Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)

1982-04-24 / 95. szám

NÉPSZAVA 1982. ÁPRILIS 24., SZOMBAT Komját Irén (Hornját Almianné) 1895-1982 Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Komját Irén elvtársnő, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, a Társadalmi Szemle nyugalmazott felelős szerkesztője, a szerkesztő bizottság tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke, Rózsa Ferenc-dí­­jas újságíró, április 22-én elhunyt. Komját Irén elvtársnő hamvasztás utáni búcsúztatása má­jus 4-én (kedden), 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE, A MAGYAR ELLENÁLLÓK, ANTIFASISZTÁK SZÖVETSÉGE Komját Irén halála súlyos veszteség. Vesztesége a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásmozgalomnak. Fájdalmas hiány a magyar újságíró-tár­sadalomnak. Élete egész fiatal kora óta csodálatosan tartalmas, gaz­dag, mert párosult a kommu­nista elkötelezettséggel. A fiatal bölcsészdiplomás lány 1918-ban kapcsolódott a munkásmozgalomba, és 1924 óta tagja­ volt a kommunista pártnak.­ Vonzalma a mun­kásmozgalomhoz házasságá­val csak erősödött. Férje, Komját Aladár kommunista költő és forradalmár eszmei társa is volt. Komját Irén maga is vonzódott az íráshoz, és 1919-től az Ifjúmunkás cí­mű lap munkatársává lett. „A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztos­ságon dolgoztam — mondot­ta egy nyilatkozatában. — Azután mennünk kellett. A 20-as évek magyarországi kö­rülményei emigrációba kény­szerítettek bennünket. Olasz­országból a fasiszták,­ Auszt­riából a munkanélküliség, Németországból a nácik elől menekültünk.” Komját Irén az emigráció­ban is aktív közéleti szerepet vállalt. Dolgozott a RÚNA távirati iroda munkatársa­ként, majd 1933-tól 1939-ig Baselban jelentek meg cik­kei. A francia ellenállási mozgalomban 1939-től 1944- ig vett részt, az idő tájt már egyedül, férjét elveszít­ve, családját nevelve. A felszabadulás után még dolga volt Franciaországban. 1945— 46-ig szerkesztette a franciaországi magyar füg­getlenségi mozgalom lapját, a Magyar Szemlét. „A háború nyomait még nagyon magán viselő Pestre 1946. január 10-én érkeztem — emlékezett vissza az idé­zett interjúban. — Másnap jelentkeztem a kommunista pártban, ahol megkérdezték, hol szeretnék dolgozni? A sajtóban, válaszoltam, abban van gyakorlatom. Egyik taní­tómesterem Alpári Gyula kommunista újságíró volt.” Komját Irén kívánsága tel­jesült, hiszen az új, szabad Magyarországnak nagy szük­sége volt elkötelezett, a nem­zetközi és a magyar munkás­­mozgalmat, a sajtót jól isme­rő, jól író kommunistákra, így került előbb a Magyar Távirati Iroda külföldi kü­­lönszolgálatának élére, majd a Szabad Nép külpolitikai rovatát vezette. A vágya, hogy írhasson és nevelhesse az utánpótlást, akkor teljesült igazán, ami­kor megbízták az első szo­cialista újságíró-iskola irá­nyításával. Féltő gonddal is­­tápolta a reá bízott hallga­tókat, akik munkásokból, pa­rasztokból, katonafiatalokból kerültek az iskolára. Hogy mire nevelte tanítványait — akiknek most februárban a 30 éves iskolai évfordulón még arról is beszélt, hogy mivel foglalkozik, milyen könyveket ír —, azt példázza egész élete, munkássága, for­radalmi tevékenysége. A sze­rénységre, a hivatás, a mun­kásosztály tiszteletére, annak szolgálatára oktatott. Mikor előadásaiban a Dimitrovval, Gabriel Périvel vagy Cachin­­nal való találkozásait mond­ta el, felejthetetlen élményt nyújtott, és felkeltette az igényt hallgatóiban az állan­dó tanulásra, az önművelés­re. Az élet sokféle poszton tet­te próbára nagy tudását, osztályhűségét, hivatásszere­­tetét. Hazánk történetének egyik nehéz időszakában, 1956-ban például a Tájékoz­tatási Hivatal elnökhelyette­se volt, majd 1957-től nyug­díjba vonulásáig, 1961-ig a Társadalmi Szemle felelős szerkesztőjeként dolgozott. És következtek a rendkí­vül szorgos munkával teli nyugdíjasévek. Az újságíró­szövetségnek alelnöke volt, és ez időben is állandóan fi­gyelemmel kísérte az újság­íróképzést, s közben írt. Az utóbbi három évtized­ben íróként is jelentős élet­művet alkotott. 