Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)

1983-03-01 / 50. szám

2 Magyar-román külügyminiszteri tárgyalások Puja Frigyes külügyminisz­ter meghívására hétfőn hiva­talos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezett Stefan And­rei román külügyminiszter. A vendéget a Ferihegyi re­pülőtéren Puja Frigyes fo­gadta. Jelen volt Barity Mik­lós, hazánk bukaresti és Vic­tor Bolojan, a Román Szo­cialista Köztársaság buda­pesti nagykövete. A megér­kezést követően a Külügymi­nisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—román külügyminiszteri tárgyalá­sok. A megbeszélésen részt vett Barity Miklós és Victor Bolojan. Este Puja Frigyes díszva­csorát adott vendége tiszte­letére a Külügyminisztérium vendégházában. (MTI) Vendégünk: Stefan Andrei Stefan Andrei, a Román Szocialista Köztársaság külügymi­nisztere 1931. március 29-én született a Délj megyei Podari- Liveziben. Egyetemi tanulmányait a Bukaresti Építészeti In­tézetben folytatta, majd tagja lett az egyetem oktatói kará­nak, egyidejűleg a Kommunista Ifjúsági Szövetségben is te­vékenykedett. A kommunista fiatalság forradalmi mozgalmá­ban már középiskolás korától aktívan részt vett, több vezető funkcióval is megbízták. Stefan Andrei 1954 óta tagja a Román Kommunista Párt­nak. 1958-ban a Román Kommunista Egyetemisták Uniója Végrehajtó Bizottságának tagjává választották, s a nemzet­közi kapcsolatok osztályán dolgozott. Négy esztendővel ké­sőbb a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága Irodájának tagja, a külügyi osztály vezetője lett. 1965-től a Román KP Központi Bizottsága külügyi osztályán töltött be vezető funkciókat. 1969-ben megválasztották a Román KP KB póttagjának, 1972 áprilisában mint a Központi Bizottság tagját és a KB titkárát kinevezték a külügyi osztály veze­tőjévé. Az RKP XI. kongresszusán 1974. novemberében, majd öt évvel később, a XII. kongresszuson a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagjává választották. 1974 óta tagja az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága Állandó Irodájának. Stefan Andrei 1975 óta képviselő a Nagy Nemzetgyűlésben. 1978-ban nevezték ki a Román Szocialista Köztársaság kül­ügyminiszterévé; ebben a funkciójában 1980. márciusában megerősítették. A külügyminiszter számos magas rangú román érdemrend­nek és kitüntetésnek a birtokosa. Andrej Stromiko fogadta Mali külügyminiszterét Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere hétfőn Moszkvában fogadta Alioune Blondin Beyét, a Mali Köz­társaság külügyi és nemzet­közi együttműködési minisz­terét, aki Új-Delhibe, az el nem kötelezettek csúcsérte­kezletére tartva átutazóban tartózkodott a szovjet fővá­rosban. A baráti beszélgetésen a szovjet külügyminiszter nagy­ra értékelte az el nem kö­telezetteknek a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdításában, a nukleáris katasztrófa elhárításában vál­lalt szerepét. Gromiko rámu­tatott, hogy a gyarmati el­nyomás alól szabadult és füg­getlenségüket védelmező né­pekkel vállalt szolidaritás a szovjet külpolitika egyik alapelve volt és lesz a jö­vőben is. (MTI) A JKSZ KB tanácskozása Jelenlegi nehézségeinkből ar­ra következtethetünk, hogy társadalmunk és szocialista önigazgatási rendszerünk válságos fejlődési szakaszba jutott. A puszta megállapítá­sok azonban semmit sem ér­nek, meg kell találnunk a problémák lényegét és okait — hangoztatta a KB-ülés elé