Népszava, 1983. július (111. évfolyam, 154-180. sz.)
1983-07-03 / 156. szám
NÉPSZAVA 1983. JÚLIUS 3. VASÁRNAP Sport Telexjelentés Plovdivból, a sakk EB-ről Bronzérmes a magyar válogatott A plovdivi férfi sakkcsapat Európa-bajnokság tegnapi 7., utolsó fordulójában a magyar csapat a szovjet válogatottól 4,5—3,5-es vereséget szenvedett, és ez a minimális különbség a bronzérmet jelentette számunkra. Karpov és Vaganjan nélkül állt fel a szovjet csapat. A részletes eredmények: Polugajevszkij—Portisch, Petroszjan—Ribli, Beljavszkij— Sax, Tukmakov—Pintér, Pszahisz—Adorján, Juszupov—Faragó, Geller—Horváth mind döntetlen, Romanyisin—Csem 1—0. További eredmények: Jugoszlávia—Anglia 3,5—4,5, Hollandia—Dánia 4,5—3,5, NSZK—Bulgária 3—5. Az EB végeredménye: 1. Szovjetunió 38, 2. Jugoszlávia 33, 3. Magyarország 31, 4. Anglia 30, 5. Hollandia 29,5, 6. Bulgária 25, 7. Dánia 20, 8. NSZK 17,5. Jól kezdődött számunkra a mérkőzés, egymást követték a döntetlenajánlatok, és alig másfél órai játék után már 7 döntetlen született. Csak Csem ellenfele, Romanyisin volt harcias kedvében és játszani akart. Két gyors döntetlennel kezdődött a jugoszláv—angol mérkőzés is. A figyelem a holland—dán meccs felé fordult, és megkönnyebbültünk, amikor 3— 1-es holland vezetésnél Langeweg feladásra kényszerült és 3—2-re módosult az eredmény. Az angolok vezetést szereztek a jugoszlávok ellen, Mester ötödik győzelmét aratta, és 7-ből 6 pontjával az EB legeredményesebb versenyzője lett. Közben rendkívül érdekesen alakult Csőm partija, a magyar nagymester gyalogot nyert, Romanyisin döntetlent ajánlott, ezt Csőm nem merte elfogadni, mert nem tudta miként áll a holland—dán mérkőzés (a terem másik végében játszottak), ,elég-e a fél pont a 3. helyhez. Sajnos, időzavarban elnézte Romanyisin fenyegetését és menthetetlen lett az állás, Kristiansen azonban megszerezte a dán csapat második győzelmét, ami a mieink számára a bronzérmet jelentette. A szovjet válogatott nyolcadszor lett Európa-bajnok, a jugoszlávok ötödször lettek ezüstérmesek, a magyar csapat számára ez a negyedik bronzérem. A szovjet válogatott legeredményesebb játékosa Juszupov 7-ből 5,5 ponttal. A jugoszláv válogatottban Nikolics és Kovacsevics ért el 5 pontot 7 partiból, míg a magyar csapatban Adorján 7-ből 5,5 pontot teljesített. A többiek statiszti -Fejér Gábor felvételekája: Portisch 4,5 pont (7 partiból), Ribli 4 (7), Sax 3 (7), Pintér 1 (4), Csom 4 (7), Faragó 1 (4), Grószpéter 2 (4), Schneider 2 (3), Horváth 3,5 (5). Karpov rögtönzött sajtóértekezletet tartott, és válaszolt arra a kérdésemre, minek tulajdonítja a magyar válogatott vártnál gyengébb szereplését. — Óriási különbség van egyes játékosok játékereje között, és ha a csapat éltábláin nem megy a játék, akadozik az egész gépezet. Sax a vártnál jóval kevesebbet nyújtott és Pintér nagyon rosszul játszott — válaszolta a világbajnok. Verőci Zsuzsa Adorján remekelt Rövid hírek # Marbachban (Ausztria) az 500 kcm-es siklóhajók Világ Kupa-futamában Csepregi György kitűnően kezdett. Az első napi összesítés után vezet. # A Hajós Alfréd uszodában kétnapos nemzetközi mű- és toronyugróverseny kezdődött, amelyen Hollandia, a Koreai NDK, Jugoszlávia, Cehszlovákia, Románia, Ausztria, az NDK és Magyarország vesz részt. Az első nap után a férfi mű- és a női toronyugrást bonyolították le. Előbbiben Némedi Károly, utóbbiban — 6 ponttal megelőzve Kelemen Ildikót — az NDK-beli Hahn győzött. Diplomaosztó ünnepélyt tartottak szombaton a Testnevelési Főiskolán. Elsőként a tanári szak nappali és levelező tagozat 145, majd