Népszava, 1982. június (110. évfolyam, 126–151. sz.)

1982-06-23 / 145. szám

NÉPSZAVA 1982. JÚNIUS 23., SZERDA Sport ­egyzőkön­yv Lengyelország— Peru 5—11 (0—6) La Coruna, 20 ezer néző, vezette: Rubio (mexikói). Góllövők: Smolarek, Lato, Boniek, Buncol, Ciolek, illet­ve La Rosa. LENGYELORSZÁG: Mly­­narczyk — Majewski, Janas, Zmuda, Jalocha (Dziuba, 27. p.) — Matysik, Lato, Buncol, Kupczewicz — Boniek, Smo­larek (Ciolek, 73. p.). PERU: Quiroga — Duarte, Salguero, Diaz, Olaechea — Velasquez, Leguia, Cueto, Cubillas (Barbadillo, 50. p.) — La Rosa, Oblitas (Uribe, 50. p.). Az első félidőre a hihetet­lenül sok kihagyott helyzet volt a jellemző. Elsősorban a lengyelek „jeleskedtek” a holtbiztos szituációk elhibá­­zásában, de a peruiak is lőt­tek kapufát. A második félidőben min­den megváltozott. A lengyel válogatottra jóformán rá sem lehetett ismerni. Az 56. perc­ben bekövetkezett az, amire a lengyelek hívei a VB ed­digi 236 perce alatt hiába vártak: belőtték kedvenceik első Mundini-góljukat! Smo­larek talált a védők hibájá­ból a perui kapuba és ezzel megadta a jelt: 22 perc le­forgása alatt még négyszer voltak eredményesek az óriá­si lendületbe jött csapattár­sai... A 60. percben Lato, az 62.-ben Boniek, a 68.-ban (ez volt a legszebb!) Buncol, a 76.-ban pedig az épphogy beállt Ciolek volt a gólszer­ző, és már 5—0-ra vezettek a lengyelek. A 83. perc hozta a peruiak becsületgólját, La Rosa jóvoltából (5—1). Kiütéses győzelmével az eddig gyengélkedő, s gólt sem szerző lengyel válogatott egy csapásra pompás helyzetbe került, biztosan vezet cso­portjában és nemcsak egy­szerűen bejutott, hanem vár­hatóan az első helyről léphet tovább a legjobb 12 közé. Az I. csoport állása: Hátravan: Olaszország— Kamerun (ma, 17.15-kor). Skócia—Szovjetunió 2—2 (1—0) Malaga, 38 ezer néző, ve­zette: Rainea (román). Góllövők: Jordan, Souness, illetve Csivadze, Sengelija. SKÓCIA: Rough — Narey, Hanson, Miller, Gray — Sou­ness, Strachan (McGrain, 70. p.), Wark — Dalglish, Archi­bald, Jordan (Brazil, 70. p.). SZOVJETUNIÓ: Daszajev — Szulakvelidze, Csivadze, Baltacsa, Demjanyenko — Besszonov, Bal, Borovszkij, Gavrilov — Sengelija (And­­rejev, 88. p.), Blohin. A 15. percben szerezte meg a vezetést a skót együttes, az egyenlítés a szovjet csapat­nak csak a második félidő közepén sikerült. Utána azonban rögtön a vezetést is kiharcolták, de a hajrában a lelkes skótok kiegyenlítet­tek. A skót védelem két nagy hibája fosztotta meg a szi­getországiakat a győzelemtől, és — mivel döntött a brazi­lokkal szembeni gólkülönb­ség közötti diferrencia — a 12 közé jutás is a Szovjet­unióé lett. A VI. csoport állása: Hátravan: Brazília—Új-Zéland (ma este): 1. Lengyelo. 3 12 — 5-1 4 2. Olaszo. 2-2 — 1-12 3. Kamerun 2 — 2 — 0-0 2 4. Peru 3 — 2 12-6 2 1. Brazília 2 2-----------6-2 4 2. Szovjetu. 3 1 1 16-4 3 3. Skócia 3 1 1 18-8 3 4. Új-Zél. 2-------2 2-8 0 Kiküldött munkatársunk telefonj­elentése Alicantéból nem túl erősen a jobb alsó sarokba gurított (1—1). Amint az várható volt, a hátralevő percekben a bel­gák „eldugták” a labdát. A 80. percben a kitörő Töröcsi­­ket Meews gáncsolta, 25 mé­terre a belga kaputól­­sárga lapos figyelmeztetést kapott a belga hátvéd), a szabadrú­gásból azonban Nyilasi Pfaff kezébe ívelt. A befejezés előtt még Vandenbergh számára adódott gólszerzési lehető­ség, de ívelését Mészáros ujj­heggyel fölé tolta. Maradt te­Hátravan: Argentína—Sal­vador (ma este). A nagy tét — a győzelemhez vezető úton — az első gól volt. Mert amelyik csapat ezt elérte, átállhatott bizton­ságosabb játékra, azaz az ellentámadások fegyverét teremt­hette