Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)
1982-04-28 / 98. szám
Megnyílt a Laoszi Népi Forradalmi Párt 111. kongresszusa Kaysone Phornvihane főtitkár beszámolója Dunai Péter, az MTI tudósítója jelenti: Kedden Vientianéban megkezdte munkáját a Laoszi Népi Forradalmi Párt (LNFP) III. kongresszusa. Az elnökségben foglaltak helyet a külföldi delegációvezetők, köztük Rácz Sándor, az MSZMP KB tagja, a KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője, a magyar küldöttség vezetője. Kaysone Phornvihane, az LNFP KB főtitkára terjesztette elő a Központi Bizottság beszámolóját az 1972-ben megtartott második kongresszus óta eltelt időszakról. Bevezetőjében kiemelte: a hosszú harc után a nép végre békében akarta a saját, választott útját járni, de az amerikaiak Thaiföld bevonásával, a pekingi felforgató tevékenységgel összehangoltan újabb feszültséget szítottak. E mesterkedések ellenére a laoszi nép 1975 óta jelentős sikereket könyvelhetett el. Az elmúlt hat esztendőben a nemzeti jövedelem 43 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 150 százalékkal nőtt. , „Igen jelentős vívmányunk, hogy 1980 óta élelmiszerből önellátók vagyunk” — mondotta Kaysone Phornvihane. „Megszilárdult, szélesedett kapcsolatrendszerünk a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. Örömmel állapíthatom meg, hogy országunk a szocialista közösség szerves részévé vált” — hangoztatta. Ezután a hiányosságokról szólt: a szubjektivizmusról, az új fejlődési szakasz nehézségeinek alábecsüléséről, az ideológiai-politikai nevelő tevékenység gyengéiről. A hiányosságokat önkritikus szellemben elemeztük, levontuk a szükséges tanulságokat — mondotta a főtitkár. Jelenleg kettős stratégiai feladatot kell végrehajtanunk, biztosítsuk a nemzetvédelmet, a gazdasági építést oly módban, hogy az utóbbira helyezzük a hangsúlyt. Rátérve a következő évtized gazdaságfejlesztési irányaira, tennivalóira a főtitkár a fokozatosságot hangsúlyozta. Beszélt a szövetkezetesítési mozgalom folytatásáról, aláhúzva a hármas követelmény megtartását: a kényszer nélküli belépést, a kölcsönös előnyöket és a szövetkezetek demokratikus irányítását. Vietnammal, Kambodzsával a különleges szolidaritás, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal a mindenoldalú együttműködés külpolitikánk sarkköve, és az is marad — emelte ki a főtitkár a külpolitikai részre térve. „Határozott harcot vívunk a kínai—amerikai összejátszás ellen, amely a környező államok nemzeti függetlenségére, Délkelet-Ázsia stabilitására a legnagyobb veszélyt jelenti. A kínai néppel baráti viszonyra törekszünk, hajlandók vagyunk rendezni kapcsolatainkat a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. Az ASEAN-nal, Thaifölddel megértésre, párbeszédre törekszünk, hogy a béke, a stabilitás körzetévé változtassuk a délkelet-ázsiai térséget” — húzta alá. Országos vitára bocsátották az új kínai alkotmánytervezetet Sarkadi Kovács Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: Pekingben kedden nyilvánosságra hozták és országos vitára bocsátották a Kínai Népköztársaság negyedik alkotmányának tervezetét. A számos megfogalmazási változás egyike, hogy a tervezet a proletárdiktatúra szocialista állama helyett a népi demokratikus diktatúra szocialista államaként határozza meg a kínai állam jellegét. A hadsereg vezetésére létrehozzák a központi katonai tanácsot, amelynek elnökét a parlament választja meg és válthatja le. Kína visszaállítja az államelnöki és alelnöki tisztséget. Az elnök képviseli az országot a belső ügyekben és a külföldi országokkal fenntartott kapcsolatokban. A tervezet előszava leszögezi, hogy a kínai nép alapvető feladata az elkövetkező években összpontosítani a szocialista korszerűsítésre. Az országot a Kínai KP vezeti, a marxizmus-leninizmus és a maocetungi gondolat vezérli, a kínai nép kitart a népi demokratikus diktatúra és a szocialista út mellett. Leszögezi továbbá, hogy Tajvan a KNK szent területe, és az ország újraegyesítése az egész kínai nép szent kötelessége. Kínai alkotmány első ízben rögzíti a külföldi vállalatok bekapcsolódását az ország gazdasági életébe. Pekingi megfigyelők az új alkotmány tervezetének nyilvánosságra hozatalával kapcsolatban rámutatnak, hogy ez nagyban visszatérést jelent az ország 1954-es alkotmányához, annak szelleméhez. A Falkland (Malvin)-szigetek argentin birtokba vételének megszüntetésére, vagy legalábbis a Nagy-Britannia presztízsén esett csorba kiköszörülésére az Atlanti-óceánon szokatlanul nagy haditengerészeti-hadműveleti csoportosítást vonultattak fel. A tüntető erőfitoktatás a Margaret Thatcher vezette kormány mögött felsorakozó leghajthatatlanabb konzervatívokban ismét felidézi a régi birodalmi „ágyúnaszáddiplomácia” emlékét. Ehhez hasonló méretű flottademonstrációra az 1956-os szuezi válság óta valóban nem volt példa. A Buenos Aires „megleckéztetésére” a repülőgépanyahajókkal megerősített angol flotta mintegy háromnegyedének mozgósítása feltehetően messzebbre mutató célokat is takarhat, mint csupán „a királyi koronán esett sérelem megtorlását”. Nyilvánvalóan nemcsak a vitatott szigetek térségében felfedezett, egyelőre még fel sem becsült kőolajkészletek megkaparintásának vágya indította Londont a meglehetősen költséges, legalább 200—300 millió font sterlingbe kerülő akció végrehajtására. Noha bizonyos háttéri mozgatórugók egyelőre rejtve maradnak, az eddigi fejleményekből mindenesetre az gyanítható, bonyolult, ellentmondásos hatalmi játéknak vagyunk tanúi, amelyben Argentínának és Nagy- Britanniának éppúgy megvannak a sajátos érdekei, mint a közvetítő szerepében fellépő Egyesült Államoknak. Washingtonnak a falklandi válságban az okozza a legnagyobb gondot, hogy végeredményben két partnerének viszályában kellene igazságot tennie. Mint ismeretes, Argentína — a Pentagonnak tetsző módon és időpontban — nemrégiben felajánlotta katonai segítségét a salvadori juntának, erőinek más irányú lekötése viszont most aligha tenné lehetővé számára közép-amerikai jelenlétének fokozását. Ami pedig Nagy-Britanniát illeti, az USA európai katonapolitikájának leghűségesebb támogatójáról van szó. Az óceánon túl attól tartanak, és ennek az aggodalomnak először Caspar Weinberger hadügyminiszter adott hangot —, hogy a brit haditengerészeti flotta tartósabb távolléte károsan befolyásolhatja a szigetország és az Atlanti-óceán keleti körzetének „védelmi szilárdságát”, s általában Anglia katonai kötelezettségvállalását az atlanti tömbben. A Reagan-adminisztráció szemszögéből ez — úgy tetszik — jóval lényegesebb probléma, mint hogy Argentína küld-e további tanácsadókat Salvadorba, vagy sem. Figyelemreméltó az angol politikai és katonai felső vezetés berkeiben hosszú ideje húzódó vita is, amelynek tengelyében az a kérdés áll, vajon, a hagyományos fegyveres erők, vagy pedig a rakéta-nukleáris potenciál fejlesztésének kell-e elsőbbséget adni? A falklandi vállalkozás fényében alighanem azok a tábornokok és tengernagyok látják magukat igazolva, akik váltig bizonygatják: a hagyományos rendeltetésű szárazföldi és haditengerészeti erőknek a Tridentprogram javára történt leépítése, létszámuk csökkentése elhibázott lépés, mert — úgymond — a mostanihoz hasonló nem-nukleáris válságban csakis a konvencionális csapatok és eszközök alkalmazhatók legeredményesebben. John Nett hadügyminiszter és a mögötte álló konzervatív körök viszont amellett kardoskodnak, Nagy-Britannia kizárólag a Trident-rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók rendszerbe állításával növelheti meg súlyát és szerepét a NATO-ban. Mivel azonban az NSZK területén állomásoztatott 55 ezer főnyi brit rajnai hadsereghez politikai okokból nem nyúlhatnak, a megtakarítások elsősorban a legrégibb, a legbüszkébbnek tartott haditengerészeti flotta, és részben a szárazföldi erők költségvetési megkurtításával lennének elérhetők. Márpedig ez a szándék tovább élezi az egyes haderőnemek vetélkedését, a köztük meglevő feszültségeket. Mint emlékezetes, a súlyos gazdasági-pénzügyi helyzet ellenére a Thatcher-kormány közel két évvel ezelőtt úgy határozott, mindenekelőtt az önálló nukleáris elrettentő erőt korszerűsíti. Gyakorlatilag ez azt jelenti, a mostani négy darab szolgálatban