Népszava, 1983. január (111. évfolyam, 1–25. sz.)

1983-01-25 / 20. szám

NÉPSZAVA 1983. JANUÁR 25., KEDD Betegségmegelőzés és gyógyítás - üzemben Az egészségügy integrációjának egyik eredménye, hogy az üzemegészségügyi szolgálat is beilleszkedett a betegellátás rendszerébe. Megerősödött szakmai bázisa kedvező feltétele­ket teremt gyógyító-megelőző munkájához — adta hírül az MTI a XIV. kerületi Tanács végrehajtó bizottsági ülésén el­hangzottak alapján. A zuglói Weil Emil Kórház­i rendelőintézet keretében működő üzemegészségügyi szolgálat a városrész ipari üze­meiben dolgozók gyógykezelése, gondozása mellett szorgal­mazza az egészséges munkakörülmények megteremtését, részt vesz a foglalkozási ártalmak és betegségek megelőzésében, és közreműködik a megváltozott képességű dolgozók rehabili­tációjában is. Az üzemegészségügyre általában jellemző fejlődést mutat­ják a számok is: 1974-ben 25 kerületi vállalatnál 10 fő- és 15 részállású, tavaly pedig 38 üzemben 18 fő- és 22 részállású orvos dolgozott. Az utóbbi években a BEAG, a MAFILM, a Sütőipari Vállalat, a Budapesti Porcelángyár és az 1-es szá­mú Volán létesített új, színvonalas üzemorvosi rendelőt. Ti­zennégy üzemben fogászati, ötben nőgyógyászati, egyben sze­mészeti szakrendelés is működik. Az üzemi rendelők legtöbb­jében kedvező technikai feltételek között gyógyíthatnak: EKG-berendezés hét, kis laboratórium három, légzésfunk­ciót mérő műszer két rendelőben található, s három helyen rövidhullámú kezelés is rendelkezésre áll, amiért főként a vállalatokat illeti elismerés. A nélkülözhetetlen együttműködés jegyében az egészség­­ügyi szolgálat észrevételeit, javaslatait érdekvédelmi munká­jukban hasznosítják a szakszervezeti bizottságok, az üzemek gazdasági vezetői pedig a műszaki intézkedésekhez csakúgy, mint a munkavédelmi tervek összeállításához kikérik az or­vos véleményét. Erre igen nagy szükség van, mert — a KÖJÁL adatai szerint — Zuglóban 3800—4000 ember dolgozik foglalkozási ártalmak, például erős zaj, vibráció, ultraibolya, infravörös sugárhatá­sok közepette. Az orvosok ezért is nagy gondot fordítanak az előzetes és az időszakos munkaköri alkalmasság megállapí­tására, ami egyébként a betegségmegelőzés egyik leghatáso­sabb eszköze. Tehát az üzemegészségügyi tevékenység jelleg­zetes, elidegeníthetetlen feladata. L. M. Munkavédelmi vetélkedő szeptemberi döntővel Munkavédelmi, közlekedés­­biztonsági és környezetvé­delmi vetélkedőt hirdet a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa, a KISZ budapesti bizottsága, a Fővárosi Köz­lekedésbiztonsági Tanács és az OKTH budapesti felügye­lősége, az V. szakszervezeti ifjúsági napok keretében. A vetélkedő témaköre: általános munkavédelmi ismeretek, ezen belül a munkavédelem jogi szabályozásának rend­szere ; az óvórendszabályok­ban és a szabványokban rög­zített, a biztonságos munka­végzést szabályozó főbb elő­írások az elektromosság, az anyagmozgatás, a vas- és fémipar, a faipar, az általá­nos vegyipar, a gépjárműja­vítás területén, valamint üzem- és munkaegészségügyi, közlekedésbiztonsági és kör­nyezetvédelmi ismeretek. A vetélkedőn — a koráb­biakhoz hasonlóan — a bu­dapesti gazdálkodó szerveze­tek háromfős csapatai vehet­nek részt. A csapattagok nem lehetnek 35 évesnél időseb­bek, és nem lehet közöttük munkavédelmi, környezetvé­delmi beosztású vezető vagy dolgozó, és gépkocsielőadó. A vetélkedőre 