Népszava, 1983. szeptember (111. évfolyam, 206–231. sz.)

1983-09-11 / 215. szám

NÉPSZAVA 1983. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP A kínzás nyomai Mintegy 60 olyan ország sze­repel egy nemzetközi szer­vezet listáján, ahol még ma is divatban van az emberek kínzása. Annak ellenére, hogy a világ közvéleménye és megszámlálhatatlanul sok nemzetközi egyezmény szól a kínzások ellen. Emiatt a kínzások országai óvatosságra kényszerülnek, lehetőleg olyan módszert kell találniuk, amelynek semmi nyoma nem marad. Eddig azt hitték, hogy az elektromos árammal végzett kínzások nem hagynak nyomot. Most azonban egy koppenhágai or­vosi kutatócsoport több éves munkával megállapította: az elektromos árammal történt kínzásnak marad nyoma, mégpedig olyan, amelyet még hónapok múltán is felfedez­hetnek. A kutatócsoport sertéseken végezte kísérleteit, amelyek bőre — Ole Aalund, a kutató­­csoport vezetője szerint — annyira hasonlóan viselkedik az emberi bőrhöz, hogy a sertéseken végzett kísérletek minden kétséget kizárnak az eredményeket illetően. Az áram ugyanis sejtel­változásokat okoz, s ezek hosszú időn keresztül észlel­hetők. A kísérleti állatokat 20—120 joule erősségű áram­mal „kínozták”, természete­sen teljesen elkábított álla­potban. (Egy liter jéghideg víz forrásba hozatalához 420 ezer joule szükséges.) Ennek a viszonylag gyenge áram­,­nak a hatása is legalább 3 hónapig észlelhető. Mivel az emberek általában jóval erő­sebb áramot kapnak, a nyo­mok lényegesen tovább ma­radnak meg. A koppenhágai kutatócsoport tehát eredmé­nyesen dolgozott. m. f. A sárkány napja Európában a sárkány a me­sék, a mondák szörnyetege, amelyet csak hősök képesek legyőzni. A kínai hagyomá­nyok szerint azonban a sár­kány jóságos lény, a hősöket sárkány névvel tisztelik meg. Különben is furcsa lény a kínaiak mesebeli állata. Te­vefej, szarvasagancs, nyúl­­szem, tehénfül, sascsőr, tig­risköröm — mind-mind ré­sze a testének. Bajusza van, szakállában gyöngy. Ezzel a mesefigurával dí­szítik azokat a hajókat, ame­lyekkel hajdan minden év­ben versenyt rendeztek a sárkány napján. A verseny hagyományát nemrég felújí­tották Kínában. A kínai la­kosságú Hongkongban, ezen a brit gyarmaton, amelynek jövőjéről Peking és London tárgyalásokat kezdett, azon­ban ma is rendszeresen, min­den évben megrendezik a ví­zi vetélkedést. A versenyhajók 30 méter hosszúak, mindegyiken 50 evezős foglal helyet, rajtuk kívül az ütemet diktáló do­bos és a kormányos. A győz­tes hajó legénységét azzal ju­talmazzák, hogy megkapják a halászati jogot. A sárkány napjának meg­ünneplése az i. e. III. század­ra nyúlik vissza, amikor a száműzött Csü-jüan, az első nagy kínai költő elkeseredé­sében a folyóvízbe dobta magát. Az őt szerető kínaiak csónakon indultak keresésé­re. De amikor rájöttek, hogy már halott, rizst szórtak a fo­lyóba, hogy a halak megkí­méljék a költő tetemét. Az­óta minden évben vízre bo­csátják a hajókat, mintha a költőt keresnék, valójában azonban szabályos gyorsasá­gi versenyt rendeznek. Más hagyományok szerint a sárkány napjának megün­neplése a rizstermesztéssel függ össze. A nagy versenyt akkor rendezik, amikor ja­vában csírázik a rizs. Ilyen­kor nagy szükség van a bő­séges csapadékra. Ezt pedig a sárkány segítségével kap­hatják meg, mert a monda szerint a kínai sárkány a víz­ben és a felhőkben lakik. Il­lő tehát, hogy ünnepet ren­dezzenek a tiszteletére. Csak­ugyan gyakori, hogy a sár­kány napja után megered az eső. Lám, voltak régen is me­teorológusok! K. 3. A delfin bátor kis lovasa Ezt a fényképet V. Susztov, az APN fotóriportere készí­tette a delfinen lovagló hét­éves moszkvai kisfiúról, Kolja Zsoluszról. A képet és a hoz­zátartozó szöveget az Izvesz­tyija közölte. A történet röviden a kö­vetkező: Novoroszijszk köze­lében tudományos népszerű­sítő filmet forgattak, amely­nek egyik szereplője Kolja. Bátorságán és ügyességén kí­vül semmi sem különbözteti meg a korabeli átlagos kis­fiúktól. Említett tulajdonsá­gait­­nyilván szüleinek kö­szönheti — apja mérnök, anyja orvos —, akik elhatá­rozták, hogy gyermekeiket az első héttől kezdve tanítják a vízben való jártasságra. El­sősorban az úszásra. Meg vol­tak győződve arról, hogy a születéstől fogva úszni tudó gyerekek fejlődésben felül­múlják a többieket. Mit tud tehát Kolja és öt­éves húga, a kis Nádja? Elő­ször is az úszáson kívül, ma­gasból vízbe ugrani. Kolja egyfolytában húszszor képes 10 méter magas toronyból formás ugrást végezni. Nád­ja még csak öt méter magas­ságnál tart. Kolja meglepő mélységben tud úszni (szök­ni) víz alatt, mintegy 25 mé­tert képes így megtenni. Nádja alig kevesebbet. Úgy látszik, hogy az enge­delmes delfin méltányolja kis vízi lovasának a tudását. Kár, hogy a jelenetet a part­ról figyelő Nádja lemaradt a képről. K. J. Kibernessziai történetek Formik és Uniformik csatája Kibernessziában ottjártam­­kor kitört a Formik és Uni­formik csatája. Nem volt ez véres háború, még csak nem is pofozkodtak. Sőt, mint minden létező létre jogosult­ságát, elismerték egymást. Dicséretben sem volt hiány. Ha meg-meg­rugdosták egy­mást, akkor is úgy történt, hogy a Formik a Formikba taposott, az Uniformik pedig Uniformit billentette ki bi­kán. Megértik, ha nem hazai verekedésekre, nézetkülönb­ségek összecsapására gondol­nak, ahol természetesen min­dig a közérdek érdekében csattannak az elvi pofonok, és semmi módon nem verhe­ti orrba egytlen csoport sem az összességet. No, tessék, már magam is átveszem a ki­­beroszok frazeológiáját, ami­kor csak ezt akartam mon­dani, hogy itt a programozók villogásának tanúja voltam. Úgy keveredtem bele, hogy éppen azt figyeltem, merről fúj a mezőn a szél, mit csiri­pelnek a kibverebek, és hány kilója van éppen a távoli otthonomhoz képest. — Szóval, így vagyunk! — zajongott információára­momba egy Formik-zörej. — Csak hallgatom, mit mormol a hullám — mente­getőztem. — De nem a kijelölt hul­lámhosszán! Kifigyelt a for­malizált áramkörből. Min­denki maradjon a maga sáv­jában, mert különben adás­vételi zavart indikál a lég­körbe. Az ilyenek képesek mások elektromágneses me­zőire lépni, anód-katód rá­csokon átmászni. — Nem igaz! — csapott fe­szültségére egy Uniformik vezető. — Éppen arra van szükség, hogy új és még új atomszerkezetet váltsunk. Ehhez pedig még az ilyen, lé­nyegében tőlünk idegen bio­mechanizmusok rendszerele­meit is beépíthetjük áramkö­reinkbe. Csak hadd rázzák meg a magadfajta elavult lyukkártyás formikroboto­­kat. Az én mágneslemezeim nyitottak minden új kapcso­lás előtt, mert univerzális ta­nulóprogramom nem ismer határokat komputer és komputer között. Minden in­­formetorikus rendszerrel ösz­­szeköttetésbe lépek. Mi ötö­dik generációsok, nem aggó­dunk zárlattól semmilyen konfigurációban sem. Prog­ramnyelvünk egyéni és uni­verzális. — Csak ne ugráltasd elekt­ronjaidat egyik szintről a másikra. Egykettőre instabil állapotba kerülhetsz szabad kötéseiddel — vágott vissza térerősségének növelésével Formikom, és figyelmezteté­sül letépett néhány töltést el­vi ellenfele legkényesebb elektródjaiból. Az felszisszent. Ugyancsak elvileg. De gyakorlatilag programjának gyorsított fut­tatásával akart válaszolni a kihívásra. Normatív szabá­lyozással erősített, és minő­ségi átcsapásához kézi vezér­léssel gyűjtött energiát adó hittel, hiperkemény p­atom­­magot. A kiberoszok felfigyeltek a programcsattogásra, a Köz­ponti Biokomputer bemenő egységeit kétmilliónyi javasló jelek árasztották el. Ahány kiberosz, szinte annyi savjel. A kiberolók neutrontöltete viszont emelkedni kezdett. A mezőn a szél hamar megfordult, sőt összevissza fújt. A szélzsák ide-oda csap­kodott, a kibverebek egy­szerre aggódva és ujjongva csiripeltek. Egyazon moleku­lák adtak le hőenergiát és vontak el mozgásukhoz me­leget környezetüket derme­désig lehűtve. Nálunk talán Napkitörés­nek, vagy frontátvonulásnak neveznék az ilyen jelenséget. Kibernessziában némelyek egyszerűen megfojtották egymást egy kanál H20-ban. Az azonos beállításúak ellen­tétesek lettek, az ellentétesek összehangolódtak. De itt hiá­ba kérdeztem, mi mellett és mi ellen. Mindig robotok mutattak robotokra: Formik­­programú és Uniformik­­rendszerű. S ha mást nem, legalább zavaró jelekkel ke­resztbe feküdtek, zavarták a másik munkahullámgörbé­­jét. Minden irányban jól kö­rülnéztem. Hallgattam, mit mormol a hullám. Körülöt­tem oxidálódó, mondhatnám rozsdásodó Formik és Uni­formik robotok szusszantak, fújtattak. A kiberolók ezeket maguk mögött hagyva, egy magaslatra kapaszkodtak ki­­bereform robotjaikkal. Úgy mondják itt: átstruktuálták magukat, önfejlesztők lettek. Lehet. Kibernessziában ... Faragó István Fogyókúra a képernyőn Diana Dors, az egykori brit szexbomba már 13 éves ko­rában harmadik lett egy szépségkirálynő választáson, s két év múlva megkapta el­ső filmszerepét. Ám a szép évek a szőke kebelcsoda fe­lett is elmúltak, ma már 52 éves és 161 cm magasságához képest kissé telt: 95 kiló! Az interjúk és könyvek szerelmi viszontagságait an­nak idején alaposan szellőz­tették, most egyéb jövedelem után kell néznie. Az ötlet tu­lajdonképpen kézenfekvő: Diana a tévékamerák előtt fog éhezni (bár úgy is fogal­mazhatnánk, hogy éhes­­ a képernyőre). Ugyanis a nem­rég bevezetett, egyre népsze­rűbb reggeli televíziós adás szerződtette és 4 millió lon­doni háziasszony szeme lát­tára kíván lefogyni, méghoz­zá szeptember végéig 66 ki­lóra, azaz jó negyed mázsát! Ez még fontban is sok, bár nem tudni, az ITV mekkora gázsival szerződtette, min­denesetre kosztra nem sokat kell költeniük. Nos, minden péntek reggel 9-kor megje­lenik a koplaló művésznő a képernyőn, hogy figyelem­mel kísérhessék fogyásának szemmel látható jeleit. Dié­tája tulajdonképpen egysze­rű: napi 1000 kjoule-nál töb­bet nem vesz magához. Mon­dani és leírni könnyű, betar­tani nehéz, csak azért druk­kolunk, hogy Diana nehogy rossz helyről adja le a deká­kat és legalább­­ mellbedo­bással győzedelmeskedjen testsúlya felett. (selmi) Ezeregy éjszaka meséi Két arab filmrendező az Ezeregy éjszaka meséinek megfilmesítésére készül. A VIII. században keletkezett gyűjteményt, amelynek szer­zői ismeretlenek, az egész vi­lágon kedvelik, az ezeregy darabból álló sorozat készí­tői az arab kultúra propagá­lására szánják. Az egyik filmrendező az algériai Abdelaziz Tolbi, a másik, az iraki Al Jassziri, először dolgozik együtt. A filmsorozat 20 millió dollár­ra tervezett költségét Szaúd- Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, Líbia és Algéria biztosítja. De anél­kül, hogy beleszólhatnának a mű felfogásába és megvaló­sításának munkálataiba. A forgatókönyvet Rasid Bud­­zsedra algériai író készíti. A színészeket a világ legjobb művészeiből válogatják ösz­­sze. Egyelőre csak az algé­riai származású francia szí­nésznő, Isabelle Adjani neve ismeretes. A mese minden betűjéhez hűek akarnak maradni a so­rozat készítői. Tolbi nyilat­kozata szerint: „Erotika is lesz a játékfilmben, akár­csak a könyvben. Sőt, homo­szexualitás és fejedelmi or­giák is ... Ha egyes orszá­gok cenzúrázzák a sikamlós jeleneteket, ők bánják.. Az első részek 1984 feb­ruárjára készülnek el, a fran­cia, nyugatnémet, svájci, an­gol és amerikai televíziók már a megrendelők között vannak. A forgatás színhelye a marokkói Fez városa. Al Jassziri szerint ugyanis ez az egyetlen arab város, amely megfelelő környezetet nyújt az Ezeregy­éjszaka me­séihez. Fez körül egész falut építenek, ahol a film készí­tői, szereplői, műszaki embe­rei laknak. Ez lesz az arab Hollywood? K. J. A repülőszőnyeg egy arab város fölött Földrengésriadó Jó néhány olyan terület van a világon, amelyeket gyak­ran sújt földrengés. Ezek kö­zött is az élvonalban van Japán. A távol-keleti sziget­­országban általában évente ezer földrengést regisztrál­nak a szeizmográfok. Az egyik pusztító csapás idén májusban tört rá Tokióra és körzetére, csaknem száz ha­lálos áldozatot követelve. A földrengéseket egyébként legtöbbször szökőár is kíséri, ami még növeli a károkat. A legnagyobb katasztrófa 1923- ban történt: Tokióban és Yo­kohamában 140 ezer halottja volt. Érthető hát, hogy Japán­ban mindent elkövetnek egy­részt a földrengések előre­jelzésének kidolgozása érde­kében, másrészt felkészítői a lakosságot arra, hogy adott esetben mi a teendő. A felkészülés jegyében zaj­lott le nemrégiben az ország egyik legnagyobb földrengés­riadója. A 11 milliós japán fővárosban sok millió ember vett részt a gyakorlatokban. A Földrengést Megelőző Katasztrófa Bizottság (mert Japánban ilyen is van) szó­vivője szerint az egynapos gyakorlat várakozáson felül jól sikerült. A riadók során első helyen szerepelt a nagy intézmé­nyek, gyárak, áruházak ki­ürítése. A tokiói riadónál az volt a feltételezés, hogy a fő­város körzetét 8-as erősségű — tehát rendkívül pusztító — földrengés sújtja. Az isko­lákban a gyerekek részére külön eligazítást tartottak egyrészt arról, hogyan lehet gyors menedéket találni a le­zúduló törmelék elől, más­részt, milyen kiürítési pon­tokon kell gyülekezni, hogy a katasztrófa következmé­nyeit átvészeljék. A sokmil­liós világváros közlekedési hálózatában leállt a forga­lom. Rendőrautók pásztázták az utakat, és elsősegélyt nyújtottak azoknak a csopor­toknak, amelyeket erre kije­löltek. Leállt a 250 kilométer sebességgel száguldó világhí­rű tokiói szuperexpresszvo­­nat is. Szerte az utcákon vö­röskeresztes járművek, első­segélynyújtó csoportok és mentőautók keresték az arra rászorulókat. A magasban 140 helikopter körözött azzal a feladattal, hogy megkeres­se a katasztrófa sújtotta he­lyeket, ahonnan a kiürítési pontokra kellett szállítani az embereket. Mindent összevetve a gya­korlat a szakértők szerint jól sikerült. A lakosság teljes fe­gyelmezettséggel hajtotta végre a hatóságok előírásait. (—n) Tokiói iskolásgyerekek a padok alatt bújnak meg, a riadó során végrehajtott gyakorlat előírásai szerint. interfoto mti/upi 9 A dinnyeszezon végnapjai — Na, most már igazán nam lőrinces ... Különc Diuhopolszky László rajzai

Next