Népszava, 1982. május (110. évfolyam, 101–125. sz.)

1982-05-30 / 125. szám

NÉPSZAVA 1982. MÁJUS 30., VASÁRNAP Sarlós István az értelmiségi fiatalok tanácskozásán Fórummal fejezte be szom­baton háromnapos dunaújvá­rosi tanácskozását a KISZ központi bizottsága mellett működő Értelmiségi Fiatalok Tanácsa és kilenc munkabi­zottsága. Az értelmiségi fia­talok körében végzett KISZ- munka eredményeit értékelő és feladatait meghatározó rendezvény utolsó munka­napján Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Hazafias Nép­front főtitkára volt a vendég. Tájékoztatta őket az időszerű bel- és külpolitikai, valamint társadalompolitikai kérdé­sekről, s válaszolt a tanács­kozáson résztvevőik kérdé­seire. *Új szerzemények a Petőfi Irodalmi Múzeumban Több értékes kézirattal gya­rapodott a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum. Fischer Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész több külföldi — egyebek kö­zött dél-amerikai — ajánla­tot visszautasítva, a mú­zeumnak adta el 12 darabból álló gyűjteményét, amely sok meglepetéssel szolgált az irodalomtörténés Zjekinek. Előkerült Petőfi Sándor 1847-ben írt, Széphalom című versének tintaírású második kézirata, amelynek létezésé­ről eddig nem tudtak. A kollekció része Jókai Mór A kétszarvú ember című regényének csaknem hiánytalan kézirata. Rendhagyó „irodalomtör­téneti emlék” is szerepel a megvásárolt gyűjteményben: Kazinczy Ferenc hajtincse, melynek hitelességét a hoz­zátartozók néhány soros írása szavatolja. Fontos ügyünkben sikerrel járván el a hét egyik, nyarat előlegező délelőttjén, az al­kalmat megünnepelendő, fe­leségemmel beültünk az új szálloda légkondicionált cuk­rászdájába, s ettünk egy-egy eperfagylaltot a negyven fo­rintért. A nyolcvan forintra egy százast nyújtottam a bé­csi ízléssel öltöztetett csinos péncérlánynak, s tíz forin­tot kértem vissza e szavak kíséretében: „Csak, hogy ki­fizethessem az ebédemet!” A leány udvariasan mo­solygott, s valószínűleg ugyanazt gondolta, amit má­sok is, akiknek a dolgot el­meséltem : mindössze abszurd tréfa, ár- és értékarányaink szolid hitelrontására ... Jól­lehet, a megjegyzés mögött olyan józan közgazdasági — sőt politikai — realitás rej­lik, amely éppenhogy emelni hivatott némely, sokak által vitatott intézkedések hitelét. Hadd ismételjem meg a történetet, némi indoklással is ellátva. Fizettünk egy adag fagylaltért negyven forintot. Kétségtelenül ehettünk volna — szerényebb körülmények között — megközelítően ilyen jó fagylaltot tízért, vagy ti­zenötért. Sőt, nyalhattunk volna háromért is. Senki nem kötelezett bennünket rá, hogy drágán együnk, aminthogy aligha lenne módunk min­dig ennyit fizetni némi fa­gyasztott jóízű cukros vízért. De az alkalom kedvet csinált hozzá, hogy kiéljük könnyel­mű kedvünket, s a távolról sem spontánul alakult gazda­sági körülmények módot is adtak rá. Másfelől viszont kétségte­len tény, hogy mielőtt eszé­be nyúló délutáni munkámat elkezdtem volna, üzemi ebéd­lőnkben megebédeltem, s fi­zettem érte tíz forint és ötven fillért. Különösebb közgazda­­sági jártasság nélkül is ki­számítható, hogy a délelőtt fogyasztott fagylalt előállítási költségeinek, a ráterhelt re­zsinek és amortizációnak ösz­­szege együttesen sem teszik ki árának túlnyomó részét. De ugyan ki merné azt állí­tani, hogy annak a szerény, de mégis