1983. február 15-ig lehet jelentkezni. A je­lentkezési lapot a Szakszerve­zetek Budapesti Tanácsa munkavédelmi osztályánál (1415 Budapest VI., Dózsa György út 84/B), illetve az ágazati-iparági szakszerveze­tek munkavédelmi felügye­lőségeinél lehet igényel­ni. A jelentkezők részére postán megküldik a tudniva­lókat, és az előselejtező anya­gát. 1983. júniusban rendezik meg az elődöntőket, s az in­nen továbbjutó csapatok vesznek részt az 1983. szep­temberi döntőben. Az elődön­tők és a döntő 1—6. helye­zést elérő csapatai pénz- és tárgyjutalomban részesülnek. F. S. A jövő szakmunkásai a Híradástechnikai Gépgyárban Steili János elsőéves esztergályostanuló Másodéves elektroműszerészek Az új tanévben az esztergályostanulók új tanműhelyt kaptak Danis Barna felvételei Hová kössem? - aki töpreng: Kanicsár László másodéves elektroműszerész Varga Ferenc másodéves esz­tergályostanuló Harmincöt éves múltra te­kint vissza a szakmunkásta­nuló-képzés a Híradástech­nikai Gépgyárban. Nap­jainkban tíz szakmában - géplakatos, műszerész, esz­tergályos, öntő, villanyszere­lő stb. - mintegy kétszáz fiatal tanul a gyár tanmű-­­helyeiben. Elsők között vol­tak, akik felkarolták a hal­lássérült gyerekek oktatását, akikből ebben a tanévben mechanikai műszerészeket képeznek. A fiatalok szíve­sen mennek a vállalathoz tanulni, mert a tanulóévek alatt nagyfokú támogatást kapnak, és tanulmányaik vé­geztével szívesen látja őket és számít munkájukra a gyá­ri kollektíva. Szakszervezeti és tanácsi pályázat fiataloknak A Közalkalmazottak Szak­­szervezetének budapesti bi­zottsága és a Fővárosi Tanács Alkotó ifjúság pályázatot hir­detett a fővárosi és a kerü­leti tanácsok apparátusaiban dolgozó fiataloknak. A már hagyományos és évről évre sikeresebb versen­y célja ez­úttal is az, hogy a 35 éven aluli tanácsi dolgozók vegye­nek részt az államigazgatási munka korszerűsítésében, gazdagítva szakmai és poli­tikai ismereteiket. A szervezők kidolgozták a pályázatra javasolt témák jegyzékét: 74 feladat megol­dására kérnek segítséget a fiataloktól. A tartalmas lista felöleli a tanácsi munka min­den területét. Feldolgozandó témának javasolják egyebek között a tanácsi szervezetben tapasztalható fluktuáció okai­nak vizsgálatát, a tanácsi szervek feladatának megha­tározását a társadalmi mun­ka koordinálásában, egy-egy kerületközi szabálysértési ha­tóság munkájának elemzé­sét, egy beruházás folyama­tának követését az igény ke­letkezésétől a döntésen át a megvalósulásig. Ajánlott an­nak vizsgálata is, hogy az új üzemeltetési és kisüzemi for­mák elterjesztésének milye­nek a lehetőségei, s hogyan változott a kereskedelmi és a szolgáltató ellátás az eddigi tapasztalatok alapján. (MTI) 7 BIZALMI TESTÜLETI ÜLÉSEKRŐL JELENTJÜK Két változat a Pávában A két szendvics mellett vaskos iratcsomó fekszik a bi­zalmi küldöttek előtt a Páva Ruhagyár budatétényi köz­pontjában. Az ablak nyitva, odakinn szokatlanul va­kító, tavaszias napfény, időbenn kardigánt lefejtő me­leg. Az 58 küldöttet más egyéb is fűti. Körülbelül más­fél óra múlva dönteniük kell. Az 1983. évi gazdasági tervjavaslat két variációban készült el. Ugyan melyik alternatívát válasszák? A töprengés miatti izgalom azonban még csak hagyján. A jelenlevők jó része egy­szerűen nem érti, mit is takar - ha úgy tetszik, akar —, a tizennyolc oldalnyi, sűrű számtenger. Hiányzik a magyarázó szöveg, a két változat