Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)

1983-03-17 / 64. szám

Felelősség a dolgozók műveltségének növeléséért Ha valami olyasmivel akar­nám kezdeni, amire sokan felkapják a fejüket, azt mondhatnám: a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak­­szervezetének a budapesti, még közelebbről zuglói Thö­köly úttól az Indiai-óceánig, ellenkező irányban az Atlan­ti-óceánig kell szervezniük a művelődést. De miért a fel­tételes mód? Nincs ebben semmiféle kegyes hazugság, így igaz. Az oktatást szorgalmazza Sajátos, egyedi feladatok adódnak ezen a területen. A szakszervezethez tartozók egy része koncentráltan, más csoportok szétszórt munka­helyeken dolgoznak. Hogy jönnek ide az óceánok? A MAHART kis könyvtárakat telepített a tengerjáró ha­jókra, amelyek állományát időről időre cseréli, hogy a nagy vizeken úton levők se maradjanak el az újabb iro­dalomtól, a magyar nyelven hozzáférhető ismeretektől. Ugyanígy ellátta a hajókat magnetofonokkal és műsoros kazettákkal is. Nagyon helye­sen. Természetesen ez mint pél­da, lehetne kuriózum is, de nem az. Egyik szükséges te­vékenység a szakszervezet­hez tartozó vállalatok műve­lődési életében. Ellenkező végletnek mondhatom a Bu­dapesti Közlekedési Vállala­tot, amelynél tízezres nagy­ságrendben mérhető ember­tömeg dolgozik, egy város­ban. Természetesen azért az ő művelődési életük megszer­vezése sem olyan egyszerű, hiszen fővárosunk meglehe­tősen nagy területén ők is elszórtan dolgoznak. Csak mégis könnyebb összefogni őket, mint az úton levőket. Az említettek bizonyos szempontból szélsőségek. Mik az általánosabb jellem­zői a Közlekedési és Szál­lítási dolgozók Szakszerve­zete művelődési életének? Mik a lehetőségek? Milyen formák a kedveltek? Művelődési intézmények­ben nem bővelkedik ez a szakszervezet. Van négy mű­velődési otthona, abból is há­rom a fővárosban. Ezek,­ amit csak tudnak, megtesz­nek. A zuglói „Szabó Pál” Művelődési Otthon például igyekszik a lehető legtelje­sebben kiszolgálni a munka­helyek művelődési igényeit. Eredményeket felmutató kap­csolatot alakított ki a szo­cialista brigádokkal. Az angyalföldi „Poscher János” Művelődési Otthon az oktatást szorgalmazza. Közreműködésével évente negyven—ötven ember befe­jezi, ha életkorban később is, általános iskolai tanulmá­nyait. S ez egyáltalán nem lényegtelen, hiszen az isko­lai végzettségre épülhet csak az egyéb jellegű művelődés. A hagyomány ereje Ha az intézményeket néz­zük, a klubokra, s nagyon nagy részben a könyvtárak­ra építhet a szakszervezet. A könyvtárak különösen jól látják el feladataikat. Sőt, átvállalják részben a hiány­zó művelődési otthonokét is. Pedig néha csak egy-két he­lyiség áll rendelkezésükre. Ott azonban — s ahol van, a helyi klubbal karöltve, an­nak rezidenciáján is — élénk művelődési élet folyik. Ta­lálkozók, vitaestek, műsorok, vetélkedők. S ezzel az intézményeken belül — és általában is — a formáknál tartunk. A mű­velődés lehetséges, a szak­­szervezethez tartozó dolgo­zók körében elfogadott, ked­velt, kért formáinál. A ve­télkedőket, bizalmiaktól bri­gádokig, mindenütt kedvelik. Az adott lakó- és munkahe­lyen fel lehet készülni rá­juk, s ez előny a szerteszét dolgozóknál. Tavaly augusztusban meg­rendezte a szakszervezet az amatőr alkotók országos ki­állítását. Festménnyel, fo­tóval, rajzzal, kisplasztiká­val, bármivel lehetett jelent­kezni. Nagy sikere volt. Ért­hető, mert ez is olyan dolog, amit egyénien csinálhat bár­ki, ha képességei engedik, s csak a kész alkotással kell