Népszava, 1981. december (109. évfolyam, 281–305. sz.)
1981-12-02 / 282. szám
6 Színházi esték Bemutatóözön jellemzi az év végét az idén. A bőség zavarából csakis a kissé túltömörített kritikai formák segítenek ki, úgy-ahogy. Pesti emberek A Pesti emberek színrevitele, kevéssel a színházi élet vérkeringésének újraindulása után, 1958-ban a Magyar Néphadsereg Színházban (ma Vígszínház) — nemcsak színháztörténeti, hanem történeti tett volt. Azt az előadást a fiatal Kazimir Károly rendezte. Mesterházi Lajos művéről a korabeli, a művet örömmel fogadó kritika (a párt központi lapjának a kritikája is) megállapította, hogy feszültsége nem drámai jellegű, hanem „a közösen átélt történelem” adja. Ha igaz volt akkor, hogy „a történelem a dráma fölé kerekedik" — még igazabb ma, amikor „a közösen átélt történelem” a közönség nagyobbik hányadára vonatkozóan nincs jelen, hogy segítse ennek a tételes történelmi kép- és karaktersornak a színházi hatását. Az akkori gyerkőcök ma harminc-harmincöt évesek, az akkori újszülöttek is huszonöt évesek. És ez a mű nem is íródott örökérvényűnek — annál sokkal sürgetőbb, aktuálisabb politikai célt tűzött maga elé. Hozzáteszem: eredményesen ! A mai színházi közönség számára hatásos, érvényes inkább csak néhány huzamosan, máig is érvényes „pesti” (pontosabban e nagy pesti keverékben válogatottan: magyar) figura, jellemképlet maradt. Érzékletesen kelti életre őket — a többi között — Bitskey Tibor, Buss Gyula, Drahota Andrea, Gálvölgyi János, Mécs Károly, Nagy Attila, a vendég Turay Ida, Verebes Károly (a negyed század előtti előadás egyetlen. ..civil” és színpadi egyéniségében azonos szereplője) — kiemelve a sokszereplős mű népes színészgárdájából. Kazimir Károly életteli tempót diktál az előadásnak a vendég ifj. Rajkai György színpadán. Ötvös Marcell dallal, zongorával, a lehető legautentikusabban idézi fel elmúlt évtizedek légkörét. A fösvény Nincs még három éve, hogy a kritika örvendező elismeréssel fogadta a Madách Színház társulatának Tartuffe-előadását, Lengyel György rendezésében, Márkus Lászlóval Orgon szerepében. A korszerűséget következetesen számon kérők is éppen a nagyszerű Moliére korszerű közelítését köszöntötték az előadásban. Lengyel György rendezésében A fösvényt láthatjuk most a Madách Színházban, Harpagon: Márkus László. A megpendített összefüggésben következetesnek érzem az előadás tónusát. Legalábbis a lényeget tekintve. Az abszolút Harpagonra összpontosító előadásnak a humorban (kivált Moliére-nél) mindig jelenlevő tragikum az uralkodó tónusa. Korszerű e tragikus megközelítésben az, hogy a szerzés, a birtoklás lenyűgözöttjei, megszállottjai éppúgy kortársaink, amiként három évszázaddal korábbi elődeinké. Márkus Harpag apja ennek a tragikumát hordja magában. Makai Péter kortól elrugaszkodott jelzésszínpada jól segíti a több felfogásban játszott (Budapesten a Comédie Francaise előadásában is látott) remekmű napjainknak szóló hatását. Kevésbé mondható ez az előadás további tényezőiről, alakjairól. Rendezői beillesztésük ebbe az elképzelésbe nem történt meg következetesen. Még a Moliére-sziporkához eszményi Schütz Ila (Fruzsina) és Körmendi János (Jakab) hatóeszközei is vegyesek, nélkülözik a színészi-rendezői végiggondoltságot. Tetszett ellenben