Népszava, 1982. május (110. évfolyam, 101–125. sz.)

1982-05-30 / 125. szám

4 Kiv­i„ ÍV”, cérna és egyebek Olyan boltként él a köztudatban a Röltex, ahová az ember legfeljebb egy spulni cérnáért szalad le. Talán így is volt ez valamikor, szemben a jelennel, amikor a Röltex-boltok értékesítik a szőnyegek, függönyök és egyéb lakástextíliák nagy részét, és a fehérneműtől a pulóverig számos divatárut is kínálnak. Méghozzá si­kerrel és jó gazdasági eredménnyel, hatékony keres­kedelmi munkával. Erre utal, hogy a Röltex a közel­múltban elnyerte a Kiváló Vállalat címet. Nem először, de hosszú szünet után. Amíg a verseny a kereskedelemben csak na­gyon kezdetleges volt, 1964 és 1975 között, a Röltex ti­zenhárom rangos kitüntetést kapott. Azután hat-hét évig semmi, mások bizonyultak jobbnak. Az 1981. évi gazdál­kodás alapján, ismét a kivá­lók közé került. A Kiváló Vállalat címre benyújtott pályázatukat ol­vasva a legszembetűnőbb, hogy szinte ismeretlen áfé­­szektől szereztek be hiány­zó, a nagyipartól nem kapha­tó cikkeket. Cippzárat pél­dául a ráckevei áfésztől. Meg úgy is, hogy igyekszik minél több árut közvetlenül a termelőtől vásárolni. Eb­ben az esetben ugyanis a nagykereskedelmi árrés fele a termelőé. A közvetlenül be­szerzett áruk aránya tavaly már elérte a 30 százalékot, ami különösen jelentős, ha meggondoljuk, hogy vagy száz termelővel kell ehhez tárgyalni, megállapodni, s az árut is majd százfelé — 95 boltba — kell kiszállítani. Mindenesetre a nagykereske­delmi árrés felé, amiért a Röltex megdolgozott, a nye­reséget szaporította. A gazdálkodás eredmé­nyességét javította, hogy a Röltex az elsők között élt a lehetőséggel, és boltjainak mintegy ötödét bérbe, illetve szerződésbe adta a rongyszőnyeget — mert hogy keresik a vevők, de ki gyárt ilyet? — a hó­lyi áfésztől. Bizonyára nehezen találtak rá ezekre a partnerekre. És ha nem találnak termelőt, szállítót, akkor a magad uram, ha szolgád nincs alapján jár­nak el. Nincs például futó­szőnyeg? A Röltexnél fog­ják az ollót — pontosabban az erre a célra alkalmas kis­gépet — és az olcsóbb sző­nyegpadlóból futószőnyeget szabnak. Más kérdés, hogy az eljárás népgazdasági szem­mel nézve nem ésszerű — egy kiskereskedelmi vállalat így segít magán, azaz a vá­sárlókon. — Főként peremkerületi, kis forgalmú üzletekre hir­dettünk pályázatot — mondja Fónagy Félix, a Röltex igaz­gatója — és bőven akadt je­lentkező. Míg korábban ezek az üzletek összesen évi más­fél millió forint veszteséget okoztak a vállalatnak, ma a bérlőkkel kötött szerződések két és fél millió forint nye­reséget biztosítanak. — Előbb-utóbb talán lesz­nek olyan „szelvényvagdosó” igazgatók, akiknek más dol­guk sem lesz, mint a bérbe adott boltok felügyelete, a bérleti díjak beszedése? — Nem valószínű — véle­kedik Fónagy Félix. — Idén legfeljebb 2—3 boltot adunk ki, viszont a Petőfi Sándor utcában a Felsőruha Keres­kedelmi Vállalattal építünk egy kisáruházat, amely már az év második felében vagy 30—40 milliós forgalmat bo­nyolíthat le. Itt ugyanis nem . Ez bizonyára kifizető­dőbb, mint tűvel, cérnával, gombbal kereskedeni. Nem fenyegeti olyan veszély a vá­sárlókat, hogy a nyereségér­dekeltség rendszerében nem találnak rövidárut és egyéb apróságokat a Röltex-üzle­­tekben? — Ettől aligha kell tartani — hangzik a válasz. — Még a bérletbe adott üzletek, te­hát a magánkereskedők is árusítanak rövidárut, a