Népszava, 1982. február (110. évfolyam, 27–50. sz.)

1982-02-17 / 40. szám

NÉPSZAVA 1982. FEBRUÁR 17., SZERDA Tudomány, technika, társadalom A bolygók randevúra sietnek A felhőtlen májusi napokban bolygónk összes lakója egy tüneményes látvány tanúja lehet. Földünk egén egész közel kerül egymáshoz a Sa­­turnus, a Mars és a Jupiter. Mintha sok év után ismét randevúznának egymással ezek a bolygók. Ez a csodá­latos és elég ritka jelenség szép nevet kapott — „a boly­gók parádéja”. A különböző országok tudósai rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a bolygóegyüttállás iránt. A csillagászati esemény kap­csán felmerült kérdéseinkre Sz. Sz. Lavrov, a leningrádi elméleti asztronómia intéze­tének igazgatója, a Szovjet­unió Tudományos Akadémiá­jának levelező tagja válaszol. — Mi a lényege a „bolygók parádéja” jelenségnek? — Az elmúlt időszakban rengeteg ismeretterjesztő cikk jelent meg a közelgő „bolygóparádéról”, vagy ahogy másképp nevezik, a „bolygóegyüttállásról”. Ha ezt a jelenséget a Nap felszí­néről figyelhetnénk meg, ak­kor azt látnánk, hogy a „dísz­szemle” során a bolygók az égbolt egy meghatározott körzetében gyülekeznek. Ez egy eléggé nagy kiterjedésű körzet. Például május köze­pén, amikor leginkább meg­közelítik egymást a bolygók, elhelyezkedési szektoruk szö­ge 105 fok lesz. Ez egy ke­véssel több a derékszögnél. Tehát eléggé tág értelemben használják azt a kifejezést, ahogy a bolygók „vonalba sorakoznak”. A „bolygók parádéja” egye­nesen következik azokból a fizikai törvényekből, ame­lyek az égitestek mozgását befolyásolják. A legutóbbi „bolygósorakozók” 1805-ben és 1845-ben voltak, tehát a csillagászati időmérték sze­rint a közelmúltban. Ezeket a „díszszemléket” nem lehet szigorúan periodizálni, s csak aprólékos számításokkal le­het meghatározni pontos ide­jüket. A „bolygórandevú” csak egy rövid találka: egy hónap elteltével búcsút mond társainak a Merkur — ez a leggyorsabb bolygó, mind­össze 88 nap alatt tesz meg egy fordulatot a Nap körül. A legtovább az óriás bolygók maradnak az „alakzatban”, a Jupiter és a Saturnus, va­lamint a távoli bolygók, az Uranus, a Neptunus és a Pluto, de ezek is néhány éven belül szétszélednek és ezzel befejeződik a „felvonulás”. A következő ilyen bolygóta­lálkozó 2357-ben lesz. — Hallottunk olyan véle­ményeket is, hogy a Nap egyik oldalán egysoros „alak­zatot” felvett bolygók együt­tes gravitációs hatása komoly veszélyt jelent Földünk szá­mára. Bolygónkon tornádók seperhetnek végig, vulkán­­kitörésekkel és más termé­szeti katasztrófákkal számol­hatunk. Mennyire igazak ezek a feltevések? — A közelgő együttállás alkalmából néhány külföldi lapban olyan anyagok jelen­nek meg, amelyek — eny-­­hén szólva — nem felelnek meg a valóságnak. Például egyes nyugati szakértők azt bizonygatják, hogy a bolygók csoportosulása rendkívüli erejű, hatalmas napkitörése­ket fog kiváltani. Ezek a ki­törések lennének az okozói a földrengéseknek, az árvi­zeknek, az időváltozásoknak és más földi katasztrófáknak. Sőt, két amerikai csillagász még Los Angeles megsemmi­sülését is megjósolta, mivel ez a város földrengésveszé­lyes övezetben fekszik. Elég borúlátóak ezek a prognózi­sok. Mit is lehetne erről mon­dani ? Naprendszerünk már évmilliárdok óta­ létezik. Ilyen bolygóegyüttállás már több százmilliószor előfor­dult, s az emberiség történe­tében is már vagy ezerszer. A következő együttállás sem hoz semmilyen természeti ka­tasztrófát vagy más megle­petést. Sajnos az utóbbi év­tizedekben az emberi civili­záció sokkal inkább fenye­geti saját létét, mint az égi jelenségek. Lehet, hogy a szkeptikusok azt fogják gondolni: „Nem számít, ami korábban volt. Ki ad garanciát arra, hogy ez a felvonulás is különösebb események nélkül fog lezaj­lani?” Ennek ellenkezőjét tudományos érvekkel szeret­ném alátámasztani. Az említett természeti je­lenségek során