Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)

1983-07-03 / 156. szám

NÉPSZAVA 1983. JÚLIUS 3., VASÁRNAP 9 Az ősi nyelv újraéled Négy évig tanulhatják őseik nyelvét a kecsua és aymara indiánok gyermekei. A Titi- caca-tó partján elterülő Puno régióban mintegy 16 ezer is­kolás az iskolakötelezettség ideje, négy év alatt külföldi szakemberek készítette tan­könyvet vehetnek kezükbe. Az első 3 év tankönyvét már használják, a negyedik eb­ben az évben készül el. A gyerekek néhány évvel ezelőttig csak spanyolul ta­nulhattak, ám ennek nem sok eredménye volt: alig tudtak jobban írni és olvas­ni, mint szinte teljesen anal­fabéta szüleik. A spanyol nyelv kizáróla­gossága mintegy 1780-ig ve­zethető vissza, amikor is az inka utód, Tupac Amaru ve­zetésével nagy indiánfelkelés zajlott le. Addig ugyanis a spanyol gyarmatosítók töb- bé-kevésbé megengedték a kereskedelemben és a hitté­rítésben a kecsua nyelv hasz­nálatát. Ám attól kezdve szisztematikusan kényszerí­tették az ország lakosságá­nak tekintélyes részét kitevő kecsua és aymara indiánokat a spanyol nyelv használatá­ra. Az évtizedek során azon­ban kiderült, hogy ez súlyos következményekkel jár: az indiánok nem tudnak beil­leszkedni az ország életébe, mert nem fogadják el a spa­nyol nyelvet. Most tehát tanítják a ke­csua nyelvet, s némi megle­petéssel állapították meg, hogy ennek megtanulása könnyen megy, sőt a spanyol nyelv elsajátítása is eredmé­nyesebb. A kecsua tankönyvek nem­csak a környezettel foglal­koznak, hanem némi isme­reteket nyújtanak az egyko­ri inka birodalom történeti­ből is. —ray Vagyont érő drágakövek Királyi kincstárak ékessége, milliomosok gyűjteményének büszkesége egy-egy ,vagyont érő indiai drágakő, ha nem is tett szert mindegyik olyan világhírnévre, mint a Ko­hinoor, amely ma a brit ko­ronaékszerek része. Az ere­detileg 186 karátos, majd a csiszolás következtében 106 karátosra „zsugorodott” gyé­mántot a dél-indiai Andhra Prades állambeli Golkonda bányában lelték, csakúgy, mint egy másik világhírű követ, a Sarkcsillagot. Ez utóbbi 41 karátos, de tulaj­donosai között nevezetes tör­ténelmi személyiségek is vol­tak, így például Napóleon fi­vére. Mostani tulajdonosa nem nevezte meg magát, amikor három évvel ezelőtt egy genfi árverésen négy és fél millió dollárért megvásá­rolta. A Golkonda bányát gazda­ságtalanná vált üzemeltetése miatt már régen bezárták, s a drágakőbányászat Indiá­ban a korábbihoz képest igen szerény méretűvé zsu­gorodott. Mégis, a gyémánt­export ma Indiának nagyobb bevételt biztosít, mint ha­gyományos kiviteli cikkei — a tea és a textília —, és csak­nem egészében fedezi az amerikai búzavásárlások költségeit. E hatalmas bevétel már nem a természet ajándéka — sokkal inkább az ügyes munkáskezeket dicséri. In­dia ugyanis tekintélyes mennyiségű nyersgyémántot importál, hogy aztán a csi­szolt, modern ékszerré ala­kított köveket külföldön — elsősorban Észak-Ameriká- ban, Japánban és néhány nyugat-európai országban — értékesítse. 