Népszava, 1982. szeptember (110. évfolyam, 204–229. sz.)
1982-09-16 / 217. szám
NÉPSZAVA 1982. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Rehabilitációs osztállyal bővült Miskolcon a Borsod megyei Gyermekegészségügyi Központ, ahol a krónikus betegségekben szenvedő gyermekek egészségét állítják vissza. A létesítményben - amelynek építésénél jelentős társadalmi munkát végeztek - helyet kapott több vizsgáló, 40 ágyas fekvő-kezelő, Úszómedence és tornaterem MTI Fotó - Kozma István felvétele Megjelent a Munka 8—9. száma Nem újkeletű, de mindinkább hangoztatott igazság: a munkaversenynek és a szocialista brigádmozgalomnak csak akkor van értelme, ha az anyagi és erkölcsi értéket „hoz”, tehát kézzelfogható haszna és morális hitele van. E gondolatkörrel foglalkozik a magyar szakszervezetek központi folyóirata, a Munka 8—9. összevont számának „Tennivalónk éppen van ..című vezető írása, amely nem kisebb horderejű, s mi több, aktuális témához ad útmutatást, mint ahhoz, mit tehetnek a szakszervezetek a gazdálkodás eredményessége érdekében? A szavak, főként a hangzatos jelszavak ideje lejárt, az értelmes cselekvés időszaka következett el, hangoztatja az írás, majd arra utal, hogy a szakszervezetek sosem voltak közömbösek, s mindinkább nem azok a gazdaságosabb, jövedelemtermelő termeléssel, a takarékossággal szemben; a szakszervezeti munkában az új iránti érzékenység, a felelősség most elsőrendű szerephez jut, nevezetesen a szakszervezet nemcsak szószólója, hanem gyakorlati elősegítője is a gazdálkodás fejlesztésének. A szakszervezeti munka megújhodásával kapcsolatos Vinizlay Gyulának, a SZOT titkárának, a szakszervezeti oktatási év elé írott cikke is, amelyben a mozgalmi munka tartalmi és módszertani változásainak szükségességét sürgeti. A dolgozók gondjaival való fokozottabb törődés, az önálló állásfoglalás, napjaink problematikáinak átlátása, érzése a szakszervezeti tisztségviselők tanfolyamaival szemben is új követelményeket támaszt; felelősebb, a gyakorlati élethez mind jobban közelítő oktatásra van szükség. A megújulásra való törekvés csendül ki a Munka legújabb számának egyéb írásaiból is. Roland Ferenc, a SZOT osztályvezetője például „önmozgatás vagy propaganda?” című írásában a „letudás”, a statisztikai szemlélet ellen hirdet harcot. Az „ügyeletes tanfolyamjárók” státusát szerencsére már megszüntette az idő, napjainkban már nem az iskolába járók száma, hanem az ismeretek szerzésének mértéke vált elsődlegessé. Szükséges, hogy az agitáció, a propaganda új, eddig figyelmen kívül hagyott rétegeket is célba vegyen, s nem elég az ismeretek puszta továbbadása sem. Az új ismereteket mindinkább konkretizálva, az adott munkahelyhez alkalmazva kell közreadni; a feladatok szükségességét elfogadható érvekkel kell bizonyítani. Ebben egyre nagyobb szerepe van a bizalmiaknak, a mozgalom napi megjelenítőinek, akiknek megfelelő ismeretekkel való ellátása, felkészítése sehol sem lehet ma már közömbös. Tud-e igazodni a szakszervezet, s hogyan az új gazdálkodási formákhoz? E kérdésre ad választ — a SZOT elnökségének augusztusi irányelveit figyelembe véve — dr. Égető Imre, az „Egyszerűbb gazdálkodás és a szakszervezeti tagsági viszony” című cikkében, leszögezve, hogy a kisvállalatoknál, vállalati gazdasági munkaközösségekben dolgozó emberek teljes jogú tagjai a szakszervezetnek, a szakszervezet jelenléte és képviselete azonban ma még sok helyütt vitás, megoldásra váró kérdéseket vet fel. A megoldás területeként más és más, de mert a dolgozók érdekképviselete ez új keretek között sem szenvedhet csorbát, a SZOT elnöksége napirenden tartja, s visszatér e sokakat érintő kérdésekre. A szakmaközi bizottságok új feladatairól, munkahelyi sportról, jogi kérdésekről olvashatunk még a Munka legújabb számában, s az érdekeltek ezúttal is megtalálhatják a mindennapi hasznos tanácsok rovatát. H. I. MUNKA Népünk folytatja harcát ■Uvsaclyvtés a Palesztinai Munkásszövetség főtitkárhelyettesével A közelmúltban hazáinkban