Népszava, 1982. november (110. évfolyam, 257–281. sz.)

1982-11-02 / 257. szám

4 Zöldségről, gyümölcsről - Komárom megyében Útkeresés a jobb ellátásért A hír másfél évvel ezelőtt körbejárt. Komárom megyében átszervezik a Zöldértet, és a megye négy ÁFÉSZ-e, a tatabányai (Vértesaljai néven), a tatai, az esztergomi, és a komáromi veszi át a funkcióit. A négy ÁFÉSZ január 1-én valóban átvette a Zöldértnél dolgozó emberek egy részét, ingóságokat, épületeket, helyenként bekerített területet, raktárt és rengeteg iratot. Úgy mondják, igyekeztek az egyének sorsát becsülettel rendezni. Az átszervezés jogi lebonyolítása óta még egy esztendő sem telt el — magyarázza Molnár József, a Vértesalja és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. — De nekünk már a felszámolás előtt ott kellett lennünk együtt a zöldértesekkel, mert például a téli tárolást még ők kezdték el, az értékesítés már a mi dolgunk volt. A teljes forgalmunk egymilliárd forint, ebből 50—60 milliót tesz ki a zöldség. Világos, hogy ez nem valami nagy arány, mégis a társadalmi hatása olyan, ami kötelez bennünket, hogy előnyben részesítsük. Ne legyen 88 — A felvásárlással kellene kezdenem, mégis a tárolás ügyét hozom elő — mondja Molnár József —, hiszen a több száz tonna áru megőrzése és értékesítése a kötelességünk. Bennünket a szövetkezet tagsága is felelősségre vonhat, és a lakosság is. Saját erőinket kell tehát úgy csoportosítanunk, hogy hatékonyan működjék ez a szervezet. 1983-ban egy hűtőtárolót építsünk — nem valami hatalmas nagyot —, olyat, amely a gyorsan romló, friss árut néhány napos készlet erejéig mindenkor befogadja, így folyamatosan átvehetjük az árut a termelőktől és nem lehet fennakadás az ellátásban, a legkényesebb cikkeknél, például az eper, az őszibarack szezonjában. A tatai ÁFÉSZ elnöke, Szeniczei Csaba a túlzott adminisztráció ellen mindenkor harcolt, most is úgy érzi, vannak még további feladataik. — De nemcsak itt, házon belül — mondja —, hanem fenn is. Az uborkafelvásárlásról felsőbb szerveiknek jelentést kellett adniuk az idén is. A 88 jelentésben olyan tételek szerepelnek, hogy hol, milyen szektortól, milyen minőségű árut vesznek át. De vajon ki nézi meg az apró számokat? — A gyors és eredményes munkára kell az egész közösségünket rávezetni — magyarázza az ÁFÉSZ elnöke. Új módszereket és kapcsolatokat kellett felvenni. Már most vannak olyan bolti egységeink, ahol valamivel jobbat nyújtanak, mint a korábbiak. Bátrabban kezdeményeznek. Több üzletet bérbe is adtunk, és kerestünk olyan értékesítési kapcsolatokat, amelyek biztos bázist jelentenek a megtermelt áru értékesítésére. A vevő és a tag se károsodjék . Szerződést kötöttünk a Fórum Szállóval, a tatai edzőtábor vezetőségével, a városi kórházzal, kollégiumokkal, szakközépiskolákkal, a tatai és az almásneszmélyi szociális otthonokkal és a megyében a Gyermekélelmezési Vállalattal a zöldséggyümölcs ellátásra. Több ABC-üzletbe bevittük a zöldséget és a gyümölcsöt. Szállítunk tojást a Kalocsai Sütőipari Vállalatnak és onnan visszafuvarba hozzuk a friss alföldi primőröket, a paradicsomot. Ahány ÁFÉSZ-elnökkel szót váltottunk, mind arról szólott, hogy most látják, milyen rendkívül fontos a termelői kapcsolatok szilárdítása, kiépítése. A nagyüzemek