Népszava, 1982. augusztus (110. évfolyam, 179–203. sz.)

1982-08-01 / 179. szám

2 Hét évre Helsinkitől Hét évvel az európai biztonsági és együttműködési értekezlet után ellentmondásos érzésekkel forgatja az ember a hel­sinki záróokmányt. Feszültségektől terhes világunkban szin­te hihetetlennek tűnik, hogy Európának az Egyesült Álla­mokkal és Kanadával együtt sikerült az államok kapcsola­tainak és együttműködésének tíz alapelvét egyetértésben megfogalmaznia. Az alapelvek puszta felsorolása is tükrözi, milyen történelmi súlya van az 1975 nyarán aláírt doku­mentumnak. I. A szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jo­gok tiszteletben tartása. II. Tartózkodás az erőszaktól, vagy az erőszakkal való fenyegetéstől. III. A határok sérthetetlensége. IV. Az államok területi épsége. V. A viták békés rendezése. VI. A belügyekbe való be nem avatkozás. VII. Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisz­teletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a val­lás és meggyőződés szabadságát. VIII. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga. IX. Az államok közötti együttműködés. X. A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesí­tése. Washington és több vezető NATO-ország a záróokmány aláírását követően először azzal volt elfoglalva, hogy egyes alapelveket mások fölé emelve rangsoroljon, azután azzal, hogy ezeknek teljesítését számon kérje a szocialista világtól. Sajátos színjátéknak lehettünk tanúi a Helsinkit követő európai találkozókon. Időnként már úgy tűnt, mintha Helsin­ki csak bennünket kötelezne, a tőkés világot csak az ellen­őrzés erkölcsi felelőssége terhelné. Nehéz feledni a madridi találkozón követett NATO-magatartást, azt a cinizmust, amellyel ízekre igyekeztek szedni a szocialista országok bel­ső életét, mérlegelni minden lépésünket, miközben hallgat­tak a helsinki záróokmány szellemét súlyosan sértő nyugati döntésekről. A helsinki alapelvekre hivatkozva a Nyugat példátlanul éles szovjetellenes, szocialistaellenes kampányt bontakoz­tatott ki. A legnemesebb elhatározásokat visszájára fordít­va, nyers ideológiai háborúba kezdett. A vak antikommu­­nizmus a hidegháború óta nem kapott ilyen hivatalos elis­merést és támogatást, mint napjainkban. Vezető amerikai politikusok engedik meg maguknak, hogy kirohanásaikkal keltsenek hangulatot a Szovjetunió, a szocialista országok politikájával szemben. Teszik ezt egy olyan időszakban, amikor a korábbinál lényegesen nagyobb bátorítást kapnak Washingtontól a fasiszta diktatúrák, a területrabló agresz­­szív erők, a szélsőjobboldali pártok és mozgalmak. A helsinki alapelveket megcsúfolva Washington az euró­pai együttműködés befagyasztására törekszik, megbénítja a normális kapcsolatokat, és még saját szövetségeseit is szank­ciókkal fenyegeti arra az esetre, ha azok nem követik ebben a törekvésében. A Szovjetunió és Nyugat-Európa közötti gáz­vezeték építése elleni amerikai fellépés már nemcsak a hel­sinki alapelveket sérti, hanem a kapitalizmus saját játék­­szabályait is. Ennél is veszélyesebb, hogy a washingtoni politikában végrehajtott fordulattal a fegyverkezési verseny újabb szaka­szát nyitották meg. Pedig már ezelőtt is félelmetes összeget költött a világ fegyverekre: 1971 és 1980 között 4000 milliárd dollárt 1­50 millió embert foglalkoztatnak a katonai rendel­tetésű ágazatok. 