Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)

1983-08-10 / 188. szám

4 Válalkozó emberek Szerencsére hivatkozó külkereskedő „Ha a vállalkozásnak része a véletlen, akkor, de csak ak­kor talán beleillek e soro­zatba. Felnőttkorom első vállalkozása azért lett sike­res, mert 1956-ban nem ha­zát cseréltem, hanem csak szakot, hiszen a Közgazdasá­gi Egyetem belkereskedelmi szakáról külkereskedelmire mentem át. Ami utólag egy­szerűnek látszik, de akkori­ban a Belkereskedelmi Mi­nisztériumban dolgoztam, így aztán igencsak megle­pődött a főnököm, amikor három évvel később a záró­vizsgák előtt megkérdezte, hogy mit akarok az egyetem után csinálni? Elképedt, mi­kor bejelentettem, hogy már nem a belkereskedelmet, ha­nem a külkereskedelmet ta­nulom. Ennek harcára egészen 1967-ig a Belkereskedelmi Minisztériumban dolgoztam, s az utolsó időben már na­gyon mehetnékem volt, mi­vel mindig is az operatív te­vékenység vonzott. A követ­kező munkahelyemen a Kon­­sumexnél aztán ki is élhet­tem ezt az ambíciót. Olyan külkereskedelmi vállalathoz kerültem, ahol — szerencsére — állandóan meg kell újulni. Mivel ez a megállapítás túlságosan fel­­lengősnek hangzik, megpró­bálom kifejteni. A Konsu­­mex leginkább egy kamasz­hoz hasonlítható, amely ál­landóan növésben van, ezért folyamatosan cserélnie kell a régi ruháját. Vagyis, ha szeb­ben akarok fogalmazni, ak­kor újból és újból formát kell váltani. A gazdaság- és életszínvonal-politika egyéb­ként is nagymértékben befo­lyásolja az import kereteit, illetve lehetőségeit. S ebből következik a megújulás egyik fontos mozgatórugója, hi­szen az importlehetőségek manapság csak akkor bővít­hetők, ha azt össze tudjuk kapcsolni az exporttal. Az ál­talam vezetett főosztály — ahova kötött- és divatáruk, valamint a cipők tartoznak — eredeti jogosítványa csak a behozatalra vonatkozott, ma viszont már 25 millió ru­bel és 8 millió dollár értékű kivitelt is lebonyolítunk. A szocialista országokkal például olyan a választék­cserénk, amely minden fél számára előnyös, így a ma­gyar vásárlók több mint 100 millió értékű többletáruhoz jutnak, akárcsak a szovjet, csehszlovák, NDK-beli stb. fogyasztók. Ez az összeg így látványos és lélekemelő, az egyes tételek és ellentételek egyeztetése viszont rendkí­vüli odaadást követel tőlünk és partnereinktől egyaránt. Itt aztán sziszifuszi türelem­re van szükség, hiszen csak így lesz sikeres a vállalkozás. Talán ugyanez érvényes a dollárkonstrukciós üzletekre is. A kifejezés mögött az úgynevezett nullszaldós ügy­letek húzódnak meg, amikor is a tőkés partner nem csu­pán eladó, hanem vevő is. Emellett persze sikerült néhány egyéb fegyvertényt is véghezvinni, amire talán ráillik a vállalkozás címszó. A hetvenes évek elejétől pél­dául felfedeztük a fejlődő or­szágok termékeit, s azóta már évente 40—50 millió dol­lár értékű áruval bővül a ha­zai kínálat. Közel-keleti sző­nyeget, iráni cipőt, brazil far­mert, indiai ingeket, hong­kongi, singapuri ingeket és férfialsóneműt telepítettünk Magyarországra. Több olyan bérmunka üzletet hoztunk létre, amelyben részben ma­gyar vállalatok jutottak ex­portlehetőséghez (Triumph fürdőruha és