Népszava, 1983. szeptember (111. évfolyam, 206–231. sz.)
1983-09-11 / 215. szám
NÉPSZAVA 1983. SZEPTEMBER 11., VASÁRNAP A kínzás nyomai Mintegy 60 olyan ország szerepel egy nemzetközi szervezet listáján, ahol még ma is divatban van az emberek kínzása. Annak ellenére, hogy a világ közvéleménye és megszámlálhatatlanul sok nemzetközi egyezmény szól a kínzások ellen. Emiatt a kínzások országai óvatosságra kényszerülnek, lehetőleg olyan módszert kell találniuk, amelynek semmi nyoma nem marad. Eddig azt hitték, hogy az elektromos árammal végzett kínzások nem hagynak nyomot. Most azonban egy koppenhágai orvosi kutatócsoport több éves munkával megállapította: az elektromos árammal történt kínzásnak marad nyoma, mégpedig olyan, amelyet még hónapok múltán is felfedezhetnek. A kutatócsoport sertéseken végezte kísérleteit, amelyek bőre — Ole Aalund, a kutatócsoport vezetője szerint — annyira hasonlóan viselkedik az emberi bőrhöz, hogy a sertéseken végzett kísérletek minden kétséget kizárnak az eredményeket illetően. Az áram ugyanis sejtelváltozásokat okoz, s ezek hosszú időn keresztül észlelhetők. A kísérleti állatokat 20—120 joule erősségű árammal „kínozták”, természetesen teljesen elkábított állapotban. (Egy liter jéghideg víz forrásba hozatalához 420 ezer joule szükséges.) Ennek a viszonylag gyenge áram,nak a hatása is legalább 3 hónapig észlelhető. Mivel az emberek általában jóval erősebb áramot kapnak, a nyomok lényegesen tovább maradnak meg. A koppenhágai kutatócsoport tehát eredményesen dolgozott. m. f. A sárkány napja Európában a sárkány a mesék, a mondák szörnyetege, amelyet csak hősök képesek legyőzni. A kínai hagyományok szerint azonban a sárkány jóságos lény, a hősöket sárkány névvel tisztelik meg. Különben is furcsa lény a kínaiak mesebeli állata. Tevefej, szarvasagancs, nyúlszem, tehénfül, sascsőr, tigrisköröm — mind-mind része a testének. Bajusza van, szakállában gyöngy. Ezzel a mesefigurával díszítik azokat a hajókat, amelyekkel hajdan minden évben versenyt rendeztek a sárkány napján. A verseny hagyományát nemrég felújították Kínában. A kínai lakosságú Hongkongban, ezen a brit gyarmaton, amelynek jövőjéről Peking és London tárgyalásokat kezdett, azonban ma is rendszeresen, minden évben megrendezik a vízi vetélkedést. A versenyhajók 30 méter hosszúak, mindegyiken 50 evezős foglal helyet, rajtuk kívül az ütemet diktáló dobos és a kormányos. A győztes hajó legénységét azzal jutalmazzák, hogy megkapják a halászati jogot. A sárkány napjának megünneplése az i. e. III. századra nyúlik vissza, amikor a száműzött Csü-jüan, az első nagy kínai költő elkeseredésében a folyóvízbe dobta magát. Az őt szerető kínaiak csónakon indultak keresésére. De amikor rájöttek, hogy már halott, rizst szórtak a folyóba, hogy a halak megkíméljék a költő tetemét. Azóta minden évben vízre bocsátják a hajókat, mintha a költőt keresnék, valójában azonban szabályos gyorsasági versenyt rendeznek. Más hagyományok szerint a sárkány napjának megünneplése a rizstermesztéssel függ össze. A nagy versenyt akkor rendezik, amikor javában csírázik a rizs. Ilyenkor nagy szükség van a bőséges csapadékra. Ezt pedig a sárkány segítségével kaphatják meg, mert a monda szerint a kínai sárkány a vízben és a felhőkben lakik. Illő tehát, hogy ünnepet rendezzenek a tiszteletére. Csakugyan gyakori, hogy a sárkány napja után megered az eső. Lám, voltak régen is meteorológusok! K. 3. A delfin bátor kis lovasa Ezt a fényképet V. Susztov, az APN fotóriportere készítette a delfinen lovagló hétéves moszkvai kisfiúról, Kolja Zsoluszról. A képet és a hozzátartozó szöveget az Izvesztyija közölte. A történet röviden a következő: Novoroszijszk közelében tudományos népszerűsítő filmet forgattak, amelynek egyik szereplője Kolja. Bátorságán és ügyességén kívül semmi sem különbözteti meg a korabeli átlagos kisfiúktól. Említett tulajdonságaitnyilván szüleinek köszönheti — apja mérnök, anyja orvos —, akik elhatározták, hogy gyermekeiket az első héttől kezdve tanítják a vízben való jártasságra. Elsősorban az úszásra. Meg voltak győződve arról, hogy a születéstől fogva úszni tudó gyerekek fejlődésben felülmúlják a többieket. Mit tud tehát Kolja és ötéves húga, a kis Nádja? Először is az úszáson kívül, magasból vízbe ugrani. Kolja egyfolytában húszszor képes 10 méter magas toronyból formás ugrást végezni. Nádja még csak öt méter magasságnál tart. Kolja meglepő mélységben tud úszni (szökni) víz alatt, mintegy 25 métert képes így megtenni. Nádja alig kevesebbet. Úgy látszik, hogy az engedelmes delfin méltányolja kis vízi lovasának a tudását. Kár, hogy a jelenetet a partról figyelő Nádja lemaradt a képről. K. J. Kibernessziai történetek Formik és Uniformik csatája Kibernessziában ottjártamkor kitört a Formik és Uniformik csatája. Nem volt ez véres háború, még csak nem is pofozkodtak. Sőt, mint minden létező létre jogosultságát, elismerték egymást. Dicséretben sem volt hiány. Ha meg-megrugdosták egymást, akkor is úgy történt, hogy a Formik a Formikba taposott, az Uniformik pedig Uniformit billentette ki bikán. Megértik, ha nem hazai verekedésekre, nézetkülönbségek összecsapására gondolnak, ahol természetesen mindig a közérdek érdekében csattannak az elvi pofonok, és semmi módon nem verheti orrba egytlen csoport sem az összességet. No, tessék, már magam is átveszem a kiberoszok frazeológiáját, amikor csak ezt akartam mondani, hogy itt a programozók villogásának tanúja voltam. Úgy keveredtem bele, hogy éppen azt figyeltem, merről fúj a mezőn a szél, mit csiripelnek a kibverebek, és hány kilója van éppen a távoli otthonomhoz képest. — Szóval, így vagyunk! — zajongott információáramomba egy Formik-zörej. — Csak hallgatom, mit mormol a hullám — mentegetőztem. — De nem a kijelölt hullámhosszán! Kifigyelt a formalizált áramkörből. Mindenki maradjon a maga sávjában, mert különben adásvételi zavart indikál a légkörbe. Az ilyenek képesek mások elektromágneses mezőire lépni, anód-katód rácsokon átmászni. — Nem igaz! — csapott feszültségére egy Uniformik vezető. — Éppen arra van szükség, hogy új és még új atomszerkezetet váltsunk. Ehhez pedig még az ilyen, lényegében tőlünk idegen biomechanizmusok rendszerelemeit is beépíthetjük áramköreinkbe. Csak hadd rázzák meg a magadfajta elavult lyukkártyás formikrobotokat. Az én mágneslemezeim nyitottak minden új kapcsolás előtt, mert univerzális tanulóprogramom nem ismer határokat komputer és komputer között. Minden informetorikus rendszerrel öszszeköttetésbe lépek. Mi ötödik generációsok, nem aggódunk zárlattól semmilyen konfigurációban sem. Programnyelvünk egyéni és univerzális. — Csak ne ugráltasd elektronjaidat egyik szintről a másikra. Egykettőre instabil állapotba kerülhetsz szabad kötéseiddel — vágott vissza térerősségének növelésével Formikom, és figyelmeztetésül letépett néhány töltést elvi ellenfele legkényesebb elektródjaiból. Az felszisszent. Ugyancsak elvileg. De gyakorlatilag programjának gyorsított futtatásával akart válaszolni a kihívásra. Normatív szabályozással erősített, és minőségi átcsapásához kézi vezérléssel gyűjtött energiát adó hittel, hiperkemény patommagot. A kiberoszok felfigyeltek a programcsattogásra, a Központi Biokomputer bemenő egységeit kétmilliónyi javasló jelek árasztották el. Ahány kiberosz, szinte annyi savjel. A kiberolók neutrontöltete viszont emelkedni kezdett. A mezőn a szél hamar megfordult, sőt összevissza fújt. A szélzsák ide-oda csapkodott, a kibverebek egyszerre aggódva és ujjongva csiripeltek. Egyazon molekulák adtak le hőenergiát és vontak el mozgásukhoz meleget környezetüket dermedésig lehűtve. Nálunk talán Napkitörésnek, vagy frontátvonulásnak neveznék az ilyen jelenséget. Kibernessziában némelyek egyszerűen megfojtották egymást egy kanál H20-ban. Az azonos beállításúak ellentétesek lettek, az ellentétesek összehangolódtak. De itt hiába kérdeztem, mi mellett és mi ellen. Mindig robotok mutattak robotokra: Formikprogramú és Uniformikrendszerű. S ha mást nem, legalább zavaró jelekkel keresztbe feküdtek, zavarták a másik munkahullámgörbéjét. Minden irányban jól körülnéztem. Hallgattam, mit mormol a hullám. Körülöttem oxidálódó, mondhatnám rozsdásodó Formik és Uniformik robotok szusszantak, fújtattak. A kiberolók ezeket maguk mögött hagyva, egy magaslatra kapaszkodtak kibereform robotjaikkal. Úgy mondják itt: átstruktuálták magukat, önfejlesztők lettek. Lehet. Kibernessziában ... Faragó István Fogyókúra a képernyőn Diana Dors, az egykori brit szexbomba már 13 éves korában harmadik lett egy szépségkirálynő választáson, s két év múlva megkapta első filmszerepét. Ám a szép évek a szőke kebelcsoda felett is elmúltak, ma már 52 éves és 161 cm magasságához képest kissé telt: 95 kiló! Az interjúk és könyvek szerelmi viszontagságait annak idején alaposan szellőztették, most egyéb jövedelem után kell néznie. Az ötlet tulajdonképpen kézenfekvő: Diana a tévékamerák előtt fog éhezni (bár úgy is fogalmazhatnánk, hogy éhes a képernyőre). Ugyanis a nemrég bevezetett, egyre népszerűbb reggeli televíziós adás szerződtette és 4 millió londoni háziasszony szeme láttára kíván lefogyni, méghozzá szeptember végéig 66 kilóra, azaz jó negyed mázsát! Ez még fontban is sok, bár nem tudni, az ITV mekkora gázsival szerződtette, mindenesetre kosztra nem sokat kell költeniük. Nos, minden péntek reggel 9-kor megjelenik a koplaló művésznő a képernyőn, hogy figyelemmel kísérhessék fogyásának szemmel látható jeleit. Diétája tulajdonképpen egyszerű: napi 1000 kjoule-nál többet nem vesz magához. Mondani és leírni könnyű, betartani nehéz, csak azért drukkolunk, hogy Diana nehogy rossz helyről adja le a dekákat és legalább mellbedobással győzedelmeskedjen testsúlya felett. (selmi) Ezeregy éjszaka meséi Két arab filmrendező az Ezeregy éjszaka meséinek megfilmesítésére készül. A VIII. században keletkezett gyűjteményt, amelynek szerzői ismeretlenek, az egész világon kedvelik, az ezeregy darabból álló sorozat készítői az arab kultúra propagálására szánják. Az egyik filmrendező az algériai Abdelaziz Tolbi, a másik, az iraki Al Jassziri, először dolgozik együtt. A filmsorozat 20 millió dollárra tervezett költségét Szaúd- Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emirátusok, Líbia és Algéria biztosítja. De anélkül, hogy beleszólhatnának a mű felfogásába és megvalósításának munkálataiba. A forgatókönyvet Rasid Budzsedra algériai író készíti. A színészeket a világ legjobb művészeiből válogatják öszsze. Egyelőre csak az algériai származású francia színésznő, Isabelle Adjani neve ismeretes. A mese minden betűjéhez hűek akarnak maradni a sorozat készítői. Tolbi nyilatkozata szerint: „Erotika is lesz a játékfilmben, akárcsak a könyvben. Sőt, homoszexualitás és fejedelmi orgiák is ... Ha egyes országok cenzúrázzák a sikamlós jeleneteket, ők bánják.. Az első részek 1984 februárjára készülnek el, a francia, nyugatnémet, svájci, angol és amerikai televíziók már a megrendelők között vannak. A forgatás színhelye a marokkói Fez városa. Al Jassziri szerint ugyanis ez az egyetlen arab város, amely megfelelő környezetet nyújt az Ezeregyéjszaka meséihez. Fez körül egész falut építenek, ahol a film készítői, szereplői, műszaki emberei laknak. Ez lesz az arab Hollywood? K. J. A repülőszőnyeg egy arab város fölött Földrengésriadó Jó néhány olyan terület van a világon, amelyeket gyakran sújt földrengés. Ezek között is az élvonalban van Japán. A távol-keleti szigetországban általában évente ezer földrengést regisztrálnak a szeizmográfok. Az egyik pusztító csapás idén májusban tört rá Tokióra és körzetére, csaknem száz halálos áldozatot követelve. A földrengéseket egyébként legtöbbször szökőár is kíséri, ami még növeli a károkat. A legnagyobb katasztrófa 1923- ban történt: Tokióban és Yokohamában 140 ezer halottja volt. Érthető hát, hogy Japánban mindent elkövetnek egyrészt a földrengések előrejelzésének kidolgozása érdekében, másrészt felkészítői a lakosságot arra, hogy adott esetben mi a teendő. A felkészülés jegyében zajlott le nemrégiben az ország egyik legnagyobb földrengésriadója. A 11 milliós japán fővárosban sok millió ember vett részt a gyakorlatokban. A Földrengést Megelőző Katasztrófa Bizottság (mert Japánban ilyen is van) szóvivője szerint az egynapos gyakorlat várakozáson felül jól sikerült. A riadók során első helyen szerepelt a nagy intézmények, gyárak, áruházak kiürítése. A tokiói riadónál az volt a feltételezés, hogy a főváros körzetét 8-as erősségű — tehát rendkívül pusztító — földrengés sújtja. Az iskolákban a gyerekek részére külön eligazítást tartottak egyrészt arról, hogyan lehet gyors menedéket találni a lezúduló törmelék elől, másrészt, milyen kiürítési pontokon kell gyülekezni, hogy a katasztrófa következményeit átvészeljék. A sokmilliós világváros közlekedési hálózatában leállt a forgalom. Rendőrautók pásztázták az utakat, és elsősegélyt nyújtottak azoknak a csoportoknak, amelyeket erre kijelöltek. Leállt a 250 kilométer sebességgel száguldó világhírű tokiói szuperexpresszvonat is. Szerte az utcákon vöröskeresztes járművek, elsősegélynyújtó csoportok és mentőautók keresték az arra rászorulókat. A magasban 140 helikopter körözött azzal a feladattal, hogy megkeresse a katasztrófa sújtotta helyeket, ahonnan a kiürítési pontokra kellett szállítani az embereket. Mindent összevetve a gyakorlat a szakértők szerint jól sikerült. A lakosság teljes fegyelmezettséggel hajtotta végre a hatóságok előírásait. (—n) Tokiói iskolásgyerekek a padok alatt bújnak meg, a riadó során végrehajtott gyakorlat előírásai szerint. interfoto mti/upi 9 A dinnyeszezon végnapjai — Na, most már igazán nam lőrinces ... Különc Diuhopolszky László rajzai