az edzői szak 105 és a sportszervezői szak levelező tagozat 34 most végzett hallgatójának adták át a diplomát. Az amerikai profibajnok New York Cosmos labdarúgócsapata 5—2-es vereséget szenvedett a bajnokság legutóbbi fordulójában a Chicago Springs legénységétől. A közönség kifütyülte a Beckenbauer-tizenegyet. A Fekete-tenger Kupa nemzetközi női kézilabdatornán: Magyarország Jugoszlávia ifiválogatott 23—23. A magyar válogatott tornagyőztes lett az NDK előtt. Intertotó mérkőzés a Népligetben Bp. Honvéd— Bratislava 3—1 Népliget, 3000 néző, v.: Huták. Gólok: Esterházy, Détári és Gyimesi (11-esből), illetve Konik. A Bp. Honvéd ebben az összeállításban játszott: Andrusch — Paróczai, Nagy, Garaba, Varga — Kerepeczki (Kozma), Gere, Csehi (Kovács), Gyimesi — Esterházy, Détári. Három góllal kezdődött a mérkőzés, a vendégek a 6. percben Konik 16 m-es lövésével jutottak előnyhöz (0—1), egy perc múlva Esterházy egyenlített (1—1), majd a 12. percben az ő átadását értékesítette Détári (2—1). A továbbiakban is a Honvéd kezdeményezett többet, de az újabb gól elérése nem sikerült. A második félidőben gyengült a játék, a Honvéd fölénye azonban megmaradt, s a 78. percben 11-esből Gyimesi állította be a végeredményt. * A Videoton Cheleben lépett pályára, és 2-1-re kikapott a helyi együttestől. Finis Wimbledonban Navratilova verhetetlen A befejezéséhez közeledő wimbledoni teniszversenyen Temesvári Andrea, az amerikai Strode oldalán a vegyes páros negyeddöntőben még két szettben verte amerikai, dél-afrikai ellenfelét (már a 4 közé jutás is nagy bravúr volt!), a döntő előtt azonban a favorit Denton, King (amerikai) duó megállította őket (6—4, 6—3). Tegnap kora délután egyébként elsőnek a női egyesben dőlt el az elsőség: két amerikai, a korábbi háromszoros győztes Martina Navratilova és a némi meglepetésre döntőbe jutott Andrea Jaeger mérkőzött. Kettejük csatájából Navratilova nagy fölénnyel (6—0, 6—3) került ki győztesen, s ezzel negyedszer lett bajnok. — Nagyon könnyű volt az első játszma, a másodikban Andrea megütött néhány olyan labdát, amelyeket nem tudtam elérni — mondta a döntőt követő sajtóértekezleten a győztes. — Egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy veszíthetek. Az előző években sokkal jobban meg kellett küzdenem az elsőségért. Ezután a McEnroe, Fleming pár megvédte tavalyi bajnoki címét, a döntőben simán (6—4, 6—3, 6—4) győzött a Gullikson ikrek ellen. Bakos (110 m gá és Kiss (100 m) csúcsot javított Az atlétikai OB második napján már többen voltak a Népstadion nézőterén, mint a pályán. Ez manapság nem kis eredmény, miként Bakos új országos csúcsa sem a 110 m gáton. Az újpesti versenyző remek, szoros harcot vívott Bodóval, mindketten a régi rekordon (13,77) belül értek célba, Bakos győzött 13,58-cal Bodó (13,66) előtt. A 100 m-es női gátfutást a csúcstartó Siska Xénia fölényesen nyerte (13,20), de a hajrában lelassult, és így elmaradt a rekordjavítás (13,17). A rúdugró Salbertnek sem sikerült honi legjobb eredményén módosítani, az 560 nem sikerült, pedig két biztató kísérlete is volt. Látványos, ritkán látható, szoros versenyt hozott az 1500 m-es férfi döntő: Tóth (3:39,98) mellbedobással és célfotódöntéssel megelőzte a finisben az addig vezető Ötvöst (3:39,99). A női 400-on Forgács Judit (52,16) fölényesen verte Pál Ilonát (53,69), a férfiak hasonló távján pedig Újhelyi győzött (46,49). A sprintszámokban a férfiak teljesítménye érdemel dicséretet. A csepeli Kiss 10,26 mp-es új országos csúccsal előzte meg Tatárt (10,29, ennyi volt a régi csúcs is), és az eddigi