Népszava, 1983. január (111. évfolyam, 1–25. sz.)
1983-01-25 / 20. szám
NÉPSZAVA 1983. JANUÁR 25., KEDD Betegségmegelőzés és gyógyítás - üzemben Az egészségügy integrációjának egyik eredménye, hogy az üzemegészségügyi szolgálat is beilleszkedett a betegellátás rendszerébe. Megerősödött szakmai bázisa kedvező feltételeket teremt gyógyító-megelőző munkájához — adta hírül az MTI a XIV. kerületi Tanács végrehajtó bizottsági ülésén elhangzottak alapján. A zuglói Weil Emil Kórházi rendelőintézet keretében működő üzemegészségügyi szolgálat a városrész ipari üzemeiben dolgozók gyógykezelése, gondozása mellett szorgalmazza az egészséges munkakörülmények megteremtését, részt vesz a foglalkozási ártalmak és betegségek megelőzésében, és közreműködik a megváltozott képességű dolgozók rehabilitációjában is. Az üzemegészségügyre általában jellemző fejlődést mutatják a számok is: 1974-ben 25 kerületi vállalatnál 10 fő- és 15 részállású, tavaly pedig 38 üzemben 18 fő- és 22 részállású orvos dolgozott. Az utóbbi években a BEAG, a MAFILM, a Sütőipari Vállalat, a Budapesti Porcelángyár és az 1-es számú Volán létesített új, színvonalas üzemorvosi rendelőt. Tizennégy üzemben fogászati, ötben nőgyógyászati, egyben szemészeti szakrendelés is működik. Az üzemi rendelők legtöbbjében kedvező technikai feltételek között gyógyíthatnak: EKG-berendezés hét, kis laboratórium három, légzésfunkciót mérő műszer két rendelőben található, s három helyen rövidhullámú kezelés is rendelkezésre áll, amiért főként a vállalatokat illeti elismerés. A nélkülözhetetlen együttműködés jegyében az egészségügyi szolgálat észrevételeit, javaslatait érdekvédelmi munkájukban hasznosítják a szakszervezeti bizottságok, az üzemek gazdasági vezetői pedig a műszaki intézkedésekhez csakúgy, mint a munkavédelmi tervek összeállításához kikérik az orvos véleményét. Erre igen nagy szükség van, mert — a KÖJÁL adatai szerint — Zuglóban 3800—4000 ember dolgozik foglalkozási ártalmak, például erős zaj, vibráció, ultraibolya, infravörös sugárhatások közepette. Az orvosok ezért is nagy gondot fordítanak az előzetes és az időszakos munkaköri alkalmasság megállapítására, ami egyébként a betegségmegelőzés egyik leghatásosabb eszköze. Tehát az üzemegészségügyi tevékenység jellegzetes, elidegeníthetetlen feladata. L. M. Munkavédelmi vetélkedő szeptemberi döntővel Munkavédelmi, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi vetélkedőt hirdet a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ budapesti bizottsága, a Fővárosi Közlekedésbiztonsági Tanács és az OKTH budapesti felügyelősége, az V. szakszervezeti ifjúsági napok keretében. A vetélkedő témaköre: általános munkavédelmi ismeretek, ezen belül a munkavédelem jogi szabályozásának rendszere ; az óvórendszabályokban és a szabványokban rögzített, a biztonságos munkavégzést szabályozó főbb előírások az elektromosság, az anyagmozgatás, a vas- és fémipar, a faipar, az általános vegyipar, a gépjárműjavítás területén, valamint üzem- és munkaegészségügyi, közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi ismeretek. A vetélkedőn — a korábbiakhoz hasonlóan — a budapesti gazdálkodó szervezetek háromfős csapatai vehetnek részt. A csapattagok nem lehetnek 35 évesnél idősebbek, és nem lehet közöttük munkavédelmi, környezetvédelmi beosztású vezető vagy dolgozó, és gépkocsielőadó. A vetélkedőre 1983. február 15-ig lehet jelentkezni. A jelentkezési lapot a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa munkavédelmi osztályánál (1415 Budapest VI., Dózsa György út 84/B), illetve az ágazati-iparági szakszervezetek munkavédelmi felügyelőségeinél lehet igényelni. A jelentkezők részére postán megküldik a tudnivalókat, és az előselejtező anyagát. 