Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)

1983-07-31 / 180. szám

NÉPSZAVA 1983. JÚLIUS 31., VASÁRNAP Nappal közvádló — éjjel gyilkos Nagy port vert fel Ameriká­ban egy közvádló nem min­­dandennapi esete. Illinois ál­lam egyik ügyészhelyettese, a 35 éves Jeffrey Gurga gyil­kossági ügybe keveredett. Mégpedig úgy, hogy nem az ügyész pulpitusán, hanem a vádlottak padján ül. A nyomozás során kiderült, hogy Illinoisban szinte kí­sérteties hűséggel megeleve­nedett a világhírű horrorre­­gény, "Dr. Jekyll és Mr. Hyde” hátborzongató histó­riája. A köztiszteletben álló, ne­ves jogász, ugyanis a szó sze­ves értelmében kettős életet élt, akárcsak a nevezetes krimi regényhőse. Nappal a legbonyolultabb jogi esetek­kel foglalkozott közvádló­ként, dörgedelmes szózatokat tartott a bűnözők ellen, éj­szaka viszont késsel a kezé­­ben ólálkodott az utcákon, áldozatokra lesve. Egyelőre annyi bizonyoso­dott be kétséget kizáróan, hogy néhány hónappal ez­előtt, egy sötét éjszakán be­tört egy lakásba, halálra szurkálta a főbérlőnőt, lá­nyát pedig számos késszúrás­sal megsebesítette, és ott­hagyta, abban a hiszem­ben, hogy meghalt, így pattant ki dr. Gurga kettős élete. A közvádlóból vádlott lett, aki most ártat­lannak vallja i magát, és arra hivatkozik, hogy beszámítha­tatlan. ügyvédje, dr. Julius Echeles azt állítja, hogy vé­dence tudathasadásban szen­ved, és így nem felelhet tet­teiért. A legkiválóbb lélekta­ni szakértők viszont pszicho­lógiai vizsgálatok és az úgy­nevezett intelligenciatesztek alapján arra a véleményre jutottak, hogy Gurga olyan magas intelligenciahányados­sal rendelkezik, amely mesz­­sze meghaladja az átlagot, és valósággal ritkaságszámba megy az egész Egyesült Ál­lamokban. Jacqueline Marie Tasch­ner, az FBI pszichoanalitikai szakértője a tárgyaláson el­mondotta, hogy Gurga laká­sán egész sor matematikai formulákkal telerótt papír­lapot találtak, amelyek elem­zése során kiderült, hogy a vádlott jó előre valószínűség­számításokat készített egy esetleges „tökéletes gyilkos­ság” lehetőségéről, amelyet szinte képtelenség lenne fel­deríteni. Számításai szerint erre 80 százalékos esélye kínálkozott, míg bebörtönzé­sére csupán 20 százalék. To­vábbi számításokat is vég­zett, de mindenesetre hozzá­kezdett tervei megvalósításá­hoz. Hogy hány áldozata van, azt jelenleg még nem lehe­tett kinyomozni. A gyilkos ügyészhelyettes minden valamirevaló krimit megnézett, és — mint fel­jegyzéseiből kiderül — külö­nösen a véres gyilkossági je­lenetek ragadták meg figyel­mét, ezeket igyekezett a gya­korlatban lemásolni. Joseph Romano, a bűnper ügyésze szerint mindez azt bizonyítja, hogy teljesen be­számítható, előre megfontolt szándékkal cselekedett, hogy — mint írásaiból kitűnik — a század „legnagyobb has­­felmetszőjévé” váljék. John Adams pszichiáter el­mondotta, hogy a vádlott in­telligenciahányadosa — 150 felüli érték — alapján tulaj­donképpen a zsenik közé lenne sorolható, ha nem vált volna belőle elvetemült bű­nöző. A bűnper még folyik, az ítéletet felfokozott érdeklő­déssel várják, nemcsak Ame­rika­, hanem világszerte. (én) Szivárgás a föld mélyében A kaliforniai Silicon-völgy­ben tárt karokkal fogadták egy évtizeddel ezelőtt az ide települő elektronikai üzeme­ket. Nemcsak azért, mert új munkalehetőségeket terem­tettek ezen a vidéken. Ha­nem, mert úgy gondolták, ez a tiszta iparág nem fenyegeti gyönyörű tájaikat környezet­szennyezéssel. Azután kide­rült, hogy a számítógép-al­katrészek — például a chi­­pek, a mikroszkopikus áram­körökkel telenyomta­tott, pa­rányi kerámialapocskák — előállítása nem egészen tiszta dolog. Olyannyira nem, hogy a közelmúltban a Fairchild és az Inter korporáció üzemei­vel, illetve környezetszeny­­nyező tevékenységével szo­rosan összefüggő megbete­gedések, sőt halálesetek tör­téntek a völgyben. Kalifor­nia állam