a többiek elé állnia. Akkor pe­dig mindjárt lehet tanulni is egymástól. Az amatőr együttesekről külön is szólni kell. Pana­szokat hallottam sok helyen, hogy számuk és tagságuk csökken. Itt pedig ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. A közlekedés és szállítás dolgo­zóinak körében ma is értel­met, célt, rangot jelent va­lamely együttesben részt venni. Különösen a kórusok erősek. Hagyománya van a szakszervezetnél a kórus­mozgalomnak. Kétévenként megrendezik számukra az országos találkozót. A ha­gyomány erejével magyaráz­ható valószínűleg, hogy az utóbbi években még egy-két új kórus is alakult. A szakszervezethez tarto­zók harminckét százaléka fiatal. Érthető, hogy az éves és a középtávú művelődési tervekben is jelentős helyet kap a velük való foglalkozás, illetve igényeik kielégítése. A közelmúltban például már a második közművelődési tá­bort rendezték meg nekik. A szakmunkástanulók műve­lődésére külön is figyelmet fordítanak. A legfrissebb pél­da: külön pályázatot hirdet­tek nekik, hogy ki-ki bemu­tathassa, minek az elkészíté­sében, megalkotásában jeles­kedik, miben tudja a legjob­ban, legművészibben kife­jezni önmagát. Mindezek után nem te­kinthető véletlennek, hogy a szakszervezet közeljövőben tervezett központi vezetőségi ülésén — és nem először! — a munkahelyi művelődés helyzete lesz a téma. S mert a továbbfejlesztés feladatait is meg kívánják határozni a közlekedés és szállítás vál­lalatainál, a valós képet igyekeznek megrajzolni. Napra késsen örülve az eredményeknek, támaszkodva az eddigi ta­pasztalatokra, figyelnek ar­ra is, mi nem megy még úgy, ahogy kellene, jó lenne. Például több vállalatnál nem érzékelik még eléggé a mun­ka és a művelődés kapcsola­tának lényegét. S ez máris megszab néhány további feladatot. Sajátosságokkal kezdtem, hadd fejezzem be egy ugyan­csak meglehetősen egyedi dologgal! A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal párját ritkítóan jó kapcsola­ta van a szakszervezetnek kulturális területen is. A mi­nisztérium és a szakszerve­zet közösen, minden évben négy-négy vállalatot beszá­moltat, miként tettek eleget annak a kötelezettségüknek, amelyet röviden úgy fogal­mazhatunk meg, hogy fele­lősség dolgozóik műveltségé­nek növekedéséért. Beszámoltatás, ellenőrzés, a segítés módjainak megha­tározása, másutt is haszno­sítható tapasztalatok gyűjté­se, ez a megoldás egyszerre. S ami a lényeg: a szakmai és a szakszervezeti ágazat egyaránt folyamatosan, köz­hellyel szólva napra­készen, ismeri így az egész terület művelődési helyzetét. Tudja, hol kell buzdítani, segíteni, közbelépni. Ajánlható meg­oldás minden területen, ahol még nem élnek vele. Mátyás István Műsorrendezési joggal * Új tervek, programok a Vigadóban — A Vigadó fő hivatása, hogy nyitott kultúrpalota le­gyen — hangsúlyozta tegna­pi sajtótájékoztatóján Rigó László, a Vigadó igazgatója. — Új vonás azonban, hogy megkapta a műsorrendezés jogát is, mostantól tehát nem pusztán befogadó intézmény, hanem lehetősége van arra, hogy markáns művészeti ar­culata is legyen. Ennek jegyében is termé­szetes, hogy a Vigadó to­vábbra is az idegenforgalmi élet kellős közepében él. Mű­soraik, rendezvényeik egy ré­sze külföldieknek készül, az ő — esetenként speciális — igényeiket is figyelembe vé­ve. A magyar — és elsősor­ban a fővárosi — közönség számára pedig olyan, komp­lex szórakoztatási intézmény lesz a Vigadó, ahol a közön­ség a tárlattól az alkalman­kénti vásárokon át a színhá­zig és a divatbemutatókig mindent megtalálhat. A