Népszava, 1982. május (110. évfolyam, 101–125. sz.)
1982-05-30 / 125. szám
4 Kivi„ ÍV”, cérna és egyebek Olyan boltként él a köztudatban a Röltex, ahová az ember legfeljebb egy spulni cérnáért szalad le. Talán így is volt ez valamikor, szemben a jelennel, amikor a Röltex-boltok értékesítik a szőnyegek, függönyök és egyéb lakástextíliák nagy részét, és a fehérneműtől a pulóverig számos divatárut is kínálnak. Méghozzá sikerrel és jó gazdasági eredménnyel, hatékony kereskedelmi munkával. Erre utal, hogy a Röltex a közelmúltban elnyerte a Kiváló Vállalat címet. Nem először, de hosszú szünet után. Amíg a verseny a kereskedelemben csak nagyon kezdetleges volt, 1964 és 1975 között, a Röltex tizenhárom rangos kitüntetést kapott. Azután hat-hét évig semmi, mások bizonyultak jobbnak. Az 1981. évi gazdálkodás alapján, ismét a kiválók közé került. A Kiváló Vállalat címre benyújtott pályázatukat olvasva a legszembetűnőbb, hogy szinte ismeretlen áfészektől szereztek be hiányzó, a nagyipartól nem kapható cikkeket. Cippzárat például a ráckevei áfésztől. Meg úgy is, hogy igyekszik minél több árut közvetlenül a termelőtől vásárolni. Ebben az esetben ugyanis a nagykereskedelmi árrés fele a termelőé. A közvetlenül beszerzett áruk aránya tavaly már elérte a 30 százalékot, ami különösen jelentős, ha meggondoljuk, hogy vagy száz termelővel kell ehhez tárgyalni, megállapodni, s az árut is majd százfelé — 95 boltba — kell kiszállítani. Mindenesetre a nagykereskedelmi árrés felé, amiért a Röltex megdolgozott, a nyereséget szaporította. A gazdálkodás eredményességét javította, hogy a Röltex az elsők között élt a lehetőséggel, és boltjainak mintegy ötödét bérbe, illetve szerződésbe adta a rongyszőnyeget — mert hogy keresik a vevők, de ki gyárt ilyet? — a hólyi áfésztől. Bizonyára nehezen találtak rá ezekre a partnerekre. És ha nem találnak termelőt, szállítót, akkor a magad uram, ha szolgád nincs alapján járnak el. Nincs például futószőnyeg? A Röltexnél fogják az ollót — pontosabban az erre a célra alkalmas kisgépet — és az olcsóbb szőnyegpadlóból futószőnyeget szabnak. Más kérdés, hogy az eljárás népgazdasági szemmel nézve nem ésszerű — egy kiskereskedelmi vállalat így segít magán, azaz a vásárlókon. — Főként peremkerületi, kis forgalmú üzletekre hirdettünk pályázatot — mondja Fónagy Félix, a Röltex igazgatója — és bőven akadt jelentkező. Míg korábban ezek az üzletek összesen évi másfél millió forint veszteséget okoztak a vállalatnak, ma a bérlőkkel kötött szerződések két és fél millió forint nyereséget biztosítanak. — Előbb-utóbb talán lesznek olyan „szelvényvagdosó” igazgatók, akiknek más dolguk sem lesz, mint a bérbe adott boltok felügyelete, a bérleti díjak beszedése? — Nem valószínű — vélekedik Fónagy Félix. — Idén legfeljebb 2—3 boltot adunk ki, viszont a Petőfi Sándor utcában a Felsőruha Kereskedelmi Vállalattal építünk egy kisáruházat, amely már az év második felében vagy 30—40 milliós forgalmat bonyolíthat le. Itt ugyanis nem . Ez bizonyára kifizetődőbb, mint tűvel, cérnával, gombbal kereskedeni. Nem fenyegeti olyan veszély a vásárlókat, hogy a nyereségérdekeltség rendszerében nem találnak rövidárut és egyéb apróságokat a Röltex-üzletekben? — Ettől aligha kell tartani — hangzik a válasz. — Még a bérletbe adott üzletek, tehát a magánkereskedők is árusítanak