Deák Ferenc utcai szakboltunkat bővítjük, nagyobbítjuk. Rö­vidáruval, kis értékű cikkek­kel is lehet jól, gazdaságosan kereskedni. Persze csak ha van, aki a pult mögé álljon. Mert a Röl­tex egyik legsúlyosabb gond­ja a szakképzett eladók, sőt, általában a fizikai dolgozók számának folyamatos csök­kenése. Ezért is rákénysze­rülnek több üzlet bérbe adá­sára. — A szakmunkástanulók 80 százaléka vidékről, Buda­pest vonzáskörzetéből jön hozzánk — jegyzi meg Ne­mes Józsefné gazdasági igaz­a szűken vett Röltex-cikke­­ket, hanem a női öltözködés szinte minden kellékét áru­sítjuk, beleértve még a ne­mes szőrmét is.­gatóhelyettes —, és az iskola elvégzése után két éven belül közülük minden második visszamegy a lakóhelyére dol­gozni. Sőt, vannak régi, sa­ját dolgozóink is, akik ha gyermekük születik, elhagy­nak bennünket. A kicsinyek elhelyezése a kereskedelem­ben különösen nehéz: a bol­tok este hatkor zárnak, ké­sőbb, mint a bölcsődék, óvo­dák. A Röltex ezen a téren is megteszi a magáét: évi száz­ezer forinttal járul hozzá ta­nácsi óvodák építéséhez, to­vábbi százezret fizet a fenn­tartásukhoz, tehát biztosít helyet a dolgozók gyerekei számára. De nem teheti ezt minden kerületben, ahonnan az eladók bejárnak dolgoz­ni. Ugyanezért nem lenne ér­telme saját bölcsőde, óvoda építésének sem; a boltok és a dolgozók lakóhelye szerte van a városban , ki tudná igénybe venni a központi böl­csődét? Akadt már olyan el­adó is, aki elment bölcsődei gondozónőnek, hogy saját gye­rekét is elhelyezhesse. Szel­vény­vagdosó igazgatók? Bölcsődehiány — létszámcsökkenés Folyamatos önmegújulás A létszám ilyen kényszerű csökkenése mellett még sok másért is fáj a Röltex veze­tőinek a feje. Boltot kell nyit­ni az új lakótelepeken — Bé­kásmegyeren, Újpesten, a Józsefvárosban, Csepelen, K­á­pos­ztá­smegyerert és másutt — és a korszerűen­ megépített, távfűtéssel felszerelt üzle­tek üzemeltetése drága. Meg kell gyorsítani a leltározást, hogy arra az egy-két napra se legyenek zárva a boltok, ne menjenek a vevők a kon-­ kurrens üzletekbe, áruházak­ba. Keresett cikkeket, hiány­zó árukat kell felhajtani akár a föld alól is, mert azok vonz­zák a vevőt, a forgalmat, a nyereséget. Tovább kell ter­jeszteni az önkiszolgálást, mert akkor kevesebb eladó kell, és hatékonyabb a ke­reskedelmi munka. A kis vállalatnak mindig meg kell újítania önmagát, hogy versenyképes marad­hasson a nagyok között. Gál Zsuzsa guzsdastiffi bírságra. Az idén még csak egy Az önálló gazdálkodás lehe­tőségeinek bővülése, az egyé­ni és a csoportelképze­lések megvalósítása természetesen nem léphet túl a törvény ad­ta kereteken, hiszen a keretek a szándékok, törekvések he­lyes irányban tartására szol­gálnak. Lassan, késve ismeretes, hogy a gazdasági életben is kialakulnak időn­ként bizonyos „vadvizek”. Ezek közé sorolható a tisz­tességtelen haszonszerzés, ami bizony zsebre megy, mégpe­dig elsősorban a vásárlókéra. Éppen ezért az 1973. július 25-én, majd 1979. május 26- án hatályba lépett módosí­tott minisztertanácsi rende­let a bíróságok útján büntet­ni rendeli azokat a gazdálko­dó szervezeteket, amelyek tisztességtelennek minősülő hasznot szereznek. Az 1980. január 1-én hatályba lépett, 1028-as jellel ismert minisz­tertanácsi határozat szerint: „Tisztességtelen a haszon, ha az árat a másik fél megté­vesztésével vagy félreveze­tésével érvényesítik.” Tehát a magas