Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)

1983-08-10 / 188. szám

4 Válalkozó emberek Szerencsére hivatkozó külkereskedő „Ha a vállalkozásnak része a véletlen, akkor, de csak akkor talán beleillek e sorozatba. Felnőttkorom első vállalkozása azért lett sikeres, mert 1956-ban nem hazát cseréltem, hanem csak szakot, hiszen a Közgazdasági Egyetem belkereskedelmi szakáról külkereskedelmire mentem át. Ami utólag egyszerűnek látszik, de akkoriban a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgoztam, így aztán igencsak meglepődött a főnököm, amikor három évvel később a záróvizsgák előtt megkérdezte, hogy mit akarok az egyetem után csinálni? Elképedt, mikor bejelentettem, hogy már nem a belkereskedelmet, hanem a külkereskedelmet tanulom. Ennek harcára egészen 1967-ig a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgoztam, s az utolsó időben már nagyon mehetnékem volt, mivel mindig is az operatív tevékenység vonzott. A következő munkahelyemen a Konsumexnél aztán ki is élhettem ezt az ambíciót. Olyan külkereskedelmi vállalathoz kerültem, ahol — szerencsére — állandóan meg kell újulni. Mivel ez a megállapítás túlságosan fellengősnek hangzik, megpróbálom kifejteni. A Konsumex leginkább egy kamaszhoz hasonlítható, amely állandóan növésben van, ezért folyamatosan cserélnie kell a régi ruháját. Vagyis, ha szebben akarok fogalmazni, akkor újból és újból formát kell váltani. A gazdaság- és életszínvonal-politika egyébként is nagymértékben befolyásolja az import kereteit, illetve lehetőségeit. S ebből következik a megújulás egyik fontos mozgatórugója, hiszen az importlehetőségek manapság csak akkor bővíthetők, ha azt össze tudjuk kapcsolni az exporttal. Az általam vezetett főosztály — ahova kötött- és divatáruk, valamint a cipők tartoznak — eredeti jogosítványa csak a behozatalra vonatkozott, ma viszont már 25 millió rubel és 8 millió dollár értékű kivitelt is lebonyolítunk. A szocialista országokkal például olyan a választékcserénk, amely minden fél számára előnyös, így a magyar vásárlók több mint 100 millió értékű többletáruhoz jutnak, akárcsak a szovjet, csehszlovák, NDK-beli stb. fogyasztók. Ez az összeg így látványos és lélekemelő, az egyes tételek és ellentételek egyeztetése viszont rendkívüli odaadást követel tőlünk és partnereinktől egyaránt. Itt aztán sziszifuszi türelemre van szükség, hiszen csak így lesz sikeres a vállalkozás. Talán ugyanez érvényes a dollárkonstrukciós üzletekre is. A kifejezés mögött az úgynevezett nullszaldós ügyletek húzódnak meg, amikor is a tőkés partner nem csupán eladó, hanem vevő is. Emellett persze sikerült néhány egyéb fegyvertényt is véghezvinni, amire talán ráillik a vállalkozás címszó. A hetvenes évek elejétől például felfedeztük a fejlődő országok termékeit, s azóta már évente 40—50 millió dollár értékű áruval bővül a hazai kínálat. Közel-keleti szőnyeget, iráni cipőt, brazil farmert, indiai ingeket, hongkongi, singapuri ingeket és férfialsóneműt telepítettünk Magyarországra. Több olyan bérmunka üzletet hoztunk létre, amelyben részben magyar vállalatok jutottak exportlehetőséghez (Triumph fürdőruha és melltartó kooperáció, Shell cipőkooperáció, ami egyben a hazai választékot is bővíti), részben pedig a külföldiek készítenek számunkra fogyasztási cikkeket (a vietnamiak például ingeket, a más távol-keleti országok alsó kötöttárát), amelyek ugyancsak a hazai boltokba kerülnek. A legutóbbi vállalkozás, a Konsumex—Aranypók Áruház létrehozásában is volt némi szerepem, bár a keresztapaságot nem vállalom. De nem is ez a lényeges, sokkal fontosabb, hogy olyan kereskedelmi partnerre találtunk, amely nem riad vissza az újtól, a kockázatos megoldásoktól. Ez az áruház, amelynek évi forgalmát 600—700 millió forintra tervezték, akkor működhet jól, ha exkluzív választékot kínál. Mivel azimportlehetőségek a jövőben sem bővülnek, ezért újabb és