500 000 tudós és mérnök szolgálja a katonai kutatást és fejlesztést. A legtöbbet az Egyesült Államok és a NATO országai költenek fegyverekre. És most Washington azt igyekszik el­hitetni, hogy mindez kevés volt Amerika biztonsága szem­pontjából. Az érv nem új, és a módszer sem, ahogy az új típusú fegyverek gyártásának propagandafedezetét meg­teremtik. Korábban is a „szovjet fenyegetés", a „kommunis­ta kihívás” volt az „érv”. Mindig igyekeztek megmagyaráz­ni, miért vállalkozik elsőnek az Egyesült Államok az új pusztító fegyverek rendszerbe állítására. Mert mindig első volt az új típusú fegyverek rendszeresítésében, és ezzel a fegyverkezési verseny felsrófolásában. Az USA az atombombát 1946-ban (a Szovjetunió 1950- ben), a hidrogénbombát 1953-ban (SZU: 1954), a nagy ható­­távolságú bombázót 1953-ban (SZU: 1957), a harcászati atomfegyvereket 1955-ben (SZU: 1956), az interkontinentális rakétát 1955-ben (SZU: 1957), az atom-tengeralattjárót 1956- ban (SZU: 1962), a több robbanótöltetű rakétát 1964-ben (SZU: 1972) rendszeresítette. Most többek között a neutronfegyveren, a szárnyas ra­kéták új generációján, a több, manőverező robbanótöltettel ellátott rakétán a sor. Gyártásukhoz a SALT 11. szerződés megtorpedózásán, az eurorakéták telepítésének előkészítésén, az érdemi tárgyalások akadályozásán keresztül vezet az út. Alig van olyan hét, hogy e folyamat felgyorsítása érdekében az amerikai kormány ne hozna valamilyen döntést. Most például azt jelentette be, hogy nem újítja fel a szovjet— amerikai—brit tárgyalásokat a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáról. Ezzel szabad kezet adott a Pentagonnak az új nukleáris töltetek kísérleti föld alatti robbantásaihoz. Az elkövetkező 10 évben 23 ezer új nukleáris robbanótölte­tet akar gyártani a Pentagon. Arbatov akadémikus joggal állapította meg, hogy a Pen­tagonnak a katonai fejlesztésre vonatkozó legutóbbi direk­tívája a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló totális háború tervezete. De Arbatov kijelentette azt is: naivitás lenne feltételezni, hogy hasonló dokumentumokkal meg le­het félemlíteni a Szovjetuniót. A Szovjetunió, a szocialista országok a feszült nemzet­közi helyzetben sem mondanak le az elért vívmányok védel­méről. Teszik ezt annak a történelmi tapasztalatnak a birto­kában, amely azt bizonyítja, hogy a legszélsőségesebb erők­nek sem katonai, sem politikai eszközökkel nem sikerült elérniük céljaikat. Barabás Péter Nemzetközi hírek # Szovjet—grenadai közös közleményt hoztak nyilvános­ságra szombaton Moszkvában Maurice Bishop grenadai mi­niszterelnök látogatásáról; a szigetország kormányfője, az Új Jewei Mozgalom Pártja politikai bizottságának elnöke hétfőtől szombatig tartózko­dott a Szovjetunióban párt­os kormányküldöttség élén hivatalos látogatáson.­­ Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára Moszkvában találko­zott Ezekiasz Papaioannuval, a Ciprusi Dolgozó Nép Hala­dó Pártjának főtitkárával. i­f Granma című kubai központi napilap közzétette azt a nyilatkozatot, amelyet a chilei baloldali pártok kép­viselőinek nemrég Mexikóban tartott értekezlete fogadott el. Ebben állást foglaltak egy, az ország összes baloldali pártját, és a diktatúrával szembenálló összes demokra­tikus ellenzéki erőt tömörí­tő egységfront létrehozása mellett.­­ Első ízben ítélkezett pol­gári bíróság csendőrök felett Spanyolországban: az alme­­riai tartományi bíróság 24 évi börtönre ítélt egy csend­őralezredest, 15 évi börtönre egy hadnagyot és 12 évre egy őrmestert három ártatlan fia­talember megöléséért.­­ Az amerikai központi bank két héten belül másod­szor csökkentette a hitelei után követelt irányadó ka­matokat. Befejeződött a JKP kongresszusa A jövő évi választási harc minél eredményesebb meg­vívását, valamint az atom­fegyverek eltiltásáért, a kor­látozott nukleáris háború amerikai tervei ellen folyó küzdelem további kibonta­koztatását jelölte meg köz­ponti feladatként a Japán Kommunista Párt szombat este Atamiban befejeződött XVI. kongresszusa. Minthogy a KB elnöke, a kilencvenéves Noszaka Szan­­zo, a nemzetközi kommunis­ta mozgalom köztiszteletben álló alakja idős korára való tekintettel előzőleg bejelen­tette lemondását, helyére, bővebb és aktívabb hatás­körrel, Mijamoto Kendzsit, a KB elnökségének eddigi el­nökét választották meg. (MTI) Tel Aviv visszautasította a BT felhívását (Folytatás az 1. oldalról) főváros blokádjának meg­szüntetésére, valamint Nyu­­gat-Bejrút áram- és vízellá­tásának helyreállítására. Az izraeli külügyminisztérium szóvivője szerint Tel Aviv fenntartásokkal viseltetik az Arab Ligának a palesztin harcosok távozására vonat­kozó tervével szemben, és nem teljesíti a PFSZ kéré­sét, hogy katonai egységeit távolítsa el a Bejrútot Da­­maszkusszal összekötő útvo­naltól. Mint ismeretes, az el­képzelések szerint a Bejrút­ban állomásozó mintegy hat­ezer palesztin harcos Szírián keresztül távozna több arab országba. Kamal Hasszán Ali egyip­tomi külügyminiszter, aki Washingtonban tárgyalt Ro­nald Reagan elnökkel és George Shultz külügymi­niszterrel, üdvözölte a Bejrút elhagyásáról szóló palesztin döntést és felszólította Izra­elt, hogy tegyen megfelelő el­lenszolgáltatást. Az egyipto­mi diplomácia vezetője — megfigyelők szerint — anél­kül fejezi be amerikai láto­gatását és utazik tovább Pá­rizsba, hogy a legcsekélyebb garanciát kapta volna Rea­gan elnöktől a palesztin moz­galom politikai jövőjét, a pa­lesztinok önrendelkezési jo­gát illetően. Jordánia hajlandó befogad­ni mintegy 800—2000 palesz­tin harcost — közölte Mc­­Closkey szenátor, aki amma­­ni látogatása befejeztével Szaúd-Arábiába érkezett. Az amerikai kongresszusi kül­döttség Dzsiddában a hat­pontos arab tervezet részle­teit vitatja meg a szaúdi ve­zetőkkel. Szombaton délután — egy­hetes szünet után — megin­dult a vízszolgáltatás az iz­raeli erők által körülzárt Nyugat-Bejrútban. Az áram­szolgáltatás továbbra is szü­netel. A vízellátás megindí­tását állítólag Philip Habib, Reagan elnök különmegbí­­zottja „eszközölte ki” az iz­raeli megszálló erőknél. A TASZSZ jelentette: a Li­banon elleni izraeli agresszió során pénteken este immár hatodszor érte tüzérségi tá­madás a bejrúti szovjet nagy­­követség területét. Az izraeli tüzérség irány­zott tűzzel a szovjet nagykö­vetség területére két nagy­méretű foszfortöltetű lövedé­ket lőtt ki. Az egyik a követ­ség fő épületétől tíz-tizenöt méterre ért földet, a másik pedig eltalálta a követség épülettömbjéhez tartozó szol­gálati épületet, ahol a löve­dék robbanása tüzet is oko­zott. Szintén támadás érte a bejrúti szovjet kulturális központot. (MTI, Reuter, TASZSZ) Kijevbe érkezett a békem­enet A Stockholmból indult, im­már 15 napja szovjet földön tartózkodó békemenet részt­vevői szombaton Kijevbe ér­keztek. Ukrajna 4,5 millió embert veszített a második világhá­borúban, népe tehát ugyan­csak ismeri a béke értékét — mondotta a menet résztve­vőit üdvözlő beszédében Olesz Goncsar író, az ukrán béke­bizottság elnöke. A menet végigvonult a fennállásának 1500. évfor­dulóját ez évben ünneplő uk­rán főváros utcáin, a lesze­relést számtalan nyelven sürgető transzparensekkel. A felvonulókhoz több ezer helyi lakos csatlakozott, s a Kijev­­ben üdülők százai — közöt­tük egy Amerikából érkezett turistacsoport is. A békemenet útja Buda­pesten keresztül Pozsonyba, majd Bécsbe vezet, ahol au­gusztus 6-án nemzetközi nagy­gyűlést tartanak, tiltakozá­sul a világ békéjét fenyegető atomháborús veszély ellen. (MTI, TASZSZ) Moszkvai A Kilences stúdió az amerikai politikáról Fazekas László, az MTI tu­dósítója jelenti: A nemzetközi feszültség fo­kozására irányuló amerikai politikáról, az Egyesült Álla­mok és szövetségesei között részben e politika miatt ki­éleződött ellentétekről szólt a szovjet televízió Kilences stúdió című adásában szom­baton Nyikolaj Sislin, az SZKP Központi Bizottsága mellett működő konzultáns csoport vezetője. A neves külpolitikai szak­értő hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és más szocialis­ta országok ellen kereske­delmi háborút indító, hiszté­rikus ideológiai harcot kez­dő, fegyverkezési hajszát foly­tató jelenlegi amerikai ve­zetés magatartása semmiben nem különbözik attól, aho­gyan az Egyesült Államok a hidegháború idején viselke­dett. S hogy mégsem lehet a hidegháború visszatértéről beszélni, annak az az oka, hogy Washington ma már nem képes a maga képére formálni a világot, kizárólag a maga szája íze szerint irá­nyítani a nemzetközi esemé­nyek menetét. A megváltozott körülmé­nyek jele az Egyesült Álla­mok és szövetségesei közötti viszony kiéleződése, amely a felszínen a gazdasági ellenté­tekben, a kelet—nyugati gaz­dasági kapcsolatokról vallott nézetek közötti éles eltérés­ben jelentkezik. Mélyebb oka viszont az, hogy — állapítot­ta meg Sislin — az európai vezetők nézetei sok alapve­tő politikai kérdésben eltér­nek az ultrakonzervatív Rea­ganétól. Figyelembe kell ven­ni azt is, hogy a nyugat-eu­rópai politikusok saját belpo­litikai helyzetüket gyengí­tenék meg, ha minden kér­désben szolidaritást vállal­nának az amerikai elnökkel. Ugyanaz rajzban ,kellő időben” érkező segítség­­ Ez a leglassúbb kivégzés, amire emlékszem Hová repülne a „galilabda" Scultz amerikai külügyminiszter játsz­májában... Helyzetkép az OPEC „áremelési ütközete" után Luk­e rajzai a Timesba! VASÁRNAP, 1982. AUGUSZTUS 1. NÉPSZAVA Lengyelország Roman Malinowski nyilatkozata Zsebesi Zsolt, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Roman Malinowski, a len­gyel Minisztertanács elnök­­helyettese, a Parasztpárt el­nöke Varsóban interjút adott az MTI tudósítójának. Kérdés: a szövetséges pár­tok, a LEMP, a Demokrata Párt, az ön pártja, a Paraszt­párt és három világi keresz­tény szövetség július 20-án közös nyilatkozatot tett köz­zé, mely szerint megértek a feltételei a nemzeti újjászü­­letési bizottságok központi szerve, az ideiglenes tanács megalakításának. Hogyan ér­tékeli ön ezt a nyilatkozatot és a mozgalmat? Válasz: a nyilatkozatot hosz­­szas és átfogó tárgyalások után fogadtuk el. Úgy érté­keltük, a társadalmi-politikai stabilizáció, a szükségálla­pot bevezetése után megala­kult bizottságok fejlődése elérte azt a pontot, amelyen mód nyílik és szükséges is egy központi irányító szerv létrehozása. Ennek feladata a vajdaságokban már meg­alakult szervezeti struktúrák tevékenységének összehan­golása, szervezése lenne. A nemzeti újjászületési moz­galom ideiglenes tanácsa vár­hatóan ez év szeptemberében alakul majd meg. Célja, és az egész mozgalom célja is, két­­frontos harc folytatása. Egy­részt a szocialista rendszert veszélyeztető belső és külső erők ellen. A harc másik frontján küzdelmünk a jövő szocialista Lengyelországá­nak építéséért folyik. Kérdés: hogyan fogadták a falvakban a szükségállapot bevezetését és hogyan érté­kelik az azóta eltelt idősza­kot? Válasz: a parasztok meg­könnyebbüléssel fogadták a decemberi döntést, mert az országban eluralkodott zűr­zavar, a gazdasági káosz ezt a réteget is érzékenyen érin­tette. Igen negatív jelenség volt, hogy meglazult a mun­kás-paraszt szövetség. A pozitív fogadtatásra le­het következtetni abból is, hogy míg 1981-ben 7000-rel csökkent pártunk, a Paraszt­párt létszáma, addig az idén ismét nőtt a belépők száma és ma pártunknak 470 ezer tagja van. Mindebben nagy szerepe van annak, hogy a LEMP — vezető szerepét be­töltve — partneri, koalíciós kapcsolatot épített ki velünk is. Jugoszláv gazdasági intézkedések Minden szinten hat hónapra befagyasztották az árakat, megszigorították a kölcsön­­folyósítási feltételeket és a fo­gyasztás korlátozását, a vág­tató infláció megfékezését szolgáló további intézkedé­seket hoztak Belgrádban. A szövetségi végrehajtó ta­nács (kormány) csütörtökön és pénteken megtartott ülé­sén a megingott piaci és ár­viszonyok stabilizálása érde­kében határozatot hozott, amely kijelöli a köztársasági és tartományi hatóságok il­letékességébe tartozó termé­kek és szolgáltatások leg­magasabb árát és díját. (MTI)

Next