Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)
1983-03-05 / 54. szám
NÉPSZAVA 1983. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Új-Delhiben folytatta munkáját az el nem kötelezettek külügyminiszteri értekezlete Kis Csaba, az MTI kiküldött tudósítója jelenti. Pénteken az indiai fővárosban folytatta munkáját az el nem kötelezett országok VII. csúcstalálkozóját előkészítő külügyminiszteri értekezlet. A tanácskozás a többi között a kambodzsai képviselet kérdésével foglalkozott. Egyes országok, mindenekelőtt az ASEAN tagjai ugyanis azt akarják elérni, hogy a csúcsértekezleten részt vehessen a Pol Pot-istákkal szövetkezett Norodom Szihanuk, a Kambodzsai Népköztársaságot pedig tartsák távol. A mozgalom előző, havannai csúcsértekezletén Kambodzsa helye üresen maradt, s a külügyminiszterek konferenciáján elnöklő India most is hasonló megoldást javasolt. Vietnam külügyminisztere, Nguyen Co Thach rámutatott, hogy bár a Pnom Penh-i törvényes kormány az egyedül jogosult Kambodzsa képviseletére, a mozgalom szolidaritása érdekében Vietnam hajlandó elfogadni a Havannában is elfogadott megoldást. Hasonló álláspontot fejtett ki több más ország, köztük Kuba külügyminisztere. Jugoszlávia, amely elismeri Norodom Szihanuk állítólagos koalícióját, a mozgalom egységének fenntartása érdekében, ugyancsak hajlandó volt támogatni az „üres szék” javaslatot, amelyet a résztvevők többsége elfogad. A miniszteri értekezlet megvitatta a csúcstalálkozó elé terjesztendő dokumentumot, amelyet az indiai kormány készített elő. Több felszólaló, köztük Banglades külügyminisztere sürgette, hogy határozottan szólítsák fel a fejlett ipari országokat a világot átfogó és különösen a fejlődő országokat sújtó gazdasági válság megvitatására. A miniszteri megnevezés nélkül — „egy fejlett országra utalt”, amely elutasít minden ilyen tárgyalást. Sok felszólaló azonnali intézkedéseket sürgetett a kérdés megoldására. Az el nem kötelezettek csúcstalálkozója hétfőn kezdi meg munkáját Új- Delhiben. A részt vevő országok küldöttség vezetői, köztük mintegy 80 állam- és kormányfő, a hét végén érkeznek a helyszínre. Már az indiai fővárosban tartózkodik Jaime Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára, aki pénteken találkozott Indira Gandhi miniszterelnökkel és több más indiai vezetővel. Éjszakai ülésre hívták öszsze pénteken az el nem kötelezettek mozgalmában részt vevő országok külügyminisztereit, hogy még a hét vége előt befejezhessék a hétfőn kezdődő csúcskonferencia előkészítését. Bár a külügyminiszterek csütörtökön kezdődött tanácskozásán számos kérdésben sikerült röviden megegyezésre jutni, a munka rendkívül elhúzódott, mivel egyes országok, mindenekelőtt az ASEAN, a délkeletázsiai országok szervezetének tagjai vitát kényszerítettek a tanácskozásra a kambodzsai képviseletről. A vitában csaknem hatvanan szólaltak fel s a szingapúri külügyminiszter szerint „nem elsősorban arról vitáztak, hogy ki foglalja el a helyet, hanem arról, hogy milyen eljárást kell követni, illetve arról, hogy a Havannában hozott döntés nem felelt meg az egyetértés elvének”. A miniszterek pénteken megállapodtak abban, hogy javasolják a csúcstalálkozónak a Bahama-szigetek, Barbados és Kolumbia felvételét a mozgalom tagjai sorába. Megfigyelői státust javasolnak Antigua és Barbados államnak, vendégként javasolják Dominika részvételét. A hétfői megnyitó előtt a küldöttségvezetők számos két- és több oldalú találkozót tartanak. Az indiai főváros készen áll a nagy jelentőségű tanácskozásra, amelyet ezúttal már, az újonnan felvételre kerülő országokkal együtt, több mint száz ország képviselői tartanak. A világméretű érdeklődést mutatja, hogy az indiai sajtó képviselőin kívül több mint 1500 tudósító érkezett Új- Delhibe. A bonni választási csata (Folytatás az 1. oldalról) nyugati egység megszilárdításának fontosságát hangoztatta. Pénteken a két nagy ellenfél, Helmut Kohl és Hans- Jochen Vogel egymást követően sajtókonferenciát tartott Bonnban. Kohl rövid bevezetőjében elégedetten állapította meg, hogy a kampány — bár olykor „túl kemény” volt —, mégsem fajult el. Annak a reményének is hangot adott, hogy vasárnap este, a szavazóhelyiségek bezárását követően kiderül majd, hogy a választók bizalmukról biztosították őt. Helmut Kohl a sajtóértekezleten kijelentette: a vasárnapi nyugatnémet választást követő hetekben az Egyesült Államok kormánya új javaslatot terjeszt elő az európai közép-hatótávolságú fegyverek csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. Hans-Jochen Vogel a szokásosnál rövidebb kampány végén úgy vélekedett, hogy a szociáldemokratáknak sikerült a legfontosabb kérdéseket, így a szociális igazságosságot, a munkanélküliséget és a béke biztosítását választási harcuk középpontjába állítani. Rámutatott, hogy az elmúlt hónapokban — holott már a Kohl-vezette keresztény-liberális koalíció volt hatalmon — nagy arányban, 700 ezerrel növekedett a munkanélküliek száma. Bár Bonnban gyakorlatilag már a választási kampány befejezéséről beszélnek, az nyilván — a hagyományoknak megfelelően— az utolsó pillanatig, szombaton késő estig tart. Ennek részeként fordult felhívással a választókhoz a nagy tekintélyű, idős politikus, Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójának elnöke, aki 1949 — tehát az NSZK létrejötte óta — képviselő, s most fejezi be parlamenti pályafutását. Felhívásában két világháború és a Hitler-diktatúra tapasztalataira emlékeztetve, arra szólítja fel a választókat, szavazzanak úgy, hogy a munkavállalók a választást követően úgy érezhessék, az NSZK kormánya az ő érdekeiket a jelenlegi keresztényliberális koalíciónál határozottabban képviseli. Thurzó Tibor Allende özvegyének tilos... Hortensia Allende, az 1973. szeptemberben meggyilkolt chilei elnök, Salvador Allende özvegye nem kaphat beutazási engedélyt az Egyesült Államokba — közölte csütörtökön az amerikai külügyminisztérium szóvivője. A szóvivő azzal indokolta a tilalmat, hogy Hortensia Allende tagja a Béke-világtanácsnak. Allende özvegye egyházi csoportok meghívására Kaliforniában tartott volna előadásokat a női egyenjogúság és az emberi jogok kérdéséről. Az elutasításról Mexikóvárosban értesülve, Hortensia Allende „önkényes és megkülönböztető lépésnek” nevezte az amerikai külügyminisztérium intézkedését. Allende özvegye legutóbb 1981-ben járt az Egyesült Államokban, akkor a dél-afrikai faji elkülönítésről rendezett ENSZ-tanácskozáson vett részt New Yorkban. Merényletek Kabulban Kabulban péntek reggel emberáldozatokat követelő pokolgépes merényletek történtek. Az egyik robbanás során három ember, köztük két kisgyermek, vesztette életét. Egy másik robbanószerkezet pedig, amelyet egy autóbusz-megállóban helyeztek el, tíz tisztviselőt sebesített meg. Robbanás okozott súlyos károkat egy bankkirendeltség épületében, megrongálódott több kis üzlet és autóbusz. (TASZSZ) A Sárszentmihályi Állami Gazdaság tőzegbányájában és lápimészkitermelő helyein teljes kapacitással dolgoznak a kotrógépek. A mezőgazdasági nagyüzemek szívesen alkalmazzák ezeket az olcsó és hatásos talajjavító anyagokat MTI fotó - Kerekes Tamás felvétele 3 Itt idők , új fölismerések Mostanában elég gyakran használjuk azt a megállapítást, hogy számunkra nemzeti sorskérdéssé vált viszonylagos gazdasági elmaradottságunk leküzdése. Egy-másfél évtized alatt kell is, lehet is gazdasági hátrányainkat behozni ahhoz, hogy hazánk gazdasága a „kor színvonalára” emelkedjék, hogy ennek nyomán lényegesen növekedjék a jólét. Ezekből a mondatokból a lét nagysága, komolysága és a mai felnőtt nemzedék történelmi felelőssége árad. Mégis néha úgy érzem, nem fogják föl sokan helyzetünket, passzív reménykedéssel néznek a világba: „majd elleszünk valahogyan”. Sajnos nemcsak az úgynevezett „egyszerű emberekből”, hanem a vezetők egy részéből is hiányzik a világméretekre szabott gondolkodás, s emiatt a helyzet fölismerése és megértése. Ezek a körök nem tudják sem most, sem a jövőben megfelelően elhelyezni hazánkat a különböző társadalmi berendezkedésben élő népek közösségében. Ebből adódik a kapitalizmus és a szocializmus mai állapotának gyakran irreális megítélése: az előzőt megeszi a világgazdasági válsággal járó gazdasági és társadalmi ellentmondás, a másik meg elérte már azokat a magaslatokat, amelyek stabilizálják, s onnan már különösebb erőfeszítés nélkül följebb mehetünk, visszaesések nélkül. A fordított szélsőség sem ritka: a tőke legyőzhetetlenül erős, a szocializmus gazdaságilag sohasem jut el a modern gazdaság színvonalára stb. Hamis — de létező — gondolkodás ez. A bizonytalanság tünetei és az útkeresés jegyei keverednek az értetlenséggel. Ez is indok a tudatos szellemi erők egységesebb cselekvésére: az ébresztő, a mai világ állapotát és jövőjét mélyen elemző vitákra. A kapitalizmus ereje A mai kapitalizmus hatalmas gazdasági erővel és még tartalékokkal is rendelkezik, léte, jövője tehát nem tiszavirág életű, de nem is örök. Viszont fogékonysága, megújulási képessége kifinomult, az évszázados múlt tapasztalatai hasznosulnak. Tíz esztendeje még a jóléti államot — túlzásokkal is — propagálta és „gyakorolta”, ma a hatalom kegyetlenül kemény védelmezője azokkal szemben, akikhez „jónak” mutatkozott. Gazdasági erejének növelése — és elsősorban az Egyesült Államok tőkéseinek — érdekében létrehozta a multinacionális tőkét (nemzetekre kiterjedő, nemzetek feletti gazdaságot teremtett), a tudomány, a technika és legkiválóbb szakemberek koncentrált működését hozta létre. Csak egyetlen tényt — amely figyelmeztető már a jelen, de még inkább a közeljövő szempontjából —, a számítástechnika alkalmazását említem. Azokon a piacokon, ahol az ipari termékek mérkőznek, még két-három év és a komputer alkalmazását mellőző termékek teljesen leszorulnak a pályáról. Vagy annyira értéken alul adhatók el, hogy — némi túlzással — kiárusítható lesz egy-egy nemzetgazdaság, elfogy az ereje. Mi is foglalkozunk — a KGST-együttműködés keretében — számítástechnikával, van erre fejlesztési programunk, és kezdeti eredményeinkről is szólhatunk. De az amerikai, japán, NSZK stb. ipari termelés mérföldes léptekkel megy ezen az úton, mi sajnos nem a „száguldás országútján” járunk. Ha ez így folytatódik, akkor a versenyképesség csökken, a minőségi különbségeket kifejező olló