1950-ben A Francia Kommunista Párt programja címmel jelent meg első könyve, utolsó kö­tete, az Egy költői életmű gyökerei, tavaly került az ol­vasókhoz. Ebben a Tanács­­köztársaság bukását követő emigrációs évek történetét férje, Komját Aladár egy­­egy verse keletkezésének kapcsán mondja el, miköz­ben bemutatja a nemzetközi munkásmozgalom és saját életük apróbb, nagyobb ese­ményeit. Közéleti tevékenységét szá­mos magas hazai és külföldi kitüntetéssel ismerték el. Kétszer kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, tulajdonosa többek között a Munka Érdemrend arany fo­kozatának, a Szocialista Ha­záért Érdemrendnek, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Emlékérmével 1970-ben jutalmazták. A Nemzetközi Újságíró Szervezet Julius Fu­­cik-díjjal, a Szovjet Újságíró Szövetség éppen egy évvel ezelőtt Vorovszkij-díjjal tün­tette ki. Komját Irén halálát mély­séges megrendüléssel fogad­ja mindenki, aki ismerte, tisztelte, becsülte: a hozzá­tartozók, az elvtársak, a ba­rátok, olvasói, harcostársai. Különösen súlyos veszteség nekünk, pályatársainak, akik mindenkor emberséget, hiva­tástudatot, elkötelezettséget tanultunk tőle. Életműve ma­radandó példa az egész szo­cialista újságírás számára. Emlékét kegyelettel őriz­zük. Havasi Ferenc azerbajdzsáni vezetőket fogadott Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának­­tagja, a KB titkára pénteken fogad­ta a hazánkban tartózkodó I. Mamedovot, az Azerbajdzsá­ni KP Központi Bizottságá­nak titkárát és S. Raszi-Za­­dét, Azerbajdzsán Miniszter­tanácsának elnökhelyettesét. (MTI) Nemzeti zászló Leninvárosnak A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa nemzeti zászló­val tüntette ki a Borsod me­gyei Leninvárost a múlt évi kiemelkedő településfejlesz­tési társadalmi munkáért. A Népköztársaság címerével dí­szített zászlót pénteken a városi tanács dísztermében megtartott ünnepségen Sar­lós István, a HNF Országos Tanácsának főtitkára adta át Lábas Józsefnek, a városi tanács elnökének. Hazaérkezett Jugoszláviából a HNF küldöttsége A Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége meg­hívására Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának vezetésével áp­rilis 19. és 22. között Jugo­szláviában tartózkodott a Hazafias Népfront küldött­sége, amely a szocialista szövetség szövetségi, vala­mint a horvát és szerb köz­­társasági és Belgrád városi választmányainak vezetőivel folytatott megbeszéléseket. A tárgyalások során a fe­lek tájékoztatták egymást mozgalmuk, illetve szerve­zetük soron levő feladatai­ról, értékelték a kétoldalú együttműködés helyzetét és eredményeit és véleményt cseréltek a nemzetközi hely­zetet érintő kérdésekről. A küldöttséget fogadta Dra­­goszlav Markovics, a szövet­ségi nemzetgyűlés elnöke és Sztane Dolanc, a JKSZ KB elnökségének tagja. A kül­döttség csütörtökön a késő esti órákban hazaérkezett Budapestre. Közélet Pénteken Budapestre érke­zett Hasszán Ali, az Iraki Köztársaság kereskedelmi minisztere, a forradalmi pa­rancsnoki tanács tagja, a magyar—iraki gazdasági együttműködési bizottság társelnöke. Hasszán Alit­ a Ferihegyi repülőtéren Mar­jai József miniszterelnök-he­lyettes fogadta. Jelen volt Ismail Hammudi Hussein, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete. * Pozsgay Imre művelődési miniszter vezetésével pénte­ken hazaérkezett Indiából a magyar kulturális és tudo­mányos delegáció. A küldött­ség Sheila Kaul asszonynak, az Indiai Köztársaság közok­tatási és szociális-jóléti