tartózkodott Khaled Abdulghani, a Palesztinai Munkásszövetség főtitkárhelyettese. Régóta tevékenykedik a palesztinai felszabadítási mozgalomban, szakszervezeti tisztségét megelőzően a PFSZ képviselője volt Pakisztánban. Elutazása előttit válaszolt kérdéseinkre. — Mi jellemzi a Palesztinai Munkásszövetség tevékenységét, milyen főbb feladatai vannak, mennyiben tudja érvényesíteni törekvéseit? — A Palesztinai Munkásszövetség a palesztin dolgozók egységes szakszervezeti központja. Képviseli és védi a palesztin dolgozók érdekeit Ciszjordániában és a Gázaiövezetben, a különböző arab országokban, továbbá Nyugat-Európában, ahol jelentős számban élnek palesztin vendégmunkások. Székhelye Damaszkuszban van. Mintegy 150 ezer dolgozót tömörít — Ciiszjordánián és a Gázaiövezeten kívül —, befolyása azonban meghaladja taglétszámát. Alapvető feladata a palesztin dolgozók érdekképviselete és védelme, szociális és kulturális színvonalának emelése, de sajátos helyzetéből fakadóan fontos politikai funkciói is vannak. Harcol a Palesztinai arab nép törvényes, nemzeti jogainak helyreállításáért, ennek érdekében sokrétű felvilágosító és propagandamunkát végez, szervezi és mozgósítja a dolgozókat. A palesztin ügy támogatására kiterjedt és széles körű nemzetközi tevékenységet folytat. A szocialista országok szakszervezeteit természetes szövetségeseinknek tekintjük, minden téren sok segítséget kapunk tőlük. Szövetségünknek igen sok, nemegyszer sajnos megoldhatatlan problémával kell megküzdenie. Elmondhatjuk azonban, hogy sikerült számottevő eredményeket kivívni a hátrányos megkülönböztetések felszámolásában, dolgozóink élet- és munkakörülményeinek, szociális biztonságának javításában. Ennek érdekében szövetségünk lehetőség szerint igyekszik szorosan együttműködni az érintett arab országok szakszervezeti központjaival. — Milyen szerepet játszik a Munkásszövetség a Palesztinai felszabadítási mozgalomban, milyen befolyása van a Palesztinai Felszabadítási Szervezet politikájára? — A Palesztinai Munkásszövetség szerves és elválaszthatatlan része a Palesztinai felszabadítási mozgalomnak. Szerepét és jelentőségét meghatározza az a tény, hogy a PFSZ alapvető bázisát a dolgozó tömegek képezik. A Palesztinai Munkásszövetség 1963-ban alakult, s kezdettől fogva bekapcsolódott a felszabadítási mozgalomba. Részt vesz a mozgalom különböző intézményeinek munkájában. Képviselve van a Palesztinai Nemzeti Tanácsban, amely a parlament funkcióját töltibe, s a Palesztinai arab nép legfelsőbb törvényhozó szerve. A Palesztinai felszabadítási mozgalom nyílt és demokratikus mozgalom, különböző vélemények, nézetek és irányzatok ütköznek egymással. A mi feladatunk, hogy kifejtsük és képviseljük a szakszervezetek álláspontját minden fórumon, ahol a palesztin népet és dolgozókat érintő kérdésekről van szó. A PFSZ politikája a palesztin dolgozók és szakszervezetek politikája is. Céljait és törekvéseit magunkénak valljuk, mert megfelel a palesztin munkásosztály alapvető érdekeinek. — A libanoni háború, a palesztin harcosok távozása Bejrútból milyen hatást gyakorol a mozgalom jövőjére? — Tagadhatatlan, hogy Izrael libanoni inváziója rendkívüli erőpróba elé állította a mozgalmat, amely nagy véráldozatokat szenvedett. Le kell azonban szögezni, hogy a Palesztinai arab nép ügye elsősorban nem katonai, hanem politikai kérdés. Bármilyen veszteségek is érték a mozgalmat, erkölcsi és politikai győzelmét nem lehet elvitatni. Harcosaink Bejrútból emelt fővel távoztak. Az izraeli invázió nem érte el alapvető célját. Nem sikerült szétzúznia a PFSZ-t, a palesztin ellenállást, amely — szövetségben a libanoni hazafias mozgalommal — az eddigi leghosszabb háborút viselte a térség legerősebb és legmodernebb hadigépezetével szemben. A helytállás, a hősi harc nyomán óriási mértékben növekedett a nemzetközi közvélemény rokonszenve és támogatása a palesztin ügy iránt. Népirtó háborújával Izrael elszigetelte magát a világ előtt, lelepleződött a cionista politika