meg. Különösen fontos volt ez most, mert a belgák köz­tudottan lestaktikát alkalmaznak és ha egyszer vezetést sze­reztek, akkor már reménytelennek tűnő vállalkozás bevenni a védelmüket. Tehát nekünk kellett kezdetben támadni, hogy előnyt teremthessünk és arra kényszerítsük a belgákat, hogy kitámadjanak. Nagy taktikai harc folyt a pályán, magyar mezőnyfölény jegyében és egy kihagyott ordító gólhelyzet után — Kiss a ka­pu torkából fejelt fölé! — a belga védelmet saját fegyverével „lőttük ki”. Lesre játszottak, de Varga észrevette, nem adta le a labdát, hanem kiugrott vele és bombagóllal teremtette meg a lehetőséget, hogy azt játsszuk, amit szerettünk volna. Most már a belgáknak kellett támadniuk ... Fordult a kocka, taktikailag előnybe kerültünk. Okosan, időnként látványosan is támadott a magyar csapat, nem en­gedte át a kezdeményezést a belgáknak. Szünet után Törőcsik bebiztosíthatta volna győzelmünket, kitűnő gólhelyzetet lőtt fölé, majd Nyilasi fejelt ugyancsak sorsdöntő helyzetben mellé. Ez túl sok volt. A belgák vérsze­met kaptak, egyre lendületesebben és veszélyesebben támad­tak. A Müller—Sallai és a Kiss—Csongrádi csere is azért tör­tént, hogy a középpályán megerősítsük sorainkat, és a csapat frissebb legyen a hajrára. Többszörös védelmi hiba meghiú­sította minden reményünket, olyan góllal egyenlített a belga csapat, amely nem is bosszantó, hanem szinte nevetséges volt. Az utolsó negyedórában a döntő gólért minden erejével harcolt a csapat, de már nem volt energiájuk a játékosok­nak. Egy olyan nagy lehetőséget engedtek ki a kezükből, ami­lyenre talán nem is számítottak a mérkőzés előtt. Egy buta góllal rombadöntötték két év munkáját, de aki látta a mér­kőzést, az megérti: 8 ember nem tud 11-et legyőzni!... Már le sem merem ezek után írni: maradt még egy ezre­­léknyi remény. Mert, ha Salvador pontot vesz el Argentíná­tól ... De ez már csak matematika ... Vándor Kálmán Búcsú a VB-től, 76 perc remény után Magyarország—Belgium 1—1 (1—0) A tegnapi események sorát az nyitotta meg a mieink há­za táján, hogy Mészöly Kál­mán szövetségi kapitány még délelőtt bejelentette: változ­tat a korábban közölt össze­állításon, Pölöskeit a közép­pályássorba állítja Sallai he­lyére és a csatársorba Faze­kas, valamint Kiss mellé Tö­­rőcsik kerül. A szokásos volt a program: séta, könnyű mozgás, jóízű ebéd, pihenés, taktikai érte­kezlet, tévénézés, azután ko­rán indulás a Nuevo Alitaibix stadionba. Az angol White sípjelére így kezdett a két csapat: MAGYARORSZÁG: Mé­száros — Martos, Kerekes, Garaba, Varga — Müller, Nyilasi, Pölöskei — Fazekas, Törőcsik, Kiss. BELGIUM: Pfaff — Gerets, Meeuws, L. Millecamps, Baecke — Vandersmissen, Coeck, Ceulemans, Vercaute­­ren — Vandenbergh, Czer­niatynski. Tóthról, a magyar váloga­tott stabil balhátvédjéről, nem sokkal a mérkőzés előtt derült ki: változatlanul gond­jai vannak a fogával, erős fájdalomról panaszkodott, ezért a magyar együttes szak­vezetői — helyesen — úgy döntöttek: helyén, a balhát­véd posztján Varga játszik. Eléggé foghíjasak voltak a lelátók széksorai (30 ezer néző), amikor megkezdődött a játék. Meglehetősen komó­tos tempóban... A belgák nem nagyon ambicionálták a támadásokat, átengedték a pálya közepét a magyarok­nak. Ennek megfelelően né­mi mezőny­fölényünk jegyé­ben telt el az első negyed­óra, de ez csak szögletekben jutott kifejezésre, gólhelyzet egyáltalán nem alakult ki Pfaff kapuja előtt. Élénkült az iram, a belgák is egyre inkább belelendül­tek. Mégis a 17. percben Varga 25 méteres nagy lövé­se okozott komoly gondot Pfaffnak, szögletre hárított. Nem sokkal később, a