programok egyik pillére továbbra is a komoly­zene, főleg azok a művek, ame­lyek közkedveltek, közismer­tek, könnyen befogadhatók. Április 1-én például orosz klasszikus szerzők műveiből állítanak össze hangversenyt, a MÁV Szimfonikusok, vala­mint Tokody Ilona, Miller Lajos, Berczelly István köz­reműködésével. Májusban Mozart—Beethoven koncert lesz, júliusban Verdi- és Puc­­cini-operarészletek. A san­zon és az operett továbbra is helyet kap majd, ugyanúgy, mint a jazz. A hangversenyteremben — a Játékszín analógiájára — kamaradarabok befogadó­színháza jön létre. Április 15-én mutatják be Kertész Ákos Huszonegy című drá­máját a tévével közösen, Gát György rendezésében. Május végén Popper Péter Színes pokol című művét , és rendszeresen játsszák majd Kellér Dezső estjét is. A tervek szerint kamara­balettet és kamaraoperát is bemutatnak majd, júniusban lesz az első kamarabalett premierje. Az egykori Vigadó fő pro­filjához, s a hajdani közönség fő szórakozásához visszatér­ve rangos bálok, elegáns ösz­­szejövetelek is lesznek a Vi­gadóban. Ugyanakkor az in­tézmény szívesen kapcsolódik majd jelentős évfordulók, művészeti-társadalmi esemé­nyek megünnepléséhez. A Vigadó legújabb korsza­ka egyelőre nagymértékben az útkeresés, a tapogatózás jeleit mutatja. A tegnap hal­lott új program valóra vál­tásához és értékeléséhez még némi türelem és idő szüksé­geltetik. (cs) A hét könyves CORVINA KIADÓ Luther Márton végrendele­te EURÓPA KÖNYVKIADÓ Mihail Bakunyin: Gyónás, Tankred Dorst: Merlin, avagy a puszta ország, Fjodor Mi­­hajlovics Dosztojevszkij: Meg­alázottak és megszomorí­­tottak. Feljegyzések a holtak házából, Napraforgók, Orbán Balázs: A Székelyföld XIX. századi német elbeszélők HELIKON KIADÓ Radnóti Miklós költemé­nyei / KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Grigorij Baklanov: Örökre tizenkilenc évesek, V. M. Be­­rezskov: Teherántól Potsda­­mig, Lakáspolitikánkról, A népesedés és a népesedéspo­litika, Reflektor, Szeli István: A magyar kultúra útjai Ju­goszláviában, Mihail Ivano­­vics Trus: Lenin és a szov­jet külpolitika MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Asztalos István: Író a Ha­dak útján, Jurij Bondarev: Választás, Kalász Márton: Hozzánk a hóbagoly, Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete, Werner Toelcke: A nagy le­hetőség MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el, Ben­­kő Mihály: Új törvény Spár­­tában, A. Dridzo—L. Mincz: Emberek és szokásaik, Ros­­kad a kormos hó ... SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek TANKÖNYVKIADÓ Az antik Róma napjai ZRÍNYI KATONAI RADÓ Baranyi Ferenc: Szerelem és háború, Karl Marx a há­borúról és hadseregről ■ Horizont — Húsznyelvű szakszótár. A budapesti Múzeumi Res­taurátor- és Módszertani Központ munkatársai — az UNESCO múzeumi szakszö­vetségének megbízására — több nyelvű muzeológiai szakszótárat szerkesztenek nemzetközi összefogással. A szakemberek eddig 1700 szak­­kifejezés francia, angol, né­met, magyar, orosz, spanyol, dán, román, svéd, eszperan­tó, cseh, lengyel és portugál nyelvű jelentését gyűjtötték össze.