szállítsanak szívesen az ÁFÉSZ-eknek, mert a jó áruk biztos vevője. És ha van lehetőségük, segítsenek — természetesen nem ingyen, az árutöbblet tárolásában és annak kezelésében. — A legnehezebb dolog a szűkös anyagi körülmények között az új módszereket megtalálni, megkeresni. Nekünk megsokszorozódott a boltjaink száma — magyarázza Molnár József. — Most 26 olyan üzletünk van, ahol zöldséget, gyümölcsöt is árusítunk. Meg kellett teremteni a boltosok érdekeltségi rendszerét, lehetőséget adni, hogy versenyezzenek és például kockázatot vállalva a gyengébb minőségű árut olcsóbban adják. De ez még nem megy zavartalanul. — összehívtunk olyan szakcsoporttagokat — mondja Szeniczei Csaba —, akik hajlandók zöldséggel, gyümölccsel foglalkozni, és így az árualap jelentős részét biztosítani. Aki saját fuvareszközeivel behozza az árut, az felárat is kap. Kocsiról is árusítunk, ha szezon van, erre módot adott a megyei tanács. Ezerféle módszert kell kitalálni, mert a lakosságot az átszervezés nem érdekli — az belső ügy —, de ha nincs áru, vagy oktalanul drága, akkor már odafigyel mindenki: vajon mi „tapad” a zöldség árához. Mi nem az átszervezésből, hanem az eredményes munkából akarunk megélni. A megye ÁFÉSZ-ei gondot fordítanak arra, hogy a termelőkkel jó legyen a kapcsolatuk, szerződéseik megbízhatóak legyenek, mert a termelői kedvet könnyebb tönkretenni, mint kiépíteni. Sajnos még kevesen értik meg, hogy a több szektorú piac nem árthat a zöldséggyümölcs ellátásnak. A gond tehát nem kicsi, vajon mit mond minderről az a megyei vezető, aki ismeri az állami, a szövetkezeti és a magánkereskedelmet is. A feltételek teremtődtek meg. — Az átszervezéssel a feltételek teremtődtek meg a jobb zöldség- és gyümölcskereskedelemre és ellátásra — mondotta Gyöngyösi István, a Komárom megyei Tanács kereskedelmi osztályának vezetője. — Nálunk átszervezték a Zöldértet, így az a bizonyos állóvíz, amely kényelmességet jelentett, a „felsőbb szervek úgyis elrendeznek mindent" — az megszűnt. Az ÁFÉSZ-ek a szövetkezeti mozgalom rugalmas lehetőségeivel az ügy mellé álltak. Csodák nincsenek, csak tények, vagyis a jobb zöldség-gyümölcs ellátás. Január 1-én vették át hivatalosan a Zöldértet, de már az őszi tárolásnál jelen voltak, ezzel megkezdték az újfajta munkát, vagyis nem engedték például a burgonyát a sárban, a földdel együtt tárolni. És azt sem, hogy a jó és a hibás gyümölcs egy helyre kerüljön. A tataiak kihasználják az üres területet, szőlőt telepítenek oda. Ehhez munkásokból, parasztokból, értelmiségiekből szakcsoportot szerveztek. A tatabányaiak 6— 7000 négyzetméteres területen fólia alatt termeltetnek szakcsoporttal primőröket. Hasonló példákat sorolhatnék Esztergomból vagy Komáromból. Ilyen megyében, ahol az ipar nagy, és más megyékből behozatalra szorul, óriási lépés. Elkezdődött tehát valami jó, valami pozitív. Hogy jó úton járnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a megye ellátása az átszervezés ellenére is javult, és a termelői kapcsolatok is kialakulnak. Megoldatlan a tárolás és a tartósítás, ugyanakkor nagy lépések történtek a több szektorú értékesítésre, az idény-elárusítóhelyek kihasználására. A közönség ezt látja, és naponta jó érzéssel nyugtázza. A zöldség-gyümölcs kereskedelem, ha