csak három fogásos ebédnek, amelyet kevésbé előkelő körülmények között ugyan, de nap, mitét nap fo­gyasztok, mindössze tíz forint és ötven fillér tenne az elő­állítási ára? S nem több? Amadt a közösség tesz hozzá. A példa, tudom, szélsősé­ges, s könnyen ráfejelhetik, hogy számosan alkalmilag sem engedhetik meg maguk­nak a drága fagyaltat, míg viszont mások akár a med­­­ényzsebükből is kifizetik. Ami így igaz. De egyet azért gondoljunk meg: az említett fagylaltozás mikéntje csak választható lehető­ség, de nem kötelezettség; a tömegesen biztosított olcsó étkezés viszont szociális szolgáltatása rendsze­rünknek. A figyelemre méltó csupán az, hogy míg az utóbbi köny­­nyen feledhető evidenciának látszik némelyek szemében, a l­u­x­usfagylalt­tól riadtan fél­teni kezdik a szocializmust. Jóllehet, a fenti fagylalt nem ellene szól a másiknak, ha­nem azzal gazdaságilag szorosan összefügg. Különben könnyen odajut a riadozó, hogy eszi, nem eszi , nem kap mást. S az talán jobb? Bogáti Péter Véget ért a nemzetközi kórházi tanácskozás A magyarországi egészség­­ügyi hálózatról, az integrált betegellátás különféle szer­vezeti formáiról szerzett ta­pasztalataikat személyes él­ményeik alapján rendkívül pozitívnak tartják azok a kül­földi orvosok és más gyógyí­tó szakemberek, akik részt vettek a Nemzetközi Kórház­­szövetség által hazánkban szervezett tanulmányúton. Az egyhetes szakmai program szombaton ért véget, s a Gel­­lért-szállóban tartott záró­ülésen ezt az elismerő véle­ményt Miles Hardie, a Nem­zetközi Kórházszövetség ve­zérigazgatója fogalmazta meg a tanulmányúton részt vett 35 külföldi szakember nevé­ben. A záróülésen a külföldi vendégeknek dr. Medve Lász­ló egészségügyi minisztériu­mi államtitkár és dr. Füzi István, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkára adott átfogó tájékoz­tatást a magyar egészség­ügy rendszeréről, egészség­­politikánk további felada­tairól. (MTI) A középiskolai országos tanulmányi verseny győztesei Az alábbiakban közöltük az 1981 —82. tanévi középiskolai orszá­gos tanulmányi versenyek győz­teseinek névsorát. Az I—m­. he­lyezetteknek a díjakat tegnap ad­ták át a Kertészeti Egyetemen. A magyar nyelv és irodalom­­verseny győztese: Tevesz Mária IV. o. t. Tata, Eötvös József Gimnázium. Szaktanár: Sóvágó Gyulánné. Történelem: Pallag Péter II. o. t., Budapest, József Attila Gimnázium. Szaktanár: Karvázy Balázsné. Politikai gazdaságtan: Ács Má­ria IV. o. t., Szombathely, Rudas László Közgazdasági Szakközép­ Iskola. Szaktanár: dr. Kovács Pé­ter. Földrajz: Csáky Rita IV. o. t., Gödöllő, Török Ignác Gimnázi­um. Szaktanár: Fábri Mihály. Fizika (általános tantervű osz­tályok versenye): Szállási Zoltán IV. o.­­. Esztergom, Dobó Kata­lin Gimnázium. Szaktanár: Sípos Imre. Fizika (szakosított tantervű osztályok versenye): Földiák Pé­ter IV. o. t„ Budapest, ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Gimná­­zium. Szaktanár: Rácz Mihály. Kémia (általános tantervű osz­tályok versenye): Mravik András III. o t„ Szarvas, Vajda Péter Gimnázium. Szaktanár: Bódi László Kémia (szakosított tantervű osztályok versenye): Répési Jó­zsef IV. o. t„ Miskolc, Földes Ferenc Gimnázium. Szaktanár: Barzó Pálné. Biológia (általános tantervű osztályok versenye): Gulyás At­­­tila IV. o. t„ Budapest, Táncsics Mihály Gimnázium. Szaktanár: Oberczián Gézáné. Biológia (szakosított tantervű osztályok versenye): Horváth Ri­ta IV. o. t., Budapest, ELTE Ságvári Endre Gyakorló Gimná­zium. Szaktanár: dr. Süpek Ot­­tóné. Matematika (általános tantervű osztályok versenye): Hetyei Gá­bor III. o. t., Pécs, Leöwey Klá­ra Gimnázium. Szaktanár: Má­tyás Gézáné. Matematika (szakosított — ma­tematika I. — tantervű osztá­lyok versenye): Kocsis Csilla III. o. t„ Zalaegerszeg, Zrinyi Mik­lós Gimnázium. Szaktanár: Né­meth László. Matematika (szakosított tan­tervű — matematika II. — osz­tályok versenye): Károlyi Gyu­la, IV. o. t. Budapest, Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Gim­názium. Szaktanár: Tiiry Im­­réné és Kardos Gyula. Orosz nyelv (általános tanter­vű osztályok versenye): Bodnár Ilona IV. o. t., Esztergom, Do­bó Katalin Gimnázium. Szakta­nár: Mécs Miklós. Orosz nyelv (szakosított tan­tervű osztályok versenye): Si­mon Valéria, IV. o. t„ Budapest, Teleki Blanka Gimnázium. Szak­tanár: Németh Ferencné. Angol nyelv (általános tan­tervű osztályok tanulói): Fodor Éva IV. o. t„ Budapest, Berzse­nyi Dániel Gimnázium. Szak­tanár: Dobosné Sárvári Judit. Angol nyelv (szakosított tan­tervű osztályok tanulói): Vígh Annamária III. o. t„ Budapest, Fürst Sándor Gimnázium. Szak­tanár: Gyapay László. Francia nyelv (általános tan­tervű osztályok tanulói): Vadon Róbert III. o. t„ Budapest, Pia­rista Gimnázium. Szaktanár: dr. Kemenes László. Francia nyelv (szakosított tan­tervű osztályok tanulói): Ber­náth Gyöngyvér III. o. t., Sze­ged, JATE Ságvári Endre Gya­korló Gimnázium. Szaktanár: dr. Kovács Béla. Németh nyelv (általános tan­tervű osztályok tanulói): Szabó Rita­­ III. o. t. Kaposvár, Tán­csics­ Mihály Gimnázium. Szakta­nár: dr. Cserusné Fekete Lilla. Német nyelv (szakosított tan­tervű osztályok tanulói). Török Gyöngyi IV. o.­­. Kanizsai Do­rottya Gimnázium. Szaktanár: Wágner Kálmánné. (MTI) Folyton gulyást főztek, s amíg az utat csinálták, ez az illat járta át a környéket. Már senki se haragudott rá­juk. Az emberek megszokták az árokszélre lökött lakó­kocsit, s megjegyezték, hogy a munkások között van egy nagyon öreg, meg egy nagyon fiatal. Csendesebb estéken hallani vélték, hogy ezek ket­ten veszekednek. Tegnap az öreg lépett ki először a térdig érő gőzből. Az üst mellé k­ucorodott, s nagy halom krumplival bíbe­lődött. Valaki rászólt, hogy odébb még az este, de az öreg közölte, hogy olyan vén marhát kapott a boltban, ami jó, ha éjfélre megfő. Mire a többiek mellétele­pedtek, már zubogott a gu­lyás. — Hozd ki a tányérokat — mondta az öreg a fiúnak. A gyerek lustán botorkált a la­kókocsihoz, a hátát rózsaszí­nűre pirította a nap. Csöröm­pölve kotorászott az evőesz­közük között. Egy asszony könyökölt ki a szélső ház ablakán. Tisztán hallotta az emberek szürcsö­lését. Figyelte a félmeztelen férfiak előrehajló, alkonyi sziluettjét, szinte látta maga előtt a krumplik gömbölyűsé­­gét, a húsdarabok puha szál­káit. — Úgy gondolom, jó gu­lyás volt — szólalt meg az öreg. — Harminchatban, ami­kor Kőbányán laktam ... A fiú belevágta a kanalát a tányérba. — Az istenit, ne kezdje már megint! El ne mondja a kukoricakásájáit, mert kifor­dul a falat a számból! Tu­dom, olyan sovány volt, mint egy agárkutya, az asszony meg épp gyereket várt és majd fölfordult az éhségtől! Olyan csönd lett, hogy a könyöklő asszony önkéntele­nül visszakapta