1983. júniusban rendezik meg az elődöntőket, s az innen továbbjutó csapatok vesznek részt az 1983. szeptemberi döntőben. Az elődöntők és a döntő 1—6. helyezést elérő csapatai pénz- és tárgyjutalomban részesülnek. F. S. A jövő szakmunkásai a Híradástechnikai Gépgyárban Steili János elsőéves esztergályostanuló Másodéves elektroműszerészek Az új tanévben az esztergályostanulók új tanműhelyt kaptak Danis Barna felvételei Hová kössem? - aki töpreng: Kanicsár László másodéves elektroműszerész Varga Ferenc másodéves esztergályostanuló Harmincöt éves múltra tekint vissza a szakmunkástanuló-képzés a Híradástechnikai Gépgyárban. Napjainkban tíz szakmában - géplakatos, műszerész, esztergályos, öntő, villanyszerelő stb. - mintegy kétszáz fiatal tanul a gyár tanmű-helyeiben. Elsők között voltak, akik felkarolták a hallássérült gyerekek oktatását, akikből ebben a tanévben mechanikai műszerészeket képeznek. A fiatalok szívesen mennek a vállalathoz tanulni, mert a tanulóévek alatt nagyfokú támogatást kapnak, és tanulmányaik végeztével szívesen látja őket és számít munkájukra a gyári kollektíva. Szakszervezeti és tanácsi pályázat fiataloknak A Közalkalmazottak Szakszervezetének budapesti bizottsága és a Fővárosi Tanács Alkotó ifjúság pályázatot hirdetett a fővárosi és a kerületi tanácsok apparátusaiban dolgozó fiataloknak. A már hagyományos és évről évre sikeresebb verseny célja ezúttal is az, hogy a 35 éven aluli tanácsi dolgozók vegyenek részt az államigazgatási munka korszerűsítésében, gazdagítva szakmai és politikai ismereteiket. A szervezők kidolgozták a pályázatra javasolt témák jegyzékét: 74 feladat megoldására kérnek segítséget a fiataloktól. A tartalmas lista felöleli a tanácsi munka minden területét. Feldolgozandó témának javasolják egyebek között a tanácsi szervezetben tapasztalható fluktuáció okainak vizsgálatát, a tanácsi szervek feladatának meghatározását a társadalmi munka koordinálásában, egy-egy kerületközi szabálysértési hatóság munkájának elemzését, egy beruházás folyamatának követését az igény keletkezésétől a döntésen át a megvalósulásig. Ajánlott annak vizsgálata is, hogy az új üzemeltetési és kisüzemi formák elterjesztésének milyenek a lehetőségei, s hogyan változott a kereskedelmi és a szolgáltató ellátás az eddigi tapasztalatok alapján. (MTI) 7 BIZALMI TESTÜLETI ÜLÉSEKRŐL JELENTJÜK Két változat a Pávában A két szendvics mellett vaskos iratcsomó fekszik a bizalmi küldöttek előtt a Páva Ruhagyár budatétényi központjában. Az ablak nyitva, odakinn szokatlanul vakító, tavaszias napfény, időbenn kardigánt lefejtő meleg. Az 58 küldöttet más egyéb is fűti. Körülbelül másfél óra múlva dönteniük kell. Az 1983. évi gazdasági tervjavaslat két variációban készült el. Ugyan melyik alternatívát válasszák? A töprengés miatti izgalom azonban még csak hagyján. A jelenlevők jó része egyszerűen nem érti, mit is takar - ha úgy tetszik, akar —, a tizennyolc oldalnyi, sűrű számtenger. Hiányzik