Népszava, 1982. szeptember (110. évfolyam, 204–229. sz.)

1982-09-16 / 217. szám

NÉPSZAVA 1982. SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK Rehabilitációs osztállyal bővült Miskolcon a Borsod megyei Gyermekegészségügyi Központ, ahol a krónikus betegségekben szenvedő gyermekek egészségét állítják vissza. A létesítményben - amelynek építésénél jelentős társadalmi munkát végeztek - helyet kapott több vizsgáló, 40 ágyas fekvő-kezelő, Úszómedence és tornaterem MTI Fotó - Kozma István felvétele Megjelent a Munka 8—9. száma Nem újkeletű, de mindin­kább hangoztatott igazság: a munkaversenynek és a szo­cialista brigádmozgalomnak csak akkor van értelme, ha az anyagi és erkölcsi érté­ket „hoz”, tehát kézzelfogha­tó haszna és morális hitele van. E gondolatkörrel fog­lalkozik a magyar szakszerve­zetek központi folyóirata, a Munka 8—9. összevont szá­mának „Tennivalónk éppen van ..című vezető írása, amely nem kisebb horderejű, s mi több, aktuális témához ad útmutatást, mint ahhoz, mit tehetnek a szakszerveze­tek a gazdálkodás eredmé­nyessége érdekében? A sza­vak, főként a hangzatos jel­szavak ideje lejárt, az értel­mes cselekvés időszaka kö­vetkezett el, hangoztatja az írás, majd arra utal, hogy a szakszervezetek sosem vol­tak közömbösek, s mindin­kább nem azok a gazdaságo­sabb, jövedelemtermelő ter­meléssel, a takarékossággal szemben; a szakszervezeti munkában az új iránti érzé­kenység, a felelősség most elsőrendű szerephez jut, ne­vezetesen a szakszervezet nemcsak szószólója, hanem gyakorlati elősegítője is a gazdálkodás fejlesztésének. A szakszervezeti munka megújhodásával kapcsolatos Vinizlay Gyulának, a SZOT titkárának, a szakszervezeti oktatási év elé írott cikke is, amelyben a mozgalmi mun­ka tartalmi és módszertani változásainak szükségességét sürgeti. A dolgozók gondjai­val való fokozottabb törődés, az önálló állásfoglalás, nap­jaink problematikáinak át­látása, érzése a szakszerve­zeti tisztségviselők tanfolya­maival szemben is új köve­telményeket támaszt; felelő­­sebb, a gyakorlati élethez mind jobban közelítő okta­tásra van szükség. A megújulásra való törek­vés csendül ki a Munka leg­újabb számának egyéb írá­saiból is. Roland Ferenc, a SZOT osztályvezetője pél­dául „önmozgatás vagy pro­paganda?” című írásában a „letudás”, a statisztikai szemlélet ellen hirdet har­cot. Az „ügyeletes tanfo­lyamjárók” státusát szeren­csére már megszüntette az idő, napjainkban már nem az iskolába járók száma, ha­nem az ismeretek szerzésé­nek mértéke vált elsődleges­sé. Szükséges, hogy az agitá­ció, a propaganda új, eddig figyelmen kívül hagyott ré­tegeket is célba vegyen, s nem elég az ismeretek pusz­ta továbbadása sem. Az új ismereteket mindinkább konkretizálva, az adott mun­kahelyhez alkalmazva kell közreadni; a feladatok szük­ségességét elfogadható ér­vekkel kell bizonyítani. Eb­ben egyre nagyobb szerepe van a bizalmiaknak, a moz­galom napi megjelenítőinek, akiknek megfelelő ismere­tekkel való ellátása, felké­szítése sehol sem lehet ma már közömbös. Tud-e igazodni a szakszer­vezet, s hogyan az új gaz­dálkodási formákhoz? E kér­désre ad­ választ — a SZOT elnökségének augusztusi irányelveit figyelembe véve — dr. Égető Imre, az „Egy­szerűbb gazdálkodás és a szakszervezeti