terjesztett vitaindító beszá­molóban Kiró Hadzsivaszilov, a JKSZ KB elnökségének tag­ja.Az anyagi gondokról, a dol­gozók életszínvonalának csök­kenéséről, a hiánycikkekről szólva a beszámoló kifejtette: az új megoldások keresése közben sokszor a legjobb aka­rat ellenére is előfordulnak tévedések és hibák, s ezek za­vart keltenek a kommunis­ták, a dolgozók soraiban. (MTI) Buenos Aires szatirikus he­tilapja, a Humor Registrado két figyelemre méltó kari­katúrát is közölt az utóbbi hetekben. Az egyiken az ar­gentin katonai junta tagjai tetőtől talpig gipszkötésben­­ mozgásképtelenek, alig­­alig képesek talpon marad­ni. A másikon Bignone fő­­szakács-elnök mindhiába próbálja visszanyomni a fe­dőt az argentin társadalom fortyogó fazekára, amelynek tartalma gőzölgő, kifutni ké­szül. A karikatúrák a dolgok va­lódi állására tapintottak rá. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy az argentin elnök — a katonai vezetés kor­mányzóképtelenségét beis­merve — októberre kiírta a választásokat, s ígéretet tett arra, hogy a fegyveres erők legkésőbb 1984. januárjának közepéig visszavonuljanak a kaszárnyákon. Voltaképpen a falklandi— malvinasi kaland kudarca óta várható volt, hogy a ka­tonák előbb-utóbb bedobják a törölközőt. Hiszen már a szigetfoglalási akció motí­vumai között is előkelő he­lyen szerepelt az a remény, hogy a hadisiker ideig-óráig elterelheti a figyelmet a gaz­daság és a belpolitika kaoti­kus állapotáról. Az argentin tábornokok számításai nem váltak be. Sőt, a fiaskó okait kutató fájdalmas vizsgálódá­sok, a szigetekre küldött kis­­katonák és alacsonyabb ran­­gú tisztek beszámolói azt is kérdésessé­ tették, hogy ké­­pes-e az argentin hadsereg eredeti funkcióját ellátni. Az már korábban is nyil­vánvaló volt, hogy a katonák receptje nem hozott gyógy­írt a gazdaság bajaira. Pedig a nemzet megmentőiként fel­lépő fegyveres erők 1976-ban egyebek között éppen a gaz­daság katasztrofális állapotá­val indokolták, hogy Perón elnök gyenge kezű özvegyé­től, Isabelától átvették a ha­talmat. Hat év s egy vesztes háború után a helyzet, ha le­het, még súlyosabb, ötszáz százalék felé tart az infláció mértéke, a munkások mil­liókban veszik fel szerény fizetésüket, s nemrégiben kellett kiadni a milliós bank­jegyet is. A nemzeti össz­termék visszaesett, Argentí­na képtelen visszafizetni 37 milliárd dolláros külföldi adósságát. A munkanélküliek aránya meghaladja a 15 szá­zalékot. Az argentinok nem kis ke­serűséggel kénytelenek meg­állapítani, hogy országuk­ban — amely a nyolcadik legnagyobb területű a vilá­gon, természeti kincsekkel megáldott, s még energiabe­hozatalra sem szorul, s amely mindig is büszke volt virágzó mezőgazdaságára — ■ most nem kevesen vannak, akik éheznek. A Nobel-békedíjas Adolfo Pérez de Esquivel nyilatkozatok sorában hívta már fel a figyelmet a sze­métben, a moslékban élelmet kereső gyerekekre és felnőt­tekre, a hosszú sorokra a fe­rencesek népkonyhái előtt. A vendéglőkben csupán hetente kétszer lehet húst rendelni. A remek adottságait ki­használni képtelen gazdaság válságát , ugyanakkor nem lehet teljes egészében a ka­tonák számlájára írni. Hosz­­szú évtizedek elhibázott gaz­daságpolitikai koncepciói, a politikai stabilitás hiánya egyaránt hozzájárultak e helyzet kialakulásához. A megfigyelők szerint követke­zetes gazdasági koncepcióval eddig még a választási csa­tározásokba kezdő polgári politikusok