rövidárut, a Deák Ferenc utcai szakboltunkat bővítjük, nagyobbítjuk. Rövidáruval, kis értékű cikkekkel is lehet jól, gazdaságosan kereskedni. Persze csak ha van, aki a pult mögé álljon. Mert a Röltex egyik legsúlyosabb gondja a szakképzett eladók, sőt, általában a fizikai dolgozók számának folyamatos csökkenése. Ezért is rákényszerülnek több üzlet bérbe adására. — A szakmunkástanulók 80 százaléka vidékről, Budapest vonzáskörzetéből jön hozzánk — jegyzi meg Nemes Józsefné gazdasági igaza szűken vett Röltex-cikkeket, hanem a női öltözködés szinte minden kellékét árusítjuk, beleértve még a nemes szőrmét is.gatóhelyettes —, és az iskola elvégzése után két éven belül közülük minden második visszamegy a lakóhelyére dolgozni. Sőt, vannak régi, saját dolgozóink is, akik ha gyermekük születik, elhagynak bennünket. A kicsinyek elhelyezése a kereskedelemben különösen nehéz: a boltok este hatkor zárnak, később, mint a bölcsődék, óvodák. A Röltex ezen a téren is megteszi a magáét: évi százezer forinttal járul hozzá tanácsi óvodák építéséhez, további százezret fizet a fenntartásukhoz, tehát biztosít helyet a dolgozók gyerekei számára. De nem teheti ezt minden kerületben, ahonnan az eladók bejárnak dolgozni. Ugyanezért nem lenne értelme saját bölcsőde, óvoda építésének sem; a boltok és a dolgozók lakóhelye szerte van a városban , ki tudná igénybe venni a központi bölcsődét? Akadt már olyan eladó is, aki elment bölcsődei gondozónőnek, hogy saját gyerekét is elhelyezhesse. Szelvényvagdosó igazgatók? Bölcsődehiány — létszámcsökkenés Folyamatos önmegújulás A létszám ilyen kényszerű csökkenése mellett még sok másért is fáj a Röltex vezetőinek a feje. Boltot kell nyitni az új lakótelepeken — Békásmegyeren, Újpesten, a Józsefvárosban, Csepelen, Káposztásmegyerert és másutt — és a korszerűen megépített, távfűtéssel felszerelt üzletek üzemeltetése drága. Meg kell gyorsítani a leltározást, hogy arra az egy-két napra se legyenek zárva a boltok, ne menjenek a vevők a kon- kurrens üzletekbe, áruházakba. Keresett cikkeket, hiányzó árukat kell felhajtani akár a föld alól is, mert azok vonzzák a vevőt, a forgalmat, a nyereséget. Tovább kell terjeszteni az önkiszolgálást, mert akkor kevesebb eladó kell, és hatékonyabb a kereskedelmi munka. A kis vállalatnak mindig meg kell újítania önmagát, hogy versenyképes maradhasson a nagyok között. Gál Zsuzsa guzsdastiffi bírságra. Az idén még csak egy Az önálló gazdálkodás lehetőségeinek bővülése, az egyéni és a csoportelképzelések megvalósítása természetesen nem léphet túl a törvény adta kereteken, hiszen a keretek a szándékok, törekvések helyes irányban tartására szolgálnak. Lassan, késve ismeretes, hogy a gazdasági életben is kialakulnak időnként bizonyos „vadvizek”. Ezek közé sorolható a tisztességtelen haszonszerzés, ami bizony zsebre megy, mégpedig elsősorban a vásárlókéra. Éppen ezért az 1973. július 25-én, majd 1979. május 26- án hatályba lépett módosított minisztertanácsi rendelet a bíróságok útján büntetni rendeli azokat a gazdálkodó szervezeteket, amelyek tisztességtelennek minősülő hasznot szereznek. Az 1980. január 1-én hatályba lépett, 1028-as jellel ismert minisztertanácsi határozat szerint: „Tisztességtelen a haszon, ha az árat a másik fél megtévesztésével vagy félrevezetésével érvényesítik.” Tehát a magas szintű rendeletek