a fejét. Hal­lotta, hogy később a férfiak körbemorogják a fiút. Meg kell az ilyen meséket hall­gatni, dünnyögték fáradtan. Minden ilyen foghíjas, fakó inges, inaskarú öregember­nek van egy ilyen története. Egyébként is. Ők jóval fiata­labbak, de őket se marcipán­nal tömték gyerekkoruk­ban ... A fiú gyűlölködve állt föl. Valaki a tányérokkal zörgött, a székeket huzigálták, vízzel lötyköltek. Már sűrű volt a sötétség. Az asszony úgy hal­lotta, hogy a férfiak felka­paszkodtak a lakókocsiba. Fülledt, fojtogató volt az es­te. Kiment hát a violái közé. Ekkor a kocsi felől ordítást hallott: — Hát képes folytatni?! Meg akar ölni a béna szöve­gével ?! A fiút szinte kivetette ma­gából a lakókocsi. Megállt a térdig érő, bogártól percegő fűben, s belebámult a sötét­be. Anyja nagy uborkásüve­geit látta a verandán, a sűrű aludttejet a köcsögökben. A vasárnapi csirkét, amint égre veti a lábát a tálon, a rétest, amiben cseresznye duzzad. A disznók elé öntött ételt... — Fecsegő, vén bolond — szitkozódott sziszegve, aztán váratlanul elbőgte magát. H. I. 5 Eső mosta a premiert Szombat reggel, 6 óra előtt néhány perccel. Hét vége lé­vén a sokévi átlagnak meg­felelően természetes, hogy az égbolton komor felhők gyü­lekeznek, mintegy vezényszó­ra várva, mikor zúdítják az esőt a fővárosiak nyakába. A Moszkva tér egyik olda­lát keretező dombon, a Vár­fok utcában két autóbusz vá­rakozik. Az egyik tábláján Telkes­­ 2 jelzés adja tudtul, hogy Solymárra megy majd, a másikon Telkes 3 felirat, tehát a jármű úticélja Nagy­kovácsi lesz. Az utasok egyik­hez sem tolonganak. A megállóban egyetlen fér­fi szívja a cigarettáját. — A hármas jelzésű busz indulására várok — mond­ja. — Még nem utaztam ilyen járattal. Azok mondták, akikhez megyek, hogy gyor­sabban célhoz érek vele. Kedvelik, még sincs utas Pontosan 6 óra. A két autó­busz ajtói becsukódnak, in­dulás. Rothermel Lászlóval, a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat fődiszpécserével magunk is kocsiba ülünk, a Batthyány térre igyekszünk. — Nem csoda, hogy nincs utas, hiszen lóg az eső lába — mondja út közben a fő­diszpécser. — Pedig gyor­san megkedvelték a fővárosi­ak ezeket a március huszadi­ka óta közlekedő hétvégi já­ratokat. Igaz, mi is igyek­szünk igazodni az igények­hez. Nemrégiben épp a TV 3- as­­vonalán az utasok kéré­sére a Zsíros-hegyre vezető utat is beiktattuk a megállók sorába. A 4-es számú telkes járatnál még jövő hét végén, június ötödikén lesz válto­zás, ugyancsak az észrevé­telek alapján attól kezdve nem a Budafoki térről, ha­nem a Móricz Zsigmond kör­térről, pontosabban a Ka­rinthy Frigyes út sarkáról indítjuk Diófára a kocsikat. Hat óra 30 perc, Batthyány tér. Strand 4-es jelzéssel gör­dül ki a megállóból egy au­tóbusz. Mindössze három utas ül a kocsiban, de premier tanúi vagyunk: ezúttal in­dult első ízben kifejezetten a szabadtéri fürdő­napozó telepekkel kapunyitástól zá­rásig közvetlen összeköttetést biztosító, úgynevezett céljá­rat a fővárosban. Az ötna­pos munkahét bevezetésével meghosszabbodott hét végi pihenőidő még kellemesebb, zavartalanabb eltöltését se­gítő szándékkal szervezte meg a BKV a nyári szezon­ra. — A pünkösdfürdői strand­hoz viszi az utasokat ez a járat — vesz elő egy térké­pes szórólapot Rothermel László —, de ugyanebben a percben még három helyről indultak közvetlen autóbu­szok strandokhoz: a Strand 1-es jelzésűek a csepeli Ta­nácsház tér és a csepeli strand, a 2-sel jelöltek Kő­bánya Kispest MÁV-állomás — vagyis az észak—déli met­róvégállomás — és a csepeli strand, a 3-asok pedig Újpa­lota, Felszabadulás útja és a Szabadság strand — közis­mertebb nevén a Dagály — között közlekednek, a T-jára­­tokhoz hasonlóan 3 forintos viteldíjjal. Illetve a Csepel, Tanácsház tér—csepeli strand­vonal kivétel, azon csak egy buszjegyet kell lyukasztani, mert nagyon rövid. Ez utób­bi járatról egyébként még azt is érdemes megjegyezni, hogy június 7-től hétközna­pokon is közlekedtetjük. „Hogy lesz ebből evezőstúra?” Amíg ezeket az információ­kat mondja a fődiszpécser, Laki Józsefné csoportvezető forgalmi tiszt épp a harma­dik csuklós strandbusz ab­lakába rakja ki a piros fel­iratú táblát. Mintegy kísérő­zeneként hatalmasat dördül az ég. — Hogy lesz ebből evezős­túra, meg sátrasas, nem tu­dom — pillant az égre a két kisgyerekkel, és jókora cso­magokkal érkező házaspár. — Mindenesetre ez a járat nekünk nagyon jó. A lakás­tól két megállót kell utaz­nunk idáig metróval, itt fel­­szállunk a strandbuszra, s a pünkösdfürdői végállomástól néhány lépés a munkahe­lyünk hétvégi pihenője — mondja a férj A nagy járművön a gyere­kek is, felnőttek is kedvük­re válogathatnak az ülőhe­lyekben ... Hét óra. Kőbánya-Kispest, MÁV-állomásra igyekszünk, a Kálvin tértől mind erőseb­ben csapkodó esőben. Negyed nyolc. A kispesti buszvégállomás forgalomirá­nyító szobájában Echerolles Zsilbert, az egyik S—2-e­s busz vezetője azt mondja: — Már kétszer fordultam, de még egyetlen utasom sem volt. Babai Károly, a dél-pes­ti alközpont forgalmi veze­tője az ablakon kitekintve reményvesztetten kérdezi Rothermel László fődiszpé­csertől : — Azért továbbra is tíz­percenként indítsuk a kocsi­kat? — Egyelőre igen. Hátha az idő is megembereli magát — hangzik a válasz. Két felszálló - véletlenül Nyolc óra után néhány perc­cel Újpalota, Felszabadulás útja, autóbusz-végállomás. Bába Ferencné menetirányí­tó jelent a fődiszpécsernek: — A tervezetthez képest tíz perc késésünk van a strand­járaton. Talán az eső mi­att, de lehet, hogy szép idő­ben sem volna elég a 22 perc a Dagályig. — Nem mintha ez a késés most számítana valamit. Két fordulóban egy utasom sem volt — jegyzi meg Vincze Imre gépkocsivezető, és elin­dul a harmadik „kanyarra” is, változatlanul zuhogó eső­ben. Igaz, a második megál­lóban ezúttal kap két utast, de csak véletlenül. Egy fiú és egy lány vásárolni indult, és buszt tévesztettek. Le is szállnak a vásárcsarnoknál. Nyolc óra 30. A Belváros felé tartva a fődiszpécser URH-adó-vevőn érdeklődik az alközpontok szolgálatosai­tól a forgalom alakulásáról. A válaszok lehangolóak: a strandjáratok kihasználtsága legfeljebb egy százalékos, a telkeseké rövid ideig 50—60 százalékos volt, de már új­ra csökkent, a kedvelt ki­rándulóhelyeket érintő autó­busz- és villamosvonalakon is nagyon kevés az utas. Hiába lépett életbe a BKV- nál a hét végi nyári menet­rend, ami azt jelenti, hogy ezen a szombat reggelen 232- vel több jármű állt forga­lomba, mint korábban, ezt az idénynyitót és a strandjárat premierjét — elmosta az eső. De lesz még hét végén ká­nikula! Talán... Weidinger László Mennydörgés volt a „kísérőzene" iSzombati helyszín Kiss Árpád felvételei Nem a strand az úticéljuk

Next