Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)

1983-07-01 / 154. szám

­ A más dolgában Veszedelmes magasságba kapaszkodtak fel, s a nem ép­pen nekik való játszóhelyen ugrabugrálnak a gyerekek. Félő, hogy valamelyikük lepottyan s alaposan megsebe­sül. Egy arra járó megáll és odakiált: „Gyertek le onnan azonnal, mielőtt valaki lezuhan közületek!” A gyerekek talán hallgatnak a szóra, talán csak vállat rándítanak odafent, sőt, talán egyikük visszakiált: „Mi köze hozzánk a bácsinak?” Ha történetesen szülő is van a közelben, talán ő is se­gít elutasítani a beavatkozót. Ám az sem kizárt, hogy — meglepetve és meghatódva az idegen gesztusától — meg­köszöni a segítséget, amely jobb belátásra téríti a fickán­­dozó gyerekeket. De egy bizonyos: napjainkban nem éppen hálás szerep a „más dolgába való beavatkozás”. Ha a meglehetősen bőséges példatárat nézzük, s abból a sokféle konkrét ese­tet, eléggé lesújtóak a tapasztalatok. Mert mi vár több­nyire arra a járókelőre, aki utcai veszekedőket, netán ve­rekedőket próbál csitítani? Vagy mit felelnek többnyire annak, aki szót emel, mert valakik a közterek fáinak, bokrainak gallyait tördelik? Mit válaszolnak annak, aki figyelmezteti a másikat, hogy ne hajítsa el könnyedén elégett cigarettáját, összegyűrt papírdarabját a járdára? Milyen szóözön várja azt az utast, aki egy megsértett, goromba szavakkal illetett utastársa védelmére kel? A nem illetékes beavatkozókat még az önbíráskodás vádja is megilletheti, de mindenesetre jóval több az esé­lyük arra, hogy kellemetlenségbe keverednek maguk is, mint arra, hogy megfogadják az intő szavukat. Sok — egyébként valóban segítőkész ember — kérdi magától (lesújtó tapasztalattal az emlékezete tarsolyá­ban): „Csakugyan, mi a csudának avatkoztam én bele? Mit törődöm én a mások dolgával, ami az én fejemre gyűjti a bajt, a kellemetlen perceket?” A mások dolgába való beavatkozás tehát napjainkban nem kockázat nélkül való. A be nem avatkozás viszont szégyenletes és kései szemrehányással terhes lehet. Ha egy kisgyerek egészsége, egy idős ember becsületének megvédése, a környezetünk emberhez méltó külseje mú­lik azon, hogy szólunk vagy nem szólunk, amikor szól­nunk, beavatkoznunk kellene — noha tudjuk: „nem ér­demes”. A lakóbizottságok — gyakran önhibájukon kívüli — tehetetlenségéről különféle fórumokon már elég szó esett. A hatósági emberek nincsenek mindig közelben, amikor azonnali cselekvést, beavatkozást kívánna a ron­gálás, a kötekedés, a garázdálkodás. S ez ügyek nagy ré­sze nem is a hatóságokra tartozó. A közérdekünk, köz­hangulatunk, a tisztességes együttélésünk szabályait kel­lene betartani s betartatni mindenkivel. Ezért sajnálatos, hogy az illetékesség és illetéktelenség területére szorultak azok a kézenfekvően egyszerű ügyek, ki kinek a rendetlenkedő vagy veszélyben levő gyerekét figyelmeztetheti, kinek kötelessége a védteleneket ért sérelmek idején a védelem, kinek a hatáskörébe tartozik a park- és állatvédelem, az utcák tisztasága, a lárma csil­lapítása? Pedig az effajta magatartástól nagyon könnyen elvá­lasztható és megkülönböztethető a csakugyan illetékte­len és okvetetlenkedő mások magánügyeibe való beavat­kozás. örvendetes jelek mutatják — Hazafias Népfront és lakókörnyezeti kezdeményezések, környezetvédő és vá­rosszépítő egyesületek munkája —, hogy ha lassan is, ha zökkenőkkel is, ismét feléled a hajdanvolt jó szokás: la­kásaink és családjaink határán túlra is kiterjed a figye­lem , amely nem egymás ellenében, de egymásért való. Rab Nóra A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Kádár János és Losonczi Pál fogadta a török miniszterelnököt Folytatódtak a kétoldalú megbeszélések • Gyárlátogatás Saakosfehérvárott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára csütörtökön délután a KB székházaiban fogadta Bil­lend Ulusut, a Török Köztár­saság miniszterelnökét, aki hivatalos látogatáson tartóz­kodik hazánkban. A szívélyes légkörű talál­kozón véleménycserét foly­tattak a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről, különös te­kintettel az európai biztonság és együttműködés problémái­ra. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy országaik együttműködése eredménye­sen fejlődik, és megerősítet­ték készségüket a kölcsönö­sen előnyös kapcsolatok to­vábbi elmélyítésére. A találkozón jelen volt Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke, Ercument Yavu­­zalp, valamint Fóti Iván, ha­zánk törökországi és Osman Basman, Törökország buda­pesti nagykövete. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke csütörtökön az Országházban hivatalában fogadta Bülend Ulusut. A szí­vélyes légkörű találkozón részt vett Nagy János kül­ügyi államtitkár, Ercament Yavuzalp külügyi államtit­kár, Fóti Iván és Osman Basman. Csütörtökön kétoldalú meg­beszélésekre került sor a Bülend Ulusu kíséretében le­vő személyiségek és magyar partnereik között. Váncsa Jenő mezőgazda­­sági és élelmezésügyi minisz­ter Sabahattin özbek élel­mezési, mező- és erdőgazda­sági miniszterrel találkozott. A megbeszélés során áttekin­tették a növénytermesztés­ben, állattenyésztésben és az erdőgazdálkodásban adódó együttműködési lehetősége­ket. Megállapították, hogy le­hetőség kínálkozik közös fellépésre a harmadik pia­con. A nap folyamán a török miniszter felkereste a Gyü­mölcs- és Dísznövényter­mesztési Fejlesztő Vállalatot, a Magyar Tudományos Aka­démia marton­vásári Gabo­natermesztési Kutató Intéze­tét és a gyúrói Egyetértés Termelőszövetkezetet. Bajnok Zsolt államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke Candemir Onhan török mi­niszterelnökségi tájékoztatá­si államtitkárral tárgyalt a (Folytatás a 2. oldalon) Kádár János és Billend Ulusu telefotó — mű­ Külföldi Képszolgálat Honecker-Cuellar megbeszélés Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke csü­törtökön délelőtt fogadta Pérez de Cuellar ENSZ-fő­­titkárt. Megbeszélésükön je­len volt Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere is. Az őszinte és baráti légkörű ta­lálkozón a felek egyetértet­tek abban, hogy a jelen leg­sürgősebb feladata a nukleá­ris katasztrófa megakadályo­zása és a béke biztosítása. A nemzetközi helyzet megjavu­­lását jelentősen elősegítené, ha hatékony intézkedések születnének a fegyverzet kor­látozására és a leszerelésre. Együttműködés a legfontosabb gazdasági és műszaki kérdések megoldásában Befejeződött a KGST V. B. ülése Június 28—30-a között Moszkvában megtartotta 106. ülését a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának Vég­rehajtó Bizottsága. Az ülésen a tagállamok állandó KGST-képviselői, miniszterelnök-helyettesek vettek részt: bolgár részről: Andrej Lukanov, csehszlovák részről Rudolf Rohlicek, ku­bai részről Joel Domenech, lengyel részről Zbigniew Ma­de­, magyar részről Marjai József, mongol részről Mja­­tavin Peldzse, az NDK ré­széről Gerhard Weiss, román részről Ioan Totu, szovjet részről Nyikolaj Talizin, vi­etnami részről pedig Tran Quynh. A KGST és a jugo­szláv kormány között létre­jött megállapodással össz­hangban a Végrehajtó Bizott­ság munkájában részt vett Mito Pejovszki, a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kor­mány) tagja, Jugoszlávia KGST melletti állandó kép­viselője Az ülésen részt vett Nyikolaj Faggyejev, a KGST titkára. A Végrehajtó Bizottság ülésén Gerhard Weiss, az NDK állandó KGST-képvise­­lője elnökölt. A Végrehajtó Bizottság áttekintette, hogyan szélese­dik a KGST-tagországok együttműködése a fűtő-, energetikai és nyersanyagok ésszerű hasznosításában, va­lamint a lakosság élelmiszer­­ellátásának javításában. Ha­tározatot hozott arról, hogy az együttműködésnek ezekről a területeiről készült írásos anyagokat a Kölcsönös Gaz­(Folytatás a 2. oldalon) Óriás szállítószalagok továbbítják a feldolgozásra szánt anya­got, gombnyomásra működő, korszerű gépek formázzák tég­lává, s azok ugyancsak emberi kéz érintése nélkül kerülnek ki a présből. Röviden ezek a legfőbb jellemzői a Solymáron fel­épült és tegnap felavatott új téglagyárnak. De azt sem árt tudni róla, hogy a technológiai berendezéseket Csehszlová­kiából szerezték be, s az építők és gépszerelők a tervezett ha­táridő előtt végeztek munkájukkal úgy, hogy csaknem 10 millió forintot meg is takarítottak a beruházási költségből. A gyárban magas hő- és hangszigetelési követelményeknek megfelelő Uniform és Thermoton kézi falazóelemeket készítenek Danis Barna felvételei Szaljut—7 Felkészülés a tudományos munkára Az űrállomás készleteinek számbavételével, az űrhajó­jukon magukkal vitt műsze­rek, tudományos eszközök el­helyezésével töltötte munka­napját a Szaljut—7 űrállo­máson Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov. Első napjaik a kutatásokra való felkészüléssel telnek el Egyik legsürgetőbb felada­tuk, hogy a Földről maguk­kal vitt felszerelést áthord­ják az űrállomásba. A földi irányítás egyelőre igyekszik a lehetőségekhez képest minél kevesebb fel­adattal megterhelni Ljahovot és Alekszandrovot, hiszen a két űrhajós most esik át a súlytalansághoz való alkal­mazkodás legnehezebb, kez­deti szakaszán. Ha ezen si­kerrel túljutottak, akkor ki­nyitják a Szaljut—7 és a Kozmosz—1443 közötti, ma még zárva tartott ajtót, s a nagy méretű űrlaboratórium­ban megkezdődik az igazi tudományos munka. A chilei diktatúra perekkel fenyegeti a munkásvezetőket A chilei katonai rezsim a diktatúra ellen fellépő erők egységének megosztására tö­rekszik , miközben tárgya­lásokba kezd egyes csopor­tokkal, továbbra is perekkel fenyegeti a munkásvezetőket. A chilei belügyminiszter, Enrique­ Montero tábornok megbeszélést folytatott a te­herautó-tulajdonosok szövet­ségének elnökével, Adolfo Quinterosszal és a szervezet más vezetőivel. A belügy­minisztérium ezzel egy­ide­­jűleg bejelentette, hogy nem vonja vissza a Quinteros el­len a belbiztonsági törvény megsértése miatt emelt vá­dat.

Next