Népszava, 1983. szeptember (111. évfolyam, 206–231. sz.)
1983-09-01 / 206. szám
2 ől távozó Minden akciónkra büszke vagyok — mondotta szokásos hivalkodó, engesztelhetetlen módján 1972-ben, amikor Londonban járván, az ott működő arab nagykövetek a letartóztatását követelték —, háborús bűnökkel vádolva. Az akkor már nemzetközi hírű rangú politikus persze könnyen hivalkodhatott: jól tudta, hogy semmi veszély nem fenyegeti, jóllehet a számlájára írt akciók, amelyekre oly rátarti büszkeséggel emlékezett, valóban a tiszta politikai terrorizmus mintapéldái voltak. Ellenfelei máig állítják, hogy Menahem Begin politikusként, országvezetőként is terrorista maradt. Úgymond „a reálpolitikát a szó legrosszabb értelmében képzeli el, azaz tiszta hatalmi politikaként, amely mások igényeit és a népek jogait a legkevésbé sem veszi figyelembe”. Hívei viszont éppen ezt tartják fő erényének, hiszen „így szolgálta mindig is Izrael érdekeit, mitsem törődve a világ és országának közvéleményével”. Nem vitás, ritka — vagy páratlan — eset, hogy egy sokszorosan körözött, üldözött terroristavezér ilyen látványos karriert fusson be, mint a most távozni készülő izraeli miniszterelnök. Persze a terrorizmust mint politikai fegyvert Begin csak egy viszonylag rövid korszakban „forgatta”, s ez az időszak a történelem s Izrael állam előtörténetének is sajátos, különleges körülmények jellemezte érája volt. Az alig 30 éves fiatalember1913-ban született, az akkor még Lengyelországhoz tartozó Breszt-Litovszkban) a negyvenes évek elején lépett Palesztina földjére. Háta mögött akkor már eseménydús életút húzódott. A mélységesen vallásos s jócskán fanatikus Begin a második világháború küszöbén már egyik vezetője volt a legszélsőségesebb, határozottan fasisztoid lengyel politikai erőnek, a zsidó jobboldalt tömörítő Revizionista Pártnak. A pártalapító Zsabotyinszkij legjobb tanítványának bizonyult, aki egy-kettőre túlszaladt mesterén is. A revizionisták a Nagy Izrael álmát kívánták megvalósítani, s törekvésükben a legszélsőségesebb eszközöktől sem riadtak vissza. Nem véletlenül tartotta maga Zsabotyinszkij Mussolini Olaszországát a példaképnek. Begin tehát, mint az időközben Irgun névre átkeresztelt revizionista mozgalom újdonsült vezére érkezett Palesztinába, amelynek egész területe — mélységes meggyőződése szerint — a megalapítandó Izrael elidegeníthetetlen birtoka. Ennek jegyében hirdetett elszánt harcot az angolok ellen, akiknek mandátumterülete volt akkoriban Palesztina. Begin és az Irgun fegyveres terrorhadjárata egyformán irányult a brit gyarmati hatóságok és a Palesztinai arabok ellen. Céljuk mindkettő kiűzése volt, mindegy, milyen áron. 1946 júliusában volt az első látványos akciójuk: felrobbantották a jeruzsálemi Dávid Király Szállodát — 91 halott. Két évre rá már az arab lakosság elrémítése volt a legfőbb cél: 1948 áprilisában megrohanták Deir Jaszin falut, s minden lakóját lemészárolták — 254 halott. A mészárlás nyomán 150 ezer arab paraszt menekült el földjéről, s Begin módfelett elégedett volt. Hát hogyne, hiszen ekkor már megalakult Izrael Állam, s az ENSZ előző évi határozatában kijelölt Palesztinai arab állam létrejöttének mind kevesebb volt az esélye. De a nagyra törő s az angolok által éveken át hiába körözött gerillavezérnek ez messze nem volt elég. Az új ország legfőbb hatalmára tört, de a ravasz és tapasztalt munkáspárti politikusok, élükön az első kormányfő Ben Gurionnal, sietve elgáncsolták az immár durva és kellemetlen figurának minősített, bár korábban titkon biztatott terroristát. Beginnek időbe tellett, míg váltani tudott. Pártot alapított, képviselő lett, s megindította hosszú hadjratát a hatalomért. De a választások egész sorában veszített szélsőjobboldali, változatlanul engesztelhetetlen politikájával. Mígnem 1967- ben az izraeli—arab háború idején mégis bevonták a nemzeti egységkormányba, ahonnan viszont 1970-ben sértődötten kilépett. Hét évre rá, tehát majd harminc esztendő ádáz politizálása után jutott el végre a csúcsra. A Likud szövetség élén győzött a választásokon, s megalakulhatott Izrael addigi legjobboldalibb