1981—82-ben lon­doni és antwerpeni kereske­dőcégek közvetítésével 26 millió karát nyersgyémántot vásárolt (a világ évi összter­melése 47 millió karát). A nyers köveket olcsó bérért nagy szakértelemmel dolgozó indiai gyémántcsiszolók ve­szik munkába — számuk vagy 350 ezer. A mesterség­nek évszázados hagyományai vannak: a szakemberek leg­jobbjait a hindu maharad­zsák és a muzulmán uralko­dók mindig megbecsülték. A Dzsaipurban jelenleg élő 40 ezer gyémántcsiszoló őseit Rajasthan állam hindu ural­kodója telepítette le, 1727- ben, amikor a várost alapí­totta. Sz. J. A yorkshire-i tömeggyilkosság nyomozati rejtelmei Az utóbbi napokban ismét az angol sajtó és a brit köz­vélemény érdeklődésének középpontjába került a york­shire-i tömeggyilkosság. Mint ismeretes, az életfogytiglani börtönbüntetését töltő gyil­kos, Peter Sutcliffe 13 nő meggyilkolását vallotta be. öt évig hasztalan kereste a rendőrség a tömeggyilkost, és ezzel az öt évvel foglalko­zik most megjelent emlék­irataiban a nyomozás veze­tője, Ronald Gregory főfel­ügyelő. Ö állt akkoriban a nyugat-yorkshire-i rendőrsé­gi körzet élén, és a The Mail című angol lapban múlt va­sárnap megkezdett sorozata egyrészt afféle „bizonyít­ványmagyarázat”, hogy mi­ért nem sikerült hamarabb letartóztatni a több ízben is gyanúba vett tettest, más­részt különböző bürokratikus és egyéb rendellenességekre hárítja a felelősséget a nyo­mozás évekig tartó elhúzó­dásáért. A főfelügyelő azonban sze­let vetett és vihart aratott. Visszaemlékezései a lesújtó kritika pergőtüzébe kerül­tek. Nem az irodalomkriti­kusok, hanem a politikusok és bűnügyi szakértők, vala­mint egyes áldozatok hozzá­tartozói részéről. Doreen Hill, a tömeggyil­kos utolsó áldozata, az 1980- ban meggyilkolt, 20 eszten­dős Jacqueline édesanyja ki­jelentette, hogy bírósági el­járást indíttat a nyugalma­zott rendőrfőnök ellen. In­dokolás: „Ha jobban végezte volna a munkáját, az áldo­zatok közül sokan még ma is élnének." Gregory főfelügyelő arra hivatkozik ugyanis, hogy a tettest legalább kilencszer ál­lították elő gyanúsítottként a rendőrségen, de egyrészt az évek során papírheggyé tornyosuló iratok útvesztőjé­ben, másrészt a kihallgatá­sok alkalmával mindig el­sikkadt a bizonyítás lehető­sége. Még tizedszer is csak azért sikerült a letartóztatás, mert a bűnöző megzavaro­dott és ijedtségében több gyilkosságot is bevallott. Ezek után a felgöngyölítés már könnyen ment. Egy yorkshire-i parlamen­ti képviselő, Tom Torney vi­szont azon a véleményen van, hogy az emlékiratok közzététele „erkölcstelen”, mivel a főfelügyelő pénzt fo­gadott el értük, és olyan ügyről írt, amelyet végül is nem ö oldott meg. A hon­atya egyben azt is javasolta: hozzanak törvényt, s az leg­alább 10 esztendeig megtilta­ná a rendőrség alkalmazot­tainak, hogy olyan bűn­ügyekről publikáljanak, ame­lyeknek nyomozásában részt vettek. Roy Hattersly munkáspárti képviselő egyenesen „őrült­nek” minősítette a főfelügye­lőt, mert „pénzt vett fel a rendőrségen elkövetett téve­dések leleplezéséért”. Megszólalt a belügymi­niszter, Leon Brittan is, aki állítólag Thatcher kormány­fő állítólagos jóváhagyásával ítélte el Gregory főfelügye­lőt „véres pénzügyeiért”. A vita egyelőre tovább tart, de folytatódik a főfel­ügyelő izgalmas cikksoroza­ta is. —n Nézzük a naptárt ! Július a római naptárt megreformáló császár, Ju­lius Caesar tiszteletére és emlékére kapta nevét. A régi magyar kalendárium Szent Jakab havának, az aratás hónapjának nevezi. Noha az aratás kezdő­napját június végére, Péter- Pál napjára helyezi a köz­tudat — főleg városon —, a falusi hagyomány sok helyütt úgy tartotta: Péter- Pálkor „szakad meg” a bú­za töve, s az aratást (a bú­za aratásáét) legalkalma­sabb