Népszava, 1983. június (111. évfolyam, 128–153. sz.)

1983-06-22 / 146. szám

A Légió a Farkas-völgyben Klapka-légió címmel nagysza­bású történelmi filmet forgat­nak a Farkas-völgyben. A Ma­gyar Televízió produkciójában a főszerepet - Klapka táborno­kot - Tordy Géza alakítja. Partnerei: Koncz Gábor, Men­­sáros László, Reviczky Gábor, Koltay János, Juhász Jácint és Nagy Gábor. A látványos tö­megjelenetekkel tarkított törté­nelmi játék operatőre: Gulyás Buda. Rendező: Hajdúfy Mik­lós. Danis Barna felvételei Mensáros már jelmezben Még egy utolsó megbeszélés Hajdúfy Miklós rendező Együtt a csapat Kamera: indul! 6 Boglárlellétől Siófokig Százezrek művelődése, szórakozása Ugyanúgy, mint a múlt nyáron, az idén is végigjártam a Balaton déli partját, Siófoktól Boglárlelléig, hogy a júniustól szeptemberig ott nyaraló, üdülő, kempingező több százezer ember, s természetesen a helyi lakosok művelődési, szórakozási lehetőségeiről tájékozódjam. Nem térhetek ki minden rendezvényre, részletre, csak néhány példát említhetek, beszélgetésekből idézhetek. De talán így is sikerül jelzést adnom az egészről, arról, hogy milyen jellegű rendezvények, kulturális lehetősé­gek várják azokat, akik a nyárból hosszabb-rövidebb időt a nagy tó partjának ezen a szakaszán töltenek. Színpadon és hajón Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ a nyári (és nemcsak a nyári) helyi és környékbeli művelődési élet legfontosabb szervezője. A leggazdagabb programot kí­náló is egyben. Június eleje óta, s július 18-ig látható a földszintjén a Czóbel Béla­­emlékkiállítás. Most 17-én karikatúrakiállítás is nyílt az épületben — az immár több éves hagyománynak megfelelően — Dluhopolszky László műveiből, amely augusztus 1-ig látható. Ké­szülnek más kiállításokra is, szerveznek gyermekműsoro­kat, egyebeket. Róka László igazgatóhe­lyettes elmondta, hogy a KISZ KB nyári színházának produkciói közül mindegyik látható lesz Siófokon. Ta­valy befejeződött a siófoki szabadtéri színpad felújítá­sa. Ha az időjárás engedi, a modern színpadot igyekeznek jól kihasználni. Folytatódnak az idén is az Egy élet dalla­ma című Kálmán Imre-mű­­sor előadásai. Ezt más tele­pülésekre is elviszik, egé­szen Keszthelyig, Nagykani­zsáig, illetve Kaposvárig. Lesznek könnyűzenei rendez­vények is. Egy-egy alkalom­mal fellép egy népi együttes a Fülöp-szigetekről, s egy kambodzsai táncegyüttes. Pe­­ge Aladár és együttese kinn a vízen, hajón ad koncertet több alkalommal. — Itt, a művelődési köz­pontban, az IBUSZ-szal kö­zösen, szervezett formában néptáncesteket hirdetünk — folytatta az igazgatóhelyet­tes. Hivatásos és amatőr együttesek egyaránt szere­pelnek a műsorokban. Az utóbbiak között van a helyi Balaton Néptáncegyüttes, amelyik ebben az évben húszéves. A közönségszerve­zésben, ezeknél az esteknél is, más műsoroknál is az ide­genforgalmi hivatalokon kí­vül sokat segítenek az üdü­lők, a szállodák. A kép, mint ebből a rövid felsorolásból is látható, biztató. A könnyűzenei rendezvények, a folklórműsorok, a gyermek­­műsorok száma, választéka kielégítőnek mondható. A kiállí­tásokra sem lehet panaszunk. Vidám, könnyedebb szórakoz­tató műsorokban sincs hiány. S amikor mindezt sorolom, gondolok a szakszervezeti üdülőkre is, amelyek ugyancsak nagyon sokat tesznek a művelődési lehetőségek biztosításáért, a kulturált szórakozásért. Ami gond maradt: a színházi mű­sorok hiánya. Évtizede folyamatosan kevés van belőlük, a fajsúlyosabbakból pedig az idén még kevesebb mint eddig. Vajon a Balaton-part megfelelő nyári színházi ellátása már sohasem oldódik meg?! Mátyás István Kezdem utam végpontjá­val, Boglárlellével, valóban csak jelzésszerűen. A már évekkel ezelőtt kiállítóte­remmé alakított két kis, han­gulatos kápolnában ezúttal is egymást váltják a kiállítások. A