Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)

1983-07-03 / 156. szám

NÉPSZAVA 1983. JÚLIUS 3. VASÁRNAP Sport Telexjelentés Plovdivból, a sakk EB-ről Bronzérmes a magyar válogatott A plovdivi férfi sakkcsapat Európa-bajnokság tegna­pi 7., utolsó fordulójában a magyar csapat a szovjet válogatottól 4,5—3,5-es vereséget szenvedett, és ez a minimális különbség a bronzérmet jelentette számunkra. Karpov és Vaganjan nél­kül állt fel a szovjet csapat. A részletes eredmények: Po­­lugajevszkij—Portisch, Pet­­roszjan—Ribli, Beljavszkij— Sax, Tukmakov—Pintér, Pszahisz—Adorján, Juszu­­pov—Faragó, Geller—Hor­váth mind döntetlen, Roma­ny­isin—Csem 1—0. További eredmények: Ju­goszlávia—Anglia 3,5—4,5, Hollandia—Dánia 4,5—3,5, NSZK—Bulgária 3—5. Az EB végeredménye: 1. Szovjetunió 38, 2. Jugoszlá­via 33, 3. Magyarország 31, 4. Anglia 30, 5. Hollandia 29,5, 6. Bulgária 25, 7. Dánia 20, 8. NSZK 17,5. Jól kezdődött számunkra a mérkőzés, egymást követ­ték a döntetlenajánlatok, és alig másfél órai játék után már 7 döntetlen született. Csak Csem ellenfele, Roma­­nyisin volt harcias kedvében és játszani akart. Két gyors döntetlennel kezdődött a ju­goszláv—angol mérkőzés is. A figyelem a holland—dán meccs felé fordult, és meg­könnyebbültünk, amikor 3— 1-es holland vezetésnél Lan­geweg feladásra kényszerült és 3—2-re módosult az ered­mény. Az angolok vezetést szereztek a jugoszlávok el­len, Mester ötödik győzelmét aratta, és 7-ből 6 pontjával az EB legeredményesebb versenyzője lett. Közben rendkívül érdeke­sen alakult Csőm partija, a magyar nagymester gyalo­got nyert, Romanyisin dön­tetlent ajánlott, ezt Csőm nem merte elfogadni, mert nem tudta miként áll a hol­land—dán mérkőzés (a te­rem másik végében játszot­tak), ,elég-e a fél pont a 3. helyhez. Sajnos, időzavarban elnézte Romanyisin fenyege­tését és menthetetlen lett az állás, Kristiansen azonban megszerezte a dán csapat második győzelmét, ami a mieink számára a bronzér­met jelentette. A szovjet válogatott nyol­cadszor lett Európa-bajnok, a jugoszlávok ötödször lettek ezüstérmesek, a magyar csa­pat számára ez a negyedik bronzérem. A szovjet válo­gatott legeredményesebb já­tékosa Juszupov 7-ből 5,5 ponttal. A jugoszláv váloga­tottban Nikolics és Kovacse­­vics ért el 5 pontot 7 parti­ból, míg a magyar csapatban Adorján 7-ből 5,5 pontot tel­jesített. A többiek sta­tiszti -Fejér Gábor felvétele­kája: Portisch 4,5 pont (7 partiból), Ribli 4 (7), Sax 3 (7), Pintér 1 (4), Csom 4 (7), Faragó 1 (4), Grószpéter 2 (4), Schneider 2 (3), Horváth 3,5 (5). Karpov rögtönzött sajtóér­tekezletet tartott, és vála­szolt arra a kérdésemre, mi­nek tulajdonítja a magyar válogatott vártnál gyengébb szereplését. — Óriási különbség van egyes játékosok játékereje között, és ha a csapat éltáb­láin nem megy a játék, aka­dozik az egész gépezet. Sax a vártnál jóval kevesebbet nyújtott és Pintér nagyon rosszul játszott — válaszolta a világbajnok. Verőci Zsuzsa Adorján remekelt Rövid hírek # Marbachban (Ausztria) az 500 kcm-es siklóhajók Vi­lág Kupa-futamában Csep­­regi György kitűnően kez­dett. Az első napi összesítés után vezet. # A Hajós Alfréd uszo­dában kétnapos nemzetközi mű- és toronyugróverseny kezdődött, amelyen Hollan­dia, a Koreai NDK, Jugo­szlávia, Ce­hszlovákia, Ro­mánia, Ausztria, az NDK és Magyarország vesz részt. Az első nap után a férfi mű- és a női toronyugrást bonyolí­tották le. Előbbiben Némedi Károly, utóbbiban — 6 pont­tal megelőzve Kelemen Ildi­kót — az NDK-beli Hahn győzött.