Népszava, 1983. október (111. évfolyam, 232–257. sz.)

1983-10-01 / 232. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ szombat, 1983. október 1. ■ m. évfolyam, 232. szám ■ ára­­,86 forint A grenadai kormányfő a Chinoinban Maurice Bishop, a Grenadai Népi Forradalmi Kormány és az Új Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke — aki Lá­zár György miniszterelnök vendégeként, hivatalos láto­gatáson tartózkodik hazánk­ban — pénteken a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárának tevé­kenységével ismerkedett. A gyárlátogatásra elkísérte Sa­rai Róbert külügyminiszter - helyettes, valamint Dömény János, hazánk Granadában is és Richard Jacobs, Grena­da Budapesten is akkreditált nagykövete. A vendégeket Soltész Ist­ván ipari miniszterhelyettes, valamint Újpest és a gyár több vezetője fogadta és tá­jékoztatták a grenadai kor­mányfőt az 1910-ben alakult, termékeiről világszerte is­mert vállalat történetéről és jelenéről. A tájékoztatót üzemlátoga­tás követte. A nap folyamán Nagy Já­nos külügyminisztériumi ál­lamtitkár Unison Whiteman külügyminiszterrel folytatott megbeszélést időszerű nem­zetközi kérdésekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival. Bevezetőül tett nyilatkozatában rámuta­tott, hogy budapesti tárgya­lásait szívélyes, meleg lég­kör jellemezte, s különösen nagyra értékelte a Kádár Jánossal és Lázár György­­gyel folytatott eszmecserét. Elismeréssel szólt arról az építőmu­nkáról, amelyet a magyar nép a fejlett szocia­lista társadalom megterem­tése érdekében végez. A lá­togatás során szerzett ta­pasztalatai közül kiemelte azokat az eredményeket, amelyeket a magyar mező­­gazdaság ért el. A megbeszélések tartalmi kérdéseit elemezve a grena­dai kormányfő elmondta, hogy azok célja elsősorban a két párt és kormány közötti kapcsolatok, az együttműkö­dés bővítése volt. Az MTI munkatársának ezzel kap­csolatos kérdésére válaszolva Maurice Bishop elmondta, hogy a tárgyalások során jó alapja jött létre a kapcsola­tok további mélyítésének. Maurice Bishop látogatá­sának hivatalos programját befejezve néhány napot ha­zánkban pihen. A grenadai küldöttség látogatása a Chinoinban Rédei Ferenc felvétele Az őszi munkák minden embert, gépet igénybe vesznek ezek­ben a hetekben. Az év legnagyobb tömegű munkálatai — föl­deken, magtárakban, feldolgozókban, tárolókban — most zajlanak. Vidéki tudósítóinktól az időszerű munkákról, az időjárás adta lehetőségekről kértünk tájékoztatást. Szabolcs-Szatmár megyében a száraz időjárást kihasz­nálva jól haladnak az őszi munkák. A megyei tanács mező­­gazdasági és élelmezésügyi osztályán kapott felvilágosítás szerint több üzemben úgy végzik a munkát, hogy pótoljanak valamit az aszályos nyár okozta veszteségeken. Az alma, a szőlő és a burgonya szüretelése jelenti most a legnagyobb munkát Szabolcsban. A dohány és a napraforgó betakarítása a vége felé közeledik. Szabolcs „arányának”, az almának több mint 60 százaléka ládába, vagy raktárba került. A burgonya 62 százalékát felszedték. A napraforgó betakarítása 97 százalékos. A kukoricának 17 százalékát tör­ték le. Kis területen — mindössze 136 hektáron — rizst is ter­meltek a megye szatmári részén, pár napon belül végeznek aratásával. A felvásárlás túl van a kezdeti nehézségen, egyenletesen veszik át az árut a termelőktől. Az elmúlt őszhöz hasonlítva, a szabolcs-szatmári mező­­gazdasági üzemek több mint öt százalékkal növelik a ka­lászosok vetésterületét. Főleg őszi árpából és rozsból kerül több az előkészített talajba. Győr-Sopron megye minden mezőgazdasági üzemében egyik fő tevékenység a vetést előkészítő talaj­munka, amely­nek energiaigénye a szokottnál nagyobb a száraz talajok miatt. Jelenleg az őszi árpa és a búza talajelőkészítése fo­lyik nagy ütemben. (Folytatás a 4. oldalon) Mfetakuritás a vetés é­si földeken A burgonyát géppel szedik Danis Barna felvétele Az enyhülés eredményeinek megőrzése külpolitikánk legfontosabb célja Losonczi Pál beszéde az EIVSZ közgyűlésén Csütörtökön, az ENSZ-köz­­gyűlés 38. ülésszakának dél­utáni plenáris ülésén — kö­zép-európai idő szerint a ké­ső esti órákban — szólalt fel Losonczi Pál, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa elnöke. Elnök Úr! Két világégés szörnyű ta­pasztalata nyomán szerveze­tünket éppen az a nagy elha­tározás hívta életre, hogy — alapokmányunk szavaival — „megmentsük a jövő nemze­dékét a háború borzalmaitól”. E munkánknak otthont adó palota falába is ezt az évez­redes emberi óhajt vésték: „Nemzet ne emeljen kardot nemzetre, és ne tudja meg soha többé, hogy mi a há­ború.” De vajon elmondhatjuk-e, hogy akár csak a közelébe ju­tottunk már e nagy célnak? Úgy érzem, a kérdés maga is illuzórikusnak hat a jelen történelmi pillanatban, ame­lyet sajnos a nemzetközi fe­szültség kiéleződése jellemez. Fokozódik a konfrontáció, kísérletek történnek a világ­béke fenntartását biztosító erőegyensúly megbontására, katonai fölényszerzésre, a né­pek nemzeti és társadalmi felszabadulási folyamatának visszafordítására. Mindez ag­godalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kor­mányát. E veszélyes helyzet kiala­kulásának fő okát a fegyver­kezési hajsza fokozódásában látjuk. A példátlan arányú fegyverkezés nemcsak köz­vetlenül, a nukleáris kataszt­rófa eshetőségével fenyegeti civilizációnkat, hanem köz­vetve is: azáltal, hogy elté­­kozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, meg­fosztja a népeket a munká­juk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képtelen ellent­mondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, amikor kézzelfogható közel­ségbe került az olyan globá­lis problémák megoldási le­hetősége, mint az új energia­­források feltárása, az óceá­nok kincseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusztító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló termé­szeti környezet megmentése. Vajon elképzelhető-e globá­lis együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetősé­gek valóra váltása? Hiszen már szervezetünk alapokmányának elfogadásá­val erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szom­szédként, békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szo­ciális haladást s az életfelté­telek javítását. A Magyar Népköztársaság­nak, ha szabad így monda­nom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs hábo­rú, bár az sem kevés! Szá­munkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevé­keny együttműködése, köl­csönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak állandó erősíté­se. Nekünk az utóbbi egy­másfél évtizedben igen jó ta­pasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partne­reinknek sincs oka a csaló­dottságra. Szélesebb kitekintéssel: az enyhülés felfelé ívelő szaka­szában, a hatvanas években és a hetvenes évek első­ felé­ben fontos megállapodások születtek a nagyhatalmak, il­letve más államok között a tömegpusztító fegyverek el­terjedésének, mennyiségi és minőségi fejlesztésének meg­akadályozásáról, valamint korlátozásáról a Földön, a vi­lágűrben és a tengerek mé­lyén. Európában a 35 állam- és kormányfő részvételével megtartott helsinki értekez­let tartós elvi alapokra he­lyezte a további együttmű­ködést. Fellendültek a poli­tikai, gazdasági és egyéb kap­csolatok. Ázsiában, Afriká­ban, Latin-Amerikában gyors ütemben folytatódott a gyar­mati sorból felszabadult új államok megerősödése. Van-e nép, amelynek érdekeit ez sértette volna? Van-e nép, amely úgy érezhetné, hogy veszített az enyhülésen? Ilyen nép, elnök úr, nincsen! A Magyar Népköztársaság kormánya, a magyar­­néptől kapott meghatalmazásának megfelelően, legfőbb külpo­litikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttműködés fenntartását és bővítését te­kinti, mind a kétoldalú kap­csolataiban, mind a nemzet­közi fórumokon. Számunkra — miként más országok szá­mára is — a békés egymás mellett élésnek nincs éssze­rű alternatívája. Ezért­ tölt el nyugtalanság­gal bennünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok feléledésére utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az álla­mok közötti normális kapcso­latokat; minden olyan fejle­mény, amely további teher­tételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaság­nak az a meggyőződése, hogy a retorikai háború, a vádas­kodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amellett — mint a tapaszta­lat mutatja — meddő is. Ré­gi igazság, hogy a harag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi be­rendezkedésű országok kö­zötti viszonyban is csak a jó­zanság és az érdekek kölcsö­nös figyelembevétele lehet. Megelégedéssel nyugtázha­tom, hogy békés együttmű­­dési politikánk viszonzásra talált mindazon országok kormányainál, amelyek fele­lősséget éreznek a nemzet­közi helyzet alakulása iránt. Továbbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktusra, minél eredményesebb tárgya­lásokra, politikai konzultá­ciókra kerüljön sor közöt­tünk a kölcsönös bizalom erősítése, a nemzetközi lég­kör javítása érdekében. Ma a legsürgetőbb feladat a nukleáris leszerelés Elnök Úr! Örömmel látjuk, hogy a közgyűlés munkájának jelen­tős részét az egyre sürgetőbb leszerelési feladatok megol­dásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fontos leszerelési javaslatnak volt tevékeny részese. Ezek a ma is érvényes kezdemé­nyezések azt a célt szolgál­ják, hogy a világbékét szava­toló stratégiai egyensúly a fegyverzetek lehető legala­csonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban javas­lataink az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részé­ről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. A megoldatlan leszerelési problémák sokrétűek, s mind­egyikük önmagában is fon­tos. Ha mégis kiemelek közü­lük néhányat, azért teszem, mert jelentőségüket a mai feszült nemzetközi helyzet­ben különösen meghatározó­nak érzem. Ilyen a hagyoma­(Folytatás a 2. oldalon) Gáspár Sándor részvételével Tanácskozás Berlinben az európai szakszervezeti mozgalomról A Szakszervezeti Világszö­vetség Európai Bizottsága Berlinben ülést tartott és megvitatta az európai szak­­szervezeti mozgalom idősze­rű kérdéseit, a küszöbönálló feladatokat és áttekintette a különféle irányzatú szak­­szervezetek együttműködé­sét. A tanácskozáson részt vett Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, az SZVSZ elnöke. Jelen volt Ibrahim Zakaria, az SZVSZ főtitkára is. A NATO rakéta telepítési szándékával kapcsolatban a tanácskozás résztvevői hang­súlyozták a szakszervezetek felelősségét a békéért, a fegyverkorlátozásért és a nukleáris leszerelésért vívott harcban.

Next