­­ A német nyelvű Unser Bildschirm és a szerb-horvát nyelvű Nas­ekran (A mi kép­ernyőnk) nemzetiségi tévé­műsorok szerkesztéspolitiká­ját vitatta meg szerdán a Ba­ranya megyei Tanács nemze­tiségi bizottsága a Magyar Televízió pécsi stúdiójában tartott kihelyezett ülésén. CSÜTÖRTÖK, 1983. MÁRCIUS 17. NÉPSZAVA Szétszórt munkahelyeken Színházi plakátok Szentendrén Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ Galériá­ja ad otthont Varga Győző grafikusművész színházi pla­kátjainak. Varga 1954-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát, Kádár György, Hincz Gyula és Koffán Ká­roly növendékeként, s azóta főként alkalmazott grafikával foglalkozik. Eddig mintegy 30 önálló kiállítása volt, s számos hazai és nemzetközi művészeti elismerésben ré­szesült. A Pest megyei Mű­velődési Központ a Bartók— Kodály centenárium alkal­mából a művész idevonatko­zó hanglemezborító-grafikáit is bemutatja. A hét filmjei HUSSZEIN VÉRE A könyveknek megvan a maguk sorsa — tartja az év­századok tapasztalatára épü­lő mondás. Hozzátehetjük: a filmeknek is. Jamil Dehlavi alkotásának — a Husszein véré­nek — különleges a tör­ténete. Elkészülését követően nyomban betiltották, mert az 1977-es katonai hatalomátvé­tel Pakisztánban tilosra állí­totta a sorompót az ilyesfaj­ta szellemiségű művek,előtt. Dehlavi — akárcsak Chaplin, az immár halhatatlan Diktá­­tor­ban — szinte prófétaként megjósolta a drámai esemé­nyeket : a nagy nevettető a hitlerizmus későbbi tébolyá­nak vízióját elevenítette meg a vásznon, a fiatal pakisztá­ni művész pedig hazájának nem sokkal a forgatás után kiteljesedő fekete krónikáját. Husszein, a film legendás hőse, a zsarnokság ellen foly­tatott küzdelem apostola. No­ha származása alapján — Pa­kisztán egyik legtehetősebb családjának sarja — a ki­­zsákmányolók oldalán kelle­ne állnia, ő a megalázottak­­kal és megszomorítottakkal tart együtt. Fivére, Szelim, gátlástalanul kiszolgálja a diktatúrát, Husszein azonban kitart elvei és eszményei mel­lett. A konfliktust érzelmi bonyodalmak színezik, végül pedig a véres mese az ellen­állás apoteózisává alakul át. A Husszein vére cselekmé­nyének kettős a hangszere­lése: a síita folklór a modern dráma fordulataiba ágyazott. Időnként elválik egymástól az egymást nem mindig erő­sítő, inkább csak motiváló két réteg, a megragadó szim­bólumok mégis költőiek, és az egyértelműen forradalmi gondolat kibontását szolgál­ják. „Nem vagyok politikus filmrendező" — bizonygatta a hazájából elűzött művész, majd hozzátette: „csak az ál­lamcsíny után magyarázták bele filmembe a politikát.” Nekünk más a véleményünk: a Husszein vére ízig-vérig el­kötelezett, optimista tragédia, mely helyenkénti terjengős­­sége és didaktikussága elle­nére az ellenállás értelmét, az utolsó csepp vérig folyta­tott harc programjának ma­gasztosságát hirdeti. A Husz­­szein véré­ben nem a kurió­zumok érdekesek, hanem az egyetemes mondanivaló igaz­sága. (s. l.) BOMBANŐ A negyedik évtized, az a bizonyos kritikus születésnap nemcsak a hiú asszonyok életében jelent „tragédiát”, hanem olykor megviseli a kudarcra hajlamos férfiakat is. Legalábbis Blake Edwards mérsékelt szexkomédiájának főhőse — most, hogy túlju­tott a negyedik X-en — ret­teg a jövőtől. Bár élete ki­emelt jólétben pereg — az elegáns Bel Air-i lakás, a csodás Rolls Royce és a ze­neszerzői siker között —, mégis elégedetlen önmagával. Kivált szexuális vonatkozá­sokban érzi úgy, hogy ereje oda, megcsappant... Mind­ehhez hozzájárul az is, hogy kissé unja élettársát, a hűvös, elegáns énekesnőt... Így az­tán érthető, hogy képzelet­ben a „világ legszebb asszo­nyára” vágyik (George ifjú­korában tíz pontban foglalta össze a legszebb nő kritériu­mait) — szabad idejében pe­dig távcsőn „leskelődik” — át a szomszéd házba. Irigyked­ve, nosztalgiával. De hát George szorongó al­kat. Amikor végre megkap­ja az igazi nőt — az átlagon felüli Bo­lereket —, minden másképpen