megszülettek, a bírságolási lehetőség adott, csupán élni kell, kellene velük. Úgy látszik azonban, hogy a végrehajtás még messze elmarad a kívánalmaktól. A tapasztalatok szerint az árak valós voltának vizsgálata indokolatlanul hosszú ideig tart. Jellemző a lassúságra, hogy a tisztességtelen haszonszerzéssel kapcsolatos módosított minisztertanácsi rendelet immár másfél éve lépett hatályba, de ez alatt az idő alatt alig született ilyen esettel kapcsolatban jogerős bírósági ítélet. Tehát még a mai napig sincs a tisztességtelen hasznonszerzés elbírálásával kapcsolatban megfelelően kialakult bírói gyakorlat. Az elbírálás gyakorlatának kialakulását az is nehezíti, hogy az arra illetékesek csak hosszú idő után terjesztik elő indítványaikat. A bíróságok, így a Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiumának bírái is pontosan tudják, hogy a gazdálkodás hibái egyedül csak jogi eszközökkel nem orvosolhatók. Azzal is tisztában vannak, hogy a gazdálkodással kapcsolatos gond nem szűnik meg a bírság kiszabásával azonnal, hiszen a bíróság találkozott már olyan vállalattal is, amelyet két esetben is hasonló cselekményért kellett büntetni. De nem szabad kisebbíteni a szankcionálás jelentőségét sem, mert ha a gazdálkodó szervezetek vezetői tartanak attól, hogy a tisztességtelen hasznonszerzést bírság követi, feltehetően jobban vigyáznak az árképzésre. A Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiuma elé 1979- ben 10, a következő évben 9, 1981-ben pedig mindössze 7 gazdaságibírság-indítvány alapján hozott első fokú ítélet került elbírálásra. Idén egyetlen egy ilyen ügy jutott el a legmagasabb bírói fórumhoz, pedig már lassan öt hónap eltelik az esztendőből. Ami nem segítés Egyébként minden tekintetben rossz példaként érdemes megemlíteni az idei egyetlen ügyet. Egy kiskereskedelmi vállalat úgy jutott tisztességtelen haszonhoz, hogy beékelődött a gyártó kisiparosok és a felhasználó vállalatok közé. Az ügy néhány szereplője ellen büntető eljárást is folytattak. Ám a kiskereskedelmi vállalat ellen a felügyeleti szerve olyan indoklással javasolta a gazdasági bírságolási eljárást, hogy a „sorok között” szinte azt is kérte, ne büntessék meg a tisztességtelen haszonhoz jutó vállalatot. Feltehetően az a felügyeleti szerv az amúgy is elkezdődött büntető eljárás miatt kényszerhelyzetbe került, s ezért kellett indítványoznia a gazdasági bíróság közbelépését. De vajon hányszor fordult elő olyan eset, amikor az indítványra jogosult nem kezdeményezi az eljárás megindítását, helytelenül értelmezett segítségnyújtás, vagy együttérzés miatt. A Legfelsőbb Bíróság gazdasági kollégiumának véleménye szerint ez a kedvezőtlen helyzet arra enged következtetni, hogy nem megfelelő az indítvány tételére feljogosított szervek ellenőrzési tevékenysége, illetve, hogy bizonytalanság tapasztalható a gazdálkodó szervek tevékenységének jogi megítélésében. Amennyiben az utóbbi feltevés lenne az alapos, akkor viszont eléggé szövevényes a változó gazdasági életünket szabályozó jogrendszer, hiszen még az ellenőrzésre jogosultak sincsenek azzal tisztában, hogy mikor indokolt az indítvány. Felmerülhet azonban egy másik kérdés is. Mégpedig az, hogy a közvetlen felügyeletet gyakorló serveknél nem ismerik eléggé a rendeleteket. Hiszen a legritkább esetben fordult elő, hogy a tanácsok