újabb konstrukciós üzleteket kell találni, hogy olyan nyugat-európai, illetve fejlődő országbeli szállítóktól vásárolhassunk, akiknek magyar árut is el tudunk adni. Ez a Konsumexnek is alapvető érdeke, ha már nevét adta az áruházhoz. Ugyanakkor a képződő eredmény 10 százalékát kapjuk, s természetesen ugyanennyit kell fizetnünk, amennyiben a vállalkozásunk veszteséges lesz. Mint korábban említettem, a véletlen feltétlenül része a vállalkozásnak, de nem elégséges feltétele. Tapasztalatom szerint a vállalkozás nem egyéni műfaj, hiszen beágyazódik egy olyan vállalati miliőbe, ahol kockáztatni lehet, sőt kell is. S ha ez megvan, akkor szükség van olyan kollégákra (általánosítva apparátusra), akiknek jó ötleteik vannak, s hajlandók részt venni mások ötleteinek megvalósításában is, így aztán szerencsésnek tartom magam, mert elégedett vagyok a környezetemmel.” Elmondta: Sivó Róbert, a Konsumex főosztály vezetője Lejegyezte: Emőd Pál Fejér Gábor felvétele Szovjet mezőgazdaság Gyorsítják a talajelőkészítést Félidejéhez közeledik a Szovjetunióban az aratás, s a munkák súlypontja fokozatosan tolódik el az északi és keleti területek felé. A tavalyi hasonló időszakhoz képest a gazdaságok több búzát adtak az államnak. A fő feladat nemcsak minden termény betakarítása, hanem gyors és veszteség nélküli eljuttatása a tárolókba, a feldolgozó üzemekbe. Ott, ahol gondosan előkészítették, s a várható szükségleteket figyelembe véve megszervezték a szállítást, fennakadás nélkül jut el a termés a gabonatábláról a tárolóba. A Szovjetunióban igyekeznek minél szélesebbkörben elterjeszteni a jó kezdeményezéseket, ám a Pravda keddi vezércikke kénytelen , volt megállapítani, hogy számos területen — például Rosztov és Voronyezs környékén — nem fordítanak kellő gondot a szállításra, s ennek következtében nagyok a veszteségek, alacsony a hatékonyság. Az őszi vetés előkészítésének és a tavaszi magvak tárolásának kérdéseit tekintették át hétfőn a Minisztertanács elnöksége mellett működő, az agráripari komplexum kérdéseivel foglalkozó bizottság ülésén. A tanácskozáson hangsúlyozták: az övezetes művelési rendszer bevezetése és a feldolgozás tudományosan megalapozott módszereinek elsajátítása eredményeként minőségileg jobban sikerült előkészíteni a talajt az őszi vetéshez. A résztvevők felhívták a figyelmet arra is, hogy az Orosz Föderáció nem feketeföldi övezetében, ahol már közeledik az őszi vetés optimális ideje, jelentős lemaradások tapasztalhatók a talajelőkészítésben. Az illetékes minisztériumok, főhatóságok és az egyes köztársaságok minisztertanácsai mellett működő, az agráripari komplexum kérdéseivel foglalkozó bizottságok számára konkrét feladatokat szabtak meg a talajelőkészítő munka meggyorsítására. 19 tagállam hozzájárulása Valutaalap — kvótaemelések A Nemzetközi Valutaalap bejelentette, hogy eddig 19 tagállam — köztük Nagy- Britannia, Dánia, Norvégia, Kuvait és a Fülöp-szigetek — hagyta jóvá az IMF pénzforrásaihoz való hozzájárulásuk emelését. Mint ismeretes, korábbi megállapodás szerint a 146 tagú szervezet pénzalapját a tagországok , kvótaemelése révén 30 milliárd dollárral kívánják növelni, tehát a tagországoknak a Nemzetközi Valutaalaphoz való hozzájárulása összesen 95 milliárd dollárra emelkedne. A pénzalap növelése akkor valósulhat meg, ha a jelenlegi kvóták 70 százalékát adó tagországok ebbe belegyeznek és kinyilvánítják, hogy készek a szervezet számára további hiteleket biztosítani. A férfi aznap délelőtt tíz óra előtt néhány perccel megitta a harmadik kávéját, leszámolta érte húsz- és ötvenfilléresekben a négy forintot, aztán visszaült az íróasztalához. Se jól, se rosszul nem érezte magát, csak úgy, mint máskor, olykor közepesen ramatyul. Amióta túllépte a negyvenet, nyugtázta magában, kezdődik az öregedés, a kifelémenés, de valójában épp úgy hidegen hagyták a felhőként gyülekező évek, mint őszülő