fajüldöző, agresszív jellege. Most új szakasz kezdődik a palesztin ellenállás történetében. Népünk az új helyzetben is folytatja harcát törvényes jogaiért, önrendelkezéséért, független nemzeti államának létrehozásáért. Viták vannak és lesznek is a mozgalmon belül, ez természetes dolog. A történelmi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a PFSZ mindenkor képes volt megőrizni egységét és összeforrottságát, s felül tudott emelkedni a nehézségeken. Hogyan ítéli meg a közel-keleti helyzetet a bekövetkezett események nyomán? Növekszik-e az Egyesült Államok és a vele szövetséges arab reakció befolyása a térségben? — Az igazság az, hogy az imperialista nyomás éveik óta növekszik a térségben. Az imperialista behatolás egyre inkább támadó jellegű, amely a legagresszívabb eszközöket veszi igénybe. Célja az arab nemzeti felszabadító mozgalom visszaszorítása és szétzúzása, a nemzetközi monopóliumok befolyásának helyreállítása, mindenekelőtt az arab olaj áramlásának biztosítása. Az imperialista erők, főként az Egyesült Államok uralkodó körei úgy ítélik meg, hogy érdekeikre ma a fő veszélyt a palesztinai felszabadítási mozgalom jelenti. Ezért igyekeznek minden lehetséges módon felszámolni. Ez a mozgalom azonban maga a palesztin nép és egy népet nem lehet megsemmisíteni. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak és reakciós arab szövetségeseiknek most számos területen sikerült megerősíteni pozícióikat. De mi ezt a reakciós térnyerést ideiglenesnek tartjuk. A haladó irányú társadalmi változásokat hosszú távon nem tudják megakadályozni. Meg vagyunk győződve arról, hogy az arab nemzeti felszabadító mozgalom tanult a történtekből, levonja a szükséges következtetéseket és újjászervezi sorait. Eöry Árpád JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Perben- haragban Ez a munkaügyi vita jól példázza, hogy a még oly átgondolt jogszabályok sem helyettesíthetik a főnökök és beosztottak kölcsönös megértésen alapuló, emberséges kapcsolatát. Ha a munkahelyi légkör nyugodt és kiegyensúlyozott, az esetek többségében elő sem kell venni a Munka Törvénykönyvét; a keletkezett nézeteltérések házon belül elsimíthatók. Ha ellenben a megértést hibakeresés, indulatos vádaskodás váltja fel, az igazságot a rendeletek, határozatok tömegét tanulmányozva is, olykor csak több lépcsőben, hosszadalmas jogi csatározások révén lehet érvényre juttatni. Táviratilag és levélben V. László, a BHG Híradástechnikai Vállalat dolgozója 1982. május 11-én, szabadságáról visszatérve (utóbb egyszerű panasznak minősített) közérdekű bejelentést tett főosztályvezetője és szakszervezeti főbizalmija ellen a vállalat vezérigazgatójánál. Még ugyanezen a napon postakönyvben vetették át vele főosztályvezetője feltűnően szigorú levelét. (Vajon ez fogalmazódott meg előbb, vagy a közérdekű bejelentés?) A főnök egy korábbi figyelmeztetésére és több súlyos, ugyanakkor nehezen ellenőrizhető vádpontra hivatkozva, azonnali hatállyal felmentette munkaköréből beosztottját, és áthelyezte egy másik osztályra. Egyebek közt felróva neki: „Több napos szabadságának megkezdése előtt nem gondoskodott arról, hogy munkakörét távollétében más ellássa.” Nem maradt adós a válasszal V. László sem, valamennyi vádat igyekezett megcáfolni. „A főosztály munkamenetének zökkenőmentességét ön köteles biztosítani, ha a dolgozók szabadságra mennek, s nem maga a dolgozó” — írta egyebek között, s főosztályvezetőjének tudomására hozta, hogy (mivel az áthelyezés kész helyzet elállította) további szabadságot vett ki. Írásban beszámolt a történtekről a vezérigazgatónak is, szintén kiemelve, hogy a sérelmes határozatot nem fogadja el. Levelét a vezérigazgató felülvizsgálati kérelemként továbbította a vállalat munkaügyi döntőbizottságának. Mire azonban az MDB tárgyalni kezdte az ügyet, már rég nem a főosztályvezető határozata állt a vita középpontjában. Ezzel kapcsolatban egyébként a döntőbizottság megállapította: „Nem történt áthelyezés, mert a dolgozó