lelkiismeretesen és rugalmasan csinálják, nem lehet ráfizetéses. Ellenkező esetben viszont igen. A négy ÁFÉSZ ma még nem tölti be az ármeghatározó szerepét, de a jelek azt mutatják, hogy törekszenek erre. Mivel a szövetkezeti mozgalom nagyon rugalmas, ki is kell használni annak minden előnyét, így mód van a még meglevő hibákat is lenyesegetni. A Komárom megyei Zöldért átszervezése csak egy módszer és nem az egyetlen üdvözítő a zöldség-gyümölcs termeltetés, felvásárlás és értékesítés frontján. De az eddig megtett lépések, határozatok jók. Az pedig különösen fontos, hogy az ellátás és a termelés, na meg az értékesítés egyforma súllyal szerepelnek a tennivalók rendjében. Lendvai Vera 1982. november 2-től érvényes árfolyamok HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. szeptember 21-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. (MNB) Devizanem Vételi Középárfolyam 100 egységre, Eladási forintban Angol font 6563,15 6569,72 6576,29 Ausztrál dollár 3635,77 3639,41 3643,05 Belga frank 78,71 78,79 78,87 Dán korona 431,79 432,22 432,65 Finn márka 704,38 705,09 705,80 Francia frank 539,68 540,22 540,76 Hollandi forint 1399,92 1401,32 1402,72 Japán jen (1000) 140,77 140,91 141, 95 Kanadai dollár 3156,94 3160,10 Kuvaiti dinár 13 185,25 13 198,45 13 211,65 Norvég korona 536,40 536,94 537,48 NSZK márka 1524,89 1526,42 1527,95 Olasz líra (1000) 26,52 26,55 26,58 Osztrák schilling 217,00 217,22 217,44 Portugál escudo 43,10 43,14 43,18 Spanyol peseta 33,35 33,38 33,41 Svájci frank 1767,69 1769,46 1771,23 Svéd korona 523,44 523,96 524,48 Tr. és el. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA dollár 3876,36 3880,24 3884,12 (MNB) VALUTA- (BANKJEGY- ÉS CSEKK-) ÁRFOLYAMOK Pénznem Vásárolható legmagasabb bankjegycímletek Vételi Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 50 6372,63 6766,81 Ausztrál dollár 50 3530,23 3748,59 Belga frank 5000 76,43 81,15 Dán korona 1000 419,25 445,19 Finn márka 100 683,94 726,24 Francia frank 500 524,01 556,43 Görög drachma 500 50,45 53,57 Hollandi forint 1000 1359,28 1443,36 Japán yen (1000) 10000 136,68 145,14 Jugoszláv dinár 500 50,67 53,81 Kanadai dollár 100 3065,30 3254,90 Kuvaiti dinár 10 12 802,50 13 594,40 Norvég korona 1000 520,83 553,05 NSZK márka 1000 1480,63 1572,21 Olasz líra (1000) 50000 25,75 27,35 Osztrák schilling 1000 210,70 223,74 Portugál escudo 5000 41,85 44,43 Spanyol peseta 5000 32,38 34,38 Svájci frank 1000 1716,38 1822,54 Svéd korona 100 508,24 539,68 Török Ura 1000 20,95 22,25 USA dollár 106 3763,83 3996,65 KEDD, 1982. NOVEMBER 2. NÉPSZAVA A Gardénia Csipkefüggöny Gyárban évente nyolcmillió-egyszázezer négyzetméter függöny, asztal- és ágyterítő, díszítőszalag és fehérneműcsipke készül. Termékeik közel felét exportálják. Megkezdődött az újdonságnak számító hímzett kelmék első kollekcióinak mintagyártása. Képünkön: a lánckötőgépek gyorsabb kiszolgálására adattárolóval elátott, automatikus színolvasó, lyukkártyakészítő berendezést helyeztek Üzeme MTI Fotó - Varga László felvétele Néhány százmillió köbméter kis gázmezők hasznosítása A hazai szénhidrogén-kutatások során több olyan földgázlelőhelyet tártak fel az olajbányászok, amelyek kiaknázását korábban gazdaságtalannak tartották. Ezek elsősorban