szintű ren­deletek megszülettek, a bír­ságolási lehetőség adott, csu­pán élni kell, kellene velük. Úgy látszik azonban, hogy a végrehajtás még messze el­marad a kívánalmaktól. A tapasztalatok szerint az árak valós voltának vizsgálata in­dokolatlanul hosszú ideig tart. Jellemző a lassúságra, hogy a tisztességtelen ha­szonszerzéssel kapcsolatos módosított minisztertanácsi rendelet immár másfél éve lépett hatályba, de ez alatt az idő alatt alig született ilyen esettel kapcsolatban jogerős bírósági ítélet. Tehát még a mai napig sincs a tisztesség­telen hasznonszerzés elbírá­lásával kapcsolatban megfe­lelően kialakult bírói gyakor­lat. Az elbírálás gyakorla­tának kialakulását az is ne­hezíti, hogy az arra illetéke­sek csak hosszú idő után ter­jesztik elő­ indítványaikat. A bíróságok, így a Legfel­sőbb Bíróság gazdasági kollé­giumának bírái is pontosan tudják, hogy a gazdálkodás hibái egyedül csak jogi esz­közökkel nem orvosolhatók. Azzal is tisztában vannak, hogy a gazdálkodással kap­csolatos gond nem szűnik meg a bírság kiszabásával azonnal, hiszen a bíróság ta­lálkozott már olyan vállalat­tal is, amelyet két esetben is hasonló cselekményért kel­lett büntetni. De nem szabad kisebbíteni a szankcionálás jelentőségét sem, mert ha a gazdálkodó szervezetek veze­tői tartanak attól, hogy a tisztességtelen hasznonszer­­zést bírság követi, feltehe­tően jobban vigyáznak az ár­képzésre. A Legfelsőbb Bíróság gaz­dasági kollégiuma elé 1979- ben 10, a következő évben 9, 1981-ben pedig mindössze 7 gazdaságibírság-indítvány alapján hozott első fokú íté­let került elbírálásra. Idén egyetlen egy ilyen ügy ju­tott el a legmagasabb bírói fórumhoz, pedig már lassan öt hónap eltelik az eszten­dőből. Ami nem segítés Egyébként minden tekintet­ben rossz példaként érdemes megemlíteni az idei egyetlen ügyet. Egy kiskereskedelmi vállalat úgy jutott tisztes­ségtelen haszonhoz, hogy be­ékelődött a gyártó kisiparo­sok és a felhasználó vállala­tok közé. Az ügy néhány szereplője ellen büntető el­járást is folytattak. Ám a kis­kereskedelmi vállalat ellen a felügyeleti szerve olyan in­doklással javasolta a gazda­sági bírságolási eljárást, hogy a „sorok között” szinte azt is kérte, ne büntessék meg a tisztességtelen haszonhoz jutó vállalatot. Feltehetően az a felügyele­ti szerv az amúgy is elkez­dődött büntető eljárás miatt kényszerhelyzetbe került, s ezért kellett indítványoznia a gazdasági bíróság közbe­lépését. De vajon hányszor fordult elő olyan eset, ami­kor az indítványra jogosult nem kezdeményezi az eljárás megindítását, helytelenül ér­telmezett segítségnyújtás, vagy együttérzés miatt. A Legfelsőbb Bíróság gaz­dasági kollégiumának véle­ménye szerint ez a kedvezőt­len helyzet arra enged kö­vetkeztetni, hogy nem megfe­lelő az indítvány tételére fel­jogosított szervek ellenőrzési tevékenysége, illetve, hogy bizonytalanság tapasztalható a gazdálkodó szervek tevé­kenységének jogi megítélé­sében. Amennyiben az utóbbi feltevés lenne az alapos, ak­kor viszont eléggé szövevé­nyes a változó gazdasági éle­tünket szabályozó jogrend­szer, hiszen még az ellenőr­zésre jogosultak sincsenek azzal tisztában, hogy mikor indokolt az indítvány. Felmerülhet azonban egy másik kérdés is. Mégpedig az, hogy a közvetlen felügye­letet gyakorló se­rveknél nem ismerik eléggé a rendelete­ket. Hiszen a legritkább eset­ben fordult elő, hogy a taná­csok bírságot