a magyarázó szöveg, a két változat közötti különbség világos kifejtése. Várakozás, eszegetés, halk diskurzus az asztalok fölött. Mi más, ha nem pech, hogy épp egy ilyen fontos tanácskozás idején vesztegel a homokterenyei gyáregység küldötteinek autóbusza az országúton karambol miatt. Már-már délen harangoznak, amikor végre befut a megkésett csapat, s Farsang Ferencné igazgató belekezdhet kis kiegészítőjébe, melyet a már említett, meglehetősen nehéz olvasmánynak bizonyuló tervjavaslat „megemésztéséhez” szánt. Nyitott kérdés Büszkélkedésre — sajnos — semmi ok. Az elmúlt év nem a legjobban sikerült. A Páva a tervét 94 százalékra teljesítette. Persze megvan ennek az oka. Kevés volt a tőkés megrendelés, száz fővel csökkent a fizikai létszám, értékesítési nehézségek támadták, a tőkés partnerek az elfogadhatónál 20— 40 százalékkal alacsonyabb árakat ígértek. Szomorú véget ért a több mint 800 szép modell is, közülük mindössze 16 (!) talált gazdára. Kevés az információnk, önálló piackutatásra pedig nincs lehetőségünk — mondja az igazgatónő, majd vigasztaló adatokat sorol. A vállalat szocialista exportjának és belkereskedelmi kötelezettségeinek eleget tett, nőtt az egy főre jutó termelési érték, s a nemrégiben bevezetett Werner-szervezés szép eredményeket hozott. Két üzletet nyitottak, sikeres forgalommal. S vajon mit hoz a nyolcvanhármas esztendő? A küldötteket láthatóan ez érdekli jobban. Egy viszonylag megnyugtató adat: a termelés 40 százalékát már lekötötték. Más kérdés, hogy ez elsősorban nem az oly fontos tőkés exportra vonatkozik. Márpedig éppen ez az a terület, ahol előbbre kellene lépni. E ponton Farsang Ferencné felhívja a figyelmet: tessék közösen gondolkodni az alternatívákon. De miképpen? Egy pápai küldött közli, hogy ők ugyan tisztességesen elolvasták az előre kiadott anyagot, mindazonáltal bővebb magyarázatot kérnek a dologról. A pápai telepvezető, Nagy Gyula úgy véli, nyitott kérdésről van szó. Nem tudni, melyik a helyesebb variáció, vagyis hogy évközben — a folyton alakuló helyzet „jóvoltából” — melyik bizonyul megfelelőbbnek ? De lássuk végre a két alternatívát. (Meg kell vallani, hogy ezek lényegének, különbségének megértetése nem csekély mértékben a ruhásszakszervezet jelenlevő közgazdasági osztályvezetőhelyettesének érdeme...) Melyiket, melyiket? Az első variáció tulajdonképpen visszaesést jelent, elsősorban a dollárexportban, a második alternatíva pedig olyan mértékű tőkés exportot jelöl meg célul, mint amilyet a Páva tavaly szeretett volna elérni, vagyis többet az első változatban megjelöltnél. Mit kell ezen tanakodni? — mondhatná most a kívülálló. A dolog azonban korántsem ilyen egyszerű. Mindkét változatnak vannak kedvező és kedvezőtlen oldalai. A nagyobb tőkés export fokozott minőségi követelmények, folytonos átállások elé állítja a Páva kollektíváit, továbbá a kényszerűségből alacsonyabb áron értékesített áru a jövedelmezőség csökkenéséhez, így a bérfejlesztés mérsékeltebb lehetőségeihez vezethet. Az érdekeltségi alapok ugyanakkor növelhetők általa. Az első variáció viszont más kedvezményektől ejtené el a vállalatot. Ellentmondás ide, ellentmondás oda, a második tervváltozat tűnik reálisabbnak. A több mint másfél milliós dollárbevétel. A tizennyolc oldalas számhalmazból sok minden egyéb kiolvasható még. Az igazgatónő néhány tömör mondattal segít az értelmezésben. Kristályosodik a profil a felsőruha felé, bevezetik a terméktipizálást, a Homokterenyén oly jól bevált Werner-módszert adaptálják más gyárakba is. Csökken a létszám, ez nagy baj, fokozni kell a szakmunkástanulóképzést. A bérfejlesztés tervezett mértéke 2 százalék, a munkatermelékenység tervezett növekedésének fedezete a Werner-adaptáció. Takarékoskodni kell. Mindazonáltal úgy tervezik, hogy közel 34 milliós nyereséget érnek el. Tegyék el a Rimoldit Szó esik a szociálpolitikai intézkedésekről is — e tervet, nagyon helyesen, a gazdaságival együtt tárgyalják —, majd karok lendülnek a magasba. Meglepően sokan kérnek szót, jólesik látni, hogy ezek az asszonyok — főként varrónők, szabászok — nem félnek a szereplésitől. — Mennyire lesz biztosítva a munka a teljesítéshez? — kérdezi Varga Jenőné Homokterenyéről. — Mert a januári, indulás nem valami biztató. Aztán: miért pizsamát varrunk blúz helyett, amikor azt már megszoktuk ? Rossz a hangulat a januári bér miatt is. Ez a karácsony és újév közötti időszak kieséséből adódik, van, amit korábban ledolgoztunk. Ezen módosítani kellene ... Társa, Albert Istvánná sem fukarkodik a szavakkal: — Nem könnyű év áll mögöttünk. Sikerült leküzdenünk a Werner okozta nehézségeket. Az idei terv reálisnak látszik, ha ... biztosítják a munkához a feltételeket. A szalagon nem látjuk előre, hogy mit csinálunk egy hét múlva. Akadozik a szabvány- és a kellékellátás. Ha végre megérkezik, akkor kapkodunk. Egy tamási küldött panaszkodik, rossz, alkalmatlan gépekkel képtelenek jó minőségben elkészíteni a cakkos fazont. Nagy Gyula, a pápai telep vezetője kicsit kuncog ezen, igazán nem rosszindulatúan. Csupán csak azért, mert a tamási rossz cakkozógépek az övék voltak. Szerencsére megszabadultak tőlük, nem is tudták, hogy most másutt kínlódnak velük. Nagy Gyulának egyéb mondanivalója is van: — Olyan gépekkel készítsék a modellt, amilyenek az üzemekben is rendelkezésre állnak. Mert most nem tudunk ugyanolyan terméket nyújtani, mint a modell. Tegyék el azt a Rimoldit a modellkészítők sürgősen — mondja —, ha egyszer nekünk nincs Rimoldink! Győzött a második Kevés a nagycsaládosoknak szóló üdülőjegy, elvándorolnak a fiatalok, és újra az anyagellátás mint visszatérő gond. A tervjavaslat két változatáról szinte senki se ejt szót. Többszöri rákérdezésre azonban — úgy tűnik — végre minden megvilágosodik. Jólesik a biztatás is, amit Wittich Tamástól, a ruhásszakszervezet közgazdasági osztályvezető-helyettesétől kapnak a jelenlevők. — A dolgozók folyamatos munkát akarnak, rajtuk nem múlik a terv végrehajtása. Akkor kin? Nemcsak a világgazdasági helyzeten. Nem könnyű kimondani, de a vezetők munkáján is. Nem kétséges, a Pávában javítani kell a piaci tevékenységet, és meg kell szüntetni az apró, belső bajokat is. A két alternatíva? A mai helyzetben egyik sem szentírás. De a második visz előbbre. Ezt ajánlja az egybegyűltek figyelmébe Godena Mihályné vszb-titkár is, mondván, hogy ne kergessünk álmokat. Elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, s bármily látványos dolog lenne, ha most magasabb bérfejlesztésért kiáltana, nem teheti. A számhalmaz az eltelt, egyáltalán nem eseménytelen órák alatt érthető alakzattá rázódott. Szavazáskor minden kéz egyszerre lendül a magasba. Győzött a második alternatíva. Horváth Ildikó