Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)
1983-03-27 / 73. szám
NÉPSZAVA 1983. MÁRCIUS 27., VASÁRNAP Sok emberrel összefuthatunk. Ismeretlenekkel, ismerősökkel, régi és új barátokkal. Mégis ritka, szinte kivételes, amikor elmondhatjuk: találkoztunk Valakivel. Ez életreszóló. Még akkor is, ha szót sem szóltunk, sőt, kilométerek ezrei, országhatárok vonalai húzódnak közöttünk. S kézfogásra, szembenézésre soha sor sem kerülhet. Mégis jelenvaló, itteni és mostani az ismeretség, a megszólítás, az emberi kapcsolat a legfontosabban: a világra és benne magunkra döbbenésre. Ilyen találkozásra nyit lehetőséget mindenkinek, aki fogékonyan keresi, szereti az igazságot: Amerigo Tot — Tóth Imre. Nem „távolba szakadt hazánkfia”, aki néha hazalátogat, aki tört, idegenes hangzókkal, hangsúlyokkal, kiejtéssel beszél magyarságáról. Fehérvárcsurgó, Budapest, Drezda, Róma ... gyűjtőfogház, SS-haláltábor, szökések, zsalugáterfestés, kávéházi rajzolás, világhírű szobrok, pápai megrendelés, a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje. Egy ember életútja, aki szobraival minden emberi sorsról szól. Az utolsó ítélet 427 figurája, a Termini pályaudvar dekoratív plasztikája, a sebesség, mozgás, muzsika alumínium reliefje, a Kavicsasszonyok, a Birkózó s a többi alkotás, az őfelsége, a kilowatt, a Tiltakozás... S a ,Csurgói Madonna, amit szülőfalujának adott, s akiről Rómában így beszélt: „Abban a szoborban tulajdonképpen egy romantikus gesztus volt, a Csurgói Madonna tulajdonképpen az anyám, a kis Jézus én vagyok, de úgy valahogy, ahogy magamat elképzeltem. Az útnak induló gyerek, akit az anyja még félt, de már a másik kezével elengedi. Olyan önéletrajzféle volt abban a kis szoborban. Valahogy az volt az érzésem, hogy sok év után a föl-földobott kő valahol mégis csak leesik, és egészen biztos, hogy nem akarok itt leesni. Szóval, ha le fogok esni, akkor már ott fogok leesni, a szülőhazámban. Ott akarok leesni. Valahol az embernek be kell végezni egy életet, és nem akarom itt befejezni.” Ezzel az emberrel találkozhattam most a tavaszi fesztivál alkalmából kiadott albumában. Méltóan és valóban közkinccsé teszi az alkotásokat az IPV és a WTO kiadásában, a Révai Nyomda dolgozóinak remekművű munkájával. Nagyszerű eseménye ez a könyv a fesztiválnak. Amerigo Tot szavaival: „A munka vagy beszél, vagy nem beszél, hallgat...” Ez életreszólóan szól a művész Tóth Imre életéről, az emberi életről... F. I. A Csurgói Madonna Hazugságvizsgálat a képernyőn A Polygraph — vagy ismertebb nevén a hazugságvizsgáló gép — bevonult az amerikai televízió képernyőjére. A nevezetes masina az adások csúcsidejében szerepel: az újonnan rendszeresített sorozatműsorokban önként, jelentkezőket vetnek alá hazugságvizsgálatnak egy krimiszerű kihallgatás keretében. A lelki sztriptíz rendkívül izgalmasnak bizonyult. Annál is inkább, mert egy közismert ügyvéd, név szerint Lee Bailey vezeti a „tárgyalást”. A sztárügyvéd védte annak idején a bostoni fojtogatót, valamint a milliárdos lányt, Patricia Hearstöt, aki — mint ismeretes — egy időre kiruccant a bűnözés világába is, és terroristaként, valamint bankrablói minőségben került bíróság elé. Bailey azonban elérte, hogy a lány büntetését hamarosan enyhítették, majd szabadlábra helyezték, s azóta vidáman él. Visszatérve a tévéműsorokra: a jelentkezőket a nézők szeme láttára kapcsolják rá a hazugságvizsgáló gépre, amelynek műszerei jelzik, hogyan változik a vérnyomás, vagy a „páciens” légzése, s ebből következtet a kihallgató arra, hogy igazat