bére, munkahelye, beosztása nem változott.” Változott ellenben az egész tényállás, amelyben az MDB-nek állást kellett foglalnia. A dolgozó ugyanis még május 14-én a következő táviratot kapta főosztályvezetőjétől : „Negyedik napja igazolatlanul hiányzik. Azonnal jelenjen meg az 1982. május 11-én kiadott utasítás szerinti munka felvételére.” Ebből kétségtelenül meg kellett értenie, hogy ha kért is szabadságot, azt nem egedélyezték számára. Mégis csak május 31-én jelent meg a munkahelyén, közölve, hogy betegállományban van, és távollétét igazolni fogja, vagy ha lehet, hiányzásait írják ki utólag szabadságnak. A vállalat június 2-án egy újabb — ezúttal levélbeni — felszólítással válaszolt. V. László ennek hatására sem vette fel a munkát, legközelebb azonban — ígéretéhez híven — egy idegorvosi igazolással jelentkezett, amely június 8-i keltezéssel azt tanúsította, hogy: „Nevezett 1982. május 12-től 24- ig tartó szabadságát idegorvosi szempontból indokoltan, állapotromlás miatt vette ki.” Ekkor a munkaügyi főosztály, a vezérigazgató utasítására megvizsgálta a történteket, kiadta a dolgozó munkakönyvét, „kilépett” bejegyzéssel. Vagyis 1982. június 18-án a munkaügyi döntőbizottságnak már abban kellett határoznia, jogosan szüntette-e meg a vállalat V. László munkaviszonyát. Indokolt rendreutasítás A döntőbizottsági tárgyaláson a munkáltató jogi képviselője — jegyzőkönyvbe foglalt „keresztkérdései” ezt igazolják — mindenáron meg akarta leckéztetni V. Lászlót, s egészen úgy viselkedett, mintha ő vezetné a tárgyalást. „Az orvosi igazolás jogilag megalapozatlan — jelentette ki például. „ Az orvosnak nincs joga közel egyhónapos késedelemmel visszamenőleg igazolást adni. Az orvosi igazolás jogilag semmis.” Ezt már a döntőbizottság egyik tagja nem állhatta meg szó nélkül, s rendreutasította a jogtanácsost: „Ilyen kijelentést ön nem tehet, mert nem a vállalat vizsgálja ezt a kérdést, hanem az MDB. Nincs joga ezt kijelenteni.” S a munkaügyi döntőbizottság — felülbírálva a vállalat álláspontját — el is fogadta az idegorvos szakvéleményét, hozzátéve, hogy az orvos természetesen nem adhat fizetett szabadságot, de egészségi okokból indokoltnak, vagyis igazoltnak minősítheti a kérdéses távollétet. Az MDB döntése meghozatalánál figyelembe vette, hogy V. Lászlót már korábban is kezelte idegorvos, „jelenleg is betegállományban van, s ez a betegsége nem most kezdődött.” A döntőbizottság határozata ellen a BHG keresetet nyújtott be a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon; a perben a dolgozót a vállalat szakszervezeti jogsegélyszolgálatától dr. Székelyhídi Mária képviselte. A vállalat azt „valószínűsítette”, hogy az orvosi igazolás kizárólag a dolgozó kérésére készült, s „az ő előadása szerinti tényállításokat tartalmazza”. Egyébként sincs arra törvényes rendelkezés — találkozunk ismét a magabiztos érvvel —, hogy egy orvos az igazolatlan távollétet csaknem egy hónappal később, egészségi szempontból utólag igazolhassa. A minisztérium állásfoglalása Csakhogy a dolgozó — a jogsegélyszolgálat jóvoltából — már egy olyan egészségügyi minisztériumi állásfoglalással jelent meg a tárgyaláson, amely egyértelművé tette az egész ügyet. Egy miniszteri utasítás szerint ugyanis, ha a pszichiátriai beteg távolmaradt a munkahelyétől, és keresőképessége megállapítása céljából nem kellő időben jelentkezett a kezelőorvosnál, utóbbinak adott esetben kötelessége a keresőképtelenség tekintetében nyilatkozni. Mivel V. László távolmaradását nemcsak az idegorvos, hanem a minisztérium véleménye szerint is egészségügyi szempontból igazoltnak lehet minősíteni, a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a dolgozó a szóban forgó időben „táppénzre nem jogosító munkaképtelen” volt. Ezért a bíróság a vállalat keresetét elutasította, kötelezve őt V. László VII. 26-tól VIII. 13-ig terjedő időre kiesett munkabérének megfizetésére, s a „kilépett” bejegyzésnek a munkakönyvből való törlésére. Az ítélet jogerős. Kéri Tamás 7