ál­lamminiszterének meghívá­sára látogatott Indiába. ­ A Szép magyar beszéd verseny országos döntője Pénteken Győrött a Kazinczy - szobor koszorúzásával meg­kezdődött a Kazinczy Fe­rencről elnevezett Szép ma­gyar beszéd verseny orszá­gos döntője. A 19 megyéből, az öt kiemelt városból és Budapestről 120 gimnáziumi és szakközépiskolás, vala­mint szakmunkástanuló diák került a döntőbe, akik két bíráló bizottság előtt tesznek bizonyságot tehetségükről, szép kiejtésükről. Mindegyi­kük egy szabadon választott és egy kötelező szöveget mond el. A két zsűri díszel­nöke Péchy Blanka érdemes művész, a Kazinczy-díj ala­pítója. Az ünnepélyes eredmény­hirdetésre, a Kazinczy-érmek és a díjak átadására vasár­nap kerül sor. Érvek és ellenérvek Biztonságosabb sorompók — Mit jelent a lámpa fehér villogása? — szólt a kérdés sokakhoz a múlt hónap kö­zepén a vasúti átjáróknál tartott, a Volán által rende­zett közúti forgalm­i ellenőr­zés napján. — Azt, hogy szabad az út, sőt, abszolút az elsőbbség! — hangzott szinte mindenkor a válasz: Pedig a fehér jelzés csu­pán a lámpa működőképes­ségét jelzi! A közúti akcióban 700 em­ber vett részt, a Volán fő­állású ellenőri gárdája és a gépkocsivezetőkből, forga­lomirányítókból álló forga­lombiztonsági társadalmi szervezet és ott voltak az ön­kéntes és a közlekedési rend­őrök is. Egy ellenőrzés statisztikája Azon az egyetlen hétközna­pon, reggel 5 órától délután 4-ig 927 gépjármű vezetője hagyta figyelmen kívül a fénysorompós vasúti átjárók tilos jelzését! Ebből 30 Vo­lán-kocsit vezetett, 7 buszt (!), egy taxit, a többi teher­autót. Hétezerötszáz gép­kocsivezető követett el más szabálytalanságot: lassítás nélkül hajtott át a kereszte­ződésben, megkerülte a le­eresztett félsorompót, sőt, előzött az átjáróban! Tallózás közlekedési bal­esetekből : .......Kecskemét külterüle­tén egy fénysorompóval el­látott vasúti átjáróban Sá­rai Szabó László 44 éves gép­kocsivezető, kecskeméti la­kos személygépkocsijával egy gyorsvonatnak ütközött és a helyszínen meghalt. ... Cegléden egy közúti­vasúti kereszteződésben Sár­közi István 23 éves asztalos, kecskeméti lakos ráhajtott a sínekre és az arra haladó gyorsvonatnak ütközött.. . Zalaegerszegen egy vasúti átjáróban Zsohár Lajosné 41 éves alsószenterzsébeti la­kos személygépkocsijával egy mozdonynak ütközött...” A mohorai busztragédia 19 ember életét követelte, 18- an vesztették életüket a sió­foki tömegszerencsétlenség­nél, majd Lökösháza neve került bele a fekete króni­kába. Fejfák, és fejfák. Min­den esetben az ok: a vezető a fénysorompó tilos jelzése ellenére hajtott a sínekre.­­ A siófoki tragédia óta, ha megtudjuk, hogy a tilos jelzés ellenére a vasúti átjá­róba hajtott a buszvezető, azonnal elbocsátjuk — mond­ja Kozsenek Ferenc, a Volán Tröszt forgalombiztonsági osztályának helyettes veze­tője. Vevő a műszerfalban A győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola hallgatói tavaly ősszel alma­szedésen voltak. Hazatérő­ben a ködben teherautóval karambolozott autóbuszuk: negyvenen megsérültek, két oktató súlyosan. — Bár nem közúti-vasúti baleset volt, amelyeknek ijesztő gyakorisága már rég­óta foglalkoztatott minket — mondja Csűri György, a villamosságtan tanára —, mégis ez az eset indított, hogy tegyünk valamit. Schillinger Rezső tanárse­géd, Berzsenyi Csaba labor­technikus és Csűri György, egy új biztonsági rendszer kidolgozói, egyelőre a felta­lálók keserű kenyerét eszik. Találmányuk, a Szignál, a fénysorompó tiltását jelző készülékcsoport, rádiós elvre épül. Az adót a fénysorom­póban helyezik el, s a vevőt pedig a közeledő gépjármű­ben, amely ha piros jelzésre érkezik, utasterében csipogó hang is figyelmezteti a veze­tőjét a veszélyre, már 1000— 1500 méteres távolságból. Érvek és ellenérvek özöne kíséri egyelőre a találmányt. „A plusz pszichikai kény­szer kettős biztosítást ad” — mondják a föltalálók. „Rá­szoknak a gépkocsivezetők, és csak a hangra hagyatkoznak majd” — így aggályoskodnak a pszichológusok és a közle­kedéstudományi szakembe­rek. De elhangzott ellenérv­ként az is: „Ha jó lenne, más országokban már régen kita­lálták volna!” — Szerintem ez morális kérdés — tartja a tilosba haj­tásokról Szepes Béla, a MÁV Vezérigazgatóság­a vasút­üzembiztonsági osztályának vezetőhelyettese. — Ha egy gépkocsivezetőt az átjáró előtti háromszoros előjelzés és a piros lámpa sem készte­ti lassításra, megállásra, an­nak csipoghat a készülék. Ugyanakkor minden vezeték nélküli összeköttetés ellen­őrizhetetlen. Hogyan vállal­juk mi ezért a felelősséget? Kié legyen az adó? Ez az egész útügyi, közúti kérdés. Félreértés ne essék, az ener­giát és az információt, azaz a jelzést mi megadjuk a be­rendezésnek majd. De jók jó fénysorompók: nálunk, más országokkal ellentétben, két jelzéssel három fogalmat fe­jeznek ki: piros — tilos, fe­hér — működik, sötét — üzemzavar van. Sok ország­ban csak a piros jelzés rend­szere él. Rákapcsolni egy megbízható rendszerre egy bizonytalant — logikátlan lenne. Másik gond: a berendezés­nek önálló frekvenciasáv kell. Olyan, ami nem zavar más URH-rendszert, vagy tv-t és rádiót. Budai László, a KPM postai főosztálya ve­zeték nélküli távközlési szak­osztályának vezetője: — Új a dolog számomra, el­vileg azonban nem látom aka­dályát önálló vonal biztosí­tásának, adott kis körzetek­ben. Egyelőre vizsgálják A rendszert az érdekeltek­kel még februárban megis­mertették az Országos Közt­­ekedésbiztonsági Tanács szervezésében. A MÁV, a Közlekedéstudományi Inté­zet és a Közúti Tudományos Kutató Intézet képviselői el­mondhatták észrevételeiket. A Volán képviselője nem volt jelen a megbeszélésen. Kozsenek Ferenc, a Volán forgalombiztonsági osztályá­ról: — Nincs tudomásom róla, hogy meghívtak volna min­ket. Egyébként az elképzelés számunkra nem új, hason­lókkal saját dolgozóink is vagy három éve ostromolnak minket. Ezeket hiányossá­gaik, tökéletlenségeik miatt rendre el kellett utasítanunk. Hangsúlyozom, minden meg­oldásnak, a legkisebbnek is hívei, támogatói vagyunk, ami a biztonságot szolgálja, így a­ győrinek is, ha elfo­gadják. A győri találmányra gyár­tók, vevők már jelentkeztek. A Videoton rádiógyáregysé­ge gyártaná, a győri VNTECH villamosipari szövetkezet a kísérleti szériát ingyen ké­szítené el. A készülékekből vásárolni akart már a Bá­nyászati Aknamélyítő Vál­lalat és a Főtaxi is. De hát még nem szabadalom . . . Ára előreláthatóan egy autórá­dióénál nem lesz több, s ha az már van a kocsiban, arra ráköthető, s így még keve­sebbe kerül. A találmányt jelenleg az Országos Találmányi Hiva­tal szakemberei vizsgálják, hogy megfelel-e műszaki­lag, s újdonság-e, vagy sem? Sipka Tamás Magyar—csehszlovák megállapodás a turisták valutaellátásáról Az illetékes magyar és csehszlo­vák szervek megállapodtak az egymás országába utazó állam­polgáraik kölcsönös, minimális összegű valutaellátásáról. Ennek értelmében magyar állampolgá­rok 1982. május 15-től csak akkor utazhatnak Csehszlovákiába, ha — érvrénges útiokmányaik mel­lett — az ott-tartózkodásuk, vagy átutazásuk legszükségesebb költ­ségeinek fedezésére magyaror­szági valutakiszolgáltató helyen vásárolt csehszlovák koronával rendelkeznek. Ennek elért mi­nimális összege személyenként, az utazás első napjára 150 ko­rona, minden további napra 90 korona (10 és 15 év közötti gyer­mekeknek az említett összegek felével kell rendelkezniük, 10 év alattiak részére nem kötelező koronát vásárolni). Az előírt pénzmennyiség meg­létét — a hivatalos valutakiviteli engedély alapján — a határon való kilépéskor a magyar vám­szervek ellenőrzik, de