sem álltak elő. Sokan kétlik azonban, hogy Bignone ingadozó kormány­zata egyáltalán ellavíroz az októberi választásokig. Hi­szen a fegyveres erők sorai­ban korántsincs egység a hatalomátadás kérdésében, s mind többet beszélnek egy puccs lehetőségéről. A fő­tisztek jó része, különösen az 1976-os első junta tagjai igencsak tartanak az elke­rülhetetlennek látszó felelős­­ségrevonástól, hogy számot kell adniuk a baloldal ellen viselt „piszkos háború” ál­dozatainak sorsáról. Bignone ugyanis hiába próbálkozott, nem tudott egyezségre jutni a mérsékelt polgári ellenzék­kel, hogy a hatalomátadás fejében borítsanak fátylat a múltra. A 30 ezer „eltűnt” ügyét aligha lehet a szőnyeg alá sö­pörni. Az egymást követő ha­talmas tömegtüntetéseken — pártállástól függetlenül — a legkülönbözőbb rétegek egyik központi követelése az „el­tűntek” ügyének tisztázása volt. A férjeik, fiaik sorsát kutató Május téri asszonyok több ezresre duzzadt szerve­zete a megfélemlítések ellené­re hétről hétre felvonuláso­kat szervez. Az utóbbi idő­ben a sajtóban is egyre nyíl­tabban teregetik ki a katonák szennyesét, kiszabadult po­litikai foglyok nyilatkozatai alapján név szerint emleget­ve a kínzásokért, gyilkossá­gokért felelős tábornokokat. Jeltelen sírok tucatjait tár­ták fel, s megpróbálják azo­nosítani az áldozatokat. Az októberi választások ál­talános vélekedés szerint azokat hozzák vissza a hata­lomba, akiket a katonák ki­­ebrudaltak, vagyis a peronis­tákat. A néhai populista el­nök két ellentmondásos kor­mányzati időszakának árny­oldalai a jelek szerint fele­désbe merültek, a széles tö­megbázissal rendelkező jus­­zicialista párt akár a szava­zatok több mint felét is meg­szerezheti. Az öt legnagyobb polgári pártot tömörítő laza ellenzéki szövetség, a Multi­­partidaria tagjai ugyanis fel­tehetőleg nem együtt indul­nak a választásokon. Hiszen a polgári ellenzék gyakorla­tilag csak a katonák távozá­sának követelésében egysé­ges. Ráadásul ellentétek van­nak az egyes pártokon belül is. A második legszámotte­vőbb erőt a radikálisok kép­viselik, s a radikális párt­nak Raul Alfonsín­­ügyvéd személyében van olyan ka­rizmatikus, tömegeket moz­gatni képes vezéregyénisége is, amilyet a peronisták igencsak hiányolnak. Raul Alfonsin egyébként egy szé­les, népi, demokratikus, re­formista mozgalom létreho­zásában látná a szilárd pol­gári kormányzás biztosítékát. A stabilitás a gazdaság kö­vetkezetes átalakításához el­engedhetetlenül szükséges lenne. Persze, továbbra is kérdéses, hogy belenyugsza­­nak-e a katonák a visszavo­nulásba, vagy csupán átme­netileg lépnek le a színről. Hiszen 1930 óta minden pol­gári kormányzatot a fegyve­res erőké váltotta fel Argen­tínában. Elekes Éva Kormányellenes tüntetés Tel Avivban Zavargások Cisz­jordániában A ciszjordániai Nabluszban hétfőn palesztin fiatalok tüntettek az izraeli megszál­lás ellen. Az izraeli karhata­lom könnygázgránátokkal támadt a tüntetőkre, akik kövekkel dobálták meg az izraeli katonai járműveket. A városban zavargások törtek ki és az iskolákban megsza­kadt a tanítás. Nabluszon kí­vül Hebronban is feszült a helyzet. „Vesszen Sáron!” jelszóval tömegtüntetés zajlott le Tel Avivban Begin izraeli mi­niszterelnöknek az ellen a döntése ellen, hogy tárca nél­küli miniszterként megtartsa a kormányban Saron volt hadügyminisztert. A Tel Aviv-i tömeggyűlés résztvevői követelték a Be­­gin-kormány lemondását. Az