Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)

1983-08-02 / 181. szám

2 Reflektor Málta A világ közvéleményének figyel­me Máltára terelődött. Az immá­ron három éve tartó madridi ta­nácskozássorozat legutóbbi két hete azzal telt el, hogy a talál­kozó résztvevői megpróbálták el­érni a máltai álláspont megvál­toztatását. A szigetország képvi­selője, bizonyos módosításokat kíván a záródokumentum-terve­zet szövegében, de javaslata el­utasításra talált a küldötteknél. Madridi diplomáciai körökben azt várják, hogy Málta mégiscsak feladja eddigi nézeteit. Málta Köztársaság kis sziget a Földközi-tengeren, 300 ezer lakossal, földrajzi fekvése hajózási és stratégiai szempont­ból jelentősnek mondható. Tizenkilenc éve nyerte el füg­getlenségét a brit gyarmati uralom alól, de továbbra is a Nemzetközösség tagja, ahol Nagy-Britannia igyekszik megtartani gazdasági pozícióit. Az utolsó brit katona há­rom éve hagyta el a szigetet, és akkor szűnt meg az otta­ni NATO-támaszpont. A Máltai Munkáspárt legutóbb 1981-ben alapított kor­mányt Dom Mintoff vezetésével, és igyekszik biztosítani az ország egyenletes fejlődését. A külföldi tőke (elsősorban EGK-országok) még átszövi, de Málta mégis szem előtt tart­ja el nem kötelezettségi célkitűzéseit. Kiemelkedő fontos­ságú a szigeten a hajóépítő- és -javító iparág­­, ez is nö­veli a köztársaság bevételeit, ugyanakkor fokozza straté­giai jelentőségét. Élelmiszerexport és könnyűipar, halászat és idegenforgalom; szintén hozzájárulnak Málta gyarapo­dásához. Magyarország és a Máltai Köztársaság között 1970-ben létesült diplomáciai kapcsolat. Losonczi Pál 1972-ben — af­rikai útjáról visszatérőben — rövid, nem hivatalos megbe­szélést folytatott a fővárosban, La Vallettában. 1977-ben ugyancsak a szigeten aláírták a két ország kereskedelmi megállapodását, amelyet külügyminiszterünk két évvel ké­sőbbi hivatalos látogatása követett. Egy évvel ezelőtt Dom Mintoff miniszterelnök nem hi­vatalos látogatáson járt hazánkban, az idén februárban a máltai külügyminiszter folytatott megbeszéléseket Buda­pesten. J. J. Hollai Imre felszólalása Genfben (Folytatás az 1. oldalról) Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke üzenetet intézett a fajüldözés és a faji meg­különböztetés elleni harc második világkonferenciájá­hoz. Hollai Imre, az ENSZ-köz­­gyűlés jelenlegi, 37. üléssza­kának elnöke hétfőn felszó­lalt a világkonferencián. Fontos feladatként jelölte meg, hogy a világ valameny­­nyi tisztességes emberét moz­gósítsák a fajüldözés elleni küzdelemre. A fajüldözés, il­letve a faj, a bőrszín, vallás és a nemzeti és etnikai hova­tartozás alapján történő meg­különböztetés sajnos min­dennapos jelenség számos országban, több magasan fej­lett országban is. Mindez azt követeli tő­lünk, hogy ismételten elkö­telezzük magunkat e borza­lom felszámolása mellett. „Kijelenthetem — hangsú­lyozta Hollai Imre —, hogy ez a küzdelem, amelyet én az értelem dekolonializálásának neveznék —, még a gyarmati uralom alól való felszabadí­tásnál is jelentősebb feladat.” Napjainkban már 116 or­szág tagja a faji megkülön­böztetés minden formájának kiküszöböléséről kötött nem­zetközi egyezménynek — ál­lapította meg Hollai Imre, s végezetül hangsúlyozta an­nak szükségességét, hogy to­vábbi államok is csatlakoz­zanak az egyezményhez, elő­mozdítva így annak egyete­messé válását. Katonai tanácsok Angolában Az Angolai Népi Köztársa­ság kormánya rendeletet adott ki arról, hogy katonai tanácsokat kell alakítani a dél-afrikai hadsereg és csat­lósai által támadásoknak ki­tett angolai körzetekben. Az új szerveket az érintett területek politikai, katonai, társadalmi és gazdasági éle­tének irányításával bízzák meg. A katonai tanácsok irá­nyítják majd az ország szu­verenitásának védelmében folytatott harcot. Joguk lesz arra, hogy a leghatározot­tabb intézkedéseket hozzák a banditizmus, a kártevés, valamint az ország fejlődé­sét