melltartó ko­operáció, Shell cipőkooperá­ció, ami egyben a hazai vá­lasztékot is bővíti), részben pedig a külföldiek készíte­nek számunkra fogyasztási cikkeket (a vietnamiak pél­dául ingeket, a más távol-ke­leti országok alsó kötöttárát), amelyek ugyancsak a hazai boltokba kerülnek. A legutóbbi vállalkozás, a Konsumex—Aranypók Áru­ház létrehozásában is volt némi szerepem, bár a ke­resztapaságot nem válla­lom. De nem is ez a lénye­ges, sokkal fontosabb, hogy olyan kereskedelmi partner­re találtunk, amely nem riad vissza az újtól, a kockázatos megoldásoktól. Ez az áruház, amelynek évi forgalmát 600—700 millió forintra tervezték, akkor mű­ködhet jól, ha exkluzív vá­lasztékot kínál. Mivel az­­im­portlehetőségek a jövőben sem bővülnek, ezért újabb és újabb konstrukciós üzle­teket kell találni, hogy olyan nyugat-európai, illetve fej­lődő országbeli szállítóktól vásárolhassunk, akiknek ma­gyar árut is el tudunk adni. Ez a Konsumexnek is alap­vető érdeke, ha már nevét adta az áruházhoz. Ugyan­akkor a képződő eredmény 10 százalékát kapjuk, s ter­mészetesen ugyanennyit kell fizetnünk, amennyiben a vál­lalkozásunk veszteséges lesz. Mint korábban említettem, a véletlen feltétlenül része a vállalkozásnak, de nem elég­séges feltétele. Tapasztala­tom szerint a vállalkozás nem egyéni műfaj, hiszen beágya­zódik egy olyan vállalati mi­liőbe, ahol kockáztatni lehet, sőt kell is. S ha ez megvan, akkor szükség van olyan kol­légákra (általánosítva appa­rátusra), akiknek jó ötleteik vannak, s hajlandók részt venni mások ötleteinek meg­valósításában is, így aztán szerencsésnek tartom ma­gam, mert elégedett vagyok a környezetemmel.” Elmondta: Sivó Róbert, a Konsumex főosztály vezető­j­e Lejegyezte: Em­őd Pál Fejér Gábor felvétele Szovjet mezőgazdaság Gyorsítják a talajelőkészítést Félidejéhez közeledik a Szovjetunióban az aratás, s a munkák súlypontja foko­zatosan tolódik el az északi és keleti területek felé. A tavalyi hasonló időszakhoz képest a gazdaságok több búzát adtak az államnak. A fő feladat nemcsak minden termény betakarítá­sa, hanem gyors és veszte­ség nélküli eljuttatása a tá­rolókba, a feldolgozó üze­mekbe. Ott, ahol gondosan előkészítették, s a várható szükségleteket figyelembe véve megszervezték a szál­lítást, fennakadás nélkül jut el a termés a gabonatáblá­ról a tárolóba. A Szovjet­unióban igyekeznek minél szélesebb­­körben elterjesz­teni a jó kezdeményezése­ket, ám a Pravda keddi ve­zércikke kénytelen , volt megállapítani, hogy számos területen — például Rosztov és Voronyezs környékén — nem fordítanak kellő gon­dot a szállításra, s ennek következtében nagyok a veszteségek, alacsony a ha­tékonyság. Az őszi vetés előkészíté­sének és a tavaszi magvak tárolásának kérdéseit tekin­tették át hétfőn a Minisz­tertanács elnöksége mellett működő, az agrár­ipari komplexum kérdéseivel fog­lalkozó bizottság ülésén. A tanácskozáson hangsúlyoz­ták: az övezetes művelési rendszer bevezetése és a fel­dolgozás tudományosan megalapozott módszereinek elsajátítása eredményeként minőségileg jobban sikerült előkészíteni a talajt az őszi vetéshez. A résztvevők felhívták a figyelmet arra is, hogy az Orosz Föderáció nem feke­teföldi övezetében, ahol már közeledik az őszi vetés op­timális ideje, jelentős lema­radások tapasztalhatók a ta­­lajelőkészítésben. Az illetékes minisztériu­mok, főhatóságok és az egyes köztársaságok minisz­tertanácsai mellett működő, az agrár­ipari komplexum kérdéseivel foglalkozó bi­zottságok számára konkrét feladatokat szabtak meg a talajelőkészítő munka meg­gyorsítására. 19 tagállam hozzájárulása Valutaalap — kvótaemelések A Nemzetközi Valutaalap bejelentette, hogy eddig 19 tagállam — köztük Nagy- Britannia, Dánia, Norvégia, Kuvait és a Fülöp-szigetek — hagyta jóvá az IMF pénzforrásaihoz való hozzá­járulásuk emelését. Mint ismeretes, korábbi megállapodás szerint a 146 tagú szervezet pénzalapját a tagországok , kvótaemelése révén 30 milliárd dollárral kívánják növelni, tehát a tagországoknak a Nemzet­közi Valutaalaphoz való hozzájárulása összesen 95 milliárd dollárra emelked­ne. A pénzalap növelése ak­kor valósulhat meg, ha a jelenlegi kvóták 70 száza­lékát adó tagországok ebbe belegyeznek és kinyilvánít­ják, hogy készek a szerve­zet számára további hitele­ket biztosítani. A férfi aznap délelőtt tíz óra előtt néhány perccel megitta a harmadik kávéját, leszá­molta érte húsz- és ötven­­filléresekben a négy forin­tot, aztán visszaült az író­asztalához. Se jól, se rosszul nem érezte magát, csak úgy, mint máskor, olykor köze­pesen ramatyul. Amióta túl­lépte a negyvenet, nyugtáz­ta magában, kezdődik az öregedés, a kifelémenés, de valójában épp úgy hidegen hagyták a felhőként gyüle­kező évek, mint őszülő haja, mint a homlokán a ráncok vagy mint az a megmagya­rázhatatlan pocak, ami oda­­gömbölyödött a nadrágszíja fölé, pedig semmivel sem eszik többet, mint amikor még lapos és sima volt a hasa. Tíz óra után néhány perc­cel beugrott hozzá a főnöke. Megkérdezte, hogyan halad a jelentéssel, délutánra sze­retné kézhez kapni, egyéb­ként házon kívülre megy, sok elintéznivalója van. A férfi bólintott. És amikor a viszlát főnököt mondta, már a papírjai fölé hajolt, a munkájához próbált vissza­találni. De a gondolatai minduntalan elkalandoztak. Bombákat szórt egy repülő­gép. Asszony vajúdott a földre szórt szalmán, a légó­­pincében. A lánctalpas tan­kok nyomában összegyűlt a mocskos, olajos víz. Aztán egy villamos robogott át képzeletének sínpárján hisz­térikus csilingeléssel. Majd mintha a sztrádán maga lenne a középre állított, mo­numentális szobor, amellyel szembe iszonyatos sebesség­gel közeledik az autófolyam. Ő csak áll a talapzathoz nő­ve, és csak azt tudja, az autók fékje rossz, a szobor kikerülhetetlen, a katasztró­fa mindössze néhány perc kérdése. Pontosan negyed tizenegy­kor megcsördült a telefon. A felesége diktálni kezdte, mit vegyen a boltban. A férfi le­írta az első szót, majd észre­vette, milyen agresszív, mi­lyen kemény a felesége hang­ja. Ebben a hangban már nem volt semmi kedvesség. Az ilyen hang már nem is­meri a vigasztalást és a kö­­nyörületet. Az ilyen­ hang maga a megtestesült racio­nalitás, nem a szívből jön, hanem az emésztőszervek­ből ... — Semmit ne felejts el — mondta a hang. — Nem. Soha, semmit! — válaszolt a férfi. Aztán csen­desen