­­ Diplomaosztó ünnepélyt tartottak szombaton a Test­­nevelési Főiskolán. Elsőként a tanári szak nappali és le­velező tagozat 145, majd az edzői szak 105 és a sportszer­vezői szak levelező tagozat 34 most végzett hallgatójá­nak adták át a diplomát.­­ Az amerikai profibaj­nok New York Cosmos lab­darúgócsapata 5—2-es vere­séget szenvedett a bajnokság legutóbbi fordulójában a Chicago Springs legénységé­től. A közönség kifütyülte a Beckenbauer-tizenegyet.­­ A Fekete-tenger Kupa nemzetközi női kézilabda­tornán: Magyarország Jugo­szlávia ifiválogatott 23—23. A magyar válogatott tornagyőz­tes lett az NDK előtt. Inter­totó mérkőzés a Népligetben Bp. Honvéd—­ Bratislava 3—1 Népliget, 3000 néző, v.: Hu­ták. Gólok: Esterházy, Dé­­tári és Gyimesi (11-esből), illetve Konik. A Bp. Honvéd ebben az összeállításban j­átszott: Andrusch — Paróczai, Nagy, Garaba, Varga — Kerepecz­­ki (Kozma), Gere, Csehi (Kovács), Gyimesi — Ester­házy, Détári. Három góllal kezdődött a mérkőzés, a vendégek a 6. percben Konik 16 m-es lö­vésével jutottak előnyhöz (0—1), egy perc múlva Ester­házy egyenlített (1—1), majd a 12. percben az ő átadását értékesítette Détári (2—1)­. A továbbiakban is a Honvéd kezdeményezett többet, de az újabb gól elérése nem sike­rült. A második félidőben gyengült a játék, a Honvéd fölénye azonban megmaradt, s a 78. percben 11-esből Gyi­mesi állította be a végered­ményt. * A Videoton Cheleben lé­pett pályára, és 2-1-re kika­pott a helyi együttestől. Finis Wimbledonban Navratilova verhetetlen A befejezéséhez közeledő wimbledoni teniszversenyen Temesvári Andrea, az ame­rikai Strode oldalán a vegyes páros negyeddöntőben még két szettben verte amerikai, dél-afrikai ellenfelét (már a 4 közé jutás is nagy bravúr volt!), a döntő előtt azonban a favorit Denton, King (ame­rikai) duó megállította őket (6—4, 6—3). Tegnap kora délután egyébként elsőnek a női egyesben dőlt el az elsőség: két amerikai, a korábbi há­romszoros győztes Martina Navratilova és a némi meg­lepetésre döntőbe jutott Andrea Jaeger mérkőzött. Kettejük csatájából Navra­tilova nagy fölénnyel (6—0, 6—3) került ki győztesen, s ezzel negyedszer lett bajnok. — Nagyon könnyű volt az első játszma, a másodikban Andrea megütött néhány olyan labdát, amelyeket nem tudtam elérni — mondta a döntőt követő sajtóértekez­leten a győztes. — Egy pil­lanatig sem gondoltam arra, hogy veszíthetek. Az előző években sokkal jobban meg kellett küzdenem az elsősé­gért. Ezután a McEnroe, Fle­ming pár megvédte tavalyi bajnoki címét, a döntőben simán (6—4, 6—3, 6—4) győ­zött a Gullikson ikrek ellen. Bakos (110 m gá és Kiss (100 m) csúcsot javított Az atlétikai OB második nap­ján már többen voltak a Népstadion nézőterén, mint a pályán. Ez manapság nem kis eredmény, miként Bakos új országos csúcsa sem a 110 m gáton. Az újpesti verseny­ző remek, szoros harcot ví­vott Bodóval, mindketten a régi rekordon (13,77) belül ér­tek célba, Bakos győzött 13,58-cal Bodó (13,66) előtt. A 100 m-es női gátfutást a csúcstartó Siska Xénia fölé­nyesen nyerte (13,20), de a hajrában lelassult, és így el­maradt a rekordjavítás (13,17). A rúdugró Salbert­­nek sem sikerült honi leg­jobb eredményén módosíta­ni, az 560 nem sikerült, pe­dig két biztató kísérlete is volt. Látványos, ritkán látható, szoros versenyt hozott az 1500 m-es férfi döntő: Tóth (3:39,98) mellbedobással és célfotódöntéssel megelőzte a finisben az addig vezető Öt­vöst (3:39,99). A női 400-on Forgács Judit (52,16) fölénye­sen verte Pál Ilonát (53,69), a férfiak hasonló távján pe­dig Újhelyi győzött (46,49). A sprintszámokban a fér­fiak teljesítménye érdemel dicséretet. A csepeli Kiss 10,26 mp-es új országos csúccsal előzte meg Tatárt (10,29, ennyi volt a régi csúcs is), és az