izraeli kormány vasár­napi ülésén első ízben vett részt Mose Arensz új had­ügyminiszter, aki a leváltott Ariel Saron helyét foglalta el a minisztérium élén. A je­­ruzsálemi rádió szerint az új hadügyminiszter, volt wa­shingtoni nagykövet a kabi­netet az amerikai—izraeli kapcsolatok helyzetéről tá­jékoztatta. Hétfőre virradó éjszaka gépkocsiban elhelyezett bomba robbant Bejrút déli külvárosában, 200 méterre az amerikai tengerészgyalogo­sok bázisától. Fel népi rob­bant aknákat is találtak a környéken, ahol a libanoni hadsereg tűzharcba bocsát­kozott fegyveres elemekkel. (MTI, UPI, Reuter) Feloszlatták az „ellen” Arab Ligát Hoszni Mubarak a hét végén elnöki rendelettel feloszlatta azt a szervezetet, amelyet Camp David után Szadat el­nök állított fel az Arab Li­ga „vetélytársául”. A szervezetet, amelynek gyakorlatilag sérfia nem volt funkciója, Anvar Szadat 1979- ben, Iszlám és Arab Népek Ligájának nevezte el. 1979- ben a bagdadi csúcsértekezlet titkos határozatai és a Camp David-i különbéke aláírása után Egyiptom Arab Liga­beli tagságát felfüggesztet­ték. Az egyiptomi kormány ekkor lefoglalta a Kairóban székelő szervezet dokumen­tumait, hogy megakadályoz­za a Liga székhelyének áthe­lyezését. Ennek ellenére az arab országok a bagdadi ha­tározatnak megfelelően szer­vezetük irodáját Tuniszban állították fel.* Az Al-Ahram kairói kor­mánylap jelentése szerint két nappal ezelőtt elhagyták Egyiptomot azok az ameri­kai AWACS-repülőgépek, amelyek — washingtoni je­lentések szerint — a líbiai— egyiptomi—szudáni feszült­ség idején egyiptomi bázi­sokról felszállva figyelték Líbiát. (MTI, TASZSZ) Az ENSZ főtitkára az el nem kötelezettek csúcstalálkozójáról Az el nem kötelezett orszá­gok állam- és kormányfőinek soron következő, 7. csúcsta­lálkozója a mozgalom továb­bi erősítését szolgálja, és lehetőséget ad arra, hogy tagjai még jelentősebb szere­pet játsszanak a békéért és a nemzetközi biztonságért folytatott harcban — jelen­tette ki az algériai hírügy­nökségnek adott nyilatkoza­tában Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára. Pérez de Cuellar nyilatko­zatában támogatta a fejlődő országok regionális szerve­zeteinek — így az Afrikai Egységszervezetnek a tevé­kenységét, és felhívta a fi­gyelmet e szervezetek ENSZ- en belüli akcióinak össze­hangolására. (TASZSZ) di kormány az indiai Amamban Letette a hivatali esküt az északkelet-indiai állam, Asz­­szam 13 tagú új kormánya. Vezetője, Hiteswar Saikia kijelentette, hogy elsőrendű feladatának a helyzet norma­lizálását tartja. A februári választásokat bojkottáló asszámi naciona­lista csoportok az új kor­mányzat elleni tiltakozásul 24 órás sztrájkot hirdettek. A felhívásra bezártak Gauhati város bazárának üzletei. Mi­után az elektromos művek munkásai is csatlakoztak a sztrájkhoz, a város sötétbe borult. (MTI) KEDD, 1983. MÁRCIUS 1. NÉPSZAVA Reflektor Algériai-marokkói csúcs Már hetekkel ezelőtt találgatások szállongtak arról, hogy az egymással régóta ellenséges, diplomáciai kapcsolatban sem levő két észak-afrikai arab állam, Algéria és Marokkó ál­lamfői között találkozó készül. A szombaton létrejött ötórás megbeszélés II. Hasszán marokkói király és Bendzsedid Sadli algériai elnök közt mégis a meglepetés erejével hatott. Nemcsak azért, mert korábban is felmerült a találkozás le­hetősége, mégsem lett belőle semmi, hanem azért is, mert a két állam között nagyon sok kérdésben