július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén megkezdeni. Ebben az ünnepben együ­vé került az aratás és a termékenység szimbóluma. Nem véletlenül, hiszen nyelvünkben az „élet" szó búzát is jelent. A déli or­szágrészeken még a közel­múltban is élő szokás volt a július 2-án, sarlóval, asz- szonyok által lemetszett búza szentelése. Merthogy hajdan, a sar­lóval aratás korában az asszonyok dolga volt az aratás, s a férfiaké a sze­dés, a kévekötés. A népdal is őrzi még ezt a szokást: „Ne menj, rózsám a tarlóra, Gyenge vagy még a sarlóra.. Az igazi, férfinak való aratóeszköz a kasza volt. Erről így szól a mondás: „Jobb a kasza, mint a sarló. Tisztább lesz így majd a tarló.” Ma, a kombájnos aratás korában az irodalmi, nyel­vi emlékek sorába szorul­tak ezek a szerszámok, az aratással kapcsolatos régi fogalmak is. A mai falusi gyerekek zöme sem tudja már, hogy hány „kéve” egy „kereszt”, hány kereszt egy „kalangya”, s hány kalan­gya egy „kepe”, amiben az egykori részes aratók bérét meghatározták. R. N. A vizsga: próbarepülés- Ez a nosztalgiahullám jól betett nekünkI Pintér Péter rajza Reagan feloszlat A légifélelem már házassá­gokat tört össze. Amíg az egyik fél vidáman repült pél­dául szabadságra, addig a másik a repüléstől való fé­lelmében inkább egyedül maradt otthon. Minden har­madik osztrák fél a repülés­től — ezt az eredményt je­lezte az osztrák légitársaság (AUA) körkérdése. Azt is kiderítette, hogy ez a féle­lem nem függ attól, ki mi­lyen foglalkozású, sőt, meg­lepetést okozott azzal a meg­állapítással, hogy például olyan üzletemberek, akik hetenként többször is igény­be veszik a gyors közlekedé­si eszközt, is aggódva száll­nak fel minden alkalommal. Mindent összevetve a vég­eredmény az, hogy az uta­sok mintegy 85 százaléka fél a repülőutaktól. Az is kide­rült, hogy semmiféle tablet­ta, vagy ital nem segít a ba­jon. Az AUA ezért tanfolya­mot rendez 3385 schillingért, a résztvevőknek részletesen bemutatják a repülőgép szerkezetét, működését, hogy az ismeretlentől való féle­lem csökkenjen. Továbbá gyakorlatokat végeznek a feszültség feloldására, a he­lyes légzéstechnika elsajátí­tására. Előadásokat tartanak a tanfolyamon pilóták és lé­gikisasszonyok is a helyes viselkedésről. A tanfolyam „vizsgája” egy próbarepülés, amelyen kiderül, érdemes volt-e a tanfolyamot elvé­gezni. Az eddig meghirdetett négy tanfolyamra a létszám teljesen betelt. m. f. Aligha látták szívesen a wa­shingtoni Fehér Házban azt a tudósküldöttséget, amely jelentésében elrettentő ada­tokat és tényeket sorakozta­tott fel az Egyesült Államok lakosságának képzettségéről. Már csak azért sem, mert a jelentés „nemzeti fenyege­tettségről” szól — ám ezen mit sem segítenek a fegyver­kezésre fordított milliárdok. Arról van szó ugyanis, hogy az amerikai általános képzési és iskolai színvonal mélységesen mélyre süllyedt. Ennek egyik szemléletes ada­ta, hogy a jelentés szerint „23 millió felnőtt amerikai gyakorlatilag analfabétának tekinthető”. Az adat a 17 éven felüli lakosság 13 szá­zaléka. A fehér lakosság kö­rében ez a szám kisebb, ám a négereknél és az indiánok­nál eléri a 40 százalékot is. A jelentés egyébként annak a munkának az eredménye, amelyet Bell oktatási minisz­ter adott ki még 20 hónap­pal ezelőtt. A munka címe ez volt: „Levél az amerikai néphez — egy nemzet ve­szélyben: az iskolareform szükségességéről”. A