indítványoztak volna, s a szakminisztériumok közül is csak a külkereske­delmi tárca tett ilyen javas­latot. Az a néhány indítvány, amely a tisztességtelen ha­szonszerzők ellen megszü­letett, a Pénzügyminiszté­riumtól, az Országos Anyag- és Árhivataltól, a Legfőbb Ügyészségtől, illetve a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottságtól indult el. Igen sok vitára adott alkal­mat, hogy még bizonytalan a „jelentős" anyagi előny jog­szabályi fogalma. Természe­tesen, ha a vállalat teljes ár­bevételéhez kellene viszonyí­tani az egy termék gyártá­sával elért tisztességtelen hasznot, akkor az esetek többségében nem lehetne megállapítani a „jeles­tős anyagi előnyt”. Éppen ezért helyezkedett a bírói gyakor­lat arra az álláspontra, hogy a nagy összegű jogtalan va­gyoni előnyt akkor is jelen­tősnek és így a gazdasági bír­ság kiszabása alapjául szol­gálónak kell tekinteni, ha az a vállalat üzleti forgalmá­hoz viszonyítva csekély. Ha nem sok, akkor is Az egyik áfész szabad­­kasszás üzletében például a jutalék növelése végett az azonos fajtájú, de eltérő egy­ségárú iparcikkekért nem az egyes termékre megállapí­tott hatósági áron, hanem a legdrágább termék fogyasz­tói árán értékesítették. Éve­ken keresztül jelentős leltár­többlettel rendelkezett az üzlet. A viszonylag szűk kö­rű, mindössze tizennyolc ter­mékre kiterjedő vizsgálat több mint 167 ezer forint, ár­drágítással elért árbevételt mutatott ki. Az ellső fokú bí­róság az áfész terhére 218 ezer forint gazdasági bírsá­got szabott ki. A fellebbezés során az áfész azt sérelmez­te, hogy jelentős anyagi előny hiányában kötelezték bírság fizetésére. A Legfelsőbb Bíróság az el­ső fokú ítéletet helyben ha­gyó határozatának indoklá­sában hangsúlyozta: „A fo­gyasztók árdrágítás útján va­ló megkárosításával elért jogtalan vagyoni előnyt ak­kor is jelentősnek kell meg­ítélni, ha egyébként az előny teljes összege nem számotte­vő.” Schmidt Attila VASÁRNAP, 1982. MÁJUS 30. NÉPSZAVA Európai halászati tanácskozás Budapesten Nemzetközi tanácskozást ren­dez Budapesten május 31. és június 5. között az ENSZ Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezetének a FAO-nak Európai Belvízi Halászati Ta­nácsadó Bizottsága. A 12. ülésszakra nemcsak európai szakemberek jönnek, hanem a haltermelésben élen járó tengerentúli országok, így­­például az USA, Kanada, és Japán is képviselteti magát. A meghívottak között van az ENSZ Környezetvédelmi Programja Oktatási Tudomá­nyos és Kulturális Szerveze­tének képviselője, az Európai Gazdasági Közösség, a Nem­zetközi Atomenergiai Ügy­nökség, a Nemzetközi Ten­gerkutató Tanács, a Nemzet­közi Tudományos Unió Ta­nácsa, a Nemzetközi Járvány­tani Hivatal, a Táplálkozási Tudományok Nemzetközi Uniójának szakembere is. Az édesvízi halászat világ­­viszonylatban egyre több fi­gyelmet kap. A világon a hal­fogás 1950 és a 70-es évek kö­zött megháromszorozódott. Az utóbbi 10 évben azonban a tengeri halászat stagnál. Jelentős belvízterületek van­nak még kihasználatlanul, tavak, folyók, víztárolók, bá­nyatavak, csatornák, amelyek alkalmasak lehetnek halter­melésre. Hazánk Európában első he­lyen áll az édesvízi halterme­lésben, érthető, hogy tapasz­talatainkra kíváncsiak a szakemberek. Többféle mód­szert dolgoztak ki halászati szakembereink a folyók, ta­vak, holtágak geotermikus és hűtővizek halászati kihaszná­lására. A tudomány