — fogalmazták meg — a valóság, hiteles, humanista és szocialista eszmények jegyében, kritikus ábrázolására törekvő alkotókat. Tartsa szem előtt, hogy az írókat nemcsak az irodalom érdekli és főképpen nem az irodalom ihleti meg, hanem a valóság. Ezt követően a vita tanulságait Dobozy Imre foglalta össze, majd megválasztották a Magyar Írók Szövetségének új választmányát. Ezzel a közgyűlés befejezte munkáját. Változatos szünidei műsorok A főváros művelődési házai, klubjai változatos, színes programokkal várják a téli szünetben a kisdiákokat és szüleiket. Néhány kiragadott esemény: az Új Tükör Szabadidőközpontban 20-án délelőtt 10 órakor a bábszínház a Foltos és Fülenagy című darabot mutatja be. Az V. kerületi Belvárosi Ifjúsági Házban december 26-án egész napos programot szerveztek: 10-től 13 óráig gyerekfoglalkozások lesznek, a legkisebbeknek táncházat rendeznek, délután 2-től nonstop folkkoncerteket. A kőbányai Pataky Művelődési Központban december 21-én 10 órától gyermekfilmeket vetítenek; 23-án délelőtt karácsonyi ajándékok készítésére tanítják a gyerekeket; 26-án 10 órakor Változatok egy karácsonyfára címmel zenés, vidám műsort rendeznek; 29-én délután 3- kor táncos délután várja a gyerekeket; 30-án délután 3- kor, a gyermekszilveszteren, bohócok is fellépnek. A XI. kerületben a Budapesti Művelődési Központ 26-án délután 4-kor rendez gyermekműsort. Az Újpalotai Szabadidő Központ december 20-án 10 órától 13 óráig játszóházat szervez, a Frankovics Mihály Művelődési Házban 23-án délután 5-kor kezdődik a „Kellemes ünnepeket” című vidám műsor. A XVII. kerületi Dózsa György Művelődési Központban 22-én és 29-én 17 és 19 órakor Hofi-kabaré lesz. A XVIII. kerületi Népfront Ifjúsági Klubban 25-én este 6-kor kezdődik a karácsonyi bál. A Ságvári Endre Ifjúsági Klub 26-i karácsonyi bálja este 7-kor kezdődik. A XIX. kerületi Eötvös úti általános iskolában 18-án délután 5-kor a Peremszínpad „Én elmegyek” című műsorát tekinthetik meg az érdeklődők. Az Ifjú Gárda Művelődési Házban 20-án 10 órakor bábműsor, délután 3-kor fenyőfaünnepség lesz a kerület kisdobosainak, úttörőinek.