Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)

1983-07-01 / 154. szám

2 Nem nyitott sorompó Ünnepelt esemény volt 15 éve az atomsorompó-szerződés megkötése. A Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia írta alá. Az atomhaláltól való félelem leküzdésének egyik első je­le, a remények születésének egyik fontos pillanata volt. Aki aláírta, erre vállalt kötelezettséget: „Nem ad át más álla­moknak atomfegyver előállítására alkalmas eszközöket vagy ismereteket, illetve nem törekszik ilyenek megszerzésére.” Lehet-e ma ünnepelni az évfordulót? Hatékonynak bizo­nyult-e a szerződés? Vegyes érzelmek, ellentmondásos tények sorakoznak fel abban, aki elgondolkodik az azóta történtek felett. Két atomhatalom­, Kína és Franciaország azóta sem csatlakozott az egyezséghez, bár Franciaország ígéretet tett betartására. Időközben ugya­n növekedett a csatlakozók szá­ma, de még mindig 50 olyan állam van, amely nem húzta le az atomsorompót. Újabb országok jutottak atomfegyverhez, India után Pakisztán is, amely ép­pen egy hete robbantotta fel az elsőt. Tucatnyira tehetők azok­ az államok, amelyek a gyártás küszöbéhez értek, köztük Izrael és Dél-Afrika. Pedig az ellenőrzéssel megbízott Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szakértői, ahol csak lehet, ellenőrzik, hogy békés rendeltetésű-e az atomenergia felhasználása. Sajnos a három éve, Genfben tartott értekezlet, amely a szerződés tapaszta­latait vizsgálta, határozat nélkül végződött. Sovány vigasz, hogy az érdekelt hatalmak tisztában vannak a terjedés meg­akadályozásának szükségességével. Érdekeiket azonban nem tudják egyeztetni. Arról van szó, hogy a nyugat-európai ál­lamok játszottak vezető szerepet az időközben kifejlesztett, úgynevezett „szaporító atomreaktorok" exportjában, háttér­be szorítva az USA-t, amely pedig Kanadával együtt az urá­nium fő szállítója. Ebből az ellentétből, illetve versengésből származott a genfi értekezlet kudarca. Az üzlet mögött a tudományos fejlődésnek is szerepe van, hiszen a szaporítóreaktorok mellékterméke, a plutónium az atombomba fő alkotóeleme. Tehát, aki békés felhasználás hangoztatásával ilyen reaktorhoz jut, megkapja a bomba­gyártás lehetőségét. Már három évvel ezelőtt 100 tonna plu­tónium keletkezett, az ezredfordulóra ez a szám 250-re nö­vekszik. Tessék kiszámolni, hány atombombát lehet, készíte­ni ebből, ha 100 tonna plutónium 20 ezer bombára elegendő! Eszerint a szerződés elavult? Akkor, amikor megkötötték, nem látták előre, mit eredményez a tudományos fejlesztés és az üzleti érdek, emiatt nem dolgoztak ki biztosítékokat a visszaélés megakadályozására. Mégsem avult el a szerződés alapgondolata, a kötelezettségvállalás. Nem avult el a szán­dék, az emberi élet biztonságának az érdeke. A biztonság igé­nye egyenes arányban nőtt azzal, ahogy az atomfegyverek felhalmozódtak, s ahogy a fegyverkezési hajsza újabb szaka­sza bontakozik ki éppen az atomsorompó-szerződés két alá­írója, az USA és Nagy-Britannia politikájának a következté­ben. A fokozódó nemzetközi feszültség egyenesen bátorítja azokat, akik mint szállítók vagy megrendelők nem veszik komolyan a 15 éve megkötött szerződést. Erkölcsi hatása semmiképpen sem avult el. Ma sincs olyan ország, amely tagadná szükségességét, legfeljebb ürügyeket keres kijátszására. Ha ezeken átlát a békeszerető nemzetközi közvélemény, hatást tud gyakorolni arra, hogy a szerződés szándéka és szelleme érvényesüljön — ne legyen sehol nyitott az