Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)

1982-07-02 / 153. szám

NÉPSZAVA 1982. JÚLIUS 2., PÉNTEK Befejeződött a Magyar—Szovjet Kormányközi Kulturális, Együttműködési Bizottság ülése A nemzetközi kulturális együttműködés a béke ügyét szolgálja Közös tanulmánykötetek Jegyzőkönyv aláírásával ért véget csütörtökön Buda­pesten a Magyar—Szovjet Kormányközi Kulturális Együttműködési Bizottság XVIII. ülése. A tanácskozás munkájáról szóló dokumen­tumot a Parlamentben a bi­zottság két társelnöke: Aczél György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára, a magyar tagozat el­nöke és Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, kulturális mi­niszter, a szovjet tagozat el­nöke látta el kézjegyével. Az ülésen a tárgyaló delegációk tagjain kívül az egyes kul­turális területek magyar, il­letve szovjet szakértői is részt vettek. A bizottság megállapította, hogy a magyar—szovjet kul­turális és tudományos együttműködés ötéves ter­vének végrehajtása eredmé­nyesen folyik. A Szovjet­unióban Bartók Béla szüle­tésének 100. évfordulójáról nagyszabású ünnepségsoro­zat keretében emlékeztek meg. Az ülésen kiemelték az 1982-ben és 1983-ban megrendezendő ünnepségek­nek a jelentőségét is, ame­lyeken a másik nagy magyar zeneszerző és pedagógus, Kodály Zoltán munkásságát tátéltatják, születésének cen­tenáriumán. Idén a közösen szervezett kulturális események első­sorban a Szovjetunió meg­alakulásának 60., valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulójá­nak megünnepléséhez kap­csolódnak majd. Az ülésszakon megtárgyal­ták a nemzetközi kulturális kapcsolatok időszerű kérdé­seit. A bizottság állást fog­lalt a nemzetközi kulturális együttműködés további fej­lesztése mellett, aláhúzva, hogy ez a béke ügyét szolgál­ja és elősegítheti a népek A bizottság XV. ülésén el­fogadott ajánlások megvaló­sulását áttekintve megálla­pították: a kulturális és mű­vészeti tudományos kutató­­intézetek együttműködése az elmúlt években szélesedett, eredményesebbé vált, azon­ban a közös munka elmélyí­tésében még számos, eddig kiaknázatlan lehetőség rej­lik. A tervek szerint a követ­kező években magyar és szovjet szakemberek közös konferenciákat rendeznek, a szocialista realizmus, vala­mint a művészi alkotó tevé­közötti bizalom és kölcsönös megértés légkörének kiala­kítását. kenység időszerű kérdései­ről, valamint az antifasiszta harc művészi megjelenítésé­vel kapcsolatos témákról. Előirányozták közös tanul­mánykötetek létrehozását a szocialista országok művé­szeti kultúrájának kölcsön­hatásáról, a szocialista kul­túra fejlődésének időszerű kérdéseiről, a pártosság és a népiség kérdéseiről, továb­bá a televíziónak a társada­lom szellemi életében betöl­tött szerepéről, valamint a mai népművészet szerepéről és más témákról. Képzőművészeti, színházi, irodalmi kapcsolatok A kulturális intézmények közötti közvetlen együttmű­ködés továbbfejlesztése új, széles lehetőségeket nyújt egymás szellemi értékeinek mélyebb, kölcsönös megis­meréséhez, segíti az eszmei alkotó kapcsolatok kialakí­tását. Napjainkban különö­sen a könyvtárak, a múzeu­mok, a színházak, a tudomá­nyos kutató intézetek és a művészetoktatási intézmé­nyek közvetlen kapcsolatai fejlődnek eredményesen — mutattak rá. A bizottság ja­vasolta a kortárs képzőmű­vészeti alkotások cseréjének növelését, s a színházak kö­zötti közvetlen kapcsolatok erősítésével a drámairoda­lom új termésének jobb meg­ismertetését, vendégrende­zők, illetve díszlettervezők további kölcsönös cseréjét. Ugyancsak a sikeres együtt­működést szolgálják a köz­­művelődési intézmények és a múzeumok képviselőinek tapasztalatcseréi, továbbá a művészeti főiskolák hallga­tóinak kölcsönös tanulmány­­útjai, szovjet vendégtanárok előadásai a magyarországi művészetoktatási­ intézmé­nyekben. A bizottság véleményt cse­rélt a népi iparművészet fejlődéséről is. Előirányoz­ták, hogy kölcsönösen kiállí­tásokat rendeznek a magyar, illetve a szovjet népi ipar­művészet alkotásaiból, s ta­lálkozót szerveznek a ki­emelkedő népművészek, mesterek és elméleti szakér­tők részvételével. * A szovjet küldöttség eluta­zott hazánkból. Pjotr Gyemi­­csevet és a delegáció tagjait a Ferihegyi repülőtéren Aczél György búcsúztatta. Jelen volt Vlagyimir Ba­­zovszkij, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. A bonni kkormánypártok kompromisszuma Megoldódott a költségvetési válság Follinus Könyves János, az MTI bonni tudósítója jelen­ti: A költségvetési válságot megoldottuk, azt azonban nem állíthatom, hogy ezzel a megegyezéssel a szociállibe­­rális koalíció az 1984-ig ter­jedő törvényhozási időszak minden veszélyén túljutott — jelentette ki Willy Brandt, az SPD elnöke, csütörtökre virradóra a ZDF nyugatné­met televízióban. A Schmidt kancellár által kidolgozott kompromisszu­mos megoldást szerdán éjjel a Szociáldemokrata Párt és a Szabaddemokrata Párt par­lamenti frakciója is jóvá­hagyta. Ennek lényege az, hogy a 250,5 milliárdos költ­ségvetés fedezéséhez a kor­mány egyrészt 28,5 milliárd hitelt vesz fel, másrészt mintegy nyolcmilliárdos megtakarítást hajt végre, döntően a szociális juttatá­sok területén. A költségvetés végleges tervezetét július 7- én fogadja el a nyugatnémet kormány. Az állami szociális kiadá­sok nem haladják meg a költségvetés 31 százalékát, mert ellenkező esetben a be­ruházásokat kell csökkente­­nünk — jelentette ki csütör­töki sajtóértekezletén Hel­mut Schmidt. Teknősbékaleves helyett varangyosbéka-leves került a bonni menüre A Frankfurter Allgemeine Zeitungból Ifjabb brit vasutas-szakszervezet készül sztrájkra A brit mozdonyvezetők és fűtők vasárnapitól sztrájkba lépő szakszervezetének (ASSEF) főtitkára, Ray Buckton, szerdán közel tíz órán át tárgyalt az állam­vasutakkal (BR) támadt vita elhárításának lehetőségeiről. Partnere Len Murray, a TUC, a szakszervezeti főta­nács főtitkára volt. Ered­ményre nem jutottak. A kicsi — huszonötezer fős —, de nagyon erős és fe­gyelmezett ASSEF minden­esetre köti magát ahhoz, hogy tagjait megvédet­nezi a BR „tántoríthatatlan” intézkedé­sével, a munkaidő rugalmas­sá tételével és ennek minden létszámcsökkentő következ­ményével szemben. Nyomatékot adandó a BA eltökéltségének, a vasútigaz­­gatóság visszavonta szeptem­bertől esedékes öt százalékos fizetésemelési ajánlatát, mondván, hogy ennek felté­tele a sztrájktól való tartóz­kodás volt. Tyihonov fogadta a Dresdner Bank elnökét Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, a Kremlben fogadta Hans Friderichset, az NSZK-beli Dresdner Bank igazgató tanácsának elnökét. Mint a TASZSZ csütörtö­kön jelentette, a megbeszé­léseken mindkét fél elégedet­ten nyilatkozott a Szovjet­unió és az NSZK közötti gaz­dasági kapcsolatok fejlődésé­ről. Megállapították, hogy e kapcsolatok szilárdak, táv­lataik biztatóak. A kapcsola­tok ilyen jellegű, mindkét ország érdekeinek megfelelő fejlődését segíti elő az, hogy a két ország reálisan kö­zelíti meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatok ala­kításának kérdését. Mind­két fél tudatában van an­nak, hogy e kapcsolatok a béke és az enyhülés ügyét szolgálják. (MTI, TASZSZ) Spanyolország— USA (i) egyezmény a támaszpontokról Lehel Miklós, az MTI mad­ridi tudósítója jelenti: Több mint másfél éven át tartó tárgyalások után szer­dán létrejött a megállapodás a tavaly októberben lejárt és akkor nyolc hónapra ideigle­nesen meghosszabbított spa­nyol—amerikai barátsági és együttműködési szerződést helyettesítő egyezményről. Az új, néhány napon belül aláírásra kerülő megállapo­dás értelmében az ameri­kaiak továbbra is használ­hatják Spanyolországban fek­vő légi és haditengerészeti támaszpontjaikat, de a NATO területén kívül eső konfliktusok esetében csak a spanyol kormány előzetes engedélyével. Ugyanez szük­séges ilyen esetekben ahhoz, hogy az amerikai gépek át­repülhessenek Spanyolország fölött. 3 V­endégvárás, vendégj­ár­ás „Akármilyen kedves ven­dég, három napig untig elég.” így fogalmaz a népi bölcses­ség. Tömören és lényegre tö­rően. Igazsága vitatható, mint minden általánosításé, ám mostanában éppenséggel úgy tapasztalható, hogy csak kevesen lehetnek azok, akik a gyakorlatban bizonygat­nák: a három nap nagyon is kevés, jöjjön csak a vendég és maradjon addig, amíg csak jól érzi magát, amíg csak kedve tartja. Hol vannak már a nagy családi összejövetelek? A vi­dám borozgatások, a jó du­mapartik? Jószerével nagy­családok sincsenek mér. Szű­külnek a baráti körök, a jó­­ban-rosszban együvé tartozó kis kompániák. Nyár van. Dühöng az ide­genforgalmi szezon. Alig van olyan család, amely ne vár­na valahonnan vendéget, vagy ne készülődne vendég­ségbe. De hogyan tesszük mindezt? Milyen szívvel in­dulunk útnak és milyen szív­vel várjuk a hozzánk érke­zőket? A tervezgetések, az ábrándozások kora véget ért. Most már a „kivitelezésen” a sor. Ezért aztán feltűnő, hogy mennyien panaszkodnak, ke­seregnek, sőt, dühöngenek, mondván: érkeznek a roko­nok, jönnek a barátok, az is­merősök, rohanni kell a pá­lyaudvarra, a buszhoz, vagy csak haza, mert mindjárt csöngetnek ... Kizökkenve a ritmusból „Csak ezen túl legyek ... Nem bánnám, ha egy héttel öregebb lennék már. Ki van az egész család. Kifordul­tunk önmagunkból. Városné­zés, esti program, főzés és terítés, elegem van. Nincs különösebb gond, probléma, de az ember mégiscsak ki­zökken a megszokott ritmus­ból, és ez rettenetes.” Ugye ismerősek az ilyen és ehhez hasonló kifakadások? Meg­kopott a hagyományos és olyan gyakran emlegetett ma­gyaros vendégszeretet? Mint­ha sok helyen kiment volna a divatból, mintha sokan meg­feledkeztek volna róla. Lega­lábbis, ami a fiatalabb csalá­dokat illeti — mondja a lakó­telep nagy ABC-áruházának vezetője, aki naponta hallja a környék lakóinak sopánko­­dásait, gondterhelt sirámait, a vendégvárás, a vendéglátás viszontagságairól. És csodálkozik. Vajon mi­ért olyan bosszantó, hogy né­hány napra vendégül látja valaki a vidéki rokonokat, a jó ismerősöket, a gyerek ba­rátait, unokatestvéreit. — Ez valahogy nem fér bele a képbe — fogalmaz fiatalasszony ismerősöm. — Kevés az idő. Állandóan ro­hanni kell. Az ember nem tud megállni, mert akkor úgy érzi, szétesik, amit nagy­­nehezen beverklizett az egész család. Két gyerekünk van. Az egyik bölcsődés, a má­sik óvodás. Reggelente két­felé visszük őket. Aztán irány a munkahely. Délután 6, fél 7 van, mire újra ösz­­szeverődünk. És akkor még be kell vásárolni, rendet kell tenni. Vacsora után a gyere­kek fürdetése, lefektetése kö­vetkezik, aztán már este van, mind a ketten hulla fáradtak vagyunk, s örülünk, ha a té­vét meg tudjuk nézni. Nyá­ron se jobb. Az a két hét szabadság arra sem elég, hogy az óvoda, a bölcsőde bezárása idején felváltva itt­hon legyünk. jó példa nevel — Mi­kor tudok én vendé­geket fogadni ? — kérdezi ön­magáitól úgy, mint aki már réges régen megfogalmazta a választ: — Soha. Fáradt, hajszolt, ideges, szétzilált va­gyok, feszülten hogy álljak oda kedveskedni,­­beszélgetni, jó hangulatot teremteni. Ná­lunk még nagymama sincs. Az egyik súlyos szívbeteg, mi segítünk neki is, a másik há­romszáz kilométerre lakik Budapesttől. A többiek sin­csenek másképp. Látom a szü­lőtársakat, a mai fiatal csa­ládok életformájában ez az egész vendégeskedés alig­­alig illik bele. A fodrásznál fiatal nő pa­naszkodik : „A gyerekek révén három hozzánk hasonló há­zaspárral is baráti viszony­ba kerültünk. Lehet monda­ni, hogy sűrűn összejártunk. Naponta találkoztunk a böl­csődében, közel is laktunk egymáshoz. Jó kis társaság alakult ki, de egyszerre csak azt vettük észre