Népszava, 1982. február (110. évfolyam, 27–50. sz.)
1982-02-17 / 40. szám
NÉPSZAVA 1982. FEBRUÁR 17., SZERDA Tudomány, technika, társadalom A bolygók randevúra sietnek A felhőtlen májusi napokban bolygónk összes lakója egy tüneményes látvány tanúja lehet. Földünk egén egész közel kerül egymáshoz a Saturnus, a Mars és a Jupiter. Mintha sok év után ismét randevúznának egymással ezek a bolygók. Ez a csodálatos és elég ritka jelenség szép nevet kapott — „a bolygók parádéja”. A különböző országok tudósai rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a bolygóegyüttállás iránt. A csillagászati esemény kapcsán felmerült kérdéseinkre Sz. Sz. Lavrov, a leningrádi elméleti asztronómia intézetének igazgatója, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja válaszol. — Mi a lényege a „bolygók parádéja” jelenségnek? — Az elmúlt időszakban rengeteg ismeretterjesztő cikk jelent meg a közelgő „bolygóparádéról”, vagy ahogy másképp nevezik, a „bolygóegyüttállásról”. Ha ezt a jelenséget a Nap felszínéről figyelhetnénk meg, akkor azt látnánk, hogy a „díszszemle” során a bolygók az égbolt egy meghatározott körzetében gyülekeznek. Ez egy eléggé nagy kiterjedésű körzet. Például május közepén, amikor leginkább megközelítik egymást a bolygók, elhelyezkedési szektoruk szöge 105 fok lesz. Ez egy kevéssel több a derékszögnél. Tehát eléggé tág értelemben használják azt a kifejezést, ahogy a bolygók „vonalba sorakoznak”. A „bolygók parádéja” egyenesen következik azokból a fizikai törvényekből, amelyek az égitestek mozgását befolyásolják. A legutóbbi „bolygósorakozók” 1805-ben és 1845-ben voltak, tehát a csillagászati időmérték szerint a közelmúltban. Ezeket a „díszszemléket” nem lehet szigorúan periodizálni, s csak aprólékos számításokkal lehet meghatározni pontos idejüket. A „bolygórandevú” csak egy rövid találka: egy hónap elteltével búcsút mond társainak a Merkur — ez a leggyorsabb bolygó, mindössze 88 nap alatt tesz meg egy fordulatot a Nap körül. A legtovább az óriás bolygók maradnak az „alakzatban”, a Jupiter és a Saturnus, valamint a távoli bolygók, az Uranus, a Neptunus és a Pluto, de ezek is néhány éven belül szétszélednek és ezzel befejeződik a „felvonulás”. A következő ilyen bolygótalálkozó 2357-ben lesz. — Hallottunk olyan véleményeket is, hogy a Nap egyik oldalán egysoros „alakzatot” felvett bolygók együttes gravitációs hatása komoly veszélyt jelent Földünk számára. Bolygónkon tornádók seperhetnek végig, vulkánkitörésekkel és más természeti katasztrófákkal számolhatunk. Mennyire igazak ezek a feltevések? — A közelgő együttállás alkalmából néhány külföldi lapban olyan anyagok jelennek meg, amelyek — eny-hén szólva — nem felelnek meg a valóságnak. Például egyes nyugati szakértők azt bizonygatják, hogy a bolygók csoportosulása rendkívüli erejű, hatalmas napkitöréseket fog kiváltani. Ezek a kitörések lennének az okozói a földrengéseknek, az árvizeknek, az időváltozásoknak és más földi katasztrófáknak. Sőt, két amerikai csillagász még Los Angeles megsemmisülését is megjósolta, mivel ez a város földrengésveszélyes övezetben fekszik. Elég borúlátóak ezek a prognózisok. Mit is lehetne erről mondani ? Naprendszerünk már évmilliárdok óta létezik. Ilyen bolygóegyüttállás már több százmilliószor előfordult, s az emberiség történetében is már vagy ezerszer. A következő együttállás sem hoz semmilyen természeti katasztrófát vagy más meglepetést. Sajnos az utóbbi évtizedekben az emberi civilizáció sokkal inkább fenyegeti saját létét, mint az égi jelenségek. Lehet, hogy a szkeptikusok azt fogják gondolni: „Nem számít, ami korábban volt. Ki ad garanciát arra, hogy ez a felvonulás is különösebb események nélkül fog lezajlani?” Ennek ellenkezőjét tudományos érvekkel szeretném alátámasztani. Az említett természeti jelenségek során hatalmas energia szabadul fel. Ez különböző forrásokból származik. Az olyan jelenségek, mint a szélvihar, árvíz, esőzések és szárazságok oka elsősorban az atmoszférában lezajló folyamatokban keresendő, melyek energiájukat a Nap sugárzásának átalakításával kapják. A természeti katasztrófák másik csoportja — a földrengések, a vulkánkitörések, a „cunami” — a földkéregben és a Föld mélyén lezajló folyamatokkal állnak szoros kapcsolatban. A nehézségi erőkből veszik energiájukat, valamint a földmag radioaktív elemeinek bomlási energiájából. Hatással lehet-e a „bolygók parádéja” ezeknek az energiaforrásoknak az intenzitására? Bármelyik bolygó sugárzása, még az olyan nagyoké is, mint a Jupiter, elenyésző a Nap sugárzásához képest. Ez a sugárzás még annál a kevéske sugárzásnál is kisebb, amit Földünk viszszatükröz más bolygókra, s ami lehetővé teszi, hogy egyáltalában lássuk ezeket a bolygókat. Világos, hogy ha ezt a sugárzást egy oldalról fogjuk kapni (a felvonulásnál), akkor az atmoszférában lezajló folyamatokra való összhatása is gyakorlatilag a nullával lesz egyenlő. Ami pedig a földkéregben lezajló folyamatokat illeti — itt születnek a vulkánkitörések, a földrengések és utánrezgések —, tudjuk, hogy Földünket vonzza a Nap, és ez a vonzóerő tartja Földünket pályáján ugyanúgy, ahogy a Föld tartja pályájukon az űrhajókat, az űrállomásokat és a műholdakat. A Nap csillagrendszerünk központja és a legnagyobb tömegű teste, mégis Földünk Holdja okozza a szökőárakat és a földkéreg elváltozásait. A Hold naprendszerünk méreteihez képest elenyésző tömeggel rendelkezik, de nagyon közel helyezkedik el Földünkhöz. Éppen ezért hatása a földi árapályra több mint kétszerese a Nap hatásának. És mi a helyzet a többi bolygóval? A Jupiter a Nap tömegének ezredrésze, s négyszer olyan távol van tőlünk, mint a Nap. A Vénus—Föld távolság néha a Föld—Nap távolság negyedrészére csökken, de a Venus tömege a Nap 400 ezredrésze. Ezért a bolygók hatása az árapályra jelentéktelen, még abban az esetben is, ha öszszegződnek ezek a hatások. De a bolygók vonzása nemcsak a Földre van hatással, hanem a Napra is. Lehet, hogy a „parádé” során a hatások összegződése következtében felerősödik ez az effektus. A legnagyobb vonzó hatása (megközelítőleg azonos) a Jupiternek és a Venusnak van a Napra. De ezek a hatások (együttállásuk esetén) évente két-háromszor összegződnek, s mégsem járnak valamilyen jelentősebb következménnyel. A többi bolygó másfélszeresére növelheti ezt az effektust, ami természetesen elhanyagolható nagyságrendű. Tehát a „bolygók parádéja” nem lesz semmilyen kihatással a zajló folyamatokra. — S végül még egy utolsó kérdés. Hogyan készülnek a tudósok erre a rendkívüli jelenségre? — Rendszeresen figyeljük a Napot és a többi bolygót is. Még rendszeresebben és nagyobb apparátussal kísérjük figyelemmel a földi jelenségeket. Ma már nagyon jól működő, a természeti jelenségeket tanulmányozó figyelőszolgálattal rendelkezünk, amely behálózza az egész földgolyót. Sok obszervatóriumban rendszeresen figyelik a Napot, mérik aktivitásának különböző jellemzőit, tanulmányozzák a Föld pályáját és pólusainak mozgását, geomágneses méréseket végeznek, tanulmányozzák a légköri folyamatokat. A műholdak és a bolygóközi szondák méréseiből jellemezni lehet a napszéltevékenységet. Meteorológiai és más állomások széles hálózata kíséri figyelemmel a Föld szeizmikus aktivitását. Ha a „parádé” során történne is valami rendkívüli (habár ezt feltételezni nincs semmilyen alapunk), akkor ez természetesen nem kerüli el a tudósok figyelmét. A beszélgetést lejegyezte: I. Moszin Fogamzásgátló férfiaknak Most nyert igazolást, hogy az állatvilágban a spermiumot azonos fehérjeburok borítja. Így került előtérbe annak kutatása, hogy hogyan lehetne immunizálni a férfiakat saját spermiumuk fehérjéjével szemben, azaz hogyan lehetne szétroncsolni a spermiumot s ezzel egy férfiak számára használható fogamzásgátló módszert megteremteni. Ám az a tény, hogy majdnem minden állat hímjének spermiumát azonos fehérje borítja, a kísérletezésnek szabad teret nyitott. Emberi spermiummal „fertőzték” meg a tengerisünt, a pulykát, a patkányokat és pisztrángokat. Ellenanyag-termelés egyiknél sem indult meg, tehát a spermiumot borító fehérjét „sajátjaként” kezelte és ismerte fel a kísérleti állat. A kutatók most azt vizsgálják, hogyan lehetne olyan ellenanyagot találni, amely a szervezetre nem káros, de a spermium fehérjéjét elbontja, s ezzel a spermiumot megtermékenyítésre alkalmatlanná teszi. Sz. L. Magnetohidrodinamika az iparban Az első magnetohidrodinamikus generátor, amely kereskedelmi forgalomba kerül majd, 1985-ben készül el Szovjetunióban, Rjazanyban, és 500 MW-os lesz. Erre azért nyílt lehetőség, mert Moszkvában már működik — üzemszerűen — egy 20 MW-os MHD generátor. Elve már közismert: 3000 Celsius-fokra felmelegített gázt fújnak a rakétaelv alapján egy elektromágnesekből kialakított csatornába. Itt az ionizált forró gáz a mágneses térben elektromos áramot — egyenáramot — kelt, amelyet a generátor elektródáiról lehet elvezetni. Az egyenáramot váltóáramra alakítják át egy másik állomáson, s innen kerül ipari felhasználásra. Az első, kereskedelemben is forgalmazandó generátor iránt világszerte nagy az érdeklődés, és egyre több a megrendelések száma is. Hidegvágás a vízzel Szinte hihetetlen, de mégis igaz: a képen egy 13 mm vastag vaslemezt vágnak ketté vízsugár segítségével. Angol mérnökök dolgozták ki azt a műszaki rendszert, ami egy nagy nyomású pumpából, egy azt meghajtó dízelmotorból és egy vezérlő berendezésből áll. A víz egy vágófúvókán érkezik az elvágandó anyagra, ami lehet fém, kő vagy éppen műanyag. A fenti kísérletnél a vágás gyorsasága is meglepő volt: a 13 mm vastag fémet percenként 100 mm gyorsasággal vágta kettőbe. A víz nyomása viszonylag alacsony, 1000 bar. (Egy atmoszféra nyomás egyenlő 980 mbarral, azaz a víz nyomása közel 1000 atmoszféra nyomáson érkezett a fémre). A vágásnak ez a módja, angol szakértők szerint a műszaki élet számos területén lesz alkalmazható. Anyaghibavizsgáló Ezzel a — még kísérleti — berendezéssel szakemberek szinte pillanatok alatt képesek megállapítani az ipar által gyártott fém elemekben keletkező anyaghibákat és feszültségeket, amelyek kizárják alkalmazásukat. Az optikai rendszert a fém felületén végigvive interferenciaképeket láthat a vizsgáló személy, amely alapján azonnal eldöntheti: használható vagy selejt-e a gyártmány. 9 Azbesztszigetelés Az azbeszt közismerten a legjobb hőszigetelő. Most már nyugodtan mondhatjuk múlt időben, mert az újabb kutatások nyomán egyre inkábbkiszorul a hőszigetelés gyakorlatából. Helyébe az üvegszálas, a kerámiás rostokból álló szigetelők léptek, s újabban a szilícium-oxidból készült szigetelő szálak. Az üvegszálak hőálló képessége 540 Celsius-fok, a keramikus rostoké 1400 Celsius-fok, míg a szilícium-oxid rostoké 1600 Celsius-fok. Így aztán érthető, ha az azbeszt egyre inkább a múlt hőszigetelője lesz. Az új anyagok másik nagy előnye, hogy a belőlük készült szigetelő szálak hajlékonyak, nem törékenyek és a hatékony szigetelés érdekében nem kell vastagon a szigetelendő hővezetékre tekercselni. S végül nem utolsósorban: az azbesztszál törékenysége miatt veszélyes volt az emberek egészségére. Az utóbbiak: nem. Kis szerencsével, nagy nyeremény BÚTORVÁSÁRLÓKNAK Akik II. 17-e és III. 6-a között, 10 000 Ft feletti értékben bármilyen bútort vásárolnak, színes televíziót, fekete-fehér televíziót, sztereó rádiót, magnós rádiót, grillsütőt, automata mosógépet nyerhetnek. 25, rendkívül értékes nyeremény! LEGYEN SZERENCSÉNK.