eddigi rekorder Na­gyot. A nőknél nem volt ilyen szoros küzdelem, Ecse­­kiné könnyen nyert. Legto­vább a távolugrók vetélkedő­je tartott, a remek szériát produkáló Szalma László már az első sorozatban kitű­nő, 816 cm-t ugrott, majd háromszor is belépett, aztán 806, majd végül 814 cm kö­vetkezett. A bajnokok: Nők: 100 m gát: Siska (Va­sas) 13,20 mp; 100 m: Ecse­­kiné (MÁV MTE) 11,67; 400 m: Forgács (Tatabánya) 52,16; 1500 m: Szalai (Tatabánya) 4:17,89; magasugrás: Béla (Csepel) 188 cm; diszkosz: Kripli (MTK-VM) 60,06. Férfiak: 100 m: Kiss (Cse­pel) 10,26, országos csúcs; 110 m gát: Bakos (V. Dózsa) 13,58, országos csúcs, 400 m: Újhelyi (Dózsa) 46,49; 1500 m: Tóth (Bp. Honvéd) 3:39,98; 3000 m akadály: Markó (Bp. Honvéd) 8:37,69; diszkosz: Csiszár (MTK-VM) 60,42 cm, rúdugrás: Salbert (Csepel) 545 cm; távolugrás: Szalma (Vasas) 816 cm. Ma délután 17.15-től 16 számban osztanak aranyér­met. (wágner) Kőbányától Grenoble-ig III. Múlnak a gyermekévek... Bálint László vallomásai Szerencsés csillagzat alatt születtem! Kiegyensúlyozott családi légkörben nőttem fel, még ha szüleimtől hamar el is kellett szakadnom. Ceglédre szólította őket a sors, de minden hétvégén feljöttek Pestre apai nagyszüleim­­hez, akik végtelen szeretettel, de példás fegyelemmel neveltek. Este 9 órakor nekem már ágyban kellett len­nem! Ilyen rendezett körülmények között számomra nem jelentett nehézséget, hogy a Fradiban tovább fe­gyelmezzék az életemet. Az Üllői úton tehát elkez­dődött második életem. Az első edzéseken még egy ki­csit elfogódott voltam, hi­szen közvetlen közelről ta­lálkoztam a Ferencváros ad­dig csak messziről csodált válogatott játékosaival — Alberttal, Páncsiccsal és a többiekkel —, de azért jól kinyitottam a szemem. Igye­keztem minden mozdulatu­kat ellesni, mert hiszen ki­től tanuljon a kezdő, ha nem az érett, már befutott labda­rúgóktól. S ez így van az élet minden területén. Egy fiatal orvos nyilván a pro­fesszorától akar tanulni, és az én szememben Flóriék voltak a futball tanárai. Persze, ezzel nem azt aka­rom mondani, hogy a serdü­lőknek nem voltak kitűnő edzői. Agárdi Feri bácsi na­gyon értett a gyerekek nyel­vén, ő erre specializálta szak­tudását. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a gömbérzékünk tökéletesen kifejlődjék, s a játékosság a vérünkbe men­jen át. Ez, természetesen, nem jelentette azt, hogy a testi erőnk fejlesztésével, az erőnlétünk megteremtésével nem törődött volna. Ezekben az években azonban még szabadabban lehetett — és kellett is! — a labdát rúgni, mint később. A serdülőkori edzésanyag a testi éréssel állt összhang­ban, és e tekintetben a leg­jobb kezekben voltunk. Ne­kem talán csak az jelentett némi bizonytalanságot, hogy nem találtam az igazi he­lyem. Hogy miért, azt ma már világosan látom: én nem voltam olyan csillogó tehet­ség, mint Nyíl, vagy Törő, legfeljebb szorgalmammal, fegyelmezettségemmel és harci készségemmel vehet­tem fel velük a versenyt. Ak­kor azonban még úgy érez­tem, hogy mindent tudok a labdával... A nem kis önbizalmam azonban nem kerekedhetett felül, mert — szerencsémre! — a csapat intézője, Logodi Laci bácsi ügyelt arra, hogy el ne szaladjon velünk a ko­csi. A kocsi? Ugyan, a sze­kér, vagy még az sem. Min­denesetre ő saját gyereke­ként kezeli mindegyikünket, és az Üllői úti pályától az is­kolákon át a szülői házig ő tartotta a kezében a kor­mánypálcát. Istenem, de so­kat is köszönhettünk mi, fe­rencvárosi játékosok neki!... A magyar labdarúgás ta­lán éppen azért van tartósan válságban, mert az ilyen em­berek, mint ő volt, egyre ke­vesebben vannak. Az olya­nok, akiktől távol áll