tagsági vi­szony” című cikkében, le­szögezve, hogy a kisvállala­toknál, vállalati gazdasági munkaközösségekben dolgo­zó emberek teljes jogú tagjai a szakszervezetnek, a szak­­szervezet jelenléte és képvi­selete azonban ma még sok helyütt vitás, megoldásra váró kérdéseket vet fel. A megoldás területeként más és más, de mert a dolgozók érdekképviselete ez új ke­retek között sem szenvedhet csorbát, a SZOT elnöksége napirenden tartja, s vissza­tér e sokakat érintő kérdé­sekre. A szakmaközi bizottságok új feladatairól, munkahelyi sportról, jogi kérdésekről olvashatunk még a Munka legújabb számában, s az ér­dekeltek ezúttal is megtalál­hatják a mindennapi hasz­nos tanácsok rovatát. H. I. MUNKA Népünk folytatja harcát ■Uvsaclyvtés a Palesztinai M­unkásszövetség főtitkárhelyettesével A közelmúltban hazáinkban tartózkodott Khaled Abdul­­ghani, a Palesztinai Munkás­­szövetség főtitkárhelyettese. Régóta tevékenykedik a pa­lesztinai felszabadítási moz­galomban, szakszervezeti tisztségét megelőzően a PFSZ képviselője volt Pa­kisztánban. Elutazása előttit válaszolt kérdéseinkre. — Mi jellemzi a Palesztinai Munkásszövetség tevékeny­ségét, milyen főbb feladatai vannak, mennyiben tudja ér­vényesíteni törekvéseit? — A Palesztinai Munkás­szövetség a palesztin dolgo­zók egységes szakszervezeti központja. Képviseli és védi a palesztin dolgozók érdekeit Ciszjordániában és a Gázai­­övezetben, a különböző arab országokban, továbbá Nyu­­gat-Európában, ahol jelentős számban élnek palesztin ven­dégmunkások. Székhelye Da­­maszkuszban van. Mintegy 150 ezer dolgozót tömörít — Ciiszjordánián és a Gázai­­övezeten kívül —, befolyása azonban meghaladja taglét­számát. Alapvető feladata a palesz­tin dolgozók érdekképvisele­te és védelme, szociális és kulturális színvonalának emelése, de sajátos helyzeté­ből fakadóan fontos politikai funkciói is vannak. Harcol a Palesztinai arab nép törvé­nyes, nemzeti jogainak hely­reállításáért, ennek érdeké­ben sokrétű felvilágosító és propagandamunkát végez, szervezi és mozgósítja a dol­gozókat. A palesztin ügy tá­mogatására kiterjedt és szé­les körű nemzetközi tevé­kenységet folytat. A szocia­lista országok szakszerveze­teit természetes szövetsége­seinknek tekintjük, minden téren sok segítséget kapunk tőlük. Szövetségünknek igen sok, nemegyszer sajnos megold­hatatlan problémával kell megküzdenie. Elmondhatjuk azonban, hogy sikerült szá­mottevő eredményeket kivív­ni a hátrányos megkülönböz­tetések felszámolásában, dol­gozóink élet- és munkakörül­ményeinek, szociális bizton­ságának javításában. Ennek érdekében szövetségünk le­hetőség szerint igyekszik szo­rosan együttműködni az érin­tett arab országok szakszer­vezeti központjaival. — Milyen szerepet játszik a Munkásszövetség a Palesz­tinai felszabadítási mozga­lomban, milyen befolyása van a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezet politikájára? — A Palesztinai Munkás­­szövetség szerves és elvá­laszthatatlan része a Palesz­tinai felszabadítási mozga­lomnak. Szerepét és jelentő­ségét meghatározza az a tény, hogy a PFSZ alapvető bázi­sát a dolgozó tömegek képe­zik. A Palesztinai Munkás­­szövetség 1963-ban alakult, s kezdettől fogva bekapcsoló­dott a felszabadítási mozga­lomba. Részt vesz a mozga­lom különböző