a férjemmel, hogy mindig mi hívjuk meg az egész kompániát, mindig csak nálunk jövünk össze. Csak elvétve fordult elő, hogy visszahívtak bennünket. Aztán megbeszéltük a fér­­jemmel, leálltunk egy kicsit, és megvárjuk, amíg valame­lyiknek eszébe jut, hogy most már ő a soros. Mit mondjak ... ? Csakhamar megszakadt az addig tartós­nak hitt barátság. Nem kap­tunk visszahívást. Pedig mi még provokáltuk is őket. Ajánlkoztunk. Szemrebbenés nélkül visszautasítottak ben­nünket, hogy most sok a munkájuk, rosszul érzik ma­gukat, máskor a nagymama volt éppen náluk.” Tény, hogy nehéz kimoz­dulni a megszokott tempóból. Gyakorta hallom, hogy egy­­egy munkahelyi közösség is, mondjuk a családtagokkal együtt, milyen nehezen jön össze egy kis fehér asztal melletti beszélgetésre. Hány­szor kell megváltoztatni a ki­tűzött dátumot, amíg úgy nyögvenyelősen végre nyél­be lehet ütni a régen terve­zett programot. És akkor is milyen gyakran kiderül, hogy tulajdonképpen ez az idő­pont sem az igazi, mert en­nek is, annak is sietnie kell, mert a feleség vagy a férj valamilyen oknál fogva most sem ért rá, és így tovább. Hosszan lehetne sorolni a sokszor mondvacsinált kifo­gásokat. Új lakótelepünkön gyakran biztatom a gyerekeimet, hív­ják fel bátran az iskolatár­sakat, hely van, beszélgesse­nek, magnózzanak, játsszanak. Mindig megdöbbent: a mai gyerekek valahogy elszoktak, vagy leszoktak arról, hogy feljárjanak egymáshoz. Leg­feljebb a lift előtt, vagy a kapuban váltanak néhány szót, cserélnek füzetet vagy könyvet, és ki-ki siet haza. A legtöbb gyereknek meg is tiltják a szülei, hogy a bará­tait felvigye. S bár igazi, hogy a legtöbb helyen dolgoznak a szülők, nincs otthon felnőtt, de azért ez mégis furcsa. Az egyik fiatal édesanya mesélte, hogy amikor beköl­töztek az új lakásba, az első perctől kezdve barátokat akart szerezni a gyerekeinek, mert a régi környéken sok jó kispajtást hagytak ott. Többszöri próbálkozása is kudarcot vallott, még az ő közbenjárására sem engedték át a szomszéd házból az osz­tálytársakat. És ahol enge­dékenyebb a család, gyakor­ta, ott sincs sok köszönet a vendégeskedésben. Már az egész olyan rosszul kezdődik. Le kell vetni a cipőt, meg­szabják, hogy hova lehet ül­ni, mit lehet csinálni, a ren­detlenségtől való félelem uralja a hangulatot. Mellé­kes, elhanyagolható pontja ez a családok életének, a gye­reknevelésnek ? Nem hin­ném. Vajon a mi gyerekeink hogyan tanulják majd meg, hogy miként kell vendéget fogadni? Hogyan kell ilyen­kor viselkedni, és mi a jó a magánélet emberi kapcsola­taiban? A példa nevel — mondják a pszichológusok. Nem túlzás azt állítani, hogy vendégségügyben eléggé le­hangoló tapasztalatokat sze­reznek a mai gyerekek. J­éha meg kell állni Sok-sok örömtől fosztjuk meg önmag­unkat és persze gyerekeinket is, ha a vendé­geskedést, a vendégvárást amolyan szükséges rossznak, hovatovább istencsapásnak érezzük és így éljük át. Nem igaz, hogy a mai rohanó élet­be mindez nem fér bele. Va­lójában hová rohanunk min­dig, és miért? Meg kellene állni néha, és át kellene rendezni dolgain­kat. Hétközben most keve­sebb idő jut a lazításra, egy kis baráti összejövetelre, de ott van most a hét végi két pihenőnap. Aki valóban igényli, megteremtheti a vendégvárás és vendégjárás feltételeit. Nem szabad le­mondani oly könnyedén a hétköznapi gondok közepette a legfontosabbról , az em­berekről, az emberi kapcso­latokról. Mert a napok tel­jességéhez ez is hozzátarto­zik. Kovács Ildikó A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat szakemberei továbbfejlesztették az eddig NSZK-kooperációban gyártott cipőipari gépeket. Az új berendezés jelenleg a legkorszerűbb típus a világon. Termelésük 80 százalékát tőkés piacon értékesítik. Képünk: szerelik a műszakonként 1200 cipő megmunká­lására alkalmas gépeket MTI Fotó - Varga László felvétele

Next