atomsorompó. Kóródi József Kiszabadult túszok Az UNIT­A angolai ellenfor­radalmi szervezet fogságából kiszabadult csehszlovák és portugál állampolgárokkal a fedélzetén csütörtökön Jo­hannesburgba érkezett a Nemzetközi Vöröskereszt re­pülőgépe. Az AFP francia hírügynökség jelentése sze­rint 45 csehszlovák (10 férfi, 17 nő és 21 gyermek), vala­mint 10 portugál állampol­gár volt a gépen. (MTI, Reuter) Folytatódtak az összecsapások a Bekaa-völgyben Csütörtökön is folytatódtak az összecsapások a libanoni Bekaa-völgyben az Arafat­­hoz hű palesztin erők és a lá­zadók között. Az utóbbiak el­foglalták a PFSZ egyik egészségügyi központját, s észak felé törtek előre. A harcok a nehézfegyverek bevezetésével — Taanajel fa­lu környékén zajlottak. Amin Dzsemajel libanoni elnök csütörtökön egy napon belül másodszor tárgyalt Philip Habib amerikai elnöki megbízottal, és kíséretével a másfél hónapja aláírt iz­raeli—libanoni megállapodás végrehajtásáról, a Tel Aviv által kilátásba helyezett rész­leges csapatvisszavonás prob­lémájáról. Philip Habib csü­törtökön Morris Draperrel és Richard Fairbanksszel együtt Bejrútból Izraelbe utazott. (UPI, MTI) Kohl megbeszélése amerikai diplomatákkal Jövő hétfőn kezdődő szov­jetunióbeli látogatásának je­gyében Helmut Kohl nyu­gatnémet kancellár csütörtö­kön Bonnban fogadta a gen­fi és a madridi tárgyaláso­kon részt vevő amerikai kül­döttségek vezetőit, Paul Nit­­zét és Max Kampelmant. A két amerikai diplomata tá­jékoztatta a nyugatnémet kormányfőt a tárgyalások pillanatnyi helyzetéről. A közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról fo­lyó genfi tárgyalásokkal kap­csolatban Kohl kancellár ki­jelentette : Moszkvában a NATO tárgyalási pozícióját fogja képviselni. Egyúttal kifejezésre juttatja majd, hogy az NSZK érdekelt a tárgyalások sikeres befejezé­sében. Mind a kancellár, mind az amerikai diplomaták az­t mondották, remélik, hogy a június 29-i moszkvai nyilat­kozat nyomán még az idén konkrét eredmény születhet Genfben. Genfi tárgyalás Csütörtökön teljes ülést tar­tottak az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet-amerikai tárgya­lásokon részt vevő küldöttsé­gek. Ugyancsak Genfben teljes ülést tartott a szovjet és ame­rikai küldöttség a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgya­­lásokon. (TASZSZ) Dragoszlav Markovics a jugoszláv pártelnök A JKSZ KB Elnökségének még elismerését és köszönetét csütörtökön Belgrádban meg­­fejezte ki Mit­ja Ribicsicsnek, tartott ülésén a szerb nemzet , aki a szervezeti szabályzat­­iségű Dragoszlav Markovic előírásainak megfelelően és őt választották meg az el- szintén egy évig töltötte be­nökség elnökének, egyéves az elnöki tisztséget, megbízatási időre. Az elnök­ (MTI) ­ Mauroy fogadta Zimjanyint Pierre Mauroy francia mi­niszterelnök csütörtökön fo­gadta Mihail Zimjanyint, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnök­­helyettesét, aki parlamenti küldöttség élén tartózkodik Párizsban. Mauroy elsősor­­ ­ Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, lengyel kül­ügyminiszter csütörtökön hi­vatalos, baráti látogatásra Bulgáriába érkezett. Kan a szovjet—francia kap­csolatok továbbfejlesztésé­nek kérdéseit vitatta meg vendégével. A szovjet küldöttség egyéb­ként csütörtökön befejezte a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának képviselőivel folytatott megbeszéléseit.­­ Havannában befejezték tanácskozásukat a szocialista országok külügyminisztériu­mainak a nemzetközi szer­vezetekkel foglalkozó osztá­lyai vezetői. Folytatódtak a magyar-török hivatalos tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) két hivatal és a tájékoztatási intézmények munkájáról, az együttműködés lehetőségei­ről. Megállapították, hogy adottak a lehetőségek a kap­csolatok továbbfejlesztésére, különösen a két ország tele­víziói és újságírói között. Bülend Ulusu csütörtöki programját egyébként Szé­kesfehérváron kezdte, az Ikarus Karosszéria és Jármű­gyárat kereste fel. A vendé­get elkísérte útjára Nagy Já­nos, Fóti Iván és Osman Bas­­man. A magas rangú vendégeket a székesfehérvári gyárban Gábor András ipari minisz­terhelyettes, a megye, a vá­ros, s az üzem vezetői üdvö­zölték. Balla Károly, a gyár igazgatója és Nagy Gábor, az Ikarus vezérigazgatója tájé­koztatta a vendégeket az évi 13—14 ezer autóbuszt előállí­tó, nagy múltú hazai iparvál­lalat eredményeiről. Bülend Ulusu Budapestre visszatérve — Gémyi Kál­mán, a Fővárosi Tanács el­nökhelyettese kalauzolásával — a főváros nevezetességei­vel ismerkedett. A Déli pá­lyaudvarnál a gépkocsiból ki­szállva, metrón folytatta út­ját a Batthyány térig. Út­közben Daczó József, a BKV vezérigazgatója tájékoztatta török kormányfőt Budapest tömegközlekedéséről, a metró és a Szentendrei HÉV for­galmáról. Ezt követően a mi­niszterelnök útja Gül Baba türbéjéhez vezetett, ahol megismerkedett a török hó­doltság idején Budára érke­zett s itt elhunyt mohame­dán szerzetes sírkápolnájá­nak történetével, s emlékez­tető sorokat írt be a vendég­könyvbe. A program a főváros legna­gyobb középületeként szá­mon tartott, újjáépítésével nemzeti kulturális intézmé­nyek otthonává lett Buda­vári Palotában folytatódott. A török kormányfő a Nem­zeti Galéria középkori művé­szeti gyűjteményét, valamint a késő reneszánsz és barokk kor alkotásait bemutató tár­latát tekintette meg. A délelőtti program befe­jezéseként a török miniszter­­elnök a most is sok hazai és külföldi érdeklődőt vonzó Mátyás-templomban időzött, majd a Halászbástyáról Bu­dapest panorámájában gyö­nyörködött. Este Bülend Ulusu és fele­sége Lázár György és fele­sége társaságában megtekin­tette a KISZ Központi Mű­vészegyüttes tánckara és Rajkó-zenekara folklórműso­rát az együttes székházában. (MTI) Befejeződött a KGST V. B. ülése (Folytatás az 1. oldalról) Hasági Segítség Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. A KGST-nek a tanács XXXVI. ülésszaka óta eltelt időszakban végzett munkájá­ról szóló beszámoló előkészí­tésével kapcsolatban a Vég­rehajtó Bizottság ülése meg­állapította, hogy a tagálla­mok a kommunista- és mun­káspártok által megszabott jelenlegi ötéves tervfeladatok teljesítése során tovább nö­velték nemzeti jövedelmüket ipari és mezőgazdasági ter­melésüket. A Végrehajtó Bizottság jó­váhagyta azoknak az együtt­működési témáknak a jegy­zékét, amelyek sokoldalú alapon történő kidolgozására a következő­­ötéves népgaz­dasági tervek koordinációja idején kerül sor. A tagálla­mok és a KGST szervei arra összpontosítják figyelmüket, hogy együttműködjenek a legfontosabb gazdasági és tu­dományos-műszaki kérdések megoldásában, többek között a fűtő- és nyersanyagtermelő ágazatok, az elektroenergeti­­ka, a vas- és színesfémkohá­szat, a gépgyártás, az elekt­ronikai és vegyiipar, a szál­lítás fejlesztésében. Az ülésen megvizsgálták, hogyan halad az 1982-ben aláírt, az ipari robotok ki­­fejlesztésében, valamint sza­kosított és kooperációs gyár­tásuk megszervezésében folytatott sokoldalú­­ együtt­működésről szóló általános egyezmény végrehajtása. A Végrehajtó Bizottság ülését a barátság és a köl­csönös elvtársi megértés szel­lemében tartotta meg. " ★ Marjai József, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise­­lője csütörtökön hazaérkezett Moszkvából. ­tt fi­lmu HMET SZOCÁLDEMOKRATÁK Ha igaz lenne, hogy a kese­rűségben nincs vigasztalóbb, mint a más baja, akkor ezt méltán, s egyfajta vonatko­zásban jogosan érezhetik a brit Munkáspárt háza táján. Hiszen a választások „abszo­lút vesztese”, a szociállibe­­rális koalíció egykor fénylő csillaga, a Szociáldemokrata Párt (SDP). Az előző parla­mentben az SDP-nek kétszer annyi képviselője volt, mint szövetségesének, a Liberális Pártnak; most 17:6 az arány a liberálisok javára! Szociáldemokraták Ang­liában. Már kezdetben, jó két évvel ezelőtt, amikor jobbra tolódva és kiszakad­va a Munkáspártból, új párt­ként léptek a színre, külö­nösnek tűnt ez a címke. De még különösebb formátum­nak látszottak, a hagyomá­nyok hazájában a szociálde­mokraták, akiket a közvéle­mény a legeslegújabbkori történelem érdekes játéká­nak könyvelt el. Azután meglepő fordulat következett 1982 elején: a két nagy párt, a konzervatí­vok és a Labour, idegesen vette tudomásul, hogy jócs­kán lemaradt a szociállibe­­rális koalíció mögött. Ma már szinte hihetetlennek tű­nik, de — ha éppen akkor tartottak volna választáso­kat — a koalíció 45 százalé­kos arányban nyert volna a nagy riválisok 25—25 száza­lékával szemben! A partne­rek közös vezetője, a liberá­lis párti David Steel ezt mondta saját, valamint szo­ciáldemokrata híveinek: „Menjetek és készüljetek fel a kormányzásra!” Az SDP a „kétpártrendszer megtörésére” és a hatalom­­átvételre készült. A szociál­demokraták újdonságuk va­rázsában, továbbá abban bíztak, hogy nem volt még kormányzati előéletük és ez — gondolták — kedvezően befolyásolja majd a válasz­tások kimenetelét eldöntő polgári középrétegek hangu­latát. Az elképzelés — mint azt az akkori közvélemény­kutatási adatok tükrözték — nem volt rossz. Az átlagpol­gár azt tapasztalta, hogy a konzervatívok jobbra, a Munkáspárt balra tolódik (utóbbinál e folyamat belvi­­szályhoz vezetett). Itt van­nak tehát a „mérsékelt és józan” középutas szociálli­­berálisok, akik majd rendbe hozzák a gazdasági bajokat és munkát adnak a rászoru­lóknak. Ez volt különben a koalí­ció fő erejének, az SDP-nek a nagy ábrándja. Nem so­káig. Jött a Falkland-válság és az uralmon levő Konzer­vatív Párt népszerűsége 25 százalékról hirtelen 6­0-ra emelkedett, csaknem ilyen arányban esett vissza a Mun­káspárt és a szociáldemok­raták mutatója. És amint azokban az időkben kezdett kiderülni, a Munkáspártnak nem volt igazi elfogadható programja a konzervatívok­kal szemben. A szociállibe­­rálisok, pontosabban a Szo­ciáldemokrata Párt sem kí­nált jobbat a konzervatívok­hoz húzó középrétegeknek. A szociáldemokraták kiful­ladtak abban az iramban, amelyet a „nemzeti önérzet­re" hivatkozva diktáltak a toryk. Hangjuk elveszett a parlamenti viták zajában — ahogy a Munkáspárté is el­veszett, jóllehet ötször any­­nyi mandátummal rendelke­zett, mint a szociálliberális koalíció. A konzervatívok az idő előtti parlamenti választás tétjéül nem a gazdasági hely­zet összképét, hanem annak csupán pozitív oldalát (a visszaszorított inflációt) vá­lasztották, fő mondanivaló­juk pedig a „nemzet bizton­sága”, a „társadalom felemel­kedése és eggyé forr­ottsága” volt. Ez katasztrofális válto­zásokat eredményezett