Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)

1982-04-11 / 85. szám

NÉPSZAVA 1982. ÁPRILIS 11., VASÁRNAP Kiküldött munkatársunk szófiai telefonjelentése Véget ért a bolgár szakszervezetek kongresszusa Todor Zsivkov felszólalása •• Ismét Petr Djulgerov a BSZKT elnöke Szombaton határozatok el­fogadásával és az új veze­tő szervek megválasztásával befejezte munkáját a bol­gár szakszervezetek IX. kongresszusa. A szófiai Nemzeti Kultúr­palotában délelőtt plenáris ülésen folytatódott a beszá­moló feletti vita, amelyben még két küldött szólalt fel. Ezután az elnök átadta a szót Todor Zsivkovnak, a Bolgár Kommunista Párt KB főtitkárának, a Bolgár Ál­lamtanács elnökének. — A Bolgár Kommunista Párt mindig szoros kapcso­latot tartott a forradalmi szakszervezetekkel, így lesz ez a jövőben is, amikor két­ségtelenül tovább nő a szak­­szervezetek szerepe a társa­dalom irányításában — mu­tatott rá Todor Zsivkov. — A szakszervezetek jelentik a biztosítékát annak, hogy következetesen meghonosít­sák az új gazdasági szemlé­letet és mechanizmust, har­monikusan egyeztessék az össznépi — és a csoportér­dekeket, új tartalommal töltsék meg a szocialista munkaversenyt, valóra vált­sák a párt és az állam szo­ciálpolitikáját. Todor Zsivkov részletesen szólt az új gazdasági mecha­nizmus több kérdéséről, majd utalva a jelenlegi bo­nyolult, feszült nemzetközi helyzetből származó nehéz­ségekre, kiemelte: kudarcra ítélt az imperialista körök­nek az a hiú ábrándja, hogy példátlan fegyverkezési ver­senyt diktálva megakadá­lyozzák a szocialista orszá­gok életszínvonal-emelési programjainak megvalósítá­sát. Az emberiség számára nincs más alternatíva, mint a békéért, az enyhülésért és a leszerelésért folytatott harc sikerre vitele, amihez a Bolgár Népköztársaság a jövőben is hozzájárul — mondotta Todor Zsivkov. A beszámoló vitáját össze­foglalva a kongresszus elnö­ke hangsúlyozta annak konstruktív munkajellegét, kritikus hangvételét. A há­romnapos vita során 31-en szólaltak fel, a munkabi­zottságokban pedig további 85 küldött tett értékes ja­vaslatokat, észrevételeket. További 34 felszólalást írás­ban nyújtottak be a kong­resszusnak. Mindez nagyban hozzájárult a végleges do­kumentumok kialakításához. Petr Djurgerov, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke a minden területre kiterjedő, tartal­mas hozzászólásokra hivat­kozva eltekintett a zárszótól. A kongresszus egyhangú­lag elfogadta a kongresszu­si beszámolót és a központi revíziós bizottság jelentését A kongresszus ezután ha­tározatokat fogadott el, ame­lyek — az élet minden terü­letére kiterjedően — megha­tározzák a bolgár szakszer­vezetek feladatait a követ­kező évekre. Az elsődleges feladat továbbra is a gaz­daság fejlesztése, amely el­engedhetetlen feltétele az életszínvonal emelésének. Ugyanakkor még nagyobb figyelmet kell fordítani az érdekvédelmi tevékenységre, a szociális problémák haté­konyabb megoldására. Rész­legesen módosították a szer­vezeti szabályzatot is. Délután a kongresszus zárt ülésén megválasztották a Bolgár Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsát és a központi revíziós bizottságot, majd a plénum megválasztotta az elnökséget és a titkárságot. A BSZKT elnöke ismét Petr Djulgerov, a BKP KB PB póttagja lett. A kongresszus az Interna­­cionálé hangjai mellett ért véget. Tamássy Sándor Az űrhajózás napja a Szovjetunióban Hétfőn ünnepük a Szovjet­unióban az űrhajózás napját. Jurij Gagarin 21 évvel ez­előtti első repülésének év­fordulóján országszerte elő­adásokat, ünnepi esteket tartanak. A szovjet televí­zió több filmből álló sorozat­tal idézte fel az ünnep előtt az űrhajózás történetének legfontosabb fejezeteit, több új könyv is megjelent az űrhajózás történetéről, el­méleti és gyakorlati ered­ményeiről. Az idei ünnep jelentősé­gét fokozza, hogy rövidesen megemlékezhetnek a világ­űr kutatása nyitányának, az első szovjet mesterséges hold indításának 25. évfordulójá­ról, az idén 20 éves a Koz­mosz típusú szovjet mester­séges holdak sorozata és 15 éves az Interkozmosz, a szocialista országok űrkuta­tási együttműködése.