rekorder Nagyot. A nőknél nem volt ilyen szoros küzdelem, Ecsekiné könnyen nyert. Legtovább a távolugrók vetélkedője tartott, a remek szériát produkáló Szalma László már az első sorozatban kitűnő, 816 cm-t ugrott, majd háromszor is belépett, aztán 806, majd végül 814 cm következett. A bajnokok: Nők: 100 m gát: Siska (Vasas) 13,20 mp; 100 m: Ecsekiné (MÁV MTE) 11,67; 400 m: Forgács (Tatabánya) 52,16; 1500 m: Szalai (Tatabánya) 4:17,89; magasugrás: Béla (Csepel) 188 cm; diszkosz: Kripli (MTK-VM) 60,06. Férfiak: 100 m: Kiss (Csepel) 10,26, országos csúcs; 110 m gát: Bakos (V. Dózsa) 13,58, országos csúcs, 400 m: Újhelyi (Dózsa) 46,49; 1500 m: Tóth (Bp. Honvéd) 3:39,98; 3000 m akadály: Markó (Bp. Honvéd) 8:37,69; diszkosz: Csiszár (MTK-VM) 60,42 cm, rúdugrás: Salbert (Csepel) 545 cm; távolugrás: Szalma (Vasas) 816 cm. Ma délután 17.15-től 16 számban osztanak aranyérmet. (wágner) Kőbányától Grenoble-ig III. Múlnak a gyermekévek... Bálint László vallomásai Szerencsés csillagzat alatt születtem! Kiegyensúlyozott családi légkörben nőttem fel, még ha szüleimtől hamar el is kellett szakadnom. Ceglédre szólította őket a sors, de minden hétvégén feljöttek Pestre apai nagyszüleimhez, akik végtelen szeretettel, de példás fegyelemmel neveltek. Este 9 órakor nekem már ágyban kellett lennem! Ilyen rendezett körülmények között számomra nem jelentett nehézséget, hogy a Fradiban tovább fegyelmezzék az életemet. Az Üllői úton tehát elkezdődött második életem. Az első edzéseken még egy kicsit elfogódott voltam, hiszen közvetlen közelről találkoztam a Ferencváros addig csak messziről csodált válogatott játékosaival — Alberttal, Páncsiccsal és a többiekkel —, de azért jól kinyitottam a szemem. Igyekeztem minden mozdulatukat ellesni, mert hiszen kitől tanuljon a kezdő, ha nem az érett, már befutott labdarúgóktól. S ez így van az élet minden területén. Egy fiatal orvos nyilván a professzorától akar tanulni, és az én szememben Flóriék voltak a futball tanárai. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a serdülőknek nem voltak kitűnő edzői. Agárdi Feri bácsi nagyon értett a gyerekek nyelvén, ő erre specializálta szaktudását. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a gömbérzékünk tökéletesen kifejlődjék, s a játékosság a vérünkbe menjen át. Ez, természetesen, nem jelentette azt, hogy a testi erőnk fejlesztésével, az erőnlétünk megteremtésével nem törődött volna. Ezekben az években azonban még szabadabban lehetett — és kellett is! — a labdát rúgni, mint később. A serdülőkori edzésanyag a testi éréssel állt összhangban, és e tekintetben a legjobb kezekben voltunk. Nekem talán csak az jelentett némi bizonytalanságot, hogy nem találtam az igazi helyem. Hogy miért, azt ma már világosan látom: én nem voltam olyan csillogó tehetség, mint Nyíl, vagy Törő, legfeljebb szorgalmammal, fegyelmezettségemmel és harci készségemmel vehettem fel velük a versenyt. Akkor azonban még úgy éreztem, hogy mindent tudok a labdával... A nem kis önbizalmam azonban nem kerekedhetett felül, mert — szerencsémre! — a csapat intézője, Logodi Laci bácsi ügyelt arra, hogy el ne szaladjon velünk a kocsi. A kocsi? Ugyan, a szekér, vagy még az sem. Mindenesetre ő saját gyerekeként kezeli mindegyikünket, és az Üllői úti pályától az iskolákon át a szülői házig ő tartotta a kezében a kormánypálcát. Istenem, de sokat is köszönhettünk mi, ferencvárosi játékosok neki!... A magyar labdarúgás talán éppen azért van tartósan válságban, mert az ilyen emberek, mint ő volt, egyre kevesebben vannak. Az olyanok, akiktől távol