intézményei­nek munkájában. Képviselve van a Palesztinai Nemzeti Tanácsban, amely a parla­ment funkcióját tölti­­be, s a Palesztinai arab nép legfel­sőbb törvényhozó szerve. A Palesztinai felszabadítási mozgalom nyílt és demokra­tikus mozgalom, különböző vélemények, nézetek és irányzatok ütköznek egymás­sal. A mi feladatunk, hogy kifejtsük és képviseljük a szakszervezetek álláspontját minden fórumon, ahol a pa­lesztin népet és dolgozókat érintő kérdésekről van szó. A PFSZ politikája a palesz­tin dolgozók és szakszerveze­tek politikája is. Céljait és törekvéseit magunkénak vall­juk, mert megfelel a palesz­tin munkásosztály alapvető érdekeinek. — A libanoni háború, a pa­lesztin harcosok távozása Bejrútból milyen hatást gya­korol a mozgalom jövőjére? — Tagadhatatlan, hogy Iz­rael libanoni inváziója rend­kívüli erőpróba elé állította a mozgalmat, amely nagy véráldozatokat szenvedett. Le kell azonban szögezni, hogy a Palesztinai arab nép ügye elsősorban nem katonai, ha­nem politikai kérdés. Bármi­lyen veszteségek is érték a mozgalmat, erkölcsi és poli­tikai győzelmét nem lehet el­vitatni. Harcosaink Bejrútból emelt fővel távoztak. Az iz­raeli­ invázió nem érte el alapvető célját. Nem sikerült szétzúznia a PFSZ-t, a pa­lesztin ellenállást, amely — szövetségben a libanoni ha­zafias mozgalommal — az eddigi leghosszabb háborút viselte a térség legerősebb és legmodernebb hadigépezeté­vel szemben. A helytállás, a hősi harc nyomán óriási mér­tékben növekedett a nemzet­közi közvélemény rokonszen­­ve és támogatása a palesztin ügy iránt. Népirtó háborújá­val Izrael elszigetelte magát a világ előtt, lelepleződött a cionista politika fajüldöző, agresszív jellege. Most új szakasz kezdődik a palesztin ellenállás történe­tében. Népünk az új helyzet­ben is folytatja harcát tör­vényes jogaiért, önrendelke­zéséért, független nemzeti ál­lamának létrehozásáért. Vi­ták vannak és lesznek is a mozgalmon belül, ez termé­szetes dolog. A történelmi tapasztalat azonban azt mu­tatja, hogy a PFSZ minden­kor képes volt megőrizni egy­ségét és összeforrottságát, s felül tudott emelkedni a ne­hézségeken.­­ Hogyan ítéli meg a kö­zel-keleti helyzetet a bekö­vetkezett események nyo­mán? Növekszik-e az Egye­sült Államok és a vele szö­vetséges arab reakció befo­lyása a térségben? — Az igazság az, hogy az imperialista nyomás éveik óta növekszik a térségben. Az imperialista behatolás egyre inkább támadó jellegű, amely a legagresszívab­b eszközöket veszi igénybe. Célja az arab nemzeti felszabadító mozga­lom visszaszorítása és szétzú­zása, a nemzetközi monopó­liumok befolyásának helyre­­állítása, mindenekelőtt az arab olaj áramlásának bizto­sítása. Az imperialista erők, főként az Egyesült Államok uralkodó körei úgy ítélik meg, hogy érdekeikre ma a fő veszélyt a pa­lesztinai fel­­szabadítási mozgalom jelenti. Ezért igyekeznek minden le­hetséges módon felszámolni. Ez a mozgalom azonban ma­ga a palesztin nép és egy né­pet nem lehet megsemmisí­teni. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak és reakciós arab szövetségeseik­nek most számos területen si­került megerősíteni pozíciói­kat. De mi ezt a reakciós tér­nyerést ideiglenesnek tart­juk. A haladó irányú társa­dalmi változásokat hosszú tá­von nem­ tudják megakadá­lyozni. Meg vagyunk győződ­ve arról, hogy az arab nem­zeti felszabadító mozgalom tanult a történtekből, levon­ja a szükséges következteté­seket és újjászervezi sorait. Eöry Árpád JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Perben- haragban Ez a munkaügyi vita jól pél­dázza, hogy a még oly át­gondolt jogszabályok sem he­lyettesíthetik a főnökök és beosztottak kölcsönös meg­értésen alapuló, emberséges kapcsolatát. Ha a munkahe­lyi légkör nyugodt és ki­egyensúlyozott, az esetek többségében elő sem kell venni a Munka Törvény­­könyvét; a keletkezett nézet­­eltérések házon belül elsi­míthatók. Ha ellenben a meg­értést hibakeresés, indulatos vádaskodás váltja fel, az igazságot a rendeletek, hatá­rozatok tömegét tanulmá­nyozva is, olykor csak több lépcsőben, hosszadalmas jogi csatározások révén lehet ér­vényre juttatni. Táviratilag és levélben V. László, a BHG Híradás­­technikai Vállalat dolgozója 1982. május 11-én, szabadsá­gáról visszatérve (utóbb egy­szerű panasznak minősített) közérdekű bejelentést tett főosztályvezetője és szakszer­vezeti főbizalmija ellen a vállalat vezérigazgatójánál. Még ugyanezen a napon pos­takönyvben vetették át ve­le főosztályvezetője feltű­nően szigorú levelét. (Vajon ez fogalmazódott meg előbb, vagy a közérdekű bejelen­tés?) A főnök egy korábbi fi­gyelmeztetésére és több sú­lyos, ugyanakkor nehezen el­lenőrizhető vádpontra hi­vatkozva, azonnali hatállyal felmentette munkaköréből beosztottját, és áthelyezte egy másik osztályra. Egyebek közt felróva neki: „Több na­pos szabadságának megkez­dése előtt nem gondoskodott arról, hogy munkakörét tá­vollétében más ellássa.” Nem maradt adós a vá­lasszal V. László sem, vala­mennyi vádat igyekezett meg­cáfolni. „A főosztály munka­menetének zökkenőmentessé­gét ön köteles biztosítani, ha a dolgozók szabadságra mennek, s nem maga a dol­gozó” — írta egyebek között, s főosztályvezetőjének tudo­mására hozta, hogy (mivel az áthelyezés kész helyzet el­állította) további szabadsá­got vett ki. Írásban beszá­molt a történtekről a vezér­­igazgatónak is, szintén ki­emelve, hogy a sérelmes ha­tározatot nem fogadja el. Levelét a vezérigazgató fe­lülvizsgálati kérelemként to­vábbította a vállalat mun­kaügyi döntőbizottságának. Mire azonban az MDB tár­gyalni kezdte az ügyet, már rég nem a főosztályvezető határozata állt a vita közép­pontjában. Ezzel kapcsolat­ban egyébként a döntőbizott­ság megállapította: „Nem történt áthelyezés, mert a dolgozó bére, munkahelye, beosztása nem változott.” Változott ellenben az egész tényállás, amelyben az MDB-nek állást kellett fog­lalnia. A dolgozó ugyanis még május 14-én a következő táviratot kapta főosztályve­zetőjétől : „Negyedik napja igazolatlanul hiányzik. Azon­nal jelenjen meg az 1982. május 11-én kiadott utasítás szerinti munka felvételére.” Ebből kétségtelenül meg kel­lett értenie, hogy ha kért is szabadságot, azt nem egedé­­lyezték számára. Mégis csak május 31-én jelent meg a munkahelyén, közölve, hogy betegállományban van, és távollétét igazolni fogja, vagy ha lehet, hiányzásait írják ki utólag szabadságnak. A vál­lalat június 2-án egy újabb — ezúttal levélbeni — fel­szólítással válaszolt. V. László ennek hatására sem vette fel a munkát, leg­közelebb