Tímár Béla, Paudits Béla és a fiatal Lesznek Tibor játéka. És tetszik a tény, hogy a Madách Színház — nagyon is következetesen — huzamosan dolgozik a vígjáték nagyon időszerű óriásának „divatba hozásán”. Rajk András Tamás és Mónika - Benkő Péter és Drahota Andrea Harpagon - Markus László Fejér Gábor felvételei A legnagyobb lesz, ha elkészül Új megyei könyvtár épül Békéscsabán Ligetnyi betonszálfa ágaskodik mértani rendben a régi, békéscsabai megyei könyvtár földszintes épületeinek helyén. Karcsú pillérek, derekuknál már alakulóban az emelet szintje. Fönt kereszt alakú tartók sorakoznak, a tetőt tartják majd. Az utcai részen ott áll a régi épület pallér stílusú tömbje, homlokzatával a Fehér- és a Kettős-Köröst összekötő Élővízcsatorna tükrébe néz. Valaha itt volt a csabai kikötő, ide érkeztek meg a gerendát, sót szállító csónakok Erdélyből. A csatornát 1777-ben kezdték építeni. 1983-ban már mint valami ékszert fogja közre a régi házdarabot az új, modern épület, amely ha elkészül, 5400 alapterületével a legnagyobb megyei könyvtár lesz az országban. Lipták Pál, a könyvtár igazgatója csaknem naponta megnézi, miként alakul az építkezés ? Az életművéhez tartozik az új könyvtár létesítése. Azért is, mert az ő irányításával éppen itt létesült az első megyei könyvtár 1952-ben, majd ugyanitt az első szabadpolcos rendszert is kialakították nem sokkal később. S ha már az „elsőket” emlegetjük, 1953-ban Lipták Pál kapta a könyvtárosok közül elsőként a Kossuth-díjat — Nagy öröm ez nekem ... — tűnődik s talán arra gondol, érdemes volt vitázni, küzdeni. Igaz, fél emberöltő is eltelik, éppen harmincegy év, amire olvasókat fogad, a régen megálmodott, új könyvtár. Már 1978-ban arról beszélgettünk, hogy könyvek tízezreit kell a könyvtár épületén kívül, a város különböző pontjain tárolni. Annak is több éve már, hogy először nézegettük a tervrajzokat. Mint valami óriási játék elemeit emelgeti az épület előregyártott részeit a megyei építőipari vállalat két hatalmas daruskocsija. A több tonnás elemek könnyedén illeszkednek a helyükre Amikor Hőgye Mihállyal, a munkát irányító művezetővel megálltunk a leendő épület váza mellett, éppen egy 106 mázsás tartóoszlopot emeltek le a nagy értékű, különleges szállítókocsiról. Mintha kevesen volnának ehhez a nagy munkához? — Jegyeztem meg. — Vigyázzunk! — Mondta válasz helyett a művezető és biztonságosabb távolságba terelt bennünket. A tíztonnás elem fölemelkedett s vezénylő-irányító kiáltások nyomán került a helyére. — Én a szerkezetszerelés művezetője vagyok — kezdte a választ, miután látta, hogy minden rendben van e kényes tevékenységgel kapcsolatban. — Valóban nem vagyunk sokan, mégis azt mondhatom, elegen a feladathoz. A nyolctagú szerelőbrigád érti a dolgát, ahogy a többiek is, az ácsok, hegesztők és a lakatos is. — Olyanok ezek az elemek, mintha óriások gyerekjátékának darabjai lennének... — A művezető mosolygott. — Hát ha nem is gyerekjáték ez a munka, nem is nehéz. Az a fontos, hogy folyamatosan rendelkezésre álljanak a szükséges elemek. Akkor a többit, a pontos, tervszerinti helyreillesztést időre elvégezzük. — Úgy is érthetem, hogy semmi akadálya az építkezésnek? — Igen. Szerencsére minden együtt van ahhoz, hogy a terv szerinti húszmilliós idei költségvetésrész