mond-e a delikvens, vagy hazudik. A közvélemény-kutatások szerint a közönség visszafojtott lélegzettel figyeli a műsorokat. Elővezettek például egy volt rendőrt, akit azzal gyanúsítanak, hogy egy foglyot cellájában felakasztott, valamint egy asszonyt, akit húsz évvel ezelőtt férjgyilkosság miatt elítéltek. Mindkettőjükről azt állapította meg a hazugságvizsgáló gép, illetve a műsort vezető ügyvéd, hogy ártatlanok. Ha viszont a gép azt mutatja ki, hogy a szereplő nem mond igazat, akkor a műsorvezető ügyvéd keresztkérdéseinek pergőtüze következik. A hallgatók pedig izgatottan figyelik, megtörik-e a gyanúsított a rutinos jogász kérdezősködésére. Mondani sem kell, hogy ez is számos esetben megtörtént. A tévébíróság — ahogyan az adássorozatot elnevezték — azonban nem rendelkezik bizonyító erővel. Egyelőre csak szórakoztató műsor. Mégis egy rendkívül érdekes adás után egy Ogegom nevű városka bírósága elhatározta, hogy egy életveszélyes fenyegetések miatt jogerősen elítélt férfi esetét felülvizsgálják. Az adássorozat egyébként az elismerő vélemények és a lesújtó bírálatok kereszttüzében áll. A sajtóban is élénk vita folyik arról, helyes-e ilyenfajta műsorokkal szórakoztatni a nézőket, és esetleg félretájékoztatni a közvéleményt, már lezárt, jogerős ügyekben. A vita folyik, de a műsorok folytatódnak. (In) ! Játék és törvény Kicsinyítsünk még kicsinység, kicsikét... Tegyük a szavai elejére a „k” hangzót. S mintha így — tán véletlenül vélhetjük? — éppen a dolgok apróbb, kisebb voltát jelezné? Íme: kis, kicsi, kevés, kavics, kövecs, keskeny, kacs stb., de a „kecs” is karcsúra, kecsesre vonatkozik — noha nem éppen kecskére — méghozzá szépre, akire rákacsintanánk, mert keskeny ugyan, de nem szikár és nem keszeg!... (Lám, ilyen „szabálytalan” a nyelv, hiszen a szűk, szikár, sekély is valamilyen kisebbedést jelent, ám mégse feledjük, ott vannak e szavakban is a SOK mássalhangzói! Ámbár csekély változással.) Lehet mégis az apró, sok és kevés, valamint a többesszám jele között KÖZÖS vonás? KÉZ-KÖZeli eszKÖZünk a nyelv talán eligazít, ám előbb tegyünk kisebb kitérőt. Alig vizsgáltuk a SOK- ban levő másik mássalhangzót, az „s”-t. (Rokonai a szavakban az „sz”, hiszen keskeny a küszöb is! Hát ne küszöböljük ki. Hasonlóan az a „cs”, ahol sekélyes a tó, ott csekély a víz mélysége!) Szükséges tehát e hangzók vizsgálata is (Aki sok SZÜKséget lát, az SZEGény!... Milyen gyönyörűen gazdag a nyelv! Hiszen a szó mögöttesében ott van:: SZÜKSÉG, a korábban emlegetett ,,-ság”, ,,-ség” képző és nem szükséges a „sok” jelzőt eléje tenni, anélkül is tudjuk, akit a szükség, a szűkösség nyomaszt, annak Sok minden hiányzik általában.) Most már igazán körül kell fürkészni az emlegetett másik másik mássalhangzót és rokonait. Mert aligha csupán nyelvi „csecse-becséről” van szó például a kicsi — pici, icipicike, kavics stb. — szavainkban ! Segít talán a baba-nyelv. Kissé selypítve mondja ki a baba ezt a szót: csecse! ... (Valószínű, hogy a jóízű evés — csecs-csöcsszopás! — cuppantásával tanulja, mint annyi minden mást, például a becézést, de ez már másik dolgozat témája lesz. A föntebb említett szavaknál sem szükséges újra megismételni a „-ka”, „-ke” kicsinyítőképzőt: kevés-ke, kavics-ka, viszont ennél a szónál, „kicsi-ke”, mintha már nemcsak kicsinyítő jelentése volna a képzőnek, inkább KEdvesítő? Nemcsak kicsinyedik a kisded, de KEdvesedik is számunkra őKElme!... (Szép, régi megszólítások: kee, kend, kegyelmed, kigyelmed, te kegyelmed s bizony nagyon kEdves számunkra a „kedves” szavunk