hanyatlás már a 60-as évek végén vált mind nyil­vánvalóbbá. A jelentés ke­serűen jegyzi meg: „Ha egy irántunk ellenséges külföldi hatalom megkísérelte volna az oktatás jelenleg fennálló középszerűségét ránk kény­szeríteni, azt alighanem há­borús cselekménynek minő­sítettük volna.” Nemcsak kegyetlen ténye­ket állapít meg a jelentés, sürgető ajánlásokat, intézke­déseket is javasol: a nyilvá­nos iskolákban 180 napon át napi 6 órás oktatás van, de ezt feltétlenül szükséges lenne 200—220 napra fel­emelni legalább napi hétórás oktatási idővel. A jelentés rámutat arra is, hogy a tehetős amerikai szü­lők nem sajnálják a pénzt, hogy gyerekeik alaposabb magánoktatásban részesülje­nek: a Harvard egyetemen például évente 8905 dollárt kell fizetni az oktatásért és további 3905 dollárt az ellá­tásért. Az állami felsőokta­tási intézmények kevesebbet kérnek ugyan, viszont az ok­tatás szintje is alacso­nyabb ... Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy Reagan elnöknek szándékában áll a mindössze néhány éve létrehozott ok­tatási minisztérium feloszla­tása. M. F. Játék és törvény A képességről szóltunk utol­jára. Azt játszottuk, hogy aki jó képességű, annak nagy a képzelőereje: képes­ség = képe sok! Képek tömke-leg-ét (!) képes kép­zeletével megjeleníteni és megőrizni, majd fölidézni. (Tehetség!) Próbáljuk meg mi is a képességünk szerint képzelődve elképzelni a KÉP-zők képződését. Arról már szóltunk korábban, hogy nyilván nem a Duna jegén „választották meg” közfel­kiáltással a ragokat, jele­ket, képzőket. E képződ­mények minden bizonnyal a nyelv természetes törvé­nyei szerint választódtak- alakultak ki. Az minden további nél­kül föltételezhető, hogy a ,,-nak”, ,,-nek” ragok össze- függ-nek az ennek, annak, amannak, kinek, minek stb. szavainkkal — noha tán az eredeti „ez-nek” volt, ahogy a többesszám esetében ezeknek, azoknak, — s még a neki-t említem, már csak azért is, mert ismétlése „ne- ki-nek” fölös-leg-es! De ez a rag szerepel szavaink ele­jén is: nekünk, nektek stb., s mintha a többesszám je­lének itt is volna halvány, ám mégis meghatározó sze­repe. Hiszen a mutatószók: „ez”, „az” kiegészítve, a könnyű ejthetőség miatt, magas, vagy mély magán- hangóval vagy hasonulás­sal alakítják a ragot. (Talán a „nekünk van” egyszerűbb formája a „miénk”? És az enyé-m birtokos személy­rag „m”-je alakult „n”-é? Én, finnül mine ... Enyém: minun.) Tehát akár logi­kai összefüggés is kimutat­ható, amely persze évezre­dek alatt finomult. Az „én” önmagában magunk birtok­lása! Ezt újra kettőzve tud­nánk kifejezni: énén, s ma így mondhatnánk: énem. (A finomodás célját és gyakor­latát jól mutatja például ez a szavunk: em-ez-e-k-nek. Az is izgalmas következ­tetésre adhat okot, hogy a közelire mutató szavakban csupa magas magánhangzó található: itt, ez, emez, ide, erre stb., a távoli dolgokra vonatkozókban csupa mély: ott, az, amaz, oda, amarra stb.) E kis kitérő után térjünk vissza a KÉP-hez, mégpe­dig a SOK KÉP-hez, képes­séghez. Korábban említet­tük, hogy a kemény „k” — mely a többesszám jele — lágyabb, zöngés rokona a „g”. (A zeng-bong, cseng, mereng, terjeng stb. sza­vaink végén is a „többessé­get”, a folytonosságot kép­viseli.) Namármost, ha ké­pességünk azt képzeli, hogy a nyelv képessége sem utolsó — miért is volna az, amikor millió és millió ember adta hozzá a saját képességét, amikor