az év végéig épületté legyen. — Föltolta sapkáját a feje búbjára, majd határozottan hozzátette: " Jók ezek a 31-es típusú elemek és az összes szükséges anyag kilencvenöt százaléka már rendelkezésünkre áll Így hát, ha az időjárás vagy valami rendkívüli esemény nem jön közbe, elvégezzük ebben az évben amit terveztek, illetve, amit vállaltunk. Vagy talán egy kicsivel még többet is. Egyébként is, prémiumfeladat a tervteljesítés. Lipták Pál mosolyogva bólogat. Talán arra is gondol, hogy 1976 decemberében hetvenmilliót irányzott elő a költségvetés... A valóságos helyzet szerint jövőre az idei húszmilliós munkához mintegy nyolcvanmilliós csatlakozik, s ha elkészül a könyvtár, a végső költség elérheti a százhúszmilliót is. Ezért is jó, hogy a szerkezeti anyagok már megvannak. — De meglesznek-e időre a falak elemei? — Reméljük, hogy azokra se kell várnunk. — Válaszol a művezető. — Annál is inkább, mert például a homlokzati falak nagyobb része máris készen van. Magam is nézegettem a homlokzatot, szép lesz. — Jár ön is könyvtárba? — A kérdésre megint föltolta a sapkáját, mintha tűnődött volna a feleleten. — Én nem nagyon. Van otthon is könyv, de én inkább újságot olvasok. A gyerekek azonban szeretnek olvasni. — Hirtelen megemelte a hangját. — De hát itt lakunk a városban, mindenképpen nekünk épül a könyvtár. A gyerekeknek, a jövőnek. És én örülök, hogy mi építhetjük. A jövőnek építik, mondta a művezető. A jövőre készült Lipták Pál igazgató is, amikor — szinte minden találkozásunkkor ! — elmondta, hogy Békéscsabán nincs egyetem, főiskola, tehát a könyvtárban kell megtalálni mindazokat a fontos szépirodalmi és szakmunkákat, magyar és idegen nyelveken, amelyeket más, szerencsésebb városokban a felsőfokú tanintézmények szereznek be. Ez a fölfogás jó példája az állandó, folyamatban való, széles látóhatárú gondolkodásnak és annak, hogy a jövőt nem elég megálmodni. Tenni és tenni kell érte szüntelenül, a mindenkori jelenben! Kiss Dénes Többfajta mozibérlet Az utóbbi években mintegy százezer mozibérletet váltottak Budapesten a szocialista brigádok. A jövőben a szelvényeket a házastárs és a gyerek egyaránt felhasználhatja. Az új kezdeményezéstől azt várják, hogy így még több üzemi, gyári dolgozó keresi majd fel a filmszínházakat. Újdonság az az ifjúsági mozibérlet, amellyel a felemelt helyáru előadásokat is meg lehet tekinteni. Eddig erre nem volt mód. (Most is csak azzal a megkötéssel, ha már előbb hét nem ilyen jellegű filmet látott a bérlő.) A diákigazolvánnyal rendelkezőknek szóló bérletek a mozik pénztárainál kaphatók, 22 forintért. A szelvények beválthatók — a Corvin és a Filmmúzeum kivételével — valamennyi filmszínházban. A nyugdíjasok eddig is olcsón juthattak be a mozik nézőterére. (A 11 előadás megtekintésére jogosító bérletet 11 forintért vásárolhatták meg.) Itt az az újdonság, hogy a továbbiakban a nyugdíjasok a legjobb helyre kérhetik a jegyüket, s ezért mindössze egy forinttal kell többet fizetniük. A másik újdonság: ezentúl önálló keresettel nem rendelkező háztartásbeliek is válthatnak nyugdíjas mozibérletet. Színházműsor Erkel Színház: Porgy és Bess (új betanulásban, Székely M. bér. 2. ea., 7) Népszínház — Várszínház: A tribádok éjszakája (7) Nemzeti Színház: Háromgarasos opera (Koldusopera, 7) Madách Színház: Mégis, kinek az élete? (7) Dózsa György Műv. Ház: Jövőre veled ugyanitt (7) Vígszínház: Forrón és hidegen (Gábor Andor béri, 2. ea., 7) Pesti Színház: Macskajáték (7) József Attila Színház: Éjféli lovas (7) Operettszínház: Csárdáskirálynő (7) Zsebszínház: Órege (fél 8) Thália Színház: Pesti emberek (7) Thália Stúdió: Miss Arizona (fél 8) Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) Mikroszkóp Színpad: Hogyan? Tovább!! (fél 9) Játékszín: A kaméliás hölgy (bemutató: 7) Ódry Színpad: Tóték (7) Bábszínház — Népköztársaság útja: Jeles napok (du. 3) Jókai tér: Fehérlófia (de. 10) VBKM: Csipkerózsika (du. 4) Bp-i Gyermekszínház: Töklámpás (du. 3) Pesti Vigadó Kamaraterem (Te meg én klub): Galambos Erzsi— Haumann Péter-est (8) Zeneakadémia: Ella István orgonaestje (fél 8) Budai Vigadó: Ars Renáta (Társasmuzsika 3., fél 8) Planetárium: Oropera (fél 7 és e. 8). SZERDA, 1981. DECEMBER 2. NÉPSZAVA A rádió mellett LEMONDÁS Lemondóan hallgatom Rádai Eszter Lemondás című riportját. A falrahányt borsó tipikus esete az IKV-ról bármilyen kritikát írni, mondani, mondatni. Hiszen nagyhatalom, azt csinál velünk, lakókkal, amit akar. „Kirakatban vannak” az IKV hibái — mondta a megszólaltatott egyik vezető, és ezt valamiképpen panasznak szánta. Mindenki, aki munkát végez, „kirakatban” van, hiszen annak eredményessége vagy eredménytelensége másokra is kihat, akár a cipészről, akár az IKV-dolgozóról, akár pedig az újságíróról vagy utcaseprőről van szó. Egy tetőtérbeépítés lehetősége, vagyis a lakás lehetősége volt a riport „tétje”, s azt próbálta felderíteni a riporter, vajon miért más (véletlenül egy IKV-dolgozó rokon) kapta meg ezt a lehetőséget. Feladatát Rádai Eszter már csak annyiban is jól látta el, mert kiállta az egyik riportalany impertinens, csúfolódó kérdéseit. Csoda, hogy nem forrt fel az epéje, s nem vágta a mikrofont... a földhöz ... Sokszor elgondolkozhatunk azon, hogy a rádiós riportereknek mennyi veszéllyel kell olykor szembenézniük. Egyes beosztásokban dolgozók szívesen „nem nyilatkoznak”, mások csakis felsőbb engedéllyel mernek megszólalni. Aztán vannak az „apróbb” témák, amikor „csak” annyit kell elviselnie a riporter(nőnek), hogy rosszindulatú faggatózással firtatják, miként került a pályára, miből vette a bundáját. Sok remek rádiós riport mögöttese sejdíti meg, hogy bizony ez a szakma nem egyszerű, erősen meg kell dolgozni egy félórás riportért. (S aztán még jöhet a kritikus, aki ízekre szedheti, ha nem tetszik neki a „piszlicsáré” téma. Ezúttal a kritikus is messzemenően egyetért a riporterrel. Bele kell nyúlni az „apró” hibák darázsfészkébe, és a széles nyilvánosság elé tárni, hogyan élnek vissza kicsi hatalmukkal is az IKV- — és hasonló — kiskirályok. Persze, akik arra aztán nagyon vigyáznak, hogy „jogsértés” ne essék. Az ilyesmi nem az?! JOGSÉRTÉS EGYÉBKÉNT NEM TÖRTÉNT Jogsértés egyébként nem történt című dokumentumdrámájában Friderikusz Sándor is érdekesen keres választ a kérdésre. Egy eléggé magatehetetlen, idősebb nő gondozása családtagok hiányában, maximálisan a társadalomra hárul. Igen ám, de a társadalom nincs eléggé berendezkedve arra, hogy ki etesse, ki sétáltassa meg az egyébként művelt, tanult asszonyt, ha anyja meghal, ha gondozója