bírságot indítványoztak volna, s a szakminisztériumok közül is csak a külkereskedelmi tárca tett ilyen javaslatot. Az a néhány indítvány, amely a tisztességtelen haszonszerzők ellen megszületett, a Pénzügyminisztériumtól, az Országos Anyag- és Árhivataltól, a Legfőbb Ügyészségtől, illetve a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságtól indult el. Igen sok vitára adott alkalmat, hogy még bizonytalan a „jelentős" anyagi előny jogszabályi fogalma. Természetesen, ha a vállalat teljes árbevételéhez kellene viszonyítani az egy termék gyártásával elért tisztességtelen hasznot, akkor az esetek többségében nem lehetne megállapítani a „jelestős anyagi előnyt”. Éppen ezért helyezkedett a bírói gyakorlat arra az álláspontra, hogy a nagy összegű jogtalan vagyoni előnyt akkor is jelentősnek és így a gazdasági bírság kiszabása alapjául szolgálónak kell tekinteni, ha az a vállalat üzleti forgalmához viszonyítva csekély. Ha nem sok, akkor is Az egyik áfész szabadkasszás üzletében például a jutalék növelése végett az azonos fajtájú, de eltérő egységárú iparcikkekért nem az egyes termékre megállapított hatósági áron, hanem a legdrágább termék fogyasztói árán értékesítették. Éveken keresztül jelentős leltártöbblettel rendelkezett az üzlet. A viszonylag szűk körű, mindössze tizennyolc termékre kiterjedő vizsgálat több mint 167 ezer forint, árdrágítással elért árbevételt mutatott ki. Az ellső fokú bíróság az áfész terhére 218 ezer forint gazdasági bírságot szabott ki. A fellebbezés során az áfész azt sérelmezte, hogy jelentős anyagi előny hiányában kötelezték bírság fizetésére. A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyó határozatának indoklásában hangsúlyozta: „A fogyasztók árdrágítás útján való megkárosításával elért jogtalan vagyoni előnyt akkor is jelentősnek kell megítélni, ha egyébként az előny teljes összege nem számottevő.” Schmidt Attila VASÁRNAP, 1982. MÁJUS 30. NÉPSZAVA Európai halászati tanácskozás Budapesten Nemzetközi tanácskozást rendez Budapesten május 31. és június 5. között az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének a FAO-nak Európai Belvízi Halászati Tanácsadó Bizottsága. A 12. ülésszakra nemcsak európai szakemberek jönnek, hanem a haltermelésben élen járó tengerentúli országok, ígypéldául az USA, Kanada, és Japán is képviselteti magát. A meghívottak között van az ENSZ Környezetvédelmi Programja Oktatási Tudományos és Kulturális Szervezetének képviselője, az Európai Gazdasági Közösség, a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség, a Nemzetközi Tengerkutató Tanács, a Nemzetközi Tudományos Unió Tanácsa, a Nemzetközi Járványtani Hivatal, a Táplálkozási Tudományok Nemzetközi Uniójának szakembere is. Az édesvízi halászat világviszonylatban egyre több figyelmet kap. A világon a halfogás 1950 és a 70-es évek között megháromszorozódott. Az utóbbi 10 évben azonban a tengeri halászat stagnál. Jelentős belvízterületek vannak még kihasználatlanul, tavak, folyók, víztárolók, bányatavak, csatornák, amelyek alkalmasak lehetnek haltermelésre. Hazánk Európában első helyen áll az édesvízi haltermelésben, érthető, hogy tapasztalatainkra kíváncsiak a szakemberek. Többféle módszert dolgoztak ki halászati szakembereink a folyók, tavak, holtágak geotermikus és hűtővizek halászati kihasználására. A tudomány eredményei a magyar haltermelés növekedésében jól érzékelhetők. Haltermelésünk 1975-ből folyamatosan több mint 30 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a hazai és exportigényeket csak akkor tudjuk kielégíteni, ha megőrizzük a halállományt és a vizek minőségét, nemcsak megőrizzük, hanem javítjuk is. E kérdéseket hivatott a FAO tanácskozása megvitatni. (1) Elöregedett rizsföldek átalakításával nyertek halastavakat a tiszasülyi Béke és Barátság Termelőszövetkezetben váradi Gábor felvétele MTESZ-pályázat Nagy értékű hazai és importberendezések — termelőegységek, gyártószalagok, számítógépek, járművek — tmk-, illetve szervizrendszerének kidolgozására, vagy a meglevő korszerűsítésére, a gépek kihasználtságának növelésére és a termeléskiesések csökkentésére pályázatot hirdetett az MTESZ és a KISZ budapesti bizottsága. A termelőeszközök mennyisége, műszaki színvonala az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt, ezt azonban nem követte a termelőeszközök fenntartásának és a felújítási kapacitásoknak a fejlődése. E gond megoldását várják a pályázattól, amelyre 35 év alatti fővárosi szakemberek egyéni vagy csoportos jelentkezését várják. A beküldési határidő 1982. szeptember 15. (MTI) üléspont Mondják, kinek-kinek az álláspontját meghatározza az üléspontja. Ami a vásárlónak bosszantó hiánycikk, az az eladónak (olykor úgy tetszik) apró öröm, mivelhogy kevesebbszer kell a felső polcra nyúlni; ami egy „Kék fény”-szereplőnek jó kis balhé, az a károsultnak feledhetetlen szörnyűség; ami a filmkritikusnak dicséretet érdemlő, mélyenszántó alkotás, az (sok esetben) a jegyüzérnek teljes üzleti pangás és így tovább. Mindez arról jutott eszembe, hogy gyakorta lehetett hallani (olvasni) kommentátorok véleményét, rádióbemondók örömteli megjegyzéseit: hála istennek, nem fenyeget esőfront, „hétágra süt a nap"! Amiben nem a nyilvánosan véleményt formáló illető sugárzó jóindulatát véltem felfedezni, csupán flaszterhoz tapadt fantáziátlanságát. Mellesleg hiányos (mező-) gazdasági ismereteit. A májusi eső aranyat ér olyan sarkalatos igazság, aminek vitathatatlan érvényét azon nyomban tapasztaljuk, ha egy netán szárazsággal sújtott időszakban körültekintünk a piaci ártáblácskák során. De ha már nyakunkon a nyár és olykor forrón süt a nap, nem feledkezhetünk meg a melegben fellobbanható tűzesetekről. Egy esztendő alatt félmilliárd forintot fizetett ki a biztosító tűzkár címén (nem is beszélve a másfél száz halálos áldozatról). Olvasom, hogy a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetében tűzjelző berendezést fejlesztettek ki, amely vetekszik a világon a legjobbakkal, s ráadásul forintért kapható. Mégsem kapkodnak utána. A feltehető magyarázat: olyan alacsony a biztosítás díja, hogy nem éri meg a megelőzésre költeni. Ráadásul — a befolyt biztosítási összeghez képest — azért a tűzeset is viszonylag ritka, tehát a biztosító sem érdekelt efféle jelzőberendezések elterjedésének szorgalmazásában. Ezért — bár másmás az üléspont ez ügyben sajnos — azonos az álláspont. Ha nem is a legszerencsésebb. Lehet hogy mire ez a kis írás megjelenik, egy gyékény alatt kuporgok a strandon, várván, hogy elálljon a zápor, s átkozom mezőgazdasági bölcselkedéseimet. De ott, akkor, az megint csak egy más üléspont lesz, mint pillanatnyilag az íróasztal mellett. V. J.