úgynevezett kis gázmezők, amelyek készlete a 400 millió köbméter alatt van. A kőolajipari szakemberek által kitermelésre alkalmasnak talált tizenöt ilyen gázmező összkészlete hárommilliárd köbméter. Nem egy közülük közvetlenül rákapcsolható a regionális vezetékrendszerekre. A szénhidrogénipar most felajánlja hasznosításra ezeket a kis gázmezőket. Biztató szerződések , Exportnövelő vállalkozások Két új közös vállalkozási szerződést kötött az Interinvest Külkereskedelmi Fejlesztési Betéti Társulás a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezettel, illetve a HUNGAROFRUCT Külkereskedelmi Vállalattal. A Vörös Csillag Termelőszövetkezettel közösen 30 millió forintért különböző mezőgazdasági gépeket vásárolnak, s azokat használatra a gazdaságnak adják bérbe. A HUNGAROFRUCT-tal kötött szerződésben egy almasűrítmény-gyártó gépsor vásárlásában állapodtak meg a közös vállalkozás tagjai. A gépsor — amelyet a Debreceni Konzervgyárnak adnak bérbe — lehetővé teszi, hogy feldolgozzák az almáskertek termését és sűrítményként exportálják. Tűnő skandináv illúziók Az északi gazdaságok fagyhulláma Az életszínvonal és a reálbér átmeneti csökkenésével kell számolni — közölte Olof Palme svéd miniszterelnök, kiemelve a kormány új csomagtervének lényegét. Stockholm valamennyi termék és szolgáltatás forgalmi adóját emeli, külön is növeli az alkoholra és a dohányárukra kivetett illetékeket. De mindenkinek áldozatot kell hoznia Norvégiában és Dániában is a gazdaság versenyképességének oltárán. Norvégiában emelik az élelmiszerek árát és a közlekedés díját 1983. januárjától pedig drágul a postai és az áramszolgáltatás. A dán konzervatív kormány takarékossági programjának első áldozatai a szociális kiadások: a munkanélküli-segélyekre fordított összegeket néhány éven belül a felére csökkentik, a béreket átmenetileg befagyasztják, majd növekedésüket korlátozzák. Egy illúzióval lett ismét szegényebb a világ. Mindmáig „sebezhetetlennek” tűntek a kisebb észak-európai gazdaságok. A szakemberek szerint ugyanis a kedvezőtlen kisországi adottságok ellenére mindmáig előnyt szereztek a nemzetközi munkamegosztásban. A hetvenes években sikerrel vészelték át az első olajsokkot, exportorientált kereskedelempolitikát követve, az elzárkózás, az import visszafogása helyett intenzív kivitellel billentették helyre a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát. A hetvenes évek közepén a stagnáló vezető ipari országokhoz képest némileg bővült gazdaságuk. Főként az intenzív, a gép- és alkatrészkooperációk révén értek el sikereket. Ezek az erőtartalékok azonban az évtizedek fordulójára már kimerültek, a túlságosan is hosszúra nyúlt recesszió ugyanazt a dilemmát vetette fel, mint más tőkés országokban: a válság leküzdésére a gazdaság ösztönzésével, vagy inkább korlátozó intézkedésekkel reagáljanak. Valamennyi skandináv országban borúlátóak az 1982. évre szóló előrejelzések. Norvégiában és Finnországban is így van ez, pedig alig néhány éve mindkét ország a gazdasági növekedés nemzetközi listájának elején állt. A norvég növekedést megalapozó Ekofisk, az első olajmező kimerülőben van, így az ország az idén, hosszú idő óta először zár majd hiánnyal a fizetési mérlegében. Egyidejűleg romlik az ipar versenyképessége, az állástalanok száma tavalyhoz képest megduplázódik, az infláció pedig 14 százalékos ütemmel felülmúlja a vetélytársaknál tapasztalható mértéket. Finnországban stagnálnak a külföldi és a hazai eladások, a beruházások pedig a Bila Konjunktúrakutató Intézet szerint 10 százalékkal esnek vissza. A pangás ellenére viszont makacsnak mutatkozik az infláció. A mérséklődő, de még így is 10 százalék körüli áremelkedéssel a finnek a nemzetközi élvonalhoz közelítenek. A tartós pangás következtében a svédek is kénytelenek megismerkedni a munkanélküliség következményeivel, 166 ezer állástalant regisztrálnak, ami ugyan a lakosságnak csak 3,7 százaléka, de svéd mércével aggasztó méretű. Dániáról csak annyit, hogy 2 százalékos— a szakértők szerint is irreális — növekedést kellene elérni ahhoz, hogy enyhüljön a foglalkoztatottak egy tizedét érintő munkanélküliség, és a költségvetés megszabaduljon a rá háruló egyre nehezebb terhektől. E kedvezőtlen skandináv mérleg indokolja, miért fordult el a lakosság a hivatalban levő kormányoktól, és került tavaly ősszel a konzervatív vezetés uralomra Norvégiában, az idén pedig Dániában, s vette át hatéves polgári irányítás után a kormányrudat szociáldemokrata kabinet Svédországban. „Vissza kell nyerni az exporttermékek elvesztett versenyképességét, növekedéssel biztosítani a foglalkoztatottságot és amennyire az erőből telik, meg kell őrizni a jóléti vívmányokat" — mindenütt ezek a távolabbi célkitűzések, még ha a konkrét programok országonként eltérőek is. Ám a bejelentett szigorú takarékossági tervek alapján úgy tűnik, a gazdasági növekedés megindítása a fő cél, a szociális kiadások megkurtítása árán is. A fogyasztási cikkek árának és a forgalmi adóknak meglehetősen széles körű emelése azt célozza, hogy a hiánnyal küszködő költségvetések eszközökhöz jussanak az ipar támogatásához. Dániában 65 milliárd koronával tehermentesül a gazdaság azáltal, hogy befagyasztják, illetve korlátozzák a béreket és a dolgozókra hárítják a szociális kiadások egy részét. A várt hatás: olcsóbb termelés, versenyképes dán gyártmányok. Norvégia, Svédország és Finnország hasonlóképp a vállalati , az energiafelhasználást, a társadalombiztosítást terhelő adók enyhítésétől várja a vállalatok talpraállását, nem utolsó sorban pedig a valutaleértékelésektől, amelyek szintén a termelőknek kedveznek. A sort Norvégia és Finnország nyitotta meg, 3, illetve 4 százalékkal értékelte le a koronát és a márkát, majd a svéd gazdasági csomagterv következett , 16 százalékos leértékeléssel. A skandináv országok számos termékben vetélkednek egymás piacán, így érthető, ha megütközést kelt a „páratlan mértékű előnyszerzési szándék”. A svéd lépést követően a dánok, norvégok, finnek egyaránt ellenintézkedésekre, újabb leértékelésekre, exportágazataik különleges ösztönzésére készülnek. Mint a norvég pénzügyminiszter kijelentette: súlyos tehertételnek teszi ki a skandináv együttműködést a leértékelési hullám. A külpiacokról, főként az északi országok gazdasága számára meghatározó NSZK felől egyelőre nem érkeznek az exporttörekvéseket megalapozó, a piacok bővülésével kecsegtető konjunkturális hírek. Ezek hiányában pedig a skandináv versenyképesség javítása egymás rovására aligha járhat sikerrel. Marton János