azonban — ígéreté­hez híven — egy idegorvosi igazolással jelentkezett, amely június 8-i keltezéssel azt tanúsította, hogy: „Ne­vezett 1982. május 12-től 24- ig tartó szabadságát idegor­vosi szempontból indokoltan, állapotromlás miatt vette ki.” Ekkor a munkaügyi főosztály, a vezérigazgató utasítására megvizsgálta a történteket, kiadta a dolgozó munka­könyvét, „kilépett” bejegyzés­sel. Vagyis 1982. június 18-án a munkaügyi döntőbizottság­nak már abban kellett hatá­roznia, jogosan szüntette-e meg a vállalat V. László munkaviszonyát. Indokolt rendreutasítás A döntőbizottsági tárgyalá­son a munkáltató jogi képvi­selője — jegyzőkönyvbe fog­lalt „keresztkérdései” ezt iga­zolják — mindenáron meg akarta leckéztetni V. Lász­lót, s egészen úgy viselke­dett, mintha ő vezetné a tár­gyalást. „Az orvosi igazolás jogilag megalapozatlan — jelentette ki például. „ Az orvosnak nincs joga közel egyhónapos késedelemmel visszamenőleg igazolást ad­ni. Az orvosi igazolás jogilag semmis.” Ezt már a döntőbizottság egyik tagja nem állhatta meg szó nélkül, s rendre­­utasította a jogtanácsost: „Ilyen kijelentést ön nem tehet, mert nem a vállalat vizsgálja ezt a kérdést, ha­nem az MDB. Nincs joga ezt kijelenteni.” S a munkaügyi döntőbizottság — felülbírál­va a vállalat álláspontját — el is fogadta az idegorvos szakvéleményét, hozzátéve, hogy az orvos természetesen nem adhat fizetett szabadsá­got, de egészségi okokból in­dokoltnak, vagyis igazoltnak minősítheti a kérdéses távol­létet. Az MDB döntése meg­hozatalánál figyelembe vet­te, hogy V. Lászlót már ko­rábban is kezelte idegorvos, „jelenleg is betegállomány­ban van, s ez a betegsége nem most kezdődött.” A döntőbizottság határoza­ta ellen a BHG keresetet nyújtott be a Fővárosi Mun­kaügyi Bíróságon; a perben a dolgozót a vállalat szak­­szervezeti jogsegélyszolgála­tától dr. Székelyhídi Mária képviselte. A vállalat azt „va­lószínűsítette”, hogy az orvo­si igazolás kizárólag a dol­gozó kérésére készült, s „az ő előadása szerinti tényállí­tásokat tartalmazza”. Egyéb­ként sincs arra törvényes rendelkezés — találkozunk ismét a magabiztos érvvel —, hogy egy orvos az igazolat­lan távollétet csaknem egy hónappal később, egészségi szempontból utólag igazol­hassa. A minisztérium állásfoglalása Csakhogy a dolgozó — a jogsegélyszolgálat jóvoltából — már egy olyan egészség­­ügyi minisztériumi állásfog­lalással jelent meg a tárgya­láson, amely egyértelművé tette az egész ügyet. Egy mi­niszteri utasítás szerint ugyanis, ha a pszichiátriai beteg távolmaradt a munka­helyétől, és keresőképessége megállapítása céljából nem kellő időben jelentkezett a kezelőorvosnál, utóbbinak adott esetben kötelessége a keresőképtelenség tekinteté­ben nyilatkozni. Mivel V. László távolma­radását nemcsak az idegor­vos, hanem a minisztérium véleménye szerint is egész­ségügyi szempontból igazolt­nak lehet minősíteni, a mun­kaügyi bíróság megállapítot­ta, hogy a dolgozó a szóban forgó időben „táppénzre nem jogosító munkaképtelen” volt. Ezért a bíróság a vál­lalat keresetét elutasította, kötelezve őt V. László VII. 26-tól VIII. 13-ig terjedő időre kiesett munkabérének megfizetésére, s a „kilépett” bejegyzésnek a munkakönyv­ből való törlésére. Az ítélet jogerős. Kéri Tamás 7

Next