áll minden anyagi megfontolás, és csak a futball megingathatatlan szeretete vezérli őket. S csupán a győzelmek kárpótolják minden fáradozásukat. Úgy szokták őket nevezni, hogy a labdarúgás társadalmi munkásai. De ez rossz kifejezés — ők a futballisták nevelőszülei! Akiknek az egész társadalom hálával és köszönettel tartozik, mert életcéljuk a mások — önzetlen és névtelen! — szolgálata. A háttérben élnek és legnagyobb jutalmuk az, amikor tanítványaik játéka tapsot csal ki a nézőtéren. Az Üllői úton megszokott családias légkör után bizony alaposan mellbe vágott mindaz, amit külföldön, már profi labdarúgóként tapasztaltam. Hadd maradjak a gyerekéveknél, hogy néhány szóval elmeséljem, Belgiumban és Franciaországban hogyan élnek az ottani 10—12 éves kölyökfutballisták. Mert amit láttam, az több, mint külföldi érdekesség. Sőt, meggyőződésem, hogy — fontos tanulság! Nos, a profi világban, ahol a klubokat a nézőszámból fakadó pénzforrás és az arra érdemes és értékes játékosokkal való ügyes kereskedés tartja fönn, ott az utánpótlás-nevelés már 8—9 éves korban megkezdődik. A nap meghatározott időszakában a szülők (!) kiviszik tehetségesnek vélt gyerekeiket a klubok edzéseire, és ott — saját felszerelésben! — edzői felügyelet mellett lehetőséget kapnak arra, hogy focizzanak, vagy talán inkább csak labdázgassanak, mert semmilyen megkötöttség nincs. A gyerekek úgyis ki akarnak tűnni — úgy becsúsznak egymásnak és ütköznek, mint a felnőttek! —, tehát mozognak eleget, nem kell őket még biztatni. A természetes kiválasztódás törvényei uralkodnak, s ennél jobb hajtóerő nincs is a futballvilágban. Legalábbis fiatal korban. S ez így megy egészen 12 éves korig, amikor elkezdődnek a különböző bajnokságok. A klubok addigra kiválasztják maguknak a legtehetségesebbeket, s a többieknek pedig — évente! — megköszönik a klub iránti vonzódásukat és elbúcsúznak tőlük. Kell a hely az újabb fiataloknak! Az utánpótlás-képzés nem áll meg, hanem folyamatosan termeli az újabb és újabb ígéretes játékosokat — a saját pénzükön! Az is meglepett, hogy a kezdő gyerekekkel nem foglalkoznak a klubok vezetői, sem intézői. Ez a szülők feladata! Sőt, sok profi klubban még fizetniük is kell a pályahasználatot, az edzők szaktanácsait, az öltözőt, a meleg vizet stb., mindaddig, míg le nem igazolják őket. így tehát egyik egyesületnek sem kell attól tartania, hogy a komolytalanok, vagy a tehetségtelenek elveszik a játékteret. Megakadályozzák ezt az érvényesülni akaró és tehetségesebb fiatalok, és a szülők, akik bizony szép öszszegeket fektetnek be gyerekeik képzésébe mindaddig, amíg a klub rájuk nem „harap”. Embertelen módszer ez? Vagy holmi kizsákmányolás? Nem. Ésszerű gazdálkodás a meglevő vagyonnal! Itt nem számít, hogy ki fia-borja, csak egy a lényeg: a klub fennmaradásához biztos tőkét ígérő, önmagát fegyelmező és valóban tehetséges labdarúgó legyen! Lejegyezte: Vándor Kálmán Ebben a csapatban értem el az első sikereket (a jobbszélen Logodi Laci bácsi) július 4-től augusztus 27-ig, a Hess András Könyvesboltban; I., Hess András tér 3., a „Libri" idegen nyelvű könyvesboltban; V., Váci u. 32., a 94. sz. Idegen nyelvű könyvesboltban; V., Petőfi Sándor u. 2., a Melódia Könyv- és Zeneműboltban; V., Semmelweis u. 1—3., a Gorkij Könyvesboltban; V., Váci u. 33., a Kossuth Könyvesboltban; V., Kossuth Lajos u. 18., a Gondolat Könyvesboltban; V., Váci u. 10. Idegen nyelvű, ismeretterjesztő és művészeti könyvekből minden boltban más választék, 50%-os kedvezménnyel! ÁLLAMi KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT v !