letette a­ kagylót. Új­ból megjelent behunyt sze­me előtt a sztráda és a szo­bor. A rohanó autók zajosan közeledtek. A csattanást nem hallotta. Tíz óra után huszonhárom perccel már halott volt. Ar­ca az íróasztalon. Keze ügyé­ben toll és papír. A papíron egyetlen szó: kenyér. A feleség a háromszobás zuglói lakásban ajtót nyit. Bizalmatlanul hallgatja a szövegemet, majd amikor megérti, miért zavarom, ar­cára nyomban az ünnepélyes fájdalom kifejezését ölti és betessékel. Kora negyven le­het. Haja festett, szőke. Fá­raó­ vörös pongyolát visel és sok-sok aranyékszert. Ko­nyakkal kínál, de amikor az üdítőt választom, önmagá­nak pálinkát hoz. Mert ak­kora az ő bánatának tüze, hogy néha muszáj lelocsolni. Máig sem érti, mi történhe­tett? Vagy hogy miért tör­tént ez az egész? Jó apa volt! Jó férj volt! Rendes ember volt! És tessék, 47 évesen elviszi a kaszás. Közhelyekkel dicsérgeti a halott férjét. Majd beleun a komédiába. — Nézze. Maga is asszony. Hát elmondom. A férjem megérdemelte a sorsát. A hülyén becsületes mind így jár. Csak gondolja el. Ő egy­folytában azon bosszanko­dott, hogy az osztályon min­denki lóg. A főnöke például minden pénteken eltűnik, mert Tihanyban építi a nya­ralóját. A raktár és a szállí­tás embereit hétvégeken in­gyen ott dolgoztatja. A kol­légái is csak a saját pecse­nyéjüket sütögetik, maszek ügyekben telefonálgatnak, futkosnak. Ez volt az egyik mániája. Hát, kérdem én magától, normális az ilyen ember? Képzelheti, mit ve­szekedtem vele. A másik, hogy nem tudta adminiszt­rálni magát. Ezért, amikor az osztályvezető nyugdíjba ment, kintről hoztak embert, őt meg meghagyták csoport­­vezetőnek. Azt hitte a sze­rencsétlen, hogy a vezér szá­mon tartja. Hiába noszogat­tam, hogy mutassa magát, forgolódjon a górék körül, ő mindent agyonönérzeteske­­dett. Azt mondta, róla a munkája beszél. Én meg azt mondtam, az olyan, mint a kutyaugatás. Nem hallik az égbe, ömlik belőle a férfi élhe­tetlenségének eposza. A húsz év házasság megannyi kese­rűsége. Hogy ő pont ilyet tu­dott kifogni. Ilyen anyám­asszony katonáját. Ilyen lö­­köttet. És ez a nyomorult há­rom év óta még meg is csal­ta, összefeküdt egy repedt­­sarkú ribanccal. De ő meg­mondta neki, nem válik el. És egy fillérig megkövetelte a fizetését. Azóta egyébként nem mosott rá és kaját is csak azért adott neki, hogy a két gyerek ne vegyen sem­mit észre. Újra teletölti pálinkával a poharát, és sóvárogva várja, ítéljem el a férjét, őt meg sajnáljam. De valahogy nem jön a számra a vigasztalás. — De ugye valamikor sze­rette? — kérdezem. — Szerettem, szerettem! Mit számít az? Ma már csak azt tudom, hogy tönkretette az életemet. — Hiszen mindene meg­van — mutatok szét a la­kásban. — Ezt is én akartam. Nél­külem ez se lett volna. — Azt akarja mondani, hogy minden a maga pénzé­ből van? SZERDA, 1983. AUGUSZTUS 10. NÉPSZAVA A Magyar Hűtőipari Vállalat bajai gyárában nemrég kezdték meg a csemege kukorica feldolgozá­sát. Először a svéd partner igényeit elégítik ki, 500 tonna morzsolt és 1000 tonna csöves, méretre vágott, párosával fóliába csomagolt étkezési kukoricával. Ezzel a termékkel október közepétől a magyar vásárlók is találkozhatnak _ Kiss Árpád felvétele Mától: Árleszállítás az Intertourist-boltokban Magyarok is vásárolhatnak — Jobb, ha itthon marad a valuta Több mint száz olyan üz­let működik az országban — főként szállodákban, pá­lyaudvarokon, valamint a Balaton mellett — amely csak konvertibilis valutáért árusít. Az Intertourist és az Utastourist boltjait erede­tileg azért hozták létre, hogy a külföldi turisták be­szerezhessék az általuk meg­szokott márkájú italokat, ci­garettákat, kozmetikumokat, illetve azokat a­ jellegzetes magyar ajándéktárgyakat, népművészeti alkotásokat, amelyek — hamisítás és giccs nélkül — hűségesen reprezentálják Magyarorszá­got. Újabban azonban ezek az üzletek a magyar állam­polgárokat is kiszolgálják. — Az utóbbi két évben lényegesen, több mint húsz százalékkal, visszaesett üzle­teink forgalma — mondja Tóth János, a Csemege Vál­lalat Intertourist üzletágá­nak igazgatója. — Ennek részben az az oka, hogy a turisták takarékosabbak, de ugyanakkor áraink is emel­kedtek. — Akiért emelték az ára­kat? — Mert növekedtek költ­ségeink és emellett tevé­kenységünkre forgalmi adót vetettek ki, később pedig vámfizetési kötelezettséggel is megterheltek bennünket. Mindezt kénytelenek vol­tunk a fogyasztói árakba beépíteni. Most viszont a pénzügyi szervek úgy dön­töttek, hogy mind a forgal­mi adóból, majd a vámból visszatérítést kapunk, és egyfelől ezt felhasználva, másfelől nyereségünk terhé­re cikkeink zömének árát augusztus 10-vel 15—55 szá­zalékkal mérsékeltük. — Mondana néhány pél­dát az új árakra? — Egy karton külföldi ci­garetta, például a Kent, a HB, a korábbi 13 helyett most 11 dollár, egy üveg Ballantines whisky 13 he­lyett 9 dollárba kerül,­ a francia Duroie brandy ára 10-ről 6 dollárra csökkent, a Creme 21 szappan árát 80 centről 60 centre vittük le. Az egyszerűbb kvarcórákat 10—30 dollárért adjuk, egy kis elektronikus játék új ára 12 dollár 60 cent. Mindez azért érdemel ilyen részletezést, mert újabban az úgynevezett „dolláros” üzletek a magyar állampolgárokat is kiszolgál­ják. Mivel minden magyar állampolgár 2000 forintnak megfelelő­ értékű konverti­bilis valutát tarthat birto­kában, eddig az értékhatá­rig bárkit kiszolgálnak. Aki igazolja, hogy mondjuk ne­gyedmagával él egy lakás­ban, az négyszer ennyiért, 8000 forint értékű valutáért is vásárolhat. Az Intertourist és az Utastourist — amelyek első­sorban azért továbbra is a külföldi vásárlókra számí­tanak — a maguk szerény eszközeivel is javítják az ország devizamérlegét. Egy­felől magyar árukat is dol­lárért adnak el, másfelől költségeik — vám- és for­­galmiadó-kiadások, valamint a teljes rezsi — ebben az üzletágban konvertibilis va­lutában térülnek meg. .A magyar állampolgárok szá­mára is azért tették lehető­vé a vásárlást, mert a de­vizagazdálkodás szempontjá­ból előnyösebb, ha a kül­földi utazás során megma­radt, vagy más forrásból származó dollárok, márkák, schillingek a magyar válla­latokhoz kerülnek. Hasonló meggondolásból tették lehetővé, hogy mind­azok, akiknek az OTP-nél devizaszámlájuk van, az azon levő pénz erejéig szin­tén vásárolhassanak az In­tertourist és az Utastourist üzleteiben. G. Zs.

Next