mindenesetre vizs­gálatot indított, és a felmé­rés megállapította, hogy a gyártási folyamatok során használt, erősen mérgező ve­gyi anyagok maradványai­nak, a szennyezett folyadé­koknak a tárolására épített, 49 föld alatti betonteknő kö­zül 39 szivárgott. A mérge­ző szivárgás megfertőzte a környező városok — Santa Clara, Mountain View, Sun­nyvale és San José — talaját és ivóvizét. Az érintett városok lakói pedig perelnek. A sort San José nyitotta meg, amely a többi között gondatlanságból elkövetett emberöléssel vá­dolja a Fairchild korporá­ciót. A város több millió dolláros kártérítést követel a megmérgezett víztől elpusz­tult 7 ember családjának és azoknak az anyáknak, akik kimutathatóan a környezet­szennyezés miatt veszítették el születendő gyermeküket, illetve beteg csecsemőt hoz­tak világra. A Fairchild cégnek nincs mivel védekeznie, hiszen San Joséban mindenki tudja: nemrégen fedezték fel a mun­kások, hogy az egyik tároló­ból kb. 52 ezer ezer rákkeltő anyaggal fertőzött szennyvíz folyt el. Az Intert a Silicon-­völgy farmerei perlik: rosszul szi­getelt föld alatti szennyvíz­­tárolóival megfertőzte kút­jaikat, és csaknem teljesen meddővé tette földjeiket. A Time magazin tudósítá­sa szerint az üzemek hajlan­dók kártérítést fizetni, és két­szeres betonréteggel erősítik meg szennyvíztárolóikat. kJ „Faircild or my child I” - a Fairchild vagy a gyermekem I - „Nincs mentség azok számára, akik szabadjára engedik a vegyszereket I” feliratú táblákkal tüntető kaliforniai asszonyok Mint szerényen világgá kür­töltem, és ezért a jól infor­mált és ezért jobb körökben a megbízható ú­jsági romaiam­ból közismert, csodálatos fél­panziós IBUSZ-napokra a csodálatos Kibemessziába pottyan­tam. Abba az ország­ba, ahol minden pontosan úgy van, ahogyan lennie kell és lehet. Ahol nem úgy, mint nálunk, elégedetlen magával, és örül mások sikerének, mindenki panaszkodhat má­sokra és elégedett lehet ma­gával. Erről a nyugi robotok gondoskodnak. Ezek a biomechanikus, for­matervezett, programozott lé­nyek megértően és együttér­zően hallgatnak. De hazai szokásainkkal szemben nem ellenőriznek, intézkednek, ki­vizsgálnak, orvosolnak, át­helyeznek, leváltanak, bün­tetnek, jutalmaznak. Azt hiszik, ilyen és hasonló módszerekkel csak újabb gondokat, kifogásokat, érdek­­sérelmeket keltenek. Minden­kit, mindenütt, mindenkor automatikusan meghallgat­nak és­­ megnyugtatnak, így méretezés­üknek hatá­rai között levezetik a feszült­ségeket, és csak az ezt meg­haladót csatolják feljebb a magasabb rendű, nagyobb levezető kapacitású nyagi társukhoz. így végül is ez a robothál­ózat minden egyé­ni, csoportos, réteg- és végül Kibernessziai történetek Csak robot társadalmi feszültséget ké­pes zárt rendszerben, újab­bak indikálása nélkül, csak a hallgatás, együttérzés és egyetértés biokódjaival és áramaival ráegyenlíteni. A kiberoszok azonban még ennél is többre képesek a tel­jes vagy magasabb fokú ki­bernetika megvalósítása ér­dekében. A mikroprocesszor alkalmazás másik nagy tel­jesítményét is lép­ten-nyomon tapasztaltam. Például vásár­lás közben. Igaz, mindvé­gig kevés tebefityinggel ren­delkeztem, de mégis a fo­­rint-doblás­-márka átszámí­tással igen olcsó például az egykristály, a pindurított me­mória vagy a láthatatlanná minősített maximálisan vég­telen áramkör. Először is Kiberessziában, éppen a vásárlás, az üzletek­ben, áruházakban járkálás a boldogság egyik forrása. S ebben nincs semmi különös. Az okos kiberosz — s melyi­kük nem az? — mindig ah­hoz kíván hozzájutni, ami­hez lehet. Mindig azt akarja elérni, ami elérhető. Ezért mindig és kizárólag azt vesz, ami kapható. De ragaszkodik is ehhez a jogához. Tehát fel­keresi azt az üzletet, áruhá­zát, ahol éppen az van, amit keres. Igaz, országos adatbankból lekérdezheti házi perifériá­lis monitorjára, hogy mond­juk júliusban