levő „Resolution” osztályú és egyenként 16 Polaris mintájú rakétát hordozó atomtengeralattjárót a 90-es évekig a legújabb Tridentrendszerrel váltanák fel. A múlt évben még a nyolc nukleáris robbanótöltettel külön-külön a célra irányítható Trident C4-esekről beszéltek (költségkihatásait mintegy ötmilliárd font sterlingre taksálták). Hamarosan azonban a még modernebb Trident C2 C5-ösökre esett a választás, amelyek már nem 7400, hanem 11 000 kilométer távolságra képesek eljuttatni — mégpedig egymástól függetlenül — az egyegy rakétába épített 14 atomtöltetet. (Ennek költségei, 1980-as árakon számolva, 8— 10 milliárd, más számítások szerint 13—15 milliárd font sterlinget jelentenének.) A Pentagonban egyébként közölték, csakis az utóbbi fegyverrendszerhez szükséges rakétákat és irányítási berendezéseket szállítják majd angol szövetségeseiknek, hogy mintegy ezzel is — természetesen a brit adófizetők pénzén — megnöveljék a NATO európai csapásmérő erejét. Hogy milyen célból? A brit hadügyminiszternek a nyugatnémet Süddeutsche Zeitungban napvilágot látott nyilatkozata szerint egy-egy ilyen tengeralattjáró „több mint tíz tucatnyi objektumot képes megsemmisíteni a Szovjetunió igen nagy mélységeiben”. Az úgynevezett elriasztó erő „önállóságára” való londoni hivatkozás persze nem szó szerint értendő, hiszen az Egyesült Államok hadászati támadó fegyvereit kiegészítő angol Tridentek is csak az amerikai SAC (Strategic Air Command — a hadászati légierő parancsnokság) közbejöttével, a mindenkori elnök utasítására lennének bevethetők. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a NATO-n belül Nagy-Britannia — nagyhatalmi ambícióitól vezettetve — gazdasági teherbíró képességét meszsze meghaladóan igyekszik biztosítani magának a másodhegedűs pozícióját az atlanti tömbben a szocialista közösség elleni katonai felkészülésben. „Ez az irányvonal — írta a Daily Mirror — politikailag, gazdaságilag és katonailag teljesen tarthatatlan, oktalan”. John Silkin, a munkáspárti árnyékkormány hadügyi szóvivője arra hivatkozva, hogy a Trident-programmal a megkérdezett angolok 63 százaléka nem ért egyet, kijelentette: ha pártja újra hatalomra kerülne, ezt a tervet teljes egészében elvetné. De nemcsak labourpárti körökben, hanem egyes konzervatív csoportok, sőt, katonai vezetők körében is egyre élesebb kritikákkal illetik a Thatcher-kabinetet. Úgy vélik: a toryknak a realitásoktól elrugaszkodó, szélsőségekre hajlamos katonapolitikája elsősorban a földrajzi fekvésénél fogva rendkívül sebezhető szigetország biztonsági érdekeit veszélyezteti. A józanságra és megfontoltságra intő angoloknak minden bizonnyal igazuk van, amikor az ismert szólásmondást idézik, hogy tudniillik, az, aki üvegházban lakik, ne dobálózzék kővel. Serfőző László alezredes Katonai hírmagyarázónk írja FALKLAND ÉS A TRIDENT Margaret Thatcher brit kormányfő és bámulatának tárgya: az amerikai Trident rakéta. Nemzetközi hírek # Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke sürgős üzenetet kapott Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkártól, amely a legutóbbi közel-keleti fejleményeket érintette. Arafat üzenetet kapott a Szovjetunióból is, amelyet a Szovjetunió bejrúti nagykövete adott át. # Az SZKP KB meghívására Moszkvába érkezett a Finn Centrum Párt küldöttsége. Georgi Dimitrov születésének 100. évfordulója alkalmából nemzetközi találkozó kezdődött Szófiában, amelyen részt vesz Fodor Zoltán, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége országos bizottságának tagja. # Dr. Gosztonyi Jánosnak, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának részvételével az angliai magyar egyesületek a hét végén megtartották Londonban IV. kulturális fesztiváljukat. # Mauno Koivisto finn államelnök Par Stenback külügyminiszter kíséretében kedden háromnapos hivatalos látogatásra Svédországba érkezett. # Strasbourgban megkezdte tavaszi ülésszakát az Európa-parlament. Az európai tőkés országok parlamenti képviselőiből álló szervezet José Maria de Areilza spanyol képviselőt választotta meg elnökévé. # A Koszovói Kommunista Szövetség 13. beszámolóválasztási értekezletének záró határozata alapvető feladatként jelöli meg a tartomány eddiginél gyorsabb ütemű szociális-gazdasági fejlesztésének biztosítását, s az albán nacionalista és irredenta erők elleni eszmeipolitikai harc fokozását. Heves összecsapások Salvadorban Salvador több pontján is heves összecsapásokkal lőttek be a felkelő erők és kormánycsapatok között. A hadsereg szóvivője közölte, hogy a partizánok elvágták a San Miguelből Francisco de Goterába vezető közlekedési útvonalat és a tengerparti autóutat. (MTI) Athén Amerika-ellenes tüntetés Athén és Pireusz lakosainak tízezrei vonultak fel a görög főváros utcáin, tiltakozva az ország területén levő amerikai katonai támaszpontok ellen. „Ki a hatodik flottával Pireuszból” jelszóval vonultak a tüntetők Athén központjától az amerikai követség épületéig. A demonstráció résztvevői egyúttal atomfegyvereknek görög földön történő tárolása ellen is felemelték hangjukat. (ADN) Ünnepi felvonulás Kabulban Kedden délelőtt Kabul főterén százezrek gyűltek össze, hogy megemlékezzenek az áprilisi forradalom negyedik évfordulójáról. A dísztribünön helyet foglalt Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, a Forradalmi Tanács elnöke, valamint számos afgán vezető és külföldi vendég. A katonai díszszemlét Abdul Kadir tábornok, ideiglenes nemzetvédelmi miniszter nyitotta meg. Elmondotta, hogy a forradalmi Afganisztán dolgozói hatalmas eredményeket értek el az új élet építésében, az áprilisi forradalom vívmányainak megerősítésében. A népi fegyveres erők a néppel együtt éberen őrködnek Afganisztán függetlensége, szuvere-nitása és területi épsége, a dolgozó nép vívmányai felett — jelentette ki. Kiemelte a Szovjetunió felbecsülhetetlen testvéri segítségét, amelyet a dolgozó nép mély hálával fogad. A díszszemle után megkezdődött a dolgozók felvonulása. A résztvevők éltették az áprilisi forradalmat, és tiltakoztak az ország belügyeibe beavatkozó imperialisták és rekaciósok cselszövései ellen. Londoni tudósítássunf• Sztrájk a kórházakban Nagy-Britanniában hétfőn, az előre bejelentett időpontban az ápolónők és más egészségügyi dolgozók megkezdték részleges sztrájkjukat az inflációt kiegyenlítő 12 százalékos fizetésemelés kiharcolása érdekében. Londonban és országszerte sok kórházban csupán sürgős esetben látták el feladataikat a dolgozók. Sztrájk volt Anglia legnagyobb, Dél- Londonban levő vértranszfúziós központjában. „A sztrájkot szervező szakszervezet (COHSE) felelősségteljesen járt el, segítségével úgy szervezhettük meg a munkát, hogy egyetlen beteg élete se kerüljön veszélybe” — ismerte el dr. K. Rogers, a vértranszfúziós központ igazgatója. A brit egészségügyi dolgozók sztrájkmozgalma a következő hetekben fokozatosan bontakozik ki. A TUC által koordinált egészségügyi szakszervezetek képviselői bejelentették, közel egymillió tagja a részleges munkabeszüntetés mellett fog dönteni. Észak-Írországban nyilvánosságra hozták: naponta másik kórház személyzete lép akcióba. Az egészségügyi dolgozók elszántságára jellemző, amire még soha nem volt példa: a többi szakszervezettől különálló Royal College of Nursing 195 ezer tagja támogatja dolgozótársai többségének akcióját. E szervezet alapszabálya tiltja a sztrájkot, ezért csütörtökön szavazással dönt a szabály megváltoztatásáról és a sztrájkhoz való csatlakozásról. H. P. Az EGK külügyminiszteri értekezlete A közös piaci külügyminiszterek kedden — immár Francis Pym brit külügyminiszter jelenlétében — az EGK költségvetés-problémáját, a britek által követelt rendszeres visszatérítések kérdését kezdték tárgyalni. Az elnöklő belga Leo Tindemans és Gaston Thorn bizottsági elnök ismét azzal a kompromisszumos javaslattal állt elő, hogy Nagy-Britannia kapjon három éven át meghatározott összegű visszatérítéseket. A „Tízek” ugyan továbbra is támogatják Nagy-Britanniát Argentínával támadt konfliktusában, de a fegyveres összecsapások kezdete óta ez a támogatás jóval óvatosabb. A keddi luxemburgi tanácskozás margóján az olasz és nyugatnémet külügyi szóvivő — s még inkább a görög — elhatárolta kormányát a háborús megoldástól