haja, mint a homlokán a ráncok vagy mint az a megmagyarázhatatlan pocak, ami odagömbölyödött a nadrágszíja fölé, pedig semmivel sem eszik többet, mint amikor még lapos és sima volt a hasa. Tíz óra után néhány perccel beugrott hozzá a főnöke. Megkérdezte, hogyan halad a jelentéssel, délutánra szeretné kézhez kapni, egyébként házon kívülre megy, sok elintéznivalója van. A férfi bólintott. És amikor a viszlát főnököt mondta, már a papírjai fölé hajolt, a munkájához próbált visszatalálni. De a gondolatai minduntalan elkalandoztak. Bombákat szórt egy repülőgép. Asszony vajúdott a földre szórt szalmán, a légópincében. A lánctalpas tankok nyomában összegyűlt a mocskos, olajos víz. Aztán egy villamos robogott át képzeletének sínpárján hisztérikus csilingeléssel. Majd mintha a sztrádán maga lenne a középre állított, monumentális szobor, amellyel szembe iszonyatos sebességgel közeledik az autófolyam. Ő csak áll a talapzathoz nőve, és csak azt tudja, az autók fékje rossz, a szobor kikerülhetetlen, a katasztrófa mindössze néhány perc kérdése. Pontosan negyed tizenegykor megcsördült a telefon. A felesége diktálni kezdte, mit vegyen a boltban. A férfi leírta az első szót, majd észrevette, milyen agresszív, milyen kemény a felesége hangja. Ebben a hangban már nem volt semmi kedvesség. Az ilyen hang már nem ismeri a vigasztalást és a könyörületet. Az ilyen hang maga a megtestesült racionalitás, nem a szívből jön, hanem az emésztőszervekből ... — Semmit ne felejts el — mondta a hang. — Nem. Soha, semmit! — válaszolt a férfi. Aztán csendesen letette a kagylót. Újból megjelent behunyt szeme előtt a sztráda és a szobor. A rohanó autók zajosan közeledtek. A csattanást nem hallotta. Tíz óra után huszonhárom perccel már halott volt. Arca az íróasztalon. Keze ügyében toll és papír. A papíron egyetlen szó: kenyér. A feleség a háromszobás zuglói lakásban ajtót nyit. Bizalmatlanul hallgatja a szövegemet, majd amikor megérti, miért zavarom, arcára nyomban az ünnepélyes fájdalom kifejezését ölti és betessékel. Kora negyven lehet. Haja festett, szőke. Fáraó vörös pongyolát visel és sok-sok aranyékszert. Konyakkal kínál, de amikor az üdítőt választom, önmagának pálinkát hoz. Mert akkora az ő bánatának tüze, hogy néha muszáj lelocsolni. Máig sem érti, mi történhetett? Vagy hogy miért történt ez az egész? Jó apa volt! Jó férj volt! Rendes ember volt! És tessék, 47 évesen elviszi a kaszás. Közhelyekkel dicsérgeti a halott férjét. Majd beleun a komédiába. — Nézze. Maga is asszony. Hát elmondom. A férjem megérdemelte a sorsát. A hülyén becsületes mind így jár. Csak gondolja el. Ő egyfolytában azon bosszankodott, hogy az osztályon mindenki lóg. A főnöke például minden pénteken eltűnik, mert Tihanyban építi a nyaralóját. A raktár és a szállítás embereit hétvégeken ingyen ott dolgoztatja. A kollégái is csak a saját pecsenyéjüket sütögetik, maszek ügyekben telefonálgatnak, futkosnak. Ez volt az egyik mániája. Hát, kérdem én magától, normális az ilyen ember? Képzelheti, mit veszekedtem vele. A másik, hogy nem tudta adminisztrálni magát. Ezért, amikor az osztályvezető nyugdíjba ment, kintről hoztak embert, őt meg meghagyták csoportvezetőnek. Azt hitte a szerencsétlen, hogy a vezér számon tartja. Hiába noszogattam, hogy mutassa magát, forgolódjon a górék körül, ő mindent agyonönérzeteskedett. Azt mondta, róla a munkája beszél. Én meg azt mondtam, az olyan, mint a kutyaugatás. Nem hallik az égbe, ömlik belőle a férfi élhetetlenségének eposza. A húsz év házasság megannyi keserűsége. Hogy ő pont ilyet tudott kifogni. Ilyen anyámasszony katonáját. Ilyen lököttet. És ez a nyomorult három év óta még meg is csalta, összefeküdt egy repedtsarkú ribanccal. De ő megmondta neki, nem válik el. És egy fillérig megkövetelte a fizetését. Azóta egyébként nem mosott rá és kaját is csak azért adott neki, hogy a két gyerek ne vegyen semmit észre. Újra teletölti pálinkával a poharát, és sóvárogva várja, ítéljem el a férjét, őt meg sajnáljam. De valahogy nem jön a számra a vigasztalás. — De ugye valamikor szerette? — kérdezem. — Szerettem, szerettem! Mit számít az? Ma már csak azt tudom, hogy tönkretette az életemet. — Hiszen mindene megvan — mutatok szét a lakásban. — Ezt is én akartam. Nélkülem ez se lett volna. — Azt akarja mondani, hogy minden a maga pénzéből van? SZERDA, 1983. AUGUSZTUS 10. NÉPSZAVA A Magyar Hűtőipari Vállalat bajai gyárában nemrég kezdték meg a csemege kukorica feldolgozását. Először a svéd partner igényeit elégítik ki, 500 tonna morzsolt és 1000 tonna csöves, méretre vágott, párosával fóliába csomagolt étkezési kukoricával. Ezzel a termékkel október közepétől a magyar vásárlók is találkozhatnak _ Kiss Árpád felvétele Mától: Árleszállítás az Intertourist-boltokban Magyarok is vásárolhatnak — Jobb, ha itthon marad a valuta Több mint száz olyan üzlet működik az országban — főként szállodákban, pályaudvarokon, valamint a Balaton mellett — amely csak konvertibilis valutáért árusít. Az Intertourist és az Utastourist boltjait eredetileg azért hozták létre, hogy a külföldi turisták beszerezhessék az általuk megszokott márkájú italokat, cigarettákat, kozmetikumokat, illetve azokat a jellegzetes magyar ajándéktárgyakat, népművészeti alkotásokat, amelyek — hamisítás és giccs nélkül — hűségesen reprezentálják Magyarországot. Újabban azonban ezek az üzletek a magyar állampolgárokat is kiszolgálják. — Az utóbbi két évben lényegesen, több mint húsz százalékkal, visszaesett üzleteink forgalma — mondja Tóth János, a Csemege Vállalat Intertourist üzletágának igazgatója. — Ennek részben az az oka, hogy a turisták takarékosabbak, de ugyanakkor áraink is emelkedtek. — Akiért emelték az árakat? — Mert növekedtek költségeink és emellett tevékenységünkre forgalmi adót vetettek ki, később pedig vámfizetési kötelezettséggel is megterheltek bennünket. Mindezt kénytelenek voltunk a fogyasztói árakba beépíteni. Most viszont a pénzügyi szervek úgy döntöttek, hogy mind a forgalmi adóból, majd a vámból visszatérítést kapunk, és egyfelől ezt felhasználva, másfelől nyereségünk terhére cikkeink zömének árát augusztus 10-vel 15—55 százalékkal mérsékeltük. — Mondana néhány példát az új árakra? — Egy karton külföldi cigaretta, például a Kent, a HB, a korábbi 13 helyett most 11 dollár, egy üveg Ballantines whisky 13 helyett 9 dollárba kerül, a francia Duroie brandy ára 10-ről 6 dollárra csökkent, a Creme 21 szappan árát 80 centről 60 centre vittük le. Az egyszerűbb kvarcórákat 10—30 dollárért adjuk, egy kis elektronikus játék új ára 12 dollár 60 cent. Mindez azért érdemel ilyen részletezést, mert újabban az úgynevezett „dolláros” üzletek a magyar állampolgárokat is kiszolgálják. Mivel minden magyar állampolgár 2000 forintnak megfelelő értékű konvertibilis valutát tarthat birtokában, eddig az értékhatárig bárkit kiszolgálnak. Aki igazolja, hogy mondjuk negyedmagával él egy lakásban, az négyszer ennyiért, 8000 forint értékű valutáért is vásárolhat. Az Intertourist és az Utastourist — amelyek elsősorban azért továbbra is a külföldi vásárlókra számítanak — a maguk szerény eszközeivel is javítják az ország devizamérlegét. Egyfelől magyar árukat is dollárért adnak el, másfelől költségeik — vám- és forgalmiadó-kiadások, valamint a teljes rezsi — ebben az üzletágban konvertibilis valutában térülnek meg. .A magyar állampolgárok számára is azért tették lehetővé a vásárlást, mert a devizagazdálkodás szempontjából előnyösebb, ha a külföldi utazás során megmaradt, vagy más forrásból származó dollárok, márkák, schillingek a magyar vállalatokhoz kerülnek. Hasonló meggondolásból tették lehetővé, hogy mindazok, akiknek az OTP-nél devizaszámlájuk van, az azon levő pénz erejéig szintén vásárolhassanak az Intertourist és az Utastourist üzleteiben. G. Zs.