hatalmas energia szabadul fel. Ez kü­lönböző forrásokból szárma­zik. Az olyan jelenségek, mint a szélvihar, árvíz, eső­zések és szárazságok oka­­ el­sősorban az atmoszférában lezajló folyamatokban kere­sendő, melyek energiájukat a Nap sugárzásának átala­kításával kapják. A termé­szeti katasztrófák másik cso­portja — a földrengések, a vulkánkitörések, a „cunami” — a földkéregben és a Föld mélyén lezajló folyamatok­kal állnak szoros kapcsolat­ban. A nehézségi erőkből ve­szik energiájukat, valamint a földmag radioaktív ele­meinek bomlási energiájá­ból. Hatással lehet-e a „boly­gók parádéja” ezeknek az energiaforrásoknak az inten­zitására? Bármelyik bolygó sugárzása, még az olyan na­gyoké is, mint a Jupiter, el­enyésző a Nap sugárzásához képest. Ez a sugárzás még annál a kevéske sugárzásnál is kisebb, amit Földünk visz­­szatükröz más bolygókra, s ami lehetővé teszi, hogy egyáltalában lássuk ezeket a bolygókat. Világos, hogy ha ezt a sugárzást egy oldalról fogjuk kapni (a felvonulás­nál), akkor az atmoszférában lezajló folyamatokra való összhatása is gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő. Ami pedig a földkéregben lezajló folyamatokat illeti — itt születnek a vulkánkitöré­sek, a földrengések és után­­rezgések —, tudjuk, hogy Földünket vonzza a Nap, és ez a vonzóerő tartja Földün­ket pályáján ugyanúgy, ahogy a Föld tartja pályáju­kon az űrhajókat, az űrállo­másokat és a műholdakat. A Nap csillagrendszerünk központja és a legnagyobb tömegű teste, mégis Földünk Holdja okozza a szökőárakat és a földkéreg elváltozásait. A Hold naprendszerünk mé­reteihez képest elenyésző tö­meggel rendelkezik, de na­gyon közel helyezkedik el Földünkhöz. Éppen ezért ha­tása a földi árapályra több mint kétszerese a Nap hatá­sának. És mi a helyzet a többi bolygóval? A Jupiter a Nap tömegének ezredrésze, s négyszer olyan távol van tőlünk, mint a Nap. A Vé­­nus—Föld távolság néha a Föld—Nap távolság negyed­részére csökken, de a Venus tömege a Nap 400 ezredrésze. Ezért a bolygók hatása az árapályra jelentéktelen, még abban az esetben is, ha ösz­­szegződnek ezek a hatások. De a bolygók vonzása nem­csak a Földre van hatással, hanem a Napra is. Lehet, hogy a „parádé” során a ha­tások összegződése követ­keztében felerősödik ez az effektus. A legnagyobb von­zó hatása (megközelítőleg azonos) a Jupiternek és a Venusnak van a Napra. De ezek a hatások (együttállásuk esetén) évente két-három­szor összegződnek, s mégsem járnak valamilyen jelentő­sebb következménnyel. A többi bolygó másfélszeresére növelheti ezt az effektust, ami természetesen elhanya­golható nagyságrendű. Tehát a „bolygók parádéja” nem lesz semmilyen kihatással a zajló folyamatokra. — S végül még egy utolsó kérdés. Hogyan készülnek a tudósok erre a rendkívüli jelenségre? — Rendszeresen figyeljük a Napot és a többi bolygót is. Még rendszeresebben és nagyobb apparátussal kísér­jük figyelemmel a földi je­lenségeket. Ma már nagyon jól működő, a természeti je­lenségeket tanulmányozó fi­gyelőszolgálattal rendelke­zünk, amely behálózza az egész földgolyót. Sok obszer­vatóriumban rendszeresen fi­gyelik a Napot, mérik aktivi­tásának különböző jellem­zőit, tanulmányozzák a Föld pályáját és pólusainak moz­gását, geomágneses mérése­ket végeznek, tanulmányoz­zák a légköri folyamatokat. A műholdak és a bolygóközi szondák méréseiből jelle­mezni lehet a napszéltevé­kenységet. Meteorológiai és más állomások széles háló­zata kíséri figyelemmel a Föld szeizmikus aktivitását. Ha a „parádé” során tör­ténne is valami rendkívüli (habár ezt feltételezni nincs semmilyen alapunk), akkor ez természetesen nem kerüli el a tudósok figyelmét. A beszélgetést lejegyezte: I. Moszin Fogamzásgátló férfiaknak Most nyert igazolást, hogy az állatvilágban a spermiumot azonos fehérjeburok borítja. Így került előtérbe annak kuta­tása, hogy hogyan lehetne immunizálni a férfiakat saját sper­miumuk fehérjéjével szemben, azaz hogyan lehetne szétron­csolni a spermiumot s ezzel egy férfiak számára használható fogamzásgátló módszert megteremteni. Ám az a tény, hogy majdnem minden állat hímjének spermiumát azonos fehérje borítja, a kísérletezésnek szabad teret nyitott. Emberi spermiummal „fertőzték” meg a tengerisünt, a pulykát, a pat­kányokat és pisztrángokat. Ellenanyag-termelés egyiknél sem indult meg, tehát a spermiumot borító fehérjét „sajátja­ként” kezelte és ismerte fel a kísérleti állat. A kutatók most azt vizsgálják, hogyan lehetne olyan ellenanyagot találni, amely a szervezetre nem káros, de a spermium fehérjéjét el­bontja, s ezzel a spermiumot megtermékenyítésre alkalmat­lanná teszi. Sz. L. Magnetohidrodinamika az iparban Az első magnetohidrodinamikus generátor, amely kereske­delmi forgalomba kerül majd, 1985-ben készül el Szovjet­unióban, Rjazanyban, és 500 MW-os lesz. Erre azért nyílt le­hetőség, mert Moszkvában már működik — üzemszerűen — egy 20 MW-os MHD generátor. Elve már közismert: 3000 Cel­­sius-fokra felmelegített gázt fújnak a rakétaelv alapján egy elektromágnesekből kialakított csatornába. Itt az ionizált forró gáz a mágneses térben elektromos áramot — egyenára­mot — kelt, amelyet a generátor elektródáiról lehet elvezetni. Az egyenáramot váltóáramra alakítják át egy másik állomá­son, s innen kerül ipari felhasználásra. Az első, kereskede­lemben is forgalmazandó generátor iránt világszerte nagy az érdeklődés, és egyre több a megrendelések száma is. Hidegvágás a vízzel Szinte hihetetlen, de mégis igaz: a képen egy 13 mm vastag vaslemezt vágnak ketté vízsugár segítségével. Angol mér­nökök dolgozták ki azt a műszaki rendszert, ami egy nagy nyomású pumpából, egy azt meghajtó dízelmotorból és egy vezérlő berendezésből áll. A víz egy vágófúvókán érkezik az elvágandó anyagra, ami lehet fém, kő vagy éppen műanyag. A fenti kísérletnél a vágás gyorsasága is meglepő volt: a 13 mm vastag fémet percenként 100 mm gyorsasággal vágta ket­tőbe. A víz nyomása viszonylag alacsony, 1000 bar. (Egy at­moszféra nyomás egyenlő 980 mbarral, azaz a víz nyomása kö­zel 1000 atmoszféra nyomáson érkezett a fémre). A vágásnak ez a módja, angol szakértők szerint a műszaki élet számos területén lesz alkalmazható. Anyaghiba­vizsgáló Ezzel a — még kísérleti — berendezéssel szakemberek szinte pillanatok alatt képe­sek megállapítani az ipar ál­tal gyártott fém elemekben keletkező anyaghibákat és feszültségeket, amelyek ki­zárják alkalmazásukat. Az optikai rendszert a fém fe­lületén végigvive interferen­ciaképeket láthat a vizsgá­ló személy, amely alapján azonnal eldöntheti: használ­ható vagy selejt-e a gyárt­mány. 9 Azbesztszigetelés Az azbeszt közismerten a legjobb hőszigetelő. Most már nyu­godtan mondhatjuk múlt időben, mert az újabb kutatások nyomán egyre inkább­­kiszorul a hőszigetelés gyakorlatából. Helyébe az üvegszálas, a kerámiás rostokból álló szigetelők léptek, s újabban a szilícium-oxidból készült szigetelő szá­lak. Az üvegszálak hőálló képessége 540 Celsius-fok, a kera­mikus rostoké 1400 Celsius-fok, míg a szilícium-oxid rostoké 1600 Celsius-fok. Így aztán érthető, ha az azbeszt egyre in­kább a múlt hőszigetelője lesz. Az új anyagok másik nagy előnye, hogy a belőlük készült szigetelő szálak hajlékonyak, nem törékenyek és a hatékony szigetelés érdekében nem kell vastagon a szigetelendő hővezetékre tekercselni. S végül nem utolsósorban: az azbesztszál törékenysége miatt veszélyes volt az emberek egészségére. Az utóbbiak: nem. Kis szerencsével, nagy nyeremény BÚTORVÁSÁRLÓKNAK Akik II. 17-e és III. 6-a között, 10 000 Ft feletti értékben bármilyen bútort vásárolnak, színes televíziót, fekete-fehér televíziót, sztereó rádiót, magnós rádiót, grillsütőt, automata mosógépet nyerhetnek. 25, rendkívül értékes nyeremény! LEGYEN SZERENCSÉNK.

Next