szárai nem kellő sebességgel közelednek. Igaz, nem lehet ipart modernizálni, magas technikai szintre fejleszteni pénz nélkül, rettenetes mennyiségű pénz nélkül. De mivel ebből van a legkevesebb, azért már eleve sokan úgy könyvelik el helyzetünket, mint a lemaradottakét, a partvonalon kívülre kerültekét. Nem. Éppenhogy nem. Az teljesen világos, hogy a szocialista országok egymagukban, tehát külön-külön nem tudnak — gazdasági helyzetük, termelőerőik adott állapota miatt sem — egyedül eredményesen megküzdeni gazdasági gondjaikkal. Ez alól csak a Szovjetunió lehet kivétel, gazdaságának, nyersanyagbázisának, haditechnikájának stb. hatalmas potenciálja folytán. Mert ha a tőke a fél világot átfogó mammutintézményekbe integrálódott horizontálisan, vertikálisan, hogy kizárólagosságot biztosítson magának a tőkés világpiacokon, s a legkorszerűbb technika alkalmazásával és fejlesztésével uralja a terepet, akkor számunkra ez a folyamat meszszemenő konzekvenciák levonásához és gyors gyakorlatiassághoz kell hogy vezessen. A szocializmus gazdasága A KGST több mint negyedszázados működése nemcsak arra válasz, hogy a szocialista országok közössége fölismerte már akkor, hogy csak összefogott gazdasági erőkkel lehet fölvenni a versenyt a tőkével és elérni azt, hogy számottevő tényezőkként kerüljünk be a világpiacra. De most a szocializmus és a tőkés világ e kiélezett gazdasági küzdelmében új fölismerésekhez jutottunk. A békés egymás mellett élés az élet feltétele a földön. Csak az nem mindegy, hogy a jelenben — és a jövőben még inkább — milyen gazdasági erővel rendelkező pozíciók élnek békésen egymás mellett. A katonai erő mellett hangsúlyozom a gazdasági erő öszszességét, a szocialista világrendszer gazdasági erejének összességét! Mert ez a meghatározó. Nekünk ezernyi jó vállalkozásunk, kooperációnk van, mintegy igazolása, bizonyítéka annak, hogy a korszerű gazdasági együttműködésnek nagyon kifizetődő s hasznos gyakorlatával rendelkezünk. Érdemes megfigyelni a tőkés multinacionális vállalkozások működését, amelynek alapelve a gazdasági hatalom fejlesztése, a profit biztosítása. Számunkra is létszükséglet a szocializmus gazdasági hatalmának növelése. Visszatérve Leninhez, a termelőerők fejlettsége határozza meg — végső soron —, hogy ki, kit győz le. Az államközi megállapodások, a kölcsönös tervegyeztetések, a közös programok stb. mellett a mainál bátrabban lehetne — kellene — egyes ágazatok tevékenységének nagyobb mérvű integrálását megvalósítani, amellyel gyorsabb technikai fejlesztést érhetünk el, s versenyképesebbé válhatnak termékeink a világpiacon. A nemzetgazdasági érdek nem ellentétes a határokon túllépő vállalkozásokkal, a közös vállalkozással sem. Ezt a gazdasági együttműködés negyedszázados eredményei eléggé bizonyítják. De határozottabb lépéseket kívánna a közvetlen vállalati kapcsolatok fejlesztése is. E kapcsolatok túllépnek országhatárokon, egységes szervezetként saját igazgatásukban, saját haszonnal és kockázattal működnek. Ennek persze megvannak az árucsere-forgalmi, adó-, vám-, deviza- stb. feltételei. A fejlett tőkés gazdaság technikai, műszaki színvonalának, az ottani termelékenységnek az elérése és meghaladása ezen a csatornán is nélkülözhetetlenül értékes forráshoz jutna, ha ehhez a szocialista gazdaság még kedvezőbb feltételeket teremt. Könnyű leírni, de nem egyszerű ezt megvalósítani. A szocialista országokban egymástól eltérően fejlett gazdaság alakult ki, különböző értékű, minőségű a technikai színvonal, a szervezés, irányítás stb. Az ötvenes évek autarchikus fölfogásából származó gyakorlat az „önellátás” megteremtésére törekedett, s annak a korszaknak kedvezőtlen hatásai máig érezhetők — ha csökkenő mértékben is. Komplikálja az effajta összefogást az is, hogy nemzeti kereteink túlságosan „feszesek” még, ennek — érthető, de egyre kevésbé elfogadható — magyarázata : négy évtized rövid idő ahhoz, hogy a nemzeti érdekek képviseletét a nemzetközi méretű vállalati fejlesztésben véljük és tudjuk valójában megoldani. Mindez természetesen nem zárja ki a tőkés és a szocialista gazdaság és kereskedelem együttműködését, közös vállalkozások, vállalatok további létrehozását és fejlesztését. A szocializmus gazdasági fejlődésében, a két gazdasági világrendszer versenyében a lényeg a szocialista nemzetközi vállalkozások megteremtése, kifejlesztése a legmodernebb technikai bázison. Az igény tehát nem úgy jelentkezik, hogy vagy ezt, vagy azt. Mindkettőt! A Kelet-Nyugat kapcsolatait is ez az út egyengeti valójában; a termelőerők meggyorsított fejlesztése, amely a hangsúlyt a szocialista gazdaság egészére teszi, a valóságos nemzeti érdekek javára. Bármilyen módon vizsgáljuk, minőségileg megváltozott a világ, kiélezettebbé váltak a politikai és gazdasági viszonyok. Már nem elvileg, hanem gyakorlatilag jelentkezik a kérdés: a világpiacon csak az boldogul, aki jobbat, olcsóbbat tesz a vevő asztalára. Történelmi értékű váláss Hazánk nem tartozik a világpolitikát irányító, a világgazdaság sorsát meghatározóan egyengető országok sorába. Negyedszázados politikánk jól kifejezi: tudjuk helyünket, szerepünket. De a szocialista közösség gazdaságai kivétel nélkül éppen úgy érzik, mint a miénk, hogy újak a követelmények, s ezek elől kitérni nem lehet. A szocializmus gazdaságának jelene és jövője egyaránt igényli a gyorsabb cselekvést. A gazdasági kihívásra válaszolni kell. A történelem nemcsak úgy tette föl számunkra a kérdést, hogy mit tehetünk saját magunk a létező szocialista gazdaság fejlődése érdekében. Amit el kell — és el lehet — végezni nemzeti keretek között, azt elvégezzük. Hiszen a gondolkodó emberek azért értik és érzik a helyzet komolyságát, de az önerő magában nem hozza és nem hozhatja létre a szükséges változást. Ehhez sokkal koncentráltabb erőfeszítésekre van szükség. A szocialista gazdaság világméretű összefogására, hallatlanul nagy befektetésekre, mert a korszerű, gazdaságos technika iszonyatosan pénzigényes. Nehezíti helyzetünket a ránk kényszerített — elsősorban a Szovjetuniót terhelő — fegyverkezés, amellyel az imperializmus hátráltatja a szocialista gazdaság fejlődését. Arra törekszik, hogy ez a fejlődés lelassuljon, stagnáljon és azt szeretné, hogy az évtized végére periférikus tényezővé zsugorodjon e gazdaság ereje, a világgazdaságban lényegtelen tényezőként szerepeljen. Az ez elleni küzdelem más eszközöket és módszereket is kíván a szocialista gazdaság egészének fejlesztésében. Ami természetesen nemcsak rajtunk múlik. Mint ahogyan a békés egymás mellett élés fönntartása, védelme és fejlesztése sem. De minden rendelkezésünkre álló, alkalmas eszközzel az enyhülési folyamat fönntartását és a szocialista gazdaság erőteljesebb fejlődését kívánjuk szolgálni. Ezek annyira sorsdöntő kérdések, hogy sehol, senkinek sem lehet közömbös vállrándítással elmenni mellettük. SIKLÓS JÁNOS