kormánya. A többi mnt úgyszólván napjaink világpolitikája. Begin mitsem változott kormányfőként, legfeljebb a múlhatatlanul szükséges rugalmasság minimumát mutatta szövetségesnek és ellenfélnek egyaránt. Tántoríthatatlan keménység a településpolitikában, hivalkodóan durva lépések a megszállt arab területek egy részének bekebelezésére (Golan stb.), majd tavaly a libanoni háború. Szabályt erősítő kivétel a Camp David-i alku, amelyben csak a számára kevéssé fontos — hiszen nem Palesztinához tartozó — Sinai-félszigetről mondott le, hogy több esélye legyen más elfoglalt vidékek megtartására. Ez hát Regin pályafutása dióhéjban. Hogy most lemondott, abban láthatóan nagyobb szerepet játszottak személyes problémái, mint a politika. Infarktusok, szélütés, csonttörés, felesége halála megrokkantatták a végtelenségig kemény embert s meggyengítették a politikust is. Már nehezen tudott megbirkózni az olyan világfelzúdulásokkal, mint amelyek a tavalyi bejrúti vérfürdőt követték, pedig maga sokszor hivalkodott azzal, hogy nem sokat törődik a közvéleménnyel. Amikor pár évvel ezelőtt Szadattal találkozott a „nagy megbékélés” jegyében Jeruzsálemben (a sors fintora, hogy először éppen a Dávid Király szállodában), még az is sikerült neki, hogy békegalambbá maszkírozza magát. Még a Nobel-békedíjat is megkapta. Most azonban nem a béke embereként távozik, hanem a mindenre, még a háborúra is elszánt politikusként. Megtört, de kevesek által sajnált, sötét szellem lép le a porondról. Vajon világosodik-e a szín utána? Avar Károly Nemzetközi hírek 4: A Szovjetunióban szerdán Föld körüli pályára állították a Molnyija–3 távközlési műholdat. A francia kormány szerdai ülésén intézkedéseket fogadott el az illegális bevándorlás megakadályozására. Franciaországban jelenleg 4,5 millió külföldi él, ezek nagy részét a főleg északafrikai vendégmunkások és családtagjaik alkotják. A japán hadügyminisztérium 6,88 százalékkal kíván többet költeni az 1984. áprilisától kezdődő pénzügyi évben, mint az ideiben. Az idei pénzügyi évre tervezett katonai kiadás 5,5 százaléka a kormány teljes költségvetésének és 0,98 százaléka a becsült nemzeti összterméknek. Kínai küldöttség tartózkodik az NDK-ban Jiang Juan-Csunnak, a Zsenmin Zsipao szerkesztősége külpolitikai osztályigazgatójának vezetésével. A kereszténydemokraták és a liberálisok (a két kormányzó párt) szerdán megszerezték a többséget a hollandiai szenátusi választásokon. Az igazi győztes a liberális párt, amely 5-ről 17-re növelte helyei számát a felsőházban. Canberrában befejeződött a 14. csendes-óceáni fórum. A 13 ország képviseletében részt vevő állam- és kormányfők a tanácskozás végén elfogadott záróközleményben kimondták: a Csendes-óceán délnyugati részének államai eltökélten arra törekszenek, hogy megszűnjenek a térségben folytatott francia nukleáris kísérletek, és hogy az óceán ne várják az Egyesült Államok és Japán rádióaktív szennyező anyagainak lerakóhelyévé. Folytatódnak az összecsapások Bejrútban (Folytatás az 1. oldalról) Dzsumblait kijelentette: a hadművelet azt bizonyítja, hogy semmiféle különbség sincs a libanoni falangisták és Dzsemajel elnök politikája között, sőt a libanoni hadsereg éppen a falangista párt uralmát kívánja megszilárdítani Libanonban. Az ANSA olasz hírügynökség bejrúti tudósítója a harcokkal kapcsolatban szerdán kiemelte: az elmúlt napok fegyveres összeütközései során újra összefogtak a haladó muzulmán erők. Az összecsapásokban többször tűz alá kerültek az országban állomásozó többnemzetiségű erők amerikai, francia és brit egységei is. A bejrúti amerikai nagykövetség épületeit is érték lövések. Az amerikai csapategységek főparancsnoka úgy nyilatkozott, hogy az amerikai katonák halála és a kiterjedt harcok ellenére „továbbra is támogatják a libanoni kormányt és hadseregét, azért, hogy azok visszaszerezzék szuverenitásukat az egész ország területe felett”. Bush amerikai alelnök vezetésével két nap leforgása alatt másodszor tanácskozott Washingtonban a válságstáb. Reagan elnök McFarlane közel-keleti különmegbízott révén üzenetet intézett Begin izraeli