domboldali szabadtéri szín­padon viszont az idén nél­külöznünk kell a kaposvári színház vendégszereplését. Helyettük a KISZ KB úgy­nevezett nyári színházának produkcióiból láthatnak az érdeklődők. Ezek a műsorok a KISZ KB pályázata alap­ján válogatódtak össze, kü­lönböző színházak fiatal művészeinek munkájaként kerülnek a Balaton partjá­ra s az ország más vidékeire. Tavaly kezdődött ez, most nyáron folytatódik. A mű­soron többek között Katajev­­től a Bolond vasárnap, Shaf­­fertől a Black comedy, Ja­­cobitól a Leányvásár, va­lamint különböző összeállí­tások. Balatonföldvár szabadtéri színpadán hagyományosan láthatók az idén is például folklór- és könnyűzenei mű­sorok. Ideális környezetben Jeles napok Bala­tonföldvárról, de akár Siófokról és más települések­ről is érdemes elmenni Ba­­latonszemesre, a most 11-én nyílt és augusztus 31-ig meg­tekinthető Latinovits Zoltán­­emlékkiállításra. Különböző relikviák, kinagyított fotók, színházi plakátok segítségé­vel felidézhetjük magunkban egy tüneményesen ívelő és sajnos korán megszakadt színművészi pálya emlékeze­tes állomásait, maradandó pillanatait. „Megsiratni való, hogy mint a többi veszélyes sorsú zsenit, őt sem tudtuk megtartani’’ — olvashatjuk az egyik nagyított fényké­pen Illyés Gyula szavait, sa­ját kézírásával. Szántódpusztán, az Ide­genforgalmi és Kulturális Központban továbbra is lá­togatható a Pálóczi Horváth Ádám-emlékszoba, a hely­­történeti, az agrártörténeti és a többi kiállítás. A három éven keresztül nagyon sokak nagyon jó szabadtéri mozi is működik itt. A parthoz, szá­mos szakszervezeti üdülőhöz és a szállodához közeli üdü­lőhelyi klubban esténként diszkó várja a fiatalokat. Hirdet a klub ezenkívül kon­certeket, kaszkadőrbemuta­tót, pantomimestet két al­kalommal (az egyik már megvolt, a másik augusztus­ban lesz), bábelőadásokat gyermekeknek, néptáncmű­sort szinte hetenként, s jú­lius elején a Rajkó Zenekar vendégszereplését. Örömmel tapasztaltam az utóbbi három—négy évben, hogy megszaporodtak a könyvárusítóhelyek a Bala­tonnál. Közülük az egyik itt a földvári üdülőhelyi klub közelében található. Azért említem külön, mert itt vá­sárolhattam könyveket az üvegajtóra kiírt nyitvatartá­si idő lejárta után is. „Addig kell nyitva tartani, amíg ve­vő van. Miért ne olvashatna valaki egy jó könyvet este akkor is, ha csak késő dél­után vetődött errefelé” — hallottam örömmel az eláru­sítótól, által megcsodált Ló és lovas a magyar képzőművészetben című tárlatot azonban újabb váltotta fel: Jeles napok a képzőművészetben. A népi élet, a falu ünnepeit mutatja be festmények és szobrok segítségével, a születéstől a halálig. A Magyar Nemzeti Galéria anyagából válogatott tárlatot N. Pénzes Éva és Pogány Ö. Gábor rendezte. — A pincében Kőhegyi szőlő címmel nyílt új állandó kiállításunk — mondta Sza­bó Miklós, a központ veze­tője. — Annak idején Za­­márdi-Kőhegyen nagyon ko­moly szőlőművelés folyt, ezt idézzük meg. Két újabb épü­let rendbehozása is elkészült tavaly óta itt a területünkön, egy istálló és egy ól. Épül az akváriumunk, pontosabban több mint húsz akvárium, amelyekben a Balaton élővi­lágát mutatjuk majd be. Va­lószínűleg jövőre már meg­nyithatjuk. Az idén is lesz­nek olyan rendezvényeink, mint például a kutyakiállí­tás, a díjugratólovas-ver­­seny, a régi magyar ze­­ nék­-nyári klub Siófokon, közvetlenül a vízparton, új üdülőhelyi klub nyílt. Nagyon szép kivitelű és berendezésű épület, te­rasszal, játékautomatákkal, háromszáz embert befogadó színházteremmel. Május 12- én nyílt, amikor egyben Sze­keres Erzsébet textilművész kiállítását is megnyitották benne. Ősztől újabb kiállí­tások lesznek. A klub a művelődést és a szórakozást egyaránt, egy­szerre szolgálja, mint Balas­sa Béla klubvezető mondta. A helyi lakosokat és a nya­ralókat egyaránt kiszolgálja. Szünnapot nem tart. Télen is, nyáron is nyitva van, csak a téli időszakban nem reggel­től, mint most, hanem kora délutántól. Közvetlen köze­lében vannak az ismert sió­foki szállodák, s vonzáskör­zetébe tartozik egy sor üdü-nét megszólaltató hangverse­nyek, valamint augusztus 21- én a II. nemzetiségi néptán­­cos-találkozó é­lő, bennük összesen mintegy háromezer férőhellyel turnu­sonként. Az üdülők közül több télen is üzemel. A klub a gyermekeket báb­színházi műsorokkal, Rodol­fo fellépéseivel várja. A programok nagyobb része azonban a felnőtteknek szól. A húsz-, huszonöt éveseknél idősebbeknek, felső korhatár nélkül. Néptáncestek, hang­versenyek, előadóestek vár­ják a betérőket. Rossz idő­ben újságokat, folyóiratokat, sakkot, játékautomatákat kí­nálnak. Esténként zenés-tán­cos helyként működik. De olyasmi is belefér a klub programjába, mint például a július 15—17. között rende­zendő hobby szörfnapok, amelyen csak amatőrök nyerhetnek, vagy ugyanak­kor a MÁV népművészeti és műtárgy aukciója. SZERDA, 1983. JÚNIUS 22. NÉPSZAVA A rádió mellett MÚLTUNK KÚTJAI Mélységesen mély a múltnak kútja — vallja az a műsor is, amely — több folytatáson át — a magyar őstörténet leg­mélyebbe próbál hatolni. Lu­kácsi Béla szerkesztő-műsor­vezető aktív közreműködésé­vel a legismertebb szakte­kintélyek sorakoznak föl, hogy tudásuk legjavát nyújt­sák, hogy a legújabb kutatási eredményeket építgessék be a köztudatba. Mert mindig van „legújabb” eredmény, amiről a közönséges halandó az iskolakönyvelőből kinővén, csakis akkor szerezhet tudo­mást, ha odafigyel a tévére, rádióra. A Múltunk kútjai egyszer­re felel meg a korrekt infor­mációnyújtás, a tudálékosság nélküli tudományosság, a szakszerűség, és a szórakoz­tató műsor megkívánta fel­tételeknek. Úgy tudja ismer­tetni a legfrissebb régészeti, antropológiai eredményeket, hogy szinte lázba jövünk tő­le, olyan frissen, elevenen „láttatják” a rovásírásos fel­iratokat, a székelység eredet­­problematikáját, az ősmagya­rok temetkezési szokásait, és egyúttal ugyanilyen lüktető elevenséggel korrigál tévhi­teket, meggyökeresedett ba­bonákat. Csak azt sajnálhat­ja az ember, hogy meglehe­tősen rossz műsoridőt kapott az adás, hétköznap reggel fél kilenc és kilenc között ugyan ki is van rádiókörelben a nagymamákon és a rádiókri­tikusokon kívül? NINCS UBORKASZEZON Nem mint műsorhoz, ha­nem mint problémához szó­lok ezúttal hozzá a 168 óra riportjaihoz. A mindig éllénk figyelmet keltő szombat délutáni prog­ram — nyár lévén — mégsem mutatja az uborkaszezon je­leit. Külpolitikai összeállítá­sa — Bolgár György szer­kesztőnek köszönhetően — igazán ideálisan aktuális volt, napi kérdésekre tudtak megfontolt alapossággal rea­gálni. Baranyai Ilona moszkvai tudósító ezúttal is kitett ma­gáért, gyorsan és szakszerűen elemezte a legújabb esemé­nyeket, megelőzve ezzel a napilapokat is. Azon viszont csodálkoznom kellett, hogy a „Gyivis” gyerekek lakásbe­jelentéséről, illetve az ezzel kapcsolatos legújabb­­ elkép­zelésekről nem tudtak a rá­dióban, már a tévéből hall­hattuk, milyen tervezetek készülnek az állandó lakás­bejelentés megoldására. Mi­után a gyerekek életében az állami nevelőotthon az átme­neti, a leghelyesebb lenne a korábbit, a szülői lakcímet megtartani állandó lakóhe­lyül, így a „nagy sehová” ib­­seni tátokzatosságú kifejezé­sére sem lenne többé szük­ség, a gyermeket a család­nak kénytelen-kelletlen, vissza kellene fogadnia. Kaf­kai képzeteket keltett ben­nem az a riport, amely a ta­nácsi lakásosztály-vezető bü­rokratikus alaposságú foga­dónapjairól szólt: a rádió ri­porterét októberre jegyezték nála elő. Gondolom, a lassú munkához idő kell... leg­alábbis így mondja a jó pesti közhely. SZIVÁRVÁNY SZÍNBEN A PÉNZ A vasárnapi Szivárvány színes tarkasággal beszélt életünk fontos eleméről, a pénzről. Jó ötleteket adtak ahhoz, hogyan is „illik” átad­ni szemlesütve a jattot, hogy valamiképpen meg ne sért­sük az átvevőt, hogyan le­het kis fizetésből is spórolni, és egyáltalán, miért járunk az OTP-be oly gyakran. Igaza volt annak a riport­alanynak, aki sértetten pat­tant fel, mit érdekli a ripor­tert, hogy mit kezd a taka­rékból kivett 700 forinttal. Angliában például ezt az egész riportot nagyon nehe­zen lehetett volna megcsinál­ni, annyira nem közügy a pénzügy. Lassan nálunk is szégyelljük bevallani, meny­nyi a fizetésünk (olyan ke­vés vagy olyan sok), hogyan gazdálkodunk vele, mennyi a mellékesünk, mennyi a ki­adásunk, mennyit adunk há­lapénznek, csúszópénznek, borravalónak. Azt hiszem, pénzkiadás a módszereinkről nem szívesen beszélünk, arról sem, ha minket csaptak be, arról sem, ha mi nyertünk valamilyen üzleten. Kis ügyek ezek ugyanis, hiszen tőkés és tőke nem lévén nálunk, korlátok között, ellenőrizhető módon folyik el és folyik be a pén­zünk. A Kapás Irén készítet­te riportból viszont megis­merhettünk egy nagyon ro­konszenves házaspárt, a férj és a feleség, meg a gyerekek a derűs takarékosság és a de­rűs élet összefüggéseiből ad­tak szép leckét. GYERMEKEINK SZUBKULTÚRÁJA Nem hinném, hogy osztat­lan tetszést aratott volna a vasárnapi Gondolatjel egyik interjúja. A Városi gyerekek „szubkultúrájáról” esett ben­ne szó, azokról a kis verses malacságokról, rigmusokról, trágár közhelyekről, amelye­ket valamennyiünk fia, lánya hazahord a napköziből, ovi­ból, iskolából. S amelyeket valamennyiünk jószándé­­kúan megpróbál nem meg­hallani, nevetünk rajtuk, vagy egyszerűen tudomásul vesszük létezésük elkerülhe­tetlenségét. „Petőfi Sándor gatyában táncol” — ilyen és ehhez hasonló, már a Sando­­kánt is rigmusba foglaló el­­meszülemények aligha hoz­hatók a magyar népdallal kö­zös nevezőre (mint azt a ri­portból meglepve hallhat­tuk), gyűjtésük, feltérképezé­sük ellen nincs ugyan kifogá­sunk, aki erre specializálja magát, ám legyen, teljék benne kedve. De mindezzel vajon miért traktálják a szülőket és a gyerekeket a főidőben, a főadón? Hogy még nagyobb tere legyen mindennek ott­hon, és az iskolákban, hogy a gyerek a tudós gyűjtőre hi­vatkozva hadarhassa e csacska versikéket sorozat­ban? Az idézett folyóirat ■méltó helye a közlésnek, még a rádióban is elmondhatják, amiit erről gondolnak a gyermekek által kevésbé hallgatott időpontokban. Ha­sonló témákat ajánlhatnék: plakátátrajzolás művészet, falfirkálásszokások, tan­könyv- és füzet lapszéli meg­jegyzésgyűjtés, pacabemuta­tó stb. Komolyra fordítva a szót: rengeteg fontos, napi aktua­litású kulturális ügyről nem esik szó a Gondolatjelben, mert talán nem fér be, hang­versenyekről, bemutatókról, moziról, művészetről és oly sok egyébről hiányos a rádió értékítélete, bemutatása. Miért éppen ezt a vitatható értékű, kérészéletű szubkul­turális szférát vették célba? Jó, jó, vegyük tudomásul, van ilyen. De annyi más, sok­kal fontosabb érték is léte­zik. Gyűjtse a kacatot, aki akarja. Még én is hozzá tud­nék járulni néhány, gyerme­kem által hazahozott triviális produktummal. Még szelle­mes is akad köztük. De azért egyik sem méltó arra, hogy a rádió útján terjesszük ... Háry Márta Horizont — A XX. század a karika­turisták szemével címmel nyitottak kiállítást kedden a Gödöllői Galériában. A tár­laton Balázs-Piri Balázs, Brenner György, Dallos Jenő, Lehoczki István és Sajdik Ferenc mintegy száz alkotá­sát mutatják be. — Néptáncfesztivál Gyu­lán. Pénteken kezdődik Gyu­lán a háromnapos jubileumi néptánctalálkozó, amely a 35 évvel ezelőtti első országos fesztiválra emlékezve összeg­zést ad arról, milyen utat járt be a magyar néptánc­mozgalom a felszabadulás utáni évtizedekben.­ ­*

Next