Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)

1983-08-02 / 181. szám

A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK Minden szellemi érdek váljék az emberiség közkincsévé Gáspár Sándor bosnédo a budapesti eszperantó világkongresszuson Vasárnap délelőtt a Budapest Sportcsarnokban az eszpe­rantó himnusz hangjaival megkezdődött a 68. eszperan­tó világkongresszus. A nagy­szabású találkozót Grégoire Maertens, az Eszperantó Vi­lágszövetség elnöke nyitotta meg. Üdvözölte a 70 ország­ból összegyűlt mintegy ötezer eszperant­istát, valamint a kongresszus elnökségében helyet foglaló vendégeket, köztük Gáspár Sándort, az Elnöki Tanács helyettes el­nökét, a SZOT főtitkárát, a rendezvény fővédnökét és Sarlós Istvánt, a Miniszter­­tanács elnökhelyettesét, a védnöki testület elnökét. Ezután Gáspár Sándor, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a magyar dol­gozók és az eszperantisták világtalálkozójának otthont nyújtó főváros lakosságának nevében köszöntötte a 68. eszperantó világkongresszus valamennyi résztvevőjét, majd arról szólt: nem tudni, hogy Bábel legendájának van-e történeti alapja, de az tény, hogy az emberiség egész történelme során nyel­vi megosztottságban élt. E helyzet megváltoztatásának szándéka vezette azokat, akik csaknem száz esztendeje le­rakták egy közös nyelv, az eszperantó alapjait. Az esz­perantóét, amely a kölcsönös megismerés és megértés nyelve, s elősegítheti, hogy a világon létrejött valameny­­nyi szellemi és kulturális ér­ték az egész emberiség köz­­kincsévé váljék. Ezért — folytatta — az eszperantisták mozgalmát az elmúlt évtize­dek egyik legtisztább, legne­mesebb mozgalmának tekint­hetjük. A továbbiakban arról be­szélt: minden embert az lel­kesít, ha látja munkája ered­ményét. Ezen a kongresszu­son az eszperantisták jelen­tős sikerekről, valóban jó eredményekről adhatnak számot, s ez méltán töltheti el őket büszkeséggel. Gáspár Sándor befejezésül alkotó, eredményes munkát kívánt a kongresszusnak. A vendéglátó magyar esz­perantisták nevében Baráth Endre, a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára köszön­tötte a mozgalomnak a vi­lág minden tájáról összese­­reglett tagjait. Délután ünnepségen emlé­keztek az Eszperantó Világ­­szövetség 75 évvel ezelőtti megalakulására. Az ünnep­ség után kezdte meg mun­káját a kongresszus nemzet­közi egyeteme, amelynek egyhetes programjában — az orvostudománytól a környe­zetvédelemig — a legkülön­félébb témakörökben hang­zanak el előadások. A kongresszus szervezői vasárnap egésznapos rendez­vényre invitálták a budapes­tieket a Városligetbe. Kira­kodóvásár, táncház és sok más látnivaló várta az ér­deklődőket. A színes prog­ramcsokor legérdekesebbje az eszperantó fórum volt: az Eszperantó Világszövetség tekintélyes vezetői válaszol­tak a fővárosiaknak a nem­zetközi nyelvre és a hozzá kapcsolódó mozgalom céljai­ra, jelenére és jövőjére vo­natkozó kérdéseire. Este a Budapest Sportcsarnokban a kongresszus magyar nemzeti estjének kulturális program­ját tekintették meg a kül­döttek. Hétfő délelőtt a Budapest Sportcsarnokban szekcióülé­sekkel, szakmai rendezvé­nyekkel, egyetemi előadá­sokkal folytatta munkáját a 68. eszperantó világkongresz­­szus. Az orvos-egészségügyi esz­perantisták külön munkacso­portban tanácskoztak, s ugyancsak megbeszélést tar­tottak az eszperantista rá­dióamatőrök. folytatódott a nemzetközi kongresszusi egyetem, az intelligencia méréséről és örökléséről, va­lamint Konfuciusz közgazda­­sági gondolatairól hangzottak el előadások eszperantó nyel­ven. Délután rendezték a nem­zetközi eszperantó szövetség szakmai szervezeteinek együttes közgyűlését, ame­lyen a különböző csoportok tagjait egyaránt érdeklő kér­déseket vitatták meg. Szó esett a többi között arról, hogy miként lehetne javí­tani az eszperantó mozgalom propagandáját, s felmerült egy új, valamennyi szakmai szervezet igényének megfele­lő közös újság létrehozásá­nak gondolata. Összejövetelt tartottak az eszperantista képzőművészek is, akiknek szervezete tavaly óta tartozik