miniszterelnökhöz. Ebben Reagan egyebek között arra kérte a kormányfőt, hogy tekintettel a libanoni helyzet romlására, „korlátozott időre” halasszák el a Bejrút környékén állomásozó izraeli egységek Dél-Libanonba történő átcsoportosítását. A szóvivő szerint az „Egyesült Államoknak semmi kételye az iránt, hogy Begin eleget tesz az amerikai kérésnek”. Az izraeli katonai rádió szerint Begin beleegyezését adta ahhoz, hogy „háromnégy napra” elodázzák az izraeli erőknek a dél-libanoni Avali folyóig történő visszavonását. Mint Bokor Pál, az MTI tudósítja jelenti, Washington kész a libanoni többnemzetiségű rendfenntartó erők amerikai kontingensének kibővítésére és harctéri áldozatokat is vállal, hogy megőrizze pozícióit a térségben. Egy évvel az első 800 amerikai tengerészgyalogos partraszállása után (annak idején Reagan elnök harminc napban jelölte meg az akció maximális időtartamát) az Egyesült Államok nem tervezi csapatainak visszavonását. Franciaországban nyugtalanságot keltett, hogy a bejrúti harcok fellángolása következtében kedden öt francia katona életét vesztette, heten megsebesültek és a becsapódó gránátok a francia nagykövetséget is megrongálták. A kormány szerdai ülésén megvitatta a libanoni helyzetet. Az ülés után Max Gallo államtitkár, a kormány szóvivője kijelentette: Mitterrand elnök határozottan leszögezte, hogy Franciaország semmi esetre sem fog belesodródni a libanoni polgárháborúba. Találat következtében kigyulladt autók a bejrúti francia nagykövetség előtt, a szerdai összecsapások alatt TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszolgálat A csádi elnök nem hajlandó tárgyalni a felkelőkkel Hisszen Habré sajtóértekezlete Hisszen Habré csádi elnök keddi sajtóértekezletén elutasította a tárgyalásos megoldás lehetőségét a Gukuni Veddel vezette ellenkormánnyal. Habré ugyanakkor közölte, hogy Líbiával „hajlandó kölcsönös meg nem támadási szerződést kötni, feltéve, ha a líbiai csapatokat kivonják Csád északi részéből”. Ismeretes, hogy Tripoli cáfolta, hogy csapatokat küldött volna Csádba Veddei erőinek támogatására. A Veddei vezette erők — mint ismeretes — hétfőn a konfliktus békés megoldását ajánlották fel az összes csádi erőnek, beleértve Habré erőit is. A csádi elnök kétségbe vonta az Afrikai Egységszervezet közvetítésével történő rendezés lehetőségét. „Egyedül — mondta — a katonai megoldást tartja járható útnak a csádi probléma megoldására.” A francia rádiónak adott interjújában Habré elutasította Mitterrand francia elnök legutóbbi javaslatát két laza szövetségi kapcsolatban álló csádi állam létrehozására. Habré Csád egységét hangoztatva kijelentette: „A csádi föderáció létrehozása az ország felosztását jelentené. Ezt — tette hozzá — teljes egészében elutasítjuk.” Habré aláhúzta az ország szuverenitásának fontosságát. Egyben választások megtartását helyezte kilátásba az általa támasztott feltételek alapján létrehozandó csádi béke megvalósulása esetére. A francia—csádi kapcsolatokról szólva cáfolta, hogy „nézeteltérése” lenne Párizszsal. Kifogásolta viszont, hogy Franciaország „meglehetősen elkésett a segítségnyújtással”. (Reuter, UPI, AFP) CSÜTÖRTÖK, 1983. SZEPTEMBER 1. NÉPSZAVA Az amerikai kormány mondjon le a katonai beavatkozásról A salvadori hazafiak nyilatkozata Egy új salvadori kormány megalakítása tudná biztosítani a salvadori válság tárgyalásos, politikai rendezésének kielégítő menetét — hangsúlyozták a Costa Rica-i San Joséban kedden este tartott sajtókonferenciájukon a salvadori hazafiak képviselői. A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front és a Forradalmi Demokratikus Front képviselői Richard Stone-nal, az Egyesült Államok közép-amerikai különmegbízottjával folytatott tárgyalásaik után találkoztak az újságírókkal. A közel háromórás találkozón közölték Stone-nal: a rendezés kulcsa az Egyesült Államok kezében van, s az amerikai kormánynak le kell mondania a katonai beavatkozásról. A tárgyalásokon a megoldást a salvadori felek közötti megállapodás tudja biztosítani. Ugyanakkor az Egyesült Államok részese a salvadori konfliktusnak és ezért a rendezés részben tőle is függ - hangsúlyozták. A salvadori hazafiak képviselői rámutattak, hogy a választási színjáték nem jelent megoldást a konfliktusra. A hazafiak részvételével új kormány megalakítására van szükség Salvadorban. Éppen ezért a hazafiak nem vesznek részt a „választásokon”, hiszen azok önmagukban nem számolják fel az elnyomó, terrorista intézményeket és intézkedéseket. (PL, EFE) Az ENSZ-főtitkár Londonban Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára szerdán délelőtt Londonban Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszterrel tárgyalt. Hivatalos tájékoztatás szerint Namíbia, a genfi Palesztina-értekezlet, az iraki-iráni háború, Ciprus, Csád és Afganisztán ügyét vitatták meg, s „érintették” a Falkland-szigetek problémáját is. Ami ez utóbbit illeti, haladásnak semmi jele, mert a főtitkár a megbeszélés végeztével közölte: változatlanul választ vár a brit kormánytól arra a levelére, amelyben a Falklandok jövőjére vonatkozó brit—argentin tárgyalások felvételét sürgette. Heves harcok az iraki—iráni fronton Az iraki—iráni háborúban elszenvedett iráni veszteségekről közölt adatokat az Alif Bo című bagdadi hetilap. A cikk szerint a csaknem három éve kitört háborúban csaknem 300 000 iráni katona esett el a frontokon, az iráni hadsereg 800 repülőgépet és helikoptert, 4000 harckocsit, és 7500 szállítójárművet veszített. Keddi bagdadi bejelentés szerint az iraki hadsereg légiereje iráni csapatösszevonási körzeteket támadott a front északi szakaszán és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. Az iráni hírügynökség jelentése szerint a szembenálló felek között heves tüzérségi párbajok zajlottak le a front északi szakaszán. Megadták magukat a géprablók Szerdán délelőtt megadták magukat a teheráni hatóságoknak az Air France repülőgépét hatalmukban tartó géprablók. A négy férfi politikai menedékjogot kért és kapott az iráni hatóságoktól — közölte egy iráni rendőrparancsnok. A szabadon engedett túszok sértetlenek, de kórházba vitték őket kivizsgálásra. A szerda reggeli határidő lejárta után a repülőtéri hatóságok eltorlaszolták a kifutópályákat, mert a géprablók tovább akartak indulni Teheránból és a motorok beindítására utasították a pilótát. Később mégis beleegyeztek az újabb tárgyalásokba. Megígérték, megadják magukat, ha lehetővé teszik, hogy találkozzanak a sajtó képviselőivel. Követelésüket teljesítették. A futómű mellett rögtönzött sajtótájékoztató mindössze öt percig tartott: a géprablók először a levegőbe lőttek, majd felolvastak egy előre elkészített nyilatkozatot. Kijelentették, hogy tettükkel a francia kormánynak Irakban, Libanonban és Csádban elkövetett bűneire akarták felhívni a figyelmet. Nemzetiségüket nem fedték fel. Azt állították, hogy egyetlen szervezethez sem tartoznak, hanem az iszlám felszabadító mozgalom harcosai. (AFP, Reuter, AP) Szovjet értékelés Chiléről Chilében a szélsőjobboldali hatalomátvétel tizedik évfordulóján változóban van a helyzet, s az új körülmények között elsősorban az ellenzéki erők egységére van szükség — állapítja meg Alekszandr Bovin, az Izvesztyija keddi számában. Az idén eddig megtartott tiltakozási napok hatására Pinochet — aki május 20-án tv-beszédében még a nemzetközi kommunizmust és főként a Szovjetuniót vádolta a felforgatással — most igyekszik hajlékonynak mutatkozni. Eltörölték a rendkívüli állapotot, és a múlt héten sor került a belügyminiszter és a Demokratikus Szövetség képviselői közötti első megbeszélésre. Bovin felhívja, hangsúlyozza: noha Pinochet válságos helyzetben van, egyelőre még erős, mert maga mögött tudja a hadsereget. Épp ezért van szükség most Chilében az összes ellenzéki erő egységére. A Chilei Kommunista Párt is ezt tartja legfőbb politikai céljának. Arra van szükség, hogy közös álláspontot alakítsanak ki a kommunisták, a Demokratikus Szövetségben tömörült polgári ellenzéki pártok és minden más ellenzéki erő — hangsúlyozza Alekszandr Bovin elemzése. A chilei fővárosban kedden meggyilkolt kormányzó, Urzua tábornok sofőrjének holtteste a merénylet színhelyén TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszolgálat