Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)
1983-08-14 / 192. szám
4 A Pannónia Grazban Miért éppen Magyarország ? Bár a legtöbb nyugat-európai országban a recesszió miatt otthonmaradásra, hazai vakációzásra szólítják fel az embereket, sőt, némely állam korlátozza is azt a valutaösszeget, amelyet polgárai külföldi utazásra fordíthatnak, mégis, a nyár folyamán, egyre több külföldi rendszámú autót, autóbuszt látunk Budapesten. Hogyan kerülnek ide, miért éppen Magyarországot választják? A turisták többsége hallomás útján választ úticélt, ám, hogy mit hall, milyen képet alkot magának egy-egy országról, a városról, az csak részben a véletlen műve. Minden, turistákat fogadni kívánó ország igyekszik ezt a képet alakítani, és ezzel a potenciális turistát a maga határai felé terelni. Így tesz Magyarország is, amikor a világ számos nagyvárosában A Pannónia cégjelzése Graz belvárosában, a Radetzky utcában, egy jónevű osztrák turisztikai és autóbusz-társaság, a Dengg kirakatában látható. A Dengg ugyanis a Pannónia vezérképviselője, és a két cég közös alkalmazottja a magyar állampolgárságú Tavassy Miklós. Előzetes megbeszélés nélkül nyitom rá az ajtót, mert úgy képzelem, egy ilyen munkakörben más dolga sem lehet az embernek, mint hogy kényelmesen ül az íróasztala mellett, és várja, fogadja a betoppanókat. Ami részben igaz is, ám mivel a turista nem sült galamb, aki berepül az utazási iroda szájába, a Pannónia grazi képviseletén sokkal sűrűbb, mozgalmasabb az élet, mint gondoltam. Tavassy idegenforgalmi propagandát fejt ki, képviseleteket tart fenn. Bár Graz nem tartozik a nagyvárosok közé, lakóinak száma alig 260 000, de mivel Ausztria az egyik legnagyobb tőkés idegenforgalmi piacunk, és Grazban évente több millió külföldi is megfordul, a Pannónia Vállalat érdemesnek tartotta, hogy itt is képviseltesse magát. Miklós éppen Magyarországgal telepezik, amit a kedvemért sem hagy abba. Várok hát, nézegetem a falakon a jól ismert magyarországi plakátokat, az asztalokon a hazai propagandakiadványokat. Amikor befejeződik az írásos tárgyalás Graz és Budapest között, éppen csak bemutatkozunk, elmondom jövetelem célját, a cég képviselőjét máris keresik. Iraki utas érkezett, aki egyszeriben megrendeli a magyar vízum mellé a margitszigeti Thermál-szálló szobáját teljes ellátással és egy sereg gyógyszolgáltatással, és zsebből, készpénzzel nyomban ki is fizet nem kevesebbet, mint 16 000 osztrák schillinget. (Úgy látszik, azért sült galamb is akad.) már csak illusztrációja az irodájában látottaknak. — Vállalatom, a Pannónia, tizenöt éve rendszeresen részt vesz a tavaszi és az őszi grazi vásáron és ezt az alkalmat természetesen mindig felhasználja arra, hogy jó image-t csináljon Magyarországnak — tájékoztat. — A vásár magyar vendéglőjében nemcsak étellel, itallal, hanem propagandaanyaggal is ellátják a vendégeket, így hát távolról sem holmi szűz területre érkeztem két éve, amikor a grazi képviselettel megbíztak. — Voltaképpen mi a feladata? — Vendégeket, turistákat küldeni haza. Ám csupán itt, Grazban, nem kevesebb mint 42 utazási iroda működik, az egyéni turista vagy a szervezett csoport bármelyiknél megrendelheti a magyarországi utat. Nekünk az az érdekünk, hogy nálunk rendelje, még akkor is, ha nem a Pannónia valamelyik szállodájában kíván lakni. Az érdeklődő azonban végigkérdezi az irodákat, és végül azzal köt üzletet, amelyik a legjobb kondíciókat ajánlja. — És a Pannónia jobbat, vagy olcsóbbat tud nyújtani? — Csoportok esetében tudok viszonylag jó árat ajánlani, különösképp ha többféle szolgáltatást — idegenvezetést, kirándulást — is eladhatok. Előny, hogy a Dengg több autóbusszal rendelkezik, így komplex kínálatot tudunk nyújtani. Ügyfeleim főként munkáltatók, akik dolgozóikat utaztatják. Lehetőleg közeli országot választanak, hogy szerényebb legyen az útiköltség, így Jugoszlávia és Olaszország mellett Magyarország is vonzó számukra. De nagyon sok múlik a személyes kapcsolatokon, ezért magam is megkeresem a különféle cégeket, elmegyek a bécsi vásárra, saját szakállamra sajtótájékoztatókat tartok, prospektusokat osztogatok, ajánlatokat teszek, és mindenütt elmondom: Magyarországot nem szabad kihagyni! — Eredményesen mondja? Cégtábla a Radetzky-Strassén Negyvenkét konkurrent iroda Persze, a dolog nem ilyen egyszerű, Tavassy Miklósnak ismét telexeznie kell haza, érdeklődni, van-e hely a Thermálban, tárgyalni az utassal, számlákat kiállítani, telefonálni — így hát abban maradunk, hogy másnap, ebédidőben találkozunk. Amit másnap elmond, az — Mióta itt vagyok, és mióta a Dengg a vezérképviselő, megkétszereződött a forgalom. Idén 7—8000 személyt utaztatok, körülbelül 5 millió schilling értékben. A siker nem kis részben annak is köszönhető, hogy az utóbbi két évben feltűnően jobbak, szebbek lettek a hazai prospektusok, a régieket röstelltem a turisták kezébe adni. — A drágább vagy az olcsóbb utak a kelendőbbek? — Ausztrián belül itt, Steiermarkban a legnagyobb a munkanélküliség, és ezt mi is megéreztük. A nagyon drága és a kifejezetten olcsó utak iránt van érdeklődés, a közepes árúakból kevesebbet tudok értékesíteni, mint korábban. De Ausztriában vannak még fehér foltok, utazok más tartományokban is, ahol valamivel jobb a gazdasági helyzet. Bízom benne, hogy a Pannónia, illetve Magyarország forgalmát még tovább tudom növelni. Grazból hazaérkezve bemegyek a szerkesztőségbe, amely négy Pannónia-szálloda — a Metropol, a Palace, a Nemzeti és az Emke — között fekszik. A környező kis utcákban három grazi rendszámú autóbusz áll, mintegy dokumentumaként annak, amit Steiermark fővárosában láttam, hallottam. G. Zs. Megkétszereződött a forgalom Mi újság az újságnyomdában ? Hatezer kell még a Népszavából ... még kétezer ... még ezer ... Polgár Imre diszpécser közlései ijesztő gyorsan követik egymást. A megafonokból 38 helyen hallják. Mindenki tudja, mit jelent ez, mi a teendője. Szombat éjjel fél egy van. Az ország legkorszerűbb hírlapnyomdájában, a Szikra Lapnyomda Visegrádi utcai ofszetüzemében vagyunk. Nemrégiben egy riportunkban azt próbáltuk bemutatni, hogyan áll egésszé az újság a szerkesztőségben, hogyan készülnek el az oldalak a kapcsolódó nyomdában, az Athenaeumban, majd ezekről a filmkópia. Most tovább követjük az újság „születésének” útját. — Korán érkezett ma a Népszava — mondja Franz Joachim üzemvezető. — 21 óra 52 perckor jött az utolsó oldal. Általában háromnegyed tizenegykor szoktuk kapni. Tíz előtt két perccel már el is hagyják az oldalak a lemezmásolót. Itt a filmet vizsgálják, hogy nem sérült-e meg szállítás közben. — Figyelem, hogy a címek, képek a helyükön vannak-e, nincs-e sortörés,csere — magyarázza Hegyi Ferenc lemezmásoló, majd a gépbe helyezi az oldalt. Egy perc sem telik el s ofszetnyomásra alkalmas lemezre másolja át a gép. — Ha véletlenül sérült egy betű, itt tudunk még korrigálni, bár nem lesz olyan szép, mint a szedett — fűzi hozzá Mireisz Sándor csoportvezető-helyettes. — Nagyon ritkán kell új filmet kérnünk. Hengerről hengerre száguld végtelen szalagban a szemünk előtt betűivel így összemosódó újság, 25 ezer példányos óránkénti sebességgel. Két hosszú sorban zúg az ofszetnyomó teremben 24 gép. A géppárok egy része a Népszabadságot, a többi a Népszavát ontja, hogy aztán vágva, hajtva szelíden ereszkedjék alá a csiptetős láncpályákon. A szombat erősebb nap, mint a többi, 24 oldalas a Népszabadság — mondja Holló József vezető gépmester s az egyik hengerhez fut, melyből furcsa hangok figyelmeztetnek: szakadt a Népszava 7-es oldalának lemeze. Gyorsan kell intézkedni, új lemezt helyeznek be a rövid leállás alatt. Péntek — szombat... A fogalmak itt keverednek. Este 9-kor kezdődik a műszak. Reggeli újságot csak éjszaka lehet csinálni. Százötvenen dolgoznak itt egy éjszaka, hogy a két újság egymillió példánya idejében a postákra, az újságosokhoz, az olvasókhoz kerülhessen. A vidéki példányszámoknak legkésőbb egy óra húsz percre le kell futniuk, fél négyre pedig az összesnek. Több autónak éjfél előtt kell vonatot érnie. Rózsahegyi Antal főművezető szobájában a regisztereken az összes üzemrész, gép munkáját figyelemmel lehet kísérni. De, mondjuk elvitette a televíziós monitorokat asztaláról. Technika ide, technika oda, jobban szeret munkatársai, a gépek között járni, mindenről maga meggyőződni. Asztalával szemben ifjú hölgy, Kugyela Mariann korrektor — most revizor — mélyed munkájába. 21 éves korára rendkívül felelősségteljes munkakört tölt be: az imprimatúrákat, a szerkesztőségi levonatokról készült fénymásolatot egyezteti az első kifutó példányokkal. Nagyon rövid idő áll rendelkezésére, hogy észrevegye a hibát, s ügyelnie kell az oldalak „kilövésére”, vagyis hogy hajtogatásnál például a 4-es oldal után ne a 8-as következzék. De a mikrotechnikától függetlenül, még mindig munkaeszközük a nagyító. S ha a jól beállított gépcsodák a programozás ellenére is tévednének, éber aszszonyszemek vigyázzák a gépteremből a „kiszerelőbe” liftező példányokat. A kötegelőgépek előtt megnézik az automatával leszámolt halmok felső, alsó, vagy középső példányait. — Találtam már műszaki hiba miatt egészen befeketült címlapú Népszavákat — mondja Baksa Jánosné. — Jó érzés volt, hogy én szólhattam, ugyanis mire a gépmester ezt észreveszi, 1000— 1500 példány is lefuthat. Jókor jön a vacsoraszünet: a korai kiszállítások miatt — postáskocsi híján — torlódnak a kötegek a futószalagon. Pintér József művezetőnek s kolléganőjének, Székely Margit diszpécsernek lélegzetvételnyi szünet ez s kiváló alkalom, hogy a Posta helyi kirendeltségének rendelése alapján betáplálják a számítógépbe, az öt közül melyik kocsiállásra miből hány köteg újság kerüljön. Odalent Kiss István gépkocsivezető újabb fordulóra indul, hogy az állomások után most már a pesti elosztóba s a külvárosi postahivatalokba induljon a reggeli lapokkal. Az első olvasók, az asszonyok is leteszik az újságot. Három óra után, műszak végéig még szaklapot, tankönyvet nyomnak. Sipka Tamás A nyomóüzem Batha László felvétele VASÁRNAP, 1983. AUGUSZTUS 14. NÉPSZAVA Mit is jelent? Társadalmi juttatások Társadalminak nevezzük azokat a természetbeni és pénzbeni juttatásokat, amelyből a társadalom tagjai állami elosztás útján, munkavégzésüktől függetlenül részesülnek. Legjellemzőbb sajátosságuk tehát az, hogy az elosztás a szükségletek és nem a munka szerint történik. Igénybevevőik ingyen, vagy az önköltségnél lényegesen alacsonyabb áron jutnak hozzá. Ezért a lakosság életszínvonalának mérése alkalmával a reálbérek és a juttatások együttes értékét, a reáljövedelmet helyes alapul venni. A társadalmi juttatások köre és mértéke országonként változó. A szocialista országokban általában magas a munkabéren kívüli juttatások aránya, amely a különböző fejlett tőkés országokban igen eltérő, a fejlődő országokban például általában elenyésző. A társadalmi juttatások legjellemzőbb formái Magyarországon az egészségügyi, az oktatási, kulturális és szociális szolgáltatások, az üdülési és sportszolgáltatások. A társadalmi juttatások körébe tartozik továbbá az állami lakáselosztás, valamint olyan fogyasztói ártámogatás, amely a termékek és szolgáltatások árát a ráfordításnál alacsonyabban határozza meg. Jelentős tétele a társadalmi juttatásoknak a gyermekgondozási segély és a családi pótlék. A reáljövedelmek és reálbérek közötti különbség számottevő része az öregségi nyugdíj, amelyet egyes nézetek társadalmi juttatásként értelmeznek, más vélemények szerint a munka szerinti elosztás után fizetett társadalombiztosítási járulék összege. A társadalmi juttatásokat tágabb értelemben társadalmi közös fogyasztásnak nevezzük. Ide már olyan közszolgáltatások is sorolhatók, mint a közigazgatás, a településfejlesztés vagy jogszolgáltatás. A társadalmi juttatások forrása értelemszerűen a társadalom tagjai által végzett munka, hiszen elosztani, juttatni csak megtermelt javakat, teljesített szolgáltatásokat lehet. A társadalmi juttatásokat biztosítani tehát csak a jövedelmek újraelosztása útján lehetséges. Éppen ezért a társadalmi juttatások körének és mértékének meghatározásakor alapos megfontolást igényel, hogy a társadalmi termék mekkora hányadát lehet a munka szerinti elosztástól függetlenül felhasználni. Az alapos megfontolást napjainkban két tényező különösen indokolja: nehezedő gazdasági körülményeink fokozott mértékben teszik szükségessé azt, hogy a munka szerinti elosztás érvényesítésével erősítsük a dolgozók közvetlen érdekeltségét munkájuk eredményében. A társadalmi juttatások „arcnélkülisége” sok esetben okozott társadalmi és egyéni pazarlást az ingyenes javak felhasználásában (házipatikák), módot adott visszaélésre (a lakásjuttatásoknál) és a társadalom széles rétegeinél elértéktelenített olyan fontos szolgáltatásokat, mint az orvosi ellátás vagy a kulturális intézmények szolgáltatásai. difi Hozzá kell edződnünk a gondolathoz: napjainkban érdemes a kirakatokat böngészni, üzletről üzletre járni, mert könnyen előfordul, hogy az egyik boltban olcsóbban (drágábban) kínálják ugyanazt, mint néhány utcával (kerülettel) odébb. Ezt még megértem. Azt is, hogy akkor tudnak igazán (a vásárlóért, vendégért) versengeni kereskedők és vendéglátók, ha (bizonyos tisztes határok között) módjuk van a változó forgalomhoz, az eltérő beszerzési költségekhez, a különböző üzleti stratégiájukhoz formálni az árakat. (Persze nem az alapvető fogyasztási cikkek, a szabott árú termékek esetében.) Habár a fix árak egyformaságán nevelkedett nemzedékünk ideig-óráig berzenkedik egy kissé emiatt, mégis belátjuk, hogy jobb, ha szabad (maximált) áron van egy és más, mint ha hatóságilag kötött áron nincs. Ez világos. Az eset, amit viszont alább részletezek — kimondottan sötét. Peremkerületben élő kis jövedelmű olvasónk panaszkodik: közelükben egyetlen (maszek) illatszerboltos uralja a terepet, s megszokott borotvapengéjét, amely az állami üzletekben 5,50 forintért kapható, 12-ért igyekezett rátukmálni. Nos, úgy gondolom, a kereskedő jobban tenné, ha a tisztes haszon és a még elfogadható árképzés borotvaélén rendesen egyensúlyozna, mert ha így folytatja, előbb-utóbb megvághatja magát. Mindez azonban jelentéktelen apróság ahhoz képest, amit a fővárosi kerületek tanácsi beruházásairól olvashattunk a minap. Budapest egyik kerületében 1,2 millió, a másikban 7,7 millió forintba került egyetlen iskolai tanterem felépítése! (Tudnivaló, hogy a statisztikai összehasonlítás alkalmával nem csupán a szó szoros értelmében értendő a tanterem, hanem mindazt arányosan hozzászámítják, ami egy iskola beruházásakor nélkülözhetetlen: telek, közművesítés, tornaterem, tanári szoba, mellékhelyiségek, miegymás egy tanteremre jutó hányadát.) Az első összeg is borsosnak tűnik, de hát istenem, építkezni nem olcsó. De a kettő közötti különbség, a difi, az nem megy a fejembe. Bizonyára különbség volt a telek fekvésében, a felhasznált épületszerkezetekben, az iskolák pontos rendeltetésében és berendezésében. Talán rövidebb volt a fuvarozás távolsága az egyik helyen, mint a másikon, s eltérő módszerrel kalkuláltak az építővállalatok. De hatszorosan? m Ilyen esetben csak két dolog lehetséges. Vagy az, hogy a hatszor drágábban dolgozó kivitelező kalkulációja enyhén szólva tisztességtelen. Akkor alaposan a körmére kell koppintani. Vagy pedig az, hogy pontosan számoltak ugyan, de olyan rettenetes a szervezetlenség, fegyelmezetlenség, annyira csáki szalmájaként bánnak a rájuk bízott közvagyonnal, hogy önköltségük sokszorosa a normálisan dolgozókénak. Ez esetben pedig sürgősen fel kell számolni az egész céget. Kiváncsi vagyok, hogy jámbor feltételezéseim közül melyik jár közelebb a valósághoz. V. J.