a világszövet­ség kötelékébe. A nyolc or­szágból érkezett alkotók a Budapest Sportcsarnokban rögtönzött festmény és szo­borkiállításon mutatták be munkáikat, s a szekcióülé­sen elhatározták: kezdemé­nyezni fogják eszperantó nyelvű nemzetközi alkotó­táborok szervezését. A Pataky István Művelő­dési Központban délután megkezdődtek az eszperantó nyelvű színházi előadások. Este a csillebérci úttörő­táborban nemzetközi gyer­mektábor nyílt a világkong­resszuson részt vevő szülők gyermekeinek részvételével. A Budapest Sportcsarnokban nagysikerű kórusestet ren­deztek, amelyen bolgár, len­gyel és magyar dalosok lép­tek fel. A Hétfőn a Ganz-MÁVAG kovácsüzemében Az ezerfokos kemencék ajtajánál A Ganz-MÁVAG hetes ka­puja előtt vár minket a gö­rög származású diszpécser, Papanikolau Dimitrisz, s amikor megtudja, hogy ri­portunkat a kánikula teszi időszerűvé, felsóhajt: — Otthon érzem magam, az Égei tenger partján. De ott legalább éjszakára jól le­hűlt a levegő. Itt meg ... A múlt heti, hidegfront­nak nevezett 10 fokos lehű­lés csak pillanatnyi szünetet adott a forróságtól szenve­dőknek, s bár vasárnap nem bántuk, hogy felhőtlen az ég­bolt, hétfőn, a munkába­­induláskor már reménykedve kutattunk gomolyfelhők után. Hiába. Budapest felett au­gusztus első napján derült volt az ég, s a levegő hő­mérséklete kora délutánra elérte a 33 fokot. A Ganz-MÁVAG „M”-ko­­vácsüzemében nyitva van minden ajtó és ablak, s tel­jes sebességgel pörögnek a ventillátorok, de a hőmér­séklet a csarnok legkelleme­sebb, huzatos zugaiban is legalább 50 fok lehet. A gé­pek mellett, s az acélszala­gokon mászó, izzó munka­darabok közelében ennél sok­kal melegebb. — Még nem mértük, de itt biztos van 60 fok — mondja Marton László csoportveze­tő, aki a kovácsoló gépsor vezérlő pultjánál áll, és gombnyomással működteti a két-három méterre dongó óriás kalapácsot. Ruházata munkavédelmi bakancs, és kék overáll. Szükség van er­re. Amikor a gép az izzó acélhasábra csap, mint a pernye, száll föl a vas külső részéről a vasoxid, a reve. Amikor pedig a munkadarab elhagyja a tálcát, egy komp­resszor kenő- és hűtőanya­got fúj a helyére, de olyan erővel, hogy a mikroszkopi­kus cseppecskék feketére fes­tik a gépnél dolgozók szaba­don hagyott testrészeit. — Hogy lehet itt bírni egész nap? — kérdezem. — Másfél órát vagyunk­ egy munkahelyen, aztán váltjuk egymást, a változa­tosság is pihentet. Ez itt ide­gi munka, nagyon kell fi­gyelni, mert a tévedésből ka­tasztrófa lehet. Innen majd a kemencéhez megyek, anyagot felkészíteni. Az egyik gázkemencénél most Czinczár László dolgo­zik. Hosszú­­ vaskampóval húzza a futószalagra a vas­tömböket, mikor elérik az 1000 fokot. Amíg zárva a ke­mence ajtaja, „csak” het­ven fok lehet itt, de amikor jön ki az anyag, szinte fel­forr a levegő, 80—90 fok perzseli az embert. — Hát itt inni kell — mondja Czinczár László, akiről úgy folyik a veríték, mintha leöntötték volna. A víz- és sóveszteség pótlására sózott szódavizet kapnak. — Járna a tea is — szól közbe a szomszédos gépen dolgozó Dömök János —, de (Folytatás az 5. oldalon) Békedemonstrációk három földrészen Nemzetközi tanácskozás kezdődött Tokióban az atom- és hidrogénbomba ellen Tokióban hétfőn megnyílt az atom- és hidrogénbomba el­leni világkonferencia. A ta­nácskozáson a japán béke­szervezetek több ezer képvi­selője, valamint 33 ország és 13 nemzetközi szervezet kül­döttei a nukleáris fegyverek korlátozásával és a leszere­léssel kapcsolatos kérdéseket vitatnak meg. „Az íróknak mindent meg kell tenniük annak érdeké­ben, hogy ne ismétlődhes­sék meg Hirosima és Naga­­szaki tragédiája" — hangsú­lyozták az ázsiai országok irodalmárainak Hirosimában befejeződött konferenciáján. A tanácskozás résztvevői — 10 ázsiai országból, egyebek között Indonéziából, Japán­ból és Vietnamból érkezett kulturális személyiségek — azt vitatták meg, hogyan ve­hetik ki részüket az írók a békéért és az enyhülésért ví­vott harcból. A tanácskozá­son rajtuk kívül jelen voltak a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és az NSZK képviselői is. A holland—belga határhoz érkezett vasárnap a „Dort­mund—Brüsszel ’83" béke­menet. Az új amerikai kö­zéphatótávolságú nukleáris rakéták tervezett nyugat­európai telepítése ellen tilta­kozók menete, amely a nyu­gatnémet nőszövetségek fel­hívására július 9-én indult el Dortmundból, az elmúlt há­rom héten keresztülhaladt a Német Szövetségi Köztársa­ság, Hollandia városain. A nyugat-európai békeharcosok augusztus 6-ra, a Hirosima elleni atomtámadás évfordu­lójára érkeznek a NATO brüsszeli központjához, ahol átnyújtják tiltakozásukat a Pershing—2 rakéták és a robotrepülőgépek nyugat-eu­rópai elhelyezése ellen. Norvégiában mintegy 25 ezren vettek részt július 10- től július 30-ig a Békemenet ’83 elnevezésű megmozdulás­sorozaton. Mint a szervezők közölték: 14 békeharcos szervezet küldte el képvise­lőit a nukleáris fegyverke­zési hajsza és az új amerikai atomrakéták nyugat-európai telepítése elleni harc jegyé­ben megtartott rendezvé­nyekre, amelyek tömeggyű­léssel és fáklyásmenettel ér­tek véget. Európából megérkeztek New Yorkba a kerékpáros békemenet ’83 részvevői. A több földrészen áthaladó bé­kemenet résztvevői így feje­zik ki tiltakozásukat a fegy­verkezési verseny, a nukleá­ris háború veszélye ellen. A békemenet Norvégiából, a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, Finnországból és Svédországból összegyűlt résztvevői az ENSZ képvise­lőinek egy, a világ népeihez és a nemzetközi közösséghez intézett felhívást adnak át, amelyben a nukleáris hábo­rú veszélyének megszünteté­sére tett erőfeszítések foko­zására szólítanak fel. Felhívás elfogadásával Lisszabonban befejeződött a portugál ifjúság eddig leg­nagyobb méretű békemeg­mozdulása. A portugál fővá­ros közelében levő Frola­­félszigeten egy héten át 5000 portugál fiatal és 20 ország­ból érkezett több száz kor­­társuk vitákon, gyűléseken és tanácskozásokon beszélték meg, mit tehetnek a nukleá­ris konfliktus veszélye ellen. A portugál fiatalok számos konkrét lépést határoztak el annak érdekében, hogy meg­akadályozzák az atomfegyve­rek telepítését, átszállítását és tárolását országuk terü­letén. Az NSZK-beli Reckershausenben a béketüntetés résztvevői a jö­vendő háború borzalmait megjelenítő maszkokban, amerikai zászló alatt felvonulva tiltakoztak az amerikai atomfegyverkezés ellen. A zászlón rakétákat festettek a csillagok helyére TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszolgálat Fajüldözés elleni világkonferencia Genfben Losoncai Pál ü rend­e — Heltai Imre beszéde Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár megnyitóbe­szédével Genf­ben hétfőn meg­kezdődött a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni II. világkonferencia. A fő­titkár beszédében élesen el­ítélte a fajüldözés és a faji megkülönböztetés minden formáját. A II. világkonferencia megrendezését 1979-ben az ENSZ-közgyűlés 34. üléssza­ka határozta el. A mostani tanácskozáson 86 ország küldöttsége vesz részt. Áttekintik az ENSZ ál­tal 1973-ban meghirdetett fajüldözés elleni harc elmúlt évtizedének eseményeit és értékelik az I. világkonfe­rencián elfogadott akció­program megvalósításában elért eredményeket. A kon­ferencia napirendjére felvet­ték továbbá az Izrael által megszállt arab területek, va­lamint Jeruzsálem kérdését, foglalkoznak a palesztin nép önálló államalapítási jogá­val. Az Egyesült Államok és Izrael bojkottálja a konfe­renciát. (Folytatás a 2. oldalon) MEGKÉRDEZTÜK Buday Tamást­ • Ez a Tampere nem az a Tampere? Tíz évvel ezelőtt a fes­tői finnországi kisváros­ban emlékezetes sikert arattak kajak-kenusaink: 7 VB-aranyat nyertek. Akkor és ott debütált a válogatottban Buday Ta­más, aki most — Vaskuti Istvánnal — harmadszor nyert világbajnokságot a hosszú távú kenuszámban. (Interjúnk a 12. oldalon) Világbajnokok! Elöl Buday, mögötte Vaskuti térdel, ők ketten együtt a hosszú távú kenuzás immár harmadszor megkoronázott királyai. A tamperei VB különben több tanulságot hozott a kajak-kenu sportnak, mint érmet. (Ér­tékelő írásunk a 11. oldalon.)

Next