eredmé­nyei a magyar haltermelés növekedésében jól érzékelhe­tők. Halterm­elésünk 1975-b­ől folyamatosan több mint 30 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a hazai és ex­portigényeket csak akkor tudjuk kielégíteni, ha meg­őrizzük a halállományt és a vizek minőségét, nemcsak megőrizzük, hanem javítjuk is. E kérdéseket hivatott a FAO tanácskozása megvitat­ni. (1) Elöregedett rizsföldek átalakításával nyertek halastavakat a tisza­­sülyi Béke és Barátság Termelőszövetkezetben váradi Gábor felvétele MTESZ-pályázat Nagy értékű hazai és import­­berendezések — termelőegy­­ség­ek, gyártószalagok, számí­tógépek, járművek — tmk-, illetve szervizrendszerének kidolgozására, vagy a megle­vő korszerűsítésére, a gépek kihasználtságának növelésére és a termeléskiesések csök­kentésére pályázatot hirde­tett az MTESZ és a KISZ budapesti bizottsága. A ter­melőeszközök mennyisége, műszaki színvonala az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt, ezt azonban nem követte a termelőeszközök fenntartásá­nak és a felújítási kapacitá­soknak a fejlődése. E gond megoldását várják a pályá­zattól, amelyre 35 év alatti fővárosi szakemberek egyéni vagy csoportos jelentkezését várják. A beküldési határidő 1982. szeptember 15. (MTI) üléspont Mondják, kinek-kinek az álláspontját meghatározza­­ az üléspontja. Ami a vásárlónak bosszantó hiánycikk, az az eladónak (olykor úgy tetszik) apró öröm, mivel­hogy kevesebbszer kell a felső polcra nyúlni; ami egy „Kék fény”-szereplőnek jó kis balhé, az a károsultnak feledhetetlen szörnyűség; ami a filmkritikusnak di­cséretet érdemlő, mélyenszántó alkotás, az (sok eset­ben) a jegyüzérnek teljes üzleti pangás és így tovább. Mindez arról jutott eszembe, hogy gyakorta lehetett hallani (olvasni) kommentátorok véleményét, rádióbe­mondók örömteli megjegyzéseit: hála istennek, nem fenyeget esőfront, „hétágra süt a nap"! Amiben nem a nyilvánosan véleményt formáló illető sugárzó jóindula­tát véltem felfedezni, csupán flaszterhoz tapadt fan­táziátlanságát. Mellesleg hiányos (mező-) gazdasági is­mereteit. A májusi eső aranyat ér olyan sarkalatos igaz­ság, aminek vitathatatlan érvényét azon nyomban ta­pasztaljuk, ha egy netán szárazsággal sújtott időszak­ban körültekintünk a piaci ártáblácskák során. De ha már nyakunkon a nyár és olykor forrón süt a nap, nem feledkezhetünk meg a melegben fellobban­ható tűzesetekről. Egy esztendő alatt félmilliárd forintot fizetett ki a biztosító tűzkár címén (nem is beszélve a másfél száz halálos áldozatról). Olvasom, hogy a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetében tűz­jelző berendezést fejlesztettek ki, amely vetekszik a világon a legjobbakkal, s ráadásul forintért kapható. Mégsem kapkodnak utána. A feltehető magyarázat: olyan alacsony a biztosítás díja, hogy nem éri meg a megelőzésre költeni. Ráadásul — a befolyt biztosítási összeghez képest — azért a tűzeset is viszonylag rit­ka, tehát a biztosító sem érdekelt efféle jelzőberendezé­sek elterjedésének szorgalmazásában. Ezért — bár más­más az üléspont ez ügyben sajnos — azonos az állás­pont. Ha nem is a legszerencsésebb. Lehet hogy mire ez a kis írás megjelenik, egy gyé­kény alatt kuporgok a strandon, várván, hogy eláll­jon a zápor, s átkozom mezőgazdasági bölcselkedései­met. De ott, akkor, az megint csak egy más üléspont lesz, mint pillanatnyilag az íróasztal mellett. V. J.

Next