másik oldalon Vandenbergh 17 mé­teres bombáját Mészáros ve­tődve védte. A 24. percben előbb Fazekas ügyetlenke­dett el jó helyzetet, majd Czerniatynski fejese alig szállt mellé. A magyar fölényt jelezte, hogy a 25. percben Kiss, egy jobb oldali beadás után, az ötösről, teljesen tiszta hely­zetben fölé fejelt. Három perc múlva megszületett a vezető magyar gól. Bal ol­dali akció közben Varga (!) kitűnően lépett ki három belga védő közül, faképnél hagyta őket, és 12 méterről biztosan lőtt félmagasan a kapu bal oldalába (1—0 Ma­gyarország javára). A gól után — rákénysze­rültek! — kitámadtak a bel­gák, de nem tudtak igazán veszélyes helyzetet teremte­ni a magyar kapu előtt. Jel­lemző, hogy az egyetlen, iga­zán gólt ígérő helyzetük, egy szabadrúgást követően volt: a 34. percben Coeck 20 méteres bombája a bal kapu­fáról vágódott ki. Kiegyen­lített volt a küzdelem, de in­kább a magyar akciók jelen­tettek az első játékrész haj­rájában is gólveszélyt, azon­ban csatáraink a döntő pil­lanatokban kissé ügyetlen­kedtek. Az utolsó lehetőség mégis a belgák előtt adódott: Vandenbergh közeli fejese épphogy fölé szállt. Mégis — és ez a legfontosabb —, a félidő egygólos magyar előnnyel ért véget. Vandersmissen helyett Vam Moer állt be a belgáiknál a második félidőre. Sajnálatos sérüléssel kezdődött ez a já­tékrész: egy előrevágott lab­dára egyszerre ugrott fel Pfaff és Gerets, a kapus va­lósággal letaglózta játékos­társát, aki — a lelátóról leg­alábbis így látszott — néhány pillatnyi ájulás, majd hosz­­szas ápolás után csak hosszú percek múlva tért vissza. Az 53. percben gólszerzési lehetőség adódott a magya­rok előtt: Kiss baloldali be­adását követően Nyilasi pon­tosan fejelt az érkező Törő­csik elé, aki azonban 17 mé­terről fölé lőtt. Nem sokkal később újra Nyilasi került helyzetbe, de gyámolatlanul fejelt a kapu mellé. A két 16-os között folyt a játék. A 63. perc­ben a még gyengélkedő Gerets helyére Plessers állt be. Rögtön utá­na Czerniatynski éles szög­ből lőtt, Mészárosról kivágó­dott a labda. A 67. percben előbb Vandenbergh lábáról szedte le a labdát Mészáros, az ellentámadásnál viszont Fazekas tisztán ugrott ki, de a kapujából kifutó Pfaff a 16-os előtt „elgázolta”. A szabadrúgásból semmi sem lett. Müller helyére Sallai, nem sokkal később Kiss he­lyére Csongrádi állt be, je­lezve: egyre inkább a véde­kezést tartotta fontosnak Mé­szöly Kálmán. Balszerencsénkre... A 75. percben Czerniatynski fejese még ugyan mellé szállt, de egy perc múlva már sikerült az egyenlítés a belgáknak. Ceulemans végigverekedte magáig az egész bal oldali ma­gyar védelmen, bár elesett, felpattant a 16-osunkon be­lül, jól adott középre, és a menetrendszerűen érkező Czerniatynski 10 méterről, hát az 1—1 és ez egyet je­lentett azzal, hogy a belgák csoportelsőként jutottak a legjobb 12 közé, a magyar válogatott pedig elbúcsúzott a Mundialtól. A IV. csoport állása: Pintér Péter rajta Légiharcban a két gólszerző: Varga és Czerniatynski TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat 1. Belg. 3 2 1 — 3—15 2. Magy. 3 111 12— 6 3 3. Arg. 2 1 — 1 4—2­2 4. Salv. 2-------2 1—11 - Kevesen tudják, hogy a spanyol válogatott 28 esz­tendős robusztus középcsatára, Jesus Satrustegui fia­tal korában szerzetesnek készült. 