is.) Aligha tagadható, hogy akinek azt mondjuk: csacsi, annak valójában azt mondjuk: „te édes kis szamár”. Vagyis lényegesen enyhébben fejezzük ki magunkat, mintha azt mondanánk: „te szamár!” Ahogy a buta helyett a „csacska” is enyhébb kifejezés. Tehát nem csip-csup csacskaságok e hangzók, inkább cirógatok, simogatok, szeretetteljesebbek , mintha e jelentéstartalmi árnyalatot be is lopnák a szavakba? Cöcc! Cöcö!... E kockázattal nem akarunk botrányt kavarni — mert lehet, hogy botorságunk miatt bottal ütnek ránk?! —, de kisebb cécót, csipetnyit, csöndesebbet e | nyelvi csekmetésben azért | vállalnunk kell. Tudjuk, kényes e téma, de azért | nem egészen önkényes! | Csupán csak csitítással csöppet se jutunk előre e | sokféle képességű képzőkkel, cica-micás hangzókkal. De ennyi fickós cu- | darságot meg kell engednünk magunknak, már csak kedves kis kefic kölkök kedvéért is, akik nem na- | gyon szeretik a nyelvtant ! —, amire persze legjobban mégiscsak a nyelv tanít! f&nrrrrrrrrR 33 24 I»IM Nézzük a naptárt ! „Áprilisban hét tél, hét nyár...” — vagyis szeszélyes, bolondos hónap április. Hol forró napsütés éget, hol hózáporba fordul a langyos, tavaszi eső. S ha ilyen tréfás a hónap időjárása, miért ne tréfáljuk meg magunk is egymást, emberek? Hogy mióta él az áprilisi bolondjáratás, az április elsejei beugratások szokása? Az idő mélyébe vész a kezdete. Mindenesetre több ezer éves szokás. Beleolvadt ez is a természetköszöntő, örökös megújulást idéző szokások rendjébe, a mókák, maszkabálok, ünnepi játékok közé. Ismerték Indiában, Rómában, Galliában. S ha mások nem is, a gyerekek bizonyára Európa-szerte készülnek ma is, kivel hogyan lehetne április bolondját járatni szellemesen, ötletesen. A tavaszi ünnepkör hagyományos ünnepe húsvét. Ma is élnek a jelképei. Eredetük is sokrétű, ismerős. A húsvéti piros tojást ajándékozó szokás már az ókori Egyiptomban, Perzsiában és Indiában csakúgy élt, mint az európai falvakban máig is. Egyiptomban a tojás nem csupán az újjáéledő élet jelképe, de a világ keletkezésének is szimbóluma volt. A húsvéti locsolkodás hasonlóképpen a víz ősi jel- | képét, a termést fakasztó erőt jeleníti meg, játéko- | san. A húsvéti nyúl — hoz- | zánk német földről átszármazott szokás — voltaképpen azonos jelkép, mint a csirke, a tojás. A gyöngytyúk — németül Haselhuhn — tojását ajándékozgatták ugyanis sokfelé egymásnak az emberek, uraiknak az uradalmak munkásai (aján- | dék reményében). Ebből ferdült aztán Hasellé, nyúllá a szó és született az a képtelenség, hogy a hús- | véti nyuszi hozza — vagy éppen tojja — a piros tojást. R. N. Hasznos viharok Tudományosan bizonyított tény, hogy az Északi-tengeren ősszel és télen tomboló viharok hasznosak. Igaz ugyan, hogy a partlakók joggal tartanak pusztító hatásától, természetvédelmi szempontból mégis jót tesznek a hullámok felkorbácsolásával. Mégpedig úgy, hogy a tenger mélyebb rétegeibe is juttatnak oxigént, azokba a rétegekbe, ahol az életre káros savas anyagok összesűrűsödnek. De hasznosak abból a szempontból is, hogy az oxigén dúsításával hozzájárulnak a nyári hónapokban robbanásszerűen szaporodó, majd ősszel elpusztuló planktonmaradványok káros hatás nélküli lebontásához. A hidrográfiai tudomány művelői más megállapításokat is közzétettek. Köztudomású, hogy az Északi-tengeren, a nyílt vízen olaj- és földgázkutak találhatók, amelyek ugyancsak szennyezik a vizet. Megállapították, hogy ezek közelében kevesebb a szennyeződés, mint a közeli partokon, ahol viszont a korábbi mérésekhez képest nem emelkedett a szennyeződés mértéke. A tudósok szerint télen nagyobb az olajszennyeződés mértéke, mint nyáron. Ennek is egyértelmű oka van: télen kisebb a hidegebb víz párolgása, valamint azoknak a baktériumoknak az aktivitása is kisebb, amelyek „olajjal élnek”. S még egy megnyugtató megállapítás: amióta leállították a légköri atomfegyver-kísérleteket, szinte a minimumra csökkent a radioaktív elemek nyoma. Az atomerőművek mostani szennyezésének mértéke pedig mélyen a megengedett alatt van. —mi— Jön Dave Brubeck A Budapest Sportcsarnok tavaszi koncertsorozatában újabb nagyágyú lép fel. A modern dzsessz stílusteremtő művésze, Dave Brubeck zongorista szerepel fővárosunkban újjáalakított kvartettjével. Brubeck 1920. december 6-án született a kaliforniai Concorde-ban. A negyvenes évek közepén kezdett zenét tanulni, karmesteri szakon, Darius Milhaud világhírű francia zeneszerző irányításával. Első triójának az időközben elhunyt Cal Trader vibrafonos is tagja volt. A nemzetközi élvonalba 1951- ben alakított együttesével tört be. Gene Wright bőgős, Joe Morello dobos és az altszaxofon „költője”, Paul Desmond, aki 1977-ben korán meghalt. Olyan örökzöld dzsesszslágerek szerepeltek műsorukon, mint a Take Five, az V. Brandenburgi verseny, vagy a Blue rondo á la Turk. 1960-ban övék lett az első dzsessz-aranylemez, az egymillió példányban elfogyott Time out. Dzsessztörténeti esemény volt közös hangversenyük a Leonard Bernstein vezette New York-i Filharmonikusokkal. 1954-ben fényképe megjelent a Time magazin címlapján, öt amerikai elnök hívta meg vendégszereplésre a Fehér Házba. A Monterey-i dzsesszfesztivál létrehozásában negyedszázada maga is közreműködött, s olyan világsztárokkal játszott együtt, mint Gerry Mulligan. Jelenlegi együttesében egyik fiával is együtt muzsikál, az összeállítás: Chris Brubeck (bőgő), Jarry Bengorsy (szaxofon) és Butch Miles (dob). Magas színvonalú, elegáns produkciójukat május 2-án, hétfőn este 7 órától hallhatják a dzsesszrajongók. (selima) Új leletek Herculaneumban Az a bizonyos augusztusi nap időszámításunk előtt 79-ben, ma már történelmi dátum. Akkor söpörte el a Vezúv izzó lávája a föld színéről Pompejit és a tőle 16 kilométerre levő Herculaneumot. Pompeji környéke szinte zarándokhelye a turistáknak az ott talált leletek nyomán, különösen az egykori lakosság maradványai miatt. Herculaneumban azonban nem találtak sem csontvázakat, sem a láva által megőrzött más emberi nyomokat. Ezért azt hitték a tudósok, hogy a lakosság a vulkánkitörés után idejében el tudott menekülni. Múlt év novemberében azonban egy kutatócsoport az ásatások során csontvázakra bukkant. Húsz férfi, hat nő, tíz gyermek és tíz állat jól konzervált csontvázát találták meg eddig. A kutatók arra következtetnek, hogy legalábbis a lakók egy csoportjának nem sikerült elérnie a tengert. A csontvázakat most az amerikai National Geographic Society tudósai vizsgálják, dr. Sara Biesel régész vezetésével. Szinte teljesen épségben maradt meg egy 36—37 éves katona csontváza. Rajta volt nehéz bronzöve és pénzeszacskója is, néhány arany- és ezüstérmével. Mellette egy asszony és egy 13 év körüli gyermek csontvázára leltek. Találtak egy lovast is lovának csontvázával együtt. Egy férfi pedig evezővel a kezében feküdt csónakja mellett, ahogyan a lova eltemette. A csontvázakon kívül számos egykori használati tárgy is előkerült. Az ásatások folytatódnak, s a tudósok véleménye szerint új ismeretekkel bővíthetik a több mint kétezer évvel ezlőtt lezajlott pusztító vulkánkitörés történetét. (—n) 9