vizsgál­hatják azt a csehszlovák szervek is, és annak hiánya esetén meg­tagadhatják a Csehszlovákiába való beutazás engedélyezését. Az intézkedés nem vonatko­zik — a szolgálati, vagy diplomata útlevéllel utazókra; — azokra, akik magánútlevél­lel, de szolgálati célból utaznak, s er­ről hivatalos igazolással ren­delkeznek; — azokra, akik a másik ország területén tartósan dolgoznak vagy tanulnak, és ezt igazolni tudják; — az utazási irodák által szer­vezett társasutazások résztvevői­re; — a rendkívüli okok — pl. kö­zeli rokon házasságkötése, teme­tése, bírósági eljárás, mentési munkálatokban való részvétel — miatt utazókra; — a devizamentes csere kereté­ben utazókra, amennyiben a fo­gadó ország illetékes szerve ál­tal jóváhagyott, erre vonatkozó megállapodást bemutatják: — a harmadik országban lakó magyar és csehszlovák állampol­gárokra ; — a kishat­árf f­or­galom­ban az er­re a célra rendszeresített útiok­mánnyal közlekedőkre. Azok a magyar állampolgárok is mentesek a minimális valuta­­vásárlás kötelezettsége alól, akik harmadik országba szóló érvé­nyes menetjegy birtokában tö­megközlekedési eszközzel (vas­út, autóbusz, repülő stb.), vagy magyar vállalatok, szervezetek autóbuszával csak átutaznak Csehszlovákián, és ott-tartózko­­dásuk — átutazásonként — nem haladja meg a 48 órát. Azoknak, viszont, akik sze­mélygépkocsival, vagy motorke­rékpárral utaznak át, járműven­ként — függetlenül az utasok számától — minden Csehszlová­kiába történő belépéskor mini­málisan 180 koronával kell ren­delkezniük. Akik tehát pl. autó­val az NDK-ba utaznak, leg­alább kétszer 180 koronát vásá­roljanak, mert visszautazásuk al­kalmával a csehszlovák vámszer­vek az NDK-csehszlovák hatá­ron is kérni fogják az átutazás­hoz szükséges összeg, s az an­nak hivatalos helyről történt megvásárlását igazoló okmány felmutatását. A fenti rendelkezések a mini­málisan kötelező valutavásárlást írják elő. Állampolgáraink vál­tozatlanul évente 15 ezer forin­tért, maximálisan napi ezer fo­rint értékben vásárolhatnak a KGST-hez tartozó országok fize­tőeszközeiből. A jelen megállapodás értelmé­ben a magyar állampolgárok a személyenként az országból (leg­feljebb 50 forintos címletekben) kivihető 200 forintból 170 forin­tot válthatnak át Csehszlovákiá­ban koronára. Az említett valutáris szabályo­zás és az egyéb, korábbi utazási előírások továbbra sem teszik szükségessé a Magyarországról Csehszlovákiába, vagy Csehszlo­vákiából Magyarországra utazni kívánók részére meghívólevél küldését. Nem érinti továbbá a magyar állampolgárok Csehszlo­vákiába történő utazásra vonat­kozó érvényes útlevél-rendelke­zéseket sem. (MTI) Kitüntetés­ ­Az Elnöki Tanács dr. Mics­­kó Rudolf nyugállományú tűzoltó vezérőrnagynak 50 éves párttagsága és 75. szü­letésnapja alkalmából a Szo­cialista Magyarországért Ér­demrendet adományozta. A kitüntetést Horváth István belügyminiszter adta át. Lukics Józsefnek, a ME­­DOSZ Baranya megyei bi­zottsága titkárának és Takács Tibornak, a MEDOSZ Lapja főszerkesztőjének eredmé­nyes munkájuk elismeréséül, nyugállományba vonulásuk alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetéseket Dobi Ferenc, a MEDOSZ fő­titkára pénteken adta át. 5 Együttműködés a környezetvédelemért Horváth István belügymi­niszter és Gonda György ál­lamtitkár, az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke vezetésével a két terület irányítói pénte­ken a Belügyminisztérium­ban áttekintették a környe­zet- és természetvédelemmel kapcsolatos eddig tett állami intézkedések végrehajtásá­nak helyzetét. A főhatóságok vezetői egyetértettek abban, hogy a környezetvédelem ér­dekében a társadalmi aktivi­tás fokozódása mellett indo­kolt a környezet- és termé­szetkárosító cselekmények­kel szembeni határozottabb fellépés. (MTI)

Next