súlyosak az ellenté­tek. A határon tartott megbeszélésről kiadott közlemény sze­rint tárgyaltak a kapcsolatok rendezéséről, a többi között a nyugat-szaharai kérdésről. Sadli felajánlotta közvetítését Ma­rokkó és a Nyugat-Szahara felszabadításáért harcoló Polisa­­rio Front között. Tény, hogy Marokkó és Algéria a társadalmi-gazdasági fej­lődés más-más útját járja. Az arab országokat elsősorban fog­lalkoztató palesztin kérdésben is ellentétes az álláspontjuk. De közeledésük legfőbb akadálya a nyugat-szaharai kérdés megítélése. Marokkó igényt tart a foszfátban gazdag terület­re, sőt, egyszerűen megszállta, mialatt Algéria minden tekin­tetben támogatja a Polisariót. II. Hasszán annyiban tett en­gedményt, hogy a hovatartozásról népszavazást javasolt, de erről nem volt hajlandó közvetlenül tárgyalni a Polisarióval. A nyugat-szaharai probléma válságot okozott az Afrikai Egységszervezetben, s az idén lényegében emiatt nem tud­ták megtartani az AESZ esedékes csúcsértekezletét, de meg­osztja az arab államokat is. A helyzetet tovább mérgezte, hogy Marokkó szorosabb kapcsolatokat kezdett kiépíteni az USA-val. Mindezzel szemben az arab országok körében érlelődött a szándék az ellentétek kiküszöbölésére. Valószínűleg hatott a találkozó létrejöttére, hogy Mitterrand francia elnök az utóbbi időben találkozott mind II. Hasszánnal, mind Sadlival. Tény az is, hogy a nyugat-szaharai harcok heve az utóbbi időben csökkent. Marokkó a foszfátövezetben megerősítette helyzetét, mialatt Nyugat-Szahara többi részét a Polisario tartja szilárdan as kezében K. J. Az SPD nyilatkozatban utasította el a Vogel elleni propagandakampányt A Német Szociáldemokrata Párt nyilatkozatban utasítot­ta el kancellárjelöltje, Hans- Jochen Vogel ellen indított jobboldali propagandakam­pányt. A Bild am Sonntag című jobboldali lapban ugyanis cikk jelent meg, amely egy bajorországi helyi keresz­tényszocialista vezető állítá­saira hivatkozva azzal vádol­ta Vogelt, hogy a második világháború idején vezető tisztséget töltött be a náci párt ifjúsági szervezetében, a Hitlerjugendben. Az SPD nyilatkozata hang­súlyozta, hogy az állítások nem felelnek meg a valóság­nak. Vogel ugyan valóban tagja volt a Hitlerjugend­­nek, de ez akkoriban gyakor­latilag kötelező volt minden német gyereknek és fiatalnak (MTI, Reuter) Nemzetközi hírek : Kambodzsa fővárosában befejezte munkáját a dél-ke­­letázsiai helyzet normalizá­lásáról megtartott nemzetkö­zi békefórum. gy Spanyolországban húsz­ezres tömeg tüntetett Zara­goza központjában,­ követel­vén, hogy számolják fel a vá­ros közelében levő amerikai légitámaszpontot. gt- Dmitrij Usztyinov mar­sall, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere hétfőn Moszkvában fogadta Dzsamszrangín En­­don vezérezredest, a Mongol Népköztársaság honvédelmi miniszterét.­­ Joshua Nkomo zimbab­wei ellenzéki vezető közöl­te, hogy a rendőrség gyakor­latilag házi őrizetben tartja bulawayói lakásán. A Moszkvai Városi Bí­róság büntetőtanácsa előtt megkezdődött Valerij Szen­­derov államellenes tevékeny­séggel vádolt moszkvai lakos büntetőügyének nyilvános tárgyalása.­­#■ Varsó egyik kerületében, egy templom környékén va­sárnap, a késő délutáni órák­ban rendbontási kísérletre került sor. Néhány százan, a miséről távozva, menetet alkottak, és állataellenes tar­talmú röpcédulákat szórtak. A tömeg a rendfenntartó erők felhívására szétoszlott.

Next