11 éves volt, amikor szülei beadták a logranói kolostorba, amelyet csak hat évvel később hagyott el, miután beleszeretett egy lényegesen világiasabb tevékenységbe, a labdarúgásba. * • Nemcsak a dán bíróval kellett csatáznia a jugoszláv legénységnek a Spanyolország elleni 1—2-es mérkőzé­sen, de a szünetben még a pihenőidejüket is „meg­szabták” a hazai rendezők. Amikor ugyanis az első 45 perc után pihenni készültek, egy rendező közölte ve­lük, hogy „bizonyos gázszivárgás” miatt nem mehet­nek be az öltözőjükbe. Ezért azután kénytelenek vol­tak a lépcsőn, és a folyosón meghallgatni Miljan Mil­­janics tanácsait a második félidőre. Érdekes módon a második félidő után már semmiféle gázveszély nem volt a „plávik” öltözőjében... * Enzo Bearzot, olasz szövetségi kapitány a Kamerun elleni mérkőzés előtt idegesebb a szokottnál. A keddi sajtóértekezleten kifakadt, még a pipáját is kiejtette a szájából, amikor dühösen kérdezte: — Perché? Perché? Perché? Reggeltől estig csak azt kérdezik az újságírók, hogy: „miért?”. Hát értsék meg végre, hogy a futball­csapatok összeállítását nem lehet komputerrel elkészí­teni, hanem csak az érzésekre lehet támaszkodni. * A San Juan-i tengerpart egyik kis bárjában (így nevezik itt az eszpresszókat) egy 36 éves férfi a tele­vízió mellett lelte halálát. Az Algéria—Ausztria mér­kőzés közben dühösen felugrott és, hogy lehűtse indu­latait, bevetette magát a tengerbe. Mikor barátai lát­ták, hogy nem bukkan fel a víz felszínére, utánaszalad­tak, de már késő volt. Sem a mesterséges légzés, sem a pár perc alatt megérkezett mentők nem tudtak rajta segíteni. Talán ő az első igazi áldozata ennek a világ­­bajnokságnak. 11 Kri­skás Ferenc: Több mint másfél tucat mérkőzést láttam eddig. Annyit máris kijelenthe­tek, csalódott vagyok! Az európai labdarúgástól sokkal többet reméltem, biztos voltam abban, hogy a World Cup itt marad a mi földrészünkön. Az ed­digi benyomásom alapján azonban kezd kialakulni bennem egy rossz előér­zet, mégpedig az, hogy megint visszakerül Dél- Amerikába az aranytró­fea. A győztes lehet Bra­zília éppen úgy, mint Ar­gentína. Bár... Ki tudja? Lehet, hogy korai még Európát temetni? Tegnap éppen a lengyelek káprázatos fél­órája bizonyította, hogy vannak még tartalékok. Mindenesetre a nyugatné­metek további formaja­vulása, az angolok meg­bízhatósága, no meg a há­zigazdák várható belelen­­dülése újabb pompás mérkőzéseket ígér. Euró­pa—Dél-Amerika ... Bár úgy alakulnának a páro­sítások, hogy a két föld­rész klassziscsapatai ösz­­szekerülnének egymás­sal! ... Az egész futball­világ rengeteget nyer­ne... A magyarokról? ... Hi­­hetetlnül elkeserítő szá­momra, hogy nyert hely­zetből kényszerültek bú­csúra, ne is várja tőlem senki, hogy néhány perc­cel a mérkőzés lefújása után hideg fejjel értékel­jem a történteket. El va­gyok keseredve... Közelről ­Albert Flórián: "­­ Hogy egészen őszinte legyek, némi csodálkozás­sal vettem tudomásul, még délután, hogy az ere­deti elképzelésektől elté­rően Törőcsik is helyet kapott a magyar váloga­tottban. Talán nem hat szerénytelenségnek, ha el­mondom, hogy arra gon­doltam, egykor rólam is gyakran hangoztatták, hogy ha pályára lépek, azonnal lekötök két védőt az ellenfél csapatából. Biztos vagyok abban, hogy Mészöly ugyanígy gondol­kodott Töröcsikkel kap­csolatban ... És tulajdon­képpen igaza is lett. Sajnos, csak az első fél­időben ... Ekkor, azt hi­szem, még a született pesszimisták is bíztak ab­ban, hogy a várakozáson felül, fegyelmezetten, bát­ran és okosan játszó ma­gyarok kiharcolják a to­vábbjutást jelentő győzel­met. Hogy nem így tör­tént, annak okát nehéz röviden és frissiben meg­határozni. Nem is az én feladatom... Az biztos, hogy ezen az estén min­denki győzni akart, min­denki szívét-lelkét belead­ta a játékba. Határtalan balszerencse, hogy nem sikerült megszerezni az áhított 2 pontot, ráadásul elkerülhető lett volna a belgák egyenlítő gólja. Sajnálom a fiúkat...

Next