­Az űrhajózás napja alkal­mából Vlagyimir Satalov al­tábornagy, a szovjet űrha­jósok vezetője az APN hír­ügynökségnek írt cikkében az űrkutatás jövőjével fog­lalkozik. A szovjet kutató­munka iránya változatlanul kettős: egyrészt a Föld kö­rüli pályán keringő orbitális űrállomások létrehozása, másrészt a Föld körüli és a bolygóközi tér, a szomszé­dos bolygók kutatása auto­matikus berendezések segít­ségével. Az űrhajózás napja előtt a világűr békéjének biztosítá­sával foglalkozik a Novoje Vremja. A hetilap — mél­tatva az amerikai űrkomp, a Columbia sikerét — rá­mutat, hogy az ilyen típu­sú űrjárműnek elsősorban katonai feladatok megoldá­sát szánják az Egyesült Ál­lamokban, s más terveket is készítenek a világűrben mű­ködő katonai laboratóriu­mok, az „űrháború” célját szolgáló kozmikus­­eszközök felhasználására. A Szovjetunió, amely meg­nyitotta az űrkutatás korsza­kát, kezdettől fogva azt sür­geti, hogy a világűrt csak békés célokra hasznosítsák, nemzetközi összefogással — hangsúlyozza a lap. (MTI) Szakszervezeti kongresszus Algériában pénteken befejezte munká­ját az Algériai Dolgozók Általános Szövetségének 6. kongresszusa. A kongresszus politikai határozata az algé­riai szervezett dolgozók tá­mogatásáról biztosítja a sza­badságukért k­üzdő népeket, valamint a Palesztinai és na­­míbiai nép harcával vállalt szolidaritást hangoztatja. (ADN) Ecevit letartóztatása A török hatóságok szombaton ismét letartóztatták Bülent Ecevit volt kormányfőt. Ankarai hivatalos szemé­lyiségek szerint Ecevitet ez­úttal is azzal vádolják, hogy megszegve a tilalmat, poli­tikai tevékenységet folyta­tott: az elmúlt hetekben kül­földi újságíróknak a rend­szert bíráló nyilatkozatokat adott. Mai találkozás Társkeresés pénzzel, s anélkül Az első hirdetés: „40 éves férfi, fővárosi lakással, gép­kocsival, balatoni nyaraló­val ... házastársat keres ...” A második hirdetés: „40 éves férfi... házasság cél­jából ... Válaszokat ,Lakás megoldható’ jeligére a kiadó­ba.” Nem meglepő, az elsőre több mint hetven bemutat­kozó levél érkezett. Íróik kö­zül hármat kerestem meg: ELSŐ TALÁLKOZÁS: (egy lakásban él volt férjével és annak új feleségével. Fölöt­tébb csinos.) Bemutatkozásként elmesél­te: volt férjétől 50 ezer fo­rintot kap, ha kijelentkezik a lakásból. Neki is van 50 ezer forintja, meg persze sokat érő ékszerei, bundái. — Amúgy — tette hozzá —, nem keresek rosszul, már ál­talában a nőkhöz képest, de magának nyilván ez se szá­mít, ha annyi mindent ösz­­sze tudott szedni. Hogy mi a szakmája, hol dolgozik s például: van-e gyereke, nem tartotta köz­lésre érdemesnek. MÁSODIK TALÁLKO­ZÁS: (32 éves, saját háza van Budán, s majdnem 1 millió forintja a takarékban. Ko­moly, megfontolt nőnek lát­szik, de fáradt.) — Elkeseredésemben bön­gészem a hirdetéseket — kezdte vallomásszerűen. — Apámnak volt néhány nagy értékű találmánya. De mire igazán élvezhette volna te­hetségének és szorgalmának a gyümölcsét, baleset követ­keztében anyámmal együtt életét vesztette. Ismerőseim tudják, az örökségnek köszön­hetően gazdag nő vagyok. Ez baj. Jószándékúan bemutat­tak már néhány vonzó kül­sejű férfinak, de mindahány­ról kiderült, udvarlásuk el­sősorban a pénzemnek szól. Megpróbáltam egyedül, szo­lid anyagiak között élő lány­ként párt találni. Táncos he­lyeken, diszkókban. Hogy úgy mondjam, rendre az­nap megkapható nőcskének hittek a férfiak. Már nem tehetek mást, hirdetés útján kutatok gazdag férfiak után, akiknek biztosan nem a pénzemért, vagy legalább nem csak a pénzemért kel­lene HARMADIK TALÁLKO­ZÁS: (Elvált asszony, két gyermeket nevel volt férje és szülei támogatásával.) — Van gyereke? — kér­dezte szinte bemutatkozás helyett. — Kettő is. — Helyes. Nem csupán fér­jet, apát is keresek. — Miért feltétlenül gazda­got? — Hogy gyermekeim job­ban startolhassanak az élet­ben, mint én. Szüleim test­véremet és engem kitanít­tattak, de