is elhalálozik. Míg az újat kinevezik, sem halhat éhen. Ám ez nem megy egyik napról a másikra. S élelmes lakásbérlőt szeretnék beadni az „elmeszoci”-ba, hogy kipipálhassák a napközben jogtalanul bezárva tartott Olga nénit. Kipipálni, elintézni, megoldani mindent lehet, csak éppen emberi sorsokat elrendezni nem. A jogra nagyon kell vigyázni. A tanács, a gyámügy, meg minden kapcsolt hivatal tudja ezt, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy meg ne sértsék a jogot. Hogy Olga nénit, egyéni szabadságát sértik? Az már bizony az ő baja, hogy zár alatt kell tartani, hiszen ha kimegy az utcára, elbotlik, megsérül, teljesen az ő érdeke kívánja így: be is zárták hátról napról napra a lakás bérlői. Felháborító, gonosz emberek nem kerültek a mikrofon elé. Az újságíró előtt mindenki a jogra, az emberségre hivatkozott, s aszerint cselekedett is. A végeredmény mégis lehangoló volt, noha felcsillant annak a reménye, hogy egy önzetlen tanárnő veszi majd kezébe Olga néni sorsának irányítását. De vajon minden magatehetetlen ember mellett áll-e önzetlen segítő? ÉLELMISZER-MAGAZIN Az elmúlt vasárnap, a hajnali órákban hangzott el Kondor Katalin összeállítása, a rádiós étkezési magazinban a „belsőségekről”. ínycsiklandozóan gusztusos receptektől a szakszerű beszerzésig, feldolgozásig sok újat tudhatott meg a korán ébredő háziasszony, s alighanem új tippeket is kapott arra nézve, hogy mit főzzön. Belsőségekről lévén szó, magam is elégülten látom nap nap után a piacokon a szép választékot, amiről évekkel ezelőtt nem is beszélhettünk. Ha már belsőség, legyen kövér, hadd kérdezzem meg, vajon miért nem esett szó ezúttal a halbelsőségekről is, az ikráról, halmájról stb. Ismerek olyan embert (magyar író), akinek kedvenc étele a halikraleves. S bizonyára nem egyedül van e furcsa gusztusával. Kérdem én, a telhetetlen kritikus pózában, vajon hová lesz az a sok szép, kövér halikra, a bontott pontyokból? így karácsony előtt nagyon érdekelne. Talán egy elszántabb riporter arra is vállalkozik, hogy az élelmiszer-magazin keretei között ezt megkérdezze egyszer? MEGEMLÉKEZÉS RÁTKAI MÁRTONRÓL Színházrajongói szeretettel szoktam meghallgatni Benkő Tibor Színházi Magazinját. A szerkesztő nagy tapasztalattal, gondos figyelemmel, művelten tájékoztatja hallgatóit a hazai színházi helyzetről. Újabban különkiadásokban emlékeznek meg egyegy ismert, nagy művészről, Rátkai Mártonról hallhattunk nemrégiben szenzációszámba menő összeállítást. Magát a műsort Rátonyi Róbert készítette, eredeti (részben saját tulajdonában levő) hangdokumentáció felhasználásával. Rátonyi kész színházkutató, egyszerre tudós és ihletett művész, filosz és kutató, ugyanakkor személyes emlékei is vannak az „ős”, vagy inkább „hős”korból. Mindegy, hogyan nevezzük, a hazai színházügy lelkes, megszállott apostola, akit szívesen hallgatunk óraszám is. Háry Márta Horizont — Korolovszki András kiállítása nyílt meg a „Te meg Én” pinceklubban (Budapest V., Belgrád rakpart 13.). A politikai, közéleti karikatúrákat tartalmazó szellemes anyag január közepéig látható. — Egyszemélyes versszínház címmel Erdélyi Ágnes előadóművész önálló műsort ad december 6-án, vasárnap délután 5 órakor az Erzsébetvárosi Művelődési Házban (Budapest VII., Dembinszky u. 26.).