a szo­ciáldemokraták népszerűsé­gében. A Munkáspárt a jobb­szárny nyomására „vissza­lengett” a centrum felé, így sok hívet visszahódított a szociáldemokratáktól — ez volt a másik tényező, amely megtépázta az SDP nimbu­szát. A szociálliberálisok veze­tői abban reménykedtek, hogy a Munkáspárttól elvett szavazatokkal „hizlalják fel” magukat, olyannyira, hogy később majd a konzervatí­voktól vehetik el a parla­menti mandátumtöbbséget. Ezek a vezetők (a brit sajtó előszeretettel nevezte őket a „négyek bandájának”) a pártalapítók voltak: Jenkins, Owen, Rodgers és Williams. Csupán két név emelkedett, illetve emelkedik ki közü­lük: Jenkins, a pártvezér (aki a választások után le­mondott) és Owen, az új szo­ciáldemokrata pártvezető. A 45 éves dr. David Owen egy korábbi munkáspárti kormányban külügyminiszter is volt. Az utóbbi időben ő képviselte az SDP-n belül a „józan szárnyat", mert a vá­lasztásokat megelőző idő­szakban nem hitt a szociál­liberális koalíció „hatalom­átvételi” lehetőségeiben. De mit tesz az idő, helyesebben a megváltozott személyi po­zíció? Owen a minap kije­lentette, hogy „fenn kívánja tartani” szövetségét a libe­rálisokkal és majd „közösen folytatják a küzdelmet a brit választási rendszer átalakí­tásáért”. Ezt nyilván úgy képzeli (a 17:6-os arány mel­lett), hogy ezúttal a liberáli­sok lesznek a hangadók. A brit szociáldemokraták elveszett, illetve elvesztett reményeik után most kissé átgyúrják ideológiájukat. Alapállásuk természetesen nem változik, csupán arra kívánják fokozottabban fel­hívni a közvélemény figyel­mét, hogy a hazai választási rendszer a két nagy pártnak kedvez (ami igaz), és ezt a rendszert még idejében, te­hát a következő választáso­kig jó lenne megreformálni. A jelenlegi koalíció a hosz­­szú távra játszik. Abban bíz­nak, hogy egyszer majd a két nagy párt patthelyzetbe kerül és akkor a szociállibe­rális szövetség lesz a „túlsúly a serpenyőben" — megnyílik az út a hatalomhoz. És ad­dig talán a makacs szavazó­polgárok is belátják a két­­párti kormányzás időszerűt­lenségét ... Jankovszky János Az új vezér - Owen - gondterheltebbnek tűnik, mint a régi­­ Jenkins. telefotó — MTI Külföldi Képszolgálat PÉNTEK, 1983. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA Plenáris ülés Bécsben Csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 343. plenáris ülé­sét. A nyugati országok ne­vében felszólalt Murray Si­mons brit nagykövet, üdvö­zölte a szocialista államok el­múlt héten nyilvánosságra hozott, legújabb javaslatában foglaltakat, amelyek — mint mondotta — hozzásegítenek több vitás kérdés tisztázásá­hoz. A brit diplomata közöl­te, hogy a NATO-országok gondos tanulmányozásnak vetik alá a négy szocialista ország munkaokmányát. A csütörtöki ülés után tar­tott sajtótájékoztatón azon­ban kiderült, hogy korai len­ne az álláspontok nagyobb mértékű közeledéséről be­szélni. A nyugati fél szóvivő­je újságírók kérdésére vála­szolva kifejtette, hogy to­vábbra sincs változás a lét­számadatokkal kapcsolatos nyugati álláspontban, és még mindig elégtelennek tartják a megkötendő egyezmény be­tartását szavatoló ellenőrző intézkedéseket. A PRON értékelése a pápa látogatásáról A Hazafias Nemzeti Újjá­­születési Mozgalom (PRON) álláspontja szerint II. János Pál pápa közelmúltban tett­­ lengyelországi látogatása po­­­­zitív jellegű, nagy jelentősé­gű esemény volt, amely újabb ösztönzést adott a nemzeti megegyezés, a vál­ságból való kijutás felé ve­zető úton. (MTI)

Next