alakí­totta! — akkor tán előfor­dulhatott — mint ahogy ez törvényszerű és elő is for­dult —, hogy bizonyos sza­vak változva, kopva alakul­tak képzőkké, tagokká. (A „rag” nálunk, Zalában kis tárgyat, lécet, rövid desz­kát is jelentett, amit pél­dául vakakblakokba erősí­tettek, és dda a „rag” alá he­lyeztek apróságokat!) De játsszunk már egy kicsit: ha valaki haragos, akkor bizony „elkeríti”, és alapc­san ragozza mondandóját. Ha haragosan „cifrázza” a szavakat — akkor ragoz! — ám nem díszesen, ékesen, inkább éktelenül. Sokféle ragot alkalmaz. Megmond­ja magyarán, hogy ki, ki­nek a mijébe s hogyan „menjen” ... De ez csak já­ték. Maradjunk a föltétele­zésnél ! Azt mondtuk, akinek a képe sok, az jó képességű. Nos, mintha a ,,-ság”, ,,-ség" képző helyettesítené a SOK szavunkat?! Lás­sunk csak példákat: katona sok = katonaság (ha né­hány katona megy az utcán, aligha mondjuk, hogy kato­naság vonul!), hegy sok = hegység, erdő sok = erdő­ség, sőt, ha nagy a tömeg — töm-ke-leg! — vagyis sok a sok, az nem más, mint a sokaság! De mondhatjuk így is: egység, tehát ez azt jelenti, hogy az azonosból sok. Ám, ha kétségünk támadna („lefordítva”: kétség — ket­tő sok, ez így nem igaz!, s mintha az összetett szó je­lentéstartalma is ezt „adná össze”, és így alakul a két­ség) látható, hogy a nyelv olykor csaknem a matema­tika logikai erejével bizo­nyít. Igaz ez? Nem tudom. De kétségkívül az ellenke­zője sem kétségtelen! David Bowie új arca Mintha egy olimposzi isten szállt volna le a Földre, hogy nekünk, halandóknak kétórás koncertet adjon a zsúfolásig megtelt müncheni Olympia- halléban — így kezdi exklu­zív tudósítását a Music Man, a világhírű rockénekes fel­lépéséről. Cannes-ban bemu­tatott két filmje, a The Hun­ger és a Merry Christmas, Mr. Lawrence, valamint leg­újabb nagylemeze, a Let’s dance sikere még fokozták a várakozást. Nos az 1975-ben Grammy- díjat kapott David Bowie azonnal meghódította a kö­zönséget, bézs színű öltöny­ben, nyakkendősen, barnára sülve, smink nélkül, megnö­vesztett hajjal kezdett éne­kelni. Aki behunyta a sze­mét, valósággal átjárta a ze­ne, a különleges hang, a sze­mélyiség varázsa. Tízezer néző ünnepelte kedvencét, aki a Life on Mar's, a Ziggy Stardust, a Stationtostation után is tudott megjelenés­ben, stílusban újat hozni. A punk előfutára már 1977- ben az év énekese volt, de az új hullám csúcsán is fenn tu­dott maradni, sőt 1978-ban Marlene Dietrich partnere volt a mozivásznon. A Wiener című magazin kérdésére az EMI lemezcég 36 éves brit szupersztárja el­mondotta, hogy hivatása még mindig örömet okoz neki, fel­szabadultan dolgozik, kötet­lenebb dalszövegeivel szeret­né gondolkodásra késztetni az embereket. Bigbandkísé- rettel énekel, érzelmesebb dallamokat is műsorára tűz. Életvitele is megváltozott, már nem New Yorkban él, hanem Svájcban, Londonból csak néhány barátja hiány­zik. Egyszerre több művé­szeti ág is foglalkoztatja: egy színdarabban Abraham Lincolnt alakítja majd, félórás filmet forgat Iggy Pop társa­ságában, és megfesti a „föld­alatti” regényíró, William Burroughs portréját. Famet­szetei is vannak, kiállításra készül, minden műfajban ki­válót alkotott. Közben sokat utazik, és síel, reggel fél 7- kor kel, este 10-kor fekszik, így tartja magát formában. Ennyi jó slágerhez szüksé­ge is van rá. (selm—)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék