Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)
1982-04-11 / 85. szám
NÉPSZAVA 1982. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP Kiküldött munkatársunk szófiai telefonjelentése Véget ért a bolgár szakszervezetek kongresszusa Todor Zsivkov felszólalása •• Ismét Petr Djulgerov a BSZKT elnöke Szombaton határozatok elfogadásával és az új vezető szervek megválasztásával befejezte munkáját a bolgár szakszervezetek IX. kongresszusa. A szófiai Nemzeti Kultúrpalotában délelőtt plenáris ülésen folytatódott a beszámoló feletti vita, amelyben még két küldött szólalt fel. Ezután az elnök átadta a szót Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárának, a Bolgár Államtanács elnökének. — A Bolgár Kommunista Párt mindig szoros kapcsolatot tartott a forradalmi szakszervezetekkel, így lesz ez a jövőben is, amikor kétségtelenül tovább nő a szakszervezetek szerepe a társadalom irányításában — mutatott rá Todor Zsivkov. — A szakszervezetek jelentik a biztosítékát annak, hogy következetesen meghonosítsák az új gazdasági szemléletet és mechanizmust, harmonikusan egyeztessék az össznépi — és a csoportérdekeket, új tartalommal töltsék meg a szocialista munkaversenyt, valóra váltsák a párt és az állam szociálpolitikáját. Todor Zsivkov részletesen szólt az új gazdasági mechanizmus több kérdéséről, majd utalva a jelenlegi bonyolult, feszült nemzetközi helyzetből származó nehézségekre, kiemelte: kudarcra ítélt az imperialista köröknek az a hiú ábrándja, hogy példátlan fegyverkezési versenyt diktálva megakadályozzák a szocialista országok életszínvonal-emelési programjainak megvalósítását. Az emberiség számára nincs más alternatíva, mint a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért folytatott harc sikerre vitele, amihez a Bolgár Népköztársaság a jövőben is hozzájárul — mondotta Todor Zsivkov. A beszámoló vitáját összefoglalva a kongresszus elnöke hangsúlyozta annak konstruktív munkajellegét, kritikus hangvételét. A háromnapos vita során 31-en szólaltak fel, a munkabizottságokban pedig további 85 küldött tett értékes javaslatokat, észrevételeket. További 34 felszólalást írásban nyújtottak be a kongresszusnak. Mindez nagyban hozzájárult a végleges dokumentumok kialakításához. Petr Djurgerov, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke a minden területre kiterjedő, tartalmas hozzászólásokra hivatkozva eltekintett a zárszótól. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a kongresszusi beszámolót és a központi revíziós bizottság jelentését A kongresszus ezután határozatokat fogadott el, amelyek — az élet minden területére kiterjedően — meghatározzák a bolgár szakszervezetek feladatait a következő évekre. Az elsődleges feladat továbbra is a gazdaság fejlesztése, amely elengedhetetlen feltétele az életszínvonal emelésének. Ugyanakkor még nagyobb figyelmet kell fordítani az érdekvédelmi tevékenységre, a szociális problémák hatékonyabb megoldására. Részlegesen módosították a szervezeti szabályzatot is. Délután a kongresszus zárt ülésén megválasztották a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsát és a központi revíziós bizottságot, majd a plénum megválasztotta az elnökséget és a titkárságot. A BSZKT elnöke ismét Petr Djulgerov, a BKP KB PB póttagja lett. A kongresszus az Internacionálé hangjai mellett ért véget. Tamássy Sándor Az űrhajózás napja a Szovjetunióban Hétfőn ünnepük a Szovjetunióban az űrhajózás napját. Jurij Gagarin 21 évvel ezelőtti első repülésének évfordulóján országszerte előadásokat, ünnepi esteket tartanak. A szovjet televízió több filmből álló sorozattal idézte fel az ünnep előtt az űrhajózás történetének legfontosabb fejezeteit, több új könyv is megjelent az űrhajózás történetéről, elméleti és gyakorlati eredményeiről. Az idei ünnep jelentőségét fokozza, hogy rövidesen megemlékezhetnek a világűr kutatása nyitányának, az első szovjet mesterséges hold indításának 25. évfordulójáról, az