történik, mint ahogy elképzelte... (A nő drogot szed, és teljesen mind­egy, hogy kivel osztja meg az ágyát. Csak szóljon a Bo­leró.) S mit tehet ilyenkor a csalódott férfi?! Azon­nal visszakullog élettársához, hogy bebizonyítsa férfiassá­gát. De előbb felteszi a le­mezjátszóra Ravel Boleró­­ját... Blake Edwars amerikai író-rendező — igen találóan — „a felszínen leskelődő” vígjátéknak nevezte művét. S hogy a játék mégis valami­­­­vel több a „szimpla leskelő­­désnél” — az elsősorban Dudley Moore-nak köszönhe­tő, aki finom iróniával jel­lemzi a kudarcoktól rettegő, a fizikai rosszullétekkel küsz­ködő negyvenes férfiú sze­xuális egyensúlyzavarait.. Egyébként a film jól szer­kesztett, ügyes komédia. S bizonyára előkelő helyezést ér el a közönség sikerlistáján. G. I. ­ Budapest, Szentendre, Szeged, Gyula Szabadtéri műsorok Szabadtéri színpadaink mű­vészeti vezetőitől tájékozód­tunk az idei műsorokról. Bu­dapest, Szentendre, Szeged és Gyula főbb műsorairól már­is tájékoztathatjuk olvasóin­kat. Budapesten a margitszigeti színpad az idén még nem üzemel. A Zichy-kastély ud­varán operai erőkkel mutat­ják be Lehár operettjét, A mosoly orsz­ágát. A Budai Parkszínpadon kolumbiai együttes folytatja az előző évek folklórsorozatát. Vendé­günk lesz a berlini Fried­richstadt Palast eredeti re­­vüegyüttese, a Kirov Balett Leningrádból és egy egzoti­kus revü a Fülöp-szigetekről. Itt mutatja be revüműsorát Medveczky Ilona. Többször fellép az Állami Népi Együt­tes. A könnyűzene valameny­­nyi válfajában tartanak hangversenyeket. A Városmajorban francia báltozatot mutatnak be. 1924- ben az időszak legnagyobb művészeivel játszották ná­lunk a darabot (Muouzy- Bou: Uraim, csak egymás után). Most is elsőrendű szí­nészek lépnek fel, Rátkai Márton egykori szerepében Haumann Péter. A bohózat­hoz Fényes Szabolcs készített zenét, Szenes Iván dalszöve­geket. A Hilton Dominikánus ud­varán folytatják a tavalyi nagy sikerű sorozatokat, és kosztümös barokk koncerte­ket. Heltai verses játéka, a Néma levente lesz műsoron, Haydn: Halászlányok című operája, valamint Pergolesi: Úrhatnám szolgálója — az utóbbi immár a hatodik évadban, ötvenedik előadásá­hoz jut. Szentendre főterén az idén is a Schubert zenéje révén világszerte népszerű Három a kislányt játsszák sorozat­ban, fővárosi művészekkel. Szegeden a centenárium évében felújítják azt a mű­vet, amely megalapozta az itteni szabadtéri játékok ha­ladó hagyományát, Madách remekét, Az ember tragédiá­ját. Műsoron lesz Kodály dal­játéka, a Háry János, és Er­kel operája, a Hunyadi Lász­ló. A leningrádi Kirov Ba­lett a Giselle előadásával és változatos műsorú Balett­esttel vendégszerepel. A nagyszínpadon kerül sorra az idén is megrendezésre kerü­lő nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestje. Gyulán folytatódik az új (illetve újonnan bemutatott) magyar drámák sorozata. Az idei — immár huszadik — évadban Németh László: Sámson című drámáját mu­tatják be (csak operaváltoza­tát játszottuk korábban). Színre kerül a Várban Hu­­bay Miklós drámája. Búcsú a csodáktól, a Nemzeti Szín­házzal közös kezdeményezés­ként a jövő évadban sorra kerülő román dráma hetének nyitányaként Musatescu mű­ve, a Titanic keringő. A Pé­csi Balett „Rómeó és Júlia”­­változatát mutatja be, ugyan­csak a Várban. Erre kivá­lasztott műemléki udvaron mutatják be Kolozsvári Grandpierre Emil század ele­ji miliőben játszódó szatírá­ját: Párbaj az árnyékkal. Kü­lönböző zenés műsorok, hangversenyek gazdagítják az idei gyulai műsort. R. A.

Next