többre nem volt lehetőségük. Egyetemista­ként egy évfolyamtársamhoz mentem férjhez. Szülőknél és albérletben átkínlódott öt év után a férjem egy ma­szek zöldségtermesztő ma­szek kereskedő lányához me­nekült. Azt mondta, csak ér­tünk teszi. Ebben most sem hiszek, ámbár, hogy lakást szerezhessek, évekig 4-5 ezer forint gyerektartást fi­zetett­ havonta, többet, mint amennyit mérnökként kere­sett. Most is kétezret fizet, ráadásul a gyerekeket el­árasztja ruhával, ajándékkal. Kétszobás lakásban lakunk. Akarok férjet, olyat, aki nemcsak engem, hanem a gyerekeimet is szereti, aki anyagilag olyan jól szituált, hogy egy zöldséges kofáért nem hagy el, és akinek a se­gítségével biztosítani tudom, hogy gyerekeim soha ne kényszerüljenek albérletbe. A „Lakás megoldható” jel­igére válaszoló 32 hölgy kö­zül is hárommal vettem fel a kapcsolatot. ELSŐ TALÁLKOZÁS: (Mert az övéké egy olyan polgári család, amelyik ad a külsőségekre, nővérével együtt fogadott, a saját la­kásán.) Bőrfotelbe ültetett, szem­közt egy eredeti Paál László­val. Whisky, Gordon Gin, Martini közül választhattam. Eredeti szándékommal szemben, nem beszélgeté­sünk végén, hanem — hadd mondjam úgy, ahogy érzem — a keresztkérdésekkel csap­­dásított káderezésem köze­pén közöltem vele, hogy új­ságíró vagyok, nem feleséget, hanem anyagot keresek egy riporthoz. Nem tett szemre­hányást. Kérdezett tovább szenvtelenül, mint addig. No, nem rólam, hanem tapasz­talataimról. Arra keresett vá­­laszt, versenytársnőit meg­előzendő, mit tegyen, hogy magas, barátnőpukkasztóan jóvágású, gyermektelen és gyermeket nem akaró, dip­lomás, nyelveket beszélő, hű­séges, gyengéd, kisportolt ala­kú stb. férjet vehessen ma­gának. MÁSODIK TALÁLKOZÁS: (35 éves, egy gyermeke van, szüleivel él egy ötszobás la­kásban.) Találkozásunk végén köte­­lességszerűen elmondtam, hogy az igazi hirdető a ba­rátom, néhány asztallal ar­rébb ül, s megkérdeztem, hívjam-e? A hölgy töprengett egy ide­ig, aztán elmondta azt, ami­ről egy órán át tartó beszél­getésünk közben szót sem ej­tett: — Nem egyszerűen egy fér­fit akarok. Nem valakit, aki behozza a gyógyszert, ha megbetegszem, nem csak új, az igazinál jobb apát a gye­reknek, nem csupán partnert, akivel megjelenek társaság­ban, sorolhatnám még, ha­nem ... Hanem egy olyan férfit, akivel határtalan biz­tonságban érzem magam akár a dzsungel közepén is, noha nem erős, akivel na­gyon jól elbeszélgethetek a konyhaasztalra könyökölve is, noha nem igazán jó svá­­dájú, akinek van véleménye, s arra érdemes odafigyelni, noha nem zseni, és így to­vább. Húszévesen is ezt az embert kerestem, de csupán ösztönösen. Ma viszont már tudatos vagyok, választásom­ban szeretnék minél kevésbé megalkudni. HARMADIK TALÁLKO­ZÁS: (Elvált, egy kétszobás lakótelepi lakásban él óvo­dás fiával.) — Hány nője van? — így kezdte. Úgy meglepődtem, hogy rögtön bevallottam, ki va­gyok, mit akarok. Szinte megörült a váratlan fordulat­nak. — Oszlassa el a kétsége­met, hogy nem vagyok túl igényes. Tehát, ha első látás­ra ellenszenves az illető, a nézése, a hangja, a frizurája, ahogy rendel valamit, ahogy fizet, akkor kitérek a követ­kező találkozás elől. Ha tet­szik, mint átlagosan három­ból egy, akkor elmegyek vele moziba, színházba, kirándul­ni, valahová vacsorázni. Szó­val együtt töltök vele néhány estét, de csak az ajtómig. Beljebb már csak azért sem kerülhet, mert az ajtó mö­gött anyám vigyáz a gyerek­re. Rátérek az anyagiakra. Persze, óvatosan. Nézze, én gazdagnak még csak nem is válaszolok, de két bőrönddel jövő férjre sem tartok igényt. Az a férfi, aki 40 éves ko­rában gyerektartás, meg akármi dacára nem hoz ma­gával legalább egy jobb ko­csit, az nekem nem elég ke­mény ember. Ha másként nem, szombaton, meg vasár­nap keresse meg rá a pénzt téglahordással. És ne igya el. Nos, túl igényes vagyok? — Mióta próbálkozik hir­detésekkel? — Három éve. — Nem akar sikerülni? — Egyáltalán, sikerülhet? Mónus Miklós Séta a budai várban Fejér Gábor képösszeállítása 3

Next