min­den anyagi megfontolás, és csak a futball megingatha­tatlan szeretete vezérli őket. S csupán a győzelmek kárpó­tolják minden fáradozásu­kat. Úgy szokták őket nevez­ni, hogy a labdarúgás társa­dalmi munkásai. De ez rossz kifejezés — ők a futballisták nevelőszülei! Akiknek az egész társadalom hálával és köszönettel tartozik, mert életcéljuk a mások — önzet­len és névtelen! — szolgála­ta. A háttérben élnek és leg­nagyobb jutalmuk az, ami­kor tanítványaik játéka tap­sot csal ki a nézőtéren. Az Üllői úton megszokott családias légkör után bizony alaposan mellbe vágott mind­az, amit külföldön, már pro­fi labdarúgóként tapasztal­tam. Hadd maradjak a gye­rekéveknél, hogy néhány szó­val elmeséljem, Belgiumban és Franciaországban hogyan élnek az ottani 10—12 éves kölyökfutballisták. Mert amit láttam, az több, mint külföl­di érdekesség. Sőt, meggyő­ződésem, hogy — fontos ta­nulság! Nos, a profi világban, ahol a klubokat a nézőszámból fakadó pénzforrás és az arra érdemes és értékes játéko­sokkal való ügyes kereske­dés tartja fönn, ott az után­pótlás-nevelés már 8—9 éves korban megkezdődik. A nap meghatározott időszakában a szülők (!) kiviszik tehetsé­gesnek vélt gyerekeiket a klubok edzéseire, és ott — saját felszerelésben! — edzői felügyelet mellett lehetősé­get kapnak arra, hogy fociz­zanak, vagy talán inkább csak labdázgassanak, mert semmilyen megkötöttség nincs. A gyerekek úgyis ki akarnak tűnni — úgy be­csúsznak egymásnak és üt­köznek, mint a felnőttek! —, tehát mozognak eleget, nem kell őket még biztatni. A természetes kiválasztódás törvényei uralkodnak, s en­nél jobb hajtóerő nincs is a futballvilágban. Legalábbis fiatal korban. S ez így megy egészen 12 éves korig, ami­kor elkezdődnek a különbö­ző bajnokságok. A klubok addigra kiválasztják maguk­nak a legtehetségesebbeket, s a többieknek pedig — évente! — megköszönik a klub iránti vonzódásukat és elbúcsúznak tőlük. Kell a hely az újabb fiataloknak! Az utánpótlás-képzés nem áll meg, hanem folyamato­san termeli az újabb és újabb ígéretes játékosokat — a saját pénzükön! Az is meglepett, hogy a kezdő gyerekekkel nem fog­lalkoznak a klubok vezetői, sem intézői. Ez a szülők fel­adata! Sőt, sok profi klub­ban még fizetniük is kell a pályahasználatot, az edzők szaktanácsait, az öltözőt, a meleg vizet stb., mindaddig, míg le nem igazolják őket. így tehát egyik egyesületnek sem kell attól tartania, hogy a komolytalanok, vagy a te­hetségtelenek elveszik a já­tékteret. Megakadályozzák ezt az érvényesülni akaró és tehetségesebb fiatalok, és a szülők, akik bizony szép ösz­­szegeket fektetnek be gye­rekeik képzésébe mindaddig, amíg a klub rájuk nem „ha­rap”. Embertelen módszer ez? Vagy holmi kizsákmányolás? Nem. Ésszerű gazdálkodás a meglevő vagyonnal! Itt nem számít, hogy ki fia-borja, csak egy a lényeg: a klub fennmaradásához biztos tő­két ígérő, önmagát fegyel­mező és valóban tehetséges labdarúgó legyen! Lejegyezte: Vándor Kálmán Ebben a csapatban értem el az első sikereket (a jobbszélen Logodi Laci bácsi) július 4-től augusztus 27-ig, a Hess András Könyvesboltban; I., Hess András tér 3., a „Libri" idegen nyelvű könyvesboltban; V., Váci u. 32., a 94. sz. Idegen nyelvű könyvesboltban; V., Petőfi Sándor u. 2., a Melódia Könyv- és Zeneműboltban; V., Semmelweis u. 1—3., a Gorkij Könyvesboltban; V., Váci u. 33., a Kossuth Könyvesboltban; V., Kossuth Lajos u. 18., a Gondolat Könyvesboltban; V., Váci u. 10. Idegen nyelvű, ismeretterjesztő és művészeti könyvekből minden boltban más választék, 50%-os kedvezménnyel! ÁLLAM­i KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT v­­ !

Next