Kibem­esszia melyik városában, melyik boltjában kaphat necc-zok­­nit, 32-es vagy 42-es szan­dált, és így tovább, egészen mondjuk a sörig. A válasz azonnal megjelenik a képer­nyőn: sehol. Nálunk ilyenkor mindenki dühöngene. Azután kellően felmérgesedve bemennie az első üzletbe, és kellő jattal tetézve megvenné a zoknit, a cipőt vagy a sört. Ezért nincs és nem is­­kell ilyen roppantul költséges országos információs szolgáltatást ki­építenünk. Kibemesszdában viszont nem mérgelődik senki, ha­nem személyi kódszámával felteszi a következő kérdést: miért? Mert tudja, hogy jo­ga van mindent megkérdez­ni, és él is jogaival. A képernyőn (a személyi számnak megfelelően) egy szimpatikus, kedves, vonzó akt behízelgő hangon vála­szol : csak... De felsorolja azt is, hol kapható gyapjú zokni, síbakancs, bunda, for­ró tea, a közvetlen közelben vagy házhoz is szállítva. Az üzletekben is hasonló a megoldás. Én, a hazai szá­­mítógéphelyzetet ismerve, néhány közönséges, meglehe­tősen elavult áramkört tet­tem a kosaramba. Már ekkor meglepett: az apróságok nagy tasakban voltak, és árcédu­lák sokasága borította őket. A pénztárnál izgatottan les­tem, melyiket üti be a kis­lány. A kijelzőn olyan ösz­­szeg jelent meg, ami nem is szerepelt a feltüntetett árak között. — Miért? — kérdeztem zavartan. — Csak! — válaszolt ked­vesen. — De... hebegtem — A legeslegújabb ár már nem fért rá ... — Látod, ilyesmi nálunk nem fordulhat elő — panasz­kodtam kiberosz ismerősöm­nek. Nálunk minden árvál­tozást idejekorán bejelente­nek. S különben is, ritkán van változás. De ha van, akár kicsi, akár nagy, azt az ille­tékes részletesen megindo­kolja. Minden áron csak egy ár lehet, és nem a pénz­tárnál vitatkozik az ember, melyik érvényes, melyik nem. S még ott van a szigorú és állandó ellenőrzés is. Senki, sehol sem emelhet ok nél­kül! Sőt, az sem lehetséges, hogy a termelőtől a fogyasz­tóig, csak azért futtatják mi­nél több vállalaton át az árut, hogy mindegyik ráte­gye (és levegye) a maga hasznát a fogyasztó kárára. Megértően hallgatott. — Tudunk róla, de a je­lenlegi nehéz helyzetben — nyugtatott — megérthetnéd: ha a realitások engednék, bi­zonyára másként lenne... Megdöbbentem. Nyugi­o­­dattal vagy teberosszal ülök egy asztalnál? Csak zava­romban és idegességem miatt förmedtem a különben na­gyon­­ is szép felszolgálóra. — Miért ilyen hideg és rossz ez a kávé? — Csak! — suttogta egé­szen közel hajolva, a fülem­be. — Kóstolja meg még egyszer. Tényleg forrónak, erősnek éreztem. . Elszégyelltem magam. Mi­ket gondolok, mondok! (Le­het, hogy temondtam, vagy csak úgy belém látott asztal­­társam.) Mindenképpen meg­lepő módon folytatta sza­vait: — Látod, ezért fejlődött ki a csakrobot. Az a biorobot­­család, aminek minden tagja a maga helyén, a megfelelő időben, a legjobb metakom­munikációval mondja: csak! S ez mindenre, mindenütt igaz. Monitoron már láttad. Az áruházban és itt, a presz­­szóban találkoztál is velük. De mindenütt ott vannak, ahol az értelmes, logikusan érvelő nyugtatás nem hasz­nál. Igazgatói szobában, munkapadnál, rádiójavítás­nál, pénztárban ... minde­nütt, ahol valami hibás dön­tés, selejt, csalás, tévedés nyomán a helyi miért? kér­désarány­­meghaladja az elvi­selhető szintet, vagy a ma­gyarázat fárasztó, hossza­dalmas, sőt nem is lehet, mert megmagyarázhatatlan a tudás-, a szorgalom-, az akarathiány — a csakrobot veszi át a szót. Nő, férfi — ami éppen kell. Kedves, szigorú, kiabáló — ahogyan szükséges. Csak! — mondja minden miértre, és ezzel már meg is szünteti a kérdést és annak jogosságát. Hiszen válaszolt: Határozot­tan, meggyőzően. S ez bizony mindenkinek elég. Hálisten mindez Kiber­­nessziában történt. A hazai bioautomaitika az ottanihoz képest még gyerekcipőben jár. — Máért? — Csak ! ! De erről legközelebb. . Faragó István mm 9 tfMUilVIIM Nézzük a na Augusztus