idén 20 éves a Kozmosz típusú szovjet mesterséges holdak sorozata és 15 éves az Interkozmosz, a szocialista országok űrkutatási együttműködése.Az űrhajózás napja alkalmából Vlagyimir Satalov altábornagy, a szovjet űrhajósok vezetője az APN hírügynökségnek írt cikkében az űrkutatás jövőjével foglalkozik. A szovjet kutatómunka iránya változatlanul kettős: egyrészt a Föld körüli pályán keringő orbitális űrállomások létrehozása, másrészt a Föld körüli és a bolygóközi tér, a szomszédos bolygók kutatása automatikus berendezések segítségével. Az űrhajózás napja előtt a világűr békéjének biztosításával foglalkozik a Novoje Vremja. A hetilap — méltatva az amerikai űrkomp, a Columbia sikerét — rámutat, hogy az ilyen típusú űrjárműnek elsősorban katonai feladatok megoldását szánják az Egyesült Államokban, s más terveket is készítenek a világűrben működő katonai laboratóriumok, az „űrháború” célját szolgáló kozmikuseszközök felhasználására. A Szovjetunió, amely megnyitotta az űrkutatás korszakát, kezdettől fogva azt sürgeti, hogy a világűrt csak békés célokra hasznosítsák, nemzetközi összefogással — hangsúlyozza a lap. (MTI) Szakszervezeti kongresszus Algériában pénteken befejezte munkáját az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének 6. kongresszusa. A kongresszus politikai határozata az algériai szervezett dolgozók támogatásáról biztosítja a szabadságukért küzdő népeket, valamint a Palesztinai és namíbiai nép harcával vállalt szolidaritást hangoztatja. (ADN) Ecevit letartóztatása A török hatóságok szombaton ismét letartóztatták Bülent Ecevit volt kormányfőt. Ankarai hivatalos személyiségek szerint Ecevitet ezúttal is azzal vádolják, hogy megszegve a tilalmat, politikai tevékenységet folytatott: az elmúlt hetekben külföldi újságíróknak a rendszert bíráló nyilatkozatokat adott. Mai találkozás Társkeresés pénzzel, s anélkül Az első hirdetés: „40 éves férfi, fővárosi lakással, gépkocsival, balatoni nyaralóval ... házastársat keres ...” A második hirdetés: „40 éves férfi... házasság céljából ... Válaszokat ,Lakás megoldható’ jeligére a kiadóba.” Nem meglepő, az elsőre több mint hetven bemutatkozó levél érkezett. Íróik közül hármat kerestem meg: ELSŐ TALÁLKOZÁS: (egy lakásban él volt férjével és annak új feleségével. Fölöttébb csinos.) Bemutatkozásként elmesélte: volt férjétől 50 ezer forintot kap, ha kijelentkezik a lakásból. Neki is van 50 ezer forintja, meg persze sokat érő ékszerei, bundái. — Amúgy — tette hozzá —, nem keresek rosszul, már általában a nőkhöz képest, de magának nyilván ez se számít, ha annyi mindent öszsze tudott szedni. Hogy mi a szakmája, hol dolgozik s például: van-e gyereke, nem tartotta közlésre érdemesnek. MÁSODIK TALÁLKOZÁS: (32 éves, saját háza van Budán, s majdnem 1 millió forintja a takarékban. Komoly, megfontolt nőnek látszik, de fáradt.) — Elkeseredésemben böngészem a hirdetéseket — kezdte vallomásszerűen. — Apámnak volt néhány nagy értékű találmánya. De mire igazán élvezhette volna tehetségének és szorgalmának a gyümölcsét, baleset következtében anyámmal együtt életét vesztette. Ismerőseim tudják, az örökségnek köszönhetően gazdag nő vagyok. Ez baj. Jószándékúan bemutattak már néhány vonzó külsejű férfinak, de mindahányról kiderült, udvarlásuk elsősorban a pénzemnek szól. Megpróbáltam egyedül, szolid anyagiak között élő lányként párt találni. Táncos helyeken, diszkókban. Hogy úgy mondjam, rendre aznap megkapható nőcskének hittek a férfiak. Már nem tehetek mást, hirdetés útján kutatok gazdag férfiak után, akiknek biztosan nem a pénzemért, vagy legalább nem csak a pénzemért kellene HARMADIK TALÁLKOZÁS: (Elvált asszony, két gyermeket nevel volt férje és szülei támogatásával.) — Van gyereke? — kérdezte szinte bemutatkozás helyett. — Kettő is. — Helyes. Nem csupán férjet, apát is keresek. — Miért feltétlenül gazdagot? — Hogy gyermekeim jobban startolhassanak az életben, mint én. Szüleim testvéremet és engem kitaníttattak, de többre nem volt lehetőségük. Egyetemistaként egy évfolyamtársamhoz mentem férjhez. Szülőknél és albérletben átkínlódott öt év után a férjem egy maszek zöldségtermesztő maszek kereskedő lányához menekült. Azt mondta, csak értünk teszi. Ebben most sem hiszek, ámbár, hogy lakást szerezhessek, évekig 4-5 ezer forint gyerektartást fizetett havonta, többet, mint amennyit mérnökként keresett. Most is kétezret fizet, ráadásul a gyerekeket elárasztja ruhával, ajándékkal. Kétszobás lakásban lakunk. Akarok férjet, olyat, aki nemcsak engem, hanem a gyerekeimet is szereti, aki anyagilag olyan jól szituált, hogy egy zöldséges kofáért nem hagy el, és akinek a segítségével biztosítani tudom, hogy gyerekeim soha ne kényszerüljenek albérletbe. A „Lakás megoldható” jeligére válaszoló 32 hölgy közül is hárommal vettem fel a kapcsolatot. ELSŐ TALÁLKOZÁS: (Mert az övéké egy olyan polgári család, amelyik ad a külsőségekre, nővérével együtt fogadott, a saját lakásán.) Bőrfotelbe ültetett, szemközt egy eredeti Paál Lászlóval. Whisky, Gordon Gin, Martini közül választhattam. Eredeti szándékommal szemben, nem beszélgetésünk végén, hanem — hadd mondjam úgy, ahogy érzem — a keresztkérdésekkel csapdásított káderezésem közepén közöltem vele, hogy újságíró vagyok, nem feleséget, hanem anyagot keresek egy riporthoz. Nem tett szemrehányást. Kérdezett tovább szenvtelenül, mint addig. No, nem rólam, hanem tapasztalataimról. Arra keresett választ, versenytársnőit megelőzendő, mit tegyen, hogy magas, barátnőpukkasztóan jóvágású, gyermektelen és gyermeket nem akaró, diplomás, nyelveket beszélő, hűséges, gyengéd, kisportolt alakú stb. férjet vehessen magának. MÁSODIK TALÁLKOZÁS: (35 éves, egy gyermeke van, szüleivel él egy ötszobás lakásban.) Találkozásunk végén kötelességszerűen elmondtam, hogy az igazi hirdető a barátom, néhány asztallal arrébb ül, s megkérdeztem, hívjam-e? A hölgy töprengett egy ideig, aztán elmondta azt, amiről egy órán át tartó beszélgetésünk közben szót sem ejtett: — Nem egyszerűen egy férfit akarok. Nem valakit, aki behozza a gyógyszert, ha megbetegszem, nem csak új, az igazinál jobb apát a gyereknek, nem csupán partnert, akivel megjelenek társaságban, sorolhatnám még, hanem ... Hanem egy olyan férfit, akivel határtalan biztonságban érzem magam akár a dzsungel közepén is, noha nem erős, akivel nagyon jól elbeszélgethetek a konyhaasztalra könyökölve is, noha nem igazán jó svádájú, akinek van véleménye, s arra érdemes odafigyelni, noha nem zseni, és így tovább. Húszévesen is ezt az embert kerestem, de csupán ösztönösen. Ma viszont már tudatos vagyok, választásomban szeretnék minél kevésbé megalkudni. HARMADIK TALÁLKOZÁS: (Elvált, egy kétszobás lakótelepi lakásban él óvodás fiával.) — Hány nője van? — így kezdte. Úgy meglepődtem, hogy rögtön bevallottam, ki vagyok, mit akarok. Szinte megörült a váratlan fordulatnak. — Oszlassa el a kétségemet, hogy nem vagyok túl igényes. Tehát, ha első látásra ellenszenves az illető, a nézése, a hangja, a frizurája, ahogy rendel valamit, ahogy fizet, akkor kitérek a következő találkozás elől. Ha tetszik, mint átlagosan háromból egy, akkor elmegyek vele moziba, színházba, kirándulni, valahová vacsorázni. Szóval együtt töltök vele néhány estét, de csak az ajtómig. Beljebb már csak azért sem kerülhet, mert az ajtó mögött anyám vigyáz a gyerekre. Rátérek az anyagiakra. Persze, óvatosan. Nézze, én gazdagnak még csak nem is válaszolok, de két bőrönddel jövő férjre sem tartok igényt. Az a férfi, aki 40 éves korában gyerektartás, meg akármi dacára nem hoz magával legalább egy jobb kocsit, az nekem nem elég kemény ember. Ha másként nem, szombaton, meg vasárnap keresse meg rá a pénzt téglahordással. És ne igya el. Nos, túl igényes vagyok? — Mióta próbálkozik hirdetésekkel? — Három éve. — Nem akar sikerülni? — Egyáltalán, sikerülhet? Mónus Miklós Séta a budai várban Fejér Gábor képösszeállítása 3