Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)
1982-07-02 / 153. szám
NÉPSZAVA 1982. JÚLIUS 2., PÉNTEK Befejeződött a Magyar—Szovjet Kormányközi Kulturális, Együttműködési Bizottság ülése A nemzetközi kulturális együttműködés a béke ügyét szolgálja Közös tanulmánykötetek Jegyzőkönyv aláírásával ért véget csütörtökön Budapesten a Magyar—Szovjet Kormányközi Kulturális Együttműködési Bizottság XVIII. ülése. A tanácskozás munkájáról szóló dokumentumot a Parlamentben a bizottság két társelnöke: Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a magyar tagozat elnöke és Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter, a szovjet tagozat elnöke látta el kézjegyével. Az ülésen a tárgyaló delegációk tagjain kívül az egyes kulturális területek magyar, illetve szovjet szakértői is részt vettek. A bizottság megállapította, hogy a magyar—szovjet kulturális és tudományos együttműködés ötéves tervének végrehajtása eredményesen folyik. A Szovjetunióban Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról nagyszabású ünnepségsorozat keretében emlékeztek meg. Az ülésen kiemelték az 1982-ben és 1983-ban megrendezendő ünnepségeknek a jelentőségét is, amelyeken a másik nagy magyar zeneszerző és pedagógus, Kodály Zoltán munkásságát tátéltatják, születésének centenáriumán. Idén a közösen szervezett kulturális események elsősorban a Szovjetunió megalakulásának 60., valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. évfordulójának megünnepléséhez kapcsolódnak majd. Az ülésszakon megtárgyalták a nemzetközi kulturális kapcsolatok időszerű kérdéseit. A bizottság állást foglalt a nemzetközi kulturális együttműködés további fejlesztése mellett, aláhúzva, hogy ez a béke ügyét szolgálja és elősegítheti a népek A bizottság XV. ülésén elfogadott ajánlások megvalósulását áttekintve megállapították: a kulturális és művészeti tudományos kutatóintézetek együttműködése az elmúlt években szélesedett, eredményesebbé vált, azonban a közös munka elmélyítésében még számos, eddig kiaknázatlan lehetőség rejlik. A tervek szerint a következő években magyar és szovjet szakemberek közös konferenciákat rendeznek, a szocialista realizmus, valamint a művészi alkotó tevéközötti bizalom és kölcsönös megértés légkörének kialakítását. kenység időszerű kérdéseiről, valamint az antifasiszta harc művészi megjelenítésével kapcsolatos témákról. Előirányozták közös tanulmánykötetek létrehozását a szocialista országok művészeti kultúrájának kölcsönhatásáról, a szocialista kultúra fejlődésének időszerű kérdéseiről, a pártosság és a népiség kérdéseiről, továbbá a televíziónak a társadalom szellemi életében betöltött szerepéről, valamint a mai népművészet szerepéről és más témákról. Képzőművészeti, színházi, irodalmi kapcsolatok A kulturális intézmények közötti közvetlen együttműködés továbbfejlesztése új, széles lehetőségeket nyújt egymás szellemi értékeinek mélyebb, kölcsönös megismeréséhez, segíti az eszmei alkotó kapcsolatok kialakítását. Napjainkban különösen a könyvtárak, a múzeumok, a színházak, a tudományos kutató intézetek és a művészetoktatási intézmények közvetlen kapcsolatai fejlődnek eredményesen — mutattak rá. A bizottság javasolta a kortárs képzőművészeti alkotások cseréjének növelését, s a színházak közötti közvetlen kapcsolatok erősítésével a drámairodalom új termésének jobb megismertetését, vendégrendezők, illetve díszlettervezők további kölcsönös cseréjét. Ugyancsak a sikeres együttműködést szolgálják a közművelődési intézmények és a múzeumok képviselőinek tapasztalatcseréi, továbbá a művészeti főiskolák hallgatóinak kölcsönös tanulmányútjai, szovjet vendégtanárok előadásai a magyarországi művészetoktatási intézményekben. A bizottság véleményt cserélt a népi iparművészet fejlődéséről is. Előirányozták, hogy kölcsönösen kiállításokat rendeznek a magyar, illetve a szovjet népi iparművészet alkotásaiból, s találkozót szerveznek a kiemelkedő népművészek, mesterek és elméleti szakértők részvételével. * A szovjet küldöttség elutazott hazánkból. Pjotr Gyemicsevet és a delegáció tagjait a Ferihegyi repülőtéren Aczél György búcsúztatta. Jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A bonni kkormánypártok kompromisszuma Megoldódott a költségvetési válság Follinus Könyves János, az MTI bonni tudósítója jelenti: A költségvetési válságot megoldottuk, azt azonban nem állíthatom, hogy ezzel a megegyezéssel a szociálliberális koalíció az 1984-ig terjedő törvényhozási időszak minden veszélyén túljutott — jelentette ki Willy Brandt, az SPD elnöke, csütörtökre virradóra a ZDF nyugatnémet televízióban. A Schmidt kancellár által kidolgozott kompromisszumos megoldást szerdán éjjel a Szociáldemokrata Párt és a Szabaddemokrata Párt parlamenti frakciója is jóváhagyta. Ennek lényege az, hogy a 250,5 milliárdos költségvetés fedezéséhez a kormány egyrészt 28,5 milliárd hitelt vesz fel, másrészt mintegy nyolcmilliárdos megtakarítást hajt végre, döntően a szociális juttatások területén. A költségvetés végleges tervezetét július 7- én fogadja el a nyugatnémet kormány. Az állami szociális kiadások nem haladják meg a költségvetés 31 százalékát, mert ellenkező esetben a beruházásokat kell csökkentenünk — jelentette ki csütörtöki sajtóértekezletén Helmut Schmidt. Teknősbékaleves helyett varangyosbéka-leves került a bonni menüre A Frankfurter Allgemeine Zeitungból Ifjabb brit vasutas-szakszervezet készül sztrájkra A brit mozdonyvezetők és fűtők vasárnapitól sztrájkba lépő szakszervezetének (ASSEF) főtitkára, Ray Buckton, szerdán közel tíz órán át tárgyalt az államvasutakkal (BR) támadt vita elhárításának lehetőségeiről. Partnere Len Murray, a TUC, a szakszervezeti főtanács főtitkára volt. Eredményre nem jutottak. A kicsi — huszonötezer fős —, de nagyon erős és fegyelmezett ASSEF mindenesetre köti magát ahhoz, hogy tagjait megvédetnezi a BR „tántoríthatatlan” intézkedésével, a munkaidő rugalmassá tételével és ennek minden létszámcsökkentő következményével szemben. Nyomatékot adandó a BA eltökéltségének, a vasútigazgatóság visszavonta szeptembertől esedékes öt százalékos fizetésemelési ajánlatát, mondván, hogy ennek feltétele a sztrájktól való tartózkodás volt. Tyihonov fogadta a Dresdner Bank elnökét Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Kremlben fogadta Hans Friderichset, az NSZK-beli Dresdner Bank igazgató tanácsának elnökét. Mint a TASZSZ csütörtökön jelentette, a megbeszéléseken mindkét fél elégedetten nyilatkozott a Szovjetunió és az NSZK közötti gazdasági kapcsolatok fejlődéséről. Megállapították, hogy e kapcsolatok szilárdak, távlataik biztatóak. A kapcsolatok ilyen jellegű, mindkét ország érdekeinek megfelelő fejlődését segíti elő az, hogy a két ország reálisan közelíti meg a nemzetközi gazdasági kapcsolatok alakításának kérdését. Mindkét fél tudatában van annak, hogy e kapcsolatok a béke és az enyhülés ügyét szolgálják. (MTI, TASZSZ) Spanyolország— USA (i) egyezmény a támaszpontokról Lehel Miklós, az MTI madridi tudósítója jelenti: Több mint másfél éven át tartó tárgyalások után szerdán létrejött a megállapodás a tavaly októberben lejárt és akkor nyolc hónapra ideiglenesen meghosszabbított spanyol—amerikai barátsági és együttműködési szerződést helyettesítő egyezményről. Az új, néhány napon belül aláírásra kerülő megállapodás értelmében az amerikaiak továbbra is használhatják Spanyolországban fekvő légi és haditengerészeti támaszpontjaikat, de a NATO területén kívül eső konfliktusok esetében csak a spanyol kormány előzetes engedélyével. Ugyanez szükséges ilyen esetekben ahhoz, hogy az amerikai gépek átrepülhessenek Spanyolország fölött. 3 Vendégvárás, vendégjárás „Akármilyen kedves vendég, három napig untig elég.” így fogalmaz a népi bölcsesség. Tömören és lényegre törően. Igazsága vitatható, mint minden általánosításé, ám mostanában éppenséggel úgy tapasztalható, hogy csak kevesen lehetnek azok, akik a gyakorlatban bizonygatnák: a három nap nagyon is kevés, jöjjön csak a vendég és maradjon addig, amíg csak jól érzi magát, amíg csak kedve tartja. Hol vannak már a nagy családi összejövetelek? A vidám borozgatások, a jó dumapartik? Jószerével nagycsaládok sincsenek mér. Szűkülnek a baráti körök, a jóban-rosszban együvé tartozó kis kompániák. Nyár van. Dühöng az idegenforgalmi szezon. Alig van olyan család, amely ne várna valahonnan vendéget, vagy ne készülődne vendégségbe. De hogyan tesszük mindezt? Milyen szívvel indulunk útnak és milyen szívvel várjuk a hozzánk érkezőket? A tervezgetések, az ábrándozások kora véget ért. Most már a „kivitelezésen” a sor. Ezért aztán feltűnő, hogy mennyien panaszkodnak, keseregnek, sőt, dühöngenek, mondván: érkeznek a rokonok, jönnek a barátok, az ismerősök, rohanni kell a pályaudvarra, a buszhoz, vagy csak haza, mert mindjárt csöngetnek ... Kizökkenve a ritmusból „Csak ezen túl legyek ... Nem bánnám, ha egy héttel öregebb lennék már. Ki van az egész család. Kifordultunk önmagunkból. Városnézés, esti program, főzés és terítés, elegem van. Nincs különösebb gond, probléma, de az ember mégiscsak kizökken a megszokott ritmusból, és ez rettenetes.” Ugye ismerősek az ilyen és ehhez hasonló kifakadások? Megkopott a hagyományos és olyan gyakran emlegetett magyaros vendégszeretet? Mintha sok helyen kiment volna a divatból, mintha sokan megfeledkeztek volna róla. Legalábbis, ami a fiatalabb családokat illeti — mondja a lakótelep nagy ABC-áruházának vezetője, aki naponta hallja a környék lakóinak sopánkodásait, gondterhelt sirámait, a vendégvárás, a vendéglátás viszontagságairól. És csodálkozik. Vajon miért olyan bosszantó, hogy néhány napra vendégül látja valaki a vidéki rokonokat, a jó ismerősöket, a gyerek barátait, unokatestvéreit. — Ez valahogy nem fér bele a képbe — fogalmaz fiatalasszony ismerősöm. — Kevés az idő. Állandóan rohanni kell. Az ember nem tud megállni, mert akkor úgy érzi, szétesik, amit nagynehezen beverklizett az egész család. Két gyerekünk van. Az egyik bölcsődés, a másik óvodás. Reggelente kétfelé visszük őket. Aztán irány a munkahely. Délután 6, fél 7 van, mire újra öszszeverődünk. És akkor még be kell vásárolni, rendet kell tenni. Vacsora után a gyerekek fürdetése, lefektetése következik, aztán már este van, mind a ketten hulla fáradtak vagyunk, s örülünk, ha a tévét meg tudjuk nézni. Nyáron se jobb. Az a két hét szabadság arra sem elég, hogy az óvoda, a bölcsőde bezárása idején felváltva itthon legyünk. jó példa nevel — Mikor tudok én vendégeket fogadni ? — kérdezi önmagáitól úgy, mint aki már réges régen megfogalmazta a választ: — Soha. Fáradt, hajszolt, ideges, szétzilált vagyok, feszülten hogy álljak oda kedveskedni,beszélgetni, jó hangulatot teremteni. Nálunk még nagymama sincs. Az egyik súlyos szívbeteg, mi segítünk neki is, a másik háromszáz kilométerre lakik Budapesttől. A többiek sincsenek másképp. Látom a szülőtársakat, a mai fiatal családok életformájában ez az egész vendégeskedés aligalig illik bele. A fodrásznál fiatal nő panaszkodik : „A gyerekek révén három hozzánk hasonló házaspárral is baráti viszonyba kerültünk. Lehet mondani, hogy sűrűn összejártunk. Naponta találkoztunk a bölcsődében, közel is laktunk egymáshoz. Jó kis társaság alakult ki, de egyszerre csak azt vettük észre a férjemmel, hogy mindig mi hívjuk meg az egész kompániát, mindig csak nálunk jövünk össze. Csak elvétve fordult elő, hogy visszahívtak bennünket. Aztán megbeszéltük a férjemmel, leálltunk egy kicsit, és megvárjuk, amíg valamelyiknek eszébe jut, hogy most már ő a soros. Mit mondjak ... ? Csakhamar megszakadt az addig tartósnak hitt barátság. Nem kaptunk visszahívást. Pedig mi még provokáltuk is őket. Ajánlkoztunk. Szemrebbenés nélkül visszautasítottak bennünket, hogy most sok a munkájuk, rosszul érzik magukat, máskor a nagymama volt éppen náluk.” Tény, hogy nehéz kimozdulni a megszokott tempóból. Gyakorta hallom, hogy egyegy munkahelyi közösség is, mondjuk a családtagokkal együtt, milyen nehezen jön össze egy kis fehér asztal melletti beszélgetésre. Hányszor kell megváltoztatni a kitűzött dátumot, amíg úgy nyögvenyelősen végre nyélbe lehet ütni a régen tervezett programot. És akkor is milyen gyakran kiderül, hogy tulajdonképpen ez az időpont sem az igazi, mert ennek is, annak is sietnie kell, mert a feleség vagy a férj valamilyen oknál fogva most sem ért rá, és így tovább. Hosszan lehetne sorolni a sokszor mondvacsinált kifogásokat. Új lakótelepünkön gyakran biztatom a gyerekeimet, hívják fel bátran az iskolatársakat, hely van, beszélgessenek, magnózzanak, játsszanak. Mindig megdöbbent: a mai gyerekek valahogy elszoktak, vagy leszoktak arról, hogy feljárjanak egymáshoz. Legfeljebb a lift előtt, vagy a kapuban váltanak néhány szót, cserélnek füzetet vagy könyvet, és ki-ki siet haza. A legtöbb gyereknek meg is tiltják a szülei, hogy a barátait felvigye. S bár igazi, hogy a legtöbb helyen dolgoznak a szülők, nincs otthon felnőtt, de azért ez mégis furcsa. Az egyik fiatal édesanya mesélte, hogy amikor beköltöztek az új lakásba, az első perctől kezdve barátokat akart szerezni a gyerekeinek, mert a régi környéken sok jó kispajtást hagytak ott. Többszöri próbálkozása is kudarcot vallott, még az ő közbenjárására sem engedték át a szomszéd házból az osztálytársakat. És ahol engedékenyebb a család, gyakorta, ott sincs sok köszönet a vendégeskedésben. Már az egész olyan rosszul kezdődik. Le kell vetni a cipőt, megszabják, hogy hova lehet ülni, mit lehet csinálni, a rendetlenségtől való félelem uralja a hangulatot. Mellékes, elhanyagolható pontja ez a családok életének, a gyereknevelésnek ? Nem hinném. Vajon a mi gyerekeink hogyan tanulják majd meg, hogy miként kell vendéget fogadni? Hogyan kell ilyenkor viselkedni, és mi a jó a magánélet emberi kapcsolataiban? A példa nevel — mondják a pszichológusok. Nem túlzás azt állítani, hogy vendégségügyben eléggé lehangoló tapasztalatokat szereznek a mai gyerekek. Jéha meg kell állni Sok-sok örömtől fosztjuk meg önmagunkat és persze gyerekeinket is, ha a vendégeskedést, a vendégvárást amolyan szükséges rossznak, hovatovább istencsapásnak érezzük és így éljük át. Nem igaz, hogy a mai rohanó életbe mindez nem fér bele. Valójában hová rohanunk mindig, és miért? Meg kellene állni néha, és át kellene rendezni dolgainkat. Hétközben most kevesebb idő jut a lazításra, egy kis baráti összejövetelre, de ott van most a hét végi két pihenőnap. Aki valóban igényli, megteremtheti a vendégvárás és vendégjárás feltételeit. Nem szabad lemondani oly könnyedén a hétköznapi gondok közepette a legfontosabbról , az emberekről, az emberi kapcsolatokról. Mert a napok teljességéhez ez is hozzátartozik. Kovács Ildikó A Könnyűipari Gépgyártó Vállalat szakemberei továbbfejlesztették az eddig NSZK-kooperációban gyártott cipőipari gépeket. Az új berendezés jelenleg a legkorszerűbb típus a világon. Termelésük 80 százalékát tőkés piacon értékesítik. Képünk: szerelik a műszakonként 1200 cipő megmunkálására alkalmas gépeket MTI Fotó - Varga László felvétele