a régi római naptárban sextilis, azaz az esztendő hatodik hónapja volt. Caesar naptárreform­ja után került a nyolcadik helyre, a rák és oroszlán csillagképek alá. Octavia­­nusról, aki Augustus néven lett császárrá, kapta ma is általánosan, minden euró­pai nyelvben használatos nevét. A névadó maga a császár volt. Több szerencsés ese­mény alkalmából neveztet­te el a szenátussal a saját nevéről ezt a nyár végi hó­napot. Augustus — élettör­ténete és tettei szerint — nemcsak az istenek külö­nös kegyeltje, de talán a ró­maiak legnépszerűbb ural­kodója volt. Nagybátyja, Julius Cae­sar annyira szerette, hogy fiává fogadta és örökösévé tette. Igaz, ezért az öröksé­gért meg is kellett küzde­nie. Ebbe a küzdelembe — a másik oldalon Cicerónak, az ókor jeles szónokának is­­ bele kellett halnia, Pár Caesar ellen lázadó Brutus | és Cassius is elvesztek a | philippi csatamezőn. Úgy tartja a történetírás,­­ Róma városa is Augustus- |­ nak köszönhet legtöbbet, ő | az, aki „téglavárosból már­ | ványvárost teremtett”, s az | ő uralma alatt élte arany-­­ korát — Vergilius és Ho­­f­ratius vallomása szerint is­­ — a római irodalom. Az ő dicsőséges uralko­­g­­ásának emlékét őrzi tehát a nyolcadik hónap neve. R. N. Vizsgatan­tárgy az iszlám önmagában még semmi kü­lönös nincs abban, hogy az iszlám vizsgatárgy. Az már viszont érdekes, hogy egy nem éppen iszlám vallású la­kossággal rendelkező ország­ban, mégpedig közvetlen szomszédunkban, Ausztriá­ban vizsgáztak hárman is az iszlám tanaiból. Ausztriában ugyanis — bár nem régóta — folyik iszlám vallásoktatás éppúgy, mint bármely más tantárgyból, például matematikáiból vagy fizikából. Jelenleg Bécsben és Als­ó-Ausztri­ában mintegy 5000 tanuló — fiúk és lá­nyok vegyesen — sajátítja el az iszlám alapelemeit. Tan­könyvük elsősorban termé­szetesen a Korán, de más vo­natkozásban is foglalkoznak vallásukkal. Ilyen témák például: állam és gazdaság az iszlámban, a vallás értéke és valláserkölcs, a kinyilat­koztatás a Korán-fejezetek vizsgálata, a kereszténység az iszlám szempontjából, kü­lönböző történelmi legendák. „Kollégáink először nagyon meglepődtek, amikor mi az iszlám tanainak elsajátításá­ra jelentkeztünk. Első kérdé­seik azok voltak, hogy miért nem eszünk sertéshúst és ho­gyan ünnepeljük meg a Ra­­madan-hónapot” — mesélte az egyik első tanulólány, a 18 éves Gamze Marmara, aki ikertestvérével — ők külön­ben török születésűek — és egy Jordániából származó palesztin lánnyal együtt érettségizett iszlámból. Dr. Ahmad Abdelrashimsai, az iszlám vallási közösség ausztriai elnöke szerint, bár kevés az oktató, hamarosan szeretnék elérni, hogy egész Ausztriában lehetőség nyíl­jék az iszlám vallásoktatás­ra. Az oktatás során egyébként az iszlámhitűek számára meg­lepő és különleges témával foglalkoznak: a nők jogai az iszlámban és a nem iszlám vallású nők helyzete az isz­lám országokban. Tray A tartui egyetem Észtország második legna­gyobb városa Tartu, egyete­mét 1632-ben alapították. Az elmúlt 350 év folyamán az alma mater számos kiváló tudóst, forradalmárt és írót képzett. Ezekhez tartozott Vladimir Dal író, lexikográ­fus és etnográfus is, akit Le­nin és Gorkij nagyra becsült. Dal az elmúlt évszázadban kiadta a 200 000 szóból álló „Magyarázó Szótárt az élő Nagyorosz Nyelv”-ről és az „Orosz Közmondás Gyűjte­ményt” is. Tartu egyetemén végzett Lenin fivére, Dimitri Uljanov és Tarlé, a híres tör­ténész, aki Napóleon bib­liográfiáját írta. Az egyete­men tanított Sztruve csilla­gász, Lunin orvos, aki 1880- ban a vitaminokat felfedezte. (Zoboki) Koncert a völgykatlanban Ilyen lesz az augusztus 13-i Nazareth-koncert impozáns színpad­képe a p­isborosjenői völgykatlanban. A modellen jól érzékelhetők a méretarányok: szélesség 100 m, mélység 40 m, magasság 20 mé­ter, stilizált főnixmadarat ábrázol különleges megvilágításban.

Next