közötti különbség vi­lágos kifejtése. Várakozás, eszegetés, halk diskurzus az asztalok fölött. Mi más, ha nem pech, hogy épp egy ilyen fontos tanács­kozás idején vesztegel a ho­­mokterenyei gyáregység kül­dötteinek autóbusza az or­szágúton karambol miatt. Már-már délen harangoznak, amikor végre befut a meg­késett csapat, s Farsang Fe­­rencné igazgató belekezdhet kis kiegészítőjébe, melyet a már említett, meglehetősen nehéz olvasmánynak bizo­nyuló tervjavaslat „meg­emésztéséhez” szánt. Nyitott kérdés Büszkélkedésre — sajnos — semmi ok. Az elmúlt év nem a legjobban sikerült. A Páva a tervét 94 százalékra teljesítette. Persze megvan ennek az oka. Kevés volt a tőkés megrendelés, száz fő­vel csökkent a fizikai lét­szám, értékesítési nehézsé­gek támadták, a tőkés part­nerek az elfogadhatónál 20— 40 százalékkal alacsonyabb árakat ígértek. Szomorú vé­get ért a több mint 800 szép modell is, közülük mindössze 16 (!) talált gazdára.­­ Kevés az információnk, önálló piackutatásra pedig nincs lehetőségünk — mond­ja az igazgatónő, majd vi­gasztaló adatokat sorol. A vállalat szocialista exportjá­nak és belkereskedelmi kö­telezettségeinek eleget tett, nőtt az egy főre jutó terme­lési érték, s a nemrégiben bevezetett Werner-szervezés szép eredményeket hozott. Két üzletet nyitottak, sikeres forgalommal. S vajon mit hoz a nyolc­vanhármas esztendő? A kül­dötteket láthatóan ez érdekli jobban. Egy viszonylag meg­nyugtató adat: a termelés 40 százalékát már lekötötték. Más kérdés, hogy ez elsősor­ban nem az oly fontos tőkés exportra vonatkozik. Márpe­dig éppen ez az a terület, ahol előbbre kellene lépni. E ponton Farsang Ferencné felhívja a figyelmet: tessék közösen gondolkodni az al­ternatívákon. De miképpen? Egy pápai küldött közli, hogy ők ugyan tisztességesen elolvasták az előre kiadott anyagot, mind­azonáltal bővebb magyará­zatot kérnek a dologról. A pápai telepvezető, Nagy Gyula úgy véli, nyitott kér­désről van szó. Nem tudni, melyik a helyesebb variáció, vagyis hogy évközben — a folyton alakuló helyzet „jó­voltából” — melyik bizonyul megfelelőbbnek ? De lássuk végre a két alter­natívát. (Meg kell vallani, hogy ezek lényegének, kü­lönbségének megértetése nem csekély mértékben a ruhásszakszervezet jelenlevő közgazdasági osztályvezető­­helyettesének érdeme...) Melyiket, melyiket? Az első variáció tulajdon­képpen visszaesést jelent, el­sősorban a dollárexportban, a második alternatíva pedig olyan mértékű tőkés expor­tot jelöl meg célul, mint ami­lyet a Páva tavaly szeretett volna elérni, vagyis többet az első változatban megje­löltnél. Mit kell ezen tanakodni? — mondhatná most a kívül­álló. A dolog azonban ko­rántsem ilyen egyszerű. Mindkét változatnak vannak kedvező és kedvezőtlen olda­lai. A nagyobb tőkés export fokozott minőségi követelmé­nyek, folytonos átállások elé állítja a Páva kollektíváit, to­vábbá a kényszerűségből ala­csonyabb áron értékesített áru a jövedelmezőség csök­kenéséhez, így a bérfejlesz­tés mérsékeltebb lehetőségei­hez vezethet. Az érdekeltsé­gi alapok ugyanakkor növel­hetők általa. Az első variá­ció viszont más kedvezmé­nyektől ejtené el a vállalatot. Ellentmondás ide, ellentmon­dás oda, a második tervválto­zat tűnik reálisabbnak. A több mint másfél milliós dol­lárbevétel. A tizennyolc oldalas szám­­halmazból sok minden egyéb kiolvasható még. Az igazga­tónő néhány tömör mondat­tal segít az értelmezésben. Kristályosodik a profil a felsőruha felé, bevezetik a terméktipizálást, a Homokte­re­ny­én oly jól bevált Wer­­ner-módszert adaptálják más gyárakba is. Csökken a lét­szám, ez nagy baj, fokozni kell a szakmunkástanuló­képzést. A bérfejlesztés ter­vezett mértéke 2 százalék, a munkatermelékenység terve­zett növekedésének fedezete a Werner-adaptáció. Takaré­koskodni kell. Mindazonáltal úgy tervezik, hogy közel 34 milliós nyereséget érnek el. Tegyék el a Rimoldit Szó esik a szociálpolitikai intézkedésekről is — e ter­vet, nagyon helyesen, a gaz­daságival együtt tárgyalják —, majd karok lendülnek a magasba. Meglepően sokan kérnek szót, jólesik látni, hogy ezek az asszonyok — főként varrónők, szabászok — nem félnek a szereplésitől. — Mennyire lesz biztosítva a munka a teljesítéshez? — kérdezi Varga Jenőné Ho­­mokterenyéről. — Mert a ja­nuári, indulás nem valami biztató. Aztán: miért pizsa­mát varrunk blúz helyett, amikor azt már megszoktuk ? Rossz a hangulat a januári bér miatt is. Ez a karácsony és újév közötti időszak kiesé­séből adódik, van, amit ko­rábban ledolgoztunk. Ezen módosítani kellene ... Társa, Albert Istvánná sem fukarkodik a szavakkal: — Nem könnyű év áll mö­göttünk. Sikerült leküzde­­nünk a Werner okozta nehéz­ségeket. Az idei terv reális­nak látszik, ha ... biztosítják a munkához a feltételeket. A szalagon nem látjuk előre, hogy mit csinálunk egy hét múlva. Akadozik a szabvány- és a kellékellátás. Ha végre megérkezik, akkor kapko­dunk. Egy tamási küldött panasz­kodik, rossz, alkalmatlan gé­pekkel képtelenek jó minő­ségben elkészíteni a cakkos fazont. Nagy Gyula, a pápai telep vezetője kicsit kuncog ezen, igazán nem rosszindulatúan. Csupán csak azért, mert a tamási rossz cakkozógépek az övék voltak. Szerencsére megszabadultak tőlük, nem is tudták, hogy most másutt kínlódnak velük. Nagy Gyu­lának egyéb mondanivalója is van: — Olyan gépekkel készít­sék a modellt, amilyenek az üzemekben is rendelkezésre állnak. Mert most nem tu­dunk ugyanolyan terméket nyújtani, mint a modell. Te­gyék el azt a Rimoldit a mo­dellkészítők sürgősen — mondja —, ha egyszer ne­künk nincs Rimoldink! Győzött a második Kevés a nagycsaládosoknak szóló üdülőjegy, elvándorol­nak a fiatalok, és újra az anyagellátás mint visszaté­rő gond. A tervjavaslat két változatáról szinte senki se ejt szót. Többszöri rákérde­zésre azonban — úgy tűnik — végre minden megvilágoso­dik. Jólesik a biztatás is, amit Wittich Tamástól, a ruhás­­szakszervezet közgazdasági osztályvezető-helyettesétől kapnak a jelenlevők. — A dolgozók folyamatos munkát akarnak, rajtuk nem múlik a terv végrehajtása. Akkor kin? Nemcsak a vi­lággazdasági helyzeten. Nem könnyű kimondani, de a ve­zetők munkáján is. Nem két­séges, a Pávában javítani kell a piaci tevékenységet, és meg kell szüntetni az apró, belső bajokat is. A két al­ternatíva? A mai helyzetben egyik sem szentírás. De a második visz előbbre. Ezt ajánlja az egybegyűltek figyelmébe Godena Mihály­­né vszb-titkár is, mondván, hogy ne kergessünk álmokat. Elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk, s bármily látványos dolog lenne, ha most magasabb bérfejlesz­tésért kiáltana, nem teheti. A számha­lmaz az eltelt, egyáltalán nem eseményte­len órák alatt érthető alak­zattá rázódott. Szavazáskor minden kéz egyszerre lendül a magasba. Győzött a máso­dik alternatíva. Horváth Ildikó

Next