és a szocializmus alap­jainak lerakását akadályozó társadalomellenes jelenségek ellen. Sri Lanka fővárosában, Colombóban, a tamilok lakta negyedben égnek a lakóházak, tib­etek, mióta kiújultak a véres zavargások a szingaléz többség és a tamil kisebbség között TELEFOTO / MTI Külföldi Képszolgálat KEDD, 1983. AUGUSZTUS 2. NÉPSZAVA A szovjet nép nem engedi meg az európai egyensúly megbontását Moszkvai felhívás a békeszerető emberekhez A helsinki záróokmány alá­írásának nyolcadik évfordu­lója alkalmából Moszkvában hétfőn nagygyűlést rendezett az európai biztonság és együttműködés szovjet bi­zottsága. Előadói beszédében Alekszej Sityikov, a bizottság elnöke, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának elnöke méltatta a nyolc évvel ezelőtt ese­mény és a záróokmány je­lentőségét. A nagygyűlésen elfogadott felhívás a többi között meg­állapítja: a szovjet nép sen­kinek sem engedi meg a vi­lágban és az Európában ki­alakult egyensúly megbontá­sát, országa fenyegetését. A szovjet közvélemény teljes mértékben támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek a kialakult helyzetben a Szov­jetunió és szövetségesei vé­delmi erejéhez szükséges szinten történő fenntartását tűzik ki célul. A dokumentum hangsú­lyozza: az új amerikai raké­ták nyugat-európai telepíté­se — akárhány rakétáról is legyen szó — csapást mérne a fegyverzetkorlátozásról már folyó tárgyalásokra, újabb súlyos károkat okozna az ál­lamok közötti bizalom lég­körének, megnövelné egy esetleges katasztrófa kirob­banásának veszélyét — akár a véletlen következménye lenne az, akár azoknak rosszindulatú tevékenységé­ből következnék be, akik ka­tonai fölényre törnek és az első csapással akarják meg­nyerni a nukleáris háborút. A szovjet közvélemény egyetért az Európában, az Egyesült Államokban és az egész világon kibontakozott békemozgalom résztvevőinek követelésével, azonnal, amíg nem késő, hagyjanak fel a nukleáris háborúra történő felkészüléssel az egész vilá­r­­on. A legradikálisabb meg­oldás az lenne, ha Európát megszabadítanák a konti­nensre irányuló valamennyi — közép-hatótávolságú és hadszintéri — nukleáris fegy­vertől. Ehhez feltétlenül szükséges lenne a meglévő nukleáris fegyverkészletek azonnali befagyasztására. A dokumentum végezetül felhívással fordul a békéért aggódó valamennyi ember­hez: tegyenek meg mindent, fokozzák erőfeszítéseiket an­nak érdekében, hogy az 1983-as esztendőben sikerül­jön fordulatot elérni a kato­nai enyhülés irányába. (MTI) A Francia KP ragaszkodik a szocialistákkal kötött megállapodáshoz A Francia Kommunista Párt kiáll azért, hogy ne követ­kezzenek újabb lépések a fegyverkezési versenyben, s ezzel tartja magát a Szocia­lista Párttal 1981. júniusban kötött megállapodáshoz, amelynek alapján a kommu­nisták beléptek a kormányba — mondta Georges Marchais, az FKP főtitkára a Témoig­­nage Chrétien című hetilap legfrissebb számában meg­jelent nyilatkozatában. A nyilatkozatot a L’Humanité hétfőn részletesen ismertet­te. Az FKP támogatja Mit­terrand elnök eredeti prog­ramját, amely szerint szük­ség van az erőegyensúly­­ megőrzésére, ám közben előre kell lépni a fokozatos és párhuzamos leszerelés fe­lé, úgy, hogy ennek végcélja a katonai tömbök megszün­tetése legyen — hangsúlyoz­ta Marchais. Egyben azon­ban sajnálatát fejezte ki, hogy „partnereink” — ezzel a kormányzó szocialistákra utalt — „nem tartják telje­sen tiszteletben eredeti ígé­reteiket”. Libanon A Bekaa-völgyben kiújultak a harcok Vasárnap a kelet-libanoni Bekaa-völgyben ismét ki­újultak a harcok az El Fatah palesztin szervezet szemben­álló csoportjai között. Szaura és Zsdita városok közelében Abu Mussza hívei nehéztü­zérséget és harckocsikat ve­tettek be a szervezet Arafat­­hoz hű szárnyának erői el­len. A Wafa palesztin hírügy­nökség jelentése szerint a szíriai egységek a hét végén Kelet-Libanonban bekerítet­ték az El Fatah Arafathoz hű erőinek egyik dandárját és ezek egyik utánpótlási központját. A központ kö­­rülzárására azután került sor, hogy az Arafathoz hű egységek megállították Abu Mussza híveinek támadását. A hét folyamán több mint ötven ilyen támadás érte az Arafathoz hű erőket — hangzik a Wafa jelentése. A SANA szíriai hírügy­nökség vasárnap élesen tá­madta Jasszer Arafatot. A palesztin vezető az előző na­pon arra szólította föl az arab államfőket, hogy aka­dályozzák meg a kelet-liba­noni palesztin erők elleni „szíriai—líbiai támadáso­kat”.★ Izrael és az Egyesült Álla­mok közel kerültek ahhoz, hogy megállapodásra jussa­nak egy közös libanoni stra­tégiában — jelentette ki va­sárnap New Yorkban Mose Arensz izraeli hadügymi­niszter. Arensz azon a foga­dáson beszélt, amelyet Ed­ward Koch, az amerikai nagyváros polgármestere adott tiszteletére. Robert McParlane, az amerikai elnök újonnan ki­nevezett közel-keleti megbí­zottja első, e minőségben tett útján megpróbálja el­érni a Kelet-Libanonban szembenálló szíriai és izraeli erők szétválasztását — kö­zölte vasárnap egy magas rangú izraeli kormánytiszt­viselő. Az amerikai vezetők ezt a tervet a múlt héten — Jichak Samir izraeli külügy­miniszter és Mose Arensz hadügyminiszter washingto­ni tárgyalásain­­ vetették fel. A jeruzsálemi rádió va­sárnapi közlése szerint az izraeli vezetők „elvben egyetértenek" az amerikai elgondolással. Hafez Asszad szíriai elnök országa fegyveres erőinek napján a hadsereghez inté­zett üzenetében vitatta az Egyesült Államoknak a kö­zel-keleti közvetítői szerep­hez való jogát. Izraelt egész történelme során mindenkor Washington bátorította az agresszióra; ugyancsak az Egyesült Államok volt az, amely az agresszió anyagi feltételeit előteremtette — mutatott rá Asszad. A szíriai államfő bírálta a libanoni kormányt is, amiért szövet­ségre lépett az Egyesült Ál­lamokkal és amiért — mint mondta — nem Izraelt, ha­nem Szíriát tekinti ellensé­gének. Asszad megerősítette: országa a libanoni—izraeli megállapodást még a Camp David-i szerződésnél is ká­rosabbnak tartja az arab ér­dekek szempontjából. (MTI) Pillanatkép Tripoliból. Az észak-libanoni városban a baloldali „Október 24.” szervezet egyik milicistája­­ őrségben TELEFOTO — MTI Külföldi Képszolgálat Nemzetközi hírek : Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára, és Vagyim Zag­­lagyin, a KB tagja, a KB nemzetközi osztálya vezető­jének első helyettese, hétfőn Moszkvában találkozott Franz Muhrival, az Osztrák KP el­nökével, és Erwin Scharffal, a párt politikai bizottságának tagjával, a KB titkárával. # Bulgária és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsola­tairól és az időszerű nemzet­közi politikai kérdésekről volt szó Todor Zsivkov bol­gár államfő és Robert L. Barry, szófiai amerikai nagy­követ hétfői találkozóján. # Dmitrij Usztyinov, a Szovjetunió marsallja, hon­védelmi miniszter napipa­rancsot adott ki a szovjet hadiflotta napja alkalmából, amelyet vasárnap ünnepel­tek a Szovjetunióban.­­ A LEMP KB meghívá­sára pártmunkásküldöttség élén Varsóba érkezett Leo­­nyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osz­tályának vezetője. # II. János Pál pápa va­­­­sárnap nyári rezidenciáján, Castel Gandolfóban mintegy hétezer hívő előtt elmondott beszédében az alapvető em­beri jogok tiszteletben tartá­sára és a békés megoldások keresésére szólított fel. # A Szovjet Afrikai-ázsiai Szolidaritási Bizottság kül­döttsége, amely látogatáson Angolában tartózkodik, meg­beszélést folytatott Sam Nu­­jomával, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) el­nökével. Nem mi írjuk... hanem Hirosima valósággal kínálja magát egy csúcsértekezlet színhelyéül címen Harold Wil­lens, a Los Angeles Times számára írott cikké­ben, amelyet átvett az Európában megjelenő amerikai napilap, a Novemberre tervezik Rea­gan elnök első hivatalos lá­togatását Japánban. Naika­­szone kormányfővel valószí­nűleg elsősorban kereskedel­mi kérdésekről tárgyalnak, de bizonyos, hogy a két ve­zető eszmecseréjén szóba ke­rülnek a szovjet—amerikai nukleáris megbeszélések is... ... Mivel pedig az elnök úgyis Japánban lesz, és min­den bizonnyal foglalkozik majd a nukleáris fegyverze­tek problematikájával, eset­leg megfontolhatná javasla­tomat. Ezt az indítványt ak­kor tettem neki, amikor ta­valy februárban magam nyújtottam át annak a négy­millió kaliforniainak az üze­netét, akik 1982-ben a szov­jet—amerikai kölcsönös nuk­leáris befagyasztásra sza­vazott. Arra sürgettem az elnököt, tegye meg azt a tör­ténelmi lépést, hogy az atombomba pusztítását átélt első városban, Hirosimában, találkozzék Jurij Andropov­­val. Mr. Reagan akkor nyil­vánvalóvá tette előttem, hogy fenntartásai vannak egy esetleg elhamarkodott csúcs­­találkozóval kapcsolatban. De az én javaslatom lénye­ge egészen más. Én úgy kép­zelem, hogy a két világhata­lom vezetői — akik össze­sen 50 ezer nukleáris rob­banófejjel rendelkeznek, és gyakorlatilag hatalmukban áll az egész emberiség el­pusztítása — egyszerűen em­beri lényekként találkozza­nak egymással. A hivatalos tárgyalások stresszhatásai­tól függetlenítve magukat, úgy beszélgethetnének, mint két férfi, akit hasonló gon­dok és felelősségek terhel­nek. S lehet-e megfelelőbb színhelyet találni egy ilyen kötetlen beszélgetésre, mint éppen Hirosima? Ifjú tengerészgyalogos fel­derítő tisztként jártam Hiro­simában 1945-ben, néhány héttel azután, hogy a várost lerombolta egy viszonylag kicsiny amerikai uránium­bomba. S ahogy múltak az évek, és a világ nukleáris fegyvertárai több mint egy­millió hirosimai atombombá­ra duzzadtak, mind világo­sabbá vált előttem, milyen kitörölhetetlenül az emléke­zetembe marta magát a bor­zalom, amit 1945-ben Hiro­simában láttam. Aki egyet­len egyszer is a saját szemé­vel látta a nukleáris háború következményeit, az nem tud felejteni, amíg él. Reagan és Andropov ter­mészetesen ma már nem azt a robbanásoktól szaggatott pusztaságot látná, amit én. De még mindig elegendő em­lék maradt a városban, amely felidézi a nukleáris háború borzalmait. A két vezető első találko­zóját a Béke Emlékparkban kellene megtartani, pár lé­pésnyire attól a helytől, ahol 38 esztendővel ezelőtt „Kis­fiú” (a hirosimai bomba, A szerk.) felrobbant. A park lombsátra alól ki-kivillan a „Béke Dóm” sziluettje — a lerombolt iparcsarnok ször­nyű váza, amelyet a japánok az 1945. augusztus 6-án el­szabadult új erő örök me­­mentójaként hagytak ott. Az államfők ezután körsé­tát tehetnének a Béke Em­lékmúzeumban. S miután megtekintették a pokolian összeégett emberekről, egy­beolvadt emberi csontokról készült fényképfelvételeket, megállhatnának egy pillanat­ra egy darab papír előtt, amelyre hatjegyű számot ír­tak. Ennyi ember halt meg az évek során, egyetlen, 12,5 kilotonnás atombomba mi­att. Amikor aláírja a vendég­könyvet, Mr. Reagan és Mr. Andropov, talán új megvilá­gításban, együtt gondolja majd át, mit jelent az 50 ezer nukleáris robbanófej. Talán nem túlzás azt képzel­ni, hogy a látottak arra in­dítják őket, hogy — ha csak egy pillanatra is — kilépnek saját hazájuk katonai erejé­nek és politikai tekintélyé­nek védelmezői szerepéből és átérzik az egész világ va­lamennyi népéért viselt fe­lelősségüket ... Az a rövid látogatás, ame­lyet a nukleáris hadviselés szülőhelyén tettem, örökre megváltoztatta az életemet. Talán lehetséges, hogy a vi­lághatalmak vezetőinek hi­rosimai látogatása megvál­toztathatja a halálos fegy­verkezési verseny menetét. Nem az első eset lenne, hogy egy jelképes aktus olyan eseménysorozatot in­dít el, amely konkrét politi­kai változásokat eredményez. INTERNATIONAL aTribune A szerző, Los Angeles-i üzletember, a washing­toni székhellyel működő Védelmi Információs Központ tanácsadója, aki